Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

Olcsóbban — többet és jobbat Húszon ha hozott a zöldség Majdnem ötszöröse — Öntözés, gépesítés A Monori Járási Pártbizott­ság és a tanács mezőgazda- sági osztálya az elmúlt két hó­napban felmérte járásunk ker­tészeti termelését, s a további feladatokat is meghatározva, az MSZMP járási végrehajtó bizottsága elé terjesztette je­lentését. A felmérést végző szakem- . berek megállapították, hogy járásunk területén a legna­gyobb jelentősége a zöldség- termesztésnek van. A tsz-ek 95 millió forintos összes árbevételéből 26 miliő származik a zöldség- termesztésből. A növénytermesztésből, állat- tenyésztésből, segédüzemekből egy holdra átlagosan 2740 fo­rint jut, zöldségből viszont ennek mintegy ötszöröse: egy holdra 13 200 forint esik. Igaz, hogy a lehetőségekhez ké­pest ez nem mondható sok­nak, és ezen az átlagjövedel­men belül a tsz-ek között igen nagy az eltérés. Amíg a vecsé- si Zöld Mezőben tavaly 27 400 forint — egy holdra eső — bevételük volt, s Tápiósüly- ben 23 300 —, addig a gombai tsz-ben csak ezer forint árbe­vételt értek el a zöldségből. , Megállapítást nyert az is, hogy tsz-eink a zöldségféléket drágán termelik. Ha a tiszta nettó jövedelmet nézzük, sokkal rosszabb az eredmény. A vecsési Zöld Me­ző Tsz igen magas árbevéte­le mellett is csak holdankénti 2218 forintnyi tiszta jövede­lemhez jutott, más tsz-ek pe­dig, mint a j nyáregyházi, a gyömrői, az ecseri — rá is fizettek. — Mi ennek az oka? — tet­ték fel a kérdést a szakembe­rek. Kevés az öntözésre nyerhe­tő víz járásunkban, mindösz- sze 400 holdnyi zöldséget tud­nak öntözni, így az átlagter­mésék és a bevétel is még az időjárás függvénye. A tsz-ve- zetők többsége még nem is­merte fel a zöldségtermesztés szerepét, nem törekednek nagyüze­mi módszerekre, égy-egy tsz-ben túl sokféle zöldséget termesztenek — 10— 15 félét is, egy-két holdra szétosztva, alacsony a gépesí­tés, és van néhány olyan isz­unk is, melyekben az üvegfe­lületeket, a hajtatóházat, a hollandágyakat és melegágya­kat igen alacsony hatásfokkal üzemeltetik. A gyömrői Petőfi Tsz-nek például 720 négyzetméter üvegfeliilete van, melyet egyáltalán nem hasznosít. Általában csak palántaneve­lést végeznek létesítményeik­ben a tsz-ek, sem utótermesz­tést nem folytatnak, sem ősz­szel nem hasznosítják az üveg­felületet. Nem fordítanak gon­dot a korszerű, fólia alatti primőráru-termesztésére sem. Nincs a járás tsz-eiben egyet­len főiskolát végzett kertész- mérnök sem. így a zöldségter­mesztés a szakmai irányítás szempontjából is sok kívánni­valót hagy maga után. A zöldségek értékesítésével az elmúlt években nem volt baj. A termést annak idején még szerződés alapján értéke­sítették. Az utóbbi időben azonban kevesebb lett a szerződés­sel lekötött termés, nőtt a , szabadpiaci értékesítés, s a tsz-ek saját elárusítóhe­lyükön adták el termékeiket. Elkezdődött a tsz-ekben a zöldségfélék nagyobb arányú segédüzemági feldolgozása is. A következő években tehát igen sok megoldásra váró fel­adata lesz a kertészettel, főleg a zöldségtermesztéssel kapcso­latban tsz-vezetőinknek. Kor­szerűbb módszerekkel, a ren­delkezésre álló eszközök jobb kihasználásával, a már megle­vő és most épülő víztárolók öntöző berendezésének fel- használásával a primőráruk mennyiségének és minőségé­nek az emelése azonban már jövőre megkezdődhet. F. O. X. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1968. DECEMBER 14., SZOMBAT Mi okozta a lemaradást? Munkafegyelem - hibával Csak a repedezefíek maradtak Meg lesz, amit terveztek Szó ami szó, á járási tsz-ek összesítő jelentésében az ül­lői Kossuth nem a legjobbak között szerepel. Felkerestük Varga Pált, a tsz elnökét, s tőle kérdeztük meg: mi az oka a lemaradásnak a szár­vágásban, az őszi mélyszán­tásban? Negyven hold ku- karicaszár még vágatlan ugyanis. Silózni szerették vol­na, de éppen dologidő kö­zepén romlott el a gép — ezért a lemaradás. Az Üllő felé vezető út men­tén, a káposztaföldön, embe­rek dolgoztak, kocsira rak­ták, s szállították a tanyába a fejeket. Messziről néztem, s kicsit rosszmájúan már szö- vegeztem magamban, a címet: „Mínusz 12 Celsius fok — és káposztabetakarítás”. Sze­rencsére kiderült, hogy a fogyasztásra szánt ká­posztát régen felszedték, 36 vagonnal el is szállítottak, Készül az ebéd A Gyömrői Gyógypedagógiai Intézetben Schmidt Istvánná és Bátri Sándorné szakácsnők munka közben. P. I. felvétele Húsz éve kezdődött Igen, pontosan húsz éve annak, hogy Füri Józssfné nevét nemcsak itt-ott ismer­ték már. Hogy is volt? A ba­rátságosan berendezett, meleg szobában beszélgetünk. Az ablakból a hatalmas fenyőre látni, s a becsomagolt rózsa­fákra ... Emlékezünk mind­ketten. Én is, hiszen sok nya­rat töltöttünk együtt a járási úttörőtáborokban: Füri néni mint vöröskeresztes aktíva és mint ifivezető ... Felejt­hetetlen emlékek ezek is — de kezdjük az elején. A vásártéri gyerekeknek óvoda kellett. Az egyetlen — a Dózsa utcai — túlzsúfolt volt. A vásárté­ren állt a cédulaház — titkári lakásnak akarták átépíteni. A tanácsülésen aztán megkezdő­dött a vita, s az asszonyok Füri néni vezetésével addig harcoltak, míg engedély nem érkezett az óvoda megépíté­sére — titkári lakás helyett. Persze nem járt ez áldozatok nélkül: 25 ezer forintnyi társa­dalmi munkát vállaltak. Kéz­zel vágták fel a padlódeszkát, közösen tataroztak, takarítot­tak — míg óvoda formája lett az épületnek. Ha tégla kellett, a vásártéri gazda abbahagyta a munkát, s fuvarozta a tég­lát. Hiába, erős szó az asszo- nyi szó. Amikor készen vol­tak — nem volt pénzügyi ke­ret dajkára, óvónőre. Hiába­való volt tehát a szervezés, a rengeteg munka, a reményke­dés? És Füri néni beállt daj­kának. Otthonról vitte a bög­rét, otthon forralta a tejet a gyerekeknek, egy mama vál­lalta a kifli vásárlását, szállí­tását ... Hát így indultak. Varrták a babatakarókat, ru­hákat, függönyöket, barká­csoltak ... Három évet töltött el az óvodában, míg nagyjá­ból helyrerázódtak. Aztán az iskola következett. Nyolc évig volt a szülői munkaközösség elnöke. Majálist akartak a gyerekek — Füri néni szervezett. Bú­csúztatta a búcsúzó nyolcadi­kosokat — könnyek között, mint a sajátjait. Az iskolának külön udvar kellett — ennél is oroszlánrészt vállalt magá­ra. Társadalmi munkában csinálták még a padokat is — Füri József Rendek Sándor tanárral együtt csákányo­zott ... Vásárolták az árvács­kákat, díszítettek, dolgoz­tak... (És most? Az udvar meglehetősen elhanyagolt. Ezt nemcsak Füri néninek kelle­metlen nézni — de minden arrajárónak!) A Vöröskeresztben is mun­kát vállalt: férje szabadságot vett ki, hogy ő a véradóna­pokra járhasson. S a táborozások... Űjra idekanyarodunk. A tatai tónál, a Balatonnál... De a tatai volt a legszebb. Végig­járta a sátrakat, vigasztalta az éjszakai pityergőket, de ve­lük volt az apró csínytevések­ben is — hiszen Füri néni örök fiatal. Csak egy epizód: a táborban a bőséges koszt el­lenére mi mindig éhesek vol­tunk. Meglepetést akart sze­rezni, Franciska nénitől, a szakácsnőtől lekvároskenyeret könyörgött ki, s titokban a sá­torba, egyik ágyra tette. Far­kaséhesen jöttünk haza az éj­szakai portyáról, rohantunk az ágyba — a lekvároskenyér­re! Napokig ezen nevetett a tábor. Füri néni tréfamester is — akarva, akaratlanul. Ha most bemegy az iskolá­ba, a gimnáziumba, a gyere­kek elészaladnak, átölelik: de jó, hogy itt tetszik lenni! Pe­dig most már keveset van kö­zöttük. Elfáradt. De én azt hi­szem, a tevékeny évek nem engedik elfelejteni a nevét még jó ideig... (k. zs.) s csak a kilón aluli, repede­zett fejek maradtak utoljára — takarmánynak. — Hogy állnak a mélyszán­tással? — kérdeztem az el­nököt, s a válasz: a 900 hold­ból 400 van még hátra, azaz csak 200, mert a másik 200 holdnyi homokos terüle­tet nem akarják szántani. Kétszáz hold... Ez sem kis szám. A lemaradásnak vajon itt mi az oka? — Százhatvan vagon kukori­cát (plusz ugyanennyi ház­tájit), 160 vagon cukorré­pát (egyetlenként járásunk tsz-ei közül), 100 vagon sár­garépát, 27 vagon petrezsely­met, s 40—50 vagon káposz­tát kellett szállítanunk, öt­száztíz köbmétert silóztak is a csúcsidőben — a sok összetorlódott mun­ka akadályozta a mély­szántás időbeni elvégzé­sét. • Hozzájárult az is, hogy 1470 hold kenyér- és takarmány- gabonát vetettek el, s a pa­radicsomról ■ még október vé­gére is maradt leszednivaló. Na és ..nem utolsósorban — de erre már nem lehet okot és magyarázatot keresni: baj van a munkafegyelem­mel. Előfordul, hogy a tagok szá­mításon kívül hagyják: mun­kaidő is van a világon. így aztán nem lehet csoda, ha az amúgy is összetorlódott munkákkal nem a legsimáb­ban megy a szervezés. Közeledik az év vége. Az üllői Kossuthban már meg­kezdték a zárszámadás elő­készületeit, a leltározást. Ki­lencven forintot terveztek egy munkanapra — s az ed­digiek azt mutatják: .meg lesz a tervezett. (koblencz) Javaslat a tanácsoknak Utak, hidak, rendelők Amikor közel két éve a ta­nácsválasztásokat megelőző jelölőgyűlések lezajlottak, számtalan javaslat, kérés hangzott el járásunk választó- polgárai részéről. A községi tanácsok ezek alapján ütem­tervet készítettek, s lehetősé­geikhez mérten, folyamatosan végezték el a felmerült igé­nyek megvalósítását. A járási -tanács végrehajtó bizottsága a közélmúltban tár­gyalta azt, hogy az 1329 köz­érdekű bejelentésből — mely­ből ugyan 154 irreális volt — ez év november 30-ig meny­nyit valósítottak meg a taná­csok. A községfejlésztési beje­lentésekből, .javaslatokból 628-at valósítottak meg, 17 millió ' 980 ezer forint érték­ben, 189 egyéb javaslatra 490 ezer forintot fordítottak. Járásunk községeiben ebből az összegből utakat, járdákat., hidakat építettek, piactereket rendeztek, a villanyhálózatot bővítették, autóbuszvárókat építettek, közkutakat létesítet­tek, csatornáztak, orvosi lakáso­kat, rendelőket, pedagógusla­kásokat, óvodai tantermeket építettek, felújították az egész­ségházat, korszerűsítették a művelődési otthonokat. Patronálok — patronáltak Tapasztalatcsere Gombán A napokban tapasztalatcse­rét tartottak Gombán, a ta­nácsházán, három tsz vezetői­nek és az őket patronáló vál­lalatok igazgatóinak, párttitká­rainak és KISZ-titkárainak részvételével. Az értekezleten részt vett Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára, Horváth Jenő, a megyei párt- bizottság munkatársa és Spen- ger István, a járási pártbizott­ság osztályvezetője. Horváth Jenő a patronálási mozgalom politikai és gazda­mm Az egyetlen Az egyetlenről: járásunk egyetlen cipészipari tanulójá­ról lesz szó, aki Monoron, a Monori Járási Szolgáltató Ktsz-ben dolgozik. Pesten ta­nul — és ahogy elmondja, a suliban sincsenek túl sokan ... Sándor Károly a neve. Szőke, örök mosolygás ül az arcán, és a legfőbb ismertető jele; hogy imád focizni. Lehet, hogy be­lőle lesz a jövő Sándor Csikar­ja — de hát most még a nyár­egyházi csapatban van. S milyen a munkahelyén? Szabó László — a mestere — nem mond sokat róla, hiszen ügyes a fiú. A vállalóban már az ő nevére is adnak ki mun­kát, s legyen az talpalás, sar- kalás, bármi — becsülettel el­végzi. De hát mégiscsak ő az egyetlen a járásban, kikíván­kozik hát a kérdés: miért ép­pen ezt választotta? — Megmondjam őszintén? Mert ahova szerettem volna menni, oda nem vettek fel. így lettem cipészipari tanuló. Nem bántam meg, és fogalmam sincs, miért irtóznak a srácok ettől a szakmától. Nincs benne semmi rettenetes, a fizetés is megvan, ha úgy hajt az ember, ahogy kell. Ez így van másutt is. A szakmának megvannak a maga szépségei, buktatói — ugyanúgy, mint a többinek. Eszemben sincs semmiféle szerződésbontás. Szeretnék itt maradni a ktsz-ben. Ez van. Beszéljek most a „követen­dő példáról?” Semmi értelme. Attól még nem lesznek többen á cipész szakmára jelentkezők. De talán érdemes elgondol­kodni a dolgokon ... k. zs. SZÖVEG Színhely: zuzmarás fák, jég­hideg szél, utcasarok. Szerep­lők: egy lány (tizenéves) és egy fiú, felhajtott kabátgallér­ral. Lány: Szia, arany apám. Röp­ke negyed órát vártam rád. Megszámoltam: már másod­szor dobtál át — és ezt roppant rühellem. Sejted, hogy állatira felrohant bennem a pumpa most is! (Vajon mit válaszol? Milyen piros az orra a hideg­től a drágámnak ...) Fiú: Ne hülyíts! Tudod, hogy neked sem árt egy kis dider­gés. Az a negyed -óra jót tett az egészségednek! (Most mond­jam, hogy a múltkor balhézott, és tűkön álltam? Szegényke, azóta agyonfagyott...) Lány: Elég a rizsából. Hova megyünk? (Érte a sarkon is ücsörögnék órákat ebben a dög hidegben...) Fiú: Na, szedd a virgácsai­dat, belqgunk a moziba. (Ott legalább meleg van. Milyen hi­deg a keze . . Drága.) Lány: Oké. A rőzsédre azért dobhatnál valami rongyot. Még megkopaszodsz itt nekem időnap előtt... (Vajon miért nem a sapkájában jött, mikor tudja, mennyire tetszik nekem úgy?) , Fiú: Sose izgasd magad. Be­dobunk mozi előtt egy felest? (Egek, alig van pénzem... De egy fél rumra még futja, hi­szen úgy didereg .. .) Lány: Nem csípem a piát ilyenkor. (Biztosan nincs pén­ze, és holnap már cigit sem tudna venni magának.) Fiú: Na, akkor startoljunk. Pavilon. Rágógumi. Fiú: Kérsz? Dobj be egyet. (Utálom a rágógumit, de ő szereti. Egye fene, én is elrá­gok egyet — de csak miatta.) Lány: Fej vagy. (Utálom a rágógumit, de ő szereti. Egye fene...) Mozi. A vásznon peregnek a jelenetek. A fiú és a lány rá­gógumit rág. A filmnek vége Fiú: Hát akkor holnap ugyanott. (Szép este volt.. ) Lány: Oké! (Jó volt vele .. Jó lenne mindig vele ...) sági jelentőségét méltatta. A patronálási mozgalom jelentő­sége nem csökkent, sőt egyre nagyobb lesz a jelentősége, mondotta. A patronáló válla­latok pártbizottságai a jövő­ben egyre inkább arra kell törekedjenek, hogy hatható- sab politikai segítséget nyújt­sanak a tsz-ek pártszerveze­teinek. Mivel tsz-eink túlnyo­mó többségé megerősödött, egyre inkább háttérbe szorul az anyagi segítségnyújtás. -Ta­lálkozókat szerveznek ezentúl rendszeresen az üzemi mun­kások és tsz-tagok számára, hogy tapasztalataikat ki tud­ják cserélni és közelebbről megismerjék egymás élet- és munkakörülményeit, egymás kulturális lehetőségeit. Az értekezleten felszólalt Guba Pál is. Értékelte a pat­ronáló mozgalom eddigi ta­pasztalatait. (izmán) BESZÁMOLOK Ma este hat órakor Vecsé- sen, a Martinovics téri iskolá­ban Rakovszkí Miklós, ugyan­csak este hatkor Üllőn, a 2-es számú óvodában Fejes József járási tanácstag tart beszámo­lót. Magyarnótaestet rendeznek ma fél nyolckor Monoron, a művelődési ott­honban. Fellépnek: Nyíri Er­zsi, Józsa Ibolya, Magócsi La­jos és Petrik Sándor, konferál Baróthy Lajos. Közreműködik még a művelődési otthon né- pitánc-csoportja is. Műsor után hajnali 3 óráig tartó bál lesz. Táncverseny A járási KISZ-bizottság táncversenyt hirdetett. A há­romfordulós, jelvényszerző verseny célja a tánckultúra fejlesztése fiataljaink körében. Minden induló megkapja a bronz fokozatot, az aranyat pedig a legjobb amatőr ver­senyzők szerezhetik meg. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Huszár Sarolta (egészségház), Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri Ve­csésen az Andrássy-telepL MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Kedves Brigitte. Győm- rő: Az öngyilkos. Maglód: Érze­lem. Mendc: Árnyak a Notre Dame felett. Monor: Elsietett há­zasság. Nyáregyháza: Szüzek el­rablása. Péteri: Gyilkos a túlvi­lágról. Tápiósáp: Bolondos vaká­ció. Űri: Vasáradat. Üllő: Big- beat. Vecsés: A hét Cervi fivér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom