Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

Elutazott Budapestről G romi ka PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XII. ÉVFOLYAM, 271. SZÄM ARA 1968. NOVEMBER 19., KEDD Megnyílt a k és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság ülése ATHEN Hcalálos Ítélet Kádkár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta A. A. Gromi­kőt, a Szovjetunió külügyminiszterét. Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására 1968. no­vember 14—18 között hivatalos látogatást tett a Magyar Nép­köztársaságban A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re. A szovjet külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, hosonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A ta­lálkozón meleg hangú baráti beszélgetésekre került sor. A. A. Gromiko magyarorszá­gi látogatása során a két kül­ügyminiszter tájékoztatta egy­mást és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról, a magyar—szov­jet kapcsolatokról. Ismételten megállapították a világban végbemenő eseményekkel kap­csolatos néze.teik azonosságát. Kifejezték azon törekvésüket, hogy minden lehetséges mó­don erősítik a két ország test­véri kapcsolatait. Hangsúlyoz­ták, hogy a jelenlegi viszonyok között különös jelentősége van a szocialista államok egységé­nek és szolidaritásának. Szük­ségesnek tartják az imperia­lista és reakciós erőknek a nemzetközi helyzet rontását és a szocialista közösség pozíciói gyengítését célzó mesterkedé­seinek határozott visszautasí­tását. Kijelentették, változat­lan arra irányul a politikájuk, hogy a szocialista közösség más államaival együtt előse­gítsék a nemzetközi viták bé­kés úton történő megoldását. A. A. Gromiko találkozott Ilku Pállal, a Magyar Népköz- társaság művelődésügyi mi­niszterével is. A felek egyez­ményt írtak alá a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió közötti kulturális és tu­dományos együttműködésről. A Szovjetunió külügymi­niszterének magyarországi lá­togatása, a szívélyesség és a teljes egyetértés szellemében lefolytatott véleménycserék a két ország barátságának és együttműködésének elmélyü­lését szolgálták. A. A. Gromiko meghívta Pé­ter Jánost, hogy tegyen hiva­talos látogatást a Szovjetunió­ban: Péter János, a meghí­vást köszönettel elfogadta. A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere hétfőn sajtófogadást tartott a külügy­minisztérium Dísz téri ven­dégházában, A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere hétfőn felesége és a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának több ve­zető munkatársa kíséretében elutazott Budapestről. A szovjet vendégek búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter, Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes és ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete és felesége. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozá­sát előkészítő bizottság 1968. november 18-án Budapesten megkezdte munkáját. Az előkészítő bizottság ülé­sén részt vevő 66 párt képvi­selői egyhangúlag tudomásul vették a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának az előkészítő bizott­ság összehívásáról szóló jelen­tését és megkezdték a napi­renden szereplő kérdések tár­gyalását. Földet ért a Szonda 6 A Szonda 6 elnevezésű szovjet automatikus űrállomás a Föld—Hold—Föld pályán megtett majdnem hétnapos út után november 17-én a Szov­jetunió nyugati térségében földet ért. Az űrállomás visszahozata- lánál most első ízben próbálták ki a kozmikus repülőfestek bolygóközi pályáról való visszatérítésének egy más­fajta, az eddiginél bonyo­lultabb és perspektiviku­sabb módszerét: az irányí­tott leereszkedést az aero­dinamikai emelőerő fel- használásával. Ebben az esetben a kozmikus repülőtest mozgási pályája a fékezéskor lényegesen eltér a ballisztikus leereszkedés pá­lyájától, s ez lehetővé teszi, hogy a földetérés a megadott ponton kisebb terheléssel és nagyobb pontossággal történ­jék. A leereszkedő készülék fé­kezése a légkörben kétszeres terhelésű pályán történt. Az első terhelésnél a másodper­cenkénti 11 kilométeres máso­dik fokozatú kozmikus sebes­séget aerodinamikai fékezés­sel másodpercenkénti 7,6 kilo­méterre mérsékelték, eközben az űrállomás leereszkedő ké­szülékét oly módon tájolták, hogy az a légkör sűrű rétegei­nek áttörése után a második légköri terhelésig ballisztikus pályán folytatja útját. A ter­helés második szakaszában a leereszkedő készülék sebessé­gének további csökkentése szintén az irányított leereszke­dés pályáján történt, mégpe­dig az aerodinamikai tulaj­donságok felhasználásával, ami lehetővé tette, hogy az objektum a megadott térség­ben érjen földet. A Szonda 6 űrállomás az alábbi feladatokat hajtotta végre: Körülrepülte a Holdat; tudományos kutatásokat végzett a röppályán és a Hold kozmikus térségé­ben; az űrrepülés gyakor­lati viszonyai között ki­dolgozta és ellenőrizte az űrállomás rendszereit, ké­szülékeit és berendezéseit; végrehajtotta az irányított leereszkedést. A Szonda 6 automata űrál­lomás teljesítette a kozmikus térség tudományos kutatásá­nak feladatát, végrehajtotta a különböző rendszerek, műsze rek, készülékek és berendezé­sek kipróbálásának és kidol­gozásának programját. Az athéni katonai bíróság vasárnap este halálra ítélte Alekszander Panaguliszt, akit bűnösnek mondott ki a Papa- dopulosz miniszterelnök ellen augusztus 13-án megkísérelt merénylet elkövetésében. Pa- nagulisz ügyvédje korábban bejelentette: védench nem fog kegyelmi kérvényt benyújtani abban az esetben, ha halálra ítélik. A statáriális törvényke­zés értelmében az ítéletet há­rom napon belül végre kell hajtani. Esős vasárnap NEM ÁRAD A DUNA ZAVARTALAN KÖZLEKEDÉS Indításnak valamilyen köl­tői kép kellene, hogy az olva­só jobban érzékelje, milyen is volt ez a tegnapelőtti vasár­nap. Igaz, minek is a fantázia szárnycsapkodása, még vala­mennyien emlékezünk: zuho­gott. Allandé készenlétben Az utcára alig merészke­dett ember, az utakon csak néhány elbi- tangolt autó kacsázott a tó­csák között. Az építtetők vol­tak a legmerészebbek. Su- rányban Irinyi Zoltánék már falazzák a villát. Fáznak. Isznak egyet a de- mizsonból. Indulnak vissza Pestre. Hiába esik három napja, még sincs semmi problé­ma a Dunán. A Szovjetunióban ma ünnepük a rakétacsapatok és a tüzérség napját. Tizenegy éve jelen­tek meg először a Vörös téren a ballisztikus és interkontinentális rakéták. Azóta mérhe­tetlenül sokat fejlődött ez az új fegyvernem. Alacsonyabb az átlagosnál és eső csak a Kárpát-medencé­ben esett a Duna felső víz­gyűjtőjében jelentéktelen csa­padék hullott. Ezért a közeljö­vőben sem kell tartanunk emelkedéstől. Akár esik, akár fúj, a komp szeli a vizet, keresztül a Du­nán. Így lesz ez egészen a fagy beálltáig. Surány és Fel- sőgöd között ezen a vasárna­pon is megteszi a „Csobánka” mind a 23 menetrend szerinti fordulót. — Az előbb négy utasom volt csak — mondja Szabó Já­nos kormányos. Az országúton azért ennél nagyobb a forgalom. A rossz idő kedvezőtlenül változtatta a baleseti statisztikát. A múlt héten húsz karambolt köszön­hettünk a zuhogó esőnek. Mint eresz alá, úgy menekültek az emberek a járművekre. .Néha akadozott a forgalom a MAV- nál és a MÁVAUT-nál, de néhány perces késést le­számítva akadás nem tör­tént. Az interurbán vonalak jól működtek. A párt tagja Régi ismerősömmel találkoztam. Nyugdíjas bácsi, nem a gondtalanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túlzás nélkül adom tovább, mintha néhány centit kiegye­nesedett volna a görnyedtségből, s szemében új derű csil­lant. Mi van, mi újság? Hát büszkén közölte: „Fiam ki­lenc nappal ezelőtt párttag lett” — talán még az órákat is meg tudta volna jelölni. Azután egy másik barátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt. „Tudod, valami megütötte a szívemet. A munkahelyem nem nagy, a párt- szervezetben is kevesen vagyunk. Az egész épületben, tele hivatallal, ugyanez a helyzet, nem a kommunisták van­nak többségben. Az elnök a taggyűlésen maga is megemlí­tette ezeket a körülményeket, és végül kérte, énekeljük el az Internacionálét. Egy kicsit elfogódottak voltunk, egy- szer-kétszer megbicsaklott a hangunk, de elénekeltük az Internacionálét, s hidd el, az utolsó sorokat, onnan az is­métléstől, már szinte ércesnek hallottam...” Bennem is megrezdült valami, amikor» közvetlenül egymás után az említett két találkozásom volt. Együtt éreztem, együtt örültem az idős kommunistával, aki min­denkinek elmondta, hogy az ő fiával erősödött a párt. S beleéltem magam barátom helyzetébe, akit a taggyűlés felemelő pillanatai egy kicsit ellágyítottak. Sok pártszervezetben, nyilván a rendkívül sürgős napi feladatok közben, de esetleg más, túlbecsült vagy éppen­séggel mellékes körülmények miatt, a kelleténél keveseb­bet foglalkoztak a párttagság jelentőségével. Voltak párt­tagok és voltak hangulatok, hogy az ország mai egészséges fejlődése, a párt szilárdsága és egybeforrottsága idején most már lazítani lehet, a kommunisták elé állított mércét már nem kell szabályozgatni, ellenőrizgetni, nem szüksé­ges hangoztatni a különösebb odaadást, az áldozatkészsé­get, az erőfeszítést, a példamutatást, s valahogy csak ki­bírjuk, ha diszkréten félrenézünk az itt-ott felbukkanó ön­zés, elmaradott gondolkodás, méltatlan magatartás láttán, még ha az illető zsebében, ha restellkedve is, piros tagsági könyvecske lapul. Jó tudni, hogy a párttagok óriási többsége nem ilyen ember. Nem kis munka áll amögött, hogy a magyar nép felismerte, a kommunisták nem „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem mindennapi munkájukban, cselekedeteik­ben is hűségesek azokhoz az elvekhez és normákhoz, ame­lyeket hirdetnek. Mi más bizonyítaná ezt fényesebben, mint az ország nagyszerű előretörése, eredményeink soka­sodása, nemzetközi tekintélyünk növekedése! Ha az, hogy mit is jelent párttagnak lenni, ritkábban kerül is napirendre az utóbbi években, most, az új yeze- tőségválasztó taggyűléseken és ezeket követően, a partta­gok között, a munkahelyek közösségében erőteljesen es komolyan hozzáláttak ennek a jelenségnek a felszámolásá­hoz. Világosabban áll az emberek előtt, ahogyan eddigi eredményeink elérésében is a párttagok jártak elöl, a to­vábbi út sem képzelhető el másképp. Nem titok, hogy ,a jövőben még több függ a kommunisták szilárd helytállá­sától, erőfeszítéseitől. Nyilvánvalóan első es legelső tör­vény hogy a párt minden tagja ehhez méltó legyen, min­denütt, ahova az élet állítja, akár vezetőnek, akar beosz­tottnak. A vezetőségválasztó taggyűlések lendülete, alapos­sága. aktivitása táplálja azt a tudatot, hogy a Párttagság eleven erő. Ha ez az óriási erő teljes lendülettel dolgozik, ha a lelkesedés tüze kiolthatatlan marad, akkor magaval ragadja a dolgozók millióit. . , ...... í me, erre is gondol az ember, amikor azt hallja, nog> nyolc kommunista elénekelte az Internacionálét. \ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom