Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

1968. OKTOBER 35.. PÉNTEK res» »EcrKf s/CMob 50 eve 1918. Oktober 35-én, mi­kor már nyilvánvalóvá lett a központi hatalmak kato­nai összeomlása, a kor­mányhatalom teljesen el­vesztette tekintélyét, Buda­pesten, az Egyetem- utcai Károlyi-palota vörös termé­ben, a Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-féle Füg­getlenségi Párt és a Pol­gári Radikális Párt 4—4 megbízottja elhatározta a Magyar Nemzeti Tanács létrehozását Magyarország államügyeinek irányításá­ra. Elnöke Károlyi Mihály lett. A késő éjszakai órák­ban kibocsátott 13 pontos proklamáció tudatta a Nemzeti Tanács célkitűzé­seit. A többi között: meg­hirdették Magyarország tel­jes állami függetlenségét; a háború azonnali befejezé­sét, szakítást Ausztriával, Németországgal, a szövet­ségi viszony felbontását; a kormányrendszer eltávolí­tását; a korrupt képviselő­ház feloszlatását; általános, egyenlő, titkos, nőkre is ki­terjedő választójogot. An­nak ellenére, hogy másnap, 36-án reggel az ügyészség elkobozta a cenzúra megke­rülésével a proklamációt közlő újságokat, az új szerv létrejötte köztudomásúvá vált és a széles tömegek nagy rokonszenvével talál­kozott, befolyását hatal­massá duzzadó tüntetések sora erősítette és az egy hét múlva megalakult pol­gári demokratikus forra­dalom kormánya. Károlyi Mihály vezetésével már a Nemzeti Tanács kezébe tette le az esküt. A mogyoródi titkár Tizenkét kocsija szalad Aratják a Velencei-tó '«99 „aranyát A Velencei-tó part* menti vizein a nádgazdaság dolgozói megkezdték az idei nádtermés aratását. A sekély vizeken csónakokról, vagy a partról vágják a tó „aranyát”. A szak­emberek szerint a nádas meg­sínylette az aszályt és az ala­csony vízállást. A nád egy ré­szét a nyugati országokba ex­portálják. A gödöllői dombság erdei, szőlői közt fekvő Mogyoród mustszagú utcáin ilyenkor, ősszel, mintha sárga üvegtető alatt járna az ember. Időnként kilazul egy darabja, és sur­rogva leszáll a földre, amelyet a nemzedékek olyan kemény­re tapostak, hogy úgy tetszik, nem is kell ide járda. A mo­gyoródiak a házuk előtt na­ponta fellocsolják, felseprik az utcát, felszíne mint egy külön­leges aszfalt. Termőföldnek már nem eny- nyire jó ez a, talaj. De, bár a főváros közel van, az embe­rek nagy része mellette ma­radt, s a termelőszövetkezetbe most is egymás után érkeznek a felvételi kérelmek. A szö­vetkezet szinte a megalakulás első hónapjaitól kezdve jól, megbízhatóan gazdálkodik, s bár gyorsan jött eredmények­kel soha nem hívta fel ma­gára a figyelmet, évről évre többet fizet. Tagjainak sorában az' asszonyok vannak nagy többségben, ők termelik, ti­zenegy piacon árulják a híres mogyoródi paradicsomot. Na­ponta szedik ezekben az őszi napokban is, ilyesmivel bizo­nyára nem sok tsz dicseked­het. A falu, s a termelőszövetke­zet arról is nevezetes, hogy ve­zetőik többnyire helybeliek. Az emberek hozzájuk fűzött bizal­ma nem előlegezett Itt van például Linkes Géza, a szövetkezet párttitkára. Mes­tersége: kovács, S ha az ember ránéz, azt gondolja, annak is termett. Kovács, bányakovács volt már a nagyapjának az ap­ja is, kovács volt a nagyapja, s az apja is, aki a századfor­dulón nősült Mogyoródra, s a húszas évek végén műhelyt nyitott a faluban. Négy fiából három lett kovács. Amikor el­vesztették az apjukat, a leg­idősebb vezetésével működött tovább a műhely. A bátyja haláláig a falu kovácsa ma­radt, az öccse Gödöllőn vál­tott ki iparengedélyt, ott dol­gozik ma is. Linkes Géza há­150 éves a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Nagy múltú felsőoktatási intézményünk, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Aka­démia ma, október 25-én ün­nepli alapításának 150. év­fordulóját. Másfél évszázad múlt el azóta, hogy 1818-ban ezen a napon Mária Terézia veje, Albert Kázmér her­ceg, aki korábban a Habs- burg-dinasztia magyarorszagi helytartója, volt, létrehozta a Magyaróvár! Gazdasági ma­gánintézetet azzal a céllal, hogy nagykiterjedésű ura­dalmai számára szakembere­ké neveljen. Az iskolaalapí­tás gondolata Wittmann An­tal hercegi főintéző nevé­hez fűződik, ő készítette el az intézet első működési ter­vét. A mosonmagyaróvári régi vár falai között, amely 1260- ban épült s 1457-ben az ifjú Hunyadi Mátyás is rabosko­dott benne, 1818-tól folyt az oktatás először két tanár irá­nyításával, sokáig osztrák fennhatóság alatt, német nyel­ven. Csak a kiegyezés után 1867-ben került magyar irá­nyítás alá, s a Tanácsköztár- sáság emelte a főiskolai rang­ra. A felszabadulás után a Budapesti Agrártudományi Egyetemhez csatolták, így mű­ködött 1949-ig, amikor ideig­lenesen bezárták s 1954-ben nyílt meg újra. 1957-ben vált egyetemi rangú felsőoktatási intézménnyé, ekkor emelke­dett négy évre a korábban rövidebb oktatási idő. 1959- ben bocsátotta ki az első agrármérnököket, a termelő­szövetkezetek, állami gazda­ságok és a szakigazgatási szer­vek részére. Az intézmény fontos helyet foglal el a magyar mező- gazdaság fejlődésének törté­netében. Számos nagy tu­dóst adott a hazának, akik munkásságukkal nagy tekin­télyt biztosítottak az iskolá­nak, s megalapozták hazánk agrárgazdasági fejlődését. Az utóbbi évtizedekben kü­lönösen felgyorsult a tudo­mányos-technikai fejlődés tem­pója a mezőgazdaságban is. A magasabb követelmények­nek mindenben eleget tesz ez a 150 éves intézmény is. A korszerű laboratóriumoktól a tangazdaságig, a diákotthoni elhelyezéstől a tanulmányi eredmények szerinti ösztön­díj folyósításáig együtt van mindaz, ami a zavartalan ta­nuláshoz szükséges. Az egy­kori két tanár helyett, ma mmtegy félszáz oktatósze­mélyzet, tizenötezer kötetes könyvtár várja a hallgatókat, akik valóban európai szín­vonalon szerezhetik meg azt a tudást, amely hivatásuk gyakorlásához nélkülözhetet­len. ' 150 év a gazdaság hagyo­mányai, a magyar mezőgaz­daság fejlesztésében betöltött igen jelentős küldetés teszi különösen bensőségessé a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Akadémia mostani ju- b;leumát, az évforduló ün­nepségeit. Az öreg iskola megfiatalodva, fejlődése csúcs­pontján most kezd újabb fél évszázadot. rom gyereke közül az egyik, mi más lenne, mint: kovács a termelőszövetkezetben. Ö a negyvenes évek végén Budapestre ment, a bányagép- gyárbtf állt be dolgozni, a szak­májába. Szerszámkovácsként kezdte, majd néhány év múlva előléptették üzemvezetővé. Tíz év alatt két kormánykitünte­tést, két érdemérmet és két kiváló dolgozó oklevelet ka­pott. Aztán ötvenhétben, a bátyja halála után, mivel re­ménye sem volt, hogy rövide­sen lakást kapjon a főváros­ban, kiváltotta az iparenge­délyt, és visszatért a kovács­mester nélkül maradt falujá­ba. A bányagépgyárbeli műhely, a légkalapácsok, présgépek, gázkemencék után patkolás, ajtópántkészítés — de azért az idő itt sem állt meg, már vas­kapura, vaskerítésre is szük­ség volt, és ő készítette a köz­ségben az első gumikerekű ko­csikat, három év alatt tizen­kettőt. Ma is használják őket a szövetkezetben. A felszabadulás után falu­jában egy időre bekapcsolódott a parasztpárt tevékenységébe, a gyárban pedig 1950-ben be­lépett a kommunista pártba, s később, mint a bányagépgyár küldötte, részt vett a III. párt- kongresszuson. Tisztelettel, meggyőződéssel hallgatta a fel­szólalásokat, s otthon is el­hessegette töprengéseit: hogy mért tettek negyvenkét parasz­tot kuláklistára a faluban, ahol az alacsony, hosszúkás vályog­házak homlokukkal, két ablak­szemükkel az utcára nézve, mintha egymást kérdezgetnék: melyik gazdag közülük? ... Amikor ötvenhétben a község­ben újból megalakították a pártszervezetet, őt kérték fel a titkári tisztség betöltésére. A helyi emberek éppúgy meg­bíztak benne, mint a felső ve­zetés. Így aztán a falu maszek kovácsa községi párttitkár lett Mogyoródon, s az ma is a ter­melőszövetkezetben, ahová az elsők között lépett be, s ahol évekig kovácsként dolgozott a fiával. Aztán részlegük csoport- vezetője lett, majd ahogy nö­vekedett a műhelyek száma, mind több tartozott hozzá, most a kovács- és a bognár­részlegnek, valamint három segédüzemnek a műszaki ve­zetője. A nemrég lezajlott válasz­tás előtt, bevallja, felmerült benne, hogy leköszön tiszt­ségéről. Néha úgy érezte, belefáradt, hogy az elmúlt év­ben jelen kellett lennie egy sor „népszerűtlen” feladatnál is. Toborozni reggelenként munkára az embereket az első hónapokban, a falu szo­kását betartva dicsértesséket köszönni belépéskor a val­lásosabb családoknál, ahon­nét a nagymama an­nak idején összekuporga- tott pengőiből még Rómába is elment, pápanézőbe. Tol­vajt tettenérni, s lehiggaszta­ni, amikor az egy szekér fát lopott este az erdőben, s be­fordult az árokba a sötét úton, és kaszával fenyegette azt, aki közel lépne hozzá — utána bíróságra járni. Rá­beszélni az embereket, hogy jelentkezzenek állattenyésztő­nek is, mert a szövetkezet­ben, ahol az indulásnál a nagyobb gazdák fiai mind traktorosok lettek, sokáig természetszerűen a traktoros számított a legtekintélyesebb embernek, utána következett a fogatos, s az állattenyésztő a hierarchia végén szere­pelt ... Megkérdezem tőle, hogy a mostani feladatai közül me­lyiket tartja a legnehezebb­nek? — Nagy volt nálunk a bér- feszültség a segédüzemek miatt. S mi tudtuk, hogy itt változtatni kell, hozzanak bármennyit azok a részlegek, mert hosszú időre fontosabb a tagság bizalma. Most, ■ az ismert rendelkezések megje­lente után javult a helyzet. Csak éppen a termelési ered­mények csökkentek: amióta az üzletkötők, segédüzemági vezetők nem kereshetnek korlátlanul: azóta sokkal na­gyobb létszámmal sokkal ke­vesebbet termelünk. Én re­mélem, hogy végül is sikerül majd egyenesbe hozni a dol­got a segédüzemekkel. Az elv, hogy legyenek, jó, most meg kell találni a legjobb mű­ködtetési formákat. Ez már olyan cél, szándék, amelyben — mint a .leg­utóbbi éveknek egy sereg feladatában —, a párttitkár egy táborban van a tagság egészével. S ez, e konkrét pél­dán, problémán túl is sokat jelent. . * Padányi Anna Vita a szövetkezetekről A TÁRSADALMI SZEMLE februári számában jelent meg Erdei Ferenc „A szövetkezetek elméleti kérdései” című vita­indító cikke, amelynek gondo­latébresztő megállapításai nyo­mán a párt elméleti és politi­kai folyóiratában izgalmas vi­ta alakult ki. A közérdeklődést jelzi a február óta megjelent 19 hozzászólás, amelynek né­melyike kisebb önálló tanul­mánnyal is felér. Vitaindítójában Erdei Ferenc a szövetkezetek népgazdasági jelentőségéről szólva megálla­pította : „... az összes keresők számának kereken egyharma- da (33,7 százaléka) a szövetke­zetekben dolgozik, a szövet­kezetek a nemzeti jövedelem 22,2 százalékát, tehát kereken egyötödét állítják elő ... Ha népgazdasági ágak szerint néz­zük az arányokat, akkor a kö­vetkező a kép: az illető ágazat összes keresői közül a szövet­kezetekhez tartozik a mezőgaz­daságban 74,7 százalék, a ke­reskedelemben 26,1 százalék, az iparban 9,6 százalék, az építőiparban 11,5 százalék, a különféle szolgáltatási tevé­kenységben 8,3 százalék. A nemzeti jövedelem előállításá­ban pedig igy alakul a szövet­kezetek részesedése: mezőgaz­daság 63,7 százalék, kereskede­lem 41 százalék, ipari 6,2 szá­zalék, építőipari 8,6 százalék,” E tények alapján méltán hangsúlyozza Erdei Ferenc a szövetkezeti szektor népgazda­sági fontosságát, és kimondja: elérkezett annak az ideje, hogy napirendre tűzzük a szövetke­zetek legfontosabb elvi kérdé­seinek tisztázását, igyekezzünk azokat tisztultabban 'és határo­zottabban megfogalmazni. A vita élénkségét és egyúttal a téma időszerűségét bizonyítja az az ellenvélemény, amelyet dr. Halasi- László fejt ki hoz­zászólásában (Társadalmi Szemle 1968 áprilisi száma). Szerinte'indokolatlan a szövet­kezeti elvek kidolgozásának feladatairól beszélni, mert azok a marxizmus—leninizmus VESZPRÉM Bitumenes „atomtemető* Az atomreaktorok sugárzó anyagát tartalmazó iszapok „temetésére” mindeddig nem volt megnyugtató módszer. Az egyébként használhatat­lan, de veszélyes anyagot el­tüntetni* ugyanis nem egy­szerű. A világon eddig két megoldást alkalmaztak. Üvegbe, vagy betonba ágyazva a tengerbe sül­lyesztették. Mindkettő rendkívül költsé­ges, s nem eléggé bizton­ságos. A Veszprémben, a Magyar Ásványolaj és Föld­gáz Kísérleti Intézetben ki­dolgozott eljárás szerint sa­játos összetételű és szerke­zetű bitumenbe ágyazzák a sugárzó anyagot. A bitumehburok jól szi­getel, s évszázadokra ár­talmatlanná teszi az atomreaktorok sugárzó hulladékait. A módszerrel minden ed­diginél jóval olcsóbban old­ható meg a sugárzó izotópok „temetése”. Az új módszer ez év decemberében Dubná­ban mutatkozik majd be a szakembereknek egy nemzet­közi konferencián. JAKFA Or g ona virágzás A Vas megyei Jákfa köz­ségben Saródy Gyula udva­rán most másodszor virág­zott ki két orgonabokor. Egyenként 10—12 lila sarjú virágfürtöt hoztak. Három héttel ezelőtt ugyanebben az udvarban a fehér orgona öl­tözött kései virágdíszbe. Egy fogorvosnő visszatért + Albertirsa lakosságának régi problémája oldódott meg, hogy dr. Mányi Erzsébet fiatal fog­orvos visszatért a községbe. A tanács 1963-ban társadalmi ösztöndíjat biztosított számára, hogy megszerezze orvosi dip­lomáját. Tanulmányai befeje­zése után a Pest megyei Ta­nács kórházába került, ahol sok tapasztalatot szerzett. 1968 nyarán, amikor állami és tár­sadalmi hozzájárulással elké­szült a község korszerűen be­rendezett új fogorvosi rendelő­je és az orvosi lakás, dr. Má­nyi Erzsébet visszatért a köz­ségbe, és elkezdte fogorvosi te­vékenységét. klasszikusai által már adottak, és mindössze a meglevő elmé­let helyes gyakorlati alkalma­zásáról lehet szó. A VITAZOK KÖZÜL TÖB­BEN is érintik ezt a témát, és Erdei Ferenc álláspontját tart­ják elfogadhatónak. Ugyan­ilyen értelemben fejti ki véle­ményét a Társadalmi Szemle — októberi számában megje­lent hozzászólásában Nyers Rezső. Megállapítja, hogy a tu­dományos szocializmus elméle­te, Marx, Engels, Lenin gondo­latrendszere ma is korszerű el­méleti alap, mert helytálló el­igazítást nyújt a társadalom fejlődésének alapvető kérdései­ben. Ám nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy a tudomá­nyos szocializmus megalkotói a maguk korában még nem is­merhették fel és nem elemez­hették a mi korunk megannyi problémáját. Ezért fejti ki Nyers Rezső azt a véleményét, hogy ma, amikor a szocializ­mus alapjai már állnak, csu­pán klasszikusaink öröksége már nem elég. „Bizonytalanság származik abból, ha elméle­tünk csak a múltunkat tisztáz­za, de csak felszínesen hatá­rozza meg a szövetkezetek mai társadalmi szerepét, és nyitva hagyja jövőjüket... ezért a hozzászólók többségével együtt én is azt tudom ajánlani, hogy a klasszikusok gondolati alap­jait megőrizve, bátran kutas­sunk csak, vitatkozzunk és al­kalmazzunk új elméleteket, ahol ez szükséges.” LÉNYEGES VONÁSA A VITÄNAK az állam és a szö- -vetkezetek közötti viszony tisztázásának felvetése. Ál­talános társadalmi és gazda­sági fejlődésünk, de különö­sen a gazdaságirányítási re­form újabb, az eddigiektől eltérő körülményeket teremt, illetve a fejlődésnek megfe­lelő követelményeket állít például a jogalkotás elé. Ezt fejezi ki dr. Nagy László hoz­zászólása (Társadalmi Szemle, 1968. 4. szám), amelyben tag­lalja az állami irányítás sze­repét, és módszeréit. Megál­lapítja, hogy az irányítás egyik eszköze a szövetkeze­tek működési kereteit meg­szabó jogszabályalkotás, a másik pedig a gazdasági ösz­tönzők útján való befolyá­solás. Azt is kimondja, hogy az állami irányítás közvetett eszközökkel érvényesülhet és célja nem az egyes szövet­kezetek feletti gyámkodás, hanem az össztársadalmi és a szövetkezeti érdek össz­hangjának biztosítása. Szük­ségesnek tartja azt is, hogy az állam és a szövetkezetek viszonyát nemcsak a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek esetében, hanem a szö­vetkezeti szektor valamennyi ágában általános érvényű el­vi alapon tisztázni kell. Több hozzászóló foglalko­zik a termelőszövetkezetek — különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — szer­vezeti kérdéseivel. Szinte egységes a megállapítás, hogy jelenleg itt a gyakorlat előbb­re tart, mint az elméleti tisz­tázás. Ez a jelenség is sür­geti a szövetkezetekkel fog­lalkozó elméleti munka erő­sítését. SARKALATQS TÉMÁJA « vitának a szövetkezeti demok­ratizmus és a centralizmus problémaköre. Több hozzá­szóló megállapítja, hogy a szövetkezetek demokratizfhu- sának erőssége gazdálkodási értelemben abban rejlik, hogy a szövetkezetek olyan kis, vagy közép nagyságú gazda­sági egységek, amelyek tevé­kenységét az egész tagság ké­pes áttekinteni és a fontos döntésekben közvetlenül részt venni. így értelmesen érvé­nyesül a gyakorlatban az egy ember — egy szavazat elv. A vita több résztvévőjének véleménye szerint ezt a de­mokratizmust sértené, ha a szövetkezeti életben a cent­ralizmus elvét alkalmaznánk. A szövetkezetekről folyó el­méleti jelentőségű vita — már az eddig megjelent írá­sok megítélése * alapján is — nagy segítségére lehet a szö­vetkezeti gyakori atnak. Ezért hasznos lenne a vita anya­gát külön könyvben is meg­jelentetni. Horváth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom