Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
1968. NOVEMBER 1., PÉNTEK ___________________________________________________________________ ________________________________________________________ ü nnepi emlékezés a polgári demokratikus forradalomra | Tisztelt ünnepi gyűlés! Ötven évvel ezelőtt, 1918. Oktober 30—31-ére virradóra a munkások és katonák hatalmas forradalmi megmozdulása győzelemre vitte Budapesten a polgári demokratikus forradalmat. A felháborodás és elszántság vihara néhány nap alatt végigsöpört az országon, és Pest megyében elsőként Szentendrén, talán ezekben az órákban megalakult a „Nemzeti Tanács". Pest' megye munkásai, parasztjai, haladó értelmisége és polgársága, elsősorban a főváros peremtelepüléseiből, a munkáslakta falvakból, tevékenyen részt vettek a forradalom előkészítésében, kivívásában, megvédésében és továbbfejlesztésében. Hosszú lenne felsorolni a harc, a győzelmek és kudarcok sorát, amit Pamázon, Tökölön, Aszódon, Galga mentén és Zebe- gényben, Cegléden, Abonyban, Nagykőrösön, Nagykátán és másutt vívtak a forradalom hívei. Büszkék lehetünk rá, hogy megyénk helytállása hathatósan segítette és védte [ az ország szívének, a főváros- i nak forradalmi harcát. | Megyénkben olyan harcosokat ünnepelhetünk most, mint i Mosolygó Antal, Matejka János, Csibrán József, Joanovics Sándor, Urbán Pál, hogy csak néhány nevet említsek és akit itt üdvözölhetünk körünkben, Kiss Mátyás elvtársat, a szentendrei Nemzeti Tanács titkos szavazással megválasztott volt alelnökét. Az orosz forradalom volt a biztatás és a példa A nép és képviselői nehéz, •ellentmondásos körülmények ' között vették át a hatalmat. A volt uralkodó osztály nem törődött bele vereségébe, és mert ereje pillanatnyilag nem volt, igyekezett beépülni, át- mentődni és bomlasztani, keresve a szövetséget a volt háborús ellenféllel, a forradalom leverésére. Nagy szükség volt a dolgozók, elsősorban a munkások politikai éberségére, ösztönére és harckészségére. Az országnak, így a Pest megyeieknek is e bonyolult helyzetben az orosz forradalom volt a biztatás és a példa. Százával tértek haza a hadifoglyok, akik elmondták, köztük kommunisták, akik magyarázták és tanították, a Nagy Október tapasztalatait. A munkásokat reménnyel töltötte el az is, hogy egész Európában magasra csapott a forradalmi mozgalmak hulláma, erősödött a munkásság nemzetközi szolidaritása és a kölcsönös támogatás gondolata, gyakorlata. A “történelmet ismerjük. A polgári demokratikus forradalom néhány hónap alatt szocialista forradalommá fejlődött, majd 133 nap után, j mint annyiszor a történelem j során, győzött a nemzetközi j reakció túlereje. Megkezdő- I dött az az ellenforradalmi korszak, amely terrort, szegénységet, a fejlődés stagnálását és újabb gyilkos háborút hozott a nemzetre. Az ellenforradalom győzött, de nem győzte le félelmét a forradalomtól. Nem volt még történelmünknek olyan szakasza, amit annyit rágalmaztak volna, mint 1918—19 korszakát Politikusok és tudósok, papok és kalandorok 25 éven át — a rágalmazástól és a történelemhamisítástól sem visszariadva — mindent megtettek, hogy a nép hősi harcát, a vértelen forradalmat a nemzet vesztének és szégyenének, ezzel szemben a népirtó világháborút és a bután kegyetlen ellenforradalmat hősi harcnak tüntessék fel. A felszabadulás előtt a rágalmak és a történelemhamisítás, a felszabadulás után gondjaink, majd a személyi kultusz torzításai gátolták a tisztánlátást az események objektív megítélésében. Ma a történlemi távlat, a tények pontos ismerete, valamint eredményeink, politikai tapasztalataink és következetes politikánk alapján jogunk és kötelességünk, végérvényesen és ünnepélyesen, igazságot szolgáltatni a forradalom eszméinek és részvevőinek. A nép forradalma Az urak azt mondták, a háborút, az országot a forradalom, a bolsevista aknamunka miatt veszítettük el. Azokban a napokban a nép tudta és jó ezt újból hangsúlyozni, hogy a háború nem a nemzet harca volt: a császárok kezdték és ők is vesztették el. Veszteségük már a háború második évében nyilvánvalóvá vált, és oka az ellenfélnél reakciósabb, elmaradottabb társadalmipolitikai berendezkedés, a fejletlenebb gazdaság, a korszerűtlenebb hadsereg volt. A nép a háború tűzfényé- nél ráébredt a hazugságokra. A megígért gyors és könnyű győzelemből — „Mire a levelek lehullanak’’ — négy keserves év lett, és „fiaink’’ nem tértek haza. A nemzet csaknem hétszázezer halottat gyászolt, több mint hétszázezer rokkantat ápolt, és az élet minden terhét viselő asz- szonyokat az éhező gyermekek százezrei vették körül és kísértették azok a gyermekek is, akik a háború miatt meg sem születtek. A nép ráébredt arra, ahogyan nő szenvedése* és nyomora, úgy nőtt a háború vámszedőinek a vagyona. Történelmi tény az is, hogy miután a végsőkig elkeseredett nép, zsarnokai, akkori vezetői akarata ellenére, győzelemre vitte a forradalmat, a régi rend képviselői, az országot áruba bocsátották és egymással versengve hívták be a volt ellenséget a forradalom leverésére, szervezték és segítették az ország megszállását. Hazugságuk, hogy a háború és az ország a forradalom miatt veszett el, méltó volt korábbi bűneikhez. Az ellenforradalom vezetői azt mondták huszonöt éven át, hogy a forradalmat idegen ügynökök szervezték és a „bolsevista métely” okozta. Az igazság ezzel szemben az, hogy az 1918-as őszirózsás forradalom okai mélyen a magyar múltban gyökereznek. A zászlót, amit ötven évvel ezelőtt felemeltek, csaknem 120 éve, 1849-ben, ugyanaz a hatalom tiporta sárba, vérbe, amely a nemzetet az első viLászló ünnepi beszéde lágháború tragédiájába taszította. A 48-as és a 18-as forradalmak céljai csaknem azonosak: a nemzeti függetlenség, gazdasági önállóság, a politikai jogok alkotmányos biztosítása, a köztársaság kikiáltása, a földkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldása. Amit 1918- ban e célokhoz hozzátettek, az a háború befejezésének; a tisztességes béke megkötésének követelése volt. Büszkék vagyunk rá, hogy a két forradalom hősi zászlaját végül a mi generációnk, a mi harcunk vitte diadalra, és valósította meg főbb céljait. Történelmi igazságszolgáltatás, mindennél meggyőzőbb bizonyíték a múlt rágalmaival szemben, hogy e célok megvalósítása nem a nemzet vesztét, hanem megerősödését, függetlenségét és felemelkedését eredményezték. A nemzet legjobb elméi az élen Sokat és kitartóan gyaláz- ták a nemzet vágyait megfogalmazó és azokért becsületesen harcoló politikusokat. Ebben a harcban a politika frontján és a tömegben is megvalósult a nemzeti egység. Egység, amely a történelem soron levő és halaszthatatlan feladatainak végrehajtására ötvöződött. Sok év távlatával és történelmi tapasztalataink birtokában látjuk, hogy a forradalom politikai vezetése nem volt mindenben következetes és sokban tévedett Ez az igazságnak azonban csak a kisebbik része. A lehetőségekhez mérten bátran és többségében tiszta szándékkal vállalta a nehéz és bonyolult feladatokat. Nagy politikai érdeme, hogy ha a helyzet megítélésében tévedett, elfogadta, hogy a legnagyobb bíró a nép, kijavítsa tévedéseit. Ebben a harcban a nemzet politikai vezetőinek legjobbjai származásuk és nézeteik sokszor távoli bázisairól kiindulva értek el a polgári demokratikus forradalom talajára és értették meg és értettek egyet a szocializmus feltartóztathatatlan gondolatával. nünk majd a sereg, ha ráuszítanak önnön véreidre, ne löjj fiam, mert én is ott leszek"! Az ellenforradalom urai azt állították, hogy a forradalom a terrorista kisebbség barbár uralma volt. Ha a történelem számára semmi más nem maradt volna, mint az írók, költők, festők művei, mit a forradalomért és a forradalomról alkottak, az ítélethez ez is elegendő volna. Ilyen művek csak tiszta és igaz célokért, az egész nép forradalmi izzásának hevében születnek. A forradalmat Budapesten, megyénkben, de szerte az országban a munkások és a ka- tonaruhéba öltöztetett parasztok vívták ki. A két alapvető osztály harci szövetsége volt az a fő forradalmi erő, amely győzelemre vitte, megvédte, majd tovább fejlesztette a forradalmat. 1918 vége felé már volt vezérkara is a harcnak, megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az alapvető osztályok szövetsége és a párt vezetése hatására a forradalom nem a tőkés polgárság uralmát hozta, hanem a történelmi helyzetnek megfelelően következetesen és gyorsan a fejlődés irányába, a szocializmus felé haladt. Az ötven évvel ezelőtt megkezdődött forradalom már az első hetekben túlhaladt a polgári demokrácia fázisán. Itt, Szentendrén a régi rend híveiből alakult Nemzeti Tanácsot két hét múlva felváltotta a lakosság kezdeményezésére a forradalom híveiből titkos szavazással választott új tanács. Megyénkben súlyos konfliktusok és harcok árán a tömegek, legjobb fiaik vezetésével, a reakciós mesterkedésekkel szemben megvédték és előbbre vitték a harci zászlót és e harcok árán néhány hónap alatt eljutottak a szocialista forradalom küszöbéig. A ma 50 éve megindult folyamatnak ez a tény adja igazi jelentőségét. Tizennyolc tanulságai között még egy dolgot kell megemlíteni : a forradalom vezetői közül a leghaladóbbak felismerték, hogy szövetségesek nélkül a forradalmat megvédeni nem lehet. És ezt már ezekben a napokban is o szovjet hatalomban, a munkásosztály és az emberiség legjobbjainak szövetségében látták. Ha elkésve is, de felismerték, hogy egyetlen nép sem vívhatja ki szabadságát, ha elnézi vagy részt vesz más népek elnyomásában. A polgári forradalom vezetői, ha tétován és bizonytalanul is, de tiszta lélekkel, baráti kezet nyújtottak a nemzetiségeknek és keresték a becsületes megoldást jogaik, nemzeti önállóságuk biztosítására. Tovább a szocializmus útján A nagy évfordulók ünneplésére méltó módon készült az ország. A polgári, demokratikus forradalom győzelmének évfordulóját azzal ünnepeljük leginkább, hogy teljesítettük célkitűzéseit és tovább haladtunk a megkezdett úton. Ezekben a hetekben megyénk és az ország népe újratanulta a dicső napok történelmét. A 18—19-es forradalmak tapasztalatai történelmi áttekintést és hasznos útmutatást adnak inai bonyolult feladataink megoldására is. A haladás a szocializmus útján ma sem könnyű. Az ellenség és a nehézségek legyőzése mellett fel kell ismernünk, le kell győznünk tévedéseinket és hibáinkat. És ha az eredmények mellett vereségek és kudarcok emek, erőt kell merítenünk az ötven év előtti lelkesedésből, abból a tapasztalatból, hogy az emberi haladás, a szocializmus ügye legyőzhetetlen. A legfontosabb most az, hogy tovább haladjunk a párt kilencedik kongresszusa által kijelölt úton. Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista nemzeti egységet, az igazi hazafiság és a nemzetközi szolidaritás gondolatát, hogy a szocializmus építését eredményesebbé, gyor-. sabbá tegyük. A feltételek ma sokkal jobl bak, mint ötven évvel ezelőtt, mert tisztábban látunk, mert mellettünk áll a szolidaritás, a kölcsönös védelem és segítségnyújtás alapján a Szovjetunió és a baráti szocialista országok tábora. A mai évforduló ünneplése során köszöntsük még egyszer tisztelettel és szeretettel a hősi harcok résztvevőit, tanúit: a forradalom veteránjait. Számukra küzdelmes, de nagyszerű élet adatott. A küzdelmek és szenvedések után részük lehet abban az örömben, hogy ügyük győzedelmeskedett és eszméik igazsága fényesen ragyog. Ügy érzem, egyetértenek velem a nagygyűlés résztvevői, hogy jó egészséget, hosszú, békés öregséget kívánjak számukra és azt, hogy legyenek tanúi még több eredménynek, győzelemnek, melyet az ő útjukon járva fiaik és unokáik elérnek — fejezte be beszédét Hegedűs elvtárs. Ezután ünnepi kultúrműsort a Szentendrei Ifjúsági Együttes adott. , Azt hiszem, elég, ha a polgári demokratikus forradalom vezéregyénisége, Károlyi Mihály nevét említem, aki nemcsak eljutott a forradalom gondolatáig, hanem élete végéig becsületesen és következetesen szolgálta azt. Példája bizonyítja, hogy a haladásért folytatott harc eszmék és társadalmi kategóriák ellen folyik. Az egyén becsületes szándékát — bárhonnan származik — a dolgozók, a forradalmi tömegek megértik és megbecsüléssel övezik. Megnyilvánult a nemzeti egység abban is, hogy az új Magyarországért vívott harcban hatalmas részt vállalt a haladó értelmiség. A nemzet legjobb elméi, tudósai és gondolkodói, társaságokban és körökben, sok éven át készítették elő a gondolkodásnak és eszméknek a forradalom befogadására alkalmas talaját. Közöttük is elsők voltak Szabó Ervin, Varga Gyula és Lukács György. A nemzet lelkiismerete, a költők, írók és képzőművészek legjobbjai megjövendölték és előkészítették a forradalmat, és kitörése után bátran mellé álltak. Hosz- szan lehetne sorolni neveiket, de azt hiszem elég Ady, Babits, Móricz, Gyóni, Kosztolányi, Móra, Krúdy, Kassák és Juhász Gyula nevét említeni. A forradalom előtt az ő verseiket olvasták, a forradalom sajtójában az ő írásuk szólt. A röpcédulákat költők írták, a plakátokat művészek készítették. „Mocb készülünk a döntő nagy csatára s ti lesztek elle(Foto: Gárdos.)