Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
1968. OKTOBER 35.. PÉNTEK res» »EcrKf s/CMob 50 eve 1918. Oktober 35-én, mikor már nyilvánvalóvá lett a központi hatalmak katonai összeomlása, a kormányhatalom teljesen elvesztette tekintélyét, Budapesten, az Egyetem- utcai Károlyi-palota vörös termében, a Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-féle Függetlenségi Párt és a Polgári Radikális Párt 4—4 megbízottja elhatározta a Magyar Nemzeti Tanács létrehozását Magyarország államügyeinek irányítására. Elnöke Károlyi Mihály lett. A késő éjszakai órákban kibocsátott 13 pontos proklamáció tudatta a Nemzeti Tanács célkitűzéseit. A többi között: meghirdették Magyarország teljes állami függetlenségét; a háború azonnali befejezését, szakítást Ausztriával, Németországgal, a szövetségi viszony felbontását; a kormányrendszer eltávolítását; a korrupt képviselőház feloszlatását; általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójogot. Annak ellenére, hogy másnap, 36-án reggel az ügyészség elkobozta a cenzúra megkerülésével a proklamációt közlő újságokat, az új szerv létrejötte köztudomásúvá vált és a széles tömegek nagy rokonszenvével találkozott, befolyását hatalmassá duzzadó tüntetések sora erősítette és az egy hét múlva megalakult polgári demokratikus forradalom kormánya. Károlyi Mihály vezetésével már a Nemzeti Tanács kezébe tette le az esküt. A mogyoródi titkár Tizenkét kocsija szalad Aratják a Velencei-tó '«99 „aranyát A Velencei-tó part* menti vizein a nádgazdaság dolgozói megkezdték az idei nádtermés aratását. A sekély vizeken csónakokról, vagy a partról vágják a tó „aranyát”. A szakemberek szerint a nádas megsínylette az aszályt és az alacsony vízállást. A nád egy részét a nyugati országokba exportálják. A gödöllői dombság erdei, szőlői közt fekvő Mogyoród mustszagú utcáin ilyenkor, ősszel, mintha sárga üvegtető alatt járna az ember. Időnként kilazul egy darabja, és surrogva leszáll a földre, amelyet a nemzedékek olyan keményre tapostak, hogy úgy tetszik, nem is kell ide járda. A mogyoródiak a házuk előtt naponta fellocsolják, felseprik az utcát, felszíne mint egy különleges aszfalt. Termőföldnek már nem eny- nyire jó ez a, talaj. De, bár a főváros közel van, az emberek nagy része mellette maradt, s a termelőszövetkezetbe most is egymás után érkeznek a felvételi kérelmek. A szövetkezet szinte a megalakulás első hónapjaitól kezdve jól, megbízhatóan gazdálkodik, s bár gyorsan jött eredményekkel soha nem hívta fel magára a figyelmet, évről évre többet fizet. Tagjainak sorában az' asszonyok vannak nagy többségben, ők termelik, tizenegy piacon árulják a híres mogyoródi paradicsomot. Naponta szedik ezekben az őszi napokban is, ilyesmivel bizonyára nem sok tsz dicsekedhet. A falu, s a termelőszövetkezet arról is nevezetes, hogy vezetőik többnyire helybeliek. Az emberek hozzájuk fűzött bizalma nem előlegezett Itt van például Linkes Géza, a szövetkezet párttitkára. Mestersége: kovács, S ha az ember ránéz, azt gondolja, annak is termett. Kovács, bányakovács volt már a nagyapjának az apja is, kovács volt a nagyapja, s az apja is, aki a századfordulón nősült Mogyoródra, s a húszas évek végén műhelyt nyitott a faluban. Négy fiából három lett kovács. Amikor elvesztették az apjukat, a legidősebb vezetésével működött tovább a műhely. A bátyja haláláig a falu kovácsa maradt, az öccse Gödöllőn váltott ki iparengedélyt, ott dolgozik ma is. Linkes Géza há150 éves a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Nagy múltú felsőoktatási intézményünk, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia ma, október 25-én ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Másfél évszázad múlt el azóta, hogy 1818-ban ezen a napon Mária Terézia veje, Albert Kázmér herceg, aki korábban a Habs- burg-dinasztia magyarorszagi helytartója, volt, létrehozta a Magyaróvár! Gazdasági magánintézetet azzal a céllal, hogy nagykiterjedésű uradalmai számára szakembereké neveljen. Az iskolaalapítás gondolata Wittmann Antal hercegi főintéző nevéhez fűződik, ő készítette el az intézet első működési tervét. A mosonmagyaróvári régi vár falai között, amely 1260- ban épült s 1457-ben az ifjú Hunyadi Mátyás is raboskodott benne, 1818-tól folyt az oktatás először két tanár irányításával, sokáig osztrák fennhatóság alatt, német nyelven. Csak a kiegyezés után 1867-ben került magyar irányítás alá, s a Tanácsköztár- sáság emelte a főiskolai rangra. A felszabadulás után a Budapesti Agrártudományi Egyetemhez csatolták, így működött 1949-ig, amikor ideiglenesen bezárták s 1954-ben nyílt meg újra. 1957-ben vált egyetemi rangú felsőoktatási intézménnyé, ekkor emelkedett négy évre a korábban rövidebb oktatási idő. 1959- ben bocsátotta ki az első agrármérnököket, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a szakigazgatási szervek részére. Az intézmény fontos helyet foglal el a magyar mező- gazdaság fejlődésének történetében. Számos nagy tudóst adott a hazának, akik munkásságukkal nagy tekintélyt biztosítottak az iskolának, s megalapozták hazánk agrárgazdasági fejlődését. Az utóbbi évtizedekben különösen felgyorsult a tudományos-technikai fejlődés tempója a mezőgazdaságban is. A magasabb követelményeknek mindenben eleget tesz ez a 150 éves intézmény is. A korszerű laboratóriumoktól a tangazdaságig, a diákotthoni elhelyezéstől a tanulmányi eredmények szerinti ösztöndíj folyósításáig együtt van mindaz, ami a zavartalan tanuláshoz szükséges. Az egykori két tanár helyett, ma mmtegy félszáz oktatószemélyzet, tizenötezer kötetes könyvtár várja a hallgatókat, akik valóban európai színvonalon szerezhetik meg azt a tudást, amely hivatásuk gyakorlásához nélkülözhetetlen. ' 150 év a gazdaság hagyományai, a magyar mezőgazdaság fejlesztésében betöltött igen jelentős küldetés teszi különösen bensőségessé a Mosonmagyaróvári Mezőgazda- sági Akadémia mostani ju- b;leumát, az évforduló ünnepségeit. Az öreg iskola megfiatalodva, fejlődése csúcspontján most kezd újabb fél évszázadot. rom gyereke közül az egyik, mi más lenne, mint: kovács a termelőszövetkezetben. Ö a negyvenes évek végén Budapestre ment, a bányagép- gyárbtf állt be dolgozni, a szakmájába. Szerszámkovácsként kezdte, majd néhány év múlva előléptették üzemvezetővé. Tíz év alatt két kormánykitüntetést, két érdemérmet és két kiváló dolgozó oklevelet kapott. Aztán ötvenhétben, a bátyja halála után, mivel reménye sem volt, hogy rövidesen lakást kapjon a fővárosban, kiváltotta az iparengedélyt, és visszatért a kovácsmester nélkül maradt falujába. A bányagépgyárbeli műhely, a légkalapácsok, présgépek, gázkemencék után patkolás, ajtópántkészítés — de azért az idő itt sem állt meg, már vaskapura, vaskerítésre is szükség volt, és ő készítette a községben az első gumikerekű kocsikat, három év alatt tizenkettőt. Ma is használják őket a szövetkezetben. A felszabadulás után falujában egy időre bekapcsolódott a parasztpárt tevékenységébe, a gyárban pedig 1950-ben belépett a kommunista pártba, s később, mint a bányagépgyár küldötte, részt vett a III. párt- kongresszuson. Tisztelettel, meggyőződéssel hallgatta a felszólalásokat, s otthon is elhessegette töprengéseit: hogy mért tettek negyvenkét parasztot kuláklistára a faluban, ahol az alacsony, hosszúkás vályogházak homlokukkal, két ablakszemükkel az utcára nézve, mintha egymást kérdezgetnék: melyik gazdag közülük? ... Amikor ötvenhétben a községben újból megalakították a pártszervezetet, őt kérték fel a titkári tisztség betöltésére. A helyi emberek éppúgy megbíztak benne, mint a felső vezetés. Így aztán a falu maszek kovácsa községi párttitkár lett Mogyoródon, s az ma is a termelőszövetkezetben, ahová az elsők között lépett be, s ahol évekig kovácsként dolgozott a fiával. Aztán részlegük csoport- vezetője lett, majd ahogy növekedett a műhelyek száma, mind több tartozott hozzá, most a kovács- és a bognárrészlegnek, valamint három segédüzemnek a műszaki vezetője. A nemrég lezajlott választás előtt, bevallja, felmerült benne, hogy leköszön tisztségéről. Néha úgy érezte, belefáradt, hogy az elmúlt évben jelen kellett lennie egy sor „népszerűtlen” feladatnál is. Toborozni reggelenként munkára az embereket az első hónapokban, a falu szokását betartva dicsértesséket köszönni belépéskor a vallásosabb családoknál, ahonnét a nagymama annak idején összekuporga- tott pengőiből még Rómába is elment, pápanézőbe. Tolvajt tettenérni, s lehiggasztani, amikor az egy szekér fát lopott este az erdőben, s befordult az árokba a sötét úton, és kaszával fenyegette azt, aki közel lépne hozzá — utána bíróságra járni. Rábeszélni az embereket, hogy jelentkezzenek állattenyésztőnek is, mert a szövetkezetben, ahol az indulásnál a nagyobb gazdák fiai mind traktorosok lettek, sokáig természetszerűen a traktoros számított a legtekintélyesebb embernek, utána következett a fogatos, s az állattenyésztő a hierarchia végén szerepelt ... Megkérdezem tőle, hogy a mostani feladatai közül melyiket tartja a legnehezebbnek? — Nagy volt nálunk a bér- feszültség a segédüzemek miatt. S mi tudtuk, hogy itt változtatni kell, hozzanak bármennyit azok a részlegek, mert hosszú időre fontosabb a tagság bizalma. Most, ■ az ismert rendelkezések megjelente után javult a helyzet. Csak éppen a termelési eredmények csökkentek: amióta az üzletkötők, segédüzemági vezetők nem kereshetnek korlátlanul: azóta sokkal nagyobb létszámmal sokkal kevesebbet termelünk. Én remélem, hogy végül is sikerül majd egyenesbe hozni a dolgot a segédüzemekkel. Az elv, hogy legyenek, jó, most meg kell találni a legjobb működtetési formákat. Ez már olyan cél, szándék, amelyben — mint a .legutóbbi éveknek egy sereg feladatában —, a párttitkár egy táborban van a tagság egészével. S ez, e konkrét példán, problémán túl is sokat jelent. . * Padányi Anna Vita a szövetkezetekről A TÁRSADALMI SZEMLE februári számában jelent meg Erdei Ferenc „A szövetkezetek elméleti kérdései” című vitaindító cikke, amelynek gondolatébresztő megállapításai nyomán a párt elméleti és politikai folyóiratában izgalmas vita alakult ki. A közérdeklődést jelzi a február óta megjelent 19 hozzászólás, amelynek némelyike kisebb önálló tanulmánnyal is felér. Vitaindítójában Erdei Ferenc a szövetkezetek népgazdasági jelentőségéről szólva megállapította : „... az összes keresők számának kereken egyharma- da (33,7 százaléka) a szövetkezetekben dolgozik, a szövetkezetek a nemzeti jövedelem 22,2 százalékát, tehát kereken egyötödét állítják elő ... Ha népgazdasági ágak szerint nézzük az arányokat, akkor a következő a kép: az illető ágazat összes keresői közül a szövetkezetekhez tartozik a mezőgazdaságban 74,7 százalék, a kereskedelemben 26,1 százalék, az iparban 9,6 százalék, az építőiparban 11,5 százalék, a különféle szolgáltatási tevékenységben 8,3 százalék. A nemzeti jövedelem előállításában pedig igy alakul a szövetkezetek részesedése: mezőgazdaság 63,7 százalék, kereskedelem 41 százalék, ipari 6,2 százalék, építőipari 8,6 százalék,” E tények alapján méltán hangsúlyozza Erdei Ferenc a szövetkezeti szektor népgazdasági fontosságát, és kimondja: elérkezett annak az ideje, hogy napirendre tűzzük a szövetkezetek legfontosabb elvi kérdéseinek tisztázását, igyekezzünk azokat tisztultabban 'és határozottabban megfogalmazni. A vita élénkségét és egyúttal a téma időszerűségét bizonyítja az az ellenvélemény, amelyet dr. Halasi- László fejt ki hozzászólásában (Társadalmi Szemle 1968 áprilisi száma). Szerinte'indokolatlan a szövetkezeti elvek kidolgozásának feladatairól beszélni, mert azok a marxizmus—leninizmus VESZPRÉM Bitumenes „atomtemető* Az atomreaktorok sugárzó anyagát tartalmazó iszapok „temetésére” mindeddig nem volt megnyugtató módszer. Az egyébként használhatatlan, de veszélyes anyagot eltüntetni* ugyanis nem egyszerű. A világon eddig két megoldást alkalmaztak. Üvegbe, vagy betonba ágyazva a tengerbe süllyesztették. Mindkettő rendkívül költséges, s nem eléggé biztonságos. A Veszprémben, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben kidolgozott eljárás szerint sajátos összetételű és szerkezetű bitumenbe ágyazzák a sugárzó anyagot. A bitumehburok jól szigetel, s évszázadokra ártalmatlanná teszi az atomreaktorok sugárzó hulladékait. A módszerrel minden eddiginél jóval olcsóbban oldható meg a sugárzó izotópok „temetése”. Az új módszer ez év decemberében Dubnában mutatkozik majd be a szakembereknek egy nemzetközi konferencián. JAKFA Or g ona virágzás A Vas megyei Jákfa községben Saródy Gyula udvarán most másodszor virágzott ki két orgonabokor. Egyenként 10—12 lila sarjú virágfürtöt hoztak. Három héttel ezelőtt ugyanebben az udvarban a fehér orgona öltözött kései virágdíszbe. Egy fogorvosnő visszatért + Albertirsa lakosságának régi problémája oldódott meg, hogy dr. Mányi Erzsébet fiatal fogorvos visszatért a községbe. A tanács 1963-ban társadalmi ösztöndíjat biztosított számára, hogy megszerezze orvosi diplomáját. Tanulmányai befejezése után a Pest megyei Tanács kórházába került, ahol sok tapasztalatot szerzett. 1968 nyarán, amikor állami és társadalmi hozzájárulással elkészült a község korszerűen berendezett új fogorvosi rendelője és az orvosi lakás, dr. Mányi Erzsébet visszatért a községbe, és elkezdte fogorvosi tevékenységét. klasszikusai által már adottak, és mindössze a meglevő elmélet helyes gyakorlati alkalmazásáról lehet szó. A VITAZOK KÖZÜL TÖBBEN is érintik ezt a témát, és Erdei Ferenc álláspontját tartják elfogadhatónak. Ugyanilyen értelemben fejti ki véleményét a Társadalmi Szemle — októberi számában megjelent hozzászólásában Nyers Rezső. Megállapítja, hogy a tudományos szocializmus elmélete, Marx, Engels, Lenin gondolatrendszere ma is korszerű elméleti alap, mert helytálló eligazítást nyújt a társadalom fejlődésének alapvető kérdéseiben. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tudományos szocializmus megalkotói a maguk korában még nem ismerhették fel és nem elemezhették a mi korunk megannyi problémáját. Ezért fejti ki Nyers Rezső azt a véleményét, hogy ma, amikor a szocializmus alapjai már állnak, csupán klasszikusaink öröksége már nem elég. „Bizonytalanság származik abból, ha elméletünk csak a múltunkat tisztázza, de csak felszínesen határozza meg a szövetkezetek mai társadalmi szerepét, és nyitva hagyja jövőjüket... ezért a hozzászólók többségével együtt én is azt tudom ajánlani, hogy a klasszikusok gondolati alapjait megőrizve, bátran kutassunk csak, vitatkozzunk és alkalmazzunk új elméleteket, ahol ez szükséges.” LÉNYEGES VONÁSA A VITÄNAK az állam és a szö- -vetkezetek közötti viszony tisztázásának felvetése. Általános társadalmi és gazdasági fejlődésünk, de különösen a gazdaságirányítási reform újabb, az eddigiektől eltérő körülményeket teremt, illetve a fejlődésnek megfelelő követelményeket állít például a jogalkotás elé. Ezt fejezi ki dr. Nagy László hozzászólása (Társadalmi Szemle, 1968. 4. szám), amelyben taglalja az állami irányítás szerepét, és módszeréit. Megállapítja, hogy az irányítás egyik eszköze a szövetkezetek működési kereteit megszabó jogszabályalkotás, a másik pedig a gazdasági ösztönzők útján való befolyásolás. Azt is kimondja, hogy az állami irányítás közvetett eszközökkel érvényesülhet és célja nem az egyes szövetkezetek feletti gyámkodás, hanem az össztársadalmi és a szövetkezeti érdek összhangjának biztosítása. Szükségesnek tartja azt is, hogy az állam és a szövetkezetek viszonyát nemcsak a mező- gazdasági termelőszövetkezetek esetében, hanem a szövetkezeti szektor valamennyi ágában általános érvényű elvi alapon tisztázni kell. Több hozzászóló foglalkozik a termelőszövetkezetek — különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — szervezeti kérdéseivel. Szinte egységes a megállapítás, hogy jelenleg itt a gyakorlat előbbre tart, mint az elméleti tisztázás. Ez a jelenség is sürgeti a szövetkezetekkel foglalkozó elméleti munka erősítését. SARKALATQS TÉMÁJA « vitának a szövetkezeti demokratizmus és a centralizmus problémaköre. Több hozzászóló megállapítja, hogy a szövetkezetek demokratizfhu- sának erőssége gazdálkodási értelemben abban rejlik, hogy a szövetkezetek olyan kis, vagy közép nagyságú gazdasági egységek, amelyek tevékenységét az egész tagság képes áttekinteni és a fontos döntésekben közvetlenül részt venni. így értelmesen érvényesül a gyakorlatban az egy ember — egy szavazat elv. A vita több résztvévőjének véleménye szerint ezt a demokratizmust sértené, ha a szövetkezeti életben a centralizmus elvét alkalmaznánk. A szövetkezetekről folyó elméleti jelentőségű vita — már az eddig megjelent írások megítélése * alapján is — nagy segítségére lehet a szövetkezeti gyakori atnak. Ezért hasznos lenne a vita anyagát külön könyvben is megjelentetni. Horváth László