Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-26 / 252. szám
/**•»« tfccrci kJCmvíuv 1968. OKTOBER 26., SZOMBAT Száz / 1868 októberében nyitotta me~ fcaeves púit Debrecenben a Gazdasági Felsőfokú Tanintézet, a mai Debreceni Agrártudományi Főiskola elődje. A tanintézetben 1967 óta ötéves egyetemi jellegű oktatás folyik, és általános mezőgazdasági mérnököket képeznek. 1953 óta mintegy százmillió forintos költséggel bővítették. A főiskolának jelenleg ezer nappali, levelező és mérnöktovábbképzés hallgatója van. Képünkön: az iskola aulája. Hasznos kiadvány Családi ünnepek Az elmúlt hónapokban egyre gyümölcsözőbb kapcsolat van kialakulóban a szomszédos Komárom és Pest megye népművelői között. Komárom megye művelődésügyének vezetői öt napon át tanulmányozták megyénk művelődési intézményeinek munkáját és ugyanezt tették Pest megye népművelői is. Most újabb állomáshoz érkezett el a két megye kulturális kapcsolata. Komárom és Pest megye népművelési tanácsadójának közös kiadásában hasznos és régóta hiányolt kötet látott napvilágot, a Családi ünnepek. Kiadását az tette indokolttá, hogy egyre szélesebb körben jelentkezik az az igény: ez állampolgárok családi életük jelentős eseményeit a közösséggel együtt, szocialista módon kívánják megünnepelni. Milyenek legyenek ezek az ünnepségek — ehhez szolgál útmutatóul ez a kötet. A Családi ünnepek című kiadvány elsősorban a műsorkiválasztáshoz kíván gyors és gyakorlati segítséget nyújtani az ünnepségek rendezőinek. Ennek megfelelően irodalmi és zenei műsortervek szerepelnek mindhárom ünnepség — házasság, névadás, temetés — kapcsán a kötetben. Geszlenye-„szüret“ a Dunakanyarban Nagymaros környékén, a Börzsöny dombhajlataiban csaknem 30 holdon terem a szelídgesztenye. Ebből 16 hold- nyi az Erdei Termék Vállalat kezelésében van, a többi a környékbeli gazdáké. A szájhagyomány szerint ezeket a gesztenyeligeteket még Mátyás király korában telepítették, s termésük édesebb, zamatosabb az olasz gesztenyénél is. Az idény kedvezett az időjárás, s így nagyszemű, egészséges termés kerül a szedők kosarába. A vállalat gesztenyéséből csaknem 150 mázsát küldenek az édesipari üzemeknek és a vendéglátóiparnak. 'Hasonló mennyiségre számítanak a környékbeli gazdák gesztenyéseiből is. KÖNYVESPOLC Két történelmi regény •• m Ot év pereskedés Beüvegezett téli veranda. Visszaragyogja a napfényt, vakító fehérséget önt az összeszorult kerti bútorokra és vásasz- talra. Spárgán fehérneműk száradnak, a szemben levő falon három ajtóbevágás. Most csend van. Senki nem hinné, hogy ebben a barátságos környezetben hangos vészé kedések, borzolják a szomszédok idegeit, és a bíróságon egyre nő az aktacsomag, mely „üggyé” nagyítja a mindennapok torzsalkodásait. A .monori rendőrőrsön jó ismerős Kelemen Sámuel nyugalmazott 80 éves tanító, aki ha csak teheti, feljelenti lakótársait: Misányi Károly segédmunkást és a vele együtt élő Bártfai Jenönét. Sokszor teheti. ★ — A koporsó már itt vár téged a ház előtt, te csirkefogó! — ezt mondja nekem kérem. — Meg, ha elmegyek mellettük, leköpnek, s a gyerekek az utamba állnak. A szívbeteg feleségemet leszajházzák. A növényeimet letörik, összetapossák. Kiaggatják a pelenkákat az orrunk elé. A tyúkólat eddig a folyosón tartották. Idős ember a tanító. Alacsony, meggörnyedte Felesége szikár, arisztokratikus vonású, fehér hajú asszony. Fiúk 1957- ben eladta a házat a községben lakó Füri Teréznek azzal, hogy szülei halálukig bérlik. 1963- ban azonban Füri egy szoba, konyha, spájzt kiadott Bártfai- nénak. Azóta folyik a pereskedés. — Nemrégen megütöttek. Megölnének minket legszívesebben. Mindig azt ordítják, hogy dögölnénk .meg minél előbb. Én szívbeteg vagyok, KISLAKÁSOK KÖZPONTI FŰTÉSÉRE szovjet Vinyisitó kazánok RAKTÁRRÓL AZONNAL BESZEREZHETŐK 1,5 négyzetméteres nagyság 2100 Ff. NAGYKATAI ÁFÉSZ VASMŰSZAKI BOLT Nagykáta, Szabadság tér 12. nem bírom az izgalmakat... — sóhajtja az asszony. — Bártfainé már kapott harminc nap felfüggesztett börtönt. Három gyerekük még itt Iákik, és ahogy nagyobbak lesznek, úgy szemtelenednek. Anyjuk meg csak bíztatja őket. Sötétben nem merünls átmenni a’konyhába, mert elgáncsolnak, megütnek. Lúggal is leöntöttek ... — a tanító kigombolja ingén a legfelső gombot. Látom: a nyakán elnyújtott piros folt. — Hányszor jelentették már fel őket? — Óh, nagyon sokszor! — előkerül egy nagy doboz papír, írások, pecséttel, kék tin- tájú aláírásokkal: vádlók, vádlottak, tanúk. — Eredmény? — Pénzbüntetések és az a harminc nap. ★ Misányi Károlyt a Vetőmag- termelő és Ellátó Vállalat magtisztító telepén találom. Beszédhibás, alig értem a szavait. — Nem úgy van az kérem, nem úgy van az! Folyton pisz- kálódnak, nem gyün ki velők az ember az istennek se. Minden baj nekik. Nem úgy van az kérem, de nem ám! — mérgesen csap a sapkája tetejére, melyről magasra száll a por. — Akkor miért folyton magukat büntetik meg? És a harminc nap, amit az élettársa kapott? — Azt én nem tudom, de ha sittire kerül, kiterítem őket, kiterítem! — mint egy kis gyerek, durcás, mérges: újra a sapka tetejére csap. Igazgatója: — Nem lehet rá hallgatni, kérem, jó munkaerő, de olvasni se tud, akikkel dolgozik, azok is folyton kigúnyolják. Elképzelhető, hogy megkeserítik az öregek életét, mert az a Bártfainé nagyon hangos, makacs asszony. Hallottam már, hogy nem bírnak a házban egymással, meg is értem. Ök nincsenek tisztában az együttélés szabályaival. A járásbíróságon már ott van a legújabb peranyag. A rendőrségen is a fentiekről győződtünk meg: Misányiék nem alkalmasak az együttélésre. ★ Mikor először megyek ajtajukhoz, Bártfai Jenőné nincs otthon. A konyhában hangosan szól a rádió, egy vöröses hajú fiú hallgatja, de hiába kopogok, nem nyit ajtót. Csak mikor rákiabálok. Pimasz tekintettel támaszkodik az ajtófélfának, úgy kpzli, anyja vásárolni ment. Másodszorra már otthon találom. Ideges, kockamozdulatok. — Kérem, mi hatan laktunk itt, ebben a putriban. Ök meg ketten két szobában. Bedül itt a fal. Nyirkos az egész lakás. A kisfiam szívbeteg, műtét előtt áll, ha alszik, direkt zajonga- nak. Nem lehet velük kijönni. Én elcserélném ezt a lakást... — félúton legyintés. — Most én pereltem be őket! — csillan fel a szeme. — Az udvarra, az ajtóm elé dobták az ürüléket! Ez egészségügyi szempontból... — folyik a szó. ★ öt év pereskedés. Afférok aktacsomagban. Rágalmazás, könnyebb testi sértés és .minden apróbb mozzanat megörökítve telegépelt lapokon, pecséttel, tanúkkal. Makacs emberek. Megoldás? A pénzbüntetés nem használ, mihamarabb el kéne költöztetni a Misányi családot... T. E. Az Európa Könyvkiadó népszerű Századok — emberek sorozatában két újabb történelmi regényt jelentetett meg. Marcus Clarke: Életfogytiglan című műve az ausztráliai irodalom első jelentős alkotása. Angol származású szerzője a múlt század közepén, tizenhat esztendős korában került a távoli földrészre, s nyolc esztendővel később, huszonnégy évesen írta meg regényét, ameiy egy új világ történetének megdöbbentő dokumentuma. Az évszázaddal ezelőtt játszódó történet szinte végletesen romantikus, telve csodás véletlenekkel és hihetetlen fordulatokkal, ám a mesébe szőtt dokumentumanyag hiteles képet fest Ausztrália ifjúságáról, a deportálások szörnyűséges rendszeréről és a fe- gyenctelepiek kegyetlenségeiről. A mű kritikusai az Életfogytiglani Victor Hugo Nyo- * morultakjához és Dumas Monte Christójához hasonlították, nem véletlenül. A tehetséges fiatal író fordulatos meseszövése, romantikus hangvétele s a kort hűen tükröző figurái valóban közelhozzák a nagy európai romantikus mesterekhez. Nemcsak szórakoztató, egyúttal ismeretbővítő mű is Marcus Clarke regénye. Szinnai Tivadar fordítása dicséretes munka. A másik történelmi regény Riccaráo Bacchelli: Malom a Pó vízén című, háromkötetes műve. A közel ezerkilencszáz oldalas regényóriás az olasz irodalom ma már klasszikusnak számító alkotása. A cselekmény középpontjában egy molnárcsalád élete áll: nemzedékek óta forognak a Pó vízén a Scacerni család malmának kerekei. A folyó vize hol lassan, békésen hömpölyög, hol pedig áradás dúlja fel a molnárok életét. Ilyen a regény cselekménye is. Az író időnként minden figyelmét a szépséges táj leírására, a molnárcsalád életének ábrázolására fordítja, aztán váratlanul tolla nekiszilajodik s fergeteges iramban kezdi pergetni a XIX. század olasz történelmének eseményeit. A regény, amely Napóleon oroszországi hadjáratának drámai eseményeivel indul, csakhamar átcsap az olasz egység létrejöttének érdekfeszítő ábrázolásába. Hősei a terebélyesedő molnárcsalád tagjai — részt vesznek Bologna ostromában, s egyikük Garibaldi katonája lesz, majd a továbbiak során egészen az első világháború kirobbanásáig figyelemmel kísérhetjük életútjukat. Itáliából Olaszország lesz, a vízimalmokat kiszorítják a gőzmalmok, a molnárcsalád utódai mégsem adják meg magukat, együtt változnak, formálódnak hazájuk történelmével. Szerelem és izgalom, tájleírás és drámai sodrású történelem váltakozik a mindvégig érdekes regény lapjain. Zsámboki Zoltán kitűnő fordítói munkát végzett. — p — Hitelesítetlek a gamási agancsvilágrekordot A vadászati napok alkalmából Budapesten tartózkodó nemzetközi trófeabíráló bizottság a Vajda-Hu- nyad várban megmérte a Joachim Schuausberger osztrák vadász által Gamá- son szeptemberben elejtett szarvasbika trófeáját. Amint a magyar szakemberek várták is, a ritka szépségű agancsot a nemzetközi bíráló bizottság 251,16 nemzetközi pontra értékelte, ami 2,6 nemzetközi ponttal haladja meg az eddig világrekorder jugoszláv agancs pontértékét. Az új világrekorder a hó végéig a Mezőgazdasági Múzeumban látható, a két másik magyar világrekorderrel, egy őzaganccsal és egy dám- lapáttal együtt. Kerti virágok A posta október 29-én nyolc értékből álló „Kerti virágok” elnevezésű bélyegsorozatot hoz forgalomba. A bélyegeket Füle Mihály grafikusművész tervei alapján az Állami Nyomda ké szítette. A húszfilléres télyeg estikét, a hatvanfilléres árvácskát, a 80 filléres rézvirá- got, az egyforintos hajnalkát, az 1,40 forintos petúniát, az 1.50 forintos kerti porcsint, a kétforintos őszirózsát, míg a 2.50 forintos dáliát ábrázol. Régi történetek SÁMSON A tábor álmos nyugalma hirtelen bolydult fel erre a névre: — Imé, megjött Sámson! Az asszonynép leborult körülötte és halleluját zokogott boldogságában. Csókolgatták köntösét, és még vezéreit sem engedték közelébe. Faggatták, hol volt ilyen soká, elveszettnek vélték. Sámson megvakarta üstökét, amelyet a vállig érő bozont helyett csak alig serkedő haj- tüskék borítottak. — Delila, tudva, hogy hatalmas erőm hajamban rejtezik, álmomban lenyírta, és megkö- töztetett, s fogságban tartott. Amint nőtt a hajam, visszatért az erőm, s akkor szétszakítottam bilincseimet és rombadön- töttem palotáját és így tértem vissza népem asszonyai körébe. A nők könnyes arcukat Sámson tekintetében fürdették és üdvrivalgtak a férfiak is. Csupán ketten húzódtak félre, harcosok, azok közül valók, akik már hetek óta nem kaptak zsoldot. Összekacsintottak, mondván: — Ez a döhönye nőcsábász A SÁRGARIGÓ Igaz történet következik. Az élet általános egészét tekintve egyedi eset még akkor is, ha a szereplők körén túl esetleg másokban asszociációkat támaszt. A töpörödött, tört testű öregasszonyt az égvilágon mindenki elhagyta. Először egyik, aztán a másik fia nősült meg, s ment el a háztól; elment végül az ura is, harminckét évi házasság után.' Háromszor mondta az ember az asszonynak: „Nem kellesz, vén vagy már, rádnézni sem tudok.” Vasutas volt az ember, az őrházban laktak, kint a város legszélén, ahol már nincsenek utcák, házak, szomszédok. Egyedül maradt az öregasz- 'Szony az őrházban. A szolgálatot más látta el. Jött a hivatalos értesítés: az őrházat hagyja el, nincs jogcíme az ottlakásra. Csak azt nem mondták, hova menjen lakni? Albérletbe az ötszázötven forintos nyugdíjából? Azután jött másik írás: volt férje lakrészét kiutalták valakinek, gondoskodjék a kiürítésről, mert ha nem, jön a karhatalom ... Panaszra ment a hivatalba, ott azt mondták neki: nincs mpr joga ottlakni. Nincs már jóga. Nincs joga. Nincs! Hát nem érti? Értette ő. De hát akkor mihez van joga? Hatvankét évesen, megfáradva, egyedül. Télvíz idején jött egy kőműves meg egy segédmunkás. A nagy darab ember rákiabált: „Hallja, magának innen menni kell!” Január volt, hideg, fagyos. A konyha melletti szoba ablakát kibontották, mondván, rossz az ablak, ki kell javítani. Januárban. „Miért most csinálják?" — A vékony elválasztó ajtón süvített be a hideg, a szél. Miért most csinálják, miért nem jó időben? „Magának innen . menni kell!” Verte a falat a kőműves, kéményt rakott. „Ne verje, lehull már a vakolat a konyhában is ...” De az verte, még a falat is átlyukasztotta. „Magának innen menni kell!” Az udvaron tiszta vizű volt a kút, a kőműves a malteros- piszkos vödörrel akart meríteni belőle. „Miért nem tiszta v 'aörrel merít? Ne piszkol- ja be a vizetP’ — s oda állt az öregasszony a kút elé. Huzakodni kezdtek:: az életerős kőműves és a hatvankét éves öregasszony. Ki volt esélyesebb a — „győzelemre”? „Magának innen menni kell!” Azután tavasz lett. Nem volt már senkije, csak egy sárgarigója. Bolondos, kedves kis jószág; kora reggel mindig ott fütyült a fa tetején, a fészke mellett, s ha kinyílt a konyhaajtó, Izröppent az alsó ágra, s onnan csipogott, beszélgetett az öreg":z- szonynak. Az is beszélgetett vele és morzsát adott neki, s apró magvalcat. Nem félt a rigó. Mitől is félt volna? Az eavik reggelen nem fütyült, nem jött a kis madár. Más ap sem jelentkezett, harmadnap sem. „Hol lehet?” — nyugtalankodott az öregasz- szony, s ment vizet meríteni a kúthoz. Ott volt a rigó. Benne a kútban, szép sárga tollazata tartotta fenn a víz tetején. Ki üthette le. ki pusztította el, akinek lelke van. ezt a kis madarat? Nincs többé — most már igazán nincs — senkije sem. Az öreeas'aony csöndesen és könnyesen állt erm darabig a nyitott szemű kis madárhalott fölött, talán mén imód kozott is nyugodalmáért, azután eltemette. Dér Ferenc mit ki nem talál hiúságában Pedig csak szégyellte kopaszságát, hogy így tette csúffá Delila. LÖTII Elhaltak utolsó hangjai a Sodomát és Gomorrhát elpusztító földindulásnak és égszaka dásnak. Lóth újabb pillantást vetett feleségének sóbálvány nyá vált testére, aztán előretekintett a sivatag szélén épült távoli város házaira. Vállára vette a bálványt és ingadozó léptekkel megindult. A kövek véresre törték Iá bát, támolygott a fáradtságtól, de csak ment és mént és vitte nehéz terhét. Háta megfürdött a sós verejtékben. Kimerültén tért be az első házba, s alig-alig lihegett már, amikor jajveszékelve megs lította a ház gazdáját: — Béke legyen veled, uram, és kérlek, segíts rajtam, ki el veszítette mindenét. — Béke legyen véled is — mondá a jószívű gazda, majd hozzátette. — Kereskedő va gyök és szívesen állok rendel kezésedre, csak beszéld el, mi ben? Ekkor tűnődő hangon kérdé Lóth: — Mondd, felebarátom, mennyiért veszed mázsáját sónak? ZSUZSANNA És már kísérték a vesztő-1 helyre Zsuzsánnát, akit bepanaszoltak a vének, mert kert- jébén paráználkodni látták Ekkor lépett közbe Dávid, és megállította a szomorú men tét, és újra a bíró elé állította a halálra szánt asszonyt. — Bíró, engeded-é. hogy bebizonyítsam eme asszony ártatlanságát? — Tedd, ha tudod — szólt igazságot szerető bíró. Előhívatá Dávid a véneket, akik a panaszt tették. — Hol láttad emez asszony paráználkodni? S ekkor szólt az első vén: — Kertjében, a fa alatt. — Jöjj és mutasd meg, me lyik volt az a fa. És a vén megmutatta az al mafát. Szólt a másik vénhez, s a: is rámutatott egy fára, de ezen édes körték értek. A harmadil vgn ismét másik fára mutatott és ekkor Dávid diadalmasar oldoztatta fel Zsuzsánna köteleit. Az asszony nagy hálálko- dás közepette távozott. Amikor hazaért, kertjébe ment és elmélázva mondotta — Mily kellemes az ilyen nagy kert. amelyben sok fa van, az ember még véletlenül sem szerethet kétszer ugyan azon fa hűvösében.
