Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

rt> I

• IKUK I

V >

*

1988 DECEMBER 1».. CSÜTORTÖ’

NAPIRENDEN A KÖLTSÉG VETÉS

(Folytatás az 1. oldalról.)

beruházásokra, 2—4 milliárd forinttal többet, mint a múlt évben. Nagy a beruházási kedv a népgazdaság minden ágazatában és szektorában. A beruházási szándékok azonban nincsenek mindig összhangban a lehetőségekkel és a pénzügyí forrásokkal. A népgazdaság egészében a beruházási javak kereslete meghaladja a kínálatot.

A beruházási piac ellentmondásossága elsősorban az építőiparban jelentkezik, mert jóllehet, az építőipar termelése gyorsan nő, mégis sok beruházó vár arra, hogy kivitelezőt kapjon. Az építőipari vállalatok válogathatnak a megrendelésekben, mert az lényegesen több, mint amit el tudnak vállalni. Ezért van itt érezhető áremelés, és ezért tart sokáig egy-egy elkezdett építkezés. Amíg az építésiszerelési munkák piacán nem jön létre elegendő kapacitás a szükségletek kielégítésére, addig az építési piacot közgazdasági-pénzügyi eszközökkel lehet csak az egyensúly irányába befolyásolni. Ezért a kereslet—kínálat befolyásolására, a járadék jellegű jövedelmek egy részének elvonására 1969. évtől építési-szerelési adó kerül bevezetésre, melyet szabadáras munkáik után fizetnek az építési tevékenységet végző vállalatok. Az adó bevezetését sokoldalú megfontolás előzte meg. Nem vonatkozik az adó többek között az állami támogatással megvalósuló beruházásokra, valamint a lakásépítkezésekre.

A költségvetés beruházási kiadásai a jövő évben az ez évihez képest 14 százalékkal növekednek. Jelentős összegeket költünk olyan épülő ipari beruházások befejezésére, mint a százhalombattai hőerőmű, a Kismotor- és Gépgyár, a vá- sárosnaményi Forgácsládagyár.

Fontos életszínvonal-politikai célkitűzésünk a lakásépítések növelése. 1969-ben mintegy 62 000 lakás építését tervezzük.

Ezután a pénzügyminiszter nemzetközi gazdasági kapcsolataink további fejlődéséről számolt be, majd így folytatta:

A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer reformja következtében — jelentős átalakulásnak indult. A vállalatok és szövetkezetek 1868. évi jövedelmei magas szinten alakultak ki és a megnövekedett vállalati feladatok teljesítéséhez, a nagyobb vállalati önállósághoz kedvező feltételeket teremtettek.

Összességében, a vártnál nagyobb vállalati nyereségek hozzájárultak a biztonságos átmenethez. Most azon van a sor, hogy az intenzívebb fejlődés valóra váltása érdekében egyes szabályozókat korrigáljunk, hogy a nyereségnövekedés a jövőben még inkább az eredményesebb munka révén legyen elérhető.

Az 1969. évi nyereség várható alakulása már tükrözi a szabályozók következetesebbé tételével kapcsolatos intézkedések hatását is, úgymint a támogatások fajlagos csökkentését, a kivételek szűkítését és egyes átmeneti kötöttségek enyhítését.

1969. év folyamán a termelői és a fogyasztói árakban módosításokat tervezünk végrehajtani. A termelői árak módosítását főleg termeléspolitikai szempontok és keresletkínálati megfontolások; a fogyasztói árak változtatását pedig az értékarányokhoz való közelítés és a forgalmi adórendszer szükséges egyszerűsítése indokolja.

A fenyőfűrészáru termelői árát január 1-ével átlagosan több mint 20 Százalékkal emeljük. a farostlemez termelői árát viszont 7 százalékkal mérsékeljük. A fenyőfűrészáru áremelését az teszi szükségessé, hogy a jelenlegi belföldi árak mellett a gyorsan növekvő belföldi igényeket szocialista importból nem tudjuk kielégíteni, a jelenlegi belföldi ár a tőkés beszerzési árhoz képest pedig alacsony A nyersbőr világpiaci árának számottevő csökkenése lehetővé teszi a készbőrök termelői árának mintegy 10 százalékos csökkentését, egyúttal sor kerül a cipő- és bőripari termékek forgalmi adóztatásának újjárendezésére, ami a fogyasztói árak némi csökkenését eredményezi.

Változnak egyes baromfiféleségek árai is. Ennek első jeleként már az elmúlt napokban csökkent a vágott csirke felvásárlási és fogyasztói ára.

Ármódosításokat hajtunk majd végre a tüzelőanyagok termelői és fogyasztói áraiban, módosítjuk a szénárrendszert, ezen belül egyes magas kalóriájú és kisebb hamutartalmú szenek termelői árát mérsékeljük. A hazai termelésű brikett fogyasztói árát 20 százalékkal, a tűzifa fogyasztói árát 14 százalékkal csökkentjük 1969. január 15-ével. 1969. folyamán sor kerül a fűtőolaj fogyasztói árának 30 százalékos mérséklésére, olyan időpontban, amikor az árcsökkentés technikai és szervezeti feltételei megteremthetők lesznek.

Az 1968. évi kedvező tapasztalatok alapján 1969-ben bővíteni kívánjuk azoknak a termékeknek a körét, amelynek áralakulását nem kötik állami árszabályozó előírások.

A forgalmiad ó-módosítás

szélesebb körben érinti a ruházati cikkeket és az italféleségeket. Egy-egy cikkcsoporton belül változni fog az egyes cikkek ára. Egyik

termék ára csökken, míg a másik termék ára emeutedik. Az intézkedésekre úgy kerül sor, hogy az egyes termék- csoportok fogyasztói árszínvonala változatlan marad, sőt némileg csökken. A for- galmiadó-változások hatására tehát nem módosulnak a különböző jövedelmi rétegek reáljövedelem-arányai. Továbbra is fenntartjuk az árakban megmutatkozó társadalmi preferenciákat, pl. a gyermekruházati cikkek alacsonyabb árszintjét. A forgalmiadókulcsok és a fogyasztói árak megváltozására zömmel 1969. év folyamán kerül sor.

Az előterjesztett 1969. évi költségvetési előirányzatokból a társadalombiztosításra 19 milliárd forint jut, ami az előző évit 7 százalékkal meghaladja.

A gyerekes anyákról való fokozott gondoskodás jut kifejezésre abban, hogy tervezzük a gyermekgondozási segély időtartamának hat hónappal való meghosszabbítását és ezzel egyidejűleg a segély igénybevételére jogosultak körének kiszélesítését.

Fegyveres testületeink: néphadseregünk, határőrségünk, karhatalmunk és rendészeti szerveink fenntartása és védelmi képességük fokozása, szocialista vívmányaink megőrzésének alapvető feltétele. A testületen i969. évi kiadásai az összes kiadások 8 százalékát aojak. Ezek az előirányzatok lehetővé teszik a fegyveres erők technikai korszerűsítésének tervszerű megvalósítását és a követelménynek megfelelő kiképzést.

A reform első évenek gazda- 1 sági eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy helyes gazdaságpolitikát loiy Latunk, hogy gazdaikodási módszereink alkalmazkodnak a magyar népgazdaság helyzeténez. Úgy erezhetjük, hogy eredményesen kapcsoljuk egybe szocialista társadalmi céljainkat és gazdasági építő munkánkat. Társadalompolitikai törekvéseink a dolgozók életszínvonalának tartós, fokozatos emelését, a népgazdaság és az egyén számara egyaránt hasznos munka megbecsülését, az ifjúság jövőjének biztosítását szolgálják. Tudjuk, hogy az ezt megalapozó gazdasági munka sikere nagy erőfeszítéseket kíván mindannyiunktól. Az eddigi eredményeket és a jövő lehetőségeit mérlegelve, bizakodva nézhetünk a gazdasági reform további kibontakozását hozó 1969-es esztendő elé.

A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1969. évi állami költségvetést fogadja el.

Cservenka Ferencné előadói beszéde

Ezután Cservenka Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, az 1969. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra.

Bevezetőben rámutatott, hogy mind a gazdasági vizsgálatok, mind a közvélemény tapasztalatai megegyeznek abban, hogy az új irányítási rendszer alkalmazása, bevezetése zökkenők nélkül történt. Ahogy ismertté váltak a mechanizmus Országos és helyi céljai, úgy nőtt a bizalom és a tettre készség a dolgozó emberekben. Ez húzódik meg a számok mögött, amelyeket Vá- lyi elvtárs az 1968-as év eredményeként ismertetett.

Az új gazdasági mechanizmus eddigi eredményeinek elismerésével nem akarjuk elterelni a figyelmet a meglevő problémákról. Teljesen világos a kormány előtt, és gondolom, a gazdaságpolitikával kicsit is foglalkozó emberek előtt is, hogy vannak gondjaink, ismerjük őket, és bőven maradtak tennivalóink. Változatlanul nagy munkát igényel például a beruházások arányának megváltoztatása és gazdasági hatékonyságának növelése, gondjaink vannak a termelékenységgel, tennivalóink vannak a vállalatok és az állam közötti jövedelemelosztás arányát illetően, nagyon gondos munkát kíván, hogy a költség- vetés 1,7 milliárdos deficitjét 1970—71-re ledolgozzuk és így tovább. Mindezek tudatában állítjuk, hogy a gazdasági mechanizmus korszerűsítésének első lépései elgondolásaink szerint, megfelelően alakultak, az indítás és a jelenlegi helyzet kedvező számunkra.

A pénzügyminiszter elvtárs sokféle számmal és adattal illusztrálta az új gazdasági mechanizmus hatására kibontakozott eredményeket. Van azonban egy dolog, amit számokkal nem lehet kifejezni, de a mechanizmus megváltoztatásának következtében egyre erőteljesebben érezteti hatását. Ez a közgazdasági szemlélet minden korábbinál tudatosabb és magasabb színvonalú érvényre jutása.

Mint a költségvetés előadója, jelentem a tisztelt ország- gyűlésnek, hogy az 1969. évi költségvetést az országgyűlés különböző bizottságai megvitatták. A terv- és költségvetési bizottság az összes bizottsággal egyetemben a költség- vetést kisebb módosítással az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A bizottsági ülések hűen tükrözték, hogy a köz- gazdasági gondolkodásmód és szemlélet formálódása nem kerülte el a mi házunk, a képviselők háza táját sem. Érdemes felfigyelni arra, hogy

ezek a csoportülések intenzív, a helyzetet sokoldalúan és közgazdasági szempontból mélyen elemző megbeszélések voltak.

Az előadó ezután az egyes bizottságok javaslatait ismertette. Rámutatott: a bizottságokban elhangzott felszólalásokban a józan megfontolás arányosította az igényeket a lehetőségekhez, ezért csak néhány kisebb jelentőségű módosító javaslat született:

A terv- és költségvetési bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy javaslatot tesz az országgyűlésnek három olyan módosításra, amely összegében nem okoz gondot a költségvetés pénzügyi egyensúlya szempontjából.

A jogi igazgatási és igazságügyi bizottság magáévá tette dr. Gonda György elvtárs javaslatát és a tanácsi utak és hidak fenntartására költségvetésben szereplő összeg 20 millió forintos megemelését ajánlja.

A mezőgazdasági bizottságban Kovács István elvtárs tette szóvá, hogy a mezőgazdasági bekötő utak és távvezetékek építésére, csak úgy, mint az előző évben, a költségvetésben szereplő összeget 50 millió forinttal emeljük meg. A javaslatot ugyanazok az érvek támasztják alá, mint amelyek tavaly is elhangzottak; hogy a megnövekedett gyümölcs- és zöldségtermő terület termékeinek elszállítását minőségileg biztosítani csak jobb, megfelelőbb utakon lehet.

A szociális és egészségügyi bizottságok csoportülésén dr. Noszkay Aurél és dr. Hargitai Katalin képviselőtársaink javaslatot tettek, hogy az egészségügyi ellátás javítására 30 millió forinttal növeljük meg a költségvetést, hogy ebből 15 millió forintot mentőautók cseréjére, az összeg másik felét úgynevezett „intenzív osztályok” létesítésére használjanak fel. Ezeknek az intenzív osztályoknak az a feladatuk, hogy a felnőtt gyógyászatban a legkorszerűbb eszközökkel segítsék az életveszély elhárítását, illetve a gyermekgyógyászatban az újszülöttek és koraszülöttek életben tartását. Ezt a javaslatot annak tudatában tesszük, hogy a költség- vetés egészségügyi, szociális és kulturális célokra 6 százalékkal többet fordít, mint az előző évben.

A megtett javaslatok — amennyiben az országgyűlés ezzel egyetért —r mintegy 100 millióval emelik meg a költségvetést.

A bizottsági üléseken bőven hangzottak el olyan javaslatok is, amelyek nem az 1969-es évi költségvetés témái ugyan, de azt tükrözik, hogy a képviselők azonosulnak a kormány

gondjaival és kifejezik azt a szándékot, hogy részt vállalnak a gondok, problémák megoldásának kereséséből is — mondotta.

Jellemzésül két bizottság javaslataiból szeretnék idézni. Ezeket fontosságuknál fogva szeretném a kormány és más illetékes szervek figyelmébe ajánlani.

Az ipari bizottság vitája felhívja a figyelmet arra, hogy a demográfiai hullám levonulása következtében, a következő esztendőkben gondot okozhat gazdasági életünkben a szakmunkás-utánpótlás. A jelenlegi évi 90 000- rel szemben 1970 után legfeljebb 45 000—50 000 fő lesz a szakmunkásképzésbe bevonhatók száma.

Az ipari bizottság ezt a kérdést önálló témaként kívánja vizsgálni, de célszerűnek tartaná, ha országos szinten másutt is foglalkoznának vele. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a szakmunkásképzés az utóbbi években rendkívül tagozott volt és emiatt indokolatlan szakmunkáshiány állt elő. Az ipari bizottság még egy megállapítására szeretnék utalni. Helyes lenne bizonyos beruházási arányok megváltoztatásával érezhetően javítani az építőanyagellátás helyzetén.

A szociális és egészségügyi bizottság ülésén is jelentős elgondolások születtek, amelyeknek hangot szeretnék adni. Többek felvetették, hogy az egészségügyi tárca is készítse el az egészségügy országos koncepcióját.

Az egészségügyi bizottság jól ismeri azokat a gondokat, amelyek egészségügyi intézményeinkben a középkáderek helyzetében jelentkeznek. Ezért elhatározta, hogy az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetével közösen megvizsgálja: milyen intézkedésekre lenne szükség a középkáderek helyzetének javításához, továbbképzésük tényleges biztosításához, olyan merész gondolatot is felvetve, hogy munkakörülményeiket nem lehetne-e munkaidőcsökkentéssel is javítani. A bizottság meg akarja vizsgálni, hogyan csökkenthetnék az egészségügyi intézmények túlzottan hosszú építési idejét, s javíthatnák az építkezések minőségét. Szó- vátették, hogy nincs elég törekvés a régi patinás intézmények korszerűsítésére, és ennek következtében egyre rosszabb állapotba kerülnek egyes vezető kórházak, vágj’ a budapesti egyetemek ösz- szes klinikái és az elméleti tanszékek intézményei.

Tisztelt országgyűlés! Az elmondottak alapján javasolom, hogy a költségvetést az előterjesztett módosításokkal együtt hagyja jóvá, egyben javasolom, hogy a költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalja meg és fogadja el.

Cservenka Ferencné előadói beszéde után megkezdődött a törvényjavaslat vitája, melynek során felszólaltak Kovács Istvánná és Szilágyi László Pest megyei képviselők is.

Két Fest megyei képviselő felszólalása

Kovács Istvánná rámutatott arra, hogy a lakosság igényeinek kielégítése megköveteli a városok és falvak költségvetési előirányzatainak minél észszerűbb felhasználását. Ezzel kapcsolatban szóvá tette a tanácsi költségvetési üzemek szervezésének és tevékenységének néhány problémáját. Utalt arra, hogy a pénzügyminiszter szabályozta a tanácsok és tanácsi intézmények házilagos építőipari szervezeteinek tevékenységét, s a házilagos költségvetési, illetve az úgynevezett KÖFA-brigá- dok helyett költségvetési üzemek szervezését rendelte el. Ennek megfelelően Pest megyében már öt költségvetési üzem működik, a jövő évben pedig további 14 alakul meg. Tevékenységükkel mintegy 80 község kommunális igényeinek- kielégítését teszik lehetővé. Az építőipari munkamegosztásban előrelépést jelent ezeknek a költségvetési üzemeknek a létrehozása és működtetése — mondotta a képviselőnő —, azonban indokolt volna a kis létszámú átlagos építőbrigádok fenntartása. Az 1968-as év eddigi tapasztalatai alapján ugyanis megállapítható, hogy a kis létszámú brigádok üzemmé szervezése nem gazdaságos. A költségek, az illetményadó és egyéb adminisztrációs kiadások nagymértékben növekednének, emellett a kis létszám nem teszi lehetővé az előírt átlagbér-gazdálkodást. Egyébként a községekben és. városokban gyakran adódnak olyan kisebb — és legtöbbször sürgős jellegű — munkák, amelyek elvégzése nem kifizetődő sem a tanácsi vállalatok, sem a szövetkezeti építőipari szervezetek, sem pedig az önálló költségvetési vállalatok számára. Ezekhez a munkákhoz legtöbbször a tanács biztosítja íz anyagot, a kivitelezést a lakosság végzi el társa^- dalmi összefogással.

Mindezek alapján a képviselőnő javasolta: azokban a községekben, ahol a jelenlegi alacsony létszám miatt önálló költségvetési üzem létesítése nem gazdaságos, a pénzügy- miniszter engedélyezze, hogy a kisebb munkákat — felsőbb tanácsi szerv hozzájárulásával — házi építőbrigádok lássák el. Javasolta továbbá, hogy a városi tanácsok is foglalkoztathassanak házi; brigádokat az említett helyi feladatok elvégzésére, illetve a lakosság társadalmi munkaakcióinak előmozdítására.

Szilágyi László vezérőrnagy egyebek között megállapította; tovább erősödött hazánk katonai védelmi potenciája, a magyar néphadsereg a terveknek megfelelően fokozta harc- készültségét. A fegyvernemek a korszerű követelményeknek megfelelő új technikai eszközökkel gyarapodtak, jelentősen emelkedett a csapatok harci és politikai kiképzésének színvonala. A most záruló évben a hadsereg kijelölt alakulatai több fontos, nagyvonalú állami beruházás megvalósításában vettek részt, s munkájuk értéke megközelíti az egymil- liárd forintot.

Szilágyi László arról is beszámolt, hogy a költségvetésben biztosított összeg egyhar- madát a hadsereg közvetlen fejlesztését szolgáló eszközök beszerzésére, kétharmadát pedig azok üzemeltetésére, illetve a kiképzési és személyi állomány ellátásával kapcsolatos kiadásokra fordították.

Néphadseregünk több alakulata — hangsúlyozta a továbbiakban a képviselő — Csehszlovákia népeinek internacionalista segítséget nyújtva olyan példás, magas fokú politikai érettségről tett tanúbizonyságot, amely méltán érdemelte ki a párt és a kormány, az egész magyar közvélemény elismerését.

Az 1969. évi állami költség- vetés honvédelmi célokra fordítandó részét illetően a vezérőrnagy kiemelte, hogy az összességében biztosítja a néphadsereg tervezett fejlesztését. Szóvá tette azonban — s ez már az országgyűlés honvédelmi bizottságának ülésén is megfogalmazódott —, hogy! a néphadsereg hivatásos állományának anyagi, szociális helyzete nincs arányban felelősségteljes munkájával. Hangsúlyoz „a: meggyőződése, hogy a fegyveres erők vezetői -a kormány segítségével meg fogják találni a lehetőséget a hivatásos állomány szociális helyzetének javítására.

Az országgyűlés csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel folytatja a költségvetési törvény- javaslat tárgyalását.

A költségvetési vitában felszólalt dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter is.

t