Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
1968. OKTOBER 13., VASÁRNAP ri>J» HEGYF.I Z/Lírlap 5 Szövetkezeti együttesek találkozója A KPVDSZ kulturális napok központi ünnepségét ma rendezik Budapesten a szakszervezeti székházban. Délután fél háromkór kerül sor a Pest megyei szövetkezeti együttesek találkozójára. Az üllői, a szi- getszentmártoni, a dabasi, a gödöllői, a tápiószelei, a takso- r.yi- és a péceli együttesek adnak műsort. Közreműködnek Baross Jolán és Tekeres Sándor népdalénekesek. Kőröstetétlenre vasárnap este fővárosi énekeseket hívnak, Pándon a helyi fiatal tehetségek mutatkoznak be. Üllőn Köszöntlek forradalom címmel élménybeszámolót és találkozót rendeznek veteránokkal. Tápiógyörgyén a művelődési otthon estére az öregeké lesz. Az eseménysorozat hétfőn folytatódik. „Fütyül" már a szürkebarát Hartyánban Jól vizsgázott Lenz Moser Buda környékén Ma: vasárnapi műszak a földeken „Fütyül” már a szürkebarát Űj hartyánban, forr, sistereg a hordók folyékony kincse, s ahogy az Űj Élet pincemestere Assenbrenner Pál, más szóval meghatározza: murci- zik a must. Tavaly lepték meg a hartyániak a közvéleményt a badacsonyival vetekedő homoki aszúval, most esküszik rá a pincemester, hogy a múlt esztendeinél is zamatosabb bort érlelnek. Laczi Károly szőlész-főagronó- mus nem is. annyira a szürkebarát sorsát vigyázza, mint inkább arra ügyel, hogy a hárslevelű, meg a kövidinka ismét méltó lehessen az aranyéremre. Űjhartyánban még javában tart a szüret, a százhat holdas, párját ritkító nagyüzemi táblának a feléről szedték le eddig a termést. Sásdi Antal elnök számítása szerint legalább másfél hétig még eltart a szüret, Inkább a saját szemnek Az Aszódi Sütőipari Vállalat gödöllői üzemére panaszkodnak a környéken. A kenyér minőségére. Az üzem vezetője kapacitáshiányra hivatkozik: maximum 120 mázsa kenyeret tudnak sütni, az üzletek azonban 160—170 mázsát is kérnek szombaton. Ha teljesíteni akarják a rendelést, az a minőség rovására megy. Ezt lehet magyarázni, de azt már nem. hogy a szállító a kenyerek között áll és úgy adogatja a vekniket, mintha csak tégla lenne. Ajtai László üzemvezető igyekszik ezt cáfolni. Körülmutat az udvaron sorakozó vaskosarakra: ebben szállítanak. Mialatt beszélgetünk, bejön kenyérért az egyik szállító, Káló Angello. Száz darab kétkilós barna kenyeret rak egymás mellé — kosár nélkül. Mindjárt lencsevégre kapjuk a látványt. Ha az üzemvezető nem is — ez meggyőzött. 40—45 mázsa szőlőt szednek le egy holdról. Segítenek ebben a munkában a szövetkezet asszonyainak a helybeli diákok, és a dabasi gimnazisták. A pincék pedig gondosan tisztított hordókkal várják a mustot. Buda környékén a toki Egyetértés Termelőszövetkezet birtokán jól vizsgázott a Lenz Moser rendszerű, magas művelésű nagyüzemi szőlőültetvény. Hat helyett húsz vagonra való csemegeszőlőt szüreteltek a tábla eddig termőre fordult részéről. A holdankén- ti hozam elérte a 45—50 mázsát. Nagy szó ez, hiszen az ültetvény nemes fajtákból áll s legnagyobb részét csemegeszőlőként értékesítették. Túl a szüret után most a négyszáz hold napraforgó betakarítása van soron. A magot az exportvállalaton keresztül Belgiumba és Hoilandiába szállítják. Jól haladnak az egyéb őszi munkákkal is az ezer holdnyi őszi vetés magja már hétszáz holdon földbe került. Ma, ha az időjárás engedi, megyeszerte teljes erővel folytatják a termelőszövetkezetek a szántásvetést, a termények betakarítását, ahol még tőkén a szőlő, a szüretet is. Gazdag zsákmányra számítanak a fogiyászó és fácánozó vadászok, akik ma ismét felverik durrogó puskájukkal a mezőket és a színes lombú erdőket. s. p. A fejlesztési főnök Tehetség és hivatásérzet aligha gyömöszölhető sémák szűk dobozába. Van, akinél e két tulajdonság a szertelenség, az improvizációk fellobbanó tüzében hamvad el, s van, aki a rendszeresség, a céltudatosság parazsát táplálja vele. Ritlop Károly ez utóbbiak közé tartozik. A középtermetű, szemüveges férfi kimért mozdulataival, lekerekített mondataival, a hóna alatt szorongatott iratköteggel pedáns hivatalnoknak tűnhet. Nem az. Hanem kiegyensúlyozott, de alkotó elme, a szabályost a rendhagyóval összekötő, a kötelességet a szenvedélyességgel ötvöző. A Forte Fotokémiai Ipar műszaki fejlesztési és technológiai főosztályvezetője, aranyjelvényes újító, feszített-pályás emulzióöntő berendezése több, mint húszmillió forint nép- gazdasági eredményt biztosított, egyetlen esztendőben. — Lehet, hogy egyedinek tűnik véleményem, de én soha nem éreztem konfliktust a szorosan vett üzemi munka, s az úgynevezett alkotó tevékenység között. Újításaim is például úgy születtek, hogy lényegében kisebb, üzemi rutinfeladatokból indultam ki. Néhány esetben azután a téma „kinőtte a ruhát”, s így lett belőle újítás. Elképzeléseim nagy többsége azonban — és ezt természetesnek tartom — beleolvadt a munkaköröm megkívánta teendőkbe, s soha nem csináltam problémát a szerzői jogból. A fontos az, hogy sikerüljön megoldani egy-egy nehéz kérdést; a megoldás, s nem a forma a fontos. A szabatos mondatok száraznak, s hivatalosnak tűnnek Az áram házhoz jön Víz, fény, hő — egy forrásból Az áram házhoz jön, egyre több helyen. Sokat munkálkodik ezért a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat gárdája. Előbbrej utasuk nyomán hol fény gyűl az utcán, hol megjelenik az energia egy-egy el- dugottabb házacskában. Sok teendőjük közül most néhány aktuálisat említünk. A törpe vízmű működtető energiáját egy hónapon belül akarják a helyszínre juttatni Visegrádon. Két és fél kilométeres légvezetéket kell építeni ehhez. Albertirsán hasonló hosszúságú új szakasszal bővítik a hálózatot. Több helyen lesz világosság az esti órákban az utcákon és eljut sok új fogyasztóhoz is az áram. Hasonlónak örülhetnek Túrán és Tahi tótfaluban. Sok embert érdeklő, sőt, érintő akciójukat Szigetcsépen bonyolítják. Itt épül a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hűtő-tárolója. Huszonöt vagon termés befogadására képes. Mondani sem kell, hogy ez kettős hasznú: a gazdaság huzamosabb ideig tarthatja épségben a leszedett, szállításra váró vagy éppen tartalékba helyezett friss árut, a fogyasztó pedig az asztalára kerülő szép termékben lelheti örömét. A vállalat a hűtőház működtetéséhez szükséges energiát viszi a helyszínre. így, olvasva. Hallva azonban átüt rajtuk a nemes hangsúlyozás, a hivatás szenvedélyessége, a szakszerűségbe öltöző alkotókedv, a megoldottból az újabb megoldásokra ihletet merítő akarat. A műszakiakat szívesen skatulyázzák be a logarlőcsöt tologató, számokkal, képletekkel bajlódó, csakis a technikával törődő szakbarbárok közé. A fejlesztési főnök messzire esik ettől, legalábbis ami e típus negatívumait illeti. Szakszerű, de nem érthetetlen. Számokat, tényeket soroló, de nem unalmas. Mert mindig az összefüggéseket keresi, s mert nem maga a dolog, hanem az eredmény a számára fontos. Úgy beszél arról, hogy az általa tervezett öntőn készül a színes papír — évi százezer négyzetméternél több —, mint más egy képről, vagy egy zeneműről. Élvezni tudja a legyűrt nehézséget, értékelni a megoldást; szeretni azt, ami szép vagy jó, ami hasznos. — A gazdaságirányítás rendszere erőteljesen meggyorsította a műszaki fejlesztést, s irányán is több tekintetben változtatott. A változásokhoz rugalmas gyári gárda kell, olyan emberek, akik képesek csírájában fölismerni a holnap már égetővé váló igényt, akik képesek — alkotó alkatuk megtartásával — beilleszkedni a kollektív munkába. Mert a műszaki fejlesztés egyre inkább az. Egy-egy ember mind kevésbé képes egymaga megoldani valamit. A váci gyárban több százmillió forintért megvalósuló rekonstrukció eredményeként a termelés mintegy kétszeresére növekszik, s főként az export fokozására nyílnak új lehetőségek. (Éppen beszélgetésünkkor érkezett a telextudósítás, hogy a kölni nemzetközi íotocikk-kiállitáson a Forte háromszázezer dolláros üzletet kötött ausztráliai partnerral...) A nemzetközi fotópiac azonban igen bonyolult, rendkívül éles a verseny, ahogy mondani szokták: nincs kímélet. A hatalmas kapitalista cégek, ha lehetne, a térképről is leszorítanák a Fortét, nem még a piacokról... Hogy ne tehessék, ahhoz fejleszteni kell, egyre jobb — tehát nem változatlan, hanem mindig javuló! — minőséget adni, bővíteni a gyártmányskálát ... S hogy ez a verseny mennyire valós, azt bizonyítja beszélgetésünk is: néhány fejlesztési téma az újságíró előtt is titok, mert egy- egy rövid híradás a gyárnak esetleg nagyon sokba kerülhet ... — A gyártmányskála növelése mellett — a 2x8-as fordítós film, a barna tónusú papírok stb. — új emulzióöntési eljárásokat is bevezettünk, s a műszaki fejlesztés mai, a gazdaságirányítás rendszere által diktált fő követelménye: a gyártási biztonság, s ezzel a minőség erősítése, a termelési költségek csökkentése. Az olyan feladat, mint például a színes amatőr filmek forgalomba hozatala az éy végén, valóban az egész gyárat „mozgatja”. A kevésbé látványos, de ugyanilyen fontos feladatok azonban csakis akkor hajthatók végre sikerrel, ha — többek között — az alkotó munka nemcsak az erkölcsi ösztönzőket, hanem az anyagiakat is élvezheti, mindenféle megszorítás nélkül. Az újításrendeletre gondolok, s arra, hogy a SZOT Elnökségének állásfoglalása, miszerint előterjesztést nyújt be a kormányhoz a rendelet módosításáról, nagyon időszerű volt. Jó ideje beszélgetünk, s ahogy az lenni szokott, Ritlop Károly önmagáról mondja a legkevesebbet. Inkább arról beszél, hogy a műszaki fejlesztésnek vannak igen fontos, de korábban elhanyagolt területei. Így például a félreérthetetlenül megfogalmazott, s írásban rögzített technológiák. ök most jutnak el addig, hogy — nagyobb része már megvan — valamennyi termékük technológiája így, ilyen formába: álljon a termelőüzemek rendelkezésére, mert ez megszünteti a vitákat, világossá tesz a felelősséget, s a gyakorié adta rutin mellé az elméler támaszt szolgáltatja. Azután arról szól, hogy a gyárban a kutatómunka — s ez is összefügg a gazdaságirányítás rendszerével — teljes egészében a „földön áll”, megszűnik a felhők közötti járkálás, s akit elragadna az illúziók fürge angyala, azt a társak hamar fölébresztik ... A prémiumrendszer hasznát fejtegeti, mert e rendszerben a termelőüzemek vezetőinek is legnagyobb érdekeltsége a műszaki fejlesztés segítése, az új eljárások minél előbbi alkalmazása a gyártásban. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy“ a fejlesztők sokkal következetesebben követik a termék útját, mint korábban, így például a színes papír üzemi gyártását a kezdés heteiben azok irányították, akik kidolgozták az új termék előállításának technológiáját . A portré talán így, a személyes vonások elnagyoltságával teljes. Mert éppen az Ritlop Károlyban az egyéni, hogy számára az a legfontosabb, am: — közös. Nem ecseteli a maga ténykedését, a személyéhez fűződő cselekedeteket, ám annál részletesebben beszél arról, hogy ugrásszerűen javult a gyártási biztonság, s ennek — számok seregével igazolja — milyen szerepe van a gazdaságosabb termelésben. Nem sistereg belőle a szenvedélyesség, hanem a kötelességre' is szenvedélyesen tud szólni. Így kötődik a szabályos a rendhagyóval, s úgy érzem ez. kötelesség és szenvedély ötvözete teszi számára az életet, a munkát teljessé. Mészáros Ottó Jelen tkésési határidő aktáber IS Októbertől jövő év júniusáig tart az a tanfolyam, amelyet a Kertészeti Egyetem soroksári kísérleti telepén rendeznek a fólia alatti korai zöldségtermesztésről. A tanulmányi idő alatt, előreláthatóan 10 oktatási napon szükséges a megjelenés. A termelőszövetkezetekben párhuzamosan beállított, úgynevezett próbatermesztés is a tanfolyam oktatóinak irányításával történik. A tanfolyamon való részvételre október I5-ig, keddig lehet még jelentkezni a Kertészeti Egyetem kertészeti munkaközösségénél (Bp. XI., Ménesi út 44.) és a Pest megyei MÉK-nél. A tanfolyam ingyenes. valami rosszat... — mondja Péter. — Miért? Nevetnek. — Mindig olyan szépeket írtok rólunk — mondja Tamás. — Egyszer már meg kéne írni, ha megváltoztatni nem is lehet, hogy milyenek valójában a pedagógusok, és milyen az a helyzet, ami arra kényszeríti őket, hogy olyanok legyenek, amilyenek — mondja Péter. — Te hogyan lettél pedagógus Péter? — kérdezem. — Mindketten nyomdászok vagyunk, eredetileg... — És hogyan lettél nyomdász? — Amikor leérettségiztem, kiültem a Duna-partra a lépcsőkre, felhúztam a nadrágomat és belelógattam a lábamat. Egy félig szétázott újságoldalt sodort a víz. Kihalásztam és a szemem megakadt egy hirdetésen. Fél óra múlva már nyomdásztanuló voltam... — Tamás, és te? — Nekem meg volt egy rokonom a nyomdában, az vitt be. Gépszedők vagyunk mindketten. Én semmi hivatástudatot nem éreztem a pedagógus pálya iránt, ezt meg kell mondani őszintén. Egyszerűen csak féltem a katonaságtól, ezért jelentkeztem a felsőfokú tanítóképzőbe. — És te, Péter? — Én két helyre jelentkeztem egyszerre. Magyar—történelem szakra Egerbe és a képzőbe. Mindkét helyre felvettek. De ez valahogy kiderült, s azt is kiderítették, hogy ez szabálytalan. Végül úgy döntöttek, hogy járjak a képzőbe. — Tehát az elhivatottság érzése hiányzik a pedagógusokból? — kérdezem. Egyszerre tiltakoznak: nem! — Sőt! — mondja Fok Tamás. — A képzőből hivatás- tudattól túlfűtve indulunk ... Főleg a lányok. Most egymás szavába vágva beszélnek. — Szerintem sem erkölcsileg, sem anyagilag nem kapnak elegendő támogatást a pedagógusok. Az anyagi helyzetük egyszerűen katasztrofális. Ma, ha valaki elmegy segédmunkásnak, többet keres, mint mi, s tapasztalatom szerint a mai magyar faluban, amely most kezd kilábolni a nincstelenségből, a pénz, az anyagi helyzet még a tekintély forrása. Hogyan legyen tekintélye a pedagógusnak, amikor megélhetése biztosítására legfőbb tevékenysége az illetményfölddel való foglalatoskodás? — Ez csak egyik forrása a bajoknak. A másik épp olyan lényeges. A pedagógusok többsége nincs meggyőződve arról, amit tanítania kell. Mást mond tehát, és mást gondol. S ez az ellentmondás egy idő után jellembeli hibává válik. A gyerek mindent ért és tud, csak ezt mi nem hisszük el róla... — Anyagi és erkölcsi hiányosságokból aztán így alakul ki a pedagógusoknak az a típusa, aki utálja a gyereket, mert az élete megkeserítő jé- nek érzi. Hallgatunk. — És egy idő után beáll az eltunyulás. — Ti mit tesztek ellene? — Nem lenne érdemes most felsorolni... — mondja Me- locco Péter halkan. — Általánosságban beszélek és általánosságban azt mondhatom, hogy nagy emberi nagyságra lenne szükség, hogy ebbe a helyzetbe ne süllyedjen bele az ember, hanem „lobogjon”, s hadakozni tudjon ellene. És nem is arról van szó, hányszor jut el egy évben a pedagógus színházba ... Általános szellemi emelkedésre lenne szükség..: — Te mit csinálnál, ha művelődésügyi miniszter lennél ? A kérdés meglepi és elgondolkoztatja. Aztán elmosolyodik. — Bizonyára nem fogalmaznék ilyen élesen, mert megérteném, hogy ez kényszer- helyzet. ★ Este fél nyolcig beszélgetünk. Akkor beülünk az Adler Juniorba. Nagykátára mennek, edzésre. Kosárlabdáznak. — Mondjátok — kérdezem — tulajdonképpen miben mérhető egy pedagógus munkája? — Nem abban, hogy megtanul olvasni a gyerek ... Olvasni, számolni előbb utóbb minden gyerek megtanul... — Abban mérhető, hogy megmozdult-e az agya ... — Igen. Ha a szelleme céltudatosan elindul egy irányba, s a célt nem a disznóól jelenti, akkor a pedagógus munkája nem volt értelmetlen. Talán nincs is nehezebben mérhető munka. Nádas Péter
