Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Nálunk járt a Kurier Polski főszerkesztőhelyettese A Pest megyei Hírlap ven­dégeként megyénkben tartóz­kodik Tereza Szydlowska, a Kurier Polski című lengyel or­szágos politikai napilap fő­szerkesztő-helyettese. A Pest megyei Hírlap test­vérlapja a Kurier Polski, és vendégünk tapasztalatcsere céljából érkezett hazánkba. Itt-tartózkodása során elláto­gatott a Ceglédi Hírlap szer­kesztőségébe, majd felkereste a Május 1. Ruhagyárat, ahol a nődolgozók munkakörülmé­nyei, általában a magyar nők szociális helyzete iránt érdek­lődött. Tereza Szydlowska ellátoga­tott a szociális otthonba, ahol a százegy éves Törnek bácsival is elbeszélgetett. Vizes liirek — Ebben a hónapban a vá­ros 2600—2800 köbméter vizet fogyasztott el naponta, 1600 köbméterrel kevesebbet, mint a nyár egy-egy hónapjában. — A Víz- és Csatornamű Vállalat munkabrigádjai most Jászkarajenőn és Ceglédberce- len dolgoznak. Jászkarajenőn mintegy 3 kilométer hosszú­ságban új vezetéket helyeznek el, amelyet 1 hónap múlva ad­nak át rendeltetésének. Ceg- lédbercelen az új egészségház szennyvízcsatornájának lefek­tetésén munkálkodnak. Új de­rítő is épül hozzá. Az új épület vízhálózatának műszaki átadá­sára még ebben az évben sor kerül. — A vállalat ezekben a na­pokban végzi el a város köz- kútjainak, illetve közkifolyói­nak fagytalanítását. A város­ban összesen 61 kút van. — A téglagyár vízellátásá­nak gondján is enyhítenek. Másfél kilométeres szakaszon cserélik ki a régi, elavult cső­rendszert korszerű, fagyálló jfíffftékkel. — A városban 53 kilométe­res hosszúságban húzódnak a ■'öld alatt a vízvezetékek. Az elmúlt években sok panaszra adtak okot. Gyakran törések, repedések jelentkeztek rajtuk, ami nemegyszer időszakos víz­hiányt okozott. Az 53 kilomé­ternyi korszerűtlen csővezeté­ket folyamatosan kicserélik. Még 24 kilométeres szakasz vár kicserélésre. — Térítésmentes vérad ó­aap szervezése folyik Ceglé­den, a Május 1. Ruhagyár üze­mében. A szervező és egészség- ügyi ismeretterjesztő munká­ból sokan kiveszik részüket, és remélik, hogy az előzőkhöz hasonló sikerrel zárul a nap. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI XIX. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM 1968. OKTÓBER 23., SZERDA Beépülő telkek A lakásprogram folytatódik Folyamatos társasházakció — Alvállalkozók előnyben A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a magánlakás-építésről és a te­lekellátottságról tárgyalt. Pet- róczi Béla főmérnök, a városi tanács építési osztályának ve­zetője volt a kérdés előadója. Tőle kértünk tájékoztatást. — Hogyan segíti a tanács telekhez a családi házat építőket? — Az elmúlt években a ta­nács teleknyilvántartást fekte­tett fel. A rendszeresen vég­zett helyszíni szemlék alapján az osztály felszólítja a telek- tulajdonosokat, hogy üres tel­keiket építsék be, vagy értéke­sítsék. Elkészült az Öregszőlő és a Kenderföld részletes ren­dezési terve, ahol földszintes családi házak épülnek. Az öregszőlőben az új utcavonalat már kitűzték, most a szüksé­ges kisajátítás előkészítése kö­vetkezik. A Csengeriszélen száz telket alakítunk ki. Ezek közül hetvenkettőt már átad­tunk az OTP-nek értékesítés­re. — Tudomásunk szerint a harmadik ötéves tervre ké­szített lakásprogram befe­jeződött, azonban újabb lakások építésére lehet számítani. Mi a helyzet ezen a téren? — Az a célunk, hogy a kü­lönböző vállalatok, üzemek — dolgozóik lakásviszonyainak rendezésére — minél több la­kásépítő akciót kezdeményez­zenek. A tanács is azon van, hogy minél több új lakás épül­jön a városban. A készülő kór­ház egészségügyi alkalmazot­tainak elhelyezésére — állami segítséggel — ötvenhárom szolgálati lakás épül. — Mi a helyzet a társas­házakciónál? — Az a tervünk, hogy a Jászberényi úton, a MÉK je­lenlegi ládaraktára helyén 112 lakás építését kezdjük meg. Az érdeklődés máris igen nagy. A jelentkezők száma elérte a 380-at, de ez a szám naponta nő. A jelentkezéseket azért fogadjuk el, mert az építkezés a 112 lakás felépítésével nem áll meg, hanem az elkövetkező esztendőkben is folytatódik. A Az őszirózsás forradalom Abonyban i. 1918-BAN már világossá vált, hogy a világháború egyetlen vesztese a részvevő országok dolgozó népe. Abonyból is so­kan vonultak be katonának, és Európa legkülönbözőbb pont­jain harcoltak. Az itthon ma­radottak helyzete tragikussá vált. A kenyérhiány elképzel­hetetlenül nagyra nőtt. Igen sokan .marharépára fanyalod­tak. Ilyen viszonyokat találtak a frontról hazatérő katonák. Természetszerűleg vetődött fel a kérdés: a lövészárkokban szenvedő emberek mit tesznek, mi lesz velük, ha hazatérnek? Ezt a korabeli abonyi újság is feltette: „Mi lesz velük, ha hazatérnek? A hazatérő kato­nák helyzete semmi esetre sem lesz olyan jó, mint amilyet az általuk hozott áldozatok alap­ján megérdemelnének.” 1918 júliusában sok száz asszony ro­hant a városházára, hogy ke­nyeret kérjen, mert inár több nap óta nem kaptak lisztet, ke­nyeret. így az itt kialakult helyzet semmivel sem volt kedvezőbb, mint az ország bármely munkás lakta vidé­kén. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK közepette ért el Abonyba az októberi országos események híre. A monarchia frontjai már mindenütt teljesen felbomlot­tak, és Németország is fegy­verszüneti tárgyalásokat foly­tatott. Október 25-én Budapesten megalakult a Nemzeti Tanács. Ez már lényegében jelezte, hogy az államhatalmi rendszer roskadozik. Néhány napra rá kirobbantak azok az esemé­nyek, amelyeket történelmünk őszirózsás forradalom néven is­mer. Az abonyi újság 1918. no­vember 8-i száma részletesen leírta a helyi eseményeket. A CIKKBŐL megtudjuk, hogy Abonyban már 26-án és 27-én Nemzeti Tanácsot akar­tak alakítani, tehát közvetle­nül a budapesti események után. Abony tehát gyorsan rea­gált az eseményekre. , Pásztor Mihály (Folytatjuk) tervek szerint a jövő év végén 56 lakást átadnak az építők, s akkorra már előkészítik a kö­vetkező épület munkálatait is. Azok, akik az első lépcsőben nem elégíthetők ki, értesítést kapnak, hogy melyikbe osztot­ták be őket. — Melyik vállalat lesz a kivitelezője a lakásoknak? — Ismerve az építőipar ma­ximálisan igénybe vett kapa­citását, nem volt köijnyű part­nerokat találni. A panelelemek összeszerelését a Bács megyei Építőipari Vállalat vállalta, de részt vesz a munkában a Ceg­lédi Építőipari Vállalat, az Építőipari Ktsz, sőt mi több, a termelőszövetkezetek építő­brigádjai is, mint alvállalko­zók. A belső munkákat, vako­lást, egyéb teendőket, alvállal­kozók végzik. v — Azokat a vállalatokat, amelyek részt vállalnak — al­vállalkozóként — a lakásépí­tésben, előnyben részesítjük a lakások elosztásában. Első ütemben kapnak az ő alkal­mazottaik lakást. Egyébként 1970 után a Bács megyei Épí­tőipari Vállalatnak is nagyobb szabad kapacitása lesz, ha a kórházépítés befejeződik. Az OTP hamarosan kiadja a kérdőíveket, nyomtatványo­kat az első ütem építtetőinek, majd hivatalosan megalakul az építőközösség. Az OTP a pénzt biztosítja az építkezés­hez, és 1969 végére elkészül­het az első négyemeletes, 56 lakásos, gázfűtéses épület. (t.) TORTELEN Gyapjútermés országos átlag felett Tömbösített tehenészeti telepet létesítenek — Gondos vezetés, jó szer­vezés, igyekvő tagság — e gon­dolatokkal summázhatnánk Kubinyi Ivánnak, a törteli Aranykalász Termelőszövet­kezet főmezőgazdászának a termelőszövetkezet munkájá­ról és eredményeiről adott tá­jékoztatóját. A szövetkezet — az aszályos esztendő ellenére, időre és jó eredménnyel fejez­te be az aratást. Búzából pél­dául átlagosan 16 mázsát arat­tak. Jó volt a növényápolók munkája is. Ennek köszönhe­tik a többi között, hogy a 2—3 éve telepített szőlőterületükről harminc mázsát szüretelhettek holdanként, és a szőlőben rot­hadás nem volt. Sikerült a tsz takarmánygondjait is megol­dani: erre a célra a másodve­téseket és a répalevelet hasz­nálták fel. A közelmúltban fe­jezték be mintegy 18 holdnyi szamóca telepítését. Eredmé­nyes volt az állattenyésztés is. Juhszaporulatuk 100 százalék feletti. A birkák fejését gépe­sítették. Az országos átlag fe­lett, 5,7 kilós volt az egy juh- ra eső gyapjúhozam. Az eredmények további nö­velése érdekében rövidesen megkezdik egy 300 férőhelyes, szakosított, tömbösített tehené­szeti telep építését, amelynek érdekessége az lesz, hogy le­hetőséget ad az iparszerű ál­lattartáshoz. A szövetkezet amell' tt hogy a rendszeresein dolgozó tagok­nak átlagban napi 87 forintot tud fizetni, már szabadságot és szabadnais biztosít. (gy—i) Kézilabda NB II Úgy kellett ez a két pont, mint egy falat kenyér FEHÉR NYÍRFÁK Vasárnap volt a Ceglédi Épí­tők utolsó hazai találkozója az 1968-as bajnokságban. El­lenfele a szintén kiesés el­len harcoló Szegedi Építők. Ceglédi Építők—Szegedi Építők 23:19. Cegléd: Szalisznyó — Rossi, Hörömpő, Szabó, Tukacs, Bá­lint, Pánczél. Csere: Iva- nics — Juhász, • Tóth, Király. Foto: Tóth István A város vendége Cegléden találta meg apja sírját A FÖLD mély sebekből vérzett és éghom­lokát a halál tapogatta. Katona vonszolta ma­gát a ház irányába. Kinyújtott keze már az ajtót érintette. Visszanézett. Az utca végéről géppuska ordított fel. Arccal zuhant előre. Hangot hallott, messziről. Lobogó hajjal sza­ladt a határon, erdőn át és vele szemben ki­tárt karokkal felesége, gyerekei. Űjabb soro­zat. A földbe markolt merevedő ujjaival. Másnap véget ért a háború. Azóta huszonhárom év telt el. Élünk, dol­gozunk, szeretünk Békében. De vannak em­berek, akiket még kísért a múlt és elébük áll, érzik hideg leheletét. Sokan nem jöttek haza a frontról. Ma is kutatják még, hol es­tek el, melyik ismeretlen, távoli vidéken. Ha aztán meglelik a szeretett nevet a sír fölött, szemükből furcsa fény csillog. Az öröm: itt van, rátaláltunk! A fájdalom: a halál ismét megjelent. Ezt érezte egy szovjet asszony is, itt Cegléden. Ljudmilla Nyikolajevna Guszeva vasárnap érkezett a Szovjetunióból, Keres városából. Szép arcú, tiszta tekintetű fiatalasszony. Csendben ül. Fekete ruha van rajta, kezét összekulcsolja. Nézem. Mosolyog. Nehezen szólalok meg. — Kérem, mondja el, hogyan történt! — A Magyar Vöröskereszt értesített, hogy megtalálták édesapám sírhelyét Cegléden. Ott esett el, a város felszabadítása során. ír­tam a Ceglédi Pártbizottságnak. Hamarosan jött a meleg hangú válasz: meghívtak, jöjjek el Magyarországra Cegléd vendégeként. ISMÉT ELAKAD a szó. Én félek feltenni a kérdést, amit talán ő is vár. — Emlékszik arra az időre? — Szomorú nap. Hétéves voltam. Apám a ’frontra indult. Anyám sírt, és mi, gyerekek, riadtan kapaszkodtunk szoknyájába. Integet­tünk utána, sokáig. Soha többé nem jött visz­sza... Vártuk. Később csak annyit tudtunk meg, hogy Magyarországon esett el. Édes­anyánk egyedül maradt két gyerekkel. Most hívtam, utazzon ő is velem. Sajnos, nem te­hette. ötvennyolc éves és nagyon beteg. — Hogyan élnek? — Szépen, jól. Iskolákat jártam, tanultam. Mérnök vagyok. Kilenc évig dolgoztam a tá­voli Habarovszkban. Onnan kerültem Kezes­be. Férjem főmérnök. És van egy gyönyörű kisfiúnk: négyéves. — Hol járt megérkezése óta? Arcához emeli kezét, halkan szól. — ELSŐ UTAM apámhoz vezetett. Meg­tudtam, hogy közös tiszti sírba temették. A szovjet hősök emlékművénél virágot helyez­tem el. Gyermeki vággyal mindig visszavár­tam. És most, e messzi országban — találkoz­tunk. Lehajtott fejjel álltam emléke előtt. Könnyeim hullottak arra a földre, amelyben ő nyugszik. Gondolataim vele beszélgettek, távoli üzenetet hoztam asszonyától, gyerme­keitől. Hosszú percekig néztem a kőbe vésett nevet, mozdulatlanul, sírásba fulladó lélegzet­tel. Felsóhajt, nap süt az arcára, mosolyog. Könnyebben beszél. — KEDVESEN FOGADTAK a pártbizott­ságon, és akikkel eddig találkoztam, azok is mind ilyenek. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy e szép város barátságos em­bereinek vendége lehetek. Jártunk már a ker­tészetben, ahol gyönyörű virágcsokrot kap­tam. Vasárnapig maradok és e rövid idő alatt szeretném minél jobban megismerni Ceglédet. Elköszönök Ljudmilla Nyikolajevna Gusze- vától. Megígéri, hogy elutazása előtt ismét találkozunk és akkor majd beszámol arról, merre járt, mit látott, hogyan érezte magát városunkban. Kohlmayer Ádám Góllövők: Pánczél 9, Szabó 6, Bálint 4, Juhász, Tukacs, Rossi, Hörömpő 1—1. * A szokottnál gyérebb ér­deklődés mellett biztatóan kezdett az Építők, 4:1, 5:2- re vezetett. Ennek ellenére a játékosok igen sokat kap­kodtak, teljesítményük na­gyon hullámzó volt és öt bün­tetőt is kihagytak. 6:6-nál találkozott a két csapat, ez­után ismét ragyogó ceglédi percek következtek, 10:6 — visszaesés —, 11:9 a félidő­ben. Szünet előtt 7 perccel a játékvezető a szegediek át­lövőjét sportszerűtlen meg­jegyzése miatt végleg kiállí­totta. Ezután jogos volt a remény, hogy sima győzelmet fog szerezni a Cegléd. A hazaiak szünet után ezt próbálták bebizonyítani. 16:10- ig minden rendben is ment. Ezután ismét jött a már em­lített felesleges kapkodás, Ezt kihasználva az igen lel­kes, a támadásnál „ziccerig’’ játszó Szeged 21:18-ra szé­pített. Végeredményben a ha­zaiak 23:19-re nyertek. Ügy kellett ez a két pont, mint a falat kenyér! A játékvezető erélyesen, hibátlanul látta el feladatát. Jók: Pánczél, Szabó és Bá­lint, akik nemcsak gólerős­ségben, hanem „játékban” is a többiek fölé nőttek. (—reán) Megyei női kézilabda-bajnokság Ceglédi ITSK—Szobi Törek­vés 10:1 (3:1). Összeállítás: Kókai, Nagy, Luskó, Kiss, Támadi, Kenye­res, Bujáki, Vajkó, Kökény. Góllövők: Luskó 5, Kökény 3, Kenyeres 1, Támadi 1. Edző: Leitner József. Folytatja sikersorozatát az ITSK. Imponáló játékkal győz­te le idegenben a táblázaton előtte álló szobi csapatot. A mezőnyből kiemelkedett Luskó játéka, aki 5 gólt lőtt. Követ­kező ellenfél a Csepel Autó csapata. Szeretnék folytatni a győzelemsorozatot ellenük is. (1.) Jól szerepelt az Építők tekecsapata Ceglédi Építők „B”—Csepel „B” 2:6. NB tartalék tekebaj­nokság. Dobott faarány: 2451:2561. Jók: Király János 425 fa. Gáli László 412 fa és Lugosi István 409 fa. Budapesti MEDOSZ ÉR­DÉRT—Ceglédi Építők 2:6. NB Il-es tekebajnokság. Dobott faarány: 2621:2703. Jók: Nagy László 480 fa. Ró­naszéki Lajos 469 fa, Pákozdy Rudolf 463 fa, Szűcs László 451 fa. Raffay Gyula 436 fa és Tú­réi Pál 404 fa. LABDARÚGÁS: Bem SE— Nagykő-ősi Kinizsi 1:4. Megyei labdart oajnokság. A Bem tartaléKbsan állt ki. (—sz—)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom