Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-08 / 236. szám
( 1968. Október 8., kedd él tetté KSUrltm Kereskedelem és új mechanizmus Mi a baj az ötvenhetessel? Tallózás a MÉSZÖV félévi kereskedelmi mutatóiban A KERESKEDELEM ADATAI között mindig érdemes volt kissé elbogarászni, mert ahogy mondani szokás: ezek beszédes számok. Különösen most, hogy javában benne járunk az új gázdasági mechanizmus első esztendejében, s immáron arra nyílik alkalom,: hogy az ezzel járó új termék- iorgalmazási rendszerből következő adatokat tanulmányozzuk. Kezdjük azzal, hogy Pest jnegyében a szövetkezeti kereskedelemnek, s vendéglátó- iparnak — köztudottan — rendkívül jelentős pozíciói vannak, hiszen o lakosság 56 százalékának az ellátásáról gondoskodik. Vagyis számokban kifejezve: a megye 873 ez'er lakosa közül 481 ezer ember ellátását a szövetkezeti kereskedelem hivatott biztosítani. Mindezek után tehát, ha a MÉSZÖV idei első félévi kereskedelmi mutatóit, s eredményeit tanulmányozzuk, töb- bé-kevésbé általánosítható tapasztalatokat szerezhetünk, hogy milyen változásokat hozott az új gazdasági mechanizmus a megye kereskedelmi életébe, illetve vendéglátóiparába. DE MARADJUNK TOVÁBBRA IS A SZÁMOKNÁL. Pest megyében jelenleg 1255 szövetkezeti bolt van, s 520 szövetkezeti vendéglátóipari üzlet. A boltok — ahogy szaknyelven mondják: a kiskereskedelmi egységek — az év első felében egymilüárd-negyvennégymillió-kétszázötven- nyolcezer forintot forgalmaztak, a vendéglátóipari üzletek forgalma pedig ugyanez idő alatt kétszáztizenhétmillió- nyolcszázhetvenezer forint volt. Hatalmas számok, amelyek csak kimondva is elkápráztatják az embert, érdekesebb azonban az összehasonlítás. A lényeg ugyanis az, hogy a boltok és a vendéglátóipari üzletek forgalma összesen, 1968 első felében: jzázmillió- háromszázkilencvenhétezer forinttal volt több, mint a megelőző félévben. Tehát a vásárlási kedv növekedett... Persze, nemcsak a vásárlási kedvről van itt szó. Látnunk kell más tényezőket is, amelyek a forgalom emelkedéséhez vezettek. Nevezetesen: növekedett az árufélék választéka, vagy még pontosabban szólva —r javult az ellátás. Vegyük mindjárt a húsféléket, örvendetesen javult a helyzet. Az első félévben 60 vagonnal több húst mértek szét a szövetkezeti húsboltok, mint az előző év utolsó hat hónapjában. Persze, még mindig nem lehet azt mondani, hogy sikerült teljesen kielégíteni az igényeket. Itt azonban nem arról van szó elsősorban, hogy nincs elegendő hús, hanem az is hátráltatja a húsellátás megnyugtató megoldását, hogy az üzletek nem rendelkeznek elegendő hűtőtérrel. További 17 községben egyelőre még húsbolt sincs. A MÉSZÖV igazgatósága igyekszik segíteni oly módon is, hogy megegyezett a Húsipari Vállalattal, miszerint hetente kétszer szállítanak majd, tehát nem lesz szükség olyan nagy hűtőtérre, mint az egyszeri szállítások esetében kellene. Ezenkívül új hűtőgépeket is biztosítanak. KÜLÖNÖSEN MEGNÖVEKEDETT az idén a tej és a különböző tejtermékek fogyasztása. Néhány adat: a vizsgált félév alatt a szövetkezeti boltok 200 hektoliterrel több tejet, öt vagonnal több vajat, négy és fél vagonnal több sajtot adtak el, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Meg kell jegyezni ugyanekkor — a MÉSZÖV felmérései alapján —, hogy a tej, illetve a tejtermékek fogyasztása még tovább emelkedne, nincs azonban elegendő palackos tej, poharas tejfel, a dobozos sajtok választéka sem mindig kielégítő; egyszóval o feldolgozó üzemek maradnak el az igényektől. Ide tartozik még az is, hogy a zöldség- és gyümölcsellátás ugyancsak javult. Számokban kifejezve: az év első hat hónapjában a szövetkezeti boltok 500 vagonnal több zöldség- és gyümölcsfélét értékesítettek, mint az elmúlt esztendő első félévében. Ezek után bizton elmondhatjuk —, ha csupán e néhány élelmiszerféle forgalmának emelkedését, illetve bőségéneK növekedését vizsgáltuk —, hogy az ellátás alakulásában, a kereskedelmi életben az új gazdasági mechanizmus hatása érződik. Részben a mechanizmussal bekövetkezett új árintézkedések révén, részben pedig az új termékforgalmi rendszer révén. Nem szükséges hozzá sok magyarázat ugyanis, hogy a tejtermékek forgalmának növekedését a január elsejével bevezetett új, alacsonyabb árak befolyásolták. Ugyanígy a kedvező, s ösztönző felvásárlási árakhoz vezethető vissza a húsellátás örvendetes javulása. A gyülmölcs- és zöldségfélék megnövekedett mennyiségét is hasonlóképpen lehetne magyarázni, ehhez azonban hozzájárul az is, hogy kiteljesedett a szabadpiac. AZ ÜJ TERMEKFORGALMI RENDSZERRŐL szólva, érdekes megjegyezni, hogy a szövetkezetek a nagykereskedelmi vállalatokon kívül — miután erre lehetőségük nyílt — igyekeznek másfelől is biztosítani árukészleteiket. Számos szövetkezet közvetlen kapcsolatba lépett termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, kisipari szövetkezetekkel, vagy éppen különböző termelőüzemekkel. Többek között a pilisi, a biatorbágyi, a gödöllői szövetkezetek kötöttek igen előnyös szerződést a környékükben levő termelőszövetkezetekkel. Példaként érdemes megemlíteni, hogy a péceli szövetkezet az év első felében ruházati cikkeinek csak 67 és fél százalékát szerezte be a megyei nagykereskedelmi vállalatnál; ruházati árujának 32 és fél százalékát más megyék nagykereskedelmi vállalatainál, illetve közvetlenül kisipari szövetkezetekben rendelte. Természetesen más hasonló esetet is lehetne említeni. Ide tartozik továbbá, hogy a MÉSZÖV — a hiánycikkek csökkentése érdekében — olykor kollektív vásárlást szervez. Mert ha már itt tartunk, elmondhatjuk, hogy noha a különböző vegyesipari cikkekből elég jó az ellátás, gyakran hiányzik az üzletekből: a különböző hengerelt, húzott áru, szeg, vízvezetékcső, számos villamossági szerelési cikk, valamint az ipari kéziszerszámok, épületszerelési anyagok sora ... A 'MÉSZÖV ezek javítása érdekében vette fel a kapcsolatot a dunaújvárosi, miskolci, ózdi üzemekkel, valamint az ország számos műszaki nagykereskedelmi vállalatával, hogy közvetlenül tőlük szerezze be a jelenleg hiánycikként mutatkozó árut. Előfordult többek között az is, hogy egy külkereskedelmi vállalat közvetítésével a Szovjetunióból vásároltak 160 tonna betonvasat. EGESZEBEN VÉVE még azért nem lehetne azt állítani, hogy a megye szövetkezeti kereskedelme teljesen új utakon jár. Van, ahol nem hatnak eléggé — vagy egyáltalán nem — az új gazdasági rendszer tényezői. Az úgynevezett monopolhelyzetben levő vállalatok esetében például, mint amilyen többek között: a sütőipar, s a TÜZÉP. A pékárut — jelentéktelen kivételektől eltekintve — csakis a Sütőipari Vállalattól szerezhetik be a szövetkezeti boltok, vagyis ez esetben nincs „konkurrens cég”, ahová az üzletek fordulhatnának áruért, amennyiben elégedetlenek a sütőipari termékeivel, illetve a szállítás módjával. A sütőipar számos esetben vissza is él a helyzetével: nem biztosít a tájjellegnek megfelelő kenyeret, nincs meg a kellő választék a finom pékárúból. Egyszóval: a vállalat _ megközelítőleg sem látja el úgy a szövetkezeti üzleteket, mint a saját szaküzleteit. Nem is beszélve a késedelmes, hiányos szállításokról — A MÉSZÖV most azt tanácsolja a szövetkezeteknek; ahol arra lehetőség kínálkozik, újítsák fel, s helyezzék üzembe saját kezelésükben a régi pékségeket, amelyek jelenleg többnyire nem működnek. A TÜZÉP-ről — monopol helyzetéből következően — hasonlókat lehetne elmondani, mint a sütőiparról. A tüzelőanyagot késéssel szállítják a szövetkezeti telepeknek, hiányos az áruellátás, minőségi szeneket — mint a berentei, s az NDK-brikett — nem biztosítanak. Építőanyagokból is szegényes az árubeszerzési lehetőség. Mindezekből következően a szövetkezetek tüzelő- és építőanyag-forgalma az első félévben hat és fél százalékkal volt kevesebb, az elmúlt év hasonló időszakának forgalmánál. Ami a szövetkezeti vendéglátóipart illeti, két dolog érdemel említést. Az egyik, hogy az üzletek kis híján kétszáztí- zennyolc-millió forintos félévi forgalma több mint nyolc százalékkal magasabb a. tavalyi első félév forgalmánál. A másik, hogy örvendetesen megnövekedett az ételfogyasztás; csaknem 30 százalékkal több étel fogyott a szövetkezeti vendéglőkben az idei első félévben, mint a tavalyi első hat hónapban. Sör ugyan az idén sem volt elég, noha hetvennyolc és fél ezer hektolitert adtak el belőle az év első két negyedében —, több mint tizenötezer hektóval többet, mint a tavalyi év hasonló időszakában. VÉGEZETÜL csak annyit, hogy az áruforgalom emelkedését szolgálta, s szolgálja a szövetkezeti üzlethálózat bővítése, fejlesztése is. Erre mintegy hatvanmillió forintot fordítanak az idén: az első félévben 22 kiskereskedelmi és 17 vendéglátóipari üzlet építését, korszerűsítését, bővítését fejezték be... <d. k. j.) Tegnap délelőtt a Budapest környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó huszonkét közös gazdaság értékesítő és beszerző vállalkozást alakított. Részt vett az alakuló ülésen Virágh István, a TÖT főtitkárhelyettese és dr. Biró Ferenc, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Dr. Kecskeméti Lajos, a területi szövetség titkára ismertette, mi ösztökélte a termelő- szövetkezeteket a vállalkozás létrehozására. Mint hangsúlyozta: az egyesülés célja, hogy a közvetítő kereskedelem kiiktatásával megrövidítse az áru útját, és közvetlenebb kapcsolatot teremtsen a termelők és a vásárlók között. A termelőszövetkezetek évente 100 millió forint értékű árut forgalmaznak majd a közös vál(A cikk első részét vasárnapi lapunkban közöltük) Az újítómozgalom haszna kettős: gyorsítja a technológiai fejlődést, a gyártmánykorszerűsítést, s széles körű üggyé teszi a műszaki fejlesztés egészét, propagandát csinál a műszaki kultúra általános emeléséhez. Az ötvenhetes elvi pasz- szusai maradéktalanul megfogalmazzák e kívánt és helyes célokat, a rész- és kiegészítő rendelkezések azonban — ahogyan azt a cikk első részében összefoglaltuk — több tekintetben ellenkező irányban hatnak. Ez a, kétségtelenül 'nem kedvező, légkör újítások százait s találmányokat marasztalt az év első felében az íróasztalfiókokban, s jelenleg is alig-alig kerülnek ezek elő. Holott a gazdaságirányítás rendszere éppen gyorsítani kívánta a műszaki fejlődést, s ezzel az újítómozgalom hasznosítását is eredményesebbé tenni. Élni a lehetőséggel A vasasszakszervezet termelési osztálya húsz nagyüzemben vizsgálta meg az újítómozgalom1 helyzetét, s megállapíthatta, hogy az év első felében a múlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva tízmillió forinttal csökkent a megvalósított újítások gazdasági eredménye. A csökkenés, sajnos, néhány kivételtől eltekintve — mint a Mechanikai Müvek — általános. Kétszeresen rossz ez azért is, m,ert néhány helyen — mint például a Pestvidéki Gépgyárban — dinamikusan fejlődő mozgalmat rekesztett meg, hatása tehát; nemcsak most, hanem a későbbiekben is lecsapódik. (A ma veszni hagyott új gondolat esztendő múlva akár egymilliót érne!) A lalkozáson keresztül. Termékeik zöme a gyorsan romló áruk közül kerül ki. Például friss zöldséggel, gyümölccsel és tojással látják el a fővárosi piacokat. A mezőgazdasági árukat közvetlenül a termőhelyről szállítják a standokra, és így 10—20 órával hamarabb kerül a vevőkhöz a termék. A budapestiek a vállalkozás révén évente 3—4 ezer vagonnyi áruhoz jutnak. A közös vállalkozás az áru összegyűjtését bizományos rendszerben végzi. Emellett közvetlen kapcsolatot teremt a konzervgyárral és a Hungaro- fructtal. A termeléshez szükséges szaporítóanyagok és gépek beszerzésével is foglalkozik. A közös vállalkozás igazgatójául Végvári Józsefet, az ellenőrző bizottság elnökéül Czizmazia Lászlót választották. vállalatokat nyugodt lelkiismerettel nem lehet elmarasztalni. Hiszen — megint csak például — még most sincs pénzügyi utasításuk arra, miként számítsák ki az újítási díj alapját képező hasznos eredményt, s nincs útmutatás más számítási módszerekre sem. (Mint amilyen volt a 16/1961. (X. 14.) P. M. számú rendelet.) Minden nehézség ellenére is bátrabban kell élni az adott lehetőségekkel, s a vállalatok egy részénél próbálkoznak is ezzel. A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalatnál például a termék kiszállítása után fizetnek újítási díjat, hogy megakadályozzák a raktárra termelő „újításokat”. A Ganz Műszer Müvek Árammérőgyárában külön anyagi ösztönzést adnak azoknak az újítóknak, akik javaslatai normaóra-megtakarítást eredményeznek. A Csepel Autógyárban — éppen az anyagiak nagyon szűkös volta miatt — ha legalább három éven át használható az újítás, akkor a díjat két évig fizetik stb. Lehetőség az is — igaz, most már csak a jövő esztendőre —, hogy az ebben az évben elhanyagolt újítási feladattervek meglegyenek, elkészüljenek s azokban meghatározott, külön- jutalmak serkentsék, biztassák az újítókedvet. Ugyancsak keresni kell annak lehetőségét, hogy a közreműködők megszűnt fogalomköre helyett miként lehet anyagilag is honorálni azokat — s erre például Ikiadon éppúgy szükség van, amint elmondták, akár Diós- don- —, akik munkájukon túl sokat tesznek azért, hogy egy- egy újítás mielőbb megvalósuljon, azaz az üzemben dolgozó műszakiakat. Ne újabb kiskapukat Jó néhány helyen szóvá tették: az új rendelet a régi rendelet több kiskapuját becsukta, ám nyitott egy-két újat. Volt már eset, hogy az újítási díj fogalmából kirekesztett újító átadta olyannak javaslatát, aki — lévén a hármas részesedési kategóriába sorolva — kaphat díjat, s ugyancsak „kulisszák mögötti” játékra nyit lehetőséget — sőt kényszerít nem egy esetben —, hogy az újítások kivitelezésénél a túlórák igénybevétele gyakorlatilag megszűnt. (Főként olyan üzemekben nehéz gond ez, ahol a szerszámkészítő-, forgácsolókapacitás túlterhelt, márpedig nem ritkaság az ilyen üzem.) A vállalati újítási szabályzatnak ugyanakkor — s a jövő évi, már két esztendőre érvényes kollektív szerződések kidolgozásakor erre is gondolni kell — tartalmaznia szükséges azoknak az újításoknak az anyagi elismerését is, melyek eszmei jellegűek —főként a munkavédelmi újítások, melyek gyakorlatilag ma nem kívánatosnak tűnnek! —, nem növelik a nyereséget, de — emberek egészségét, testi épségét védik. Az ötvenhetes célja, értelme ellenkezik az újabb kiskapukkal, s ellenkezik a ma kialakult helyzettel is. A Csepel Autógyárban mondotta el az egyik sokszoros újító: ha benyújtaná megközelítően egymillió forint megtakarítást biztosító újítását, írd és mondd, maximum nyolcezer forintot kapna érte, mert száz forint megtakarítás után — a kettes részesedési kategóriára — nyolcvan fillér jut. A korábbi rendelkezés szerint legrosz- szabb esetben is — kétszázalékos díjkulcs alkalmazásával — húszezer forintot kapott volna. Nem nyíjtja be tehát javaslatát... Ne vitassuk: helyes vagy helytelen magatartás ez Az újításban több száz otthoni munkaóra van. Nem tudom nyugodt szívvel azt mondani a szerzőre, hogy pénzéhes, anyagias. Sokkal inkább tudom azt mondani, hogy az egyéni és vállalati, a vállalati és népgazdasági érdeket jobban kell egyeztetni; mindhárom partnernek érdemes, kifizetődő legyen! Pontot a viták végére Ikiadon fogalmazták meg: sajnos, elég drága viták ezek, mármint az új rendelet értelmezése s gyakorlati alkalmazása miatti nézeteltérések. így igaz. Néhány félreérthető vagy rossz passzus, megtetézve a helyi bizonytalansággal, a népgazdaságnak valóban sok milliójába került, az 1968-as esztendő első kilenc hónapja ezt bizonyítja. (A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége 252 vállalatnál szerzett tapasztalatok alapján is ezt volt kénytelen megállapítani legutóbbi ülésén.) Éppen ezért nagyon itt az ideje a viták lezárásának, a kérdések tisztázásának s néhány részletkérdés módosításának. Miben foglalhatnánk össze javaslatainkat? Először: a jövő évi kollektív szerződések kidolgozásakor az újitási szabályzatok kerüljenek felülvizsgálatra, s azokkal egy időben készítsék el az újítási feladattervet, mert csakis így biztosítható az újítómozgalom tervszerűsége. Másodszor: valamennyi vállalat — tehát a közlekedési, kereskedelmi, mezőgazdasági vállalatok is — megkötöttség nélkül élvezhesse az újítási díjak átlagának beszámítását a bázis-bérszínvonalba. 1 Harmadszor: az újítási jutalom, díj stb. ne a csoportátlagot, hanem a teljes Részesedési alapot terhelje, mert ezzel vége szakad a sokféle <6vatosko- dásnak, illetve a személyeskedő vitáknak. E három fő kérdés rendezése — a rendeletek módosításával is — hozzásegítene a többi, részletkérdés tisztázásához, s akkor nem maradna más hátra, mint — újítani, valameny- nyiünk gyarapodását szolgálva. Mészáros Ottó llku Pál Várnába utazott A szocialista országok felső- oktatási minisztereinek értekezletére hétfőn llku Pál művelődésügyi miniszter Vezetésével öttagú küldöttség utazott Várnába. Uitz Béla Budapesten Budapestre érkezett a Szovjetunióban élő Uitz Béla, a XX. századi képzőművészetünk nagy mestere. A 82. évében járó művész hét esztendeje járt utoljára Budapesten. Most — mint mondotta — örömmel fogadta el a Művelődésügyi Minisztérium egy hónapra szóló meghívását. Alkotói pályája során Uitz Béla most lép először a nyilvánosság elé egyéni tárlattal — nem kevesebb mint 250 művével. Kiállítása október 24-én nyílik a Nemzeti Galériában. Bélyegkiállitás Országos bélyegkiállítás nyílt vasárnap a BNV 43-as számú pavilonjában. A 41. magyar bélyegnap eseményeként nyitotta meg a bemutatót dr. Jánossy Lajos akadémikus, a szövetség elnöke. A megnyitón díjakat adtak át a bélyeggyűjtők fotópályázatára beérkezett legjobb munkákért, s kitüntették a legrégibb filatelistákat. ÚJ KÚT Ma délelőtt a ráckevei tanács és a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei együttes ülésen döntenek a lakosság jó és elegendő ivóvízellátásának kérdésében. Eddig joggal panaszkodtak a ráckeveiek; az ivóvízellátás akadozott és a minősége sem volt kifogástalan. Éppen ezért mintegy félmillió forintos költséggel 350 méter mély kutat fúrnak, amelynek napi vízhozamát 150 köbméterre tervezik. Ezután a ráckevei törpevízmű napi hozama eléri majd az 1100—1200 köbmétert. A szakemberek szerint ez a mennyiség bőségesen fedezni fogja az 5000 lakosú község ivóvíz'igényét. Nem repülő csészealjak A Balatonfüzfői Nitrokémiai Ipartelepeken üvegszálas poliészterből óriási lámpaburákat készítenek. A 280 centiméter átmérőjű, 80 kilogramm súlyú lámpaburákból az idén 50 darabot készítenek. A képünkön látható lámpaburák Miskolc közvilágítását szolgálják majd. Megalakult az Agrokoop Közös vállalkozást alakított 22 Pest környéki tsz
