Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-14 / 267. szám

Msr MEGY 1968. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Hálót szőnek Törökország köré... A moszkvai Izvesztyijában L. Koloiszov a Földközi-tenger térségében kialakult bonyolult helyzetet elemzi. Megállapítja, hogy az úgynevezett „földkö­zi-tengeri válság” okai min­denekelőtt az amerikai 6. flot­ta jelenlétével függenek össze. A cikkíró cáfolja azokat az állításokat, amelyek szerint a 6. flotta védelmi célokból tar­tózkodik a Földközi-tengeren. Az említett térségre vonatkozó amerikai stratégiát boncolva egyebek között megállapítja, hogy az amerikai vezető kö­rök céltudatosan felhasználták az izraeli kormány expanzio- nista politikáját, mint a föld­közi-tengeri uralmuk megtar­tásának egyik eszközét. A cikk ezután emlékeztet a Pentagon kísérleteire, hogy valamennyi földközi-tengeri reakciós rezsimet és csoportot egységbe forrasszon, megerő­sítse helyzetét a spanyolorszá­gi légitámaszpontokon. Az amerikai dinlomaták — írja — hálót szőnek Törökország kö­ré. Ami Olaszországot illeti, ennek az országnak bizonyos körei sajnos egyelőre nem haj­landók vállalni a kezdeménye­ző szerepet a nyugtalan Föld­közi-tengernek a béke tengeré­vé való átalakításában. Már­pedig egy konstruktívabb olasz külpolitika elősegítené sok kérdés, egyebek között az amerikai 6. flotta ott tartózko­dása által felvetett problémák megoldását. Az Atlanti-barát olasz körök azonban nemcsak, hogy belegyeznek az amerikai flotta és a támaszpontok je­lenlétébe, hanem ráadásul ak­tívan támogatták azt a javas­latot, hogy nápolyi vagy más olaszországi központtal alakít­sák ki a NATO állandó föld­közi-tengeri haditengerészeti erőit. Cikkének befejező részében Koloszov a burzsoá sajtónak a szovjet hadihajók földközi- tengeri jelenlétével össze­függő „szenzációs leleplezé­seivel” foglalkozik. Igen, a szovjet hadihajók va­lóban ott vannak a Földközi­tengeren — szögezi le, s hoz­záfűzi: nem nehéz megérteni, hogy miért. A Szovjetunió, mint ismeretes, fekete-tengeri, s ebben az értelemben Földkö­zi-tengeri hatalom. Ezért a leg­közvetlenebbül érdekelt e tér­ség békéjében és biztonságá­ban, amely a szovjet déli ha­tárok közvetlen közelében te­rül él. A Szovjetunió mindig azt kívánta, hogy a Földközi- tengert változtassák békés, atomfegyvermentes övezetté. A szovjet flotta jelenléte a Föld­közi-tengeren olyan tényező, amelv elősegíti a térség biz­tonságának megszilárdítását. A •• •• I * /*• ^ Az örökifjú Marlene Marlene Dietrich, az egykori világhírű filmsztár újra fel­lép a New York-i Broad- way-n. A táncoló, éneklő Marlene képét látva senki sem gondolná, hogy már nagymama, és ebben a hó­napban lesz 64. születésnapja. KERESÜNK BUDAPESTI ÉS VIDÉKI VÁLTOZÓ MUNKAHELYRE lakatos-szerelő szak- és segédmunkásokat Külszolqálati köttséqet, havonta egyszeri hazautazást, hetenkénti hazautazási költséghozzájarulást, száMast térítünk, minden héten szabad szombat, 44 órás munkahét. BÉREZÉS: teljesítménybérezés kereset, korlátozás nélkül. JELENTKEZÉS: „Fémmunkás” Váll. Szerelési üzem, Budapest XIII., Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazási költséget megtérítjük. NÁLUNK VÁSÁROLJON aluminium radiátort központi fűtéshez, az alábbi méretekben: 680-as aluminium radiátor 6 tagú 600-as aluminium radiátor 7 tagú 1000-es- alumínium radiátor 4 tagú 1000-es alumínium radiátor 5 tagú 1000-es alumínium radiátor 6 tagú. ♦ Jászberényi 118. sz. Vasáru Bolt Lehel vezér tér 34. AZONNAL FELVESZÜNK kőműves, vasbetonszerelő, ács, víz- és fűtésszerelő, bádogos, villanyszerelő, épületlakatos, festő, gyakorlott autószerelő SZAKMUNKÁSOKAT, valamint kubikosokat, ':ocsirakodókat, raktári segédmunkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat 16. évet betöltött fiúkat is), kályhafütőket és éjjeliőröket. Vidékieknek munkásszállás. JELENTKEZÉS A PROSPERITÁS KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Elnök a zongoránál A CBS (Columbus Broadcasting System) amerikai tv-tár- saság kedd este felvételről sugározta Nixon nyilatkozatát, amelyben a megválasztott elnök megállapította, ha újra kezd­hetné, nem politikával foglalkozna, hanem zongoraleckéket venne és zenét szerezne, hogy „kiöntse azt, ami benríe kava­rog”. „Még őszülő fejjel is leülök a zongorához néha, és né­hány dallamot rögtönzők, s ilyenkor olyan szomorúnak érzem magam, mivel nem ismerem azokat az akkordokat és hangje­gyeket, amelyek kifejezhetnék, mi dúl bennem. Olykor a poli­tika útvesztőibe süllyedve visszasírom azokat a napokat, ami­kor nyugodtan ülhettem egy csendes szobában, és valamilyen nagyszerű könyvet olvashattam. De megfertőzött a politika ví­rusa”— fejezte be az amerikai tv-nézők előtt önvallomását a megválasztott elnök. EDINBURGH Barnard és a halál Barnard professzor a, skóciai Edinburgh-ben tartott előadá­sában kijelentette, hogy a mo­dern diagnosztikai eljárások segítségével biztosan meg le­het állapítani a halál beálltát, és etikailag sokkal inkább megkérdőjelezhető az a gya­korlat, hogy az elhunyt beteg szerveit a férgeknek adják át ahelyett, hogy azokkal esetleg újabb életeket mentenének meg. CSAK RÖVIDEN... MA KEZDŐDIK Prágában a CSKP Központi Bizottságá­nak tanácskozása. * LEMNITZER tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka az Észak-atlanti Szövetség szo­kásos évi közgyűlésén Brüsz- szelben kijelentette, hogy no­vember 21-től új NATO-repü- lőparancsnokság kezdi meg munkáját Nápolyban, hogy „szemmel tartsa a földközi­tengeri szovjet flottát”. A NATO miniszteri taná­csának ma kezdődő háromna­pos ülésére Brüsszelbe érke­zett Rusk amerikai külügy­miniszter. Zavargások Pakisztánban Pakisztán egyik napról a másikra a világlapok első ol­dalaira került: az országból súlyos zavargásokat jelente­nek. A nyugtalanság már több mint egy hete úrrá lett a föld­kerekség legnépesebb moha­medán országán. A rendőrségnek először no­vember 8-án kellett közbelép­nie. Ezen a napon a jelenlegi események egyik kulcsfigurá­ja, Ali Bhutto volt külügymi­niszter, Ajub Khan elnök el­lenzékének vezére, Rawalpin- dibe látogatott. Hívei fenye­getően az utcára vonultak — és eldördült a rendőrségi sor­tűz. Három diák meghalt és a hatóságok bezáratták az egye­temeket. Másnap azonban is­mét diáktüntetések robbantak ki, amelyek Rawalpindiből át­terjedtek Peshawarra és Kara- chira is. Peshawarban aztán már nemcsak rendőrségi lövés dördült: november 10-én egy diák sikertelen merényletet kí­sérelt meg Ajub Khan ellen. A kormány azonnal kihirdette a rendkívüli állapotot. Ez azonban nem akadályoz­ta meg a zavargások folytató­dását és a legfrissebb jelenté­sek szerint az események Pa­kisztán nem egy részén zendü­lésjelleget öltöttek. A nyugati A zűrzavaros pakisztáni események egyik kulcsfigurája, Ali Bhutto. 1947. augusztus 14-én választották le Indiáról a világ leg­nagyobb mohamedán államát. Ennek neve Pandzsab. Kachmir és Szind tartományok neveiből született. Mivel a felosztás elsősorban vallási alapon történt, az ország tulaj­donképpen két, egymástól területileg elkülönülő részből, a 142,7 ezer négyzetkilométernyi, 53 millió lakosú Kelet- és a 803,6 ezer négyzetkilométeres, 45 millió lakosú Nyugat-Pa- kisztánból áll. hírügynökségek ontani kezdték a teljesen ellenőrizhetetlen és egymásnak gyakran élesen el­lentmondó értesüléseket. A zűrzavarra jellemző, hogy Ka- rachiban a kormány szóvivője kénytelen volt hivatalosan megcáfolni az Ajub Khan le­tartóztatásáról szóló híreket. A közlemény szerint éppen az el­nök legfőbb politikai ellenfelét, AU Bhuttót vették őrizetbe La­hore városában és rajta kívül az államellenes tevékenység vádjával tizenhárom más is­mert személyiséget is letartóz­tattak. Bár világos kép még nem alakult ki, az kétségtelen, hogy Ajub Khan helyzete — legalábbis pillanatnyilag — megrendült. A 61 éves elnök a muzul­mán hittudományi egyetem el­végzése után a brit királyi ka­tonai akadémián tanult. 1951 - tői a pakisztáni hadsereg fő­parancsnoka, 1954—55-ben belügyminiszter. Éppen egy évtizede buktatta meg Iszkan- der Mirza akkori elnököt és katonai puccsal magához ra­gadta a hatalmat. Ellenfele, Ali Bhutto, volt külügyminiszter, közismert Ki- na-barát álláspontjáról és Kí­nánál fenntartott szoros kap­csolatairól. Külföldi kavicsok A sorozat tegnap megjelent első számának előszavában elkövettem egy vaskos hibát, nevezetesen azt írtam, hogy sokat jártam külföldön és mindig a főnökeim küldtek oda dolgozni. Hát ez így egy­szerűen nem igaz. Illetve csak a fele igaz. A dolgok másik fele: hogy bizony 1944-ben nem küldtek, de vittek kül­földre, mint katonát, mint horthysta bakát. És bennem az öntudat akkoriban épp, hogy pislákolt, hagytam ma­gam sodorni sok százezernyi magammal. Lebegtünk, erőt­lenül, súlytalanul, sok ezer ki­lométeren át, mint falevél a viharban. A sorozatban néha tehát erről is szó esik majd. POZSONY | Szép város, sokkal nagyvá- rosiasabb, mint amennyi a lakossága. Illetve pontosan fordítva van ez a dolog. Ha Pozsony belvárosát rója az ember, milliós metropolisnak hinné a várost. Egyedül sétál­gatok, az egész külföldben ezek az órák a legszebbek. Mindenütt megállók, mindent megbámulok és amikor éppen a mozi plakátját nézem, vala­ki vállamra teszi a kezét. Megfordulok, ismerős arc, de nem ismerem az illetőt. — Gyöngyös — mondja, de egy kicsit töri a szöveget, leg­alábbis a hanglejtése idegen. — Nem emlékszel? — kérdi csodálkozó arcom láttán. — Nem. — Gyöngyös! A levente ... az őrmester csuklója ... „Tiszteletem” és a kalap ... — Franci! — kiáltom és már mindenre emlékszem. 1940-ben került Gyöngyösre innét a Felvidékről. Nem is Gyöngyösre, hanem Mátrahá­zára, a Horthy Miklós Tbc Szanatóriumba kertésznek. Én ott ismerkedtem meg vele a havas hegyoldalon, ahová síz­ni jártam és ahol szabad ide­jében ő is sízett, de sokkal jobban mint én, mert ő Vo- lócon és Rahón nőtt fel, nem a mátraházi sísáncon. Aztán valahogy jött a tavasz és is­meretségünk megszakadt. Legközelebbi találkozásunk pedig egészen sajátos volt. Június eleje. Álltunk a sportpályán vagy kétezren le­venték, külön századokban gyakorlatoztunk. Egy-egy őr­mester és néhány éhenkórász tanitó másodállásban egrecí- rozott bennünket. — Balra át, jobbra át, marha katona, feküdj! — az ismert primitív baromságok. Azután: — Pihenj! Rá lehet gyúj­tani!... A mi parancsnokunk egy tüzérőrmester volt, tele falusi prüdériával, kisebbségi érzés­sel, vadsággal. És a lelke, maga a „kiművelt” szolgálati szabályzat. Ilyenkor, pihenjben, meg­várta, hogy valaki alázato­san megkínálja cigarettával, akkor, hogy jót slukkolt a do­hányfüstből, kéjesen kifújta azt és politizálni kezdett. El­mondotta, hogy milyen hős a magyar baka. És aztán még sok mindent, amit a magyar bakáról tudott. — Értette, Kovács? Tudja, mit akarnak a bolsevikok? Kovács levente azonnal talp­ra ugrott, és vigyázzban jelen­tette: — Őrmester úr, alázatosan jelentem, tudom — és azután Kovács levente, jövendőbeli ágyútöltelék, felmondta a lec­két, hogy a bolsevikok maguk a földre szállt ördögök. — Mi pedig, őrmester úr, alázatosan jelentem, Magyar- ország szebb jövőjéért harco­lunk — fejezte be Kovács, és kezét mereven leventesapká­jához tapasztotta. Az őrmester úr könyökére támaszkodva a pálya szélén, a füvön feküdt, és helyeslőén bólogatott. A század is feküdt, de mi bent a pálya troszkás, kemény salakján. Csak a kér­dezettnek kellett vigyázzba ug­rania. Akkor éppen Matyasovszky Imre levente mondta el, hogy a bolsevikok, a zsidó plutokra­ták Magyarország nagy ellen­ségei ... És jött Franci, a lezser, fel­vidéki, a polgári demokrácia emlőin nevelkedett civil-kof­fer. Nagyon elegánsan szabott ruhába bújtatta magas, hajlott testét. Kétsoros zakója zsebé­ben összehajtott újság, szivar­zsebében fazonzsebkendő. So­vány volt, de feltűnően széles vállú. És a fején finom, széles karlmájú nyúlszőr kalap. Az egész ember egy élő felkiáltó­jel, Gary Cooper vagy ki tudja, melyik amerikai filmszínész? Franci valamivel idősebb volt, mint mi, de azért fiatal. Meg­állt, ránk nézett, nekem kö­szönt, aztán lezserül az őrmes­terhez fordult, és igy szólt: — Tiszteletem — és meg­emelte a katona előtt a kalap­ját. — A 20-asokat keresem, a harmadik századot. Nem tud­ja, hol van? Itt sétálok már egy fél órája a pályán, nem szeretnék lemaradni a foglal­kozásról, mert akkor a szana­tórium igazgatósága megvonja a szabadnapomat. Néztük az embert, hallgat­tuk a szavát, néztük az őrmes­tert, és megmeredt bennünk a vér. A kép hihetetlen, a kép csak álom lehet. A feszültség robbant, röhö­gött az egész század. Az őrmester is elképedt a csodabogáron, első pillanatban szóhoz sem jutott, de a ménes­csikó nyerítésére magához tért. Először elsápadt, pofacsontjai megmerevedtek. Azután a nya­ka céklaszínű lett. — Kicsoda maga? Honnét jött, maga vadbarom? Mi az, hogy tiszteletem? És mi az a bili a tökfején? — az utolsó szavakat már üvöltötte, és amikor a jövevényhez közel lépett, hangja rekedten artiku­lált. — Nem értem önt. Miért sérteget maga engem? Tisztes- ségtudóan köszöntem, a kala­pomat megemeltem, nem ká­romkodtam és nem neveztem magát baromnak — válaszolta a fiú és láthatóan a ráleselke­dő veszélyből mit sem érzett. Az őrmester kezét nem lát­tuk, tán a mozdulatot sem, csak valami cikázást, aztán egy éles csattanást és nagy ív­ben repült a nyúlszőrkalap. És tulajdonképpen jószeri­vel azt sem láttuk, ami ezután történt. Matyasovszky levente később arra esküdött, hogy először ordítást hallott, Kovács levente, hogy először a csont reccsenését, a század többi tag­ja viszont hazafelé azon fogad- kozott, hogy a recesenés és az ordítás egy ugyanazon másod­percen belül hallatszott Nem akartuk elhinni, hogy az ordítás az őrmester úr tor­kából tört elő, és hogy a csont reccsenése az ő csuklójának zenéje volt. De el kellett hin­nünk, mert az őrmester úr ott i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom