Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

PHT MEcrer irfCirlem 1968. NOVEMBER 12., KEDD Csehszlovák—szovjet barátsági nagygyűlés Prágában A Szovjetuniót ünneplő de­monstrációvá változott az 'a nagygyűlés, melyet a Cseh­szlovák—Szovjet Baráti Tár­saság rendezett vasárnap dél­előtt Prága egyik legnagyobb termében, az Októberi Forra­dalom évfordulójának tiszte­letére. Ez alkalommal találkoz­tak a csehszlovák főváros lakói első ízben nyilváno­san a szovjet hadsereg küldötteivel. Jelen volt a párt központi bi­zottságának több tagja és a csehszlovák főváros értelmi­ségi köreinek számos ismert képviselője. A több mint ötezer személy befogadására alkalmas „Lu­cerna” terem zsúfolásig meg­telt, a jelenlevő munkások, tisztviselők, háború előtti párt­tagsági könyvvel rendelkező kommunisták, a Csehszlovák —Szovjet Baráti Társaság ak­tivistái és fiatalok ütemesen kiáltották: „Éljen a Szovjet­unió”, „Éljen a csehszlovák— szovjet barátság!”, „Éljen a szovjet hadsereg!”, „Örök időkre a Szovjetunióval!”, „A Szovjetunió a béke záloga!”. Az idős és fiatal prágai la­kosok előtt Vaclav David, a CSKP KB tagja, nemzetgyű­lési képviselő mondott beszé­det. Megemlékezett arról, hogy decemberben lesz az első csehszlovák—szovjet ba­rátsági szerződés megkötésé­nek 25. évfordulója, amelyet országosan megünnepelnek. A Varsói Szerződés jelentőségé­ről szólva kijelentette: „Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, milyen feltételeket szabnának Csehszlovákiának a nyugat­német revansisták, ha nem lenne Varsói Szerződés” és ha talmas taps közepette hang­súlyozta: „Csehszlovákia csak a Szovjetunió oldalán halad­hat.” A legutóbb aláírt cseh­szlovák—szovjet szerződést nagy jelentőségűnek nevezte a nyugatnémet törekvések el­leni harc szempontjából. A tájékoztatás ez idő sze­rinti rendszerét javítani kell és meg kell az em­bereknek mondani az iga­zat az elmúlt időszakról és a Jelenlegi helyzetről. Határozott harcot követeit a szocialistaellenes és szovjetel­lenes erők ellen. „Ha kezdet­től fogva következetesen har­coltak volna a szocialistaelle­nes erők ellen, nem, került volna sor az öt ország közbe­lépésére és segítségére” — mondotta. „Az ellenforradalmat lever­ték, de itt-ott még felüli fe­jét” — mondotta a szónok. Állást foglalt a CSKP XIII. kongresszusának határozatai és a párt január utáni politi­kája mellett, mely — mint mondotta — élvezi a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág támogatását. A gyűlésen felszólalt Prága egyik felszabadítója, B. Mar- tiroszjan szovjet altábornagy, a Szovjet—Csehszlovák Ba­ráti Társaság alelnöke. Be­széde alatt a tömeg lelkesen ünnepelte Ludvik Svoboda köztársasági elnököt, amikor a szónok megemlékezett róla, mint a Szovjetunióban a fa­sizmus ellen harcolt cseh­szlovák alakulatok parancs­nokáról. Felolvasták az olomouci egyetem, továbbá a Prága autógyár 99 dolgozójának, valamint Julius Fucik öz­vegyének, a betegen fek­vő Gusta Fucikovának a Budapesti telephelyre segédgépkocsivezetőket GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség UGYANITT gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat IS FELVESZÜNK Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékieknek munkásszállást és utazási költségtérítést nyújtunk. JELENTKEZÉS: ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT I. sz. Szállítási üzemegység Budapest XIII., Rozsnyay u. 6. Forgalmi osztály gyűléshez intézett üd­vözlő leveleit. (Mint ismeretes, a Prága autó­gyár 99 dolgozója júniusban ievelet intézett, a Szovjetunió dolgozóihoz. A levélben rá­mutattak a csehszlovákiai szocialistaellenes jelenségek­re és ezért a jobboldali erők terrorjának voltak kitéve.) Az ünnepi gyűlés részt­vevői üdvözlő levelet küldtek Ludvik Svobodának, vala­mint a CSKP Központi Bi­zottságának. Ebben „támogat­ják a párt azon egészséges erőit, akik a szovjet—cseh­szlovák szerződés alapján akarják biztosítani Csehszlo­vákia fejlődését". Az ülés résztvevői hangoztatták: „Tá­mogatják a CSKP január uKáni politikáját, de azt meg kell szabadítani a szocialista- és szovjetellenes erők befo­lyásától”. Viharos taps fogadta a nagygyűlés résztvevőinek a szovjet néphez intézett üzenetét. — Köszönetét mondunk nek­tek azért — hangzik az üze­net —, hogy a Csehszlovák Köztársaság szabad ország lett, köszönetét mondunk a cseh­szlovákiai szocializmus épí­téséhez nyújtott segítségért. Más út számunkra nem is lehetséges. A területünkön ál­lomásozó szovjet csapatok je­lenléte megszilárdítja álla­munk szuverenitását és né­pünk szabadságát — állapít­ja meg az üzenet. Az ünnepség végén a te­remben ismét éltették a két szocialista ország népeinek barátságát, a szovjet hadse­reget, az SZKP-t és a CSKP-t. A gyűlésről távozó tömeget fiatalok kisebb csoportjai pro­vokálták, de kísérletük az ünneplés résztvevőinek fe­gyelmezett magatartása kö­vetkeztében kudarcba fulladt. A nagygyűlés résztvevőinek harcos kiállása a csehszlo­vák—szovjet brrátság mellett méltó válasz volt a néhány nappal ezelőtti provokációs kísérletekre. Mtio tio Janeiro Uralkodók — egymás között Labdarúgó-mérkőzést játszottak vasárnap a riói Maracana Stadionban a Brazíliában tar­tózkodó II. Erzsébet angol királynő tiszteletére. Sao Paulo labdarúgó-válogatottja 3:2-re győzött Ri.o de Janeiro válogatottja ellen. A „futballkirály”, Pelé, aki a Sao Pauló-iak má­sodik gólját szerezte, a statisztikusok feljegyzése szerint most lőtte 900. gólját. A királynő a mérkőzés után fogadta Pelét, a brazilok világhírű labdarúgócsillagát. De Gaulle rehabilitálta Pétaint A francia fővárosban nagy figyelmet keltett, hogy az első világháborút befejező com- piégne-i fegyverszünet életbe­lépésének 50. évfordulóján tartott ünnepségsorozat kere­tében De Gaulle tábornok reha­bilitálta a hitleri Német­országgal való együttmű­ködésért elítélt Pétain marsall emlékét. Az Invalides udvarán vasár­nap este mondott emlékbeszé­dében harmadik helyen emlí­tette Pétain marsallt, a „leg­nagyobb dicsőséget kiérde­melt” nyolc első világháborús francia marsall között. Előző­leg pedig az elnök nevében koszo­rút helyeztek el Pétain marsall sírjára. Pétain marsall emlékének rehabilitálása — mutatnak rá Párizsban — logikus folyomá­nya azoknak a gesztusoknak, melyeket De Gaulle tábornok a tavaszi franciaországi ese­mények nyomán a jobboldali erők felé tett. JÓ NAPOT HELYETT... A hongkongi tájékoztató ügynökség a pekingi rádió­ra hivatkozva az alábbiakat jelenti: A kínai tanulók ezentúl nem üdvözlik az osztályba belépő tanárai­kat, hanem a következő szavakat mondják: „Hosszú életet kívánunk Mao el­nöknek”, vagy „Végtelen életet; kívánunk Mao elnök­nek”. Ezenktbül a diákok­nak és a tanároknak min­den tanítási óra előtt meg kell hajolniuk Mao Ce- tung arcképe előtt. „Meg kellett szüntetni azt az er­teilen szokást, hogy a ta­nulók üdvözöljék tanárai­kat és előttük hajoljanak meg” — tette hozzá a pe­kingi rádió. Szabadon bocsátották a Sao Tome sziget foglyát Caetano portugál minisz­terelnök utasítására szomba­ton szabadon bocsátották a Sao Tome szigeten fogva tar­tott dr. Mario Soarest, a por­tugál ellenzék egyik vezető­jét. ____________ K ÖZZÉTETTÉK a Román Államtanács törvényerejű ren­deletét az útlevelek kiadásá­nak és a kiutazási láttamozá- sok eljárásának megkönnyíté­séről. NEGYVEN ORSZÁG kép­viselőinek, a nemzetközi bé­kemozgalom ismert személyi­ségeinek részvételével a finn­országi Lahtlban megnyílt a Béke-Világtanács elnökségé­nek ülésszaka. MCNAMARÄT, a Világ­bank elnökét Moszkvában fo­gadta Koszigin szovjet mi­niszterelnök. Tájékoztató a levélpostai díjakról 1968. november 15-től KÜLFÖLD BELFÖLD helybe és vidékre azonos díjak Levél szabványméretű Méret: 114x162 mm Súlyra való tekintet nélkül Egyéb méretű 20 g-ig 1970. XII. 31-ig 1971. 1. 1-től Levelezőlap Képes levelezőlap Nyomtatvány 50 g-ig üdvözlőkártya, ha csak keltet Levél 20 g-ig BULGÁRIA JUGOSZLÁVIA LENGYELORSZ. Levelezőlap belf. díj 1,— NÉMET DK SZOVJETUNIÓ VIETNAMI DK —,60 1,— Csehszlovákia: 2,— mint belföldre —,60 Levél 20 g-ig EGYÉB 3,— f—,40 Levelezőlap —,60 KÜLFÖLD 2,—1 Képes levelezőlap, üdvözlőkártya, ha csak 5 üdvözlő szót —,60 írtak rá 1,20 A|ánlott 3,— Express 4­Ajánlott 4,­Express 6,— Változnak az idők, de nem mindig az emberek Kedves kollégánk megbetegedett. Mi annak rendje és módja szerint felvettük a szakszervezettől azt a 20 forintot, amit beteglátogatás címén utalnak ki ilyenkor. Kisebb tanako­dás után vettünk három szem na­rancsot és illendően bekopogtunk a mi betegünk vidéki rezidenciájának ajtaján. A beteg ágyban ült és írt. Meglátta a narancsot, gúnynak vél­te, némi malíciával az ajka körül az éjjeliszekrényre helyezte a gyümöl­csöt. Azután finoman kérlelte édes­anyját, lenne szíves valami komo­lyabb dolgot hozni a vendégeknek. Mi szabadkoztunk, ne menjen se­hová, úgysem maradunk sokáig, de sem ő, sem a fia nem állt kötélnek. Fölajánlottuk a kocsit, azzal gyor­sabb az út, könnyebb a teher. Ak­kor a mama szabadkozott, ő pedig nem ül a kocsiba. Nagy nehezen azért beleült. Tíz perc múlva vissza­jött a kocsi, kérdezzük a sofőrt, a mama hol van? — Visszaküldött, azt mondta, neki még sok dolga van, csak menjek nyugodtan vissza, hazatalál ő gya­log is. A beteg kolléga házikabátba bújt, kisétáltunk a kertbe. A vegetációt még nem tudta teljesen megölni az ősz. káposzta, miegymás zöldellt még, a nap is kellemesen fénylett, szívtuk a cigarettát, meséltünk, me­séltünk. Megjött a mama a málhával. Két szatyra telis-tele étellel, üvegekkel. Nem értettem az ügyet, egyikünk sem értette. Odaugrottunk segíteni és kérdeztük, miért küldte vissza a ko­csit, ez a sok teher egy félórányi já­rásra nem lehetett könnyű. A néni szégyenkezve mosolyog, de némi kis daccal, öntudattal válaszolja: — Mit szólnának az emberek, ara­nyos gyermekeim! Mit szólnának ahhoz, hogy Volgával hordom a bort a fiamnak? Mindenki ismer bennün­ket. Mi itt másra vagyunk büszkék, nem a kocsira. Később finom házi zsíros kenyeret kaptunk zöldpaprikával, finom bort ittunk rá és meséltünk, meséltünk, mintha még sohasem láttuk volna egymást divatos női kalapok és övék, ame­lyet senki sem hord már. Elvettem a 80 forintot, mégis jobb, ha nem lábatlankodik itt ez a sok kacat. Este hozzátettem 320 forintot. — Csak ennyit adtak érte? — kér­dezték. s mit válaszolhattam volna? — Csak ennyit Használt holmik Mcditációs tárca Különleges helyzet, nem tudom kinek adni a használt kacajainkat. Szüleim, nagyszüleim nincsenek, fiaimat egész más fából faragták, alakra is. ízlésre is. Távolabbi ro­konaimat nem sérthetem meg az ócskaságokkal, egyszer kísérletez­tem, abból is harag támadt Az a bácsi viszont, akinek eddig minden évben elküldtem egy jókora csoma­got, már egy éve kórházban fekszik. Neki most inkább orvosságra és fi­nom ételekre van szüksége, nem fé­lig nyűtt ingekre. Ideges lettem a sok ócska holmi láttán, csak gyűlik a kacat, nemcsak tőlem, de mindannyiunktól, és regge­lenként, ha sietek, nem találom a zoknimat, a nyakkendőmet, a nad- rá gszíj amat. Egy reggel nekiestem a szekrény­nek. minden ócska fölösleges holmi a padlóra terített plédre került. Há­rom napig ott állt. és akkor jött a handlé. Fitymálva guberált a nagy halomban. — Nyolcvan forint — mondta az egész halomra mutatva. — Rendben van — válaszoltam és néztem a fitymált portékát. Az a szarvasbőr nadrág, igen. azt Bécsben vásároltam a fiamnak 350 schillin- gért Schwarz bácsinál. Ez a kis bar­na kalap, tele jelvényekkel, Prágá­ból, a Vencel térről került ide, ebbe a halomba. Csak a jelvények több mint 300 forintba kerültek. És az ingek és a kabátok, a nemrég még Kezdő koromban elküldtem a szer­kesztőnek az egyik írásomat. Nem szeretek tolakodni, van abban vala­mi megalázó, hogy az ember önma­ga kínálgatja a szellemét. Ilyen hely­zetben el is bizonytalanodik az em­ber, nem is tudja, írás-e, vagy csu­pán fércmunka, amit a borítékba tett. „Tessék, tessék venni az enyém­ből. Igaz, még nem tudom, ana­nász-e vagy ízetlen, késő őszi ubor­ka. Majd el tetszik dönteni, ha bele tetszett harapni, ha meg tetszett kós­tolni, ha el tetszett olvasni...” Két hónap hallgatás, csend. Ak­kor bátortalanul érdeklődtem az iro­dalmi szerkesztőnél. — Jó kis írás — mondta —, de nem eléggé modern, sok benne a cselekvés, kevés a gondolati elem, a meditáció. Ez még á mikszáthi, Ka- rinthy-iskola bélyegét viseli magán. Tudod, ma a modern dolgok mennek. Camus stílusában kéne ... Tudod, ahogyan a Pestist megírta, az a könyv, az az írás. No, nem azért mondom, nekem így is tetszett a dolgozatod, de egyedül nem tudtam dönteni, ezért továbbadtam a fő­nöknek. Elmentem a főnökhöz is. — Ülj le, kérlek. — Invitált a fő­nök és feketét hozatott. — Hát tu­dod, én nem szeretem az ilyen mo­dern dolgokat. Csupa lelkizés, me­ditáció az írás. Természetesen van vénád, tehetséged, de ez elfecsérlő- dik, ha ezt az utat járod. Hagyd I *

Next

/
Oldalképek
Tartalom