Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

Szebb lett kétmillióval Avató az állami gazdaságban Nyár közepén jártam utol­jára a Monori Állami Gazda­ság központjában. Akkor tég­la- és sóderrakások között bandukoltam, vakolatlan fo­lyosón kerestem az irodát, ahol tájékoztatást kaphatok az építkezésről. Nem is volt régen — s már az átadáson is túl vannak: birtokukba vették az ebédlőt, a klubtermet, a büfét, a korszerűen felszerelt konyhát. Kis büszkeséget érzek, ami­kor belépek a faburkolatú te­rembe, a ruhatár elé; máris látom, hogy az új létesítmény felülmúlja bármelyik község legreprezentatívabb helyisé­gét is. Lokálpatriotizmus —, de azt hiszem, megbocsátható. Hirtelen az is eszembe jut: kissé mostohán bánt Monor- ral a sors. Ha látogatóba jön valaki, azt a gimnáziumba vitték, mint egyetlen olyan helyre, ami büszkélkedésre érdemes. Ki is mondom, ve­zetőm helyesel: a látogatókat ők is kénytelenek voltak ott ebédeltetni, annyira korszerűtlen, kicsi volt az eddigi épület. Hát most már nincs ok a pa­naszra. A ruhatárból nyílik a büfé, a hatalmas oldalablako­kon elegáns mohazöld-rozsda- barna függöny. A fémlábú pulttal szemben lakkozott aj­tó a klubterembe vezet. Fa­burkolatú fal itt is, modern kristálylámpák a mennyeze­ten. A radiátorok fényezett fa­rácsok mögé rejtve; kényel­mes, puha-mély fotelek kö­zött kihúzható asztalok; új a televízió, a rádió-, a könyv­szekrény zsúfolva könyvekkel. Nem csoda, ha gyönyörködöm Vajon kihasználják majd a dolgozók, a KISZ-esek? Biztosan. Igény már eddig Is volt. Ha negyven ember össze­jött — értekezletre, vagy akár csak közös beszélgetésre is — nem tudtak hová ülni. Az ebédlő kultúrterem is, a félig rejtett mennyezeti vilá­gítás, a drapéria, ami a szín­padot takarja, sejteti, hogy kétféle rendeltetése van a he­lyiségnek. Százhúsz ember fér be egyszerre. A konyhában Bajkai Sán- dorné, a főszakáosnő büsz­kélkedik birodalmával. A ré­gi konyhából semmit sem hoztak át, teljesen új a be­rendezés : két új mosogató, hűtő- szekrények; teljesen gé­pesített lett a munkájuk. Hogy ez mit jelent, azt az itt étkezők mondhatják meg: a minőségre fordítanak nagyobb gondot a konyha dolgozói, s nem fordulhat elő, ami régen gyakori volt: nem készült el időben az ebéd a korszerűtlen berendezés, a kapkodás miatt. Az új épületet a gazdaság dolgozói építették. A belső munkálatokat is ők végezték el. Körülbelül kétmillió forint beruházással készült. Nagy szükség volt rá, hiszen az ál­lami gazdaság bármelyik ki­helyezett gazdaságában kor­szerűbb, szociális létesítmé­nyük volt, mint itt a központ­ban. (köblén ez) MQNOMIDín KÖNYVESPOLC Per Wahlöö: Gyilkosság a 31. emeleten Per Wahlöö, a mai svéd iro­dalom egyik sikeres képvi­selője, még ismeretlen a ma­gyar olvasóközönség előtt. Ta­lán nem a legszerencsésebb dolog, hogy egy író krimi­vel kezdi a bemutatkozást egy ország olvasói előtt, ám Per Wahlöö könyve több mint pusztán izgalmas ka­land. Regénye, amellett, hogy mindenben megfelel a jó krimi követelményeinek — izgalom, kaland, feszültség és nem várt fordulat váltja egymást a könyv lapjain — bizonyos értelemben tudomá­nyos-fantasztikus mű is. Cse­lekménye meghatározhatatlan helyen játszódik, valamikor évtizedek múlva, amikor nem csupán a technika ér el hal­latlan magasságot, de a tőke uralma és a kizsákmányolás is. A történet egy névtelen levél körül bonyolódik, ame­lyet a hatalmas lapkiadó ve­zérigazgatójának címeztek, kö­zölve vele, hogy délután két órakor felrobbantják a ki­adóvállalat harmincegy eme­letes épületét, megtorlásul mindazon elnyomásért, amelyet ez a ház s ennek koronázat­lan urai képviselnek. „Szám­talan eszmét meggyilkolnak, meggyilkolják a gondolatok kialakítását, a vélemény- nyilvánítás szabadságát... Es az indítóok a lehető legalja­sabb: garantált lelki nyu­galmat akarnak biztosítani az embereknek, alkalmassá akar­ják tenni őket arra, hogy kritikátlanul bevegyék a sok maszlagot, amivel tömik őket’’ — figyelmezteti az író a re­gény elfogott hősének sza­vaival az emberiséget a tőke hatalmasságai ellen. akik „Mindent cenzúráznak, be­tevő falatunkat, a kezünkbe vett újságot, a nézőnek nyúj­tott tv-programot és a rádió várva várt adásait. Tulaj­donképpen még a futball­meccseket is cenzúrázzák ...” Nemcsak izgalmas és szó­rakoztató olvasmány Per Wahlöö regénye, bizonyos ér­telemben tanulságos is. (A könyvet Kádár Péter fordí­totta. Európa Könyvkiadó.) — P — TŰZ VAN? A fotoriporter Monor egyik utcájából hatalmas füstoszlo­pot látott. Csak nem tűz van? Nosza, rohant a hatalmas felhővé sűrűsödő füstgomolyag felé — s. a határba ért. Egy békésen dolgozgató embert talált a tűz mellett, Roj- csik Jánost, az Vj Elet Tsz tagját, aki a kazalaljakat égette éppen. X. ÉVFOLYAM. 265. SZÁM 1968. NOVEMBER 12 , KEDD A múzeumi hónap után Kallódó értékek TEJCSARNOKBAN A GYÖMRŐI LELETEK Októberben, a hetedik or­szágos múzeumi hónap alkal­mával az idén is sok kiállí­tást rendeztek megyeszerte. Múzeumi vasárnap volt Ceg­lédtől Vácig, a penci tájmú­zeumban csakúgy, mint Tá- piószelén, Isaszegen, Nagykő­rösön, Zebegényben, Dömsö- dön és ki tudja még hány ki­sebb faluban. A gyömrői Rákóczi Ferenc Falumúzeum sajnos a múzeu­mi hónap alkalmából sem nyitotta meg tavasz óta csuk­va tartott kapuit. Udvarán hosszú hónapo­kon át halomba döntve „díszelegtek” a drága tablók, dacolva az időjá­rás viszontagságaival és választalanul hagyva az arrajárók sóhajait: Ezekért sem felel senki? A napokban aztán megint új szakasz kezdődött a gyöm­rői falumúzeum történetében. Mivel a helyi Petőfi Terme­lőszövetkezetnek szüksége van a múzeum részére áten­gedett és községfejlesztési alapból tatarozott helyiségek­re — vertikális üzem céljára, vontatóra rakták a mú­zeumban található nép­rajzi és régészeti anyagot, és átszállították a volt tejcsarnok megüresedett, köves termébe. Itt nyugodtan átvészelhet egy-két évet is, amíg felépül a művelődési ház mellett az újabb kiállítási terem vagy végleges múzeum. Ki tudja? Csak az a kérdés, hogy a múzeumbaráti kör tagjaiban lesz-e még lelkesedés, energia az újrakezdéshez? Hiszen a gyömrői falumúzeumot 1954. augusztus 20-án avatták, mint Pest megye első ilyen létesít­ményét. S a baráti kör nem volt képes — önhibáján kívül! — kivívni közel másfél évtized alatt (!) a mú­zeum jogosítását. Pedig ez idő alatt nem egy kiállítással és más rendez­vénnyel segítette a jó érte­lemben vett lokálpatriotizmus erősítését csakúgy, mint a szocialista tudatformálást. Leletmentő munkájukra, ré­gészeti ritkaságaikra felfi­gyeltek a Nemzeti Múzeum szakemberei is, a miniszté­rium illetékesei is; egy-egy szépen sikerült kiállítás al­kalmával elismerően nyilat­koztak a népfront-tisztségvi­selők és megyei tanácsi veze­tők, mégis a múzeumot hol azért nem lehetett jogosíttatni. mert éppen nem volt ki­állítási helyisége, hol meg azért fenyegette veszély, mert a működési engedé­lye hiányzott. Most, amikor Monoron is kialakulóban van egy mú­zeum létesítésének a lehető­sége, „a múzeumi gondolat gyömrői megszállottjai” csak örömmel üdvözölhetik ezt. És azt is kívánják, hogy a meg­levő személyi és tárgyi felté­telek kibontakozását nagyobb szerencse és támogatás kísér­je, mint Gyömrőn. Palotai Sándor MIasuvrkezeit Monypáliábál dr. Páka Pál Hazaérkezett Mongóliából dr. Páka Pál állatorvos. Három éven keresztül, áp­rilistól októberig a baráti Mongólia volt második ha­zája, ahol a magyar állator- voscsoport tagjaként, majd csoportvezetőjeként hasznos segítséget nyújtott társaival egyetemben. Dr. Pálca Pál minden haza­térés után tartott egy-egy ve­títéssel kísért előadást mon- góliai útjáról a gyömrőiek- nek. így nemcsak az állator­vosok munkájával, de a mon­gol néppel is megismerked­hettek az érdeklődők. Űtibeszámolóját bizonyára ez alkalommal is megtartja. HIÚ REMENYEK Kinek ne lenne ismerős a monori Mignon presszó kör­nyéke? Aki eddig nem látta, most az is ráismerne, már csak a határtalan bűz miatt is, ami az ott elterülő árok­ból ered. De nem is erről akarok most beszélni, hanem a kör­nyék másik hírességéről: a maggyár előtti területről. Betonozták ott a belső teret — ezért bekerítették az utat is, gondosan, hogy élő em­ber oda ne léphessen. Meg­értettük, hiszen fontos volt a munka, s közlekedtünk az úttesten, zúgó autóbuszok és őrülten száguldó motorke­rékpárok között. Azt hittük, hamarosan vége lesz, de nem. Egy időben hiú re­ményt keltettek bennünk, s kicsit megnyitották az utat. Aztán megint lezárták, dol­goznak újra. Nem is emlék­szem, mikor gondoltain utol­jára nyugodt lélekkel arra hogy ott kell közlekednem. Mert esküszöm, hidegrázást kapok, ha látom az ide-oda cikázó gyerekeket, s az időn­ként öklüket rázó vezetőket. Megoldás kínálkozik ugyan, például kis részt kijelölni a járókelőknek az úttesten, ahol minden veszély nélkül járkálnának. (Mert a járda megnyitására már gondolni sem merünk.) No, de minek keltünk magunkban megint hiú reményeket? Ez is csak az lenne ... (K. Zs.) Vecsési ezermesterek Lapunkban már beszámoltunk a vecsési ezermes­terek méltán nagy látogatottságnak örvendő kiállítá­sáról. Most né­hány képen té­rünk vissza az ér­dekes látnivalók­ra. Jobboldalt Ga­csárdi Ernőt lát­juk egyik gyökér- faragványával, a Szarv asbögéssel. Alsó felvételünk Falányi Mihály Erzsébet-híd című képéről készült. Foto: P. I S P OUT Szép hazai győzelem P. I. felvétele Már a mérkőzés elején rö­vid váci felszabadítás után Hang elé került a labda, de nagy meglepetésében közel­ről mellé lőtt. Később egy váci ellentámadás során Mellis nem tudott beavatkozni, de a leadott nagy lövés szerencsé­re a kapu mellé szállt. Ezután a tisztán álló Gál elé került a labda, de a kifutó kapustól megijedt, elhamarkodottan fö­lé lőtt; még Hang előtt nyílt ismét gólszerzési alkalom, ám a leapus leszedte lábáról a labdát. Továbbra is üllői fö­lény jellemezte a játékot, igen sok gólhelyzetet terem­tettek a csatárok, de mindun­talan elkapkodták a legjobb helyzeteket is. Ebben a já­tékrészben percenként adód­tak gólhelyzetek, de a csatá­rok pontatlan lövései, vagy a védelem közbeavatkozásai miatt nem vezettek ered­ményre. A 21. perctől kezdve né­hány veszélyes váci ellen- támadás bontakozott ki, vé­gül az egyik a 28. percben góllá érett. A váci balszélen indult el a támadás, a bal­szélső a ráfutó védőjátékost kicselezve a jobb alsó sarok­ba gurította a labdát. Nem sokkal később ismét az üllői kapusnak akadt dolga, Vác ci7.ahí}Hrnc*áo.'hrY7. iiitot.t.. P ÜLLŐ-VAC 4:2 (0:1) elhelyezett lövést Erős ki­ütötte, utána két szögletet értek el a váciak, a hazai vé­delem azonban fel tudott sza­badítani. A 35. perctől kezdve ismét a hazaiak vették át az irányítást, és kapujukhoz szögezték a váciakat. Talán ezért is, valamint a váciak túl kemény és sok­szor durva játéka miatt — Gált lerúgták, úgy, hogy le kellett vinni a pályáról — nem tudott a csapat az első félidőben kiegyenlíteni. A II. félidő első perceiben inkább mezőnyjáték folyt, az üllőiek is keményebb játék­ra tértek át. A 6. percben BurzáK szabálytalanul akasz­tották, beívelt szabadrúgása után a lepattant labda Holló elé került, aki megszerezte a hazaiak- egyenlítő gólját. Ez­után már nem lehetett tar­tani a hazai csatárokat, szin­te egykapura folyt a játék, pa­rázs jelenetek játszódtak le a váci kapu előtt. A 8. perc­ben ismét szabadrúgáshoz ;u- tott az üllői csapat. A fél­pályáról előre ívelt labdát Burza kapta és mintegy 20 méterről a kapus feje felett óriási góllal megszerezte a ha­zaiak vezető gólját. A 14. percben ismét gólnak tapsol­hatott a hazai közönség. Egy iobb oldali támadást szög­letre mentettek. Viczkó, majd Szabó végezte el a kis szög­letrúgást, a labda ismét Burza elé került, aki ezúttal sem hibázott. A 32. percben váci ellentámadás futott végig a pályán. A beívelt labdának Szűcs kézzel nyúlt bele. A megítélt 11-essel Vác meg­szerezte a második gólt. Ez­után változatos játék ala­kult ki, mindkét csapat fel­váltva támadott, de csak Ül­lőnek sikerült újabb gólt rúg­nia. A 16-os sarkától mintegy 5 méterre szabadrúgáshoz ju­tott Üllő. Viczkó állt a lab­da mögé és jól eltalált, nye­sett labdája a sarokban kö­tött ki. Ezután mindkét csa­pat szinte leállt, a mérkőzés végéig említésre méltó ese­mény nem történt. Hazai pályán az üllőieknek nem lesz már több mérkő­zésük az idén, s annak elle­nére, hogy a csapat valószí­nűleg kiesik, szép játékkal búcsúzott el a hazai közönség­től. (fülöp) Mozik Gyömrői Szegény gazdagok. Maglód: Nyári szerelem. Wende: Hamis Izabella. Monor: Próféta voltál, szívem. Pilis: Antigone, ül­lő: Néma szerelem. Vecsés: Fejlö­vés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom