Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

1968. NOVEMBER 27., SZERDA nn UBcrei vCii-lan 3 Lassú munkához idő kell ? Az utóbbi hetekben többen panaszkodtak a gödöllői GEL- KA-kirendeltségre. Utánajár­tunk s kiderült, hogy az igaz­ság valahol középütt van: nem a beosztottak magatartásán, hanem a felületes munkán kell változtatni. Mindezt első­sorban 1lunyai György, a XVI. kerületi GELKA-szerviz veze­tője mondja, aki egyúttal a gö­döllői kirendeltség főnöke is. A szervizben — Egyetlen percre sem aka­rom „elkenni” felelősségünket. De ha már időt szántak rá, szeretném, ha megismerkedné­nek a mi gondjainkkal, főleg á helyszűkével, mennyire gá­tolja a jobb, gyorsabb és mi­nőségileg kifogástalan szolgál­tatást. Az utóbbi években ug­rásszerűen megnőtt Gödöllőn és környékén a tv-tulajdono- sok száma. Bármi áron, de javítóműhelyt kellett nyitni, hogy a rossz készülékekkel ne kelljen Pestre, esetleg Aszód­ra utazni. Hiszen minden hi­bát nem lehet a helyszínen rendbehozni. A városi tanács nagyon örült a kezdeménye­zésnek, de helyet nem, tudott biztosítani. Végül is az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lattól albérletben kaptunk he­lyet, kinn a város szélén, az Isaszegi úton. Műszaki beren­dezése a legminimálisabb. Óriási gond itt a készülékek tárolása a több napos megfi­gyelési idő alatt. Mindezek láttán hálózatfejlesztési osztá­lyunk hozzákezdett egy kor­szerű szerviz építéséhez, de még mindig bizonytalan, mi­kor készül el. Gyökeres minő­ségi változást az új szerviz, a megfelelő munkahelyek és a stabil műszerészek hozhatnak. — Ha Gödöllőn járnak, néz­zék meg a Luca széke építke­zést — javasolta búcsúzóul. A tanácsnál — Ügy van, közös érdek, hogy a városban minél előbb kiépüljön a szolgáltatóhálózat — állapítja meg Pólyák György építési csoportvezető Gödöl­lőn. — Kész helyiséget nem adhattunk a GELKÁ-nak, de a magunk részéről megtettük, amit tudtunk. Amikor beje­lentették, hajlandók jelentős ráfordítással építkezni, kisajá­títottunk egy telket közvetle­nül a járási tanács épülete mellett, a város központjában. A vállalat átutalt a számlánk­ra hétszázharmincezer forintot és ideadta az általuk jónak tartott terveket is. Mi pedig megállapodást kötöttünk a megyei építőipari vállalattal, kezdjék meg a munkát. Rövi­desen kiderült, 1967 végére nem lesz kész a szerviz, mert a tervek eléggé elnagyoltak, s azonkívül a rendelő újabb mó­dosítást jelentett be. Ekkor kértük a GELKÁ-t, adja át a terveket a Pest megyei Tanács Tervező Irodájának, átdolgo­zásra. — Bár ne vállaltuk volna — sóhajt Jakab Józsefné előadó a tervezőirodában. — Tíz má­sik építkezéssel nincs annyi gondunk. Elszabott ruhából nehéz testhezállót kiművész- kedni. Jellemzőül egyetlen pél­dát: a magasfeszültségű veze­tékek csatlakozása ceruzával, találomra volt bejelölve! Induláskor kiderült, az épí­tőanyagárak emelkedése és az újabb módosítások miatt nem elegendő a pénz. Mintegy két­százezer forinttal több kellett. Több mint egy hónapig tar­tott, amíg a GELKA értesített, folyósítja a hiányzó összeget. Ugyanakkor neon homlokza­tot. és központi antennát ren­deltek. Ilyen antennát az or­szágban egyedül ők készíthet­nek, tehát október 11-én meg­rendeltük az antennát náluk — nekik. Az ember azt gon­dolná saját maguknak igye­keznek gyorsan, jól dolgozni. Tévedtünk. Még csak a rende­lés visszaigazolása sem történt meg. Mindez elhúzza a befeje­zést. A központban Szabó Ferenc, a GELKA há­lózatfejlesztés osztályvezetője nem ideges. — Csak kapásból mondom, legalább tizenöt szervizt épí­tünk országszerte, innen is adódik a késedelem. Köztük több nagy, sokmilliós befek­tetési A gödöllői ezekhez vi­szonyítva ... Tudom, hogy a terveink eléggé pontatlanok voltak, ezért is egyeztünk be­le, hogy Gödöllő, a megyei tervezőirodával dolgoztasson tovább. Ha a város rendes helyiséget adott volna mind­járt az induláskor, most nem lenne ilyen probléma. Igaz, volt húzódozás a további költ­ségek vállalásánál, de végül rendeztük. És az antenna? Mi nagyüzem vagyunk, egyes részlegeink önállóan dolgoz­nak. Így az antennaépítők is. Sok a munkájuk, gyakran nincs anyag, emiatt vontatot­tan veszik fel a rendeléseket — saját magunknak is. Ha a neon és a központi antenna később lesz kész, azért a szervizt megnyitjuk, öt tv- műszerész, két rádiós és két háztartásigép-javító fog ott dolgozni. A tv-sek közül csak ketten dolgoznak benn, a töb­bi kijár majd a területre. A benti két ember egyedi anten­nával is jól boldogul átmene­tileg. Tudtommal az építőipari vállalat e hó végére átadja nekünk a kész műhelyeket. A berendezést szintén mi szállít­juk, s körülbelül január vé­gén megnyitjuk a gödöllői GELKA-szervízt, amely — gyek között „dolgoznak”, mert azoknál egy olasz fiú mégsem megy egzotikumszámba. A „munkát” egész évben lehet folytatni. Télen Cortina d'Am- pezzóban, a hóval borított he­gyek üdülőiben, nyáron dé­lebbre a tenger partján. Ri- miniben. Befektetett tőke: 18 —20 éves kor, jó külső s annyi pénz, hogy útiköltségre elég le­gyen a kijelölt terepig. Ruha — nyáron — mindössze egy fürdőnadrág, néhány jó ing, égszínkék vászonnadrág és fe­hér cipő. A módszer mindenképpen tapintatos, mert először udva­rol, szerelmet vall, s csak az­tán kér pénzt. A kérés sem durva, és nehéz visszautasíta­ni, hiszen rendszerint valami­lyen ürüggyel: családi tragé­dia stb. hozakodik elő. A kisze­melt áldozatok — magános, negyvenbe hajló külföldi höl­gyek —, mint egykor a Bour­bonok, semmit se tanulnak és semmit sem felejtenek. Fénylő szemmel és pihegő kebellel örülnek a sikernek. Az olasz bájgúnárok meg — mintha csak pulóvert árulnának — le­térdepelnek, és összetett kéz­zel, égre fordított tekintettel esküdöznek, hogy nekik is töb­be van — akarom mondani, hogy így még sohasem szeret­tek senkit. Ez, persze, este történik már. De mivel a jó munkához idő kell, a mi emberünk már kora délelőtt elkezdte azzal a na­gyon férfias és imponáló moz­dulattal, amellyel a forró ho­mokba az áldozata mellé fek­szik. A hely nagyszerűen kedvez a szerelemnek. Lágy, édes, me­leg itt minden. A holdfény, a narancsliget, az olasz beszéd, a tenger — minden szerelemről csacsog. Még egy kókler hip­notizőr sem használ ennyi kel­léket, és istenkém, oly jólesik elhinni, hogy bennünket sze­retnek, hogy még fiatalok és bájosak vagyunk. Magunkról az a vélemé­nyem, hogy nincs náció e föld­tekén, amely nagyobb szívvel fogadná a külföldi vendégeket, mint mi. De kint külföldön — az az érzésem — még nem tu­dunk elég méltóságteljesen vi­selkedni. Ez akkor jutott eszembe, amikor a vonaton ar­ra a honfitársnőre néztem, aki boldogságtól sugárzó arccal, könnyes szemmel közölte ve­lünk, hogy eljön, ősszel a saját kocsiján jön hozzánk Bu­dapestre Alberto. Nem volt közöttünk egyetlen ember sem, aki megmondta volna, hogy a 18 éves Alberto — igaz, a hölgyek jóvoltából, csokoládét reggelizik —, de a fürdődresszén kívül semmije sincs, és Pestre se fog jönni. Nem jön, mert Albertónak a szerelem a foglalkozása. Nem jön, vonaton sem jön, mert Albertónak a mi éghajla­tunk nem felelne meg. Na­gyon fázna... (Suha) (Folytatjuk) tudomásunk szerint — in­duláskor valóban a 118-as anyavállalathoz tartozik majd. ★ „Lassú munkához idő kell”. Lehet, hogy ez az építkezés valóban a „jelentékteleneb­bek” közé tartozik, a házigaz­da városnak azonban fontos, s ez végeredményben kötelezi még a GELKÁT is. És még va­lami. Ha november végén befe­jezik az építkezést, miért kell jó két hónap a berendezéshez. Igaz, hogy a szerviz munkája nem egy szezonra szól. De miért ne dolgozhatna teljes erővel már a karácsonyi—új­évi csúcsforgalom idején? k. ni. J utalomosztás Informátorom közölte, hogy a Gyapjúmosó és Szövőgyár budakalászi üzemének három dolgozója jutalmat kapott no­vember hetedike alkalmából, pénzjutalmat, amit mindhár­man visszautasítottak. Pénzt visszautasítani? Adott alka­lommal még tiszteletre méltó dolog is lehet, de mivel a tisz­teletre méltó dolgok ritkák: csoda! Miért tették? Azért — hangzott tovább meg nem ne­vezhető informátorom szájá­ról a meggyőző szó, — mert a brigádban, amelynek a három megjutalmazott is tagja, oly nagy az összetartás, hogy ők nem fogadnak el pénzjutalmat MAR ÁRAMPRÓBÁK Rohamosan sötétedik, egyre korábban gyúlnak ki az esti fények, s egyre későbben alszik ki a reggeli világítás. Fényre, fűtésre, gépek mozgatására együttesen télen több energia kell, mint tavaszi-nyári időben. Ezért vár­ják annyira, hogy elkészüljön a Munkács—Göd közötti magasfeszültségű távvezeték s az érkező energiát elosztó állomás. Képünkön az egyik magasfeszültségű kapcsolót szerelik. Egyúttal megkezdték a berendezések próbáit és méréseit. Japán fényképezőgép-árusítás Budapesten Az OFOTÉRT igazgatója, Somogyi Béla kedden reggel sajtótájékoztatót tartott a vál­lalat karácsonyi áruajánlatá­ról. A találkozón osztrák, cseh és belga cégek képviselői vettek részt. Megkönnyíti a vásárlást, hogy 20 százalék előleg lefi­zetése esetén az ünnepekig félreteszik a kiválasztott cik­ket. Ajándékot is adnak de­cember 8-tól 24-ig: a 100 fo­rintnál többért vásárlóknak műanyag bevásárlótáskát, a 250 forint értéknél többet vá­sárlóknak műanyag táskát ajándékoznak, ami felfújva gumipárnának használható. Az igazgató elmondta, hogy az idén olyan nyugati fotóter­mékeket is árusítanak, ame­lyek eddig a szocialista orszá­gokban nem voltak kaphatók. Budapesten kis és középtelje­sítményű japán fényképező-i gépeket és laboratóriumi fel­szereléseket hoznak forgalom­ba 2000—8000 forintért. Ugyan­csak lényegesen olcsóbb áron árusítanak ez idő alatt film­felvevőgépeket, amelyeket Nyugaton most leértékelten adnak, mert az újabb típusok gyártását szorgalmazzák. A filmek közül az Agfa, a Ko­dak és a Ferránia márkájút árusítják. Somogyi Béla befejezésül el­mondta, hogy nálunk a fény­képezés még nem tömegszük­séglet. Míg például Nyugat- Németországban 5—6 emberre jut egy gép, nálunk 15—20-ra. Különösen a mezőgazdasági Nem lesz többé fehér fok a vidék Kedvezmény a karácsonyi vásárlóknak vidékek szerepelnek fehér folt­ként. A jövőben ennek meg­szüntetésére nemcsak a me­gyei és járási székhelyek üzle­teibe, de a kisebb falvakba is bő választékot küldenek a kü­lönböző típusú szovjet, cseh és NDK fényképezőgépekből és egyéb felszerelésekből. csak akkor, ha kapnak a töb- | biek is. A kártköszörűs bri- j gádnak hét tagja van. A tör- i ténet a munkásszolidaritás furcsa, de szép példája lenne j tehát, ha igaz lenne... De nem igaz. Illetve, mint az len­ni szokott, igaz,/ csak éppen máshogy... ★ Tavaly még az igazgatói alapból, idén már a kitermelt nyereségalapból 58 ezer forin­tot fordít dolgozóinak megju- talmazására a budakalászi gyár. Ennek nagy részét most, no­vember hetedikén osztották ki. Ezt látjuk az igazgató szemé­vel. A november hetediki mun­kaversenyben az első helyezést holtversenyben, két üzemrész, a szövődé és kártoló fonoda nyerte el, tehát az első helyért járó 5000 forintot két részre kell osztani. Ezt is az igazgató szemével látjuk. A kártoló-fonoda üzemveze­tője tehát 2500 forintot kapott. Megbeszélve azt a párt- és szakszervezeti bizalmival, újabb két részre bontotta az összeget. Ezerötszáz forintot a fonoda dolgozóinak, ezer fo­rintot az úgynevezett kárt­köszörűs brigádnak. Az üzem­vezető szemével ezt látjuk. És még valamit. A kártkö­szörűs brigád vezetője nem hajlandó átvenni a pénzt Mi­ért? Azért, mert az egész ösz- szeget az ő nevére írnák ki, s ezáltal a levonások is őt ter­helnék. Az üzemvezető ekkor összehívja a brigád tagjait és közli velük, hogy három em­ber nevére fogja kiíratni a jutalmat, azt osszák el egy­más között. A brigádtagok be­leegyeznek. Ezt még mindig az üzemvezető szemével lát­juk. ★ És a brigád tagjai szemé­lyenként 162 forintot kapnak. Ekkor az egyik brigádtag, Vas Imre postára adja a pénzt, s a feladóvevény hátára ezt írja magyarázatképpen az igazgatónak: „Háromszázat vettem át, 162 maradt, ezért visszaküldöm.” Az igazgató joggal kérdezheti: mi történt? Hiszen úgy tűnik, egyszerű ad­minisztratív kérdésről van szó. A kollektív szerződés sze­rint egy dolgozó háromszáz forintnál alacsonyabb összegű jutalmat nem kaphat. De itt a brigádot jutalmazták. A bri­gád nevére azonban nem írha­tó „ki” a pénz, hiszen a bri­gád a bérelszámolók szerint nem szerepel úgy, mint önálló jogi személy. Ezt csak meg le­het érteni. Meg lehet, de álta­lában úgy van, hogy minél közelebb megyünk a jogsza­bálytól az életig, annál nehe­zebb a megértés. A brigád tagjai ugyanis sok mindent nem értenek, sok mindennel elégedetlenek, s nem azért, mintha nem len­nének szolidárisak egymással. Más alkalommal is volt már ilyen jellegű jutalmazás. Baj is lett belőle. Milyen baj? Ilyen: „Egyszer a Neumann Franci nevére lett kiírva négyszáz fo­rint. ötven forint jutott min­denkinek, de otthon a felesé­ge négyszáz forintot követelt rajta és családi vita lett belő­le, mert az asszony nem akar­ta megérteni, hogy azt a négyszáz forintot ő csak név­Esős időben csúszós úttesten a balesetmentes vezetés fokozott figyelmet igényel. óvatosság mellett is érheti baleset a gépkocsit és utasait. A CASCO BIZTOSÍTÁS minden autós számár? nélkülözhetetlen. legesen kapta. Erre megdü­hödtünk és odaadtuk az egé­szet a Dobos Jancsinak. Akkor ő volt a legjobban ráutalva a pénzre.” „A másik esetben négyen 1200 forintot kaptunk, ezt fel­osztani nem lehetett, de a mi munkánk olyan, hogy egymás nélkül elvégezni nem tudjuk, ezért akik kapták, úgy hatá­roztak, megvendégelik a töb­bi brigádtagokat belőle, csalá- * dóstul. Ebből vita lett. Sértő­dés. Végül megrendeztük az összejövetelt, de nem jött el mindenki.” A két nyilatkozatból ha már a munkásszolidaritás egyálta­lán szóba került, azt tartom fi­gyelemreméltónak, hogy en­nek a brigádnak a tagjai mi­lyen megfontolt tárgyilagos­sággal szólnak az egymásra­utaltságról, s ha egyik társuk otthon vitába keveredik és igazságtalanság éri, helyette és vele sértődik az egész bri­gád, s odaadják a pénzt a legfiatalabbnak, a legjobban rászorulónak. Igaz, ötven fo­rintról van szó. Az nem nagy pénz. Nem nagy pénz? De igen. Hiszen az imént idézett két nyilatkozatból az is kide­rül, hogy a pénz nemcsak ösz- szefűzi, hanem szét is választ­ja az embereket. Nem ötven forint, hanem annál jóval ke­vesebb is. Forintok. És nem­csak ebben a brigádban. ★ A megjutalmazott fonoda Béke brigádjának vezetője, Kovács Aranka is méltatlan­nak tartja azt a megoldást, hogy neki kelljen felvennie mások pénzét is. Könnyen megérthetjük, hogy miért. Kovács Aranka átlagkeresete 1730 forint Az utóbbi időben két alkalommal összesen 600 forint jutalmat vett fel, de ebből őt csak 224 forint illet­te meg, amiből még levonták a többiek része után járó SZTK-százalékot is. Ami a kisebb baj. A nagyobb baj, hogy a brigád jutalompénze az ő átlagkeresetét növeli, i s ha átlagkeresete ezáltal 1800 forint fölé emelkedik, akkor a napköziben naponta 1 fo­rinttal kell többet fizetnie a gyermekéért. A munkás szemével nézve tehát... Ügy tudják, és így is van, hogy egy ember három­száz forintnál alacsonyabb összegű jutalmat nem kaphat. Mégis kevesebbet kapnak kéz­hez. Kis ügy, csak forintok­ról van szó, mondhatnánk. Valóban. De ahol forintokból élnek, ott minden forint szá­mít. ★ Az üzemvezető szemével nézve... „Ha brigádot nem jutalmazhatunk, csak szemé­lyeket, akkor mindig ugyanaz a három-négy dolgozó fogja elvinni a jutalmat, mert min­dig ugyanazok húznak a leg­jobban. És ha pénzről van szó, az emberek nem ismerik el, hogy van náluk jobban dolgo­zó! Nincs itt kérem olyan megoldás, amelyből ne lenne vita! Ha mindig ugyanazokat jutalmazom, az nem bontja meg a brigád egységet?” ★ Az igazgató szemével néz­ve .............Az üzemek örökös n yomást gyakorolnak ránk. Szeretnek egyenlösdit játsza­ni, holott a jutalmazásoknak éppen az a célja, hogy a leg­jobbakat emeljük ki vele. Én ebből az esetből le is szűrtem a tanulságot. Ha ezentúl egy brigádnak nem tudunk annyi jutalmat adni, hogy minden dolgozónak legalább három­száz forint jusson, akkor vagy nem adunk semmit, vagy sze­mélyre szóló jutalmat adunk.” ★ Ahány megoldás, annyi tá­madási felület. Ezért az új­ságíró is javasol egyet: mi lenne, ha az országosan elter­jedt brigádmozgalomhoz al­kalmazkodnának a jogszabá­lyok is, és a kollektív szerző­dés lehetővé tenné, hogy a brigádok az elszámolásban önálló jogi személyként szere­pelve egy összegben vegyék fel a jutalmat? Egyszerű meg­oldás lenne és indokolt. An­nál is inkább, mert a brigádok önálló termelési egységek, sőt, néha szocialista egységek is. N. P. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom