Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

1968. NOVEMBER 19., KEDD MSI MECYEt K^Círlan 3 FESZEKRAKÓK... — Látott már boldog em­bert? Nézzen meg engem, és szorozzon meg harminchattal. Harminchat család tervezget, számol, hogy s mint lesz, ha elkészül a HÁZ. így, csupa nagybetűkkel, be­szél Jácint Tibor, az Ikladi Műszergyár Mező Imre végsze­reidé j ének művezetője. Az or­szágos lakásgond alól Iklad sem kivétel, azonban az ott lakók nem várnak a bizonyta­lan „majd csak adódik vala- mi”-re, hanem összefogással próbálnak fészket rakni. Vál­lalkozásuk a gyárban sorrend­ben a harmadik, tehát sok jó és rossz tapasztalatot tudnak hasznosítani. A módszer mégis új, (érdemes megismerni. — Törvényes társaság va­gyunk, egy teljes építőközös­ség. A lakások magántulajdon, a lépcsőház és minden más kö­zös. Egy hónapja, hogy mun­kaadóik, a műszergyár, vál­lalta a generálkivitelezést. A feltételek szerint legalább ezer óra munkát kell mindenkinek ledolgoznia, amit nyolcezer fo­rintba számítanak. Ezenfelül lakásonként nyolcezer forint hozzájárulást ad a gyár, víz-, villanyszerelési, asztalosmun­kák formájában. A lakások nagyságától függően az állami támogatás mértéke tíztől húsz­ezer forint, amit könyvjóvá­írás formájában kap meg a Pest megyei Építőipari Válla­lat. Mindezeken felül a gyár még a tulajdonosoknak szociá­lis helyzetüktől, munkaidejük­től és beosztásuktól függően .öt-huszonöt ezer forint „elévü­lő kölcsönt” szavazott meg. A telket Gödöllő Város Tanácsa biztosította. Sercen a láng, ahogy a sült szalonna zsírja belécseppen. Elkongatták a delet, hajnaltól megéhezett, a sereg. Lesik a nyárs végén piruló hagymát, fülelnek, kotyog-e már a de- mizson. Ettől kezdve lassul a beszélgetés. Egy harapás sza­lonna. (Gárdos foto) corog a kidöntött fatörzseken. Az elektrómotor-üzem szocia­lista címért küzdő tíztagú bri­gádja segít. Szünnapjuk lenne, de mint mondták — örömmel jöttek — mert rá kell hajtani, ha jövő karácsonyra lakás- szentelőt akarnak. — Bizony, fiúk, ha egyedül bírnám, már állnának a falak. Három hét múlva jön a fiam... A kórházból még Nógrádber- celre, az anyósomékhoz viszem — lelkesedik a művezető —, de az első lépéseket itt fogja meg­tenni! — Akkor pedig vége a kor­tyolásnak — adja ki a jelszót a „segítség” . 11 — Még végül azt moadják majd, a kis Já­cint miattunk nem tud hol járni. Érezhető, szemmel látható az összetartás, a szép munka adta elégedettség, ahogy újra beáll­nak az alapokba, tovább mé­lyítik a majdani pincesort. 1 S hogy senki ne rövidüljön a le­dolgozott óraszámban, s azt is tudják, kik jöttek segíteni, Ba­latoni Dániel nyugdíjas vezeti a naplót, rója a neveket, órá­kat. — Még két mondat erejéig maradjon — tartóztatjuk a „gazdát”. — Úgyis rendet kell itt rakni. Addig mondja el, mit tud róla, megoldódott-e ily mó­don a műszergyáriak lakás­gondja? — Most viccelnek? Hogy ol­dódna meg? Sajnos, még min­dig sokan maradnak. Minden­esetre a harmadik közös ház már sokat jelent. Most is ötve- nen jelentkeztek, s a bizottság harminchatunk kérelmét tá­mogatta. Elsősorban azok jö­hetnek számításba, akik a gyá rat nem átmeneti szállásnak tekintik. Nagy pénzeket ad­nak, nagy felelősséget vállal­nak, tehát megnézik, kit ju­talmaznak vele. Ebben a ház­ban lakik majd gépmunkás, beosztott és műszaki vezető egytől háromszobás lakások­ban. A közlekedésünket szin­tén a gyár oldja meg, Gödöllő­ről különbuszjáratot indítanak. Sok családnál az asszony is a gyár dolgozója, az enyém is oda megy vissza, ha letelik a szülési szabadság. A kétszobás lakásunk után száznegyven­hatezer forint lesz a teher. A sok kedvezmény ellenére is még mindig lesz mit fizetnünk, meg kell becsülnünk magun­kat. — A legutolsó mondat: szél jen, mit látunk be­itt jövő karácsonyra? — Biztosíthatom, szépet. Már nem nekünk, magának festi le, ki tudja hányadszor, milyen lesz a HÁZ? A három emeletet, a három lépcsőházat, a központi fűtést adó kazáno­kat, az erkélysort. Az ablakok­ban megbillenő függönyöket, a tetőn ágaskodó televízióan­tennákat, a család keretét, az otthont, aminek alapjait össze­fogással, nagy áldozatvállalás­sal és sok támogatással most ássa tizenegy férfi izmos kar­ja. — komáromi — Lépegető iparfejlesztés A megye ipari fejlődésé­ben három, igen világosan megkülönböztethető irányzat lelhető fel. Az egyik: új gyá­rak, ipartelepek alapítása, ki­dolgozott tervek, beruházási program alapján. Így valósult meg a Cement és Mészművek váci gyára (DCM), a Duna- menti Hőerőmű Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a ceglédi hibridüzem, többek között. A másik: a meglevő, régebben termelő üzemek re­konstrukciója, bővítése, kor­szerűsítése, mint például a Nagykőrösi Konzervgyár, a Forte Fotokémiai Ipar, a Cse­pel Autógyár esetében. A har­madik: nos, ez az az irányzat, amit ugyan nem túl szaksze­rűen, de nagyon találóan „lé­pegető iparfejlesztésnek,'’ ne­veznek az érintettek, s aminek lényege abban van, hogy elő­ször csak egy apró épület áll­dogál a kijelölt földterületen, azután épül melléje egy félig fedett szín, majd egy műhely, a második, s végül, esztendők múltával kibontakozik a gyár képe, a valamikori rakodóte- lep, javítóműhely — gyár lett. Ilyen, lépegető fejlődés — ma­radjunk most már macskakör­mök nélkül e szóhasználatnál — ment végbe például az Or­szágos Gumiipari Vállalat Palma Gumigyára váci gyár­részlegénél, a Telefongyár Bu­gyi községbeli üzeménél, az Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalatnál. A szemléletesség és az ért­hetőség kedvéért ismerjük meg — néhány mondat erejéig — a Palma váci gyárrészlegé­nek lépegetését. Nyolc eszten­deje, 1960-ban érkeztek az el­ső kopott abroncsok a város peremén fekvő Derecske-dűlő­be. A gyár tárolóteret, raktá­rozási lehetőséget kért a vá­Kongresszusra készül a Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt éle­tében jelentős állomás követ­kezik: 1969. május 29—30-án tartják III. kongresszusukat, amelynek jelszava a „Szocia­lista egészségügyért, a népek közötti barátságért, a béké­ért”. A III. kongresszus előtt új­jáválasztják az alapszervezeti és csúcsvezetőségeket, a já­rási-városi és megyei vezető­séget. Mindez nagy munkát ró a Vörröskereszt Pest megyei szervezetére is. A tennivalók megbeszélésére hétfő délután, kibővített elnökségi ülést tar­tottak. Megállapodtak abban, hogy a tíz járásban és 4 város­ban 355 helyi szervezetben mintegy 180 személyt válasz­tanak a vezetőségekbe. Nö­velik az egészségügyi dolgo­zók, a gyógyszerészek arányát. Szeretnék, ,hg...jcniitgl, több kórházi, intézeti orvost,, egész­ségügyi középkádert nyerhet­nének meg a vöröskeresztes munka segítségére, szakirányí­tására. Bár kerülik az indoko­latlan személycseréket, de a vezetőségekben helyet akar­nak biztosítani, a polgári vé­delem szakaszparancsnokai­nak, az ifjúsági vöröskereszt tanárelnökeinek és a termelő­szövetkezeti egészségügyi fe­lelősöknek. A választásokat december 1. és április 15. között tartják, míg a megyei konferenciákra április 13-án kerül sor. Ezen a konferencián választják meg a 17 tagú megyei vezetőséget, a 140 megyei küldöttet és a 30 meghívottat, akik a III. Vö­röskereszt kongresszuson Pest megyét képviselik majd. dent: autót, Eiffel-tomyot. És azért nem is kell kiutazni, és az Eiffel-tornyot talán nem is vámoljuk meg. Hiszen értéke nemzetközi. És nekünk még Ilyenünk nincs.” Csak egyszer szólalt meg, válaszként annyit mondott, ha jól értettük, hogy: — Szívtelen hülyék. i Balassagyarmat | Az a hetilap, amelynél ak­koriban dolgoztam, egyhangú­ig megszavazta, elhatározta, hogy a vállalat első nyereségi «lapjából az egész szerkesztő­lég a legközelebbi víkendjét 4 Tátrában tölti. Kellemes három nap volt. Busszal jártuk be Kassát, Lő- •sét, ezernyi kis falut és vá­rost, valamint a Tátrát. Az lyen utakon a kollektíva pil­lanatok: alatt összeforr, gyér­nek lesz mindenki újra, és ha iem is a fűzfasípot fújtuk, de ninden slágert elordítottunk <tt benn a kocsiban, amely »kkoriban éppen tiszavirág «letét élte. Pénzünk volt elég szépen, ‘s tisztességesen, a Nemzeti Bank útján jutottunk koroná­hoz. Megálltunk minden vá­rosban és mindenütt vásárol­tunk valami emléket. Amikor »Tassára értünk, néhány reáli­sabb hölgytagja a kollektí­vánknak már kirafinálódott és percenként hozták a jó hús kocsmába a híreket. — Melegítő, bőrkesztyű, ve- lurbársony és lepedő, no ter­mészetesen azok a lóitatószerű vászontáskák sem kutyák, ezt vegyétek. Nemigen ugráltunk, nem csábított bennünket a bőr­kesztyű, hiszen akkor is ép­pen nyár volt, maradtunk a jó, kemény habú cseh sörök­nél. Na, hát persze, az asz- szonyok azért sör helyett in­kább a bársonyt választották. A Tátra, mondanom sem kell, nagyon kellemes hely. Másztuk a hegyeket, lanov- káztunk, főtt kolbászt ettünk, rossz kávét ittunk. Három nap!? Mi az? Sem­miség egy ilyen ragyogó he­lyen! Vasárnap délután már útban hazafelé, Balassagyar­matnál voltunk. A vámtisztek megállapították, hogy nagyon kellemes, becsületes társaság vagyunk, mindenki mindent felírt, nem volt semmi zűr. Igaz, csak szúrópróbát tar­tottak, de hát végtére ez nemcsak lutri, hanem becsü­letünk egyfajta bizonyítéka, tükre is. Csupán egy kolléga lett közülünk felettébb gya­nús. A kérdőívre egy, azaz egy darab zsebkendőt írt fel, holott a kérdőíven az is rajta állt, hogy 1500 koronával uta­zott csehszlovák földre. Hol a pénz, hol az érték?' Sokat megért, sokat látott, edzett vámtisztek voltak, mégis mintha ilyet még sohasem láttak volna, csak nevettek, kedélyesen rázták fejüket: „Hogy miféle emberek élnek? 1500 koronát elvernek három nap alatt és mindössze egy zsebkendőt hoznak.” A vámtisztek) persze, azt nem tudhatták, akármennyire derék emberek is voltak, hogy a kolléga nőtlen. Ebből min­denekelőtt az következett, hogy amikor jöttek a nők a hírrel, hogy így lepedő meg úgy bár­sony, akkor az ő felesége nem tudott felugrani és elrohanni a boltba. Ö pedig minek rohant volna? Se kutyája, se macská­ja, amúgy meg tiszta szívű, a tárgyak fetisizálásától, szenve­délyes birtoklási vágyától tel­jesen mentes. De hát nem is ez volt az igazi csattanó. Mert a kolléga a buszban még később elme­sélte, hogy ő tulajdonképpen mégis átverte a vámőröket, ezt a zsebkendőt ő nem vásárolta, hanem egy leányzótól kapta, csak azért írta be, mert igen szokatlan színe van, gondolta, hogy észreveszik a márkát. Mért bukna ő le pont egy zseb­kendőért? Inkább beírta. 1 ______Röszke 1 E gyszerű ügy, rövid történet. A magyar—jugoszláv határon, hazafelé jövet, honfitársam, a vámtiszt, azt kérdezte tőlem a vámcédulámon mélázgatva, hogy: — Azok az ingek, amiket itt fel tetszett tüntetni, azok ny­loningek? — Világos! — válaszoltam magabiztosan. — Ugye úgy tetszett érteni, hogy fehér színűek? — kérde­zett ismét vissza, és bár ked­ves volt és udvarias, de mi­után nékem is van némi hu­morérzékem, már tudtam, hogy az előbb rosszul, szóltam, sér­tőn válaszoltam. De az ember büszke is egy kissé és főleg hiú, és két darab nyloningért mégsem hajlandó könyörögni. Egyébként is lehetett alkudni. Mondhatnám cserélni, mert egy pár női cipővel és két ki­logramm csokoládéval megvál­tottam azokat a világos nylon­ingeket. Később azzal az egyetlen pár női cipővel én öt női roko­nomnál operáltam. Mind az ötnek azt mondtam, hogy neki cipőt akartam hozni, és mutattam a vám elismerő papírját, amely tartalmazta, hogy a cipőt nem sikerült ro­konaimnak átadnom. A mai napig hálás vagyok annak a fiatal, kellemes .modo­rú és nagyon szellemes vám­tisztnek, soha életemben nők­kel kapcsolatban ilyen jó tip­pet én még eddig senkitől nem kaptam. (suha) (Folytatjuk) rosi tanácstól, meg is kapta. 1962-ben megkezdte működé­sét az első termelőrészleg, a ragaaztóoldat készítő üzem. 1964-ben a második, az újrafu- tózó — a kopott abroncsok felújítására — s míg ebben megkétszereződött a termelés, fölépült, s megkezdte a mun­kát 1967 elején a hulladékfel­dolgozó üzem, ahol szigetelő anyagokat és ipari vattát állí­tanak elő. A gyárrészleg — az egykori raktártelep! — ma már a Palma Gumigyár teljes termelésének egynegyedét ad­ja, s a terrvek szerint újabb, hetvenmilliól forint értékű bő­vítésre, fejlesztésre kerül sor, s ez a termelési értéket meg­duplázza. A lépegető iparfejlesztés sokfélé előnnyel jár, de hát­rányai is tagadhatatlanok. Ma­ga a módszer több tekintetben a régi gazdaságirányítási rendszer egyenes következmé­nye volt. A nem kellő iugal- massággal csoportosítható pénzösszegek, az évről évre tartó „majd csak kisírjuk” módszer, a beruházásra nem, de felújításra fölhasználható keretek — s ezért az úh. feke­te beruházások —, végül pedig a munkaerő biztosításának kétségessége alapvetően meg­határozták, ki, melyik utat ké­pes járni. A vállalatok igen jelentős hányada választotta a harmadik utat, tehát a lépe­gető fejlesztést, s anélkül, hogy tagadnánk a pozitívu­mokat, a megye gyarapodását e létesítményekkel — s termé­szetesen nem kevésbé á nem­zeti vagyon gyarapodását —, a hátrányokkal is kénytele­nek vagyunk szembenézni. Az első, s az így létrejött termelőüzemek nagy többsé­gét ma is befolyásoló hátrány, hogy fejlesztésük, nélkülözve az alapvető koncepciót, az egyértelmű beruházási progra­mot, szakaszokra bomlott, mindig toldottak valamit a meglevőhöz, de éppen ezért a kiegóezvfc» r^láte^ítméíiyeta (-t- karbantartó üzemépületek és géppark, energia-szolgáltatás, vízmű, csatornaművek, s per­sze, sajnos a szociális létesít­mények is — újra meg újra a lista végére kerültek. Ez, vala­mint az, hogy ezek az üzemek azok, melyek leginkább távol esnek a településtől, tehát ne­hezen megközelíthetőek, a munkaerő gyorsabb cserélődé­séhez vezettek, illetve ma már ahhoz, hogy krónikussá vált a munkaerőhiány. Az sem volt túl előnyös, hogy a lépegetve létrejött gyáregységek —, mert az önállá gyárak kivételek — általában a törzsgyárak, köz­ponti gyáregységek elörege­dett, nemegyszer kiselejtezett gépeit kapták meg, azokat bütykölték — sokszor a szó szoros értelmében — üzemké­pessé, s dolgoznak velük ma is. Gépi berendezéseik tehát — tisztelet a kivételnek — el­avultak, korszerűtlenek, keze­lésükhöz sok ember kell stb. Rengeteg emberi találékony­ság, sok erőfeszítés — ideges­ség, vita — fűződik egy-egy ilyen termelőegység történeté­hez. Csakis becsülni lehet mindezt, s elismerni azok munkáját, akik sokszor az ős­kori állapotoktól sem vissza­riadva vállalták a kezdés minden nehézségét, s teszik ma is becsülettel a dolgukat. Éppen mert ez a helyzet, több megértésre és támogatásra kell, hogy találjanak fölötte- seiknél, a központi irányítás Vezetőinél, kezdve attól, hogy a központ osztályvezetője ne „rendelje be” unos-untalan a gyáregységi igazgatót piszli- csáré ügyekben, ne játssza a főnököt olyan kérdésekben, melyeket a „falusi vezető” tíz­szer jobban tud és ismer ná­la, egészen odáig, hogy a fej­lesztési alap elosztásánál ne az legyen az övéke, ami éppen marad. Sajnos, ez utóbbira értve, ma ugyanis leginkább lerágott csontok jutnak le vi­dékre, a húst leszedték azok­ról a fővárosi törzsgyárban, a központi irányításnál. (Van olyan nagyvállalatnak gyár­egysége a megyében, ahól ka­csalábon forgó irodaházat ta­lálni a központban, a gyár­egység meg második esztende­je kér újra és újra egy — író­gépet ...) Tapasztalataink sze­rint a lépegetve létrejött ipa­ri üzemek nagyobb részénél ma sincs távlati fejlesztési terv, ma is minden esetleges, s ritkaságnak számít az olyan eset, mint a Beton- és Vasbe­tonipari Művek szentendrei gyára, ahol — igaz, itt is rendkívül hosszú idő után — végre határozottan kialakítot­ták a következő évtized prog­ramját. Súlyos hiba lenne azt gon­dolni, márpedig élnek és hat­nak ilyen nézetek, hogy a gaz­daságirányítás mostani rend­szere még kevésbé indokolja a távlatra tervezést, mint a ré­gi mechanizmus. A rugalmas­ság nem egyenlő a hübeleba- lázskodással, az igényekhez való fokozott alkalmazkodás pedig nem ellentétes az át­gondolt, tudományosan meg­alapozott vállalatfejlesztési £WM?KítervMégis; ahélkül, hogy türelmetlenkednénk, hiszen ßz első esztendő végén járunk csak, nagyobb gondot kell for­dítani e gyárak, gyáregysé­gek* gyárrészlegek, telephe­lyek — mert nevük sokfélesé­ge is már sokat mond — jö­vőjére. Pest megyének, az ott dolgozó embereknek ugyanis egyáltalán nem közömbös, hogy mit ígér nekik a holnap, s vajmi keveset törődnek az­zal, a nagyvállalat hogyan „gazdálkodja ki” nyereségét, ha nekik csak a selejtes gé­pek, a rosszul fizető termékek, a csökkenő termelékenységi mutatók, s mindezek anyagi következményei jutnak. A lépegető iparfejlesztés te­hát olyasvalami, aminél az egyik szemünk sír, a másik nevet. Ami biztató: mint fo­lyamat, a pozitív tartalom ja­vára erősödik. Éppen ezért jogos kívánság, hogy a gaz­daságirányítás rendszerének mostani, a korábbinál jóval nagyobb lehetőségeit a válla­latok több bátorsággal, fan­táziával kamatoztassák — lé­pegetve fejlesztett egységeik javára is! Mészáros Ottó A Pesl megyei Állami Építőipari Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális futtatásokat nyújtunk Útiköltséget térítünk. Ot napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom