Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

Felelős szavak Szerdán délután zsúfolásig megtelt a KIOSZ székházának kultúrterme. Az ipari tanulók szülei, nevelői és munkaadói vitatták meg ezen az évente szokásos értekezleten a tanuló- képzés problémáit. — Egyre több ipari tanuló oktatását, nevelését kell el­látnunk — mondotta beszá­molójában Kovács László, a szakmunkásképző iskola igaz­gatója. — Jelenleg húsz ne­velő 460 ipari tanulót ok­tat. Ennek ellenére, biztosí­tani tudjuk, hogy a szakis­meretek elsajátítása megfe­lelő színvonalon történjék. A konzervgyárban, az irodagép- technika vállalatnál és másutt is hozzáértő oktatók tanítják a gyerekeket. A Gépjavító és Faipari Ktsz-nél örvendetes mód­szert vezettek be: rend­szeresen szülői értekez­leteken vitatják meg az esetleg felmerülő problé­mákat. Helyes lenne, ha ezt a mód­szert más nagyobb vállalatok, szövetkezetek is rendszere­sítenék. A beszámoló során elhang­zott az a megállapítás, hogy a legjobb tankönyv is hiába­való, ha a gyerekek nem ve­szik kézbe azt. Sok tanuló nem is ismeri a tanulás leg­eredményesebb módszereit. Sajnos, ipari tanulóink kö­zül többen — az erélytelen szülői nevelés következtében — dohányoznak, sőt italoz­nak is. Hogy a továbbiakban csökkentsék ezek számát és hatását a többiekre, osztályozzák a jövőben a magatartást, és 22 óra után az ipari tanulók is csak szülői kísérettel jár­hatnak az utcán. Pej János, a KIOSZ titkára kiegészítésül elmondotta, hogy a tanulók érdekében nem sza­bad. tűrni a munkahelyeken a durva és illetlen szavak, kifejezések használatát. A munkaadó ne csak a szak­mai ismeretekre, hanem a helyes magatartásra, s szocia­lizmushoz hű politikai ál­lásfoglalásra is nevelja a rá­hízott tanulót. Felelős szavak, okos ötle­tek hangzottak el az értekez­leten. Eredményük akkor jelentkezik, ha teljes egészé­ben megvalósítják azokat. 72 ÉVE A honfoglalás 1896. évi ezeréves emlékünnepségei al­kalmából 72 esztendővel ez­előtt emelték és avatták fel az akkor városunkhoz tar­tozó tetétleni pusztán az Ár­pád-emlékművet. Oldalára rá­vésték: honfoglaló Árpád és a magyar honalapítás emlé­kéül emeltette Nagy-Kőrös város közönsége. A kőbe fa­ragták Arany János: Tetétleni halmon című, örökbecsű köl­teményének néhány sorát: E halmon verette sátrát Ho­nunk szerzője, diadalmas Ár­pád. Az emlékoszlopot Mészöly Gáspár gimnáziumi tanár és városi képviselő indítványára, 5000 korona költséggel állí­totta a város, s ünnepélyes keretek között 1896. augusz­tus 30-án leplezték le, a me­gye, az Akadémia, a Törté­nelmi Társulat s a szomszéd városok és községek küldöt­teinek részvételével. A körösiek több száz kocsi­val, zászlók alatt vonultak ki az ünnepségre, ahol ' a ven­dégeket valóságos sátortábor várta. A vidéki küldöttségek sorá­ban kiemelkedett Nagy- Abony küldöttsége, amelynek hosszú, zászlós kocsisorát lo­vas bandérium vezette. Az emlékoszlop avatóün­nepsége sokak számára máig szép élmény maradt. (kopa) A PEST/h EGVEI h 1 R. L A P KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 1968. NOVEMBER 1., PÉNTEK OKTOBER ÜNNEPLÉSE ELKÉSZÜLT A NOVEMBER 7-1 ÜNNEPSÉGEK PROGRAMJA A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 51. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére készülünk városunkban is. November 6-án délután 4 órakor küldöttség koszorúzza meg a szovjet hősök sírját a református temetőben. A vá­rosunk felszabadításában hősi halált halt katonákról Tanai István, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnök- helyettese mond megemlékező beszédet. Ugyanezen a napon délután fél 6 órakor ünnepi nagygyű­lésre kerül sor az Arany Já­nos művelődési központ szín­háztermében. Ez alkalommal Takács Jenő, az MSZMP vá­rosi bizottságának titkára mond ünnepi beszédet. A gim­názium irodalmi színpada iro­dalmi összeállítással emléke­zik a forradalom vezéralak­jára, Leninre. Az ünnepség után a részt­vevők a kivilágított szovjet hősi emlékművet megkoszo­rúzzák. A GÉPÜZEMBEN A konzervgyár Ceglédi úti gépüzeme, az ott dolgozók jó munkája is hozzájárul ahhoz, hogy a gyár időben feldolgozza a bekerülő termékeket. 1 t Fakan Kálmán csoportvezető horonymarást végez egy korszerű egyetemes marógépen. Gábor Lajos a káposztaszelő gép szerelésén dolgozik. Foto: Kiss MET ESDI SZÍNES TOJÁSOK jjégen történt, fiatal vasutas voltam akkoriban. Húsvét t\ előtt egy szép meleg tavaszi napon szálltam le a zalat- nai keskeny vágány ú vasúti vonal Metesd állomásán. Fel kellett váltanom a hónapok óta ott remetéskedő kollégámat. Hogy aztán én legyek a remete, amíg a következő fel nem vált. Az ilyen lakatlan állomáson mi voltunk egy személy­ben a harangozó meg a pap is. A szorongás, amely minden ilyen ismeretlen, elhagya­tott helyen elővett, kissé alább hagyott, midőn a virágzó almafákkal körülvett kis állomást körüljártam. Magas hegy­oldalon fut itt a vasút, szép kilátással az alant elterülő völ­gyekre és a szalmatetős falusi házakra. — A falu szegény — mondotta felváltott kollégám. — Kukoricaliszt és tojás azonban van. Víz is, amiben meg lehet főzni mindkettőt. a mi húsvétunk észrevétlenül illant el. Tojásom volt bő- ven. De este a vonat után feljebb másztam, az állomás mögötti hegy oldalában megbújt kocsmába. Flátha kapok va­lami jobb ennivalót is. Kaptam is! A „bába” — így becézik az öregasszonyokat — nyitott tűzhelyen, láncon lógó kondér- ban főzte a krumplit hajában. Néhányat elibém is tett kérés 'nélkül a megrendelt fél liter vinkó mellé. Es ez a hajában főtt sós krumpli életem egyik legízletesebb húsvéti vacso­rája volt. Eltelt újabb két hét. Román húsvét napján kinn ültem az állomás előtti kis pádon. Gondolkoztam, álmodoztam a 21 évesek forró fejével. Melegen sütött a tavaszi nap. A reggeli Nagy idők tanúi Nem szereti a tétlenséget Nagyon szereti az embere­ket. Nem szeret tétlenkedni. Harczi Józsi bácsinak ez a két tulajdonsága ismert leg­inkább azok előtt, akik isme­rősként köszönnek neki az ut­cán. Egyidős a huszadik szá­zaddal. Soha nem volt forradalmár, a szó harcias értelmében. Tu­lajdonképpen katona sem volt. Tizennyolc évesen érkezett haza Budapestről az ősziró­zsás forradalom napjaiban Nagykőrösre. Egy évvel koráb­ban szabadult segédként a kő­művesszakmában. A háború már harmadik éve tartott ak­kor. A kőművesszerszámra Pesten sem volt szükség. A Tanácsköztársaság felhí­vására cze'sők között jelentkezett vöröskatonának. A koplalás és egy baleset miatt a kór a tü­dejét is megtámadta: nagyon sovány volt. Amikor emiatt Kőrösön nem vették be a Vö­rös Hadseregbe, Kecskeméten próbálkozott a sorozó bizott­ság előtt. Ott is elutasították. A Tanácsköztársaság napjai­ban az ifjúmunkások helyi mozgalmát támogatta lelkese­désével, tenniakarásával. Meg­értő barátra talált ebben a te­vékenységében édesapjában, aki ugyancsak támogatta az új rendet. A bukás után Pesten kere­sett munkát. De ő volt az, aki a Tanácsköztársaság várospa­rancsnokának kivégzése után megfigyelte, hová temették el a hős kommunistát (és a fel- szabadulás után ő mutatta meg a sírhelyet, amikor városunk exhumál tatta a forradal­márt ...). Egy évvel később, szilveszter éjszakáján történt. Iparos barátjával együtt a KIOSZ táncmulatságán vett részt. A hangulat tetőpontra hágott, amikor a színes kon­fettizáporban őt és barátját megszólította a velük táncoló lányok édesapja, és mindket­tőjüket kiküldték a teremből. „Vörösök ide nem tehetik be a lábukat” — ez volt az indok. Nyolc évvel később Kiskunfélegyházán építették a fürdőt. A kőművesek kevesell­ték a bért és kérték, hogy szól­jon az érdekükben: emeljék a fizetésüket. Józsi bácsi — amikor a kö­vetkező fizetést felvették — kérte a magasabb bért a pal­lértól. Amikor a vállalkozó ezt meghallotta, a csendőrökkel akarta elvitetni. És azok közül, akiknek a nevében a magasabb fizetést követelte — senki sem állt ki mellette. Ezen úgy elkesere­dett, hogy elhatározta: nem vesz többé kőművesszerszámot a kezébe, hiszen szaktársai hagyták cserben, a közös ügyért való kiálláskor. Dolgozott varrógépügynök­ként, felvásárlóként, és a fel- szabadulás előtt nem sokkal a konzervgyárba került. ... 1945. április. Nagykőrös bénultan feküdt a háborús zűrzavarok után. Kevesen hitték, hogy itt vala­ha újra rendes kerékvágány­ban folyhat az élet. És az egyik reggelen füstölni kezdett a konzerv­gyár kéménye, és napközben többször felhangzott a gyári duda jólismert hangja is. Nem, nem termeltek, de Jó­zsi bácsi összehordattá és meggyújtatta a kazánban a szemetet — hadd lássa a vá­ros a füstöt, és hadd hallja a kürtszót, az újra föltámadó, élet jeleit! Amikor a szovjet csapatok 1944. november 2-án felszaba­dították a várost, egy hét múl­va — a Vörös Hadsereg első alakulatai még csak Pilisig ju­tottak el akkor — hetedmagá­val megalakította a kommu­nista pártot. Azóta tagja. Az elmúlt húsz évben a szö­vetkezeti áruértékesítés orszá­gos irányításában is részt vett. Nyolc éve a fogyasztási szö­vetkezet felügyelő bizottságá­nak tágja. Tizenegy éve népi ülnök. Békéltető bíró Felemelt kezek hanyatlanak le, vádak simulnak megbocsá­tó mosollyá, haragos szavak bocsánatkéréssé — amikor a felekkel beszél. Alig félholdnyi szőlőjét ma is szeretettel, szorgos, sokszor estébe hajló bíbelődéssel munkálja. A termésből min­denkit megkínál aki meglá­togatja: közismert a vendég­szeretete. És fáradhatatlanul dolgozik. Nem szereti a tétlenséget. De nagyon szereti az embe­reket. Karai László ALMADIVAT Európában idén ismét sok az alma, kényesebbek az ex­portáruk átvevői. A téli al­máknál igen szigorú a szab­vány: a gyümölcsfelület 70 százalékának pirosnak kell lennie, és csak 30 százalékban engedélyeznek némileg sárgá- sabb árnyalatot, de ennek is a piros felé kell tendálnia. A zöld színeződésről szó sem lehet, az ilyen áru csúfosan megbukik az át­vételnél. Persze a magyar gyümölcsre, a híres jonatánra nem is az a jellemző, bár a szakemberek igazán csak a megmondhatói, mennyi vesződséggel jár a pompás piros szín elérése. Döntő szerepe van a fajtának, de a gyümölcstermesztők is­mernek bizonyos „kozmetikai trükköket”. Ilyen • például a színező öntözés, amikor is időnként kevés mesterséges csapadékkal látják el az alma felületét. Az eredetileg liszt­harmat ellen használt Delan készítményre is esküsznek a termesztők; állítólag a vegy­szernek színező hatása is van. Az is ismert dolog, hogy nem egyszerre szedik le a fát, ha­nem először a korona külső szélén levő gyümölcsök kerül­nek a kosárba, a belül levő almákat csak egy-két hét múlva szedik, miután ezekhez is „hozzáfért” a napsugár. Az almában tehát egyre inkább a piros lesz a „di­vatszín”. Éppen ezért a nemesítők sem maradnak tétlen. Itt az új faj­ta, a McIntosh, ez az amerikai jonatánféle, amelynek, héja majdhogynem bordó. A jona­tán még színesebb, gusztuso­sabb „kiadása” lesz a jonared és a jonadell. Pompás színük­kel ugyancsak felhívják majd a kedves vásárlók figyelmét ott, a piaci elárusító kosarak­ban. Birkózás Huszonnégy induló három és fél óra hosszat küzdött a II—IV. osztályú országos kö­töttfogású birkózóversenyen. 57 kilogrammban (2 induló): 2. Szijj István. 78 kilogrammban (6 induló): 1. Gulyás János (kétszer tus­sal, kétszer pontozással nyert). 87 kilogrammban (3 induló): 2. Csábi Pál, 3. Ronkó Sándor. 97 kilogrammban (3 induló): 3. Varga Ambrus. Nehézsúlyban (2 induló): 2. Dányi István. A kevés induló ellenére, színvonalas küzdelmek után, a Nagykőrösi Kinizsi nyerte a pontversenyt 16 ponttal. A Tóth-Szalkay István ál­tal, a legszebben birkózó ver­senyzőnek felajánlott emlék­veretet a körösi Gulyás Já­nosnak ítélte oda a zsűri. Szombaton és vasárnap ke­rül sorra a Miskei-emlék- verseny. Torna A megyei fiú tornász csa­patbajnokság 2. fordulójának eredményei: Ifjúsági III. Osztály: 1. Nagy­kőrösi Kinizsi (Müllner, Se­bestyén, Szűcs, Varga, Dó- náth, Bélteki) 268,7 ponttal. Serdülő I. osztály: 1. Nagy­kőrösi Kinizsi (Rácz, Zsol­dos, Harkai, Rózsás, Hen- gán, Tóth) 264,6 ponttal. Serdülő II. osztályú: 1. Nagy­kőrösi Kinizsi A-csapata (Ki­rály, Harsányi, Zsoldos; Pá­rizs, Kovács, Király S.) 268,5 ponttal. 2. Nagykőrösi Kini­zsi B-csapata (Konrád, Po- mázi, Prikkel, Mohácsi, Pap, Aczél) 252. 3. Nagykőrösi Ki­nizsi C-csapata (Horváth, Ju­hász, Szabó, Tóth P., Tóth S., László Z.) 237,1 ponttal. vonat régen elment. A csendből egy leányka hangja ébresz­tett fel. — Jó napot, állomásfőnök úr. Olyan nesztelenül jött sárga bocskorában, hogy nem vet­tem észre, amint oldalról a vágány mellett felém lopakodott. — Neked is, kislányom. Hol jársz erre, ahol a madár sem jár? Mosolygós arcán két huncut szeme csillogott. Ünneplő­ruha volt rajta. Színes mintákkal kivarrt, buggyos ujjú blúza fehérlett a tisztaságtól. Csinos, ujjatlan bekecse szorosan simult derekára. Katrincája elöí-hátul minden mozdulatánál szétnyílt és kivillant mindkét oldalon fehér alsója. M osolyogva közelített felém. Kis batyuját — amit egyik kezében szorongatott — kibontotta előttem a pádon. Két darab egyszerű, szegényes üres kalács és tucatnyi, vö­röshagymahajjal festett, barna főtt tojás volt a kendő tar­talma. Ellágyultam kicsit. Kinek jutott eszébe ez a magyar vasutas román húsvét napján? Elkaptam a tízéves forma kislány kezét: — Ha szépen kérlek, megmondod, ki küldte? — A kokonyica (kisasszony). — Hol lakik és hogy hívják? — Nem mondhatom meg. — Hát akkor vidd el ezt neki... s más virág híján le- örtem egy szép, virágzó almafaágat s a kezébe nyomtam a kislánynak. — Mondd meg a kokonyicának, hogy köszönöm! M int egy kis sikló, elpenderült előlem, s átugorva a síne­ken, a faluba vezető ösvényen elfutott egy darabig. Egy vadrózsabokor mögül még visszanézett nevetve. Fehér Szilárd Sportlövészet Vasárnap a Petőfi iskolában, a városi MNK-ban találkoz­tak úttörő kispuskás céllö­vőink. Az 5. forduló győz­tesei : Leány egyéni (6 induló): Fehér Judit (Kossuth-iskola) 91 kör. Leány, csapat (2): Kossuth- iskola (Fehér, Tóth, Pintér) 195 köregység. Fiú, egyéni (12): Tóth Albert (Petőfi-iskola) 147 köregység. Fiú, csapat (3): Petőfi-iskola (Tóth, Janovics, Hajdú) 411 köregység. (sulyok) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Próféta voltál, szívem. Ma­gyar film. Rendezte: Zolnay Pál. Korhatár nélkül megte­kinthető. Kísér "műsor: Uitz Béla. Előadás kezdete: 5 és fél ” órakor. t t i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom