Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

f»3l mere! kJCíHmí 1968. NOVEMBER 1., PÉNTEK Sárgarépa Negyvenöt vagonnal vermelnek el télire a váchartyáni Alkot­mány Tsz kertészetében — a MEK számára. (Foto: Gárdos) Operaházi bemutató Szokolay Sándor: Hamlet nn •• i •• i ^ j ^ •• i •• 1 ukorben a 1 ukor A Gyulai Pál utcai szer­kesztőségi épület kapuján két tucat látogató lépett be. Va­lamennyien az Újságíró Aka­démia hallgatói. Lapnézőbe mentek a Tükör szerkesztő­ségébe. Ez ugyan tantervbe iktatott foglalkozás volt szá­mukra, mégis izgatott „ma- gánemberi” érdeklődéssel télt egész délelőttjük. Hiszen az újság mindenkié, tehát sem­miképp sem kell föltétlenül új­ságírónak lennie annak, aki születése körülményei iránt érdeklődik. Lap mint előfizető Milyen munka testesül meg ebben a 32 oldalas, csaknem 100 000 példányban megjelenő képesújság egyetlen számá­ban? Nézzük csak! A Hír-tükör rovat 5 híre ma, 5 világlapból származik: a Neue Züricher Zeitungból, az International Herald Tri- bune-ból, a Sempre-ből, a Quickből és a Frankfurter Rundschauból. A kívülálló nemigen sejti, hány újságot kell figyelemmel kísérniök egy láp munkatársainak ah­hoz:, hogy biztos tájékozottsá­got sugalló lapot állíthassanak elő. A Tükör szerkesztőségébe csaknem 30 magyar napilap, 16 hetilap, 36 havilap jár. Ezenkívül 8 szovjet, 7 ame­rikai, 6 angol, 6 nyugatnémet, 4 svájci — összesen 47 kül­földi újság. Megkapják ter­mészetesen a Magyar Távirati Iroda minden jelentését és friss képanyagát, köztük a vi­lág távoli tájairól képtávírón érkező riportképeket. Úgynevezett rotációs mély­nyomással — négy színben készülő lap vasárnap reggel kerül az utcára, tehát a leg­későbben megjelenő hét végi képesújság. Ez nem kevés iz­galommal is jár — péntektől kezdve a munkatársak (akkor már a nyomdáé a szó) izgatot­tan veszik kézbe a távirati je­lentéseket, nem történt-e va­lami világraszóló, amivel saj­tónyelven szólva, „lelövik" őket a lapok. Mit tükröz — Milyen a Tükör? — te­szem föl a sokértelmű kérdést Vető József főszerkesztőnek. „Veszi a lapot”. — Hazai tükör akar lenni Ha ezt a hivatását teljesíti, akkor még az is elviselhető, ha olykor görbe tükör. — A görbe tükör is az éle­tet tükrözi. Mosolyogva legyint. IFA 900-as (Framo) szerkezeti, felszerelési és elektromos árrészeket eladunk közületeknek. FŐVÁROSI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT Érdeklődés: a 202 —77á-es telefonon (Jármi Péter raktárvezetőnél.) — Rendes tükör naponta kell az embernek, görbe tük­röt cs.tk néha áhít. Mi az or­szág e.etít akarjuk tükrözni. Persze ez a tükrözés humor is (sokan küldenek be az ol­vasók közül vicceket, továbbá karikatúrákat is az OTP és a Tükör közös karikatúrapá­lyázatára); ez a tükrözés mű­vészeti kritika is; krimi is, mint a Mankó utca 27. című sorozatnak az életből vett bűnesetei; kereskedelmi infor­máció — akár Halasi Mária népszerű levelei; heteken ke­resztül minden számban meg­jelent képes olimpiai sporttu- dosítás is; színes riport is Molnár Aurél és más jeles riporterek tollából; vagy ép­pen folytatásos regény, mint Fejes Endre hétről hétre most megjelenő új műve; lakberen­dezési tanács is; divat is, vagy a hetilapok esetében szokatlanul részletes tv-mű- sor. A keresztrejtvény, a ko­rábbi írásokra vonatkozó ol­vasói hozzászólások, a sakk csak látszatra „mellékanya­gok” az olyan szenzációk mel­lett, mint a „Láttam a husza­dik századot” sorozat, vagy a Panoráma című nemzetközi oldal és az olyan nagy kül­földi magazinokból átvett fo­tók mellett, mint a Stem, a Life, a Japan vagy a Soviet Life képei. ... A Tükör — fut neki a toliam egy új mondatnak, de hirtelen megtorpan. Egy régi tartozásom jut eszembe. Külső munkatársként elfelejtett em­berekről szóló sorozatot írok e lapnak. Most Lázár Gyula. a Ferencváros legendáshírű balfedezete következik. Hol él; hogyan él: milyen most a harmincas esztendők Bozsik- ja? Már keresem is őt, hiszen az olvasót mégis csak az ér­dekli, ami belekerül a lapba, nem pedig, amit ír valaki a lapról. B. N. E, Tomboló siker, szűnni nem akaró taps köszöntötte a ma­gyar operák hete záróesemé­nyét, Szokolay Sándor új dal­műve, a Hamlet bemutatóját. Három esztendő megfeszített munkájának eredményével is­merkedett meg a premier lel­kes közönsége, súlyos, monu­mentális zeneszerzői vállalko­zással. A magyar opera, ame­lyet egy évszázada Erkel Fe­renc hősi küzdelemmel indí­tott útjára, s amely Bartók és Kodány művészetében magá­nyos csúcsokra ért fel, való­sággal újjászületett az elmúlt esztendőkben. Petrovics Emil és Mihály András színpadi művei mellett a sikerből je­lentős rész jutott Szokolay Sándornak. Első, bár egyálta­lán nem kísérleti jellegű da­rabja, a Vérnász itthon és kül­földön egyaránt utat talált a közönséghez, zenéjének indu­latos drámaisága megragadta az operalátogatókat. A Hamlet újabb jelentős ál­lomás az operaszerző Szokolay életében. Shakespeare filozofi­kus költői művének, Arany Já­nos veretes fordításának zené­be öntése merész feladat. A dráma elnyomhatja a muzsi­kát, de szárnyakat is adhat a zenének. Mindez a komponista egyéniségének súlyán, tehetsé­gének mértékén múlik. Szoko­lay ismét szuverén zeneszerző­ként nyúlt operája témájához. Volt ereje és kitartása ahhoz, hogy ne a Vérnász bejárt — és bevált — csapásain halad­jon tovább, hanem új, szigo­rúbb zenei keretekben fejezze ki mondanivalóját. A Vérnász igazi népopera volt, míg a Hamlet intellektuális alkotás. A mű drámaisága vitathatat­lan, de kifejezésének világa sokkal több oldalú, mint volt a Vérnász esetében. Szokolay új darabjában még magasabb­ra szabta önnön mércéjét, ze­néje sokkal igényesebb és vá­lasztékosabb lett, ám mégsem a kevesekhez, a kiválasztottak­hoz szól. A szövegkönyv a zeneszerző munkája, ő tömörítette az ere­deti shakespeare-i szöveget, anélkül, hogy a meglevő alap­anyaghoz egyetlen szót is hoz­zátett volna. Szokolay felfogá­sában Hamlet életét aktivitás tölti be. A legnagyobb problémát ta­lán a híres monológok megze­nésítése jelentette. Itt a meg­oldás némiképp vitatható is, a sok beszélt szöveg és énekbe­széd voltaképp kibúvót jelent a nagyobb teherbírású dalla­mok megalkotásának proble­matikája alól. Másutt is túl sokszor nyúl Szokolay a be­széd eszközéhez, melodramati- kus megoldásokhoz, bizonyára azért, hogy Shakespeare szöve­géből minél többet átmentsen, holott éppen a muzsika legsa- játabb eszköze, hogy néhány hanggal is ki tud fejezni akár több oldalnyi verset, szöveget is. Ügyesebb dramaturgia bi­zonyára tömöríthette volna a 70 percnyi játékidejével kissé túlméretezett utolsó felvonást. A Hamlet zenéjének két jel­legzetes vonásáról kell még szólani. Szokolay vezérmotívu­mok szimbolikáját alkalmazza, előre megszabott dallamvilág ábrázolja Hamletet, Oféliát, a szellemet, vagy a királyi ud­vart. Ez a kompozíciós mód meglehetősen nagy szabadsá­got ad a zeneszerzőnek, de egyúttal fegyelmezi, rendsze­rezi is robbanékony tempera­mentumát. Ugyanilyen benső rendet teremt a mű anyagában a tizenkét fokú kompozíciós rendszer szabad alkalmazása. Operaházunk művészgárdá­jának java nyári szabadságát áldozta fel a Hamlet megfelelő színvonalú betanulására. Nem sok operatársulata Van a világ­nak, amely ilyen nehéz művet két, mondhatni teljesen azonos értékű szereposztásban tudna bemutatni. A két este fiatal karmesterei, Oberfrank Géza és Pál Tamás tehetségüket és lelkesedésüket egyaránt a si­ker szolgálatába állították. Ki­tűnő teljesítményt nyújtott a zenekar és a kórus egyaránt. Mikó András megőrizte az opera hagyományos teatralitá­sát, rendezésében hangsúlyo­zottan kiemelte, itt nem pró­zai, hanem zenés műről van szó. Forray Gábor jól tagolt, összhatásában monumentális, de megoldásaiban egyszerű­ségre törekvő díszletei és Márk Tivadar már-már hivalkodó jelmezei is jól szolgálták az előadás sikerét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a nagyobb s kisebb szerepek birtokosai. Oféliát Házy Erzsébet és Andor Éva, Hamletet Szönyi Ferenc, illet­ve Palcsó Sándor, Claudius királyt Faragó András, s a második szereposztásban Tóth Sándor, Gertrudist Komtóssy Erzsébet és Jablonkay Éva alakította kiválóan. Külön öröm, hogjt a két szereposztás­ban az Operaház tehetséges kezdő művészei is jelentékeny feladathoz jutottak és a vára­kozásnak megfeleltek. Az előadás egészében méltó volt a műhöz, amely bizonyá­ra még fényesebb nemzetközi karriert fut be majd, mint Szokolay elsőszülött operája, a Vérnász. Breuer János Amúrugrás — csónakba Egyik nemrégiben honosított értékes halfajtánk, a növény­evő amur rendkívüli ugróké­pességéről híres. Amit azonban a pécsi tavon produkált egy fejlett amurpéldány, valószí­nűleg párját ritkítja. Rém Fe­renc halőr horgászás közben elszunyókált csónakjában, és koppanásra riadt fel: csodál­kozva látta, hogy jókora hal fickándozik a csónak fenék­deszkáján. Az amur legalább 1 méter magas ugrással vetette magát a csónakba. A 66 centi­méter hosszú hal csaknem 4 kilós. Budapesti telephelyre segédgépkocsivezetőket GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség UGYANITT gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat IS FELVESZÜNK Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékieknek munkásszállást és utazási költségtérítést nyújtunk. JELENTKEZÉS: ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT I. sz. Szállítási üzemegység Budapest XII!., Rozsnyay u. 6. Forgalmi osztály Dabasi járás: 69 alapszervezetben újjáválasztották a pártvezetőséget Befejezéshez közeledik a pártvezetőségek újjá választása a dabasi járásban. Hatvanki- lenc alapszervezetben tartot­tak eddig taggyűlést — csu­pán néhány csúcsvezetőség megválasztása van még hátra. Ihászi József, a járási párt- bizottság első titkára elmon­dotta, hogy az elmúlt hetek­ben — a vezetőségválasztás időszakában — különösen megélénkült a községek­ben, termelőszövetkezetek­ben, de az üzemekben is a pártélet. A kommunisták mindenütt gondosan készültek a taggyű­lésekre, s ugyanígy a vezető­ségek is igyekeztek számot adni a két esztendő munká­járól. A tagok 92—93 száza­léka jelent meg a vezetőség­választáson — 27 taggyűlé­sen 100 százalékos volt a rész­vétel. A beszámolókhoz — me­lyek nemcsak a pártszerveze­tek életével, de a gazdasági munka eredményeivel és fo­gyatékosságaival is részlete­sen foglalkoztak — a kom­munisták huszonöt százaléka szólt frozzá. Sokan bírálták a leköszö­nő vezetőséget, illetve ta­nácsokat adtak a megvá­lasztásra kerüld tisztség- viselőknek. Élénk eszmecsere bontakozott ki a vezetőségválasztás jelölt­jeiről. Általában az arra leg­inkább rátermett, köztiszte­letben álló kommunisták ke­rültek a jelölőlistára. A meg­választott alapszervezeti párt­titkárok harmincnégy száza­léka új, de hasonló az új ta­gok aránya a vezetőségekben is. November 7-ig a csúcsve­zetőségeket is újjáválasztják, majd a járási pártbizottság november közep>e táján ér­tékeli a választás tapasztala­tait. Luxushajók - szovjet megrendelésre A korneuburgi államosított osztrák hajógyár két luxus személyszállító hajót épít szovjet megrendelésre. A há­jók hossza 106 méter lesz. Va­lamennyi kabinjuk klímabe­rendezést, fürdőszobát kap és televízióval szerelik fel. A hajókon boltok és mozi is működik majd. A két luxus vízijármű 1970-re készül el. KÖNYVESPOLC KENNETH B. CLARK Fekete gettó - A hatalom dilemmái Lehet-e szabadságról beszél­ni abban az országban, ahol emberek milliói jogfosztott- ként születnek, így élnek és halnak meg? Lehet-e a fo­gyasztási javak igazságosabb elosztását akárcsak megemlí­teni is ott, ahol emberek — csupán bőrük színe miatt — még munkát sem kapnak? Az iskolásnak tűnő kérdésekre itt, hazai, szocialista viszo­nyok között egyszerűnek és természetesnek tűnik a fele­let; ott, azaz az Egyesült Ál­lamokban már korántsem egy­szerű, s főként nem természe­tes. Bátor és alapos vállalko­zás tehát Kenneth B. Clarké, aki a fekete gefltók megdöb­bentő végeredményű föltérké­pezésével korunk égetően fáj­dalmas kérdéseinek egyikét vette vizsgálat alá. Clark ma­ga is néger, egyetemi tanár, pszichológus és szociológus,, aki nemcsak megérteni képes a fekete gettók problémáit, hanem azonosul is azokkal. Hol is kezdhetné a szerző a vizsgálódást, mint az — ut­cán? „Tudja azt maga, hogy mennyit költünk külföldi se­gélyre, mialatt itt az Egyesült Államokban a mieink éhez­nek?” „Azt a napot szeretném megérni, amikor az enyéim önmegbecsüléssel, büszkeség­gel tekintenek néger voltuk­ra”; „Az amerikai zászló, az a fehéreké”; „Úgy felemelik a lakbért, hogy azzal a munká­val, a kulizással, amit mi csi­nálunk vagy kaphatunk, azzal a pénzzel, amit mi keresünk — azt a lakbért sose fogjuk tudni kifizetni” — ilyen és hasonló véleményeket hall. És hall szélsőséges vélekedé­seket is, mindkét előjellel; hol hát az igazság? Ezt az igaz­ságot keresi több. mint négy száz oldalon át Clark, s hig gadt tudományossággal szen­vedélyes vádiratot állít ösz­sze. Vádiratot, de félreértés ne essék: nem csupán azt vá­dolja, ami a fehérektől szár­mazik. Hanem magát a nége­rek soraiban meglevő vissza­tartó és visszahúzó erőket is, a szolgalelkűségtől a demagó­gián át az értelmetlen erősza­kig. Teljes képet akar tehát adni — ad is 7—, s nem kinyi­latkoztatásokat. Nem elvekkel, előítéletekkel és hamisítások­kal száll szembe, hanem té­nyek, dokumentumok, össze­hasonlító adatok alapján fo­galmazza meg következteté­seit. Lépésről lépésre haladva tárja föl a gettó belső életét: a hatalmi szerkezetet, az is­kolák helyzetét, a gettó pszi­chológiáját, okokat és okoza­tokat, mindazt, ami a négerek egyre súlyosbodó helyzetéhez, a polgárjogi mozgalomnak vál­ságaihoz, a nyílt erőszak ismé­telt kirobbanásaihoz vezet. Rendkívül figyelemre méltó például az a vizsgálatsor, melynek keretében Clark a nyilvános iskolák szerepét elemzi a négerek „másodren- dűségének” állandósításában. A minimális anyagi adottsá­gok, az oktatás alacsony szín­vonala, a továbbképzés folya­matosságának teljes hiánya eleve meghatározza a néger fiatalok további sorsát, lehe­tetlenné téve a fölemelkedést. Fölemelkedés? A szerző — mondhatni, szociálpszicholó­giai módszerekkel — igen ala­posan elemzi e fogalomkört is. Mit gondolnak erről a nége­rek. miben látják a fölemel­kedést? A fehér emberhez va­ló hasonulásban? Avagy ép­pen fordítva, a teljes befelé- fordulásban, a „saját” törvé­nyeken alapuló célok elérésé ben? Kínzó kérdések seregét bát­ran fölvető-föltevő vizsgálódás Clark professzoré. Nem ismer tabukat, nem enged szabad utat az indokolatlan érzel­meknek. Mondhatni: nem po­litizál, s éppen ezzel adja meggyőző politikai indoklását mindannak, amit négerkérdés címszó alatt tart számon a közvélemény. Minden óvatos­kodás nélkül leírja például: „A néger sajtó az álkatarzis erejének jelképe: se nem elé­gíti ki olvasói mélyebb pszi­chológiai igényeit, se nem vál­lalja a felelősséget a tartós, alapvető társadalmi változá­sok előmozdításáért.” Nem láttatni akar, hanem tisztán látni, hogy mások is tisztán lássanak, a sajtó tekintetében éppúgy, mint seregnyi más kérdésben. Éppen ez a realis­ta józanság adja meg műve meggyőző alaphangját, érvei erejét. Nem „a” néger-kérdés megoldását sürgeti, hanem egy bonyolult, a társadalom — és természetesen a gazdaság — minden területére kiterjedő kérdéscsoport mélypontjait, s emelkedőit vizsgálja, azért, hogy a sokat emlegetett, de csak szavakban létező megol­dás helyett a teendők sor­rendjét határozza meg. Mert a fekete gettók nem néhány év alatt jöttek létre, az ame­rikai négerek problémái nem egy vagy két évtized termé­kei A megoldás sem lehet te­hát valamiféle álradikalizmus következménye, de nem lehet a kormány — a fehérek kor­mánya — hirdette szemfény­vesztő programoké sem. Clark könyve világhírű lett, s az Egyesült Államokban hosszan tartó vihart kavart. Joggal érte el mindkettőt. A ..lefegyverző dokumentum és egyben mélyen megrendítő vádirat”, ahogyan Bertrand Russel értékelte, korunk szo­ciográfiai mesterművei között érdemel helyet. (Európa Könyvkiadó). M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom