Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1968. OKTOBER 20., VASÁRNAP Felépül-e jövő őszre az új zeneiskola? ♦ 629 diák az új tanévben ♦ Kamarazenekar - tanárokból Reggeltől estig hangosak a Lenin úti művelődési központ emeleti kistermei. Egyik helyi­ségben zongorán skáláznak, másutt hegedűből varázsolnak elő ismétlődő futamokat. Kis­iskolások hangszertokkal bak­tatnak felfelé a lépcsőn, vala­ki áriát énekel egy ismert operából... Telt ház van a zeneiskolá­ban, sok tanulót a Géza ki­rály téri „fiókzenedében” ok­tatnak. — Hatszázhuszonkilenc ta­nulónk kezdte az 1968/ 69-es tanévet — tájékoztat Cs. Nagy Tamás igazgató. — A népes létszám nem kis feladatot ró a tanári testületre. Az oktatási reform nyomán készített tanlervben hetenként kétszer félórát fog­lalkozunk egy-egy tanulóval, ehhez jön a hatvanperces szol­fézs. A zenei pályára készülő növendékeknél a heti foglal­kozás időtartama kétszer negyvenöt perc. A hegedű, zongora, gordonka, mélyhege­dű és a fúvóshangszerek tan­szaka mellett népes a tavaly beindított gitártanszakunk. — A Konstantin téren jó | tempóban halad a munka. Mi­korra várható az új iskola avatása? — Az Utóbbi időben való­ban népesebb munkabrigádot irányított az építkezésre a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata. A pincehelyiség te­rületét kiásták, most a falazás, maid a födém következik. Re­mélhetőleg az alapozás is el­készül még ebben az eszten­dőben. Az idén kétmillió fo­rintot kell beépíteniük, örü­lünk, hogy olyan támogatónk akadt, mint Nagy Miklós or­szággyűlési képviselő, a me­gyei tanács elnökhelyettese, aki — sok más váci szülőhöz hasonlóan — szívügyének te­kinti az új váci zeneiskolát. A szerződés 1970-re szól, de abban reménykedünk, hogy 1969 őszén megtart­juk az avatóünnepséget. — Benéztünk az ifjúság ze­nekari próbájára. Szeptember­től Bogányi Tibor a karnagya. Hallottunk a felnőtt együttes­ről is. — A hír igaz. Szeptember elsején megalakult a zeneiskola tanárainak vonószenekara. A tizenöt tagú zeneegyüttest Erdélyi Sándor vezeti. A ka­marazenekar célja: a preklasz- szikus zenekari irodalom be­mutatása mellett a mai ma­gyar és külföldi zeneszerzők műveinek népszerűsítése. A kollégák ezzel nagy áldozatot vállaltak,, mert a heti három­négy órás összpróba mellett egyénileg is több órát vonnak el pihenésükből a gyakorlásra. Az öntevékeny együttes első nyilvános szereplése és egy­ben a város hangversenyláto­gató közönsége előtti bemutat­kozása november kilencedi­kén lesz. A hangversenyt a zeneiskola és a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának szakszervezeti bizottsága kö­zösen rendezi. A bevételt a vietnami nép megsegítésére ajánljuk fel. Reméljük, hogy zenetanáraink nemes törekvését közönségünk is pártoló lelkesedéssel fogad­ja. (papp) DUNAKESZI Hétfőn MHSZ-klubnap Az MHSZ dunakeszi szerve­zete hétfőn, október 21-én es­te 6 órakor klubnapot rendez a községi kultúrházban. Elő­adást tart Láda Lajos — „A mezőgazdasági termelés mű­szaki fejlesztésének néhány időszerű problémája” címmel. Magyaros konyha - magyaros betegségek Ezzel a címmel tartja elő­adását dr. Rigó János kutató­főorvos, a táplálkozástudo­mány neves szakértője, októ­ber 25-én, pénteken este 5 órakor, az Építők Művelődési Otthonában. Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Ruzics­ka Béla. A beosztásban hét közben változás történhet. Amikor már nincsen visszatérés sétálunk még az ismert ház előtt. Szavakat sodor az emlékezés s példálózunk: jó volt azelőtt. Elszédülünk közös útjainktól, amit ma kékség, s hideg harmat fed. Fázunk. Hol vagyunk már álmainktól, mosolygunk volt örömeink felett. Az időt szidjuk — lassú, mint a teknős és homlokunkba magány bokra nő. Az ég se tiszta, mint tavasszal: felhős olyanok vagyunk, mint megunt szerető. Leülünk zenét hallgatni este. de unatkozunk, arcunk lázban ég. Szavakat hallunk. Eltűnnek ugyan messze, kezünkben érezzük kedvesünk kezét. Ne fordulj meg, mert nem volna már szép. Visszatérésed szegényebbé tenne. Nem lenne más célom; győzni akarnék, mit nem tettem meg: bepótolni rendre, így jó. Most megmaradtál, aminek vágyaimban lángra gyúlva láttalak. Ha közel vagy, elveszítek egy hitet, elrontok mindent, majd később megtagadsz. Bolondos lány, indulj el figyelmemben, s éljél bennem vihar utáni csendben. Nyári Ferenc Csaknem egy évtizednyi börtön utón Karórát, gyűrűt, pénzt lopott Péter Sándor huszonegy éves volt 1956-ban, amikor először állott bíróság előtt, lo­pás miatt. Akkor csak három hónapra ítélték. Később, 1957­Lesz-e NB Il-es csapata Vácnak IJj vezetőség — új tervek Mások gondjairól... Matild néni hetvenhat éves. A ház meg, amelynek egy szo­bájában lakik: az övé. A szoba hideg, télen sem szokott fűte­ni, csak aludni jár ide, egyéb­ként a mosókonyhában gyújt be, ott melegszik. — Télen? Akkor egy meleg vizes csaíosüveg a lábamhoz, egy a derekamhoz. Jó is len­ne minden, csak a karom gyó­gyulna már meg .— mondja. Néhány hete elesett az ud­varon. Nem ment rögtön or­voshoz, de annyira jajgatott, hogy a házban lakók kihívták az orvost, aki gipszbe tette a karját. Csak fekszik az ágyban, fe­jén sötétkék svájcisapka. Mel­lette, s az éjjeliszekrényen gyeríyacsonk, cigarettacsikkek halmaza, gyufa. — Jaj, csak jönne már va­lami gyerek, aki hozna nekem jó kis cigarettát, mert ma még egyet sem szívtam. A gyerekek helyett csak a szomszédasszony jön az utcá­ból, üvegben teával, kislábos- ban lecsóval, és egy fürt sző­lővel. Matild néninek kipirosodik az arca, csillog a szeme. Sze­reti a szőlőt... Felkel az ágyból, a szom­szédasszony segít neki, a trikó fölé, amiben feküdt, egy öreg kaftánt húz, és nekilát az az ebédnek. A felénél abba­hagyná, ha a szomszédasszony rá nem szólna: „Egyen, mert a hajára kenem.” Megeszi hát, elveszi a dunsztosüvegben lö­työgő teát, „jó kis bodzatea, ezt szoktam főzni — mondja a szomszéd —, meg feketecse­resznye szárát”. Azután a sző­lőt csipegeti le, és közben do­hányért áhítozik. — Rózsika, nem tudna te­remteni nekem egy doboz ci­garettát? — Teremteni nem tudok, de ha ad pénzt, hát veszek. A fejpárna alól zsebkendő­be csomagolt kis pakk kerül elő, benne egy vékony gumi­val és egy rózsafüzérrel körül­tekert erszény. A férje rendőrségi fogalma­zó volt valaha, utána kapja a nyugdíjat, volt egy kis gyü­mölcsöse is, meg itt van a há­za. ö maga pedig itt él egye­dül, rokonoktól elhagyottan. — Á, azok nem járnak ide... a rokonok... A kérdésre, hogy ki fog örö­kölni utána, „még nem tudom” a válasz. A szomszédok — az utcában laknak — három éve etetik. Lehet, hogy szerelemből? Azt mondják, valaha sok értéke — mindene volt Matild néninek. Ma erről már nem beszélnek a szoba bútorai. Ócskaságok összezsúfolva. Olcsó szentkép a falon. A dunyha huzata folto­zott. Matild néni vihorászik. (Ugye, furcsa ezt olvasni egy ennyi idős asszonyról? Hát még látni!) Ö ugyanis látoga­tásom alatt „nyomás alatt” van már. Szereti az italt. Vi­lágéletében jól élt, megkívánja ma is. Van egy háza, egy kis nyug­díja — és egy szenvedélye. Gyereke, rokonai nincsenek, már akik törődnének vele. A szomszédok pedig nem irgal­mas szamaritánusok... Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni, ö is ilyen. S ha cigaretta is, bor is van — talán még boldog is. Mit lehetne tenni vele ... ? (b.) Habzó sör a pohárban, gon­dok, elképzelések röpködnek fölötte. Amolyan munkaidő utáni félhivatalos megbeszélést folytatunk Szokol Istvánnal, a Forte-gyár személyzeti osztály- vezetőjével, akinek legújabb társadalmi tisztsége: elnök a VSE-ben. — Nagy gondot vállalt ezzel magára. No és mi újság a VSE-nél? — Kezd helyreállni a rend. Javul a közönség hangulata. Egyre többen kérnek részt a munkából. Ez persze főleg an­nak tudható be, hogy mostaná­ban győz a csapat. — Még mindig Várhidi az edzőjük? — Jelenleg nincs edző. Ezt a feladatot én látom el, meg a csapat néhány tapasztaltabb játékosa. Természetesen ez csak ideiglenes megoldás lehet. Felteszem sokak nevében a kérdést: — Mikor lesz NB Il-es csa­pata Vácnak? — Ehhez a célhoz most is közel állunk. Persze, minden a pályán dől el. — Van tehát már elnöke a VSE-nek, de mikor lesz elnök­sége? Ügy tudom, a nyáron valóságos kis kormányválság volt. A régi elnökség lemon­dott. — Novemberre már talán meg lehet alakítani az új veze­tőséget. Addig tárgyalásokat folytatok az ipar vezetőivel. Az lenne a jó, ha a váci építőipar venné át a csapatot. Az eddigi tárgyalások eredményeként már több, az építők szakszer­vezetéhez tartozó vállalat — elsőként az Országos Cement- és Mészipari Vállalat, s a Du­nai Cement- és Mészmű — készséggel vállalja a csapat­gazda szerepét. — A VSE tehát gazdát ke­— Azt mondhatnám: már meg is találta. Örömmel látom, hogy az eredmény csupán szervezés és idő kérdése. — Mik a további tervek? — Megtartani azt a jó össz­hangot, amely most megvan a csapatban — mondja Szokol István, és lekopogja az asztal lapján. — Ezután néhány jól működő más sportágbeli szak­osztállyal is ki kellene egészí­teni az egyesületet, amelynek egyébként jól működő atléti­kai szakosztálya már van. Ala­posabban kell foglalkozni az utánpótlás nevelésével is. Gondolok a középiskolásokra is. Vác, iskolaváros, bőséges lehetőség nyílik valamennyi sportágban tehetségek kivá­lasztására és nevelésére. Ha a vállalatok segítségével stabil anyagi körülmények közé ke­rül az egyesület, időszerű len­ne az építők gyermek-labdarú- gö-csapatával komolyabban foglalkozni. — És végül, hadd említsem meg, hogy megrendeltük a ré­gi VÁC labdarúgóinak és az egyesület jelenlegi tagjainak találkozóját. A régiek közül olyanok is ott voltak, akik öt­ven éve kezdtek focizni, a csa­patban. A tisztiklubban vacso­rát adtunk számukra, és tisz­teletjegyet a csapat mérkőzé­seire. Ezzel is az volt a célunk, hogy — a város szép sport­múltjának felidézésével to­vább erősítsük egyesületünk sportszellemét. Ha a vállala­tok, iskolák vezetői — és velük együtt a város sportkedvelő fiataljai — megértik törekvé­sünket, és mellénk állnak, va­lóban fellendül a sportélet. Talán nincs messze az idő, amikor Vácnak újra lesz NB Il-es labdarúgó-csapata — mondta még a VSE új elnöke. K. I. Csütörtökön KÖRKÉP Csütörtökön, október 24-én délután öt órakor a Magvető Könyvkiadó „Körkép” címmel irodalmi estet rendez. Az estet Koczkás Sándor irodalomtörténész vezeti. Bits­key Tibor és Bodor Tibor színművészek, valamint Kecs­kés András gitárművész lesz­nek az est vendégei, Kolozs­vári Grandpierré Emil író és Ladányi Mihály költő társa­ságában. Az irodalmi est író­vendégei műsor után dedikál­ják könyveiket. Az estet a járási könyvtár és a művelődési ház közösen rendezi, a könyvtár olvasóter­mében. ben, 1958-ban és 1960-ban ter­mészet elleni fajtalanság miatt került a bíróság elé. összesen két évet ült érte. Több alka­lommal lopásért és hamis vá­dért ítélték el, e bűnökért, hat évet és öt hónapot ült börtön­ben. Életének harmincegy évé­ből eddig nyolc évet és nyolc hónapot töltött börtöncellák­ban. Utolsó büntetéséből az idén január közepén szabadult. Utána az Egyesült Izzó váci gyáregységében, majd a Ma­lomipari Vállalatnál helyezke­dett el. Augusztusban kezdett el ismét lopkodni. Kisebb összegekkel kezdte. A főbérlőnőjétől két­szer 100—100 forintot, albérlő­társától ötven forintot fis egy zsebkést, két másik embertől egyszer száz, egyszer pedig harminc forintot emelt el. Egyik munkatársának öltöző- szekrényét is megdézsmálta. Ezek az „akciói” sikerrel jár­tak. Vérszemet kapott és már nem elégedett meg ötven-száz forintokkal. Egyszerre négy­száz forint mondott búcsút gazdájának, meg egy karóra és egy arany karikagyűrű. A lopott pénzt ételre, italra, ci­garettára költötte. Az ügyészség nyolcrendbeli lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt emelt vá­dat Péter Sándor ellen. A bí­róság egyévi és kéthónapi sza­badságvesztésre ítélte. Bünte­tését szigorított börtönben kell eltöltenie. Az ítélet jogerős. (b.) Felveszünk • gépkocsikísérőket • nyugdíjas adminisztr" • közgazdas érettségivel fiatalokat kereskedelmi gyakornoki munkára. Kizárólag Vácott vagy környékén lakók személyes jelentkezését kérjük. ÖTNAPOS MUNKAHÉT. megyei íielmisier Nagykereskedelmi V. Vác, Derecske dűlő 4. Megközelíthető MAVAUT-tal, a hajógyárnál kell leszállni. ÜJ TELEP (Gebora László filcrajza) Felvételre keresünk BELSŐ ELLENŐRI MUNKAKÖRBE egy megfelelő szakképzettségű dolgozót. Kizárólag Vácott vagy környékén lakók pályázatát kérjük, eddigi működésük megjelölésével ÉLELMISZER NAGYKERESKEDELEM, Vác, Pf. 54.

Next

/
Oldalképek
Tartalom