Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-29 / 254. szám

|»ará>* tncfEi 1968. OKTÖi’ER 29 KEDD Tizennyolc évesen... (1.) le a háborúval! Éljen a béke! Tizennégy nyarán én is fújtam a „megállj, megállj, kutyaszerbiát” — és lihegve kísérgettem az állomásra a fel- virágzott menetszázadokat, amelyek — előttük a rezesban­dával — díszlépésben indultak az irigyelt hősi dicsőség felé. Egyetlen végtelenre nyúlt ün­nepnappá részegült az idő. A téren garmadákba halmozták a kívánatos fölszereléseket, te­nyérnyi széles, vadonatúj de­rékszíjak, patrontáskák, bőr­bakancsok, csillogó bajonet- tek, csajkák és tábori kulacsok hevertek mindenfelé, és köz­tük vidáman füstölögtek a ke­rekes tábori konyhák, a gu­lyáságyúk. A kirakatokban a császár kopasz koponyája billent az asztal fölé és alatta a díszes betűkből szedett idézet: „Min­dent megfontoltam ...”. Mel­lette a másik császár képe, rettentő bajuszával és hetyke ígéretével: „Mire ősszel lehul­lanak a falevelek.. Csodálatosnak tűnt minden tehát, mert hiszen én, aki együtt léptem az évszázaddal, akkor, 1914 nyarán, tizennégy esztendős voltam, túl a negye­dik gimnáziumon, az ötödik küszöbén és a gimnáziumi tan­tervek gondoskodtak arról, hogy diáktudatunkban fészek­re ne találjon az élet valósá­ga. Tanáraink sohasem beszél­tek arról, ami a gimnázium öreg falain kívül, a nagyvilág­iján feszül, örökké éhes ka­masztestünk, kamaszlelkünk mohón falt fel mindent, ami­hez közelférkőzött: kenyeret, krémespitét, sült kolbászt, zen­gő jelszavakat egyaránt. Hit­tünk a kenyérben is, a jelsza­vakban is. Fiatal hitünket csal a kenyérjegyre mérics­kélt ragacsos málékenyér, az KISLAKÁSOK KÖZPONTI FŰTÉSÉRE szovjet Vinyisztó kazánok RAKTÁRRÓL AZONNAL BESZEREZHETŐK 1,5 négyzetméteres nagyság 2100 Ft. NAGYKÁTAI ÁFÉSZ VASMŰSZAKI BOLT Nagykáta, Szabadság tér 12. egytál krumpliebéd rendítette meg később, no meg a sebe­sültekkel, a csonkákkal, a bé­nákkal, vakokkal visszaosonó virágtalan katonavonatok, va­lamint az egyre hosszabbodó veszteséglisták és a gyászrunás lányok, asszonyok tömegének riasztó növekedése. I izennyolc januárjában, amikor sor alá kerültem már magam is, fél esztendővel ti­zenhetedik születésnapom után, semmiféle szégyent nem éreztem, amiért a sorozó bi­zottság katonai szolgálatra al­kalmatlannak találta a hábo­rús nincstelenségben hitvány csontvázzá aszálódott testemet. Aztán átkecmeregtem az érettségin és ezzel megnyílt az előttem gyerekkori álmom, vá­gyam valóraváltásának színne- lye, a budapesti műegyetem felé. A nyár végén beiratkoz­tam tehát a műegyetemre, ahol idegen, zűrzavaros, ellen­szenves világban találtam ma­gamat. Hontalanul ténferegtem benne, rajtam egyetlen gú­nyám, a kopott zsakett, ame­lyet az érettségire édesapám öreg ferencjóskájából reme­kelt a kis foltozó szabó, és a rövid felöltő, annak az anya­ga szintén apám körgallérjá­ból került ki, de olyan szű­kén, hogy alóla tenyérnyi da­rab kilógott a zsakett két szárnyából. Eleganciám nem is keltett föltűnést a műegyetem folyo­sóin, ahol igen nagy volt a nyüzsgés és változatosak a kosztümök, köztük feltűnően sok a megkopott tiszti uni­formis. A nagy tudományú professzorok úgy tettek, mint­ha nem tudnák, nem látnák a katedrán túli dolgokat. Talán igazuk is volt. Gépiesen adták le az ördöngős tudnivalókat az ókori építészet alaktanáról, az ábrázoló geometria, a gra- fosztatika rejtelmeiről, a ma­tematikai függvényekről, a mész, a homok és a malter kémiai viszonylatairól, avagy megcsúfolt földanyánk geoló­giai rétegeiről. Az a gyámoltalan £s tájé­kozatlan vidéki siheder, aki én voltam, idegenül kóválygott a zajos folyosókon. Hiába figyel­tem a körülöttem zajló örök vjtákra, egy szót sem értettem belőlük. Talán akkor akadt fenn a dobhártyámon először néhány titokzatos szó: „kapi­talizmus”, „szocializmus”, „im­perializmus”, és egyre sűrűb­ben: „forradalom”. Legfeljebb negyvennyolcra gondoltam ilyenkor, a márciusi ifjúságra, a Pilvax kávéházra, Petőfire, A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Útiköltséget térítünk. Ot napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8 %-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21. TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Budapesti gyár segítséget nyújtana a fővárostól legfeljebb 50 km-re levő tsz-nek mintakészítő, valamint vas- és fémöntó segédüzem létrehozásában A segédüzem kapacitását teljesen lekötnénk rendelésekkel. Ajánlatokat „Előnyös mindkét félnek 5395J' jeligére kérünk a Felszabadulás téri hirdetőbe Jókaira, Kossuthra, Bemre, Branyiszkóra. — „Rohanunk a forradalom­ba!” — idézte egyszer egy ka­tonaruhás diák az aulában rögtönzött diákülésen Ady Endrét, József nádor bronz­szobra előtt, de én szégyen­szemre Adyról sem tudtam so­kat, legfeljebb annyit, ameny- nyi a gimnáziumi önképzőkör­ben elszavalt paródiákból ra­gadt rám. Valamit azért mégis megsej­tettem. Olyasfélét, hogy a négy és fél éve tartó világháború halálos sebet kapott, és meg­kezdődött az agóniája. A pesti utcákon ijesztően megnövekedett a forgalom. Sűrűsödő tömegek hömpölyög­tek mindenfelé és verődtek itt is, ott is csoportokká, amelyek­nek gyűrűjében rendszerint egy-egy katona állt piszkos gyűrött köpenyben és a männ­licher egyáltalában nem for- sriftosan lógott a válláról. Ar­ról mesélt, hogy az olasz he­gyek között fölbomlott a front, hogy a katonák kisebb-na- gyobb csoportokban odahagy­ják fedezékeiket és nem törőd­ve a revolverükkel hadonászó tiszturak rekedt üvöltözésével, elindulnak hazafelé. Mert hát — elég volt! Vége a háború­nak! Fel-felbukkant az jiyen csoportok közelében egy-egy katonai járőr, feltűzött szu­ronnyal és ha tehette, közre­fogta a mesélő bakát, akivel aztán megindult valamerre. Megesett, hogy a katona, aki­nek válláról lerántották a mannlichert a szuronyok gyű­rűjéből visszakiáltott hallga­tóinak: — Le a háborúval! Éljen a béke! De megesett az is, hogy a fölmorajló tömeg összesűrűsö­dött a mesélő katona körül, és a járőr nem férhetett hozzá. Ilyenkor néha a szuronyok le­kerültek a puskákról és a jár­őr tagjai is beálltak a hallga­tóság soraiba. A Nagykörút, a Rákóczi út kirakatai ijesztően üresek voltak, de a sarkokon, a virág­árusok asztalán, fehér ősziró­zsagarmadák mosolyogtak szelíden a napsugaras, bágyadt őszi ég felé. A falakról pedig, az őszi­rózsagarmadák szomszédságá­ban, egy reggel hatalmas pla­kátok gyűlöletes nevet sikol- tottak bele a vonagló zűrza­varba, az ország nemrég kine­vezett katonai parancsnokának vérvörös betűkkel festett ne­vét: Lukacsics! A szuggesztív erejű plakát előterében, a jobb oldalon két­ségbeesett arcú, kezét tördelő asszonyalak, szoknyájába ka­paszkodva két kisgyerek, rá­csos ablak mögött, a háttérben kaszárnyaudvar, fala előtt be­kötött szemű katona felé me­redő puskacsövekkel, a kivég­ző osztag... Magyar László (Folytatjuk) Dr. Lóránd István kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lóránd Istvánnak, a Fővárosi Főügyészség nyu­galmazott ügyészének, az MSZMP KB irodája társadal­mi munkatársának — több év­tizedes eredményes munkássá­ga és társadalmi tevékenysége elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából — a Munka Ér­demrend arany fokozata kitün­tetést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Ismét a szülőhazában Uitz Béla művei UJ ISKOLA Szombaton adták át rendel­tetésének az új márianosztrai általános ifekolát. A tavaly ok­tóberben megkezdett építke­zést a régi, elhanyagolt épület lebontása előzte meg. Tegnap a kicsinyek már a politechnikai műhelyes, öttantermes iskolá­ban tanultak. A kétmillió fo­rintos beruházás költségét a szobi járás fedezte. A terep- rendezés is befejezéséhez kö­zeledik, a község lakói társa­dalmi munkában parkosítanak majd. SATORALJAUJHELY A „szent öreg” _ bronzból A sátoraljaújhelyi ünnepi hetek kiemelkedő eseménye volt Kazinczy Ferenc szobrá­nak vasárnapi avatása. A vá­rosi tanács megbízásából Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész mintázta meg a „szent öreg” bronzból öntött mellszobrát, amelyet az egyko­ri megyeháza udvarán állítot­tak fel. A szobor arccal annak a levéltárnak ablakaira néz, amelyben a magyar nyelvújí­tás mestere 16 évig dolgozott, s rendezte a „tekintetes vár­megye” iratait. Az Eiffel-torony — esőben A hét második felében nyí­lott a kiállítás, amely egy nemcsak nálunk jól ismert, de a nagyvilágban is nevet és szakmai tekintélyt kivívott mester alkotásait mutatja be. A hosszú ideje távol élő mű­vész, Uitz Béla is visszajött szülőhazájába, hogy részt ve­gyen a műveiből rendezett ki­állításon. A 81 éves művész itt látható alkotásáról s az emberről a kiállítási prospek­tus így beszél: „Csupán kis töredékét mutatja be egy gaz­dag életműnek ... Élete során mindig szenvedélyesen keres­te az emberi igazságot, a mű­vészi kifejezés új, korszerű út­jait és éppen ezáltal vált a szó legtágabb értelmében for­radalmár művésszé.” Nyolc teremben láthatjuk rajzait, festményeit. Absztrakt jellegű kísérletezések éppúgy szerepelnek mint karikatúrák, háborúellenes alkotások. Az angol ipari forradalom gép- zúzói, a forradalom leverői­nek terrorja, a szenvedés, a harc váltakozik pihentető ké­pekkel szemetgyönyörködtető, megnyugtató kompozíciókkal. Az egyik égbekiáltó tiltako­zás, a másik elgyönyörködte­Téma: a fö’cl hasznosítása Nemzetközi térképkiállítás nyílik ma a Technika Házában Világviszonylatban is ki­emelkedő helyet foglal el a hazai térképészet. Sok kitün­tetést, értékes díjat szereztek az elmúlt években is a ma­gyar szakemberek. Jelenleg részt vesznek a föld első, egy­séges térképének összeállítá­sában. Munkájuk újabb elis­merését bizonyítja a Buda­pesten ma délelőtt megnyíló nemzetközi kiállítás — ame­lyen nyolc napon át 30 ország 500 térképét mutatják be a föld hasz­nosításáról. Az érdekes kiállításról, va­KÖNYVESPOLC Székely Aladár és Sugár Kata munkássága A napokban jelent meg a könyvüzletek polcain a Fotó­művészeti Kiskönyvtár két újabb kötete a Corvina Kiadó gondozásában. Dávid Katalin bemutatva Székely Aladár művészetét, tanulmányában ezt írja: a magyar fotóművészet egyik megteremtője és nagy lélek­ábrázoló ja volt. Művészeté­nek műfajilag legérettebb ré­sze a portréfényképezés. A legjelentősebbek között van­nak, akiket megörökített. Ady Endre, Bartók Béla, Babits Mihály, Rippl-Rónai József, Kernstock Károly, Kaffka Margit, Fényes Adolf és a többiek is, akik külön-külön vállalói és egyben jelképei is voltak annak a szellemi áramlatnak, mely annyira jó időben érkezett a magyar irodalmi és művészeti életbe. A kötetet Ady és köre, Az Ady-album képei, valamint az Írók, művészek albuma képeiből állították össze. Sugár Kata művészetét Perneczky Géza ismerteti. Ezt írja: ezek a fotók mindenek­előtt' döbbenetes tárgyilagos­ságukkal hatnak. Azt sugall­ják, hogy ebben a kollektív nézőpontban nincs helye az ünnepélyes pátosznak, a fes­tői romantikának és a külső- séges stilizáltságnak. Tüstént érthetővé válik ez, ha leírjuk a művész születése és halála dátumát: 1910—1943. Az ő művészete tehát a szociológia és folklór XX. századi érdeklődési területé­vel és kutatási eredményeivel rokon. Sugár Kata interpretá­lásában a paraszti és munkás­élet szépsége egyéni ízt kap, és azt a ritmusérzéket és ke­mény formálást, ami e fény­képek alkotójának egyénisé­géből származott. — K — lamint az ezzel egy időben megrendezésre kerülő tudo­mányos tanácskozásról teg­nap délelőtt tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. R adó Sándor Kossuth-díjas egyete­mi tanár, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium térképészeti osztályának ve­zetője. A neves professzor be­jelentette, hogy a kiállításra anyagot küldött a FAO és a Nemzetközi Földrajzi Unió is. A talaj- és földhasznosítá­si felmérés és térképezés azt a célt szolgálja, hogy terüle­tileg részletezve feltárja a mezőgazdaság számára még kihasználatlan területeket, vizsgálja a hasznosítás lehe­tőségeit és rögzítse a tényle­ges hasznosítás állapotát. E vizsgálatok nélkülözhe­tetlenek a mezőgazdasági termőterületek védelmé­ben és a termőképesség növelését elősegítő intéz­kedések előkészítéséhez. A kiállítás szemlélteti, mi­ként oldják meg az egyes or­szágokban a talaj- és föld­hasznosítási térképezéssel összefüggő feladatokat. Be­mutatja a mezőgazdaság ren­delkezésére bocsátott térkép­típusokat, azok készítésének módjait a terepmunkáktól a légifényképezésig. A kiállítással párhuzamo­san megrendezésre kerülő nemzetközi tanácskozás rész­vevői megvitatják a földterü­letek igénybevételével kap­csolatos kérdéseket, a talaj- és földhasznosítási térképezés problémáit, valamint beszá­molnak az országban folyó hasonló tevékenységről. A ma délelőtt tizenegy órakor meg­nyitásra kerülő kiállítást na­ponta 9—19 óra között tekint­hetik meg az érdeklődők. — sp — tés. Láthatjuk a Tanácsköz­társaság idején készített mun­káit, s szovjetunióbeli életé­nek számos alkotását. Érde­kessége a látottaknak, hogy művei elég jelentős részét új­ságpapírra festette a mester. Elkísérhetjük őt Párizsba, az orosz tájakra, a forradalom és háború jelzetlen színhelyeire, hogy vele együtt változzék hangulatunk, szívünk dobba­nása, aszerint, hogy a képek és az alkotásokat csoportosí­tó termek mit tárnak elénk. Természetesen végletekkel is találkozunk. Az absztrakt jel­legű kísérlettel éppúgy, mint a modern, de megfogalmazá­sában mégis „proletkultos”, túlzottan leegyszerűsített munkákkal iá. A betérő szemlélő mindezt maga dönt­heti el, de bizonyos, hogy egyetlen ember sem akad, aki ne találna számára tetszőt, maradandó emlékűt. A kiállí­tást a Nemzeti Galériában rendezték. t. Sárga szárú kender Csongrád megyében új rost­növényfajta termesztési kísér­leteit kezdték meg: a hódmező­vásárhelyi Bem Tsz-ben az idén első ízben vetették a sár­ga szárú kendert, amelyet a kompolti mezőgazdasági kísér­leti intézetben nemesítettek ki. Előnye, hogy a csapadékos idő­járásban is megőrzi jó minő­ségét. Victor Vasarely grafikái A pécsi Janus Pannonius Múzeum nevében hétfőn Hárs Éva művészettörténész vette át a pécsi születésű, Franciaor­szágban élő Victor Vasarely világhírű festőművész adomá­nyát. A 42 nagyméretű grafi­kai lapból álló értékes ajándék a pécsi modern képtár anyagát gyarapítja. A Forte Fotokémiai Ipar AZONNAL FELVESZ vegyszer-beszerzésben jártas anyagbeszerzőt, gyakorlott anyaggazdálkodót, vegyszer- és csomagoló­anyag-raktárost. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán: Vác, Vám utca 3. Telefon: 40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom