Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

1968. DECEMBER 15., VASÄRNAP ~&&rtap ?» Miniszoknya és állattenyésztés AZ ÉLET KA TONÁI Ra/ottem egy újsághírből, hogy kísérleteznek velünk. Ve­lünk, emberekkel. És nem is úgy, ahogy évezredek óta meg­szoktuk: mit bírunk, hogyan bírjuk, meddig bírjuk. Nem a kereskedelem kísérletezik, nem a HÉV, nem a MÁV. Nem azt vizsgálják, milyen kicsire lehet összenyomni ben­nünket a villamoson, mennyi ideig bírjuk ki levegő nélkül az autóbuszon és víz nélkül a lakásban. Mondom, mind e kísérletek több-kevesebb si­kerrel már lezajlottak. Az a kísérlet, amelyről most kívá­nok szólni, teljesen újszerű: emberéken végzik abból a célból, hogy a kísérlet ered­ményeit majd állatokon hasz­nosítsák. Gondolom, eláll a lélegze­tük erre a hírre. Az nem volt titok előttünk, hogy az élet­tan, a szerves kémia, az or­vostudomány fejlődésével együttjártak az állatkísérletek. Tengeri malacok, nyulak, ku­tyák és macskák — áldott le­gyen az emlékezetük — ön- feláldozóan segítették a tudó­sokat abban, hogy nagyszerű új gyógyszerekhez jussunk, hogy adott esetben szervein­ket kicserélhessük, vagy új szervekhez juthassunk. A maj­mok — a közeli rokonságra való tekintettel — még a tu­lajdon mirigyeiket és veséiket is rendelkezésünkre bocsátot­ták. Egy szóval, az ember ér­dekében végzett állatkísérle­tek mindennaposakká váltak az élettani kutatásban. Igen sok állatbarát ellenezte ezeket a kísérleteket. Szinte elképzelhetetlen számomra, mit érzett egy ilyen humanista, mikor arról érte­sült az újságban, hogy embe­reken végeznek kísérleteket: az állatok érdekében. Kitűnő lapunkban olvastam a követ­kező tudósítást, melynek címe a következő: „Az állattenyész­tésben hasznosítják a mini­szoknya tapasztalatait”. Be­vallom, engem már a cím is lehangolt. Az édes miniszok­nya ily tapintatlan összekap­csolása a rendkívül hasznos állattenyésztéssel: napokig megkeserítette utcai, közleke­dési és presszói zavartalan örömömet. Egy angol félhiva­talos lap — olvasom az újság­ban —, amely beszámolt a franciaországi állattenyésztési kísérletekről, ismertette azt a már korábban emlegetett ta­pasztalatot, hogy a miniszok­nyák viselőinek megvastag­szik a lába. Franciaországi mérések megállapították, hogy a miniszoknyát viselő nőknél öt százaléknál több zsír és hét százlaékkal több hús rakódik le a lábnak azon a részén, mely az időjárás viszontagsá­gainak van kitéve. E megálla­pítások alapján most Francia- országban és az Egyesült Ál­lamokban kísérleteket végez­nek, vajon hasonló jelenségek mutatkoznak-e azokon a ju- hokon és szarvasmarhákon, amelyeknek a húsfogyasztók által leginkább kedvelt részé­ről eltávolítják a szőrzetet... Ennyi a cikk; de gondolom, éppen elég ok az elkeseredés­re. A lányoknak is, a fiúknak is, a szarvasmarháknak is. A 'SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS \ Heti filmlevél Ezen a héten mindössze két új film bemutatójáról számol­hatunk be az ol vasóknak. A Lombhullás szovjet filmesek alkotása, míg a Minden nő bolondul érte francia produk­ció. LOMBHULLÁS Aki nem hajlandó megal­kudni — így hirdetik a mozik a Lombhullás című szovjet já­tékfilmet, melyet grúz művé­szek készítettek Otar lösze- liani rendezésével. Niko, a film fiatal hőse valóban olyan ember, aki az életben mindig a nehezebbet választ­ja, aki nem hajlandó megal­kudni azért, hogy pillanatnyi előnyei származzanak belőle. Ám — s ezért nem pontos a filmet hirdető jelmondat — nem egyedül Niko az, aki a filmben nem alkuszik. Ki­mondva és kimondatlanul: vele együtt még sokan mások. Miről van szó tulajdonkép­pen? A történet nagyon egy­szerű. Niko, a főiskola elvég­zése után egy nagy borüzem­be kerül technikusnak. A film konfliktusa : az igazgatói, hogy a gyár teljesíthesse tervét, olyan bort akar palackoztatni, amely még nem érett be. Ez ellen lép fel a történet során Niko, s állíttatja le az igaz­gató utasítása ellenére a pa­lackozást. Oktalanul hőskö- dik? Nem. Maga mögött érzi és tudja munkatársait, az üzem dolgozóit. Bátor kiállá­sával ő csak a többiek akara­tát juttatja kifejezésre. S itt lép túl a film a látszólag je­lentéktelen, hétköznapi össze­zördülés bemutatásán. A néző már nem Niko és az igazgató párharcát érzékeli: múlt és jelen, régi és új összecsapásá­vá szélesedik a film. Friss, őszinte mondanivalóját kor­szerű művészi eszközökkel tolmácsolják az alkotók. MINDEN Nö BOLONDUL ÉRTE Egy jógatanár pikáns ka­landjait ígéri a filmplakát. S hozzá ráadásnak: színes, szé­lesvásznú, francia. S egy ki­tűnő színész nevével fémjelzi a produkciót: Robert Hirsch, akinek tehetségéről a közel­múltban három filmben — Hamis pénz, Nagymenő, Ve­A jógatanár megkísérlése — jelenet a Minden nő bolondul érte című filmből. 1 szedelmes szerep — is meg­győződhettünk. A film valóban pikáns le­hetne: a szerény körülmények között élő jógatanár egy óriá­si üzlethálózat részvényeinek ötvenöt százalékát és vezér- igazgatói tisztét örökli el­hunyt nagynéniétől. S ez az üzlethálózat: Európa világvá­rosait átszövő call-girl intéz­mény, melynek legnagyobb ki­rendeltségei — hatvan-hatvan válogatottan szép leánnyal — Rómában, Berlinben, és ter­mészetesen Párizsban székel­nek. Rámában például ,egy „tisztító-üzemben” dolgoznak a lányok, ám a jógatanár-ve- zérigazgató legnagyobb meg­rökönyödésére nemcsak a ru­hát, hanem az üzletbe látoga­tó férfiakat is nyomban „ke­zelésbe veszik”. És nem jár jobban Berlinben sem, ahol a „magán-mentőszolgálat” lá­nyai egészen másra „használ­ják” a minden kényelemmel felszerelt mentőautót, mint ahogyan azt illene. A film te­hát valóban pikáns lehetne, de nem az. A rendező — Nor­bert Carbonnaux — a legjobb szituációikból sem tud egy-egy épkézláb poént fabrikálni, veszni hagyja a vígjáték szin­te összes nagy lehetőségét. Így aztán a néző még moso­lyogni is alig-alig tud a szel­lemtelen történeten. p. p. s szegény kis lányok állandó § rettegésben fognak élni ezen-^ túl, hogy miniszoknyájuk ré-^ ’ vén lábuknak — mint az új-^ ság írja — „az időjárás vi-^ j szón tagságainak leginkább ki- S tett részén” hány százalék^ , hús, illetve zsír rakódik le. § ' Hiszen e részek nemcsak az^ ’ időjárás viszontagságainak^ vannak kitéve, hanem a fér-^ | fiák kevésbé viszontagságos^ | tekintetének is. Sőt, meg me-^ rém kockáztatni: elsősorban S j e tekinteteknek vannak kité-S ’ ve, mintsem a viszontagságos^ ’ időjárásnak. Sajnos, a kísér-^ ’ letek azt bizonyítják: minél ^ zordabb az idő, a konzervatív^ természet a láb e részein an-^ ’ nál több zsírt és húst fog elhe- ^ : lyezni. $ i De nem is keserítem to- ^ . vább: sem magamat, sem önö- ^ . két. Hiszen tudjuk jól, hogy a^ ■ lányok ittmaradnak, a zsíros^ ; szarvasmarhákat viszont ex­■ portáljuk. Hiába vigasztalom^ [ magam azzal, hogy ilyen kí-S : sérletek egyelőre cáak Fran-s ; ciaországban és az Egyesült^ Államokban folynak: azt az^ ! őszinte lelkesedést, melyet egy ^ . kedves miniszoknya ébresztett^ . eddig bennem: nem fogom . többé érezni. Ha akarom, ha| ■ nem: eszembe jut áz állatte-^ : nyésztés, mely fontos dolog ^ ’ ugyan, de mégis csak más. S& ; azzal sem áltatom magam, | ' hogy a minden újra fogékony,^ nagyüzemi mezőgazdaságunk ^ e külföldi tapasztalatokat nem ^ ’ fogja hamarosan értékesíteni.^ : Talán már el is kezdte. Mió- ^ . ta e cikkeket elolvastam, nyo-^ masztó gyanú támad fel ben- ^ § nem, lépten-nyomon. Talán ^ ^ túlságosan is érzékeny termé-| ^ szetem rovására kell írnom, ^ ^ hogy újabban minden második^ ^ emberben téesz állatgondozót | ^ vélek felismerni. Ha meglá- ^ ^ tóm, hogy napbarnított, ke- ^ ^ ményjárású férfi utánafordul^ | egy miniszoknyás lánynak, s| ; ^ hosszasabban szemléli lábá- ^ ^ nak azt a részét, melyet, a di-^ $ vat óhajára, újabban olyany-^ . | nyira kitett az időjárás viszon-1 : S tagságának: ilyenkor nem tu-S . ^dok szabadulni a kényszer-^ ^ képzettől, hogy ez az érdeklő- ^ ^ dő férfiú vajon nem a Béke^ ^ téesz rangrejtve Budapestre^ ' | küldött állatgondozója? $ $ | A legutóbb ÍS, mikor ■ ^ presszóban egy ilyen bajuszos, ^ ^ barna fiatalember a szomszéd ^ ■ ^ asztalnál végigsimított egy ^ ^ ilyen hosszú barna combot — ^ ^ melyen az időjárás viszontag- ^ [ ^ ságait, az én laikus szemem- ^ ^ mel, még nem sikerült felfe- ^ ^ deznem — majdnem odakia- ^ . ^báltam a lánynak: az istenért,^ . | ne hagyja — egy szarvasmar-1 , ^ ha-gondozó kísérletezik önnel. ^ ■ ^ Még szerencse, hogy nem tét- ^ > $ tem, mert az állatgondozó a ^ ' $ következő pillanatban angol | \ ^ nyelven szólalt meg. De ez ^ ^ meg azt a gyanút ébresztette ^ ’ | fel bennem, hátha éppen az | í Egyesült Államok egyik kikül-1 ^ dött tenyészkutatójával ülök ^ ^ szemben. ^ Hámos György & S I | RÁCKEVÉN A KOSSUTH ^ LAJOS utca 93. számú házzal szemben, közvetlenül a Duna S mellett, vályogépületet bont § egy férfi. A bontás érdekes és , ^ meglehetősen piszkos munká- 3 ^ ját kesztyűben végzi, gombo- "^kat csavargat, a plexiüveggel '^elzárt dobozban előrehajol, lá- "fcbával pedáloz. E tevékenység ‘ $ következtében a „mini exkavá- " ^ tor” hatalmas állkapcsa a hát- c ^ só falrészbe harap és össze­• $ csukja a száját. Aztán a törzs mozdul és a gép a ház egy da- rabját kupacba rakja. A gépet ‘ kezelő fiatalember szőke .haját 5|a sapkája alá dugja, kilépj a ‘ § dobozból és a még lábon álló, ^ fehérre meszelt falmaradékhoz " ^ lép, csizmácskája talpával ’^megrugdossa, ráköp, majd rá- " J gyújt egy cigarettára. A vá- 1S lyogviskó belapult tetejével és a 1X mellette álló, leveleit már el- hullatott akácfával együtt jól tudja: órái meg vannak szám- $ Iáivá.- ^ Savoyai Jenő régi kastélyá­- ^ nak udvarán, ahol a füstszínű i&és barna avar úgy ropog az s S ember cipője alatt, mintha csi­- $ gákra lépne, háromlábú mű­szert állít föl egy ember, ké­szével hátracsapja bőrkabátjá­- ^ nak lebegő szárnyát és a lát- t^ csőbe néz. Valahol hátul, pi- i \ ros, fekete számokkal rótt lé­cet tart egy lány. t§ A járási pártbizottság szék­ig háza mellett elegáns épület i ^ készül, nyers betongerendákat, . ^ piros tüzű téglafalat lát az , | ember emelkedni. Áruház lesz ’Sott! Él, lélegzik, dolgozik a Du- ’ ^ na menti község népe, s aki > ^ ezt az életet figyelmes szem- t ^ mel követi, szerényen alakít- i ^ ja, testületének élén a rendel- .Skezésre álló hatalmi eszközök- .íkel befolyásolja: Tóth Gábor _ $ tanácselnök. ^ Mindenkire hasonlít, ami “ ^ megtörténik vele -— szoktuk 1 ^ mondani — s lám Tóth Gábor * ^ községére is hasonlít, ami i, i ővele történik: a tanácselnök i 5 „házát” az ódon falu, öreg tor- t^nyú épületét is renoválják, . $ lépcsőin szálegyenes gerendák, _ ^ kőműves állványok sorakoz­1 J nak. ELMONDOM ELSŐ benyo- ^ másaimat Ráckevéról és ha- gyom, hogy térképet szedjen ' S elő, s munkájáról beszéljen, ■Smert a járási pártbizottságnál - $ mosolyogva figyelmeztettek: - $ aligha tudok majd személyes, - ^ a saját életéről szóló esemé- - ^ nyéket, emlékeket kibányász- a^ni belőle, Tóth Gábor nem “ | állítja magát előtérbe, nem e § szívesen nyilatkozik egyéni ^ dolgairól. ^ — A bontások... keres mo­a^solyogva kulcsot a páncélszek- ^ rényember — a bontások a i község életének természetes S velejárói. Évente Ráckevén v X 25—30 családi ház épül, kell a ‘Shely... Egy hosszú asztalnál állunk ” ^ és akár egy tervezőintézetben, - ^ több kilós műszaki rajzot te- - ^ reget. ^ — A Savoyai-féle kastély­- ^ ban még 12 család lakik. Eze- . $ két fogjuk a következő új la- . ^ kóépületbe költöztetni, mert a a^kastélyból szálloda és idegen- , & forgalmi nevezetesség lesz... 1 íItt, ni! — ujjával mutatja a z | szobák elhelyezését. Széles tenyere van, erős, z ^ tömzsi ujjai. _ $ — A kastélyba eddig kb. t ^ négymilliót öltünk, hogy a ku- ^ polát rendbehozzuk. Helyet ^kapott a Szigeti Árpád mú- ' zeum is ... negyven szobába ^ majd a külföldiek... étte- ^ rém... presszó ... kitűnő S konyha ... Ráckeve után nagy 5 érdeklődés tapasztalható. ^ — Elhiszem. Közel a Duna ^ és lehet horgászni. ^ — Ez majdnem állóvíz, ^ higgye el — tétován rámnéz kék szemével. — Kiváló ^ strandolási lehetőségek... sok- í;kal jobban felmelegszik, mint 'a másik Duna-ág... Parcellá- ; zunk ... Eddig nyolcszág ví- ^ kendház épült... de több S ezerre számítok ... i — Igen, van így az ember. í Ön talán itt is született? ^ Mosolyog, Pál Mail cigaret- ^ tavai kínál. $ — Itt születtem, még az papáin is!... De a parcellázás S csak akkor értékes, ha ellá­tásban is olyat tudunk nyúj- ^ tani... ^ — Él még az édesapja? — sa térkép fölé hajolok, s elme­TÓTH GÁBOR rülten kutatom a számomra érthetetlen alaprajz ábc-t. — Él, téeszb'en van, az Árpádban. — Szóval jó étter­mek, áruházak ... nemcsak az épül, amit látok... az ruházati lesz ... Az ABC-t 69 júniusában adjuk át... Milli­ós tételek mennek útépítésre. Ez egy súlyos gond volt. — Gondolom. Mondja, az édesapja mivel foglalkozott régen? Tóth Gábornak dús, barna haja van és szinte redőtlen, domború homloka. Aligha több negyvenöt évesnél. Lehet valakinek negyven vagy negy­venöt éves korában „élet­útja” ...? És ha igen, milyen gyökérből szakadt ki ez a faj­ta ember...? — Az apámnak másfél hold­ja volt itt, eljárt zsákolni, meg napszámba... De miért érde­kes ez? — Semmi különös, csak úgy kérdeztem. ' A FALON LENIN-KÉP, sé­tál a Néva partján. Meghitt, csöndes kép, Az iroda másik falán foto. Asztalos János ez­redes képe, aki hősi halált halt 1956-ban a budapesti pártház védelmében. Rámuta­tok. — Ismerte talán? — A testvérét. Együtt dol­goztam vele a Rádiónál... Nocsak. Felhúzom a szemöl­dököm. Még a végén kiderül, szakmabeliek vagyunk. — Mikor volt a Rádiónál? Kis ideig hallgat — Negyvenkilencben a HÉV javítóműhelyében dolgoztam, mint betanított munkás. A SZIT-ben tevékenykedtem és aztán a párt elküldött egy tanfolyamra. Varga Jóskával, a tévé bemondójával egy pad- ban ültem — nevet. — Látja, milyen híres ember vagyok. Onnan kerültem a rádió me­zőgazdasági rovatához, ötven­hatig ... — Nehéz idők voltak — jegyzem meg. Bólint. Üjból kis szünet, az­tán belefog a magyarázatba: több, mint tíz éve tanácselnök itt Visszajött a falujába. Is­meri mindenki és ő is ismer mindenkit. Előhúz egy sárga újságot, a Nők Lapja 1958. áp­rilis 17—i száma. Fénykép: Utolsó felvétel a régi Árpád útról. Sár, tengelyig érő sár, zsúpfedeles vályogház, félre­dőlt .Keménnyel. Rámutat: íct laktunk. Olvasom a szöveget: ... Nagyon régen kapták az első ígéretet a keviak, hogy az út valóban meglesz. Tóth Gá­bor tanácselnök akkora gyerek sem volt, mint most a fia, ami­kor a konyhaküszöb elé lever­ték az első cölöpöt: Éppen ott lesz az út széle! De az Árpád úti sártengerben régen elkor­hadtak a cölöpök, és az út csak nem épült fel. Dinich Ödön úr, Mocsáry Dániel úr, meg a többiek... soroljuk to­vább a hitszegők névso­rát?...” Az út a hatvanas évek elejére felépült, mert 2500 hold földhöz visz ki. Na­gyon kellett! — Mivel foglalkozott a leg­utóbbi VB-ülés? — kérdezem. A mennyezetre tekint, s las­san sorolja: — Két hete volt. Százötven parcellát adtunk át az OTP-nek, hogy adják el a pestieknek... A csatornafej­lesztésről is tárgyaltunk, 1969- ben kezdődik, több, mint egy­millióért ... a Vízhálózat bő­vítéséről ... 300 családnál van bekötve, még többnél szeret­nénk ... a világítás korszerű­sítéséről... az emberek hely­zetéről ... ELMONDJA, A 8500 LAKO­SÚ községben három téesz működik, az „Árpád”, a „Rá­kóczi”, és az „Aranykalász”. Hatszáz családnak adnak tisz­tességes megélhetést, átlago­san 40—50 forintos munkaegy­séggel. A községből kétezer ember jár be Pestre, Csepelre dolgozni. Korszerűsíteni kell a vasutat. Az állomást átépí­tik... Hogyan élnek a nemze­tiségek? ... Ez már műemlék­probléma ... Apropó, műem­lék ... a híres szerb kereske­dőházat is renoválják (majd elfelejtette) s borkóstoló, eszpresszó, bár lesz benne. Az iskolák fejlesztése ... igen az is napirenden van... a hidat 1971-ben akarják átépíteni. — Látom elgondolkodott és nem jegyez — mondja nekem szemrehányóan. Én is sok ri­portot készítettem, ha a mező- gazdaságban is... Mondja, miért érdekli mindez? — írni akarok önről! — szemébe nézek. A páncélszek­rény most vagy felnyílik vagy ... már nem is tud bezá­ródni. — Rendben van. De énró- lam egy szót se! Nem álsze­rénység ez, de a testület csi­nál mindent, nem én. Én csak kifejezek valamit, ami belevág egy általános irányvonalba. — Éppen ez izgat. Az ön munkakörének ellátásához pszichológiai érzék is kell. Emberismeret. — Igen. Ismerem őket. De ők is engem. Igyekszem a ne­héz dolgokat is kellemesen előadni. Mert a legnehezebb dolog a világon, ha nemet kell valakinek mondanom. — Melyik volt a legkíno­sabb napja itt a községben. Nagyobb lesz szemudvará­nak holdja. — ötvenhatban, amikor ott­hon Kolter Lajos, asztalos ba­rátom, szinte rám törte az aj­tót és azt mondta halálos sá­padtan: „Gabi! ... Koczkás Gézát, a népi ülnököt, kocsi után fogták és úgy húzzák vé­gig a falun ...” Hetvenéves volt az öreg. — Gondolta, hogy magáért is jönnek majd? — Nem mentem el. Vártam. Az ember végtére úgysem tud elfutni a sorsa elől. Ha egy- végbeli cimboráim nem véde­nek,'vagy nem akarnak meg­védeni, akkor senki sem fog megvédeni. Tóth Gábort azokban a na­pokban mégis megtámadták az utcán, éjjeL Pisztoly volt nála, nem lőtt, csak „becsa­pott” a hőzöngőknek. Béké­ben hagyták. Ráckevén öten alakították újjá a pártot, Kó­nya István, Roik Károly, Fe- rencz László, Thernesz Géza és ő. Munkásőr. Ma a járási pártbizottság tagja, a fegyel­mi bizottság elnöke. Érdemei elismeréséül megkapta a „Munka Érdemérem” és a „Munka Érdemrend” kitünte­téseket. Ránézek a régi képeslapra, télikabátban, kockás sállal, hajadonfőit áll: .........Gabi, a r áckevei tanácselnök” — ez a képaláírás. Fiatalos arccal, si­ma homlok-fénnyel mosolyog. — Tíz évvel ezelőtt még fiatalok voltunk — mondom lassan. — Eljár az idő — teszi hoz­zá. — Negyvenkét éves va­gyok. — Tulajdonoképpen az éle­tében — mondom neki — nem is történt semmi külö­nös. — Nem, semmi különös, csak egy háború, újjáépítés, az ismert politikai fordulatok, és egy ellenforradalom. — Ügy van. De miért csi­náltuk végig?.., — NAGYON ELTÉRTÜNK a témától, nem gondolja? — cigarettát vesz ismét elő s el­fordulva mondja: — Olvas­tam valahol, egy nagynevű amerikás magyar, aki évtize­dekkel ezelőtt ment ki, s ha­zánk fiaival nem találkozott soha, egyszer tudományos ülé­sen beszélt. Belefeledkező szenvedéllyel adott elő, a hall­gatóság azonban feszengett, később megfagyott. Öt perc múlva valaki figyelmeztette, hogy nem angolul, hanem egy érthetetlen, idegen nyelven ad elő. A ragaszkodással mi is így lennénk... — Értem. Ha akarna, sem tudna elszakadni az ember. — Vasárnap rendszerint Kolterrel motorcsónakra ülök, körbejárom a szigetet és ezek­ről gondolkodom. Szüts I. Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom