Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

1968. NOVEMBER 1., PÉNTEK ___________________________________________________________________ ________________________________________________________ ü nnepi emlékezés a polgári demokratikus forradalomra | Tisztelt ünnepi gyűlés! Ötven évvel ezelőtt, 1918. Oktober 30—31-ére virradóra a munkások és katonák ha­talmas forradalmi megmoz­dulása győzelemre vitte Bu­dapesten a polgári demokra­tikus forradalmat. A felhábo­rodás és elszántság vihara néhány nap alatt végigsöpört az országon, és Pest megyé­ben elsőként Szentendrén, ta­lán ezekben az órákban meg­alakult a „Nemzeti Tanács". Pest' megye munkásai, pa­rasztjai, haladó értelmisége és polgársága, elsősorban a fő­város peremtelepüléseiből, a munkáslakta falvakból, tevé­kenyen részt vettek a forra­dalom előkészítésében, kivívá­sában, megvédésében és to­vábbfejlesztésében. Hosszú lenne felsorolni a harc, a győ­zelmek és kudarcok sorát, amit Pamázon, Tökölön, Aszó­don, Galga mentén és Zebe- gényben, Cegléden, Abonyban, Nagykőrösön, Nagykátán és másutt vívtak a forradalom hívei. Büszkék lehetünk rá, hogy megyénk helytállása hathatósan segítette és védte [ az ország szívének, a főváros- i nak forradalmi harcát. | Megyénkben olyan harcoso­kat ünnepelhetünk most, mint i Mosolygó Antal, Matejka Já­nos, Csibrán József, Joanovics Sándor, Urbán Pál, hogy csak néhány nevet említsek és akit itt üdvözölhetünk körünkben, Kiss Mátyás elvtársat, a szentendrei Nemzeti Tanács titkos szavazással megválasz­tott volt alelnökét. Az orosz forradalom volt a biztatás és a példa A nép és képviselői nehéz, •ellentmondásos körülmények ' között vették át a hatalmat. A volt uralkodó osztály nem törődött bele vereségébe, és mert ereje pillanatnyilag nem volt, igyekezett beépülni, át- mentődni és bomlasztani, ke­resve a szövetséget a volt há­borús ellenféllel, a forrada­lom leverésére. Nagy szükség volt a dolgozók, elsősorban a munkások politikai ébersé­gére, ösztönére és harckészsé­gére. Az országnak, így a Pest megyeieknek is e bonyo­lult helyzetben az orosz for­radalom volt a biztatás és a példa. Százával tértek haza a hadifoglyok, akik elmondták, köztük kommunisták, akik magyarázták és tanították, a Nagy Október tapasztalatait. A munkásokat reménnyel töl­tötte el az is, hogy egész Európában magasra csapott a forradalmi mozgalmak hullá­ma, erősödött a munkásság nemzetközi szolidaritása és a kölcsönös támogatás gondo­lata, gyakorlata. A “történelmet ismerjük. A polgári demokratikus forra­dalom néhány hónap alatt szocialista forradalommá fej­lődött, majd 133 nap után, j mint annyiszor a történelem j során, győzött a nemzetközi j reakció túlereje. Megkezdő- I dött az az ellenforradalmi korszak, amely terrort, sze­génységet, a fejlődés stagná­lását és újabb gyilkos hábo­rút hozott a nemzetre. Az el­lenforradalom győzött, de nem győzte le félelmét a for­radalomtól. Nem volt még történel­münknek olyan szakasza, amit annyit rágalmaztak volna, mint 1918—19 korszakát Po­litikusok és tudósok, papok és kalandorok 25 éven át — a rágalmazástól és a történelem­hamisítástól sem visszariad­va — mindent megtettek, hogy a nép hősi harcát, a vértelen forradalmat a nemzet veszté­nek és szégyenének, ezzel szemben a népirtó világhábo­rút és a bután kegyetlen el­lenforradalmat hősi harcnak tüntessék fel. A felszabadulás előtt a rá­galmak és a történelemhami­sítás, a felszabadulás után gondjaink, majd a személyi kultusz torzításai gátolták a tisztánlátást az események objektív megítélésében. Ma a történlemi távlat, a tények pontos ismerete, valamint eredményeink, politikai ta­pasztalataink és következetes politikánk alapján jogunk és kötelességünk, végérvényesen és ünnepélyesen, igazságot szolgáltatni a forradalom esz­méinek és részvevőinek. A nép forradalma Az urak azt mondták, a há­borút, az országot a forrada­lom, a bolsevista aknamunka miatt veszítettük el. Azokban a napokban a nép tudta és jó ezt újból hangsúlyozni, hogy a háború nem a nemzet har­ca volt: a császárok kezdték és ők is vesztették el. Veszte­ségük már a háború második évében nyilvánvalóvá vált, és oka az ellenfélnél reakciósabb, elmaradottabb társadalmi­politikai berendezkedés, a fejletlenebb gazdaság, a kor­szerűtlenebb hadsereg volt. A nép a háború tűzfényé- nél ráébredt a hazugságokra. A megígért gyors és könnyű győzelemből — „Mire a leve­lek lehullanak’’ — négy ke­serves év lett, és „fiaink’’ nem tértek haza. A nemzet csaknem hétszázezer halottat gyászolt, több mint hétszáz­ezer rokkantat ápolt, és az élet minden terhét viselő asz- szonyokat az éhező gyermekek százezrei vették körül és kí­sértették azok a gyermekek is, akik a háború miatt meg sem születtek. A nép ráébredt ar­ra, ahogyan nő szenvedése* és nyomora, úgy nőtt a háború vámszedőinek a vagyona. Történelmi tény az is, hogy miután a végsőkig elkesere­dett nép, zsarnokai, akkori vezetői akarata ellenére, győ­zelemre vitte a forradalmat, a régi rend képviselői, az orszá­got áruba bocsátották és egy­mással versengve hívták be a volt ellenséget a forradalom leverésére, szervezték és se­gítették az ország megszállá­sát. Hazugságuk, hogy a háború és az ország a forradalom miatt veszett el, méltó volt korábbi bűneikhez. Az ellenforradalom vezetői azt mondták huszonöt éven át, hogy a forradalmat idegen ügynökök szervezték és a „bolsevista métely” okozta. Az igazság ezzel szemben az, hogy az 1918-as őszirózsás for­radalom okai mélyen a ma­gyar múltban gyökereznek. A zászlót, amit ötven évvel ez­előtt felemeltek, csaknem 120 éve, 1849-ben, ugyanaz a ha­talom tiporta sárba, vérbe, amely a nemzetet az első vi­László ünnepi beszéde lágháború tragédiájába taszí­totta. A 48-as és a 18-as forradal­mak céljai csaknem azonosak: a nemzeti függetlenség, gaz­dasági önállóság, a politikai jogok alkotmányos biztosítása, a köztársaság kikiáltása, a földkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldása. Amit 1918- ban e célokhoz hozzátettek, az a háború befejezésének; a tisztességes béke megkötésé­nek követelése volt. Büszkék vagyunk rá, hogy a két forradalom hősi zászla­ját végül a mi generációnk, a mi harcunk vitte diadalra, és valósította meg főbb cél­jait. Történelmi igazságszol­gáltatás, mindennél meggyő­zőbb bizonyíték a múlt rágal­maival szemben, hogy e célok megvalósítása nem a nemzet vesztét, hanem megerősödését, függetlenségét és felemelkedé­sét eredményezték. A nemzet legjobb elméi az élen Sokat és kitartóan gyaláz- ták a nemzet vágyait megfo­galmazó és azokért becsülete­sen harcoló politikusokat. Eb­ben a harcban a politika frontján és a tömegben is megvalósult a nemzeti egység. Egység, amely a történelem soron levő és halaszthatatlan feladatainak végrehajtására ötvöződött. Sok év távlatával és történelmi tapasztalataink birtokában látjuk, hogy a for­radalom politikai vezetése nem volt mindenben követ­kezetes és sokban tévedett Ez az igazságnak azonban csak a kisebbik része. A le­hetőségekhez mérten bátran és többségében tiszta szándék­kal vállalta a nehéz és bo­nyolult feladatokat. Nagy po­litikai érdeme, hogy ha a helyzet megítélésében téve­dett, elfogadta, hogy a legna­gyobb bíró a nép, kijavítsa tévedéseit. Ebben a harcban a nemzet politikai vezetőinek legjobbjai származásuk és né­zeteik sokszor távoli bázisai­ról kiindulva értek el a pol­gári demokratikus forradalom talajára és értették meg és értettek egyet a szocializmus feltartóztathatatlan gondola­tával. nünk majd a sereg, ha rá­uszítanak önnön véreidre, ne löjj fiam, mert én is ott le­szek"! Az ellenforradalom urai azt állították, hogy a forrada­lom a terrorista kisebbség barbár uralma volt. Ha a történelem számára semmi más nem maradt volna, mint az írók, költők, festők művei, mit a forradalomért és a forradalomról alkottak, az ítélethez ez is elegendő vol­na. Ilyen művek csak tiszta és igaz célokért, az egész nép forradalmi izzásának hevé­ben születnek. A forradalmat Budapesten, megyénkben, de szerte az or­szágban a munkások és a ka- tonaruhéba öltöztetett pa­rasztok vívták ki. A két alap­vető osztály harci szövetsége volt az a fő forradalmi erő, amely győzelemre vitte, meg­védte, majd tovább fejlesz­tette a forradalmat. 1918 vé­ge felé már volt vezérkara is a harcnak, megalakult a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. Az alapvető osztályok szö­vetsége és a párt vezetése hatására a forradalom nem a tőkés polgárság uralmát hozta, hanem a történelmi helyzetnek megfelelően követ­kezetesen és gyorsan a fej­lődés irányába, a szocializ­mus felé haladt. Az ötven évvel ezelőtt meg­kezdődött forradalom már az első hetekben túlhaladt a polgári demokrácia fázisán. Itt, Szentendrén a régi rend híveiből alakult Nemzeti Ta­nácsot két hét múlva felvál­totta a lakosság kezdeménye­zésére a forradalom hívei­ből titkos szavazással válasz­tott új tanács. Megyénkben súlyos konfliktusok és harcok árán a tömegek, legjobb fiaik vezetésével, a reakciós mesterkedésekkel szemben megvédték és előbbre vitték a harci zászlót és e harcok árán néhány hónap alatt el­jutottak a szocialista forra­dalom küszöbéig. A ma 50 éve megindult folyamatnak ez a tény adja igazi jelentő­ségét. Tizennyolc tanulságai között még egy dolgot kell megemlí­teni : a forradalom vezetői közül a leghaladóbbak felis­merték, hogy szövetségesek nélkül a forradalmat megvé­deni nem lehet. És ezt már ezekben a napokban is o szovjet hatalomban, a mun­kásosztály és az emberiség legjobbjainak szövetségében látták. Ha elkésve is, de felismer­ték, hogy egyetlen nép sem vívhatja ki szabadságát, ha elnézi vagy részt vesz más népek elnyomásában. A pol­gári forradalom vezetői, ha tétován és bizonytalanul is, de tiszta lélekkel, baráti ke­zet nyújtottak a nemzetisé­geknek és keresték a becsüle­tes megoldást jogaik, nemzeti önállóságuk biztosítására. Tovább a szocializmus útján A nagy évfordulók ünnep­lésére méltó módon készült az ország. A polgári, demok­ratikus forradalom győzelmé­nek évfordulóját azzal ünne­peljük leginkább, hogy telje­sítettük célkitűzéseit és to­vább haladtunk a megkezdett úton. Ezekben a hetekben megyénk és az ország népe újratanulta a dicső napok történelmét. A 18—19-es for­radalmak tapasztalatai törté­nelmi áttekintést és hasznos útmutatást adnak inai bonyo­lult feladataink megoldására is. A haladás a szocializmus útján ma sem könnyű. Az ellenség és a nehézségek le­győzése mellett fel kell is­mernünk, le kell győznünk tévedéseinket és hibáinkat. És ha az eredmények mellett ve­reségek és kudarcok emek, erőt kell merítenünk az ötven év előtti lelkesedésből, abból a tapasztalatból, hogy az em­beri haladás, a szocializmus ügye legyőzhetetlen. A legfontosabb most az, hogy tovább haladjunk a párt kilencedik kongresszusa által kijelölt úton. Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista nemzeti egységet, az igazi hazafiság és a nem­zetközi szolidaritás gondola­tát, hogy a szocializmus épí­tését eredményesebbé, gyor-. sabbá tegyük. A feltételek ma sokkal jobl bak, mint ötven évvel ezelőtt, mert tisztábban látunk, mert mellettünk áll a szolidaritás, a kölcsönös védelem és se­gítségnyújtás alapján a Szov­jetunió és a baráti szocialista országok tábora. A mai évfor­duló ünneplése során köszönt­sük még egyszer tisztelettel és szeretettel a hősi harcok résztvevőit, tanúit: a forrada­lom veteránjait. Számukra küzdelmes, de nagyszerű élet adatott. A küzdelmek és szen­vedések után részük lehet ab­ban az örömben, hogy ügyük győzedelmeskedett és esz­méik igazsága fényesen ra­gyog. Ügy érzem, egyetértenek velem a nagygyűlés részt­vevői, hogy jó egészséget, hosszú, békés öregséget kí­vánjak számukra és azt, hogy legyenek tanúi még több eredménynek, győzelemnek, melyet az ő útjukon járva fiaik és unokáik elérnek — fejezte be beszédét Hege­dűs elvtárs. Ezután ünnepi kultúrműsort a Szentendrei Ifjúsági Együttes adott. , Azt hiszem, elég, ha a pol­gári demokratikus forradalom vezéregyénisége, Károlyi Mi­hály nevét említem, aki nem­csak eljutott a forradalom gondolatáig, hanem élete vé­géig becsületesen és követke­zetesen szolgálta azt. Példája bizonyítja, hogy a haladásért folytatott harc eszmék és tár­sadalmi kategóriák ellen fo­lyik. Az egyén becsületes szándékát — bárhonnan szár­mazik — a dolgozók, a forra­dalmi tömegek megértik és megbecsüléssel övezik. Megnyilvánult a nemzeti egység abban is, hogy az új Magyarországért vívott harc­ban hatalmas részt vállalt a haladó értelmiség. A nemzet legjobb elméi, tudósai és gondolkodói, társaságokban és körökben, sok éven át ké­szítették elő a gondolkodás­nak és eszméknek a forra­dalom befogadására alkal­mas talaját. Közöttük is el­sők voltak Szabó Ervin, Var­ga Gyula és Lukács György. A nemzet lelkiismerete, a költők, írók és képzőművé­szek legjobbjai megjövendöl­ték és előkészítették a forra­dalmat, és kitörése után bátran mellé álltak. Hosz- szan lehetne sorolni nevei­ket, de azt hiszem elég Ady, Babits, Móricz, Gyóni, Kosz­tolányi, Móra, Krúdy, Kas­sák és Juhász Gyula nevét említeni. A forradalom előtt az ő verseiket olvasták, a for­radalom sajtójában az ő írá­suk szólt. A röpcédulákat köl­tők írták, a plakátokat mű­vészek készítették. „Mocb készülünk a döntő nagy csatára s ti lesztek elle­(Foto: Gárdos.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom