Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

pest MEGYEI 1968. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK MAGDEBURG ÚSZÓ ÁRUHÁZAK A magdeburgi hajógyár megkezdte a Szovjetunió szá­mára tervezett 13 „áruházha­jó” gyártását. A 67 méter hosszú hajók belsejében hét­osztályos áruház kap helyet. Az „úszó áruházak” Szibéria ritkán, lakott partvidékeit ke­resik majd fel és látják el áruval. Az első ilyen hajó jö­vő ív márciusába^ kerül át­adásra. PRIMAVERA Shakespeare-i tragédia Brazília északkeleti részé­ben, Primavera város közelé­ben három fegyveres megtá­madta és agyonlőtte a leánya kíséretében levő Erminio Fir- mino volt községi tanácsost. Maria Firmino apja. revolve­rével megölte mind a három férfit, akikről feltételezik, hogy a tanácsos politikai el­lenfele által fizetett bérgyil­kosok voltak. A leányt a hely­színre siető rendőrök ölték meg. Az európai biztonság kérdései (Folytatás az 1. oldalról.) nyelvű, mind a más nyelvű szocialista politikai irodalom­ban. A szocialista országok két­oldalú és többoldalú szer­ződéses és szövetségi rend­szereikkel — a Varsói Szer­ződést és a KGST-t is ide­értve — szuverén államok, baráti közösséget alkotnak, egymást kölcsönösen segítve és minden veszély ellen egy­mást kölcsönösen védve. Nincs tehát új „doktrína”, ami van, az régi s ebből egyes agresszív imperia­lista körök már többször kaptak leckét. Amit most Csehszlovákiával kapcsolatban egyes imperia­lista körök megtanultak, azt más feltételek miatt és más körülmények között már többször tapasztalhatták. Ilyen lecke volt számukra az öt­venes évek elején a koreai háború. Ilyen lecke most a vietnami agresszió. Európá­ban hasonló lecke volt az 1953. évi berlini puccskísérlet, majd 1956-ban egyrészt Lengyel- ország, másrészt Magyaror­szág. A „doktrína” abban A szovjet parlament tanácskozásának egyik központi gondolata: a gazdasági reform A szovjet parlament két há­za közül a szövetségi tanács képviselői szerdán délelőtt megkezdték a kedden beter­jesztett népgazdaságfejlesztési terv és költségvetés tervezeté­nek megvitatását. A Legfelsőbb Tanács ülé­sezése az ország legfonto­sabb belpolitikai esemé­nye. A képviselők százszámra kap­ják a táviratokat a gyárak és üzemek kollektíváitól, amelyek értesítik küldötteiket a ter­melőmunkában elért kimagas­ló eredményeikről, s ezzel szol­gáltatnak" érvékét a vitához.- A szovjet főváros politikai köreiben rámutatnak arra, hogy a közszükségleti cikke­ket előállító iparágak, a B- szektorok, ha valamivel kisebb arányban is, mint az idén, de a következő esztendőben is meghaladja a termelési eszkö­zöket előállító ágazatok, vagyis az A-szektor fejlődési ütemét. A megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a szovjet parlament mos­tani tanácskozásának egyik központi gondolata a gazdasá­gi reform, amelynek térhódí­tása 1969-ben tovább fog tar­tani. A beszámolókkal kapcso­latban megállapítják, hogy azokat a reális kritikai hang jellemezte. A költségvetési tervezet a Szovjetunió honvédelmére a kiadások 13,2 százalékát irá­nyozza elő, s ez összegszerűen valamivel több, mint az idei katonai költségvetés. Mind­amellett a jövő évi honvédel­mi kiadások százalékos arány­ban megfelelnek az idén kato­nai célokra fordított összegek­nek. A szovjet-csehszlovák barátsági szerződés 25. évfordulója A Szovjetunió és Csehszlo­vákia között 1943-ban meg­kötött barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és együttműkö­dési szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából ked­den Pozsonyban, szerdán Moszkvában ünnepi estet tartottak. Az évforduló alkalmából Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi­gin üzenetet küldött Ludvik Svobodának, Alexander Dub- ceknek és Oldrich Cerniknek. — A varsói szerződés mel­lett — írják a szovjet veze­tők — a szovjet—csehszlovák szerződés az egyik legfonto­sabb akadály a szocialistaelle­nes erők fondorlataival szem­ben és segíti országainkat, hogy sikeresen haladhassa­nak tovább azon az úton, amelyet a marxizmus—leni- nizmus mindent legyőző esz­méi világítanak meg. áll, hogy a történelmet nem lehet visszafordítani. Ahol a szocializmus győzött — ott végérvényesen győzött. Van elég éberségünk, elszántsá­gunk, akaratunk és erőnk ahhoz, hogy bármiféle kí­sérletet, amely bármelyik szocialista ország sorsát visz- sza akarja fordítani, a szo­cialista országok közös ere­jével kudarcra ítéljük. És ez az egész emberiség javát is szolgálja. A Csehszlovákiával kap­csolatos eljárásban mi az európai biztonság vé­delmét, a nagyobb nemzet­közi konfliktus és a ter­monukleáris háború ve­szélyének megelőzését ke­restük. Végső kifejletében ezeknek az eseményeknek a hatása ezt is fogja szolgálni annak ellené­re, hogy átmenetileg egyes nyugati hatalmi körök ürü­gyül használják a nemzetkö­zi feszültségek növeléséhez. A ténybeli helyzet megérté­séhez egy jövőbeli, közelgő dátumból kell kiindulni: 1989- ben ér véget a NATO-szerző- dés első húszéves ciklusa, s a szerződés rendelkezései értel­mében ekkor lesz lehetőségük a tagállamoknak, hogy a szer­ződést megreformálják, köte­lezettségeiken változtassanak, vagy a szerződés kötelékéből kilépjenek. * Mi, a Varsói Szerződés tag­államai, az enyhülés legcse­kélyebb jeleinek mutatkozása esetén, minden alkalommal új meg új "ajánlatokkal fordul­tunk a NATO-hoz, mint szer­vezethez, s egyes tagállamok­hoz külön-külön és csoporto­san, hogy keressük az európai béke és biztonság problémái­nak olyan megoldását, amely szükségtelenné teszi a katonai szervezetek fenntartását. Ezekkel párhuzamosan a kor­mányzati, társadalmi és parla­menti találkozók sok fórumán, az ENSZ-közgyűlések általá­nos politikai vitáiban a szocialista országok ré­széről ésszerű javaslatok hangzottak el az európai kérdések rendezésére, össz-európai biztonsági konferencia előkészítésére vonatkozóan. Világos, hogy az ésszerű ja­vaslatokat elutasító és a NATO átmentésére, sőt meg­erősítésére törekvő körök a Csehszlovákiával kapcsolatos eseményeket csak ürügyül használják arra, hogy eredeti céljaik megvalósítását meg­könnyítsék. Az európai béke és bizton­ság ügye ilyen helyzetben ter­mészetesen azt követeli meg tőlünk, hogy éberségünket, készenlétünket, katonai vé­delmünket, a Varsói Szerződés keretében működő katonai együttműködésünket fokozzuk és erősítsük. Külpolitikánk legalapvetőbb irányelveihez tartozik egyrészt kapcsolataink minél szoro­sabbra fűzése a szocialista vi­lágrendszer országaival, első­sorban a Szovjetunióval, más­részt a szocialista világrend- szer országai egységének mun- kálása. Európai politikánk a külön­böző rendszerű európai orszá­gok békés egymás mellett élésének és együttműködésé­nek erősítésére, a kétoldalú szövetségi rendszerek útján az új európai biztonsági rendszer megteremtése félé vezető út egyengetésére irányul. Bonyolult úton haladunk. Sok veszély között. Nö­vekvő nemzetközi feszült­ségek árnyai alatt keres­sük az előrehaladás követ­kező lépéseinek lehetősé­gét. Mi az enyhülések és a tárgya­lások csíráinak ápolására tö­rekszünk. Valóságos verekedés, igazi kézitusa tört ki a svájci par­lamentben. Francia nyelvű svájci szeparatisták meg­támadták a képviselőket. Képünkön: az egyik képviselő egy fiatal szeparatistát kidob az ülésteremből. Vasúti szerencsétlenség színhelye volt az ausztriai Loe- ben. Mozdonnyal ütközött össze egy vonat. Egy ember meghalt, tízen megsebesültek. AZ ALKU TÁRGYA: TAJVAN Februárban esedékes a kö­vetkező, a 135. kínai—ameri­kai nagyköveti találkozó Var­sóban. Ennek témájául Pe­king két napirendi pontot ajánl: Tajvannak az ameri­kai csapatok által való kiürí­tését és megállapodás meg­kötését „a békés együttélés elveinek megfelelően”. Néhány évvel ezelőtt még „Mindenképpen felszabadítjuk Tajvant” — volt a pekingi propaganda jelszava, az USA pedig szüntelenül hangoztatta, hogy „megvédi Tajvant”. Idővel ez a szópárbaj telje­sen megszűnt — mutat rá kommentárjában a szovjet Lityeraturnaja Gazeta, s je­lenleg úgy tűnik, mintha Pe­king és Washington a tajvani kérdést kölcsönös alku tár­gyává kívánná tenni. S míg egyfelől az amerikai monopo­lista sajtó mind megértőbb magatartást tanúsít Peking javaslatai iránt, másfelől Kí­nában egyre nagyobb arányo­kat ölt a szovjetellenes kam­pány. Baloldali egységülés Miközben Rumor olasz mi­niszterelnök kormánylistájá­nak összeállításán fáradozik, egy másik érdekes politikai esemény színhelye volt Róma. Egésznapos egységülést tartott az olasz baloldali ellenzék valamennyi' kép­viselője. Sok cél tekintetében egyetér­tésre jutottak, a többi között abban, hogy folytatni kell a néptömegek harcát a NATO ellen és a legsürgetőbb prob­lémák (nyugdíj-reform, helyi közigazgatások, a foglalkozta­tottság növelése, az állami vállalatok népi •ellenőrzése)’ megoldása érdekében. Egyidejűleg folytatódnak a diáktüntetések is Rómában és más olasz váro­sokban. PRAGA A CSKP KB ez évi utolsó ülése előtt Csütörtökön megkezdi ta­nácskozását a CSKP Központi Bizottságának ez évi utolsó plénuma. Az ülésen a közel­UJ TELEFONVONALAK Európa és Ázsia között A Japán-tenger mélyén, a szovjet partoktól a semleges vizek vonaláig, lefektették a telefon- és távírókábeieket. Ezek egy részét képezik az Euró­pát Ázsiával összekötő új telefonvonalnak, amelynek létrehozásáról nem­rég megállapodást kötött a szovjet postaügyi miniszté­rium és a dán, nagy északi te­lefontársaság. Egy harminc tengeri mérföldet kitevő sza­kaszon a munkát a társaság hajója végezte el, szovjet se­gítséggel. Nahodka kikötőjében szovjet szakemberek hoz­záláttak a transzkontinen­tális telefon- és távíróvo­nal egyik erősítő állomá­sának felszereléséhez. Ez a vonalrendszer Japánt Moszkvával, valamint Közép­es Észak-Európa országaival köti össze. A Japán-tenger mélyén húzódó kábelek egész hossza mintegy 800 kilométer. SCRANTON, Nixon küKin- megbízottja, befejezve közel- keleti ténymegállapító körút­ját, hazarepült Izraelből. A NIGÉRIAI KORMÁNY tiltakozott aniiatt, hogy a brit alsóház napirendre tűzte a nigériai helyzet vizsgálatát. ÜJABB amerikai utasszál­lító repülőgépet irányítottak Kubába. jövő fontos gazdasági felada­tait vitatják meg. A Központi Bizottság plénu­mának napirendjén igen fon­tos politikai kérdések is sze­repelnek. Az ország föderatív elrendezésért vonatkozó tör­vény végrehajtásával kapcso­latos teendők, köztük szemé­lyi ügyek. A múlt hét végén Kijevben lezajlott legmagasabb szintű szovjet—csehszlovák tanácsko­zás a közvéleményben igen nagy érdeklődést keltett. Azt várják, hogy a plénumon be­számoló hangzik majd el a megbeszélésekről is. Külföldi kavicsok krisztus megcsiífoltatása - 35 ezer fontért A londoni Sotheby árverési csarnokban kedden egy Rembrandt-tollrajz, amely Krisztus megcsúfoltatását áb­rázolja* 35 ezer font sterling rekordáron kelt el. Az 1656 körül készült művet egy nyu­gatnémet képkereskedő sze­rezte meg. | Bukarest | A város pályaudvarán reg­gel hétkor ‘megállt a nemzet­közi gyors. Megállt és ott maradt. Pedig a nemzetközi is igaz volt és a gyors is, és mégsem volt igaz egyik sem. Az a szerelvény, amely 90— 100 kilométeres tempóval vág­tatott acélpályáján Szófiától Bukarestig, itt megállt és itt is maradt. Másik szerelvény indul délután Budapestre, illetve Berlinbe — közölte velünk a kalauz és bármennyire nem szívesen, de csomagjainkkal együtt lekászálódtunk. — Ne törődj semmivel, ez az igazi romantika, váltott lo­vakkal utazunk, mint régen a postakocsi utasai — évődött útitársam. — Csak nekünk fogadóra, éji szállásra és borra nincs pénzünk! Még annyink sincs, hogy csomagjainkat a megőr­zőbe rakjuk — ébresztettem fel őt romantikus álmából. Megnéztük a menetrendet, az expressz délután három­kor indul tovább, az annyi mint... 8 teljes óra. — Pihenj, rá lehet gyújtani, városnézés! — adtuk ki ma­gunknak a jelszót. Mindket­ten tudtuk természetesen, hogy gyalog. Szó nélkül is értettük egymást, de minek is arról beszélni, ami nincs ... A lengyelek nem olyan be­letörődöm nép, mint mi vol­tunk ott. Oten-hatan voltak nők, férfiak, amolyan igazi turista-alpinger csoport. Jó­kora hátizsákjaikat, sátorlap- jadkat, főzőedényeiket hatal­mas kupacba rakták, a mi csomagjaink mellé. De szöges bakancsaik, vastag és színes gyapjúharisnyáik és jelvé­nyekkel teletűzdelt kalapjaik is a turistáról árulkodtak. Rendberakták cuccukat és akkor két férfi odajött hoz­zánk, németül megkérdezte az egyik, van-e pénzünk? Mármint lejünk. Cseréljünk zlotyra. — Jó vicc — mondom a kollégának és azonnal mond­tam neki, hogy ezek lengye­lek. — Honnét tudod? — kér­dezte. Nem válaszoltam, azonnal. A világ bármely sarkán ha egy lengyel ember németül szól hozzám, hangszínéből, a magánhangzók különleges lágy ízéből hallom, érzem, tudom, hogy aki beszél, az lengyel. Ezt nem lehet meg­magyarázni. Akárhogy is pró­bálja körülírni az "ember. Ál­talában a szlávok nehezen birkóznak a kemény német szavakkal, de fülem még a szláv színeken belül is érzi a lengyel árnyalatot. Semmi különleges ördöngösség, egy évig hallottam Németország­ban a lengyeleket németül beszélni. Esküszöm, nem szí­vesen, jószántukból tették. De ezt csak gondoltam, tulaj­donképpen én szóhoz sem ju­tottam, mert a lengyel férfi ott velem szemben folytatta: — Két hónapig barangol­tunk a Balkán hegycsúcsain, rosszul számítottunk és ki­fogytunk a pénzből. Forin­tunk is van, Magyarországon már nem lesz baj .. Mutatta a forintjait és elő­vett egy igazolványt is. Igen: ez a kép őt ábrázolja, magya­rázta, Zakopánéban egy nagy turistaház igazgatója. Ha arra járnánk, esetleg ... Humorra vettem a figurát, megmutattam az útlevelemet, amelyben orosz és francia nyelven is feltüntették a szakmámat. Mondom neki, hogy persze ez a szakma se ér semmit, ha az embernek külföldön üres a zsebe. Értett, hogyne értett volna. De hogy jobban értsen, elfü­tyültem nekik azt a közke­letű dalt, hogy: „Ich hábe keine Millionen ...” Nevettek. A barátság, amely népeink között évszázados, ismét mélyült valamit. Talál­kozásunk mégsem volt hiába­való, már csak azért sem, mert praktikusan megegyez­tünk, összeigazítottuk az óráinkat Három lengyel és közülünk az egyik két óra hosszat megy a városban toronyiránt, amikor a kilencesre ugrik a mutató, visszafordulnak és 11-re megérkeznek az állo­másra. Akkor elindul a má­sik csoport és délután háro­mig a visszatért emberek vi­gyáznak a csomagokra. Az első csoportba kerültem. Szép város Bukarest. Tiszta, az új házak fehéren világíta­nak, az utcák meghittek, olasz hangulatot árasztanak. Azért ez a négy óra is mondott va­lamit. Az emberek, akiket lát­tunk, jól öltözöttek, széoek, ők is olaszosak. Az útépítő mun­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom