Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
ns* megyei 'i&Cirkm 1968. OKTOBER 11., PÉNTEK CSAK RÖV EURÖPA egyik legkorszerűbb egyetemi klinikáját adták át rendeltetésének Nyugat- Berlinben. A FRANCIA KORMÁNY nem járult hozzá a Citroen és a Fiat cég teljes társulásához, csak a két gépkocsigyár technikai együttműködését fogadta el. BONNBAN megkezdődött hat NATO-ha.dügyminiszter konferenciája, melynek témája: a nukleáris fegyverek esetleges bevetése európai konfliktus esetén. TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK az USA és Izrael között ötven Phantom típusú szuperszonikus vadászrepülőgép eladásáról. PERUBAN kisajátították és katonaság szállta meg a La Brea Y Parinas olajmezőket. TIZENÖT ÉVRE SZÓLÖ importegyezményt kötött Magyarország és Lengyelország. GIBRALTÁR Híd - rombolók között Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és kísérete szerdán a késő délutáni órákban repülőgépen Gibraltárba érkezett. Wilson brit miniszterelnök és Ian Smith, a rhodesiai fehértelepes rendszer vezetője szerdán éjszaka találkozott a „Rettenthetetlen” elnevezésű angol romboló fedélzetén és mintegy fél órán keresztül négyszemközt tárgyalt. A 30 perc elteltével a tanácskozáshoz csatlakoztak a küldöttségek más tagjai is: így az angol igazságügy-miniszter, a nemzetközösségi ügyek minisztere, valamint a rhodesiai igazságügy-miniszter és külügyminiszter. Jelen volt még Sir Humphrey Gibbs rhodesiai főkormányzó. A két kormányfő véleménye megegyezik abban, hogy Kállai Gyula nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) sünk a tőlünk bizony elég nagy földrajzi távolságra, s más élet- és természeti körülmények között levő Korea és Mongólia népeinek életével, munkájával. Bármerre is jártunk: üzemben, termelőszövetkezetben, úttörőházban, városban vagy falun — munkásokkal, parasztokkal, pásztorokkal, vagy értelmiségiekkel, tudósokkal, művészekkel beszélgettünk — mindenütt jóleső érzéssel tapasztaltuk népünk iránt érzett tiszteletüket és barátságukat. A magunk részéről — kifejezve a magyar nép testvéri barátságát — arról győződhettünk meg, hegy a szocializmus mindent legyőző ereje óriási változásokat eredményezett Korea és Mongólia életében. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK • villanyszerelő, • hegesztő, • hőszigetelő, • épület-asztalos szakmunkásokat, • kubikosokat, • kubikos brigádokat, • betonozókat, • útépítőket, • csatornaépítőket, • betanított munkásokat és • férfi segédmunkásokat. FIZETÉS: teljesítménybérben, kiemelt munkahelyi pótlék. Napi háromszori étkezés, szállás, szabad szombat. Jelentkezés személyesen, vagy levélben: DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár út 1. 26 sz. Építőipari V. Coj Jen Gén elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnökségének elnöke, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja és a Koreai Munkapárt más vezetői, akikkel alkalmunk volt beszélgetni, valamint a Mongol Népi Forradalmi Párt, a kormány, a Nagy Népi Hurál vezetői: Cedenbal, Szambu, Altangerel és más elvtársak teljes, egyetértésüket fejezték ki az öt szocialista ország által a csehszlovák népnek nyújtott fegyveres segítséggel, mert ezzel megakadályozták az ellenforradalmi veszély továbbterjedését. Hazatérve a hosszú útról, úgy vélem, megállapíthatom, hogy küldöttségünk sikeresen eleget tett megtisztelő megbízatásának. Ian Smith sajtóértekezletet tart a gibraltári megbeszélés az utolsó alkalom nézeteik egyeztetésére. Wilson brit miniszterelnök csütörtökön reggel a „Rettenthetetlen” elnevezésű angol hadihajó fedélzetén ismét találkozott Smith rhodesiai miniszterelnökkel és a két kormányfő megkezdte a rhodesiai probléma rendezésének lehetőségeiről folyó érdemi megbeszélést. Smith egy másik hadihajó fedélzetén kapott szállást, amelyet híd köt össze a „Rettenthetetlen”-nel. A brit sajtó első kommentárjai egyelőre nem találnak párhuzamot a rombolókat összekötő hajóhíd és a vitás kérdések áthidalhatósága között. Wilson angol és Smith rhodesiai miniszterelnök első érdemi tanácskozása három és fél óra hosszat tartott csütörtökön délelőtt. Trevor Lloyd Hughes, Wilson szóvivője közölte, hogy a tanácskozás „igen nehéz” volt — mindkét fél szilárdan kitartott álláspontja mellett. A probléma lényege — fűzte hozzá a szóvivő — az, hogy vajon Rhodesia „elfogadhatja-e a többség politikai hata- lomrajutásának elvét”. A szóvivő sejtetni engedte, hogy Wilson nem enged ebből az alapelvből. KÍNAIAK BIAFRÁBAN A nigériai csapatoknak ismét sikerült némileg előrenyomulniuk a még biafrai kézen fekvő területek központja, az utolsó nagyváros, Umuahia felé. lkot Ekpene városkát újra elfoglalták a szövet- * ségi csapatok. Az élet fokozatosan visszatér a normális kerékvágásba, a helyi lakosság, amely a lago- si kormány csapatai elől az őserdőbe menekült, kezd visszaszállingózni a városba. A szövetségi kormány katonái különféle bizonyítékokkal szolgáltak a semleges megfigyelőknek arról, hogy a biafraiak oldalán délafrikai, kínai és tanzániai zsoldosok is harcoinak. így például egy elfogott biafrai hadifogoly Abában elmondotta a megfigyelőknek, hogy több kínai tiszt is segíti a biafraiak kiképzését. Kettő közülük a közelmúltban a harcokban életét vesztette. „Zűgva-bőgve törte át a gátol..“ (Folytatás az 1. oldalról.) veszélyes gyalogosnak megközelíteni a folyó közepét. Láttuk a villanymotorral működő vibrációs gépet, amely 60 másodpérc alatt hat méter mélyre nyomta le az egy méter széles szádfalat: ilyen fémlemezek egymás mellé verésével szintén vízbetörést akadályozhatnak meg, vagy zárhatnak le. Homokzsák nyúlgátak helyett alumínium hullámlemezből emeltek magasítókat. Ugyanilyen hullámlemezeket használtak a buzgárok, a töltés mögött feltörő átszivárgó vizek kö- rülfogására. Elsorolhatatlanul sok újdonság. Ez volt a jellemzője az Árvíz- és belvízvédelmi Szolgálat a a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság közös rendezvényének. Elégedetten szemlélte Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal vezetője. Dégen Imre véleményéből: „Rengeteg ember helyett a sokkal gyorsabb és nagyobb hatású gépek dolgoznak. Az út jó, a látottakat kell fokról fokra tökéletesíteni”. Márkus István, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője: „Kitűnő megoldásokat láttunk. Egy percre sem szabad azonban elhanyagolni a védekezés hagyományos módszerét. Az új berendezések jelentősen erősítik erőinket az elemekkel folytatott küzdelemben”. t. gy. PRAGA Sem keresztút — sem összekötőhíd Prágában ülést tartott a CSKP Közép-Cseh Területi Bizottsága. A terület jelenlegi politikai helyzetének egyes problémáiról Jan Pillér, a területi bizottság első titkára, a CSKP KB elnökségének tagja beszélt. — El kell érnünk, hogy mindén párttag teljességgel megértse köztársaságunk helyzetét a két antagonisztikus táborra osztott világban — mondotta Pillér. — Köztársaságunk nem lehet sem keresztút, sem a Keletet a Nyugattal összekötő híd. Helye csupán és kizárólag a szocialista közösségben van. Marcus Aurelius Arnheiter Külsőre nem látszott rajta semmi különös. Olyan volt, mint az átlagos amerikai ten- gexésztisztek: határozott, céltudatos, nyakkendője mindig szabályosan megkötve. Szerette a whiskyt és a jó szivarokat. Egy sor kitüntetés tanúskodott katonai érdemeiről. A 43 éves Marcus Aurelius Arnheiter társaságában gyakran emlegette híres nagypapáját — bizonyos Louis von Arnheitert, a repülés német úttörőjét. Csak sokkai később derült ki az Amerikai Haditengerészeti Minisztérium archívumából, hogy ilyen nevű repülőúttörő sohasem létezett. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Az érdemes tengerész 1965 decemberében a hawaii Pearl Harbor-i amerikai támaszponton átvette a ,,Vance’» nevű romboló parancsnokságát. A beiktatás után az új kapitány első ténykedése az volt, hogy kicseréltette a lakosztályához tartozó WC-csészét. Ragaszkodott, hogy az új csésze fehér színű legyen, mert az eredeti fekete színű „bántotta szépérzékét”. Ezt követöleg jelentette, hogy a Vance romboló harcra kész. A vietnami térségbe irányították. Azt a feladatot kapta, hogy partmenti őrszolgálatot végezzen, a halászcsónak oka:, tíz-sunkákát ellenőrizze, nem csempésznek-e fegyvereket a partizánoknak. Ez a feladat azonban nem elégítette ki a harcias kapitányt, és hamarosan kidolgozta saját haditervét. A hajó egyik motorcsónakja állandóan a part közelében körözzön — csalétekként a partizánok számára. Ha az ellenség a csónakra támad, a háttérből feltűnik majd a Vance, és a szabadságharcosok állásait a parton szét fogja lőni. önkénteseket próbálj; toborozni a legénységből a motorcsónak számára. Minthogy önkéntes jelentkező nem akadt, ő jelölte ki az „önkénteseket” Üti>an Vietnam felé „harci diétát” rendelt el a legénység számára: túróból, kókuszvajból és gyümölcszseléből. A matrózoknak égett ugyan a gyomruk, de tudomásul vették a „különleges felkészítést”. A hajó négy hét múlva érkezett a vietnami partokhoz, és a legénység neúi kis nyugtalansággal állapította meg, hogy a kapitány mindenütt partizánokat vélt fölfedezni. A dzsunkák ellenőrzése helyett, amelyre parancsot kapott, a zárt hadműveleti területre hajózott. Elhatározta, hogy beavatkozik. „Az én helyem ott van, ahol harcolnak*’ — mondogatta. Pedig az elhagyott, homokos palton rajta kívül senki sem látott „ellenséges állásokat”. Arnheiter mégis elrendelte, hogy a partot tűz alá kell venni. Az értelmetlen akció után így jelentett a főparancsnokságnak: „Már az első lövéssel megsemmisítettünk egy elUenséges állást.” Arnheiter a jelentését elküldte a sajtónak is, mellékelte hozzá az életrajzát. Néhány nappal később a kapitány ismét gyanús mozgást észlelt a parton. Lövetett. „Visszalőnek!” — állapította meg. S a tüzelését csak akkor szüntette be, amikor a parton már semmi sem mozgott. Partra szálltak, s megállapították az eredményt: a gránátok két tyúkot lőttek szét. Ismét ment a hadijelentés, mely szerint a Vance romboló Arnheiter parancsnoksága alatt ellenséges állásokat semmisített meg. A tisztek és a legénység egyre nagyobb aggodalommal figyelték a kapitány különös viselkedését, de nem kockáztatták meg az ellenállást, mert hisz ezt a tengerészeti törvények szigorúan tiltják. Két hónap múlva a felső parancsnokság ellenőrzésekor megállapították, hogy a hatfö legénysége és ttsztjei „depresz- sziós állapotban vannak”. A hadbírósági tárgyaláson derült ki később, hogy a kapitány a legénységet állandóan nyugtatószerek szedésére kényszerítette úgy, hogy már szinte beszámíthatatlan állapotban voltak. A parancsnokság vizsgálatot rendelt el. Mielőtt azonban az eljárást megindították volna, Arnheiter kapitány még egy haditettet kívánt végrehajtani. Parancsot adott, hogy egy — a közelben cirkáló állítólagos kínai tengeralattjárót süllyesszék el, ha kell, akár atomtöltetű rakétával is. Egyik tiszt figyelmeztette, hogy ennek az akciónak beláthatatlan következményei lehetnek, mire Arnheiter kijelentette: „Egyelőre én vagyok a kapitány!” Szerencsére nem bukkantak a tengeralattjáró nyomára. Néhány nappal később — pontosan 99 nappal a parancsnokság átvétele után — a kapitányt rádióparanccsal Saigonba rendelték. A hadbíróság Arnheitert beszámíthatatlan- nak minősítette, és azonnal leváltotta. Eddig a történet, amelyről a Stern című nyugatnémet képeslap számolt be. SAIGON Puecsmese Ä Saigonban egy-két napja elterjedt és csütörtökön már cáfolt hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint egy leleplezett puccskísérlet miatt rendeltek el készenléti állapotot a délvietnami fővárosban és az ország más részein, csütörtök este televízió-nyilatkozatot tett Thieu elnök. Azt állította, hogy minden ellenkező értesüléssel szemben, nem volt Saigonban államcsíny és nem tartóztattak le egyetlen tábornokot sem. Hozzátette: „Ezeket az álhíreket azok terjesztik, akik a közrendet akarják ezzel megzavarni, s az ilyenekre büntetés vár”. Hő- ÉS SAVÁLLÓ, KOR. 5. MINŐSÉGŰ, 70 mm 0-jű, 1400—2200 mm hosszú KOVÁCSOLT KORACÉLT és Kor. 5. minőségű ÖNTECSET RAKTÁRRÓL SZÁLLÍTUNK. Kor. 5. minőségű öntecsünkből 1000 kg-on felüli rendelés esetén MÉRETRE KOVÁCSOLÁST VÁLLALUNK. Ár: megegyezés szerint. GANZ-MÁVAG Tel.: 340—540/2188, Kovács Imre. 27 — Te Béla, hiszen ezt én mór akkor megcsináltam! Nem emlékszel rá, még én mondtam neked!? — Nana! Amit én csinálok, az tudományős alapon megy. Egyébként még nem is mondtam, hogy a múltkor I Pesten összefutottam a volt tanulópároddal. Az asszony elpirult. — Évával? — Azt hiszem, úgy hívják... — Mi az, hogy azt hiszed? Mintha nem tudnád. Béla nem akarta észrevenni az asszony ingerültségét. — Érdeklődött, hogy mi van veled? Mondtam, hogy a gyerek teljesen lefoglal. És képzeld, éppen áz eredményességi munkaegység témáját választotta a disszertációjához. Már a gyakorlati idejét tölti. Egyszer elmehetnénk meglátogatni. Nincs is mesz- sze... Az asszony vállat vont. Elhatározta, hogy nem adja át magát a féltékenységnek. Rettenetesen szégyellte, hogy elárulta magát. A továbbiakban igyekezett ellensúlyozni azzal, hogy nagy érdeklődéssel hallgatta férje szakelőadását, de később rájött, hogy fogalma sincs, miről beszélt, mert egész idő alatt az foglalta le, hogy találkoztak. Nem az fájt, hogy Béla ezt ilyen könnyedén mondta, hanem az, hogy társnője már utolsó éves és éppen az ő témájából írja a disszertációját. Azt mondja Béla, hogy tudományos alapon? Jó, az igaz, hogy ő annak idején nem tudományos alapon dolgozta ki, hogyan lehet többet elérniük, mint az egyéni gazdaságoknak. Csak úgy. hogy mindenkinek érdeke legyen többet betakarítani. Könnyű Bélának. Saját traktorral, munkagépekkel, de nekik mindenért, még a rossz munkáért is fizetniük kellett a gépállomásoknak. Mintha meglopták volna. Béla? Vagy Éva? Személy szerint nem is rájuk gondolt. Különben is mindegy. Ballagó Júlia nincs többé. Berda sincs, akihez elmehetne. Azt mondja Béla, hogy Berda rossz lóra tett. Hát ő milyenre tett? Milyenre tett volna, ha nincs itt mellette? Megint eszébe jutottak az ötvenhatos nehéz hetek. Semmi sem fájna, ha Béla egyszer azt mondaná, hogy neked volt igazad akkor. Ha nem kizárólag saját személyének tulajdonítaná azt, hogy nem bomlott fel minden. Az egyetemi jegyzetek megsárgultak anélkül, hogy kinyitotta volna őket. Egyszer takarítás közben kiszedte a nagy könyvszekrény aljából és leporolta, aztán visszatakarta. Többé nem nyúlt hozzá. Úgy jött el az ősz, mintha nem akarna elszakadni a nyártól. Makacsul sütött a nap még szeptemberben is. Júlia úgy menekült előle, hogy kézen fogta a kis Julikát és leballagott vele a Duna-ághoz, amely a szárazság miatt olyan volt, mint valami őstengeri homokmeder. Itt-ott megrekedt egy tócsa, de száraz lábbal be lehetett menni a kis szigetig, ahol fürdőruhára vetkőzött és leheveredett a fövenyre. Olvasgatott, aztán kézimunkázott, amíg a kislány homokkuglófjait sütögette. Béla alig vol.t otthon, majdnem mindig utazott. Valamivel agyon kellett ütnie az időt. Tanulhatott volna, de az elmulasztott vizsgák letételére már nem volt bátorsága engedélyt kérni. Ismételni pedig nem akart. Időnként feltámadó lelkiismeretfurdalását azzal csillapította, hogy a gyerek miatt még korai lenne, majd akkor .tanul, ha a kicsi óvodába megy. Amikor a szigetről hazafelé tartottak, a kislány meghallotta apja motorkerékpárjának bugását. — Jön á papa! Hamarosan feltűnt Béla, és ahogy közelükbe ért, lelassított, majd megállt. A kislány kiszakította magát anyja kezéből és elébe futott. Béla addigra leszállt a motorról és felkapta a gyereket, aki guruló nevetéssel vetette hátra a fejét. Amikor Júlia is odaért, letette a földre és jókedvűen újságolta. — Julikám, siess haza, vendégek jönnek estére! — Már megint? — sóhajtott. — Majd örülsz, ha megmondom, kik? — Kik? — Többek között Éva, a volt tanulótársad, tőlük az elnök, a főkönyvelő és az állatorvos. Júlia soha nem volt igazi háziasszony. Azok az ambíciók, amelyek a főzni szerető nőket jellemzik, még most sem fejlődtek ki benne, pedig jóformán már csak a házimunka volt az egyetlen tevékenységi területe. Most azonban, hogy Éva jön, minden gondolatát a vendéglátás foglalta le. Elhatározta, hogy anyósát hívja tel. Sokszor voltak már náluk vendégek, de eddig nem kérte a segítségét, inkább elüzent annak a kislánynak, aki Béla távoli rokona és nagyon ügyes, szolgálatkész segítségnek bizonyult. Béla azonnal felajánlotta, hogy elküld érte. — Inkább a mamát kérd meg. (Folytatjuk)
