Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1968. NOVEMBER 24., VASÄRNAP MST HEGVEI Ma nyílik Képzőművészeti tárlat Szentendrén Ma délelőtt 11 órakor nyí­lik a Pest megyei képzőmű­vészek tárlata, Szentendrén a Ferenczy Károly Múzeumban. Dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács vb elnökhelyet­tese mond megnyitót. Az eseményt a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulása 50. évfordulója tiszte­letére rendezik. A kiállítást jövő év január közepéig tart­ják nyitva, s hétfő kivételével reggel 9-től délután 5-ig te­kinthető meg. A csökkent munkaképességnek segítésére — megalakult a rehabilitációs bizottság Ahol van pénz, de nem költik el — Ktsz-üzemek Mi is a rehabilitáció? A ve­leszületett, vagy szerzett be­tegség, baleset, illetve a ma­gas életkorral járó munkaké­pesség csökkenésének a lehe­tő legteljesebb ellensúlyozá­sa. Köztudott, hogy a munkát- lanság testi-lelki elernyedés­hez, sokszor alkoholizmushoz vezet, szükséges tehát a mun- kábaállítás feltételeinek meg­teremtése. Erről tárgyalt a hét végén a Épül a kiállítóterem A váci görög templom 1747- ben épült. A műemléket a városi tanács 80 ezer forintos költséggel restaurálja, s a ké­sőbbi tervek szerint múzeum­má alakítja. Előrelárthatólag az első kiállítás jövő március 21-én nyílik majd benne. az eset, ami egy magyar disszidens professzorral tör­tént. A Kereszténydemokrata Párt nagygyűlést hirdetett a városban. Szónok: egy „me­nekült” magyar professzor, aki beszámol majd a „kom­munista önkényről”. A rimini kommunista párt több értel­miségi elvtársat küldött ki erre a gyűlésre,, s ezek az em­berek felkészültek a harcra. Amikor a szónok, több mint kétezer ember előtt elmon­dotta a mondókáját, a „ma­gyar pokolról”, felállt egy olasz kommunista tanár és a következőket kérdezte: — Mennyi volt a fizetése ott­hon? Mennyi a lakbér, ke­nyér 5 tb. — s amikor ez a disszidens politikai „menekült” kénytelen volt válaszolni, a gyűlés hallgatói között nagy volt a moraj. Az olasz elvtársaknak ezen a gyűlésen nem is kellett , mást tenniük, legfeljebb még azt kérdezték meg, hogy ki van itt egyetlen olyan bol­dog ember, aki fizetése hu­szad, sőt: harmincad részét fizeti lakbérbe. Senki sem volt. A szónok próbálta még szépíteni helyzetét és beszélt a lelki terrorról, a szabadság­ról, de ennek már annyi ha­tása sem volt, rtynt mondjuk az egyenlítő tájékán egy kály­haügynök szavának. Ebben a városban egyéb­ként a polgármesteri széket is kommunista ember töltötte be. Különben a városhoz tartozó 21 községből még 17 helyen kommunista a polgármester. A rimini polgármester mun­kájából csak egyetlen epizódot említek. Olaszországban a kor­mány számtalan címen adóz­tatja polgárait. Egyik ezek közül a családi adó. Amikor a város lakói kommunistát vá­lasztottak polgármesterükké, az eltörölte a családi adót, a munkásoknál és egyéb sze­gény rétegeknél.. Ez az intéz­kedés országosan nagy port vert fel. A kormány egy de­legációt küldött ki, amely át akarta venni a város vezeté­sét. Mindez nem sikerült. S körülbelül ez érzékelteti az Olasz Kommunista Párt ere­jét. Persze, kapitalista ország­ban vagyunk és a kommunis­ták szabad, legális munkája nagyon relative értendő. Az egész országot behálózó Fiat Műveknél, ha valakiről meg­tudják, hogy kommunista, nem veszik fel. A mi magyar csoportunkat egy alkalommal meglátogatta Manera elvtárs, az olasz bá­nyászszakszervezet főtitkára. A csoportunkban voltak bá­nyászok is, akiket még Ma­gyarországról ismert. Nagyon kedves kis találkozás volt, iszogattunk, kisebb köszöntők hangzottak el, örültürfk egy­másnak. De nem így az olasz politikai rendőrség. Megjelen­tek. Érdeklődtek, szimatoltak. Elmentek, s aztán megint visszajöttek, míg végül az olasz elvtársak kénytelenek voltak búcsút venni tőlünk. Ekkor nagyon szerettem vol­na, ha nemcsak mi néhányan látjuk ezt, de mindazok a magyar emberek is, akik jó­indulattal talán, de naivul a szabad polgári világról álmo­doznak. Sebaj. Bármit is tesz az olasz burzsoázia és annak rendőrsége, azt a pártot, amely fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, 'azt a pártot, amelyet a munkásosztály jobbik és na­gyobbik fele itt is követ és tá­mogat, nem tudják megsem­misíteni, legkevésbé megijesz­teni. (Suha) (Folytatjuk) bizottság, amely dr. Stark Jan­ka igazgató-főorvos vezetésé­vel most kezdte működését. A meghívottak előtt két előadás hangzott el. A rehabilitációs kormányhatározatról dr. Stark Janka, a megyei gondokról dr. Früstök Cyörgyné tartott beszámolót. A hiányos adatok ellenére is megállapítható, hogy a lakosság öt százaléka a csökkent munkaképessé­gűek kategóriájába sorol­ható. A statisztika szerint 1966-ban 780 millió forint értéket állí­tottak elő a csökkent munka­képességűek. Ebből 80 millió volt az országban a tiszta nyereség. Magyarországon jelentős összegek állnak rendelkezésre a rászorulók közvetlen támo­gatására, illetőleg munka- alkalmak teremtésére. Sajnos, a rendelkezésre álló pénz je­lentős részét nem használták fel az elmúlt esztendőben sem: az egymilliós keretből mind­össze 200 ezer forintot költöt­tek el Pest megyében. Ennek egyik oka, hogy nem kutatják fel, kik a rá­szorulók, a csökkent munkaképességűek. Megbízható nyilvántartás sem áll rendelkezésre. Ahol nem­csak papíron működik a meg­alakult rehabilitációs csoport, ott sem mennek sokra, mert javaslataikat általában nem veszik figyelembe. Nemegyszer a bizottság olyan tagokból áll, akik alkalmatlanok e felelős­ségteljes megbízatás elvégzé­sére. A fővárosiakkal együttmű­ködve most megkezdték a be­járó csökkent munkaképessé­gű dolgozók helyzetének ta­nulmányozását. Nagy segítség, hogy több megyei ktsz hajlandó bedolgozó üzemet létesí­teni,. vagy a meglevőket bővíteni, éppen a esőjeként munkaké­pességűek foglalkoztatására. Akadálya, hogy igen nehezen kapnak engedélyt épületek vásárlására, a Pénzügy­minisztérium vontatottan bí­rálja el a kérelmeket. Jól hasznosíthatnák a me­gyei tanács rendelkezésére ál­ló s csak ezt a célt szolgáló összegeket. XIV- Lajos gyászbeszéde A szigetvári várbarátkör Zrínyi-gyűjteménye újabb ér­tékkel gazdagodott: a gyűjte­ménybe került Zrínyi Miklós, a költő halálára XIV. Lajos francia király megbízásából írt egyórás, latin nyelvű gyászbe­széd szövege. Az emlékbeszé­det Leonhardus Frizon jezsui­ta szerzetes írta, és az sok ér­tékes adatot tartalmaz az 1664. november 18-án életét vesztett Zrínyiről. KÉPCSŐGYÁRI TAPASZTALATOK A bizalom: kötelezettség! Harmadszor, s utoljára találkozik az olvasó a „Képcső­gyári tapasztalatok” feleimmel. Lapunk november 2-i, majd november 17-t számában — a szakszervezeti választások elő­készületei kapcsán — munkatársunk a váci gyárban a kollek­tív szerződés végrehajtásáról, majd a nyugdíjelőkészítő bi­zottság munkájáról szerzett tapasztalatairól számolt be. Mos­tani, befejező cikkében a választott szakszervezeti aktivisták tevékenységét mérlegelte. A kiemelt személyi órabér­ben dolgozó szerszámkészítő — aki tehát fizetése szerint az „elit” tagja — tízévi tagság után kilépett a szakszervezet­ből. Indok: „nem intézte el a szakszervezet!” Mit nem inté­zett el? Azt, hogy a szerszám- készítő nagymarosi házába a tanács vezesse be a vizet... Más. A „Társadalmunk idő­szerű kérdései” nevet viselő szakszervezeti politikai tanfo­lyamok húsz propagandistája átlagosan harminc-negyven emberrel foglalkozik, tehát hatszáz-nyolcszáz azok száma, akik rendszeres szakszervezeti politikai oktatásban vesznek részt. Más. A gyár gépkocsi- vezetői egyöntetűen nem írták alá szakszervezeti tagdíjbeso­rolásukat. Indok: nem kaptak ebben az évben béremelést. Három, látszatra egymástól nagyon is távoleső pélra arra, mi minden torlódik, halmozó­dik össze szakszervezeti mun­ka címszó alatt, s hogy mi mindennel kell foglalkozniuk azoknak, akiket a tagság bizal­ma tisztességbe emelt: bizal­miaknak, műhelybizottsági ta­goknak, a gyár szakszervezeti bizottsága tagjainak... Az or­szágban 320 ezer szakszerveze­ti tisztségviselőt választanak meg a jövő év elején. A kép­csőgyárban — s ilyenkor lát­szik, hány szálra bomlik a munka! — 154 bizalmit, 40 vezető bizalmit, hat műhely-, illetve osztálybizottságot, hét­tagú vállalati szakszervezeti bizottságot, 49 tagú szakszer­vezeti tanácsot, háromtagú számvizsgáló bizottságot s vé­gül a társadalmi bíróság ti­zenkét tagját kell megválasz­tani. Van-e utánpótlás? Voltak, akik elmentek a gyárból, másokat a nemrég le­zajlott pártvezetőség-választá­sokon bíztak meg a kommu­nisták tisztséggel; sokféle ok miatt új emberekre, új szak- szervezeti tisztségviselőkre van szükség. Van-e utánpótlás? A gyár szakszervezeti bizottságá­nak tervszerű s átgondolt ká­dernevelő munkája ilyenkor vizsgázik igazán. Van utánpót­lás, de ennek ellenére — ez már ma látható — lesznek, akik két tisztséget is viselnek, ajni addig nem baj, míg a jó bizalmi a szakszervezeti ta­nácsnak is tagja lesz. A baj csak akkor kezdődik, ha vala­ki elvállalja ugyan a tisztséget — vagy a tisztségeket —, de alig tesz valamit, vagy éppen semmit nem csinál. Mert ilyen tapasztalatokkal is szolgált a legutóbbi választások óta eltelt két esztendő. Az üveggyári, az alkatrész- gyári műhelybizottság például igen jól dolgozott, ahogy mon­dani szokták: felnőtt a felada­tokhoz. Szép számmal vannak kiemelkedők a nagy létszámú bizalmitestülelben is, mint pél­dául Simon Jánosné, Bartalos Miklósné, Pilényi Sándor, Pa­lotai Jánosné, Pintér lmréné. Ám sokkal több gond van már a szakszervezeti tanács tag­jainál, mert itt nem kevesen vállalták ugyan a társak bizal­mát, de: nem szolgálták meg! A tv-kémia ülepítőrészleg, a meo, a szolgáltatás dolgozói joggal elégedetlenkednek amiatt, hogy szakszervezeti ta­nácstagjuk nem végezte el a dolgát, nem felelt meg a biza­lomnak. És joggal kérdezik: miért vállalta? Ez a kérdés most, a választási előkészüle­tek során különös fontosságot kap. Csak olyanok vállaljanak tisztséget, akik tenni is akar­nak valamit, akik érzik, hogy a bizalom: kötelezettség! Jobb munkamegosztást A megválasztottak és a va­lóban tevékenykedők közötti számbeli különbség logikusan a munkamegosztás arányta­lanságaihoz vezetett. Voltak, akikre nagyon sok jutott, má­sok meg nem tettek semmit. Ezért nagy szükség van arra," hogy a választásokon megkü­lönböztetett figyelem jusson e kérdésre, s főként: már ott, a választáson tisztázzák, kinek mi a dolga. A jobb munka- megosztásra, a tökéletesebb együttműködésre szükség van a gyár szakszervezeti bizott­ságánál is, minden reszortfe­lelős gazdája — önálló gazdá­ja! — legyen területének, hi­szen a gyár dolgozóinak 94,2 százaléka tagja a szajíszepy^-' zetnek, s a legnagyobb váci gyár ilyen' értelmű lehetőségei egyben a felelősség súlyára is utalnak. Ahol dolgozik a tisztségvi­selő, ott megy a munka, ahol jól dolgozik, ott jól megy, ahol azonban nem tesz sem­mit, ott „meghalt” a szakszer­vezet — fogalmazták meg a képcsőüzemben. így igaz. Mondhatni,' majdnem minden azon múlik, ki milyen ener­giát fordít önként vállalt tiszt­ségének ellátására. Mert a tagdíjbesorolásnál néhány he­lyen mutatkozó gondok — például a képcsőgyártásban, az alkatrészgyártás néhány részlegénél — elsősorban ar­ról tanúskodtak, hogy hiány­zott a felvilágosító, magyarázó okos szó, s főként hiányzott a meggyőző tények seregét produkáló szakszervezeti munka az adott helyen. Ezért helyes — s egyben a válasz­tásokhoz is sokféle tanulság­gal, tapasztalattal szolgál —, hogy a gyár szakszervezeti bi­zottsága ezeken a helyeken csoportos beszélgetésre hívja a szakszervezeti tagokat. Mondják el véleményüket, panaszaikat, kifogásaikat. A demokráciának hétköznapjai is vannak, sőt, ezek adják ki a nagyobb részt: ez az eset ilyen „hétköznap”. Mert n ta­gok joga nemcsak az, hogy választáskor mondják meg, kivel, mivel mi a bajuk, ha­nem aít is, hogy menet közben se hallgassák el véleményü­ket. Mert ugyan nem váljál könnyű terhet, aki vállalja a társak szolgálatát, de ez, a társak kritikája segít elvá­lasztani jót a rossztól, ez egyengeti egyenesebbre közös útjukat. A fölismeréstől a tettig * IV. Már nagy vonalaiban meg­fogalmazták annak ,a tíz elő­adásból álló tanfolyamnak a tematikáját, melyen a bizal­miak, vezető bizalmiak, mű­helybizottsági tagok és titká­rok vesznek részt. Újak és ré­giek egyaránt, mert — mint maguk is elismerték — min­denkire ráfér az okítás... Több, mint 250 szakszervezeti tisztségviselő munkája kerül mérlegre a választáskor. Többségük a két évvel ezelőt­ti tanfolyamon hallottakat jól alkalmazta, megállta a helyét, mégpedig nehéz időszakban, amikor a gazdasági élet vál­tozásai a gyárat is próbára tették. Mégis, szükség van az ujabt) „leckere”, mert a szak­szervezeti munka, s nem ke­vésbé a gazdasági munka alapvető változásainak fölis­meréséig már eljutottak. Most, a következő két eszten­dőre szóló megbízatás ideje alatt kell eljutni a fölisme­rés diktálta tettekig, s első­sorban már nem a szakszer­vezeti bizottságnál, hanem a műhelybizottságoknál, a szak- szervezeti tanácsban, a bizal­mi testületben. Ott tehát, ahol lényegében eldől min­den! Mészáros Ottó Amerikai pedagógusok Postások, lapterjesztők A Magyarországon tartózko­dó amerikai pedagógusok egy csoportja látogatott el a sződ- ligetl iskolába. A vendégeket Reményi Lászlóné igazgató meleg szavakkal üdvözölte. Az iskola kamarakórusa, tánccsoportja rögtönzött mű­sorral kedveskedett a más vi­A váci főposta hírlaposztá­lyának helyettes vezetője: Rákóczi Andrásné. 14 éve dol­gozik ezen a poszton. Vácon 1681 előfizetője van a Pest megyei Hírlapnak. Na­ponta 420 áruspéldányt kap­nak. Ö szervezi meg az el­osztást, hajnaltól egészen es­tig ül a piszkossárga íróasztal mögött, s percenként nyílik mellette a kisablak. A kézbe­sítők érkeznek vissza, elszá­molnak, vagy az árusítók jön­nek az újságért. Szerényen mondja: — Igyekszünk mindenhova eljuttatni a Pest megyei Hír­lapot, szeretik a városban .. De én csak a helyettes va­gyok, a főnökömet kérdezzél — biztat Rákóczi Andrásné. A főnök mosolyogva nyű; kezet: Rákóczi András vagyok! fegü lágrészből hozzájuk érkezett pedagógusoknak. A csoport tagjai megnézték az I. osztály betűtanítását, a IV. osztály gyakorlati foglal­kozását, a VIII. osztály ének­óráját. Az óralátogatások után fehérasztalnál találkoztak a helybeli pedagógusokkal, szak- felügyelőkkel .és a művelődés- ügyi osztály dolgozóival. A vendégeket Vásárhelyi József járási művelődésügyi osztály- vezető köszöntötte és ismer­tette a járás művelődésügyi helyzetét, melyre az amerikai vendégek igen sok kérdéssel reagáltak. Jó hangulatban is­merkedtek a két különböző is­kolarendszer problémáival, majd azzal az ígérettel távoz­tak, hogy az itt szerzett ta­pasztalatokat felhasználják majd az amerikai gyermekek oktatásában. A BUDAPESTI FŐSZER- ÉS ÉDESSÉG- NAGYKERESKEDELMI V. felvesz férfi dolgozókat fizikai munkakörbe. Munkásszállás van. JELENTKEZÉS: 3pest VII., Dohány u. 40. Munkaügy, szombat kivételével. i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom