Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

Szüreti bál Vecsésen A vecsési utcák csendjét lódobogás, zeneszó verte fel vasárnap délután. Nyeregbe pattant 14 legény, a község legszebb paripái — deres, pej- kó, sárga — büszkén vágtat­tak velük. A menet élén, fé­nyes, fekete lovakon, a .két feketébe öltözött betyár, Szöl- lősi János és Elek Gyula. Utá­nuk fehér bő gyolcsgatyás, lo­bogó ingujjú legények sar- kantyúzták lovaikat. Elsőnek Fazekas Katiék kapuját zör­gették, kérték Katit és a ko­szorút. Zöldre festett stráfko- csik vitték a csipkés, szalagos, fehér szoknyás, piros bár­sonymellénybe öltözött csősz- lányyokat, éppúgy, mint sok­sok — talán száz — éve, vagy régebben, dédanyáinkat. A ruhák a láda mélyéről kerültek elő frissen mosva, ropogósra vasalva. Sárga hintó röpítette a legrangosabbakat, a bírókat: Kárpáti Pált és Dobrovitz Józsefet. Házigaz­dájuk, a VIZÉP sportköre, a Jókai utcai klubhelyiség szü­reti báli díszben. Venyigefo- natokon szőlő, alma, körte, kifli, virsli, cigarettafüggelé­kek csábították tilosba a „büntetlen előéletűek” sere­geit. Néha még a csősz is megbotlott, Békési Tamáská­nak ő segített be, hogy elérje a piros almát. A „rögtönítélő bíróság”-nak volt dolga, de pénze is. A taksa: egy fürt szőlőért két forint, egy virsli négy, egy kifli egy forint volt. — Mi a törvényességet be­tartva ítélünk — mondotta a bíró, Kuni Márton. Egyre- másra állították elő a vétsé­gek elkövetőit, de sem a csi­kósok, sem a csőszlányok nem vették észre úgy éjféltájt, hogy „róka”, sőt „farkas” járt a „kert alatt”. Egy ideig néze­lődött, a csőszlányokon meg­megakadt a szeme, aztán csak eltűnt... — Pedig de szívesen látták a parketten is, mikor még ő játszotta a balbekket a VSC-ben. A , P E S T M í G Y E T -HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A zenekar gazdag reper­toárjában csárdás, friss, pol­ka, rumba, keringő váltogat­ták egymást, táncra is perdí- tették a hajdani szüreti bálok „legényeit”. Dobrovitz Nándor bácsi úgy forgatta Kuni né­nit, mintha a „teres ősznek” híre sem volna, de úgy ropta Frühwirth Józsi meg Náci bácsi is. Mert ez a zenekar nemcsak játszani, de hangula­tot teremteni is tud. (Társa­dalmi munkában!) Az est fénypontja a páros tánc volt, amelyet Tömör Mi- hályné tanárnő tanított be. A fiataloknak olyan nagy sike­rük volt, hogy háromszor kellett megismételniük a tán­cot. A rendezés nehéz munkáját ifj. Sárdi József és ifj. Fixer Nándor végezte. Valamiről azonban megfeledkeztek, a hagyományos együttesből a cigányasszony tarka, kedves figurája hiányzott. Így a bá­lon a jóslás elmaradt, de mi azért pótoljuk ezt: az idei szü­reti bál sok farsangi lakodal­mat ígér. Fekete Józsefné Kiss Attila felv. Vacsora — műsorral A tápiósülyi cukrászda kü­löntermében szombat este disz­nótoros vacsorával egybekötött táncdalestet rendez a fogyasz­tási szövetkezet. Az est keretében Gárdonyi Ilona és Kovács Ferenc tánc- dalénekesek lépnek fel. Éjfél­kor könyvtombolát rendeznek. Győzelem - szerencsével Maglód-Monor 1:0 (0.0) A kiesési rangadónak "350 nézője volt. Maglódi rohamok­kal indult a találkozó. Monor védekezésre rendezkedett be, így a védelem rendre meghiú­sította a maglódi csatársor erőtlen próbálkozásait. A 25. percben Varga egye­dül ugrott ki a kifutó kapus mellett, és elhúzta a labdát, amely kisodródott az alapvo­nalig, beadását a monori véde­lem hárította — ez volt a fél­idő egyetlen jelentősebb ese­ménye. A második félidőben sem sokat változott a játék. Egy ellentámadás során a monori jobbösszekötő előtt nyílt gól­szerzési lehetőség. Az előrehú­zódott maglódi védelmet fa­képnél hagyta és már a 11-es ponton járt, amikor a keresz­tező Bógyis szögletre vágta előle a labdát. A 76. percben kavarodás tá­madt a monori kapu előtt, ide- oda pattogott a labda, ekkor Végh a 11-es pontnál, fordulás­ból 1— a lábak között — a há­lóba lőtt. 1:0. A 83. percben húsz méterre a kaputól sza­badrúgást ítélt Sellei játékve­zető. Dohnál futott a labdának, és hatalmas lövése a felső léc­ről pattant vissza a pályára. Mezőnyjátékkal ért véget a találkozó. A közepes színvonalú, küz­delmes mérkőzésen némi sze­rencsével sikerült csak Magló­don tartani a két pontot. Maglódi ifi—Monori ifi 6:2 (2:0). K. K. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Yovita. Maglód: Olasz furcsaságok. Mende: Egy magyar nabob, Kárpáthy Zoltán (dupla helyár). Monor: Tizenkilenc éves voltam. Nyáregyháza: A sah tán­cosnője. Péteri: Árnyak a Notre Dame felett. Pilis: Egy férfi és egy nő. Tápiósáp: Fiúk a térről. Űri: Lány három tevével. Üllő: A kalózkapitány újra tengerre száll. Vecsés: Szüzeik elrablása. BIKKOZAS A monori birkózók vasárnap két fronton is szerepeltek és szép eredményeket értek el. A monori Vigadó Étterem nagytermében rendezte meg a Pest megyei Birkózószövetség a II—IV. osztályú birkózó­bajnokságot. Az 54 kilós súly­csoportban a monori Győri László első helyen végzett. Ugyancsak vasárnap rendez­ték Debrecenben az úttörő­olimpia birkózóversenyt, ame­lyen a monoriak háromtagú csapata eredményesen szere­pelt. A 63 kilós súlycsoportban Vas Tamás a harmadik helyen végzett. A 68 kilós súlycsoport­ban Dávid István negyedik, a 45 kilóban Hochstein Zoltán — húsz induló közül — szin­tén negyedik lett. (oláh) Képünkön a Tizenkilenc éves voltam című film egy kocká­ját láthatják, melyet Monoron mutatnak be. A boldogságtól ordítani tudnék... Ma este fél nyolckor kezdő­dik a vecsési művelődési ott­honban Dobos Attila, Mary Zsuzsi. Puskás Sándor, Vass Mari és Szendrö József vidám műsora. ★ A Scorpio zenekar bemutat­kozását igen nagy tetszéssel fogadták Vecsésen. Az elkövet­kező idényben ez a kitűnő ze­nekar szolgáltatja a zenét a művelődési otthon ötórai teáin. X. ÉVFOLYAM. 252. SZÁM 1968 OKTOBER 28.. SZOMBAT • b Öntözés száznégy holdon Épül a savanyítóüzem Látogatás a vecsési Zöld Mező Tsz-ben Ötórai tea Monoron A monori művelődési ott­hon vasárnap délután öt órától táncos teadélutánt rendez, melyre szeretettel várja a kulturáltan szórakozni vágyó fiatalokat. A vezetőség kéri, hogy .mindenki az alkalomhoz illő öltözékben jelenjen meg. A vidám hangulatot az Ezüst- csillag zenekar biztosítja. ÜGYELETES ORVOS Monoron: dr. Pálffy Ferenc, Gyömrőn: dr. Balogh Sándor. Vecsésen: dr. Simon Sándor (Bajcsy-Zs. út) tart ügyeleti szolgálatot vasárnap. Ügyele­tes gyógyszertár Monoron a Fő téri, Vecsésen a János ut­cát Szorgos munka folyik a ver csési Zöld Mező Tsz-ben. A központi épületben egymás kezébe adják az emberek a kilincset. 1 Fazekas János elnökhelyet­tessel és Horváth Boldizsár üzemgazdásszal beszélgettünk a tsz ez évi eredményeiről, fejlődéséről. Elmondták, hogy profiljuk a zöldségtermesz­tés, mely mintegy a régi, ha­gyományos vecsési termelés­nek a folytatása. A tsz össz­termelésének iiatvan százalé­kát ez adja. A zöldségkertészetben száznégy holdon mtyiödik már az öntözötelep. Működése révén nem érezték meg a tavaszi és nyár eleji aszályt. Az öntözőtelep leg­nagyobb részén, mintegy hat­van holdon nyári és késői ká­posztát, tíz holdon paprikát és harminchat holdon újburgo­nyát s vegyes zöldséget ter­mesztettek. Jelenleg ötven holdon épül az öntözőberen­dezés. A cél: kétszáz holdnyi ön­tözőtelep létesítése. Korszerű palántanevelő te­lepük is van. Az idén előpa- lántáztak benne 70 hold para­dicsompalántát. (Ebből har­minc holdon tápkockákban.) A híres és hagyományos sa­vanyúkáposzta készítéséhez 3 millió forintos költséggel egy savanyítóüzem készül, amely egyszerre harminc vagon ká­posztát tud feldolgozni. Egy szezonban háromszor tudnak savanyítani. Az üzem építését saját építőbrigádjuk végzi. Korai burgonyából negyven­öt mázsa termett holdanként, őszi burgonyából, sárgarépá­ból kétszáz mázsán felüli ho­zamok várhatók. S ezeket hu­szonöt holdon termesztik. Az aszály ellenére igen szép volt a gabonatermésük is, meglett a tervezett mennyiség. Ez fő­ként a korai nitrogén fejtrá­gyázásnak köszönhető. , Jelenleg épül egy százférő- hfelyes tehénistálló is. Évente két-háromszáz vagon sertés­és más szerves trágya szüksé­ges a zöldségtermesztéshez. Csak a palántaneveléshez 80 vagonnyit • vesznek igénybe. Társultak a monori járás tsz- einek sertéstenyésztő telepé­vel. Pápay Iván Járási KISZ-lap indul? A járási KISZ-bizottság leg­utóbbi vb-ülésének napirend­jén többek között a pilisi és az üllői alapszervezetek ve­zetőségi beszámolója is sze­repelt. Az üllői tsz alapszervé­ben az utóbbi időben nagy változások történtek. Az alap­szerv az idén "áprilisban ala­kult újjá, s gondokkal küsz­ködtek előtte is, utána is. A klubhelyiség poblémája volt a legégetőbb; a tsz-irodában tartották taggyűléseiket. A tsz vezetősége most már le­hetővé tette, hogy teljesül­jön a KISZ-esek régi vá­gya: három helyiséget bocsá­tottak rendelkezésükre. A klub termei jórészt elké­szültek, s a fiatalok besegí­tenek, ahol csak tudnak. Ter­mészetes ez, hiszen elsősorban az ő érdekük a mielőbbi köl­tözködés. Az új klubban lesz rádió, magnó, biliárdasztal, társasjátékok, könyvek és fo­lyóiratok ... De meg is ér­demlik az üllői tsz fiatal­jai a szórakozási lehetősége­ket — hiszen sokat dol­goztak: nyolc alkalommal végeztek társadalmi munkát. Greskovics Ferenc KISZ- titkár felvetette az ötletet: jó lenne lapot indítani a fia­taloknak. Kezdetben stenci- lezett példányok jelennének meg, aztán nyomtatottak. Hasznos ötlet. A pilisi tsz KlSZ-alap- szervének titkára beszámo­lójában elmondotta, hogy bár taggyűléseiket rendszeresen megtartják, tanfolyamokon Fejkendős nénikék © A bágyadt fényű napsugár megcsillan az íróasztal vé­gén, felkúszik a könyves­polcra, a képekre: hűvös fé­nye eltávolítja egymástól a tárgyakat. Minden darab be­zárkózik önmagába, önálló életet él. Most külön-külön kell tisztelnem a rokkát, a köcsögöket — e régi ereklyé­ket —, s a XX. század isme­rős kellékeit: a pasztellszí­nű íróigépet, a rádiót. A legbonyolultabb szerke­zet is pőrévé és egyszerűvé, érthetővé válik, akár az őszi táj, túl a tükrös ablaküvegen. A domb oldalán — az abla­kommal szemben — gyü­mölcsfák pompáznak, színeik rikítók, megnevezhetetlenek. Már némelyik a leveleit is elhullatta, lombját — puha szőnyeget — leterítette maga alá. Ősz van. Szememmel felmérem e te­nyérnyi kuckót, s megakad a tekintetem, mint a zátonyra siklott hajó. Nem is emlékszem, vajon kitől kaphattam ózt a fény­képet? Évek óta hűségesen őrzöm. Kit ábrázol? Nem tu­dom. Az arcára két véglet vésődött: mérhetetlen szen­vedés, határtalan öröm. Öreg néni képe; fogatlanul is mo­solyog, pedig átélt két világ­háborút, felnevelt— biztosan tudom — egy tucat gyeréket. Csodálatosabb e fejkendős nénike a kápolnák festett madonnáinál. Nagyanyámra gondolok, aki a nyplcvanadik évét ép­pen így mosolyogja. Anyám­ra, anyáinkra, akik értetle­nül állnak vagy rohannak akár az irsai, akár a monori utcákon egy-egy modern épület előtt. vetett. S a mesebeli ajtó hangtalanul becsukódott. Évekig emlékeztem az ar­cára, a kezére. Mit őrzött meg belőle az emlékezet? Megfakul az emlék, esetleg csak váza marad meg. Egy betű, egy szó, egy mondat pereg le a formás, kerek tör­ténetről, végül alig marad valami. Az emlék emléke. © Évek óta kísért egy kép, egy emlék. Talán éppen en­nek a fotónak az eleven má­sa. Mit őrzött meg belőle az emlékezet? Egy modern varsói szállo­da halijában ültünk néhá- nyan, amikor felfigyeltünk egy népviseletbe öltözött, fejkendős nénikére. Megállt a fotocellás üveg­ajtó előtt, megigazította a kendője csomóját, s kicsit rendbeszedve magát, elin­dult az ajtó felé. Már-már kinyújtotta a kezét, kereste volna a kilincset, de időben észrevette, hogy az már nyit­va van, előtte. Visszalépett. Értetlenül nézte, keresztet A fejkendős nénikék. Valamelyik nap betértem a könyvtárba, s puszta kíván­csiságból leemeltem a polcról az 1955-ben megjelent há­romkötetes »Magyar népköl­tészetet. A kartonján egyet­len egy név sem szerepelt, még a lapjai is vágatlanok voltak! Hovatovább teljesen elfe­ledjük ezt az értékes örök­ségünket. Ez annál is ért­hetetlenebb, mert sok-sok Bartók- és Kodály-rajongó- val találkoztam már: vajon , olvasták-e ezt a könyvet? Lehet-e reálisan nyilatkozni a két zseniről ennek isme­rete nélkül? A fejkendős nénikék hát­rahagyott, évszázados kin csének ismerete nélkül? Major János vesznek részt — a munka mégsem kielégítő — ők is helyhiánnyal küszködnek: semmiféle szórakozási lehe­tőségük nincs a klubon be­lül: nincs rádiójuk, még társasjátékaik sem. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésével komoly felvilágosító munkát végez­tek a KISZ-esek, részt vet­tek a pártoktatásban, s a szocialista brigádmozgalom­ban is jelentős eredményeket értek el. A társadalmi mun­kából is kivették részüket: rendbehozták a megrongált utakat, segítettek a községi park építésénél s a Rákóczi út fásításánál. Szoros kapcsolatot hoztak létre a pártszervezettel, gyű­léseikre rendszeresen meg­hívják a párt helyi veze­tőit, s a pártszervezet tag­gyűlésein is képviselteti ma­gát a KISZ. A két beszámolót — melyek a KISZ KB 1966. december 20-i határozatának alapján hangzottak el — vita követte. — k — Bevonulok Hétfőn sok száz bevonuló újonc int búcsút az otthoniak­nak, a civil életnek. Elrobog velük a gyorsvonat, hogy az­tán kisvártatva ünnepélyes fo­gadtatás közepette lépjék át a feldíszített láktanyakaput. Őket üdvözlik a zászlók s az első tétova mozdulataikon megértőén elmosolyodó „öreg” harcosok is. S ezzel kezdetét veszi a különös metamorfózis, a két esztendőre szóló átválto­zás — katonává Lehetne szólni most hozzá­juk magasztos szavakkal, kö­szöntve bennük az ifjú em­bert, ki letette a szerszámait, hogy két esztendeig fegyverrel óvja a hazát, népünk békés életét. Szépek és igazak len­nének ezek a magasztos sza­vak — mert hiszen szép és igaz az ügy, a feladat, amely­nek nevében elhangzanának. Fordulhatnánk hozzájuk kér­désekkel is: mit visznek ma­gukkal? Milyen erők, érzéseit, szándékok élnek bennük? Lát- ják-e, értik-e eljövendő fel­adatukat? S szólhatnánk hoz­zájuk konkrétabb tárgyban, a mindennapi katonaélet jelleg­zetességeit, • követelményeit, erőpróbáit felvázolva előttük. Ahhoz azonban, hogy mindent igazán, a valósághoz hűen meg­értsenek, idő kell, személyes tapasztalatok. Beszélhetnénk nekik a mun­káról is, mely bonyolult és fér­fias, szívet, lelket, értelmet kí­vánó, önálló és szoros együtt­működést feltételező, megiz- zasztó és tartós örömet adó. Senki sincs biztosítva a kudar­cok ellen, de magára sem ma­radhat benne az ember, mert társak állják körül, egyivású, egysorsú, egymásra utalt, egy­másért felelős harcostársak. Még sok mindent elmond­hatnánk útravalóul. De talán elég annyit mondani: hisszük, hogy megállják helyüket. b. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom