Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

4 1968. OKTOBER 10., CSÜTÖRTÖK Vakító fehér ing volt rajta, aprókockás, drága szövetből készült öltöny. Jóalakú, har­mincöt körüli férfi, markáns arcvonásokkal, az előtérben csellengők nem is értették, hogy’ kerül az ilyen ide? A koszos futószőnyeg, a csámpás székek, a foghíjasán világító lámpák alkotta keretben úgy festett, mint a lebújba tévedt világfi. A dagadt gondnok el­vette az irányító-lapját, beírta az adatait a könyvbe, valamit motyogott arról, hogy majd ol­vassa el a házirendet, s fölkí­sérte a második emeletre. A férfi úgy vitte két hatalmas bőröndjét, mint a semmit, mintha üresek lennének, holott a vak is látta, pukkadásig tö­möttek. A hálóterem emeletes vaságyai lehangoló feketesé­gükkel nem sok jót ígértek, de az új ember, mintha nem is figyelt volna oda. Letette a bő­röndöket, biccentett, annyit mondott: — Jó estét, Barna Márton vagyok, itt fogok lak­ni. A szoba nem sokat törő­dött vele, az emberek fölnéz­tek az asztaltól, ahol éppen a vacsorát kanalazták, s ismét tányérjuk, meg lábosuk fölé hajoltak. A gondnok elment, a férfi rakodni kezdett a gondok kijelölte szekrénybe, s őszinte megdöbbenést okozott azzal, hogy vállfákra rakta a ruháit, kemény kartondobozokba az ingeit, s sorra kisámfázta a ci­pőket. Az emberek néztek csak, s valaki félhangosan azt mondta: — Mint egy herceg. Az asztalnál ülők röhögtek. Az új ember hátrafordult, s meg­kérdezte: — Talán valami rosszat tettem? Annyi őszinte­ség, s nyíltság volt a hangsú­lyában, hogy a többiek zavar­tan elkapták róla a tekintetü­ket. Egész este alig szólalt meg valaki, mintha zavarná őket az új ember. Két hét nem sok, de a Her­ceg mintha kicserélte volna a szoba lakóit. Amikor látták, hogy a megérkezése utáni második este letakarítja az asztalon hagyott maradéko­kat, s valami porral, meg szi­vaccsal le is mossa, s csak utána ül le enni, először leg­szívesebben kést vágtak vol­na a hátába, de következő es­te már maguk söpörték össze a kenyérmorzsát, a felvágott héjat, retekgyökeret, a kiöm­lött levest letörölték, s csak dühösen morogtak vissza, amikor a Herceg fejbiccentés­sel annyit mondott: — Köszö­nöm. Dühösen méregették, mint az olyat, aki fölöttük áll, de másnap Dorner váll­fákkal jött haza, s nagy cé- có közepette — kikefélte a ru­háit! — azokra rakodott át a szögekről. A Herceg, bár a többiek nem látták, mosoly­gott az ágya tetején, a könyv mögül. Nem volt túl beszédes, annyit tudtak csak meg tőle, hogy műszerész, s a vezérlő­terem szerelését irányítja majd. Itt, ahol annyiféle em­ber verődik össze, de ahol az élet lényegében megreked a vegetáció színvonalán, a Her­ceg furcsa szerzetnek tűnt. Nemcsak a pedantériája mi­att. Olvasott, olvasott, de ami­kor belerángatták egy kár­tyapartiba, másfél óra alatt kiborította a többieket; min­den bejött neki. Reggelente tornázott, s csöndes megjegy­zéseket tett arra, hogy a pá­A Hereeú linka bajt okozhat. Ezért né­hány napig csak akkor hajtot­ták le a megszokott pofányit, amikor a mosdóba ment, ám utána valahogy elmaradt az egész, mintha az íze változott volna meg a kisüstinek. A Herceg úgy tett mindent, hogy nem lehetett rá hara­gudni, s nemet mondani is kellemetlen lett volna. Még a dagadt gondnok is takaró­dét fújt, s lecseréltette a sza­kadt, koszos, függönynek csú­folt tüllrongyokat az ablak­ról, s helyükre kartont agga­tott. A mosdóban a Herceg megcsinálta a hónapok óta. rossz csapokat, s amikor ezt látták a többiek, a szomszéd szobából két gyerek a zuha­nyozókat pofozta ki, mert ed­dig mindenhol folyt belőlük a víz, csak éppen a rózsákon át nem. Elintézte azt is a gond­noknál, hogy a folyosó végén levő konyhában fölállítottak egy újabb villanyrezsót, s így elmaradtak az örökös esti ve­szekedések, ki mennyi ideig főzőcskézik, míg a többi a há­ta mögött átkozza a világra- hozóját. A Herceg, amikor hálálkodtak neki a rezsóért, legyintett: — Ami jár az em­bereknek, azt meg kell adni, hát nem?! A mondásból ha­mar varázsige lett, mert a da­gadt gondnoknak, bármennyi­re pukkadt is, ezt szegezték neki az emberek. Dorner pél­dául kibogarászta valamelyik körlevélből, hogy kéthetente kellene ágyneműt cserélni; a gondnok dühöngött, de attól kezdve minden második hét hétfőjén — éppen a szabad szombatok után — friss ágy­nemű fogadta őket. A Herceg bólogatott, de a következő percben már arra tett meg­jegyzést, hogy az abált sza­lonnának rossz íze lesz a nyomdafestéktől. Sitkéi pi­pacsvörös képpel emelte föl a szalonnáját a könyvről, s hú­zódott odább. A szálláson, persze, már min­denki ismerte a Herceget, nem is emlegették Barna néven, de még Marciként sem; Herceg volt. Először legszívesebben ki­köptek volna, amikor fürdés után manikűrkészletet tett ma­ga elé, de azután elkérték a kisollóját, végül az egész kész­letet, s mint a kölykök a képü­kön serkedő pölyhöket, úgy mutogatták egymásnak a tö­rött körmök helyett puccoskodó félköröket. Sőt többen is vol­tak, akik az ABC áruházban rászántak egy húszast, s meg­vették a műbőr tokba tett ol­lót, ráspolyt, bőrtoló kanalat. Este úgy rakták a többiek elé, hogy azoknak még a vállrándí­táshoz sem volt kedvük. Egye­dül az öreg Káli mondott vala­mit, de hát neki soha semmi nem tetszett, ha a többiek nem másznak rá, talán még most is messziről kerülné a fürdővizet. A Hercegtől először csak kér­dezgették, mit olvas, azután — talán mert olyan ízesen tudta elmondani, mi is áll a könyv­ben — elkérték némi zavarral; hátha engem is érdekel? Vol­A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, ív- és lánghegesztő, motorszerelő, villanyszerelő, elektroműszerész, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét van, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ műszer és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeged környéke, Százhalombatta, Szőny) külszolgalatos munkakörbe csőszerelő, központi fűtésszerelő, hegesztő, lakatos, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyeken 44 órás munkahét van, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83. tak, akik bizony elaludtak az első oldal után, de azért csak haladtak napról napra. Amit nem értettek, azt a Hercegtől kérdezgették, s ilyenkor leg­többször már nemcsak arról esett szó, ami a könyvben nem volt világos, hanem átterelő­dött a beszélgetés másra is, úgy hogy végül már senki nem tudta, lényegében honnét is in­dultak el, hiszen a Herceg azt fejtegette, miért előnyösebb a széntüzelés helyett a pakura elégetése az erőmű kazánjai­ban, meg hogy az olajból mi minden készül. Kezdetben csak hallgatták, a mindent tudók­nak kijáró áhítattal, később bele-beleszóltak, megtoldották azzal, amit hallottak, tapasz­taltak, s az ilyen beszélgeté­seknek legtöbbször már csak a lefekvéskor szakadt vége, so­kan még akkor is folytatták volna, de hát nincs mese. öt­kor kelni kell. A Herceg azon­ban megígérte, hogy szerez né­hány aláírást, s akkor tv-jük is lesz. mert ott — mondta — valamivel okosabban beszélnek ilyesmikről, mint ahogy tőlünk telik. Két hét múlva már ott állt a társalgó két ablaka kö­zött a készülék, s a Herceg kapcsolta be a zsúfolt szoba hangos öröme közepette. A beruházás ötös alapszer­vezetének taggyűlésén a titkár a beszámolót olvasva, kijelen­tette: „A munkásszálláson az elmúlt három hónapban jelen­tős változásokat tapasztalha­tunk, s ezért köszönetét mon­dunk Barna Márton elvtár­sunknak, aki becsülettel telje­síti önként vállalt pártmegbi- zatását.” Mészáros Ottó Hazaérkezett küldöttségünk Guineából Hazaérkezett a magyar kül­döttség, amely dr. Sályi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács tag­jának vezetésével részt vett a Guineái Köztársaság függet­lenné válása 10. évfordulójá­nak ünnepségein. A küldöttsé­get Conakryban fogadta Ah­med Sékou Touré, a Guineái Köztársaság elnöke. Ugyancsak hazaérkezett Co- nakryból Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke is, aki a Gui­neái Demokrata Párt Orszá­gos Nőtanácsának meghívásá­ra vett rész a guineai nemzeti ünnepen. VISONTA IKERÓRIÁS Elkészült Visontán a máso­dik Heller-forgó féle hűtőto­rony. A két ariástorony az épülő Gagarin Hőerőmű egyes és kettes blokkjához szolgál­tatja majd a hűtővizet. Mind­kettő építészeti érdekességnek számít. A 112 méter magas tornyok belső átmérője az alapnál 47 méter, s a csúcsig mindössze 120 centimétert szű­külnek. Csaknem teljesen füg­gőleges hengerfaluk vastagsá­ga mindvégig 18 centiméter. Puskázáí (Kertész László rajza.) Öregek új pihenőhelye Összkomfortos napközi Fél tízre hirdették, de már kilenc órakor gyülekeztek a meghívottak Érden az öregek napközijének avatására. Az asztalok körül, az arcokon fe­szes ünnepélyesség, szinte csendben várják a tíz órát. Még körül sem néztek,' majd délután birtokba veszik a kis házat. Az ismerős csodálkozik, mert rá sem ismer az egykori iskolára, a látogató pedig ám,ul, mert ilyen szép napközi ott­hont még nem látott. A kis elő­szobából nyílik a nyolcszor öt méteres nagy terem, amely egyúttal ebédlő is. Televízió, rádió, sakk, kártya, társasjáték várja leendő barátait. Máris újságolták, hogy rövidesen könyvszekrényt kapnak saját könyvtárral. A konyhában ha­talmas boyler, ahonnan a für­dőszoba is kap meleg vizet. Az iskolát a Búzakalász Tsz építőbrigádja alakította át napközi otthonná, s dolgozott rajta mindenki Érden, aki szí­vén viseli az öregek gondját. A társadalmi szervek, a ktsz-ek pénzt adtak és mun­kát, hogy létrehozzák a budai járás második ilyen otthonát. Egyeiőre húsz öreget fogadnak, akik havi négyszáz forint jö­vedelemig térítésmentesen kapnak ebédet, hatszáz forin­tig a költségek felét, azon fe­lül pedig havi 143 forintot fi­zetnek az ebédért. Ha a tanács anyagi helyzete engedi, jövőre még tizennyolc rászorulónak biztosítanak itt meleg szobát és ellátást. A hivatalos átadá­son részt vett és köszöntötte a jelenlevőket* Érd országgyűlési képviselője, dr. Stark Janka főorvos asszony. Leletek urnasírból Aszód környékén kábelfektetéskor kerültek felszínre egy urnasírból ezek az edények. Az új leletek az aszódi Petőfi Mú­zeumban láthatók. “•*•• (Foto: Gárdos.) Új filmek a magyar munkásmozgalom hármas évfordulójára A magyar lom közelgő évfordulója alkalmából a MAFILM Stúdióban több olyan produkció készül, amely témájául választotta a fél évszázada zajlott őszi­rózsás forradalom esemé­nyeit, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának körülményeit, vagy a Tanácsköztársaság harcait. A hírhedt fehér-különít­ményes Prónay Pál napló­ját filmesíti meg Máriássy Félix rendező „Imposztorok” címmel. A felvételek Eszter­gomban folynak. A főbb szerepekben Tomanek Nán­dort, Mensáros Lászlót, Ba­ra Margitot, Iglódi Istvánt, Huszti Pétert és Kálmán Györgyöt látják majd vi­szont a mozinézők. Pille Máriáról, egy tiszai révész leányáról, egy 19-es vörösosztag harcairól, s egy Tisza vidéki kisváros direk­tóriumáról szól Markos Mik­lós új játékfilmje, amelyet4 „Pokolrév” címmel forgatnak. Gyöngyössy Imre fiatal muhkásmozga-1 rendező első játékfilmje a nagy hármas „Virágvasárnap” egy ma is a nép száján élő balladából kerekedett filmmé. A filmet a napokban kez­dik forgatni. Az első szín­hely várhatóan Tiszatarján lesz. Jelentős szerepet ka­pott a filmben Tóth Bene­dek és Hegedűs Erzsi, a deb­receni Csokonai Színház tag­ja. Két filmmel adózik a fél­évszázados évfordulónak a MAFILM katonai stúdiója is. „A komisszár legendája” címmel Róna Péter készít rövid játékfilmet, amelynek hőse Juhász Sándor, Eger­ben élő 19-es veterán. Már elkészült, sőt Veszprémben a harmadik katonaiilm-feszf- válon díjat nyert Kolonils Ilona alkotása, a „Katonafiamnak”. A filmben Várnai Zseni em­lékszik vissza címadó ver­sének megírására. Tatjana Szamojlova ismét Budapesten Az Anna Karenina című színes szuper-, szélesvásznú szovjet film díszbemutatójára szerdán Budapestre érkezett a címszerepet játszó Tatjana Szamojlova és a film rendező­je Alekszandr Zarhi. Tatjana Szamojlova nem első ízben jár Budapesten: 1961-ben főszere­pet játszott az Alba regia cí­mű magyar filmben. 1955-ben lépett először felvevőgép elé a Jack London-novellából ké­szült. „A mexikói" című film­ben. A Szállnak a darvak női főszerepében kapta szárnyra a világhírnév: a cannes-i fesz­tiválon a legjobb női alakítá­sért járó díjjal tüntették ki. Alekszandr Zarhi 1928 óta dolgozik a filmszakmában. A magyar mozinézők már több­ször láthattak Zarhi rendezte filmeket. Nálunk például be­mutatták „A furfangos Dnyesz- terka”, a „Viharos alkonyat’’ és a „Szevasztopol hősei” című alkotásait. KÖNYVESPOLC A manierizmus mesterei A Corvina Könyvkiadó A manierizmus mesterei című reprezentatív kiállítású, leg­újabb kiadványának tanul­mányírója, H. Takács Marian­na segít eloszlatni azt az év­százados tévhitet, amelyet 1741-ben az akadémikusideá­lokon nevelkedett művészeti író, Pierre Jean Mariette így fogalmazott meg: „Szerencsére ez a barbár modor (ti. a mani­erizmus) már feledésbe me­rült, ahol remélhetőleg örök­ké maradni is fog.” Ma már más szemmel néz­zük a manierista festők alko­tásait, és az egykor lenézett, önállótlannak csúfolt képek a világ múzeumainak nagy becs­ben tartott kincsei. A buda­pesti Szépművészeti Múzeum a manierista festők: Angelo Bronzini, Girolamo Macchiet- ti, Paolo Veronese, Jacopo Bassano, Greco, id. Jan Brue­ghel, Cornelius van Harrlem képeinek gazdag és változatos gyűjteményét őrzi. Az ízléses kötet 48 színes képet, azok történetét, vala­mint alkotójuk méltatását tar­talmazza. — K — Törköly — kétóránként Az Izsáki Állami Gazdaság­ban bemutatták a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár új automatikus rendszerű szőlőfeldolgozó gépsorát. Az óriás prések egyenként 100 mázsa szőlő sajtolására alkal­masak és kétóránként ürítik a törkölyt. AZONNAL FEL VESZÜNK 44 ÓRÁS MUNKAHÉTRE marós, köszörűs, helyzetfúrós, villanyszerelő, lakatos, betanított férfi és női munkaerőket, anyagmozgató segéd­munkásokat, valamint 6 órás munkakörbe 14 évtől fiúkat és leányokat. Kedvezményes étkezés, vidékieknek utazási hozzájárulás. Autóvillamossági Felszerelések Gyára Bp. XIII., Balzac u. 2—ó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom