Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

Hétperces tv-adás Vác ró l Kié lesz a nagydíj? Elnök : Várnai Zseni A jövő hét végén lesz há­rom váci üzem — a HAGY, a Kötöttárugyár és az Izzó — irodalmi színpadai vetélkedés­sorozatának döntője. Október 12-én, szombaton az utolsó forduló és ott dől el, hogy kié lesz a nagy díj? Értesítés jött Vácra, hogy Várnai Zseni, a 78 éves, József Attila-díjas költő elvállalta a zsűri elnöki tisztségét. A televízió is érte­sítette a váciakat, hogy a nép­szerű szombat esti, „A tv je­lenti” műsorban hétperces egyenes adásban közvetítést ad a váci vetélkedőről. VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1968. OKTÓBER 8., VASÄRNAP Kedden nyit a zenebarátok klubja A hét elején megbeszélést tartott a zenebarátok klubjá­nak vezetősége. Ügy döntöttek, hogy ebben a szezonban az első előadást október nyolca- dikán, kedden délután öt óra­kor tartják. Az elmúlt évben fél órával később kezdték a klubesteket, de a vidékről ér­kezők kívánságára megváltoz­tatták a kezdés időpontját. Még egy változtatást „sza­vaztak meg” a klub vezetői. Ebben a szezonban Marton Klára klubvezető zenetanár nem tart minden összejövete­len előadást, csak havonként egyszer. Minden második hé­ten tehát szabad zenehallgatás lesz, és amikor erre lehetőség adódik, zenei tárgyú, zenetör­téneti nagyságokkal kapcsola­tos filmeket vetítenek. Az első három előadásban az opera fejlődéséről beszél Marton Klára. Brahms, Cho­pin, Wagner, Erkel és Liszt életművét ismerik meg a klub tagjai, természetesen hangle- fnezes illusztrációkkal. A klub továbbra is a tömeg­szervezetek székházában, az első emeleti könyvtárban tart­ja összejöveteleit. (b.) — Űj térképek készülnek Vas megye 231 településé­ről. Az 50—60 évvel ezelőtti térképek ugyanis ma már nem tükrözik a valóságos helyzetet. KGST-mintaüzem a DCM-ben Rövidesen átadják Közép Európa egyik legmodernebb aknakemencés mésziizemét Cementóriásunk mellett az új mű kemencesorainak hatal­mas, 45 méter magas, karcsú épülete impozáns látványt nyújt a Dunakanyar vendégei­nek. Az építkezés 1966 tava­szán kezdődött és akkor még úgy tervezték, hogy az üzem az első tonna meszet 1969. ja­nuár elsején adja a népgaz­daságnak. A gyár és a kivite­lező vállalatok dolgozói arra törekszenek, hogy egy vagy több kemence határidő előtti átadásával már a közeljövő­ben üzemeljen a mészímű és még az idén 15—20 ezer tonna meszet biztosítson a lakásépí­tőknek. Vértesi György gyárigazgató elmondta munkatársunknak, hogy a kemencék építése tu­lajdonképpen már befejező­dött. Jelenleg a kiszolgáló be­rendezéseket. szerelik és a ke­mencesor elektromos műszere­zésén dolgoznak. Ez az üzem a KGST-or- szágok mintaüzeme lesz. Évi 144 ezer tonna mész ter­melésével a magyar mészmű­vek exportját is támogatni kí­vánja. Sokan nem tudják, hogy a magyar ipar már eddig is nyolc — ehhez hasonló — mészművet exportált, fejlett kapitalista országokba, így például Olászországba is. Ez a félautomatikus rend­szer nagy teljesítményű porel­szívó berendezéseivel egészsé­ges munkakörülményeket biz­tosít és csaknem teljes mértékben kiküszöböli a nehéz fizi­kai munkát. A régi módon történő mész­A nyár Kivár a nyár,' aztán súlyát betöltve lehull. Mint az összement tej, csomósodik a felhő, vagy mint a jég, mikor tört táblája vízbe fúl, Néma tekintet lüktet a pilla-rács mögött... Világgá nőtt a karcsú folyondár, s megreped az erejét hitetlen módján levedlett kő. Szétnyomtam talpam alatt a csodát, s nem fele! megidézett szembogarad — a kékben didergő Kiált, aki torkának ura, méterrel nem lehet megszabni hite sáfár birodalmit. Enyém, vagy a tiéd minden csillag az égen? szemünk szabja meg —, pupilla-akaratunk tág! Mivé semmisül, vagy újul az élet, a hang, a fény7 ... induljunk, holnap még virágot hoz a könnyű léptű éj! Iglói Sarolta sorra le kellett, illetve le kell állítani. Az új mészműnél a dolgozók feladata inkább csak a műszerek ellenőrzéséből, a gépek kezeléséből áll. Ezt a munkát többnyire segédmun­kásokból átképzett női dolgo­zók végzik. Horváth József, munkaügyi csoportvezető arról tájékozta­tott, hogy egyelőre munkás­hiánnyal küzdenek. Vácott a munkaerőkereslet jelenleg na­gyobb a kínálatnál, amihez hozzájárul az is, hogy új üzemről van szó, amelyet nem ismernek, és ezért idegenked­nek tőle. Annak ellenére, hogy a gyár a segédmunkásoknak 6—13 fo­rintos, a betanított munkások­nak 6,50—14 forintos órabért, csökkentett munkaidőt és minden igényt kielégítő szo­ciális körülményeket bizto­sít — még nagyon sok munkás­kéz hiányzik. égetésnél az 50—60 fokos hő- Október végéig 85 női és 53 ség, a levegő szennyézettsége j férfi betanított munkásra len­igen kedvezőtlen munkakörül- ! ne szükség. Ezt elsősorban mények okozója, ezeket az el- I Vácról és Vác környékéről avult berendezéseket ezért \ szeretnék biztosítani. A gyár vezetői reményked­nek abban, hogy a most folyó munkaerőtoborzás eredmény­nyel zárul, és ezzel az utolsó akadálya is elhárul annak, hogy a mészmű határidő előtt megindulhasson. (p. r.) HELYTÖRTÉNETI PÁLYÁZAT A Hazafias Népfront járási bizottsága és a járási tanács vb művelődési osztálya pályázatot hirdet a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Amatőr helytörténet-kutatók, monográfia- és krónikaírók, valamint pedagógusok vehetnek részt a pályázaton, az 1918— 19-es események helyi emlékeinek, szájhagyományainak ősz- szegyűjtésével, írásba foglalásával. Ahol erre lehetőség van, hozzanak létre honismereti szobákat, a kutatás során előke­rült helyi dokumentumokból rendezzenek kiállítást. Helyes, ha e munkába bevonják az úttörőket és az iskolák történelmi szakköreinek tagjait. A kutatómunkához a váci Vak Bottyán Múzeum és a Pest megyei Levéltár segítséget nyújt. A pályázat határideje 1969. március 1. A pályaműveket a járási tanács művelődési osztályához kell beküldeni. Az első díj 3000, a második 2000, a harmadik 1000 forint. A három fődíjon kívül jutalomban részesítik azokat a műveket is, ame- lyek nem értek el helyezést. A pályadíjakat 1969. március 21-én, ünnepi tanácsülésen osztják ki. A művészetről és a valóságról tart előadást dr. Végvári Lajos kandidátus, a Képzőművészeti Főiskola tanára, szerdán, októ­ber 9-én, a Madách Imre Mű­velődési Központ „A képző­művészet világa” című soro­zatában. Előadását vetített ké­pekkel illusztrálja. Emberek — lángban RÖVID HÍRBEN közöltük pénteken, hogy a DCM terüle­tén szerdán hármas baleset történt. Három fiatal villany- szerelő — a budapesti Könnyű­ipari Szerelő és Épületkarban­tartó Vállalat munkásai —• sú­lyos égési sebeket szenvedtek, miközben egy hatezer voltos feszültségű árammal telített kábelt fűrészeltek volna el. — Nővérke, ki ez az ember? — kérdi suttogó hangon az összeégett arcú beteg, a buda­pesti I. számú sebészeti klini­ka kórtermében. Sebzett ajka mozdulatlan, alig jön ki rajta a hang. Mindkét szeme beda­gadva, ■ talán csak a körvona­laimat látja, ahogy ott állok az ágya végében. — Magukat jött meglátogat­ni. — A nővér hangja gyön­géd, szinte simogató. Közelebb lépek, s megmondom azt is, hogy újságíró vagyok. A szom­szédos ágyban fekszik — ugyancsak égési sebektől bo­rítva — sorstársa ebben a szerencsétlenségben. Megtört tekintettel néz rám, ő egyelőre nem kérdez semmit, csak fek­szik mozdulatlanul. Éppen dél van, két nővér készül őket megebédeltetni. Türelmes gondossággal megitatják a levest, csutorás csészéből, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzanak nekik. Félreállok az ágy végéhez. Akaratlanul is Pára Lászlót, a súlyosabb beteget nézem, és sokáig nem tudom levenni róla a szememet. Ha ismer­tem volna a végzetes szerda előtt ezt a szúrólángtól legin­kább megcsúfolt fiatalembert, akkor sem idéződne emlékeze­tembe a régi arca. Nincsenek már meg rajta az egyéniséget tükröző vonások. Nem, nem tizenkilenc éves már ez az arc. Az időtlen idő borult a leégett bőr helyére, eltakarva a fáj­dalmak belső szorításait is a rátekintő szemek elöl. össze­zárt szempillái között csak a kórterem sejtelme szűrődik át. abból is csak a fehér mennyezeté, s talán a nővérke szelíd arca, aki most fölébe hajol. Tuskóként fekszik a hátán, s csak akkor változik testhelyzete, amikor — mint az imént is a leves itatásakor — a nővér felülteti óvatosan. Szemem a bepólyált mell­kasra siklik — milyen sebek lehetnek alatta! — aztán a bal karját nézem, bekötözve az is, még az ujjai sem látszanak ki. Jobb karján szabadon látszik az egészséges fiatal izomzat, de a megégett kézfej el van rejtve a világ elől. Ezzel a ke­zével fűrészelte még szerdán a vastag kábelt, melyből alattomos villámok csaptak ki, szúró lángtengerrel árasztva el a szűk aknát, melyben a három fiatalember dolgozott. Kendi Gyula György a „könnyebben” sérült kettejük közül. Neki csak a bal arca égett össze teljesen, a jobbnak csak a fele. Dús haját alig ér­ték a lángok, de a jobb kéz­fejét — ő is ezzel fogta a fű­részt — csuklóig, bal karját és a kezét pólya borítja, hasán pedig tenyérnyi égési seb. A tizenhét éves fiatalember mindenre emlékszik, ami azon a szomorú szerdán velük tör­tént. El is mondta ott nekem egész napját az elmúlt vasár­nap a kórházi ágyon. Szavai­ból most csak a baleset per­ceit rögzítem. — Mondták nekem, hogy menjek le az aknába. Hajdú Sanyi bácsi volt megbízva a műnk-, vezetésével. Egy kábelt kellett kicserélni. Kezembe adott egy csípőfogót, hogy vagdossam el a kábeleket ösz- szetartó drótokat. Utána a megmutatott kábelt kellett kicibálni, a többi alól. Nem bírtam egyedül. Leküldte Pára Lászlót és Tóth Miklóst, s együtt kihúztuk. A kezünket vittük rajta végig, a megmu­tatott kábelen... — Egyik társunk, Szakács Gabi leszólt, hogy ne azt vág­juk, mert abban áram van. Kassai meg Hajdú Sanyi bá­csi erre azt mondta: vágjátok csak, nincsen abban áram ... Pora és Kendi megkezdte a fűrészelést, a „kábelmalac” két végén. Tóth Miklós mel­lettük állt az aknában. Alig húztak néhányat a fűrészen — a végzetes eset bekövetke­zett. — Nagy robbanás és fény keletkezett. Recsegett, ropo­gott a kábel. Szememet hirte­len behunytam, de úgy is csu­pa fényesség volt az akná­ban. Reszkettem minden ízem­ben, azt hittem, ott halok meg. De felálltam, hogy me­neküljek. A nadrágom meg­gyulladt, kiugrottam az akná­ból ... fájt mindenem... — Mi csak azt a kábelt vág­hattuk el, amit mondtak. Ne­künk a szerelők parancsolnak — válaszolja egy kérdésemre. Pora László legalább tízszer kapott vérátömlesztést múlt vasárnapi látogatásomig. Tóth Miklóstól tudom — akit csü­törtökön meglátogattam a vá­ci kórházban — hogy Pora túl van a krízisen. Tóth a leg­könnyebb sérült. Arcán már kinőtt az új bőr. Jobb és bal csuklóján s a bal kézfején még sokáig rajta lesz a kötés Ferencz Lajos Tizenkét új könyv A .Zalka Máté Könyvesbolt újdonságai: Á technika segíti a rokkantakat (Univerzum 9.), Makai György: Izrael három háborúja, Szabó László: Bűn­ügyi múzeum, Lawrence: Szü­lők és szeretők, Clarke: Élet­fogytiglan, Bergson: A neve­tés, Földes Mihály: Hajnal Pákozdon, Riffaud: Észak­Vietnamban, Randé Jenő: A gépek forradalma, Jesztil: Szí­nes fényképezés, G. Parisé: A főnök, Molnár Gábor: Horgá­szom az Amazonason. Kön yv vásárlásér t - jutalom, jutalomból - könyvek Az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvtárellátó osztá­lya minden évben szerződést köt a könyvtárakkal, hogy ott vásárolják el a könyvtárfej­lesztésre kapott pénzüket. Azokat a könyvtárakat, ame­lyek mindig a könyvtárellátó­nál vásárolnak — állandó ve­vőit —, ősszel megjutalmazza. A jutalom tekintélyes ösz- szeg, amelyért — az üzlet: üz­let — a könyvtárellátónál könyveket vásárolhatnak a könyvtárosok. A Pest megyei szakszervezeti könyvtárak az idén mintegy 150 000 forintot kaptak, juta­lomképpen. Ennek egy részét a váci Forte, a Kötöttárugyár, a MÁV-állomásfőnökség, a HAGY, a DCM, és az IZZÖ kapta. Üj szépirodalmi és mű­szaki könyvekkel, útleírások­kal és egyéb művekkel gyara­pítják belőle könyvtárukat. (h.) BÖLCSŐ - FELNŐTTEKNEK Egy osztrák szálló reklám­jában szavatolja az álmatlan­ságra panaszkodó vendégek nyugodt álmát. Azt állítja, hogy módszere azoknál is be­válik, akik egyébként altatót szednek. Elég, ha a vendég az ágya mellett álló szerkezetbe bedob egy pénzérmét, s máris működésbe lép egy gépezet, amely lágyan ringatni kezdi az ágyat és a vendég negyed­órán belül úgy elalszik, mint a csecsemő. A hármas jubileum idején Uj községfejlesztési verseny a járásban A Hazafias Népfront járási bizottsága a félszázados évfor­dulók tiszteletére községfejlesz­tési versenyt hirdetett. A ver­seny feltételeiről érdeklődtünk Ujfalvi István, járási népfront titkárnál. Elmondotta, hogy ez a verseny a Pest megyei ta­nács által meghirdetett köz­ségfejlesztési versenyen kívül folyik, külön értékelik a kö­vetkező szempontok szerint: A versenyben siker remé­nyével csak azok a községek pályázhatnak, amelyek idei községfejlesztési ter­vüket maradéktalanul tel­jesítették, vagy túlteljesí­tették; a jövő évi községfejlesztési tervbe felvett beruházások és felújítások tervdokumentációit és költségvetését biztosítják, és átadják az építő vállalat­nak. A versenyben való rész­vétel további feltétele, hogy saját tartalékokat képezzenek, növeljék a lakosság önkéntes segítségét a villanyhálózat és vízhálózat bővítéséhez, a gáz­cseretelepek építéséhez, s ez­által növeljék az egy felnőtt la­kosra jutó társadalmi munka értékét. A három első díj 20, 15 és 10 ezer forint. A versenyt a jövő év március 21-én levő állapot alapján ér­tékelik. Eredményhirdetés 1969. április 4-én. A fejlesztési ver­senyben kiemelkedő munkát tanúsító társadalmi munkások egyéni jutalmat és oklevelet kapnak. (h) Rajz - szöveg nélkül Fauszt rajza Bahella fiai Rövidesen bezá­rul az 1968-as sportszezon és a szakosztályok összegezik egész évi munkájukat. Váci viszonylat­ban — de sok ka­tegóriában orszá­gosan is — jól megállják helyü­ket a Hajó ka­jak-kenu szakosz­tályának sporto­lói. A kemény ed­zői munka meg­hozta az ered- Ezt bizo- tizenegy és öt or- bajnoki ményt. nyitja vidéki szágos cím elnyerése a serdülő és az if­júsági mezőny­ben. A Váci Hajó SE sportolói rangot, nevet vívtak ki. A csúcs: Hesz Mihály, aki Mexi­kóban várja az olimpia kezdetét. Ez elsősorban a kiváló szakveze­tőségnek és nem utolsósorban Bá­belid László edző­nek az érdeme. Keze alól került ki most is Völgyi, az olimpiai után­pótlás reménysé­ge. Sportolói nyá­ron, az úttörő­olimpián második, illetve negyedik helyre kerültek. Reméljük, hogy a szívós, kitartó munka nem szü­netel a követke­ző hónapokban sem. Jön a termi edzés és bízha­tunk abban, hogy az 1969-es idény­ben újabb diada­lokról számolha­tunk be, ha majd a VHSE verseny­zőiről írunk. <F)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom