Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

•i ‘^£ír4i9B 1968. DECEMBER 20., PÉNTEK Magyar állásfoglalás az ENSZ-Íjsn A nemzetek világfórumán, az ENSZ New York-i üvegpa­lotájában magyar állásfoglalás hangzott el korunk egyik lé­nyeges problémájával, a gyar­mati rendszer felszámolásával kapcsolatban. A közgyűlés plenáris ülésén Csatorday Károly, hazánk ál­landó ENSZ-képviselőj e meg­állapította: nyolc esztendővel ja kolonializmus ellen elhang­zott világszervezeti deklaráció után számos helyen fennma­radt a gyarmati rendszer. Csa­torday Károly az ilyen elnyo­más legbrutálisabb formáinak példáiként Dél-Afrikát, Rho­desiát és az afrikai portugál gyarmatokat nevezte meg. Emlékeztetett arra, hogy napjainkban nem egy imperia­lista hatalom burkolt gyarma­tosítást folytat. A gyarmati te­rületek nyilvántartott jegyzé­ke — jegyezte meg — például kiegészítésre szorul az USA „gyámsága” alatt álló Puerto Ricoval. POZSONY Jan Pelnár nyilatkozata Jan Pelnár csehszlovák bel­ügyminiszter nyilatkozott: a Rolnicke Noviny című szlovák lapnak. Mindannyian elítéljük azo­kat az eseményeket, amelyek az ötvenes évek során történ­tek — mondotta a belügymi­niszter. Majd így folytatta: az a véleményünk, hogy ezeknek a dolgoknak nem szabad meg­ismétlődniük. A biztonsági szervek kötelékéből kiváltak azok az emberek, akik vétkez­tek és akiket felelősség terhel a történtekért. Ezt követően Pelnár elutasí­totta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a biztonsági szervek őrizetbe veeendő sze­mélyekről készítenek listát. Pelnár hangsúlyozta, hogy ilyen listákat sem most, sem pedig a jövőben nem fognak összeállítani. Nyilatkozata végén Jan Pel­nár belügyminiszter kijelem tette, hogy a biztonsági szer­vek legalapvetőbb erőfeszíté­sei az ellenséggel vívott harc­ra irányulnak. A southendi csendháborítók A southendi rendőrség „történelmi” ítéletet hozott: tíz font pénzbírságra ítélt egy Wells nevű tetőfedőt, mert gépkocsijával nagy zajt csa­pott. A kocsi motorja 89 de­cibel erősségű lármával műkö­dött, holott az 1966-ban ki­adott törvény mindössze S8 de­cibelt engedélyez. Ez az első eset, hogy Angliában egy gép­kocsitulajdonost csendháborí- tásért ítéltek el. RÓMA Kiutasították Skorzenyt A római hatóságok kitolon­colták Olaszországból a hír­hedt Otto Skorzeny volt SS Obersturmbannführert, Benito Mussolini fasiszta diktátor egykori kiszabadítóját. A je­lenleg Franco kenyerén élő Skorzeny egy amerikai televí­zióstársaság négy operatőré­vel érkezett Olaszországba, hogy filmet forgasson „halha­tatlan tettéről”. BRAZÍLIA Vagyonelkobzás A dél-amerikai kontinens legnagyobb országában, Bra­zíliában, folytatódik a tiszti klikk terrorintézkedéseinek sorozata. A legújabb lépései; során azonban már érezhető volt az a törekvés, hogy a re­zsim — a jobboldali rendsze­rek gyakori szokása szerint — a demagógia ködfüggö­nyébe burkolja határoza­tainak lényegét, és ezzel a tájékozatlanabb ré­tegek körében megpróbáljon némi tömegbázist szerezni. A legtipikusabb példája ennek a kettős játéknak a vagyonelkobzások indo­kolása és valódi tartalma közötti kiáltó különbség. A kormány szóvivői azt állít­ják, hqgy a „törvénytelenül szerzett” vagyonokhoz nyúl­nak. Az igazság: az ilyen in­tézkedések áldozatai kivétel nélkül a rezsim neves ellen­felei, köztük van Kubitschek, az ország egykori köztársasági elnöke is. Ne nevess korán! A brit rendőrségnek a lon­doni repülőtéren sikerült lefü­lelnie egy rablóbandát, amely éppen félmillió font zsák­mánnyal igyekezett kereket oldani. A nagy „fogás” felett érzett örömükben egymás vál­lát veregető rendőrök arcáról azonban hamarosan lehervadt a mosoly, mert kisvártatva ki­derült, hogy alig néhány száz méterrel odább egy másik rab­lóbanda a Pan American Air­lines páncélterméből szerzett gyémántokkal, aranyporral és dollárokkal a zsákjában hábo­rítatlanul távozott zsákmány- szerzésének színhelyéről. Imhotep sírja? Walter Emery világhírű angol egyiptológus, aki ötödik éve foly­tatja ásatásait Kairó környékén, szerdán Sakkara mellett két új alagútra bukkant. Az egyik het­ven méter hosszú alagútba levezető lépcsőket megtisz­títva a tudós több ezer íbisz madár múmiát talált. A lépcsők melletti fal egyiptomi fel­iratokkal van bo­rítva. A másik, két méter széles és az előbbivel párhuzamosan fu­tó alagút feltárá­sa során az angol régész majom­múmiákat talált. Emery kijelen­tette; „Vélemé­nyem szerint az Imhotep sírjához vezető bejáratot találtuk meg. A sírt lehet, hogy holnap, lehet hogy egy év múlva, de megtaláljuk.” rruk mod adja ficdcm iid/oö'xliy lajtait éó tbomaqjfd Te. NE_VARJON AZ UTOLSÓ" PILLANATIG Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) mek nem adnak folyamato­san jó minőségű kenyeret a lakosságnak. Hangsúlyozta: nem lehet elfogadni az évek óta hallott magyarázatokat a szakemberhiányról, a szál­lítási nehézségekről. Ezek is­mételgetésével soha nem ja­vulhat meg a kenyér minő­sége. Szóvá tette azt is, hogy a nemrég nagy költséggel üzembe helyezett váci ke­nyérgyár már a kezdet kez­detén gyenge minőségű ke­nyeret sütött, nemrég pe­dig géphiba következtében le is állt. A továbbiakban a kenyér korszerűbb szállítását szor­galmazta. Azt is javasolta, hogy a kenyér minőségének javítása és a zavartalanabb ellátás érdekében ahol lehet, ismét helyezzék üzembe a kis falusi sütőüzemeket. Nemes István Pest megyei képviselő, a Gödöllői Városi Pártbizottság titkára — vá­lasztói megbízatása nyomán — a magánépíttetők gondjairól beszélt. Egyebek között szóvá tette, hogy az Országos Taka­rékpénztár új hitelpolitikája, az 1968-ban bevezetett kamat- rendszer és a kivitelezési költ­ségek gyors növekedése hátrá­nyos a saját erőből lakást épít­tetőknek. Elmondta, hogy Pest megyében — ahol az országos átlagnál magasabb, 80—85 szá­zalékos a magánerőből épülő lakások aránya — tavalyihoz képest több mint 20 százalék­kal csökkent a lakásépítkezés­hez igényelt hitelek száma. In­dítványozta, hogy vizsgálják meg az építőipari árak emel­kedésének okait, s megfonto­lásra ajánlotta: nem lenne-e helyes, ha a családi házaknál 20 000 forintról 40 000 forintra, a társasáházépítkezéseknél 40 000 forintról 80 000 forintra növelnék a 2 százalékos ka­mattal nyújtott alapkölcsöm összegét. Kifogásolta az építési és vá­rosfejlesztési miniszter rende­letét, amely a magánerőből történő társasház és csoportos lakóházépítkezéseknél nem teszi lehetővé, hogy az építő közösségek munkásokat, alkal­mazottakat foglalkoztathassa­nak. Indítványozta, hogy a KISZ és a vállalatok lakás­építkezéseit esetleg vonják ki a rendelkezés hatálya alól. Nemes István az elővárosi közlekedés hibáival, az ingá­zók jogos panaszaival is fog­lalkozott felszólalásában. Rá­mutatott: tarthatatlan az a helyzet, hogy 29 kilométeres távolság megtételéhez 77 perc­re van szükségük a szerelvé­nyeknek.. Hangsúlyozta, hogy Pest megye és a főváros esz­közei külön-külön és együtt sem elegendőek a korszerűsí­téshez. Kormányszintű intéz­kedésre lenne szükség, amely­nek már a negyedik ötéves terv időszakában éreztetnie kellene hatását. nőhiányról, amelyet 1969-ben, 3100 érettségizett lány felvéte­lével kívánnak enyhíteni. Vé-. gül bejelentette, hogy a nagy apparátussal elkészült egész-, ségügyi koncepciót a jövő év első felében előterjesztik. Vita egészségügpiskrő! Dr. Marton Zoltán, igazgató főorvos, budapesti képviselő hozzászólását az egészségügy­nek szentelte. Egy nemrég el­készült KNEB-vizsgálat ta­nulságait elemezte, amelyből kiderül, milyen jelentékenyen fejlődik a járóbetegellátás, de még mindig sok a tennivaló e téren. A szokottnál is nagyobb súlyt kölcsönzött a témának dr. Szabó Zoltán egészségügy- miniszter felszólalása a csü­törtöki ülésen. Részletesen ki­fejtette, hogy az urbanizáció az ipari vegyianyagok és su­gárzó anyagok fokozottabb használata, a korszerű közle­kedés, miként növeli a kör­nyezeti ártalmakat és hogyan kívánnak ezek ellen védekez­ni. Mindenesetre elgondolkoz­tató, hogy tavaly már a nyil­vántartott táppénzesek 17 szá­zaléka baleset miatt maradt távol munkahelyétől. A leg­nagyobb figyelmet, mondotta a miniszter, mindenesetre a I megelőzésre kell fordítani. Be- j szélt a továbbiakban a csaiád- I és a gyermekvédelem szép i eredményeiről, az élve születé­sek arányának növekedéséről és a csecsemőhalandóság csökkenéséről, de a gondról is, amit a sok koraszülés okoz. Ezért is fontos az úgyneve­zett intenzív ápolási lehetősé­gek bővítése. Bejelentette, hogy a jövő évben megkezdő­dik a tömeges méretű kanya­ró-védőoltás és a fogszuvaso­dás elleni tabletták kiosztása az iskolában. Szólt az ápoló­Dr. Szabó Zoltán egészségügy-miniszter Dr. Vályi Péter válasza Ezek után a figyelem a pénzügyminiszter válaszbeszé­dére összpontosult. Ha rövi­den is, de minden lényeges észrevételre reagált dr. Vályi Péter, így többek között az érdeklődésre joggal számot- tartó egészségi problémákra Losonczi Pál képviselőkkel beszélget a Parlament folyosóján. is. Hangoztatta: minthogy a szolgáltatásokat gyakorlatilag az egész népességre kiterjesz­tettük, ezt olyan, mértékű mennyiségi fejlődés követte a magyar egészségügyben, ame­lyet minőségileg csak hosszú évek áldozatos munkájával lehet kiegyenlíteni. Ez okozza az átmeneti feszültséget. Ami az egészségügyi költségvetés javára indítványozott 30 milr liós emelést illeti, ennek elfo­gadását javasolja. Mint ahogy elfogadásra ajánlotta az arra irányuló javaslatokat is, hogy a mezőgazdasági bekötő utak rendbentartására további 50 millió forinttal járuljon hozzá az államháztartás. Hasonló­képpen indokoltnak tartotta a tanácsi utak és hidak fejlesz­tésének támogatását további 30 millió forinttal. A pénzügyminiszter válasza után a parlament általános­ságban és részleteiben — a beterjesztett módosító indít­ványokkal együtt — elfogadta a Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetéséről és a tanácsok költségvetésének 1969—1970. évi költségvetési szabályzóiról szóló törvény- javaslatot. Az országgyűlés ülésszaka Kállai Gyula zárszavával ért véget. Pasewalk III. Február közepén engedett az idő. A levegőben tavaszi szagok keveredtek. A hó teljesen el­olvadt és az udvar döngölt homokja puha volt, mint a gumi. Életünk egyhangúan csordogált, kiképzés, károm­kodás, állandó éhség. Szomo­rúan konstatáltuk, hogy a ve­remben szép csendben rohad a krumpli. Már több mint egy hónapja járt a század a ve­remre, mint a jó kútra. Idő­közben kiderült, hogy a né­met konyha nem innét véte­lez, ide a burgonyát tavaszi főzésre vermelték el. De mi felfedeztük és megkezdtük, már télen a „vételezést”. A verem havat, levegőt kapott, romlott a krumpli, mint a be­főtt. Kezünk puha, rothadt masszában vájkált, már a bűz is erős volt Azon az éjszakán a tiszafü­redi parasztfiú felfedezte a húsvermet is. Az újabb né­met alakulatokkal vagy 800 német juhászkutya is érkezett a laktanyába. Egy hatalmas drótkerítéssel elzárt térségbe helyezték a dögöket. Nappal, valahol messze a várostól kapták a „kiképzést” —, és este a nyers húst. Egész éj­szaka csaholtak, vonyítottak, hideg orrukat a drótkerítés lyukaiba dugták. Nem tehetett tőlük aludni. De a magyar parasztnak legalább olyan jó orra volt. Két nap múlva megtalálta a húsvermet és ez véletlenül el­vezette a raktárhoz őt, ahon­nét azonnal „vételezett” muta­tóba néhány húskonzervet. Álkulccsal ment be, jószívű fiú volt, egy óra múlva mind­annyian ettünk a finom kon- zervből. A Tőzsér ikrekkel egy cigarettában fogadtunk, hogy a zászlós tíz perc múlva meg­érzi a hússzagot. Az ikrek nyertek, a zászlós nem jött, a magyar tiszturakat a német parancsnokságra rendelte a laktanyafőnök. Szomorú tavasz köszöntött ránk, az este nem is hittük volna, hogy ilyen szomorú ta­vasz lesz. A tiszteket megva­dították a németek, amikor visszajöttek, azonnal kihallga­tásra rendeltek mindannyiun­kat, káromkodtak, csapkodtak és a zászlós úr úgy tett, mint­ha sohasem lakott volna jól a lopott krumpliból. Igaz, a krumplit még észre sem vet­ték, a bdtrány a hús miatt, a konzervekért tört ki. Szemreb­benés nélkül tagadtunk, a szá­zad már a második pofont kapta, természetesen egyen­ként Gyimesi törzsőrmester úrtól, Bordás hadnagy bár még idegesen, de megelége­detten nézte a század „keresz­telőjét”. Gyimesi nem azt kér­dezte, hogy ki evett, hanem azt, ki járt a raktárban elő­ször? Nem válaszoltunk, a ti­szafüredi fiú is csak nézett mereven a törzsőrmester sze­mébe és hallgatott. Másnap a németek kutyákat hoztak, minden szobába ju­tott belőlük, három is. Ott szaglásztak az állatok az ágyak alatt, a kezünk, a nad­rágunk körül és pórázaikkal rángatták maguk után gazdái­kat. Másnap a jószívű, találé­kony eszű parasztfiút kikötöt­ték, a század napi fejadagját a felére csökkentették. Es hogy azonnal érezzük a retor­ziót, egy hétig nem kaptunk vacsorát. Pedig, a németek az étkezésben is precízek voltak. A hatalmas ebédlő falán min­dennap krétával felírták egy fekete iskolatáblára, a menüt és az ételféleségek mellé az állítólagos kalóriatartalmat. Amolyan napi horoszkóp-féle kívánt ez lenni, eszünket, gyomrunkat tájékoztató: „Ma 2400 kalóriát fogyasztasz majd és ha éhen maradsz, az csu­pán érzéki csalódás, hiszen tested fenntartásához szüksé­ges kalóriát biztosította szá­modra a német birodalom. Láthatod, ott van az orrod előtt a táblára írva”. Büntetésből hát ezt a lét- fenntartásunkhoz elegendő ka­lóriát felezték meg, illetve ab­ból is elvették a vacsorát. A kikötés precíz volt, a ti­szafüredi fiú háromszor el­ájult, háromszor szemen ön­tötték ©í:y kupa hideg vízzel. A kikü.jst a Todt szervezet emberei végezték és mi nem tudtunk bajtársunkon segíte­ni. A zászlós úr kerülte a te­kintetünket. Később gyáván, szemlesütve azt mondta, hogy a konzerv azért más, mint a krumpli. Az súlyosabb bűn ... A Todt szervezetről eleddig mindössze annyit jegyeztem meg, hogy a fasiszta szervezet­ben ez a katonai alakulat vé­gezte az aljamunkát. Különle­ges kasztrendszer uralkodott a fasiszta hadseregben. Néma tisztek és legénység közötti különbségre gondolok. Az SS-ek, a hadsereg „elitje” a fronton kegyetlenkedtek, ők voltak a rohamcsapat. A Todt szervezet tagjairól azt lehet­ne mondani, hogy sintérek, hóhérok voltak, a szó szoros értelmében, hóhérok, hiszen azt a rengeteg kivégzést mind ők végezték. És mégis, vagy éppen ezért, a Todt szervezet tagjai a fasiszta hadsereg kasztjában a páriák szerepét töltötték be. Ma sem tudom elképzelni, honnét és hogyan lehetett ennyi faarcú, pudvás- lelkű gyilkost összeverbuvál­ni. Egyébként jellemző, hogy amolyan dolgozó munkacsa­patnak becézték őket. Nem is csukaszürkében, hanem bar­nába hajló kheki ruhában tel­jesítettek „szolgálatot”. A kikötést súlyos ügynek tartotta a század, azzal vi­Külföldi kavicsok

Next

/
Oldalképek
Tartalom