Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
EZT OLVASTUK Hfedó Egyszínűre meszeltetik a felemás házakat A városi tanács végrehajtó bizottsága már több alkalommal foglalkozott a város képét rontó jelenségekkel. Többi közt megállapította, hogy egyre jobban szaporodnak városunkban azok a házak, amelyeken a tulajdonosok a saját részüket külön-külön színűre festetik. így az egyetlen ház egyik része piros, a másik része zöld, sőt olyan eset is előfordul, hogy a három személy tulajdonában levő ház harmadik részét még sárgára festették. A város képének ilyen el- csúfítását nem engedélyezi a tanács: a felemás színű házakat ellenőrizteti és a tulajdonosokat a ház rövid határidőn belül való egyszínű befestésére szólítja fel, mert semmi szükség nincs arra, hogy különböző színű falfestéssel fitogtassák az ott lakók, hogy az illető ház több személy tulajdona. Vaddisznószerencse A régebbi időkre visszaemlékező emberek szerint utoljára 1916-ban került puskavégre vaddisznó a körösi erdőben. Karai Ambrus vadászmester azonban néhány nappal ezelőtt megdöntötte ezt a régi rekordok — Hajnali 4 órakor mentünk ki az erdőbe, és negyed nyolckor láttuk meg a vadkant Rálőttem, de csak a combját találtam el. Erdei Károly vadásszal és Verebes László vadőrrel hét kilométeren keresztül követtük a megsebzett vad nyomát és Nyárkútrét szélén adtuk meg neki a kegyelémlövést. Ezt a példányt már három év óta keresem. Most Végre sikerült puskavégre kapni. — Hogy került ez az állat hozzánk? — Valószínűleg északabbról egy vadászat alkalmával húzódott le a szőlők között a mi erdőnkbe. Az idei gazdag makktermésen igen nagyra fejlődött, mert amikor lemértük, 165 kilót nyomott. Pedig a mi erdőnk nem is különösebben vizes és itt nem tud ez az állat dagonyázni, ami a jól fejlettségnek egyik feltétele a vaddisznónál. — A lelőtt példányon kívül található még vaddisznó nálunk? — Kettőről még tudunk, de azok jóval kisebbek a most elejtett példánynál. — Hogyan hasznosítják az állat húsát? — Természetesen vacsorát rendezünk belőle. Hozzáértő emberek készítik majd el és bizonyára jó étvággyal fogyasztják a vadételek ínyencei. VÁCI HAMU Megvédik Géza király várának romjait Az Országos Műemlékfelügyelőség megkezdte a Géza király által épített ősi váci vár maradványainak tartósítását. A barbakán rész a Géza király téri gimnázium udvarán eléggé épen megmaradt. A fölösleges köveket, az időközben ráfalazott részeket eltávolítják, majd kváderkövek- kel körülépítik a vármaradványt. A vár egy részét még mélyebben feltárják. Elkészülte után a várfal közepén márvány táblát helyeznek el a vár rövid történetével. A rekonstrukciós munkákat a visegrádi Mátyás király várát feltáró brigád végzi. Ha jó idő lesz, még ebben az évben, de tavaszig biztosan elkészül a munka, és akkor képezik ki véglegesen a rom- kertet is. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1968. NOVEMBER 30., SZOMBAT ÜNNEPSÉG ABONYBAN As úttörök krónikája ♦ Veteránok fogadása A közelmúltban kibővített, ünnepi pártbizottsági ülésen emlékeztek meg az Abonyi Községi Pártbizottságon a Kommunisták Magyarországi Pártja születésének 50. évfordulójáról. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Pelle Sándor, a Pest megyei Pártbizottság tagja, dr. Rév János, a járási pártbizottság osztályvezetője, Győré Sándor országgyűlési képviselő és Gyigor József, a községi pártbizottság titkára, valamint a község veteránjai. Az ünnepi ülést Nagy Imre, az abonyi Kossuth Tsz párttit- | kára nyitotta meg, majd Gyigor József, a községi párttitkár mondott ünnepi beszédet. Ismertette a község mun| kásmozgalmi múltját és fejlő- [ dését. Elmondta, hogy AL«ny munkásmozgalma máx a XIX. század végén bontogatta szárnyait. Emlékezett azokra a kommunistákra, akik először az SZDP-ben, majd később a KMP-ben — gyakran életük kockáztatásával is — harcoltak egy igaz, és végül győzedelmeskedő ügyért. — A KMP-vel megjelent az a párt, amely képes volt egybekapcsolni a magyar nép felemelkedéséért vívott harcot a nemzetközi munkásmozgalomnak a népek békéjéért, a szabad, igazságos emberi társadalomért: a szocializmusért vívott küzdelmével, amely 1848 óta először volt képes ismét felemelni a magyar nemzetet — már 1919-ben is, majd 1945 után véglegesen — az emberiség új, jobb világáért harcoló népek sorába —, mondotta. Ezután a községi KISZ-bi- zottság képviseletében Zsemlye János, KISZ-titkár köszöntötte a fiatalok nevében az ünnepi pártbizottsági ülést, majd a helyi úttörőcsapat tagjai dobpergés közben vonultak a terembe. A párt jövendő tagjai átadták a csapat díszes kötésű krónikáját. A művelődési ház irodalmi színpada és a helyi zeneiskola ének- és zenekara színvonalas műsort adott. Az emlékezetes ünnepi program a veteránok fogadásával zárult. (gy—D Az úttörők átadják Gyigor Jó zsefnek a csapat krónikáját Foto: Ifj. Járdány ZS UGAA VONA TON „HONNAN INDUL a ceglédi személy?” „A csarnok harmadikról!” Kattan a villanyóra mutatója: néhány perc van csupán. Az utolsó kocsiba felszállók és indulok előre. Nem sok hely van már. Persze, válogat az ember, hiszen két órát tölt itt el, nem mindegy hát, hogyan. Arcok villannak fel előttem, izgalmas válogatás, vajon kik legyenek a társak. Kövér asszony, hasonló csomaggal. Tovább. Vasutas, horkol hangosan. Nem. Asszony meg egy gyerek. Kipakoltak, zsíros szalámit, almát. Úgyis éhes vagyok, gyerünk. Fiatal pár, összebújva. Ide mégse. Na, ott az a lány! Combig felcsúszott a mini. „Szabad?” Rámnéz, mosolyog. „Kár, hogy már nem.” „És — a hely?” „Az se.” „Nekem ez kár.” Következő kocsi, fülkék. Bekukkantok. Középkorú asszony ül egyedül bent. Ez jó lesz. Három perc van még. Kivágódik az ajtó, rekedt hangok rontanak ránk. Zsíros, kopott táskák lendülnek a polcra. Lökdösik egymást, hatan zuhannak a padra. Rándul a vonat, indulunk. A nő könyvet lapoz fel. Én újságot olvasok. Ök még helyezkednek. Az egyik meglök. „Nem jó helyen ül, fiatalember.” „Már hogyne. Nekem éppen megfelel.” „De nekünk nem. Üljön arrébb. Zsugázunk, ez a szokott partink.” Balra hárman vannak. Már csattognak, élesen feleselnek a lapok. Ök meg kiabálnak. Megy az ulti. Az ablaknál a másik három. Szemben a sovány, hegyes orrú. Idegesen rángatja a nyakát, sapkáját elálló fülei tartják. Mellette a vasutas. Komor, mozdulatlan vonások. Tőlem jobbra a hízott képű. Szuszog, ujjaival dobol. A sovány a zsebébe nyúl és újságpapírból kártyacsomagot bont ki. ök nem szólnak egymáshoz egy szót se. Azok meg kiabálnak. Rájuk ordít a vasutas. „Ócska amatőrök! Fogjátok be a szátokat! Övodásjáték az, tízfilléres alapon.” Kilesek az újság mögül. No. Hát itt mi lesz? Osztás. Huszonegyeznek. A kövér a bankos. A vasutas két lapot kér. Tíz forintot tesz le. Felemeli, ujjai között szorítja a kártyákat. Vár. Lassan kezdi szétnyitni. Csak a figura széle látszik. Visszatolja. Húszast dob az asztalra. A bankos is. Hatvan forint a tét. Újat kér. Megint a bűvölő lassú mozdulat, majd hirtelen szétrántja. „Elég.” A sovány kér. Öt forint csörren. Még egy lapot. Nézi. ötvenest dob. Remeg a szájaszéle. Szeme riadt. Halkan mondja. „Sok.” A kövér kiteszi a lapját. „Húsz.” A vasutas is. „Huszonegy.” Belemarkol a pénzbe, felső zsebébe gyűri. KÖZBEN EGY CSOMAG MOGYORÓT szednek elő és rágcsálni kezdik. Én már nem tudok olvasni. A nő sem. Felhőnyi a füst. Döbbenten figyeljük ezt a számunkra drámai légkörű profi játékot. Újra osztanak, most se beszélnek. Egymást nézik és a lapokat. Mélyen, szigorúan. A sovány nyer most, harminc forintot. Vecsésre érünk, útitársnőnk leszáll. A vasutasnak két lapja van. Felemeli. Lassan húzza szét. Megáll. Újra kezdi. Hirtelen mozdulat, megnézi. „Még.” Százast dob le. Feszült pillanatok. Csend. Keze nyúl. Vissza- hanyatlik. Rádob még egy ötvenest. „Még.” A bank: háromszáz forint. Földobja a lapokat. „Huszonegy.” A kövér: „sok”. Hátradől, j a vasutas felé tolja a halom pénzt. „Kész j vagyok, kiszállok.” Ketten játszanak tovább. A sovány egyre idegesebben rángatózik. Reménytelen küzdelem, a vasutasnak nagyon megy. Hull a pénz. Nyer, kegyetlen nyugalommal teperi le ellenfelét. Az az utolsó fii- j léreket kotorja elő reszkető kézzel, de ilyen- kor mindig bejön neki a lap. Gyorsan kap a húsz forint után. Talán nem is véletlen ez, csak azért kapta, hogy tovább folytassák. ALBERTIRSÁRA ÉRKEZÜNK. A többiek készülődnek. Ök meg sem mozdulnak. Fékez a vonat. Utolsó parti. A vasutas zsebe tele van. Most ismét nyer a sovány. Tizenöt forintot. örül. Megállt a vonat. Gyorsan kapkodják a kabátot, táskát. „Akkor holnap reggel.” „Folytatjuk.” Leugranak. Indul tovább a vonat. Üres a fülke. Felállók. Kinyitom az ablakot. Kitódul a fülledt pára, füst. Mélyeket szippantok a friss levegőből. A padokat belepi a mogyoróhéj. Szomjas vagyok. Majd az állomáson iszom egy pohár sört. A zsebembe nyúlok. Egy tizes. Nem. Ha felváltom, nem futja a pénz. Kinéztem egy könyvet. A vonat befut az első vágányra. Kohlmayer Ádám ,,Bebiztosított" biztosító Két beszédes szám Nagyobb kockázatvállalás — Nagyobb kártérítés Még a tavasszal hírül adtuk olvasóinknak, hogy az Állami Biztosító kibővített termelőszövetkezeti összevont vagyonbiztosítást kötött a közös gazdaságokkal. A napokban munkatársunk felkereste Kintzl Imrét, a városi és járási fiók vezetőjét, s arról érdeklődött: bevált-e az új, kibővített, nagyobb kockázatváUalású biztosítási rendszer? — Ügyfeleink a gyakorlat-, ban tapasztalhatták, hogy számukra a korábbinál előnyösebb az új forma. — Volt ennek „kézzelfogható” bizonyítéka is? — Bőven. Csupán egyetlen összehasonlítást említek: amíg tavaly háromnegyed év alatt tízmillió forint kártérítést fizettünk, addig az idei esztendő hasonló időszakában huszonhatmillió forintot. Azt hiszem, mindennél beszédesebb ez a két adat. — Milyen teendőik vannak az év hátralevő részében? — Az ötvenéves évforduló tiszteletére a Pest megyei fiókok közt verseny folyik. Ebben — jelenleg — az első helyen állunk. Időben „bebiztosítottuk” magunkat, éves tervünket ugyanis már teljesítettük. — Tennivalót ennek ellenére is találunk a házunk táján. Az év végéig kifizetjük a függőben levő kártérítéseket. Időben előkészülünk a jövő évi biztosítások megkötésére. Kiegészítjük nyilvántartásainkat, és újév után ismét felkeressük ügyfeleinket — mondta még a fiókvezető. Vendégünk volt: a komszomclisták csoportja Különbuszok — Kellemes élmény Különvonat érkezett a napokban a Szovjetunióból. Fiatalokat hozott, akik a Kom- szomol megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából indultak útnak hazánkba. A Komszomol Központi Bizottsága által irányított több száz tagú delegáció a KISZ KB vendége Magyar- országon. Országjáráson ismerkednék hazánk nevezetes helyeivel. Egy napig Cegléd és Nagykőrös vendégei voltak. Csütörtökön délelőtt négy autóbusz fékezett a Kossuth Étterem előtt. Mindegyiken a „Különjárat” tábla. Az autókból fiatalok szálltak ki. Többük nyakában fényképezőgép lógott. Kár, hogy sűrű köd borította a várost, így a rögtönzött városnézés alatt kevés jó felvételt készíthettek. De azért valószínűleg kedves emlékekkel, jó benyomásokkal távoztak városunkból. Ellátogattak a ceglédi Vörös Csillag Tsz-be, jártak a hibridüzemben, felkeresték a Borforgalmi Vállalat pincéjét és a szeszipart. Hite a Kossuth Étteremben vacsoráztak és a helybeli fiatalokkal barátkoztak. Két hír az abonyi birkózókról Országos győzelem a serdülőknél Nem sikerült kötöttfogásban az NB ll-ben maradni A közelmúltban bonyolítpt- ták le Budapesten, a Sport- csarnokban az országos, szabadfogású, serdülő birkózóbajnokságot. A 196 versenyző közül ketten képviselték Abony színeit és mindketten eredményesen. Sándor Tibor könnyűsúlyban első, a sérült Fekete Tibor kisváltósúly- ban a harmadik lett. Befejeződött a felnőttek NB Il-es kötöttfogású csapatbajnoksága. Az abonyi „erős emberek” itt már jóval balszerencsésebben szerepeltek és a hetedik helyen végeztek. A gyengébb teljesítmény okai: csapatban sok volt a sérülés és hiányzott a csapat egyik erőssége, Valkó Ferenc, aki katonának vonult be. Baj volt a csapat általános teljesítményével is, gyengébben küzdöttek a vártnál. Mindezek ellenére azért voltak, akik egyénileg tudásuk legjavát nyújtották. Skul- téti Sándor valamennyi mérkőzését megnyerte és egyetlen pontot sem adott ellenfeleinek. Sőt, sikerült megvernie a szegedi országos bajnok Kovácsot. Babcsány András harcos és töretlen küzdő- szellemével tűnt ki csapatából. Emellett négy győzelmet és három döntetlent ért el. Kiemelkedő teljesítménye a többszörös országos válogatott, orosházi Radics legyőzése volt. Bár a csapat az NB II kötöttfogású küzdelemből kiesett, a szabadfogásban még sikerekre számíthat. így—i) Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Házban ma este táncest, holnap tánczenei koktél. Játszik a Latvers gitáregyüttes. A Dózsa Művelődési Házban ma táncest. Játszik a Klub együttes. Moziműsor Szabadság: ma és holnap: Kortársaink I—II. (szovjet). Dózsa: vasárnap:' Gyilkosok a túlvilágról (csehszlovák). Kossuth: vasárnap: Júlia és a szellemek (olasz—francia). Abony: ma és holnap: Bi- ciklitolvajok (olasz). Törtei: ma és holnap: Kitérő (bolgár). Jászkarajenő: ma és holnap: Háború és béke I. Ceglédbercel: vasárnap: Gábor diák (magyar). Sportműsor Vasárnap délelőtt 11 órától az Építők IV-es tekepályáján három város részvételével Épí- tők-kupa nagygolyós csapat tekebajnoki mérkőzés. Délelőtt fél 11-kor az Építők gerjei labdarúgópályáján barátságos labdarúgó-mérkőzés a Ceglédi VSE—Bem SE között. Délután 4 órakor a Vasutas Művelődési Házban barátságos ökölvívó-mérkőzés: CVSE—Mezőtúri MEDOSZ. A szolnoki rádió műsora DECEMBER 2-TŐL 8-IG HÉTFŐ: Alföldi krónika. Zenés autóstop, Cegléden és Szolnokon... KEDD: Alföldi krónika. Kúnsá- gi dalok. A vásárlók érdekében. Zenés ki mit kér. SZERDA: Krónika. Országgyűlési képviselők a mikrofon előtt Abrahám Pál operettjeiből. Modem széphistóriák. CSÜTÖRTÖK: Alföldi krónika. Pár perc dzsessz. Az iparosodás örömei és gondjai. Cigánydalok. Sport. Az Express-együttes játszik. A Magyar Hirdető műsora. PÉNTEK: Alföldi krónika. Évforduló naptár. Verdi operakettősök. Kulturális körkép. Hangulatok. Hogy tetszik? SZOMBAT: Hét végi kaleidoszkóp. A mi dolgunk sem könnyű. Zenés ki mit kér. VASÁRNAP: Vasárnapi magazin. Tárlaton. Hosszú estéken. Az adások mindennap 18 órától a 222 méteres középhullámon hangzanak el.
