Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

Az emlékezés piros virága T. E. SÍRJÁRA ötven éve múlt, fiatalon, dacosan, büszkén, föllobbanva, miként a fáklya, erőszakra és elnyomásra nemet káltott, s bátran kiáltott tettel és szóval sok ifjúmunkás lázadóval s hitte szilárdan, hogy mi a mában még csak születő eszme kinyílik majd, mint a virág kelyhe, ha nem holnap — talán majd holnapután. A fehérterrorban az igaz szóért megkínzottan, börtön homályán szította egyre öntüzét. O volt, és vele sok-sok társa ki önmagán túl népét, nemzetét látta, s fegyvert emelt újra meg újra az elnyomókra. Lazított minden verssorában, pedig tudta: bilincs az ára,,. Köd hajol most a temetőre, a márványlapra és a köre, melyről neve a végtelenbe néz. Az emlékezés piros virágát a megbecsülést, s vele a hálát teszi melléje remegve a kéz. Móritz Valéria RÖNKBŐL, TERMŐFÖLDBŐL... Házilag készíthető ajándékok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 294. SZÄM ______________________1968, DECEMBER 15., VASÁRNAP S zellemi versenyben a szocialista brigádok • A győztes csapat jutalma: 3000 forint • Emelkedett a könyvtárlátogatók száma Néhány napja karácsonyi i gondokkal küszködő tizen­évesekről írtam. Akkor azt | ígértem, hogy hamarosan ol­csó, Vácott is beszerezhető, könnyen elkészíthető aján­dékokról írok majd. Az ötle­teket magam is helyi kiraka­tokból vettem. Mindjárt az elegén: növény- kedvelőknek való ajándék. Az ötletet adó példányt a virág­üzlet kirakatában láttam — borsos áron. Szép formájú fa­rönk (de lehet korhadó ágas- bogas ág is), közepe kivájva, benne föld, zöld növényekkel, esetleg kaktusszal. — Nos, nem kell hozzá más, mint a Duna partján, vagy szigeten, esetleg a gyümölcsösben ke­resni egy alkalmas szép, szá­raz ágat, ha lyukas annál jobb. Ezt kefével alaposan megtisz­títva színtelen körömlakkal bevonjuk, száradás után kerti földet teszünk bele és a virág­üzletben olcsó futónövényt, vagy kis kaktuszt lehet venni, néhány kecses formájú dunai kaviccsal, szikladarabbal dí­szíteni. Kis drótkampót ké­szíthetünk rá, s máris szép ajándék, egy modern, világos bútorú lakás sima falára. Tu-párna. — Színes, mara­dék fonalból (lehet fekete-fe­hér, szürke-fekete, barna-sár- ■ ga) tízszer tíz centis kockákat horgolunk, sakktábla mintára összedolgozzuk, vászonnal bé­leljük. A hátlap egyszínű és a mintával harmonizáló anyag­ból készüljön. Az illatszerbol­tokban nagyon olcsón lehet kapni szivacshulladékot. Egy zacskó tartalmával akár két párnát is ki lehet tömni. (Le­het készen is kapni kocka ala­kú párnát, amire csak a borí­tót kell elkészíteni.) Tv-nézés- hez kitűnő nyaktámaszul szol­gálhat. Ugyancsak maradékfonal­ból készülhet hölgyeknek való színes neszesszer. Tetszőleges nagyságú téglalapot kell hor­golni, rövidpálca sorokból. Rövidebb végeit betartjuk és vágy kis fapálcát, vagy régi vastag fakötőtűt dolgozunk bele. Színes selyemmel bélel­jük. Tetejére hurkot horgo­lunk. és nagy elütő vagy ezüst színű gyöngyöt varrunk rá. Ebbe kerülhet kis szappan­tartó miniszappanrial, esetleg egy kis üveg kölni, vagy arc- törlőként használható papír­zsebkendő. Erre a mintára egész úti­készletet is össze lehet állítani külön kapható darabokból, és lényegesen olcsóbban, mint készen kapható. Arról nem be­szélve, hogy ilyennel a meg­ajándékozottunk még egyszer nem találkozik. S ez a höl­gyeknek a legnagyobb aján­dék. Még édesanya korban is. Sok ötlet kívánkoznék még ide. Nincs rá hely mind le­írni. El kell hát indulni, és végig nézni az üzleteket (az alkalmit se hagyjuk ki ebből!), idő van még, hogy szívvel­szeretettel készülő ajándé­kaink odakerüljenek a fa alá. (b.) Itt nem kell kapubelépőt kérni, még kopogtatni sem kell. A kétszárnyas vaskapu szélesre tárva belépésre csá­bít. Az udvar rendetlen, egy borzas szőrű kutya bújik elő a ledönött vashordóból, mely egyáltalán nem lehet meleg szállás a 13 fokos hidegben. A kocsi elé fogott széles fa- rú lovacska nekibúsúltan áll- dogáll a fagyban, és azon töp­reng lógó fejjel, vajon minek is hozták ki a felsőgödi meleg istállóból, ha itt kell óraszám­ra álldogállnia a zuzmarás udvaron. Ember nincs a közelben. A traktorosok szállásának aj­taján lakat csüng. Benn hideg és leírhatatlan rendetlenség uralkodik. Az ablakon át is megdöbbentő a látvány. Lehet ilyen szálláson élni manap­ság? A Pest megyei Tőzegtermelő Vállalat sokholdas területén tőzeghalmok domborodnak egymás után, s a helyükbe gyülemlett vizek alkotta tavak jege szikrázik az éppen most kelő nap sugarában. A távolban emberek rakod­nak. A fekáliával hizlalt tőze­get szállítják, talajjavítás cél­jára. Nem a vállalat emberei: Ki méri és ki ellenőrzi a ra­kodást? Talán a nagy ég, mely föléjük borul. Vagy: ko­csi — kocsi? Ezek az embe­rek mondják, hogy későn ér­keztem, mert Podmaniczki Béla munkavezető most ment be a városba motorkerékpá­ron. Elkerültük egymást. A tőzegmezőn járva igen furcsa és kellemetlen emlék borzongat. Elhagyott csatamező képe ez, pár hónappal a hábo­rú után... Most az árkos, gödrös, autó­gumiktól szántott földön hosz- szabb-rövidebb kisvasúti sín­darabok buktatják az embert. A Váci Szik vízüzem Felsőgödön, Sződligeten, Vácon, Nagymaroson és Zebegényben szikvízeladásra URAKATŐSÖK AT KERES A MÁV Dunakeszi Jármű­javító Üzemben a negyedik fordulónál tart a szocialista brigádok jubileumi szellemi vetélkedője. Ez egyben „előis- kolája” a vasút járműjavító iparági rendezésében a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megrendezésre kerülő országos döntőnek. A verseny kilenc „levelező fordulóból’’ és egy nyilvános döntőből áll. Az egyes fordu­lókban a benevezett brigádok­nak kéthetenként 10 kérdést Sínről lelökött, oldalra billen­tett teknőjű csillék szanaszét. A kocsiúton vastömeg feketéi­nk. A sárba süllyedt kis nyersolaj motorú csillevontató mozdony dértől őszült vasteste várja sorsa jobbra fordulását. Sínektől távol, sárba fulladva, vajon mit keres itt ez a kis masina? Távolabb transzporton ágas­kodik elhagyottan, megbillen­ve! Az egyik nagyobbacska tó szélén nyersolajmotoros szi­vattyú vesztegel. Motorházte­teje lecsúszva, olajtól, korom­tól szennyesen, takaratlanul. Gyermekderéknyi szívócsöve befagyott a tavacska jégpán­céljába. Nincs szó, mely- jót mond­hatna. Elhanyagolt, gondatlanul kezelt* népvagyon szerteszéjjel. Rendetlen telep, embertelenül rideg, szennyes szállás és melegedő. A tél elején kiemelt görön- gyös-csutakos tőzeg őrlésre szorul. A markoló túl mélyet harapott a talajba, és fehér­agyaggal dúsan keverte a ki­emelt tőzeget. Így nem eléggé felel meg a célnak, hiszen szagközömbösítő, felszívóké­pessége már kisebb ... Foton, a Gyermekvárosban ismertem meg Ágit. Szalma­szőke hajú, kócos kis vad­macskához hasonló, nyugtalan természetű kislány volt. Ak­kor még úttörővezető voltam, s így kerültem kapcsolatba a gyermekvárosi úttörőkkel. A nevelőnő mesélte akkor, hogy azokban a napokban a kislány ellopta néhány társá­nak a ruháját. — Nagyon meghatódott mindegyik kollégám, hiszen — ismerve a gyermek életkö­rülményeit-, családi környeze­tét — nem is tekintettük lo­pásnak Ági cselekedetét. Sze­retett volna csinosabban járni, szépen, hogy a többiek — a fiúk is — észrevegyék. Kopott ruhái voltak, de tiszták. Édes­apja elvált az anyjától, a gye­rekekkel egyáltalán nem tö­rődött, anyja pedig felelőtlenül „túltett” gyerekein. * Szerettem volna a kis kócos-- sál elbeszélgetni, de nem szólt egy szót sem. Csak bámult, I nagy kerek szemével. — Nagyon szépek a sze­meid — mondtam — kitől [ kaptad? — Riadtan, félénken kell közösen írásban meg­oldaniuk. A nyilvános döntőt az üzem művelődési házában, műsorral egybekötve tartják meg. Itt már élő szóban folyik majd a küzdelem a legtöbb pontszá­mot elért öt brigád 5—5 főből álló csapatai között. Az üzem vezetősége a győztes brigádnak három­ezer, a második helyezett­nek kétezer, a harmadik­nak ezer forintot és na­gyobb értékű tárgyjutal­makat tűzött ki. Ma fizetési nap van! Hol vannak az emberek? Vagy a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat a tél beálltával szü­netelteti felsőgödi telepét? De akkor miért e „harctéri” ren­detlenség? Néhány építőipari vállala­tunk kisvasúti sín és csillék hiányában sok nehézséggel küszködik. Itt pedig sínek fö­lött nő a királydinnye és a kóró, a szétdobált kitérők fe­lett pedig éves bokrok hajla­nak össze takarónak. Harraos Jenő Kedden a zenekedvelők klubjában Bemutatják a zenekart A szakmaközi bizottság ze­nekedvelők klubjában kedden este 5 órakor Marton Klára zenetanár Bemutatjuk a zene­kart címmel tartja meg ismer­tetőjét. Ezúttal a klarinéttal ismerkednek meg a zeneked­velők. Vendégeket is szíve­sen látnak ez alkalommal — a párt és töanegszervezetek székházának olvasótermében. (Lenin út 45. I. em.) ült szemben velem, s egy könyvet lapozott. Ereztem; ezt a kislányt na­gyon, de nagyon kellene sze­retni. Azóta eltelt néhány év. A napokban ismét találkoztam Ágival. Alaposan megváltozott. Jól öltözött, csinos lánnyá fej­lődött. Tekintetében nyugtalan szomorúság égett. Köszöntem. Megismert. Beszélgetésbe kezdtünk. Foton — mint me­sélte — leérettségizett, és je­lenleg Pesten dolgozik. Itt la­kik albérletben. Szeretne a szüleivel együtt élni, de nem hívják haza. Nagyon fáradtnak érzi magát. Még az élet is fá­rasztja. A szerelemről kezd­tem faggátni. — Nemrég jöttem ki a kór­házból. Nagyon bíztam a fiú­ban. Az emberek, akik közt élek, megvetnek ... Beszél. Nézem a szemét, arcjátékát, aztán újból a sze­mét. A kis „tolvaj” szemét, melynek fényét befedték szo­morú sorsának árnyai. Sajnálom szegényt, mert na­gyon, de nagyon meglopták őt Nyári Ferenc A kérdések főként a hármas évfordulóval kapcsolatosak, de szerepelnek köztük irodalmi, sport, munkásvédelmi, speciá­lis vasúti vonatkozásúak, s a szocialista brigádmozgalommal összefüggő kérdések is. A vetélkedő meghirdetése­kor 78 brigád 1316 tagja jelen­tette be részvételét. A létszám a negyedik fordulóban sem csökkent, a felkészülés viszont egyre inkább javult. Az első fordulóban csak 5 brigád érte el a maximális pontszámot, a másodikban 10, a harmadik­ban viszont már 20 brigád di­csekedhetett ezzel a teljesít­ménnyel. . Érdemes felfigyelni arra, hogy a vetélkedő idejében emel­kedett a művelődési ház és a műszaki könyvtár tagjainak és olvasóinak száma. E versengésnek tulajdonítható, hogy többen most jöttek el először a 14 ezer kötetes könyvtárba, és ismerkedtek meg az olvasás és ismeret- szerzés szépségeivel. Nem kevés fáradtságba, sok szabad időbe kerül a válaszok kidolgozása. A részvevők tanulnak, ol­vasnak, gyarapítják isme­reteiket, talán éjszakákat és vasárnap délutánokat áldoznak fel érte. Nő az emberek általános mű­veltsége, mely éppen egyik fő célja a 10. évfordulójához kö­zeledő szocialistabrigád-moz- galomnák. Szőnyi Lajos Címzett; a MÁV A Híradástechnikai Anyagok Gyárának Kisma­rosról járó munkásai (és még öt község) nehezmé­nyezik, hogy a kismarosi vasútállomáson este kilenc órától kora reggelig nem lehet bemenni az állomás- épületbe, mert zárva van. Jobb időben még csak el­várakoztak a peronon. De néhány napja hajnalban mínusz 12, mínusz 14 fok hideg is van már, fúj a szél és ilyen körülmények között egészen összegémbe- rednek, mire megérkezik a vonat. Átfázott végtagok­kal, lilára cserzett arccal nehéz a munkát elkezdeni. Joggal kérdezik hát: mi az akadálya annak, hogy az első munkásvonatok utasai is meleg váróteremben várjanak indulásig? Megkérdeztük a MÁV váci pályafenntartási fő­nökségét. Elmondották, hogy nem hozzájuk tarto­zik, de nagyon készségesen azonnal felhívták a verőcei állomás főnökét, akihez Kismaros is tartozik. El­mondotta, hogy csökkent a kismarosi állomás forgalmi személyzetének száma, nem tudnak szolgálatot tartani, csak reggel hattól este kilenc óráig — immá­ron két hete. Ezért kell hát fagyoskodniuk az embe­reknek ! A kérdésre, hogy a MÁV-nál hova tartozik ez, egy címet kaptunk: MÁV lllll. osztály, személyzeti csoport, Budapest, Kerepesi út 3. A kismarosi munká­sok kérdését ezennel hoz­zájuk továbbítjuk. Várjuk sürgős intézkedésüket. (b.) ÜGYELETES ORVOS Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Jiovács Pál, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Afra Tamás, szom­baton: dr. Bénik Gyula, va­sárnap: dr. Kreíner Lenke. 1 A beosztásban hét közben változás történhet. VÁCI SZOBROK I. István - a Konstantin téren A két világhá­ború közötti kor­szakban I. István király két új szob­rát is felállították a városban. A kettő közül a jobban sikerült Hiesz Géza bronz­szobra a Konstan­tin téren. Ez a szobor is iskola­példája annak, hogy ideológiai tö­rekvések hogyan mennek a művé­szi ábrázolás ro­vására. Sajnos, helyszűkében itt nem tudjuk ezt a korszakára annyi­ra jellemzően se­matizált szobrot ebből a szempont­ból végigelemezni, pedig nagyon ta­nulságos lenne, így csak jellemző feltűnőségeket emelünk ki. A dicsfény ábrázo­lását (a bronzka­rikát a fej körül) a szobrászat mint művészeti műfaj nem tűri, mint ahogyan nem le­het ábrázolni szobron szivár­ványt sem. Ez még az olasz re­neszánsz szobrá­szoknak sem sike­rült, a művészi színvonal csök­kentése nélkül, pedig ők igazán értettek hozzá. Az ilyen ábrázolás minden esetben a kifejezőerő rová­sára történik. Nem művészi szempont ugyan, de megemlítjük, hogy a szobor te­le van anakroniz­musokkal, azaz olyan formaele­mekkel, melyek I. István korában még bizonyosan nem léteztek. A szobor javára írható viszont formáinak fegyel­mezett dekorativi- tása, amiért per­sze épületplaszti­kának jobb lenne, mint önálló szo­bornak. Létjogo­sultságát, a törté­neti tárgyon kívül, még az is megad­ja, hogy a tér épí­tészeti képében egyensúlyt teremt, de csak azóta, amióta a középről oldalra tették. A szép kőkerítés előtt ugyanis el­lensúlyozza a má ­sik oldalon levő féloldalas püspöki palota épület­tömbjét. A szobor nélkül a térfal esztétikai egyen­súlyát a palota bálra húzná, ami városképi szem­pontból igen sze­rencsétlen dolog lenne. Szöveg: Stefaits Kép: Törnek Üaemlátogatás Gépelt a tőzeg mezőit A KIS „TOLVAJ“ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom