Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
Msr MEGY 1968. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Hálót szőnek Törökország köré... A moszkvai Izvesztyijában L. Koloiszov a Földközi-tenger térségében kialakult bonyolult helyzetet elemzi. Megállapítja, hogy az úgynevezett „földközi-tengeri válság” okai mindenekelőtt az amerikai 6. flotta jelenlétével függenek össze. A cikkíró cáfolja azokat az állításokat, amelyek szerint a 6. flotta védelmi célokból tartózkodik a Földközi-tengeren. Az említett térségre vonatkozó amerikai stratégiát boncolva egyebek között megállapítja, hogy az amerikai vezető körök céltudatosan felhasználták az izraeli kormány expanzio- nista politikáját, mint a földközi-tengeri uralmuk megtartásának egyik eszközét. A cikk ezután emlékeztet a Pentagon kísérleteire, hogy valamennyi földközi-tengeri reakciós rezsimet és csoportot egységbe forrasszon, megerősítse helyzetét a spanyolországi légitámaszpontokon. Az amerikai dinlomaták — írja — hálót szőnek Törökország köré. Ami Olaszországot illeti, ennek az országnak bizonyos körei sajnos egyelőre nem hajlandók vállalni a kezdeményező szerepet a nyugtalan Földközi-tengernek a béke tengerévé való átalakításában. Márpedig egy konstruktívabb olasz külpolitika elősegítené sok kérdés, egyebek között az amerikai 6. flotta ott tartózkodása által felvetett problémák megoldását. Az Atlanti-barát olasz körök azonban nemcsak, hogy belegyeznek az amerikai flotta és a támaszpontok jelenlétébe, hanem ráadásul aktívan támogatták azt a javaslatot, hogy nápolyi vagy más olaszországi központtal alakítsák ki a NATO állandó földközi-tengeri haditengerészeti erőit. Cikkének befejező részében Koloszov a burzsoá sajtónak a szovjet hadihajók földközi- tengeri jelenlétével összefüggő „szenzációs leleplezéseivel” foglalkozik. Igen, a szovjet hadihajók valóban ott vannak a Földközitengeren — szögezi le, s hozzáfűzi: nem nehéz megérteni, hogy miért. A Szovjetunió, mint ismeretes, fekete-tengeri, s ebben az értelemben Földközi-tengeri hatalom. Ezért a legközvetlenebbül érdekelt e térség békéjében és biztonságában, amely a szovjet déli határok közvetlen közelében terül él. A Szovjetunió mindig azt kívánta, hogy a Földközi- tengert változtassák békés, atomfegyvermentes övezetté. A szovjet flotta jelenléte a Földközi-tengeren olyan tényező, amelv elősegíti a térség biztonságának megszilárdítását. A •• •• I * /*• ^ Az örökifjú Marlene Marlene Dietrich, az egykori világhírű filmsztár újra fellép a New York-i Broad- way-n. A táncoló, éneklő Marlene képét látva senki sem gondolná, hogy már nagymama, és ebben a hónapban lesz 64. születésnapja. KERESÜNK BUDAPESTI ÉS VIDÉKI VÁLTOZÓ MUNKAHELYRE lakatos-szerelő szak- és segédmunkásokat Külszolqálati köttséqet, havonta egyszeri hazautazást, hetenkénti hazautazási költséghozzájarulást, száMast térítünk, minden héten szabad szombat, 44 órás munkahét. BÉREZÉS: teljesítménybérezés kereset, korlátozás nélkül. JELENTKEZÉS: „Fémmunkás” Váll. Szerelési üzem, Budapest XIII., Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazási költséget megtérítjük. NÁLUNK VÁSÁROLJON aluminium radiátort központi fűtéshez, az alábbi méretekben: 680-as aluminium radiátor 6 tagú 600-as aluminium radiátor 7 tagú 1000-es- alumínium radiátor 4 tagú 1000-es alumínium radiátor 5 tagú 1000-es alumínium radiátor 6 tagú. ♦ Jászberényi 118. sz. Vasáru Bolt Lehel vezér tér 34. AZONNAL FELVESZÜNK kőműves, vasbetonszerelő, ács, víz- és fűtésszerelő, bádogos, villanyszerelő, épületlakatos, festő, gyakorlott autószerelő SZAKMUNKÁSOKAT, valamint kubikosokat, ':ocsirakodókat, raktári segédmunkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat 16. évet betöltött fiúkat is), kályhafütőket és éjjeliőröket. Vidékieknek munkásszállás. JELENTKEZÉS A PROSPERITÁS KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Elnök a zongoránál A CBS (Columbus Broadcasting System) amerikai tv-tár- saság kedd este felvételről sugározta Nixon nyilatkozatát, amelyben a megválasztott elnök megállapította, ha újra kezdhetné, nem politikával foglalkozna, hanem zongoraleckéket venne és zenét szerezne, hogy „kiöntse azt, ami benríe kavarog”. „Még őszülő fejjel is leülök a zongorához néha, és néhány dallamot rögtönzők, s ilyenkor olyan szomorúnak érzem magam, mivel nem ismerem azokat az akkordokat és hangjegyeket, amelyek kifejezhetnék, mi dúl bennem. Olykor a politika útvesztőibe süllyedve visszasírom azokat a napokat, amikor nyugodtan ülhettem egy csendes szobában, és valamilyen nagyszerű könyvet olvashattam. De megfertőzött a politika vírusa”— fejezte be az amerikai tv-nézők előtt önvallomását a megválasztott elnök. EDINBURGH Barnard és a halál Barnard professzor a, skóciai Edinburgh-ben tartott előadásában kijelentette, hogy a modern diagnosztikai eljárások segítségével biztosan meg lehet állapítani a halál beálltát, és etikailag sokkal inkább megkérdőjelezhető az a gyakorlat, hogy az elhunyt beteg szerveit a férgeknek adják át ahelyett, hogy azokkal esetleg újabb életeket mentenének meg. CSAK RÖVIDEN... MA KEZDŐDIK Prágában a CSKP Központi Bizottságának tanácskozása. * LEMNITZER tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka az Észak-atlanti Szövetség szokásos évi közgyűlésén Brüsz- szelben kijelentette, hogy november 21-től új NATO-repü- lőparancsnokság kezdi meg munkáját Nápolyban, hogy „szemmel tartsa a földközitengeri szovjet flottát”. A NATO miniszteri tanácsának ma kezdődő háromnapos ülésére Brüsszelbe érkezett Rusk amerikai külügyminiszter. Zavargások Pakisztánban Pakisztán egyik napról a másikra a világlapok első oldalaira került: az országból súlyos zavargásokat jelentenek. A nyugtalanság már több mint egy hete úrrá lett a földkerekség legnépesebb mohamedán országán. A rendőrségnek először november 8-án kellett közbelépnie. Ezen a napon a jelenlegi események egyik kulcsfigurája, Ali Bhutto volt külügyminiszter, Ajub Khan elnök ellenzékének vezére, Rawalpin- dibe látogatott. Hívei fenyegetően az utcára vonultak — és eldördült a rendőrségi sortűz. Három diák meghalt és a hatóságok bezáratták az egyetemeket. Másnap azonban ismét diáktüntetések robbantak ki, amelyek Rawalpindiből átterjedtek Peshawarra és Kara- chira is. Peshawarban aztán már nemcsak rendőrségi lövés dördült: november 10-én egy diák sikertelen merényletet kísérelt meg Ajub Khan ellen. A kormány azonnal kihirdette a rendkívüli állapotot. Ez azonban nem akadályozta meg a zavargások folytatódását és a legfrissebb jelentések szerint az események Pakisztán nem egy részén zendülésjelleget öltöttek. A nyugati A zűrzavaros pakisztáni események egyik kulcsfigurája, Ali Bhutto. 1947. augusztus 14-én választották le Indiáról a világ legnagyobb mohamedán államát. Ennek neve Pandzsab. Kachmir és Szind tartományok neveiből született. Mivel a felosztás elsősorban vallási alapon történt, az ország tulajdonképpen két, egymástól területileg elkülönülő részből, a 142,7 ezer négyzetkilométernyi, 53 millió lakosú Kelet- és a 803,6 ezer négyzetkilométeres, 45 millió lakosú Nyugat-Pa- kisztánból áll. hírügynökségek ontani kezdték a teljesen ellenőrizhetetlen és egymásnak gyakran élesen ellentmondó értesüléseket. A zűrzavarra jellemző, hogy Ka- rachiban a kormány szóvivője kénytelen volt hivatalosan megcáfolni az Ajub Khan letartóztatásáról szóló híreket. A közlemény szerint éppen az elnök legfőbb politikai ellenfelét, AU Bhuttót vették őrizetbe Lahore városában és rajta kívül az államellenes tevékenység vádjával tizenhárom más ismert személyiséget is letartóztattak. Bár világos kép még nem alakult ki, az kétségtelen, hogy Ajub Khan helyzete — legalábbis pillanatnyilag — megrendült. A 61 éves elnök a muzulmán hittudományi egyetem elvégzése után a brit királyi katonai akadémián tanult. 1951 - tői a pakisztáni hadsereg főparancsnoka, 1954—55-ben belügyminiszter. Éppen egy évtizede buktatta meg Iszkan- der Mirza akkori elnököt és katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. Ellenfele, Ali Bhutto, volt külügyminiszter, közismert Ki- na-barát álláspontjáról és Kínánál fenntartott szoros kapcsolatairól. Külföldi kavicsok A sorozat tegnap megjelent első számának előszavában elkövettem egy vaskos hibát, nevezetesen azt írtam, hogy sokat jártam külföldön és mindig a főnökeim küldtek oda dolgozni. Hát ez így egyszerűen nem igaz. Illetve csak a fele igaz. A dolgok másik fele: hogy bizony 1944-ben nem küldtek, de vittek külföldre, mint katonát, mint horthysta bakát. És bennem az öntudat akkoriban épp, hogy pislákolt, hagytam magam sodorni sok százezernyi magammal. Lebegtünk, erőtlenül, súlytalanul, sok ezer kilométeren át, mint falevél a viharban. A sorozatban néha tehát erről is szó esik majd. POZSONY | Szép város, sokkal nagyvá- rosiasabb, mint amennyi a lakossága. Illetve pontosan fordítva van ez a dolog. Ha Pozsony belvárosát rója az ember, milliós metropolisnak hinné a várost. Egyedül sétálgatok, az egész külföldben ezek az órák a legszebbek. Mindenütt megállók, mindent megbámulok és amikor éppen a mozi plakátját nézem, valaki vállamra teszi a kezét. Megfordulok, ismerős arc, de nem ismerem az illetőt. — Gyöngyös — mondja, de egy kicsit töri a szöveget, legalábbis a hanglejtése idegen. — Nem emlékszel? — kérdi csodálkozó arcom láttán. — Nem. — Gyöngyös! A levente ... az őrmester csuklója ... „Tiszteletem” és a kalap ... — Franci! — kiáltom és már mindenre emlékszem. 1940-ben került Gyöngyösre innét a Felvidékről. Nem is Gyöngyösre, hanem Mátraházára, a Horthy Miklós Tbc Szanatóriumba kertésznek. Én ott ismerkedtem meg vele a havas hegyoldalon, ahová sízni jártam és ahol szabad idejében ő is sízett, de sokkal jobban mint én, mert ő Vo- lócon és Rahón nőtt fel, nem a mátraházi sísáncon. Aztán valahogy jött a tavasz és ismeretségünk megszakadt. Legközelebbi találkozásunk pedig egészen sajátos volt. Június eleje. Álltunk a sportpályán vagy kétezren leventék, külön századokban gyakorlatoztunk. Egy-egy őrmester és néhány éhenkórász tanitó másodállásban egrecí- rozott bennünket. — Balra át, jobbra át, marha katona, feküdj! — az ismert primitív baromságok. Azután: — Pihenj! Rá lehet gyújtani!... A mi parancsnokunk egy tüzérőrmester volt, tele falusi prüdériával, kisebbségi érzéssel, vadsággal. És a lelke, maga a „kiművelt” szolgálati szabályzat. Ilyenkor, pihenjben, megvárta, hogy valaki alázatosan megkínálja cigarettával, akkor, hogy jót slukkolt a dohányfüstből, kéjesen kifújta azt és politizálni kezdett. Elmondotta, hogy milyen hős a magyar baka. És aztán még sok mindent, amit a magyar bakáról tudott. — Értette, Kovács? Tudja, mit akarnak a bolsevikok? Kovács levente azonnal talpra ugrott, és vigyázzban jelentette: — Őrmester úr, alázatosan jelentem, tudom — és azután Kovács levente, jövendőbeli ágyútöltelék, felmondta a leckét, hogy a bolsevikok maguk a földre szállt ördögök. — Mi pedig, őrmester úr, alázatosan jelentem, Magyar- ország szebb jövőjéért harcolunk — fejezte be Kovács, és kezét mereven leventesapkájához tapasztotta. Az őrmester úr könyökére támaszkodva a pálya szélén, a füvön feküdt, és helyeslőén bólogatott. A század is feküdt, de mi bent a pálya troszkás, kemény salakján. Csak a kérdezettnek kellett vigyázzba ugrania. Akkor éppen Matyasovszky Imre levente mondta el, hogy a bolsevikok, a zsidó plutokraták Magyarország nagy ellenségei ... És jött Franci, a lezser, felvidéki, a polgári demokrácia emlőin nevelkedett civil-koffer. Nagyon elegánsan szabott ruhába bújtatta magas, hajlott testét. Kétsoros zakója zsebében összehajtott újság, szivarzsebében fazonzsebkendő. Sovány volt, de feltűnően széles vállú. És a fején finom, széles karlmájú nyúlszőr kalap. Az egész ember egy élő felkiáltójel, Gary Cooper vagy ki tudja, melyik amerikai filmszínész? Franci valamivel idősebb volt, mint mi, de azért fiatal. Megállt, ránk nézett, nekem köszönt, aztán lezserül az őrmesterhez fordult, és igy szólt: — Tiszteletem — és megemelte a katona előtt a kalapját. — A 20-asokat keresem, a harmadik századot. Nem tudja, hol van? Itt sétálok már egy fél órája a pályán, nem szeretnék lemaradni a foglalkozásról, mert akkor a szanatórium igazgatósága megvonja a szabadnapomat. Néztük az embert, hallgattuk a szavát, néztük az őrmestert, és megmeredt bennünk a vér. A kép hihetetlen, a kép csak álom lehet. A feszültség robbant, röhögött az egész század. Az őrmester is elképedt a csodabogáron, első pillanatban szóhoz sem jutott, de a ménescsikó nyerítésére magához tért. Először elsápadt, pofacsontjai megmerevedtek. Azután a nyaka céklaszínű lett. — Kicsoda maga? Honnét jött, maga vadbarom? Mi az, hogy tiszteletem? És mi az a bili a tökfején? — az utolsó szavakat már üvöltötte, és amikor a jövevényhez közel lépett, hangja rekedten artikulált. — Nem értem önt. Miért sérteget maga engem? Tisztes- ségtudóan köszöntem, a kalapomat megemeltem, nem káromkodtam és nem neveztem magát baromnak — válaszolta a fiú és láthatóan a ráleselkedő veszélyből mit sem érzett. Az őrmester kezét nem láttuk, tán a mozdulatot sem, csak valami cikázást, aztán egy éles csattanást és nagy ívben repült a nyúlszőrkalap. És tulajdonképpen jószerivel azt sem láttuk, ami ezután történt. Matyasovszky levente később arra esküdött, hogy először ordítást hallott, Kovács levente, hogy először a csont reccsenését, a század többi tagja viszont hazafelé azon fogad- kozott, hogy a recesenés és az ordítás egy ugyanazon másodpercen belül hallatszott Nem akartuk elhinni, hogy az ordítás az őrmester úr torkából tört elő, és hogy a csont reccsenése az ő csuklójának zenéje volt. De el kellett hinnünk, mert az őrmester úr ott i í
