Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

* OKTÓBER 19-TŐL: MŰSZAKI KÖNYVNAPOK Az idén október 19. és no­vember 5. között rendezik meg országszerte a műszaki könyv- napokat; ebben az időszakban csaknem 40 féle új kiadvány gazdagítja a műszaki szakiro­dalom választékát. Mint a Műszaki Könyvkiadó vezetői tájékoztatásul elmon­dották, szombattól kezdve az or­szágban 450 gyárban, ku­tatóintézetben, intézmény­nél és vállalatnál rendezik meg a műszaki könyvna­pokat, amelyeken a könyvnapi új- uonságok mellett még mint­egy ezer hasznos szakmai-tu- Qományos kötetet kínálnak a könyvterjesztők az érdeklődő munkásoknak, technikusok­nak, mérnököknek. Csaknem három évvel ez­előtt alakult — a MTESZ és a Műszaki Könyvkiadó közös kezdeményezésére — a Mű­szaki Könyvklub; tagjai min­den negyedévben tartalmas füzetet — ezekben a hetekben is egy 50 oldalas ismertetőt — napnak kézhez az újdonságok, a fontos szakmai problémák megoldásához hasznosítható szakmai irodalom ismertetésé­vel. A Műszaki Könyvklubnak jelenleg már 35 ezer tagja van, s tömegesen kérik felvételüket a klubba nemcsak mérnökök és technikusok, hanem szak­munkások is. Mindez tükrözi azt az egy­re szélesebb körben terjedő felismerést, hogy a műszaki könyvek olva­sása egyszerűen nélkülöz­hetetlen. Különböző számítások bizo­nyítják: az egyetemen tanul­tak például — természetesen az alapokat nem számítva — öt-hat esztendő alatt elavul­nak. Aki tehát nem tart lé­pést a műszaki fejlődéssel, nem olvassa rendszeresen a műszaki könyveket, lapokat, rövid időn belül alkalmatlan­ná válik munkája ellátására. A dolog másik oldala persze az, hogy korunk műszaki iro­dalmával nem könnyű lépést tartani; a Műszaki Könyvki­adó ezért a legjobb szakembe­rek, tudósok bevonásával, nagy onddal tervezi meg egy-egy izakmai terület különböző izintű könyvkiadását. A mostani műszaki könyvnapok talán legna­gyobb slágere a régi hi­ányt pótló Vegyészmérnö­kök Kézikönyve I. köteté­nek megjelenése. Nagy előnye, hogy a milliónyi adatot angol mértékrendszer­ről metrikus rendszerre szá­mították át, s az ábrák is eh­hez igazodnak. De jelentős, nem egy alkalommal valóban hézagpótló művek kerülnek ezekben a napokban a könyves­boltokba a gépipar, a híradás- technika, az építőipar, a mű­szeripar, a matematika, az automatizálás, a fotózás terü­letéről is. Az idei műszaki könyvna- pok jelentőségét még egy ese­mény növeli: a jövő héten Budapesten rendezik meg a szocialista országok műszaki kiadóinak nemzetközi konfe­renciáját. Hosszú lesben Az oroszlán Hazaérkezett Jugoszláviából a MAFILM 1-es stúdiójának csoportja. A filmesek „Az oroszlán ugrani készül” című új magyar krimit forgatták Mosztarban és Dubrovnikban. Befon- és Vasbetonipari Művek Budapesti Betonárugyára Budapest (Csepel) XXI., Rákóczi F. u. 289. AZONNAL FELVESZ mozaiklapgyárió munkára női és heionelemgyártó munkára férfi segédmunkásokat A munka végzése gyártócsarnokban történik. KERESETI LEHETŐSÉG a norma 100%-os teljesítése esetérí női dolgozóknak 1400—1800 Ft, férfi dolgozóknak 1800—2800 Ft. A begyakorlási idő után ennél magasabb kereset is elérhető. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében adunk. Minden második héten szabad szombat. Felvételre jelentkezés Csepelen, a munkaügyi csoportnál. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Rendeljen sóskúti falazóblokkot! Felhívjuk az építkezők fiqyelmét, hogy a Balaton, i Velencei tó és Buda környékének kedvelt építőanyagára: a SÓSKÚTI FALAZÓBLOKKRA megkezdtük a rendelések felvételét. A torlódások elkerülése végett már most jelentse be igényét. SÓSKÚTI FALAZÓBLOKK fagyálló és ezért vakolat nélkül, fugázva is használható, de a vakolatot is igen |ól tartja. Mérete: 39x19x22 cm. Súlya: 28 kg és 8.5 normál téglának féléi meg. Kívánságra vasúton is feladjuk, vagy házhoz szállítjuk. Ara a bányatelepen történő átvétellel: 4 Ft, vasúti feladás esetén. Tárnok állomáson vasúti kocsiba rakva 5 Ft darabonként. MEGRENDELHETŐ ÉS FIZETHETŐ a Sóskúti bánya üzemvezetőségénél, ahol a szállítás időpontjára és eqyéb kérdésekre Is felviláqosítással szotqálnak. Levélcím: PESTVIDÉKI KÖBANYA VALLALAT ÜZEMVEZETŐSÉGE. SÓSKÚT. 1968. OKTOBER 17., CSÜTÖRTÖK 1531: János király Solymárt Budának adta Körtepálinka — körtével ,,GyümolcskollekcióTokodon Vörös zászló az Buda városának legrégibb, már 1292-ben használt címere egyik oldalán az Árpád-ház piros-fehér vágásos (pólyás) címere, másikon pedig két to­rony által közrefogott pártadí­szes várostorony látható, alat­ta nyitott szárnyú kapuval. 1873-ban a városegyesítéskor Pest és Buda címerét összevon­ták, míg a közelmúltban tör- vényhozásilag fogadták el ezt az egyesített Buda-Pest cí­mert, azzal a heraldikai hoz­zátétellel, hogy a két városcí­mert — csakúgy, mint a két várost — köti össze a Duna kék hulláma. Benne — a népi demokrácia jelvénye ötágú vö­rös csillag. Érdekes, hogy volt Budának egy hasz­533-as címerben ontásáig hívek voltatok hoz­zánk. A magasra emelt vörös zászlóból megismerszik, hogy bátorságtok azt ígéri, míg él­tek, hűségteket irántunk, vala­mint a haza iránt megtartjá­tok, s az idők és a kor minden körülményei között mindazt megcselekszitek, ami bátor, áll­hatatos, derék férfiakhoz il­lő” .. . A derék szándék — s e cí­mer is — írott szó maradt. 1541 után, amikor is a török elfog­lalta Budát, nem volt többé maradása az itt lakó polgár­ságnak. (A város felszabadulá­sakor 1686-ban már csak egyetlen magyar család élt Bu­dán.) A Komáromi Állami Gazda­ság palackban nőtt körtét hoz forgalomba, körtepálinkával körítve. Az érdekes ötlet megvalósí­tásához a Tokodi Üveggyártól kaptak segítséget. Körte alakú üvegeket gyártottak, a gazdaság gyümölcsösében ráhúzták ezeket az üvegeket a fákon csüngő még kicsi körtékre, s mikor az üvegben növő gyü­mölcsök elérték a 70—75 szá­zalékos érettségi fokot, le­szedték, s az üvegeket feltöl- tötték körtepálinkával. A kísérlet kitűnően sikerült. Karácsonyig 20 ezer félliteres palack ilyen reprezentatív csomagolású körtepálinkát ad­nak át. A komáromiak úgy tervezik, hogy nálatba már alig került késő középkori címere is, amelyet 1533-ban Szapo­A TV-BEN LÁTJU a jövő évtől kezdve vala­mennyi gyümölcspálinká­jukat hasonló módon hoz­zák forgalomba. A különböző gyümölcsök alakját utánzó üvegek mintá­ját már elkészítették a toko- diak. „Egérgyár” épül Gödöllőn. ötvennégymillió forintos költ­séggel építik fel a Laborató­riumi Törzsállattenyésztő In­tézet telepét. Az új, korszerű intézmény látja majd el steril, fertőzés- és kórokozóktól men­tes kísérleti állatokkal az em­bergyógyászati és gyógyszer­gyártási kísérletekkel foglalko­zó tudósokat, kutatókat. A gö­döllői intézetben évente 125 ezer egeret, patkányt, tengeri malacot és hörcsögöt tenyész­tenek majd. ugrani készül A színes bűnügyi film opera­tőrje Hildebrand István, a főbb szerepeket Psota Irén, Ajtay Andor, Bujtor István, Szendrő József és Pecsenke József játssza. A film „civil” érdekessége Papp Laci, a há­romszoros olimpiai bajnok, Koós János, valamint Szöré­nyi Levente és az Illés-zene­kar szereplése a filmben. Az oroszlán három lába egy-egy emberfőt tartott, míg vállán vörös zászló, a vérzászló nyugodott. Azt írja erről az adomány le­vélben a király: „A veres szí­nű zászló annak az állhatatos­ságnak jele, amellyel véretek lyai János király adomá­nyozott kedvelt fővárosá­nak. A király, aki az 1530. évi meg­hiúsított osztrák ostrom idején egybeforrt Buda hősiesen vé­dekező polgárságával, 1531-ben Solymár falut adta Budának, majd 1533-ban megbővítve a város régi címerét, annak min­den polgárát nemesi rangra emelte. Az új városcímerbe, amelyet két atléta alakja tart, a régi tornyos budai városcí­mer fölé János király egy oroszlánalakot tétetett. Emlékezés Krúdy Gyulára, születésének 90. évfordulóján. A kép: jelenet a műsorból. (A televízió októebr 24-i, csütör­töki műsorában.) Az úri hölgyek (október 26, szombat). Az Angyal-sorozat legújabb darabja. Angyal mostanában úgy látszik, „höl­gyekben utazik”, miként a ré­gi világ kereskedő ügynökei, akik teszemazt mosószappan­ban, vagy textilben utaztak, j Legutóbbi ugyanis a „Szágul­dó hölgyek” viszályát oldotta meg, közmegelégedésre, Simon Templar. A köztiszteletnek ör­vendő három kisvárosi idős úri hölgyet egy idegen zsarol, akit Angyal persze ártalmat­lanná tesz, ám ennek során kiderül a zsarolás alapja is, továbbá az, hogy az idős höl­gyek fiatalabb korukban nem I is voltak olyan feddhetetlenek, I mint hittük ... — Alapkőletétel Kőbá­nyán. Kőbányán, a Maglódi úton új élelmiszeripari szak- oktatási intézmény alapkövét rakták le tegnap. A 13 tan­termes iskolában, ahol egy­szerre 800 diák folytathatja majd tanulmányait, konzerv-, hús-, hűtő- valamint erje­désipari szakközépiskolai ok­tatás és szakmunkásképzés lesz. A szakember gnúcot kértük, segítsen. Máskor is hozzá fordulunk, ha fát kell vágni vagy cipelni valamit, esetleg a falra akarunk felszerelni egy szekrényt. Ig­nác szereti a pénzt, mindent elvállal és a háta mögött is csak jót mondhat rá az ember — ügyes keze van. Szóltunk Ignácnak, jöjjön el, mert újrakeritjük a kiskertet és egyedül nem merünk hozzákezdeni, valamikor is ő segített. Jól megfizetjük, próbáltuk pu­hítani. Sajnos, nem vállalta, már más­hová ígérkezett. Halasszuk a jövő hétre. Nem lehet, mert akkor családi ünnep lesz, nem dolgozhatunk. Értsük meg, mondotta, mit tehet egy nyugdíjas, minden napja foglalt, nem pihenhet a babérjain, ő meg sem pró­bálna ilyesmit, amíg a két keze bírja. Bevallom, erre nem számítottunk, any- nyira bíztunk Ignác két kezében. Vi­gasztalásunkra elmesélte, mi minden történt vele mostanában: leesett a szü­retei kocsiról, a felesége a tudta nélkül kivette a pénzt a takarékból és kölcsön­adta az unokahúgának, volt ám belőle cirkusz ... Ignác a munka mellett a be­szédet is szereti, olyannyira, hogy észre sem veszi, mikor lenne már elég belőle. Koccintgattunk közben, meg-meg- nyomva a szót: — No, akkor még egyet utoljára. Ignácnak azonban ízlett a bor, négy­szer ismételgettük mondókánkat, még­sem mozdult. Egyszeresük a homlokához kapott: — Jaj, a Bálint bácsi!... megszületett az ötlet. Van neki Jli egy jó ismerőse, Bálint bácsi, az is nyugdíjas, akárcsak ő, dolgos ember, lakatos volt az istenadta valaha, még jobban járunk, mint vele. Jöjjön akkor Bálint bácsi, egyeztünk a javaslatba. Ignác állapodott meg az öreggel, ö közölte azt is, mikorra várjuk. Az öreg vállalta, hát hogyne vállalta volna, ami­kor éppen arra a napra nem akadt el­foglaltsága. Mi akkor láttuk először, amikor munliához kezdtünk. Akkor állt elénk kövéren, nadrágjából jócskán ki­buggyanó hasával,, görögdinnye gyom­rával. Fekete, göndör haját alig vona­lazta még be ősz hajszál. Mosolygott a bemutatkozáskor, amíg dolgoztunk — mindég. Azt állította, ért a dologhoz, elvégre sokszor, aj, de hányszor csinált már ilyesmit! Csak akkor kezdett gyanússá válni, amikor háromszor is elmondtuk, mit hogyan képzelünk, és még harmad­szorra is csak azt ismételgette: — Értem én, kérem, de azért jobb lenne újra hallani. Üjra hallani, tőlünk? — te jóságos ég, hát ö a szakember, nem mi! Azért el­mondtuk újra. — Hozott-e, Bálint bácsi, szerszámot? — bizonytalankodtunk. — Persze — méltatlankodott ostoba­ságunkon és kotorászni kezdett a tás­kájában, ahonnan semmire sem jó ha­rapófogó, csípőfogó, rozsdás speizer és csavarok kerültek elő. Egy óra hosszára magára maradt az öreg, előkészíteni, hogy azután vala­mennyien egyszerre dolgozhassunk. Volt ott tennivaló elég Magunk sem hittünk a szemünknek, mikor egy óra múltán épp inni vittünk az öregnek — nem nyúlt az istenadta semmihez. Ma­ma, aki szívbeteg, a szívéhez kapott, én a fejemhez: — Mi történt magával, Bálint bácsi? — Semmi, angyalom, semmi. Vártam magukat, jobb együtt dolgozni. allgattunk, mert eszünkbe jutott Ig­nác tanácsa: nem szabad Bálint bácsihoz szólni, mert szegény nagy fe­csegő, csak alkalmat vár a beszédre, azután abba sem hagyja. Némán me­redtünk rá, rosszallni sem mertünk, hogy drága kis várakozás ez. Dolgoztunk. Sajátunkról volt szó, így egy kicsit szaporábban iparkodtunk, mint ahogy a ktsz-esektöl vagy az álla­miaktól megszoktuk. Felnézni is alig volt időnk. Egyszer azért megálltunk. Bálint bácsi ült a palánkon és nézett bennünket. — Mit néz, az istenért! — de az is­merkedéskor arcomra ülő őszinte mo­soly már nem tűnhetett olyan őszinté­nek. — Magácskákat nézem, milyen szor­galmasak. Öröm ilyen embereket látni. Hivatalnokok, oszt mégis. Ritka rendes emberek, meg kell hagyni. Mit lehet erre válaszolni? Semmit. Példánkkal akartuk őt is munkára ser­kenteni, de Bálint bácsit kemény fából faragták, nem egykönnyen lehetett be­folyásolni. Maradt a palánkon és be­szélt. Mivel mi nem válaszoltunk, csak úgy, magának. Jól elszórakozott, neve­tett is nagyokat, olykor nyújtózkodott, mert ilyen korban már fáj a derék. Óvatosan kísérleteztem: — Jó lenne, ha meg tetszene azt a vasat fúrni. — Kedveském, nem lesz az így jó, bízza csak rám — és ott maradt, ülté ben. Másfél napra szólt az alku. Bálint bá­csi ragaszkodott a másfél naphoz. Mo­solygósán, beszédesen, dicsérve a mi igyekezetünket és jóindulatúan csodál­va: hogyan tudunk mi ennyit dolgozni. Nem kérdeztük meg, hogy ö miért vállal munkát, ha... Naiv kérdés lelt volna és tapintatlan. Mit válaszolhat ilyenre egy ember? Talán azt: szégyell- hetjük magunkat, ha egy nyugdíjastól sajnáljuk a kis nyugdíjpótlékot, elvégre élni kell valamiből, amúgy is hetekig várhattunk volna egy működő iparosra. Hallgattunk és fizettünk. e ecsületére legyen mondva Bálint bácsinak, amikor a pénzt felvette, még derűsebben terebélyesedett szét a mosoly kerek képén, mint a másfél nap alatt bármikor. Sági Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom