Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

#«•1 mmi 1968. NOVEMBER 2., SZOMBAT A kísérleti „család66 poklában Tizenkilenc évi együttélés után felbomlott egy házasság. A három gyereket és a lakást az asszonynak ítélte a bíróság. A férj ügyvédje megkérdezte az asszonyt: — Miért most, ennyi év után határozta el, hogy elvá­lik? Az asszony egyetlen mon­datban válaszolt: — Nem bírtam már tovább. Az asszony, M-né, nagyon Vallásos. Vallotta: a házassá­gok az égben köttetnek és azo­kat semmi földi hatalom fel nem bonthatja. Mégis így ha­tározott Mi kellett ahhoz, hogy eddig jusson? Nyugodt-e most, jobb-e így a család tagjainak, mint azelőtt? Az ellenálhatatlan férfi M. alacsony, sánta, eléggé gondozatlan, és küllemre egyáltalán nem megnyerő fér­fi. Beszéd közben erősen gesz­tikulál, körülményesen, bo­nyolultan fejezi ki magát. Eleinte intelligens, művelt ember benyomását kelti, csak a későbbiek során támadnak az embernek vele kapcsolat­ban furcsa érzései. Akkor, amikor hivalkodik: Első beszélgetésünk alkal­mával azt mondja: — Tudom, hogy ön materia­lista, és viszont istenhívő va­gyok, mégis az ön segítségét kérem az egyház ellen. Közö­sen le fogjuk leplezni a papok fondorlatait Bizonyítékaim vannak, hogy feleségem papi tanácsra válik tőlem. Én jogi­lag képzett ember vagyok, tu­dom, mit kell tennünk. Én adom a bizonyítékot, ön adja a tollát Sejtelmes történetet ad elő áz ő papok által való üldözte­téséről. Kérem a bizonyítéko­kat Nem tud adni. Második beszélgetésünk so­rán orvosi kérdésekről beszél­get — ön ehhez is ért? — Igen. De nem fejeztem be az orvosi egyetemet. Harmadik beszélgetésünk témái között szerepel a zsinat Hosszú fejtegetésekbe bocsát­kozik. de „adataiból” megint nem látok semmit Aztán: — Gyerekeimmel felfedez­tem Fehéregyházát. Óriási je­lentőségű, hiszen itt vannak elrejtve a tatárdúlás előtti egyházi kincsek. De a felesé­gem barátja, egy régész nő, ellenem fordult és azt állítja: semmit sem találtam. Az állandói, visszatérő téma mégiscsak a „kísérleti” csa­lád: — Két elesett lényt fogad­tunk magunkhoz. A fiammal együtt úgy határoztunk, hogy egyenrangú tagjai lesznek a családnak. Egyszerű, művelet­len lányok voltak, akik a mi közösségünkben ragyogóan fejlődtek. Az idősebbik lány már szenzációs verseket ír. Akkor még két fia volt ipari tanuló, a legkisebbik általá­nosba járt. — Mit szólt mindehhez a felesége? — Eleinte helyeselte. De ké­sőbb, amikor nem tudott ve­lünk lépést tartani a tanulás­ban, először arra hivatkozott, hogy fáradt, később félté­kenység! jelenetet rendezett a nagyobbik lány miatt. — Jogos volt ez a féltékeny­ség? —■ Nem. Csak annyiban, amennyiben egy negyvenéves nő féltékeny lehet egy húsz­évesre. — ön semmiféle okot sem adott rá? Kissé zavart. — Mellékvágányon va­gyunk. Az én ügyemben nem ez a lényeg. Bár állítom, hogy akit akarok, megkapok ma­gamnak. Nem tudom már ki, de mondta: „Maga M. olyan ellenállhatatlanul tud beszél­ni.” — Mi volt az alap a „kísér­leti” családban? — Az, hogy minden közös. Megosztottunk mindent. És az, hogy életismereteket sze­rezzenek a fiatalok, s min­den képességet hasznosítsa­nak, amik bennük vannak. De a feleségem felborított min­dent. — Jelen pillanatban ki dol­gozik? — A feleségem. — Egy keresetből heten él­nek? — Én is keresek. Arra a kérdésre: hol?, nem ad választ. De hozzáfűzi: — Az én feladatom a kö­zösség összefogása, irányí­tása. Gyerekek az anyjuk ellen Többször volt alkalmam be­szélni a gyerekekkel. Megdöb­bentő, mennyire ragaszkodnak az apjukhoz. Értelmes fiúk, de még túlságosan fiatalok ah­hoz, hogy megbízható ítéleteik legyenek az apa „játékairól”. Ilyeneket mondanak. A legkisebb, aki tizenegy éves: — Utálom a nőket. Vala­mennyit koncentrációs tábor­ba kellene küldeni, s kiirta­ni. Nem képesek arra, hogy az embernek igazi társai le­gyenek. — Aki az igazságot keresi, azt elpusztítják. Semmi értel­me annak, hogy az ember ko­moly harcba kezdjen, mint apa — szól a másik. — Egyelőre nem hiszek semmiben. Az emberek rosz- szak. Megkérdezem tőlük: — Kinek adtok igazat a családban? Kórusban válaszolnak: — Apának. Természetesen, apának. — Miért? — Mert neki van igaza min­denben. Az egyik hozzáteszi: — öcsi a múltkor azt mondta, megöli a mamát. Egyetlen magyarázatuk: — Mert nem állta a szavát, és cserben hagyott bennünket. Nem volt igazi élettársa apá­nak. — De hát ő gondozott ben­neteket, az ő keresetéből élte­tek. Apátok nem dolgozott. Szemrehányóan mondják: — Neki fontosabb dolga volt. Ö fogott össze bennünket. Időközben megvolt az első tárgyalás. Azt is megtudtam, hogy a nagyobbik lánynak gye­reke született, és az apaságot M. elvállalta. Kérdeztem a gyerekektől: — Ehhez mit szóltok? — Mit szólnánk? Ki másnak lehetne joga ehhez, mint apá­nak? Ekkor még nem ismertem az asszonyt. Megpróbáltam kéret­lenül is védelmére kelni. Hasz­talannak bizonyult. A gyere­kek meg voltak győződve ar­ról, hogy mindenki apjuk el­len esküdött. Anyjuk pedig járt hozzájuk enni adni nekik és mosni rájuk. Az asszony vallomása Nem volt összetört, csak nagyon fáradt. — Miért határozta el magát a válásra? — Eddig tűrtem. Tudom, ez az asszony sorsa. De a türe­lemnek is van egy végső hatá­ra. Az ember egyszer csak azt mondja, nem bírom tovább. Nem lehet valakit végtelensé­gig megalázni. Már előzőleg is voltak ügyei. Volt egy nő, aki feljárt hozzánk. Azt mondta a férjem, ha megengedem, ak­kor ők csókolóznak. Csókolóz­tak. Ügy magyarázta: az em­ber legyen erős, győzze le ki­csinyességét, hiúságát. Idők folyamán belezavarodtam a dologba, egyszer egy nőnek, aki férjemmel együtt vidéki munkahelyen dolgozott, ezt mondtam.: „Köszönöm, hogy távollétemben férjem oldalán képviselte a nőt.” Szerettem a férjemet, és féltem tőle na­gyon, mert erőszakos volt és okos. De ezt a két lányt nem akartaim hogy odajöjjenek. En­gedtem mégis, mert olyan kö­vetelőző volt. Amikor tud- mást szereztem viszr.n szóltam férjemnek, hogy távo­lítsa el őket a lakásból. Ra­gaszkodott hozzájuk. S ráadá­sul a gyerek is tőle van. Kép zelje el, mennyi mindent kel­lett kibírnom. Micsoda pokol volt ott. A gyerekeim engem hibáztattak. Most is ellenem vannak. — Mit akart elérni a válás­sal? — Azt, hogy a három gyere­ket magam nevelhessem to­vább, és kiszakítsam őket eb­ből a fertőzött, romlott világ­ból. De úgy látszik, nem sike­rül. A jelek arra .mutatnak. Happy end nélkül A volt férj egyelőre nincs szabadlábon. Elmeállapotát vizsgálják. A családot tataro­zás miatt kényszerlakásba köl­töztették. Az asszony szüleinél talált szállást, a három gyerek együtt tartott a két lánnyal. Most intézetben vannak. A ta­tarozást befejezték, vissza le­het költözni. De a lányokat nem lehet egyszerűen utcára tenni a kőbányai házból. Az asszony megpróbált mindent. Kérte: utalják ki a szükségla­kást a két lánynak és férjé­nek. Ez nem ment. Szerzett volna albérletet a lányoknak. Elzárkóznak minden tárgyalás elől. ígéreteket kap ugyan, hi­vatalos szerveknél jóindulattal találkozik, de a paragrafusok kötnek. Erősebbek a betonfal­nál. Mi várható? A gyerekek a legnagyobb bi­zonytalanságban élnek. Apjuk hamis nimbuszát senki sem rombolta le bennük. Jelenlegi körülményeik nem alkalmasak arra, hogy véleményük, az életről alkotott elképzeléseik megváltozzanak. Eddig már kettő foglalkozott az öngyil­kosság gondolatával, az egyik meg is kísérelte... A férj ? Kimutatható-e, hogy nem normálist Ha nem, ak­kor bíróság elé kell állítani ifjúság elleni bűntett miatt. De a bírósági ítélet ellensúlyoz­za-e mindazt a pusztítást, amelyet ez az ember gyerek- lelkekben okozott? A lányok nem tárgyalnak senkivel. Pedig az anyjukhoz is visszamehetnének. Nem le­het őket jogilag erre kötelez­ni? Aligha. Az asszony így tervezi: a lakást elcserélné. Elmenne a környékről, új környezetbe vinné három gyerekét. Ez len­ne a legjobb. De... A törvényesség nem a sza­vak és fogalmazás törvényes­sége. Az embert, a reális és jogos emberi igényeket kell szolgálnia és védenie. Ebben az esetben számít az anyán, a gyermekein kívül a két lány jövője is. Dé a „kísérleti” csa­ládból el kell távolítani azt a részt, amely pokollá tette azt. Csak siessünk egy kicsit, mi­előtt a helyrehozhatatlan meg­történik. Hankóczi Sándor SZÍNHÁZ ELJÖTT A TAVASZ Dobozy Imre drámája a Nemzetiben Eljött a tavasz. ízleljük meg a címet. Eljött a tavasz. Ez a mondat, akarva-akaratlan, halványkék égbolt előtt csat­togó zászlókat idéz, s mivel irodalmi mű címét jelenti, ré- gimódian derűs-optimista hangzásával a sematikus iro­dalom összes előre gyártott fordulatát is azonnal a kék égbolt elé képzelhetjük Dozo- zy azonban vállalja ezt a „rossz” hangzású címet, mert új értelmet kíván adni neki. Az ő „tavasza” mögött nem fénylik kék ég, nincsenek vö­rös lobogók és nem pufognak nagy szavak sem. Az égbolt szürke, a zászló színe legjobb esetben is csak fehér. Tavasz-e hát egyáltalán az, ami eljött? Joggal kérdezzük ezt a nagy hatású zárójelenet után, amely felett sötét fellegek úsznak. A színpadkép is ezt a nyo­mott hangulatot van hivatva kifejezni. Előtérben egy ven­déglői asztal áll, mögötte stili­zált ösvény fut a temető be­járata felé. A temető felett rozsdás felirat: Feltámadunk. A dráma kérdése ez a szín­padra írva, alig olvasható be­tűkkel: feltámadunk? Dobozy drámája a nemzeti lelkiismeretvizsgálat néhány éve megindult folyamatának új. figyelemreméltóan érdekes hajtása. Olyan művek jelzik ennek a lelkiismeretvizsgálat- nak az útját, mint Cseres Ti­bor: „Hideg napok”, vagy ép­pen Dobozy Imre: „A tizedes meg a többiek” című regényei és a belőlük készült, az ere­deti művek színvonalával azo­nos filmek. A dráma szerzője tehát nem mások által kita­posott úton, hanem saját csa­pásán jár, ha az „Eljött a ta­vasz” című drámájában nem is képes sem gondolatilag, sem a műfaj megkövetelte színvo­nalon olyan művészi ered­ményt produkálni, mint azt a Tizedesben” tette. Az „Eljött a tavasz” a há­ború magyarországi befejező­désének utolsó előtti napján játszódik egy határmenti köz­ségben, ahol Sajbán százados és különböző társadalmi osz­tályokból származó „vezérka­ra” drámai kérdések elé kerül. A dráma ugyanakkor nap­jainkban is játszódik, a szer­ző megkettőzi az idősíkokat — a helyszín azonban azonos. A század megmaradt kilenc tagja visszatér a községbe, hogy le­leplezzenek egy emléktáblát. Kik ezek az emberek? Egyikük újságíró, a másik miniszter- helyettes, a harmadik pincér, negyedik maszek vendéglős, az ötödik paraszt, s folytathat­nánk a felsorolást, de már ebből az ízelítőből is kitűnik Dobozy szándéka: a kis társa­ságban keresztmetszetét kí­vánja adni társadalmunk ré­tegeződ ésének. No, és a tizedik ember! A községben felfedezik a század halottnak vélt harcosát. Boda- kit. A háború utolsó epizódja (amely majd a vita tárgyát ké­pezi) az egykori bajtársat nyo­morékká tette. Bodaki léte, nyomorék léte, lelkiismeret- vizsgálatra készteti a kilenc embert. Ki a felelős a század pusztulásáért és Bodaki sor­sáért? Nehezen emlékeznek. Meg nem is nagyon akarnak. „Már a század dalára sem emlék­szem” — mondja valaki. Bo­daki azonban emlékszik. 1945. április hanmadika óta nem csi­nál mást, csak emlékszik. So­rakoztatja a századot (már­mint a maradékát), és rázendít az egykori nótára. Volt mun­kaszolgálatos, pincér és .minisz­terhelyettes, egy ütemre, az egykori nótához igazítva kato­nás lépteiket menetelnek a nyomorék Bodaki után a te­mető bejárata felé. És ettől a daltól, a lépések régi s nem is olyan nehezen felidézhető rit­musától emlékezni kezdenek. Az utólagos nyomozás, az 1945. április harmadiki „epi­zód” rekonstrukciója adja a dráma szövetét. A megoldás dramaturgiailag nem tartozik az újdonságok közé. Ez lenne a kisebbik baj. Mivel azonban a szerző nem csupán a dráma felépítésében, hanem a nyelv- használat tekintetében is erő­sen kötődik a naturalista, rea­lista hagyományokhoz, az ön­magában abszurd helyzetet — tehát azt, hogy húszegynéhány év múltán felnőtt emberek új­ra eljátsszák azt, ami történt —, realista eszközökkel igyek­szik megoldani, s így egy ab­szurd helyzet és realista meg­oldás ellentétében a színpad számára elfogadhatatlannak látszik, ami akár tisztán ab­szurd vagy tisztán realista megoldásban elfogadható lett volna. Ha a nyomorék Bodaki által vezényelt kitűnő nyitó jelenet után elfogadjuk ezt a stílus- és megoldásbeli zavart, figyel­münket a színmű mindvégig leköti, s végső soron, felállva a színház zsöllyéjéből, nem távo­zunk kielégítetlenül. Kielégí- tetlenségünk ha van, esztétikai vonatkozású. Mivel köti le hát figyelmünket a Dobozy-darab? Nem a történettel, nem a fi­gurák pszichológiai rajzával, hanem egy történelmi helyzet politikai kórrajzával. Dobozyt ebben a művében elsősorban az érdekli, milyen volt az a politikai tudatállomány, amellyel ez az ország a felsza­badítás tényét fogadta. És a szerző szava ebben a körben hiteles és pontos. Dokumenta­tív érvénnyel érzékelteti a tév­eszméknek és tévedéseknek, az álhősiességnek és a valódi hő­siességnek, humanizmusnak és antihumanizmusnak, faji elszi­getelődésnek és antiszemitiz­musnak azt a bonyolult háló­zatát, amely 1945 tavaszán ezeknek az embereknek a fe­jében él, amely szembefordítja őket akkor, amikor egységben kéne állniuk, amely tétlenség­re kényszeríti őket akkor, ami­kor cselekvésre lenne szükség. Major Tamás biztos kézzel, talán túlságosan is rutinosan rendezte meg a drámát. A szí­nészi teljesítményekre is a ru­tin a legjellemzőbb. Csupán Sinkovits Imre képes drámai egyéniséggé emelni Bodaki fi­guráját. Alakításában egyszer­re két idősíkban kell mindig mozognia. Akkor és most. Ak­kor a fiatal és erős férfit, most a nyomorékot kell eljátszania, de mindkettőt ugyanabban a nyo­morékmaszkban. Észrevétlenül lendül át a múltból a jelenbe és a jelenből vissza a múltba, Bodaki figurájának időbeli és fizikai különbségét hangjának árnyalatnyi változtatásával mi­mikájának kitisztulásával és elszürkülésével jelzi. Ügy hi­szem, ezt a szerepét jelentős alakításai közé sorolhatjuk. N. P. 1969. JANUÁR 1-TŐL MEGJELENIK A TIUGGAZDAS&G CSAK KOZDLETEKNEK! Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Naponta tájékoztat a világgazdaság, a nemzetközi piacok és a magyar külkereskedelem híreiről, eseményeiről a VILÁGGAZDASÁG Előfizethető a Posta Központi Hírlap Iroda MNB. 8. sz. egyszámlájára, átutalással, vagy a 61.066 sz. csekkszámlára. Ha a jövő évre szóló előfizetés november 15-ig beérkezik, úgy az idén megjelenő próbaszámokat ingyen küldjük. Személy- és tehergépkocsikhoz, erőgépekhez BÁRMILYEN TÍPUSÜ AKKUMULÁTOR 12 HAVI GARANCIÁVAL KAPHATÓ A VASÉRT VÁLLALATNÁL Budapest Vili., Üllői út 32. A megrendeléseket 10 napon belül teljesítjük. Azonnali szükség esetén a VASÉRT II. sz. boltjában (Budapest VI., Majakovszkij u. 53.) kapható. Á Pest megyei Állami Építőipari heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Útiköltséget térítünk. Ot napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXL Kiss János altábornagy u. 19—21. * h i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom