Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-11 / 239. szám

Tanácsülés Tanácsülést tartanak ma Vecsésen, 16 órakor. Napiren­den szerepel az 1967/68-as ok­tatási év eredményei, tapasz­talatainak értékelése, a köz­ség közegészségügyi helyzete, az egészségügyi intézmények munkája, valamint az 1969. évi költségvetési és fejleszté­si terv jóváhagyása. Tanácstagi beszámolót tart holnap, október 12-én, 18 órakor Csömör Sándorné já­rási tanácstag Vecsésen, a Kun Béla téri iskolában. X. PVI OI YAM. 289. SZÁM 1968. OKTÓBER 11., PÉNTEK Napirenden a tsz-tagok szociális ellátása INDUL A SZABÓ-VAII DÓ TANFOLYAM A monori nőtanács által szervezett szabó-varró tanfo­lyam október 14-én, hétfőn este hat órakor tartja első fog­lalkozását a magtermeltető vállalat helyiségében. A veze­tőség szeretettel várja az ér­deklődőket. Sárgul a falevél címen bált rendeznek a mono­ri művelődési otthonban szom­baton este 20 órától. A bálon az Ezüst Csillag zenekar biz­tosítja a jó hangulatot. A mű­velődési otthon vezetősége szeretettel várja a szórakozni vágyókat. A. területi termetessé rét készét i szövetség értekezlete Úriban A Dél-Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége az elmúlt napokban ta­pasztalatcserére hívta rneg a hozzátartozó tsz-ek szociális bizottságainak elnökeit és a tsz* vezetőit. A tapasztalatcse­re színhelye az úri Béke Tsz volt.' A megjelentek megte­kintették a tsz két tanyáját és az ott levő szociális intézmé­nyeket. Az értekezleten részt vett Guba Pál, a járási pártbizott­ság első titkára, Vimola Ká­roly, a szövetség titkára és dr. Szabó Lajos, a szövetség jog­tanácsosa. A látogatás után konzultá­cióra került sor, amely előtt dr. Szabó Lajos mondott beve­zető beszédet. Hangsúlyozta, hogy államunk sokat fordít a szociális problémák megoldá­sára. Emellett tsz-eink is igye­keznek ezen a téren erejükhöz mérten segíteni. Buszmegállók a határban A mezőgazdasági munkások­ról való gondoskodás újabb szép példáját adták a baranyai állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek: személyszállító autóbuszokat vásároltak dolgo­zóik számára. Különösen most, az őszi munkák idején jelent nagy segítséget a szántóföldekre já­ró embereknek az autóbusz, hiszen nem veri az eső, nem fújja a szél, és nem fárasztja őket a gyaloglás. Az első tíz „mezőbusz” a bólyi, a szentlőrinci és a vil­lany—siklósi állami gazdaság, valamint a belvárdgyulai Kö­zös Üt, a drávaszabolcsi Dózsa és a mohácsi Üj Barázda tsz területén közlekedik. De sem az állam, sem a tsz-ek nem tudják megol­dani teljesen azoknak az idős tsz-tagoknak a gond­jait, akiket gyermekük magukra hagyott és bár anyagi lehetőségük meg­engedné, mégsem támo­gatják szüleiket. Felhívta a jelenlevők figyel­mét a szociális alap helyes fel­használására. Helytelenítette azt, hogy néhol egyenlősdi alapon osztják el a szociális keretet és nem az anyagi kö­rülményeknek megjelelően. Helytelen az is, hogy csak év végén adnak egyes helyeken a szociális alapból, illetve év vé­gén osztják szét, év közben még a legrászorultabbak sem kapnak belőle. A 260 forintos járadékosok gondja ténylege­sen fennálló nagy probléma, de államunk jelenlegi anyagi helyzete nem engedi meg e já­radék összegének a felemelé­sét, belátható időn belül. Elmondotta az előadó to­vábbá, hogy az új nyugdíj- törvény igen kedvező a tsz-ta­goknak. Azok, akik a belépés óta becsületesen teljesítik az * előírt munkaegységeket és munkanapokat, jogosult­ságuk esetén sokszor na­gyobb összegű nyugdíjat kapnak, mint az ipari dol­gozók. A családi pótlék folyósításának feltételei már a tsz-tagoknál is azonosak az ipari dolgozóké­val. 1970-ig a családi pótlék összege is azonos lesz. Guba Pál, a járási pártbi­zottság első titkára hozzászólá­sában helyeselte a területi szö­vetség azon kezdeményezését, hogy nemcsak a termeléssel, hanem az emberekkel is fog­lalkoznak. Megtiszteltetésnek tartotta, hogy a szövetség já­rásunk egyik tsz-ét választotta a tanácskozás színhelyéül. El­mondotta, hogy óriási a fejlő­dés az úri tsz-ben és nagyon jó dolog az, hogy az emberek szociális körülményeivel is foglalkoznak. A szociális prob­lémák megoldásának terén je­lentősei léptek előre Üriban. Felhívta a jelenlevők figyel­mét, hogy minden tsz anyagi erejé­hez mérten igyekezzen a dolgozók szociális helyze- ‘ tén javítani. Szólt arról is, hogy a járás te­rületén tsz szociális otthon lé­tesítését tervezik. A felvetett kérdésekre ár. Szabó Lajos válaszolt. (Mj) Vasárnap ötórai tea Vasárnap a bényei művelő­dési otthonban rendeznek öt­órai teát. Szerététtel várják a szórakozni vágyó fiatalokat. A zenét a közkedvelt Nauti­lus zenekar szolgáltatja. Építési rekord Tápiósülyön: Két hónap alatt elkészült a növényvédőszer raktár A tápiósülyi termelőszövet- , kezet szép eredményeivel évek óta az érdeklődés közép­pontjában áll. Erről tanúskod­nak az oklevelek és az elis­merések is. A tsz vezetői és dolgozói az utóbbi években sok eredeti ötletet hasznosí­tottak. Ebben az évben is meglepetéssel szolgálnak a lá­togatóknak : szinte biztosra vehetjük, hogy járásunkban nincs még egy olyan modern és minden tekintetben kor­szerű növényvédőszer-raktár. mint itt. Külön öltözője és külön mosdója van a mérgező vegyszerekkel dolgozó tsz- tagoknak, a zuhanyozó kellemes meleg vízét pe­dig villanybojler biztosít­ja. A padlást lebetonozták, itt vannak a permetezőgépek és a göngyöleg. A pincébe ötle­tes csigalépcső vezet, s ennek a pincének falait és alapza­tát tűzálló réteggel vonták be. Itt tárolják ugyanis a rob­banó és gyúlékony anyagokat. A különböző mérgek raktá­rozására négy helyiség szol­gál. Az épület bal oldalán be­épített gépszínt láthatunk, külön kocsimosó berenfiezés- sel. Alatta a föld mélyében elszívó akna közbeiktatá­sával hatalmas területen oszlik el a mérgező anyag. A növényvédőszer-raktárt részben megadott szempontok, részben a tsz vezetőségének praktikus elgondolásai alap­ján építették fel. Az építke­zéshez szükséges fűrészelt tu­fakövet Sóskútról szállították ide. Ez az építkezési anyag egy hasáb alakú kőtömb, amely hat normális méretű téglát helyettesit, semmivel sem drágább nála és előnyö­sebb is, mert a felhúzott falat nem kell vakolni. Ez az épület nemcsak a célnák felel meg tökéletesen, hanem esztétikai szempontból is teljesen kifogástalan. Kulik Lajos mérnök tervezte és re­kordnak számító két hónap alatt a TÖVÁLL dolgozói épí­tették fel. (krátky) MAI MŰSOR MOZIK Monor: Folytassa, cowboy! Vecsés: Háború és béke, III. Zöld táblákon: egyszeregy C sodálkozással léptek be a tanév kezdetén a neve­lők és a tanulók a vecsési 2-es és 4-es számú ál­talános iskola tantermeibe. Hogy miért? Mert ezekben a tantermekben egy érdekes tapasztalatcsere ered­ményeként Dallos Kornél és Nagy Istvánné igazgatók, borsózöld falitáblákat helyeztek el. Már az is jó, hogy ezeknek a tábláknak derűs színei nincsenek olyan kiáltó ellentétben a tanterem többi bútorzatával, arról nem is beszélve, hogy a hagyományos fekete táblákon villanyfénynél az írás gyakran olvashatatlan volt. Igaz, hogy az új táblákon a fehér szín csak jó világítás mel­lett érvényesül, s a színes kréták közül is csak a sárga, a barna és a sötétkék színek ugranak ki. Az élénk ró­zsaszínnel ráfestett vonalozás, kicsit szembántó, ki­ugró rácsozatot képez, s ez főként az alsótagozatosok­nál hátrányos, mert nem mutatja kellőképpen a betűk és a szavak megfelelő vonalközti elhelyezkedését. E ddig tehát ez a tapasztalat. Az újítás az alapszín es a vonatozás tökéletesítésével előbb-utóbb si­kert fog aratni — de hát eldől ez még a tanév végéig. * = (pápay) SPORT JEGYZET Elérhető közelségben a bajnoki cím Kézilabda-mérkőzésen rit­kán látható nagy számú kö­zönség, nagy hangpárbaj, iz­galmak, szép gólok. Ez jelle­mezte a megyei kézilabda-baj­nokság két kiemelkedő együt­tesének, a Vecsési VIZ ÉP és Honvéd Bem SE csapatának találkozóját. Amikor a mérkőzés végén az örömmámorban úszó vecsési játékosok a vállukon hozták le kitűnő edzőjüket, Pécsi Ár­pádot a pályáról, a régi, igazi sportbarátságok pillanatai köl­töztek a sportpályára. Ritka gárda a vecsési kézi­labdázóké. Ezt nyugodtan le­írhatom anélkül, hogy tud­nám, mit hoz még az elkövet­kező három forduló. Egy ki­tűnő sportember hosszú-hosz- szú évek során végzett áldo­zatos munkájának gyümölcse a ma csapata. Sok-sok balsi­ker után is volt ereje újra­kezdeni. Kitartóan dolgozni, új és új csapatot építeni. Ta- aly, a megyei II. osztályban sem volt egyenrangú ellenfe­lük és már akkor lehetett várni azt, hogy ez a nagy tu­dást képviselő együttes a me­gyei I. osztályban is igen koJ moly szerepet fog játszani. Kitűnő kollektív szellem, küzdenitudás jellemzi még a csapatot. A Pécsi-tanítványok a vasárnapi bravúros győze­lemmel átvették a vezetést. Elérhető közelségbe került a bajnoki cím és utána, az osz­tályozókon keresztül, az NB íl-be jutás lehetősége. Amikor a nagy rangadó után a két ed­ző kezet fogott egymással, Pé­csi Árpád a következőket mondta ceglédi kollégájának: — Hidd el, nagyon-nagyon sokat dolgoztunk ezért. És ezért a valóban kitartó, becsületes munkáért érdemel­ték meg a vecsési kézilabdá­zók a közönség elismerő tap­sát és azt, hogy munkájukra jobban odafigyeljünk. Lelke­sedésből, akaratból példát mu­tattak a sokkal jobban meg­becsült labdarúgóknak. Ezt a példát vasárnap nagyon sokan látták és sokáig szívesen em­lékeznek rá. Bízunk abbkn, hogy sikerül feltenniük az i-re a pontot. Megérdemlik! Szalontai Attila Szólt még árral is az előadó, hogy a betegellenőrzést jobban meg kell szervezni. El kell ér­ni, hogy egyetlen betegállo­mányban levő se dolgozzon a háztájiban. Ezen a téren egyes személyeknél tapasztalható visszaélés. A bevezető előadáshoz töb­ben hozzászóltak. Jakab Sándor, a tápiósápi közös gazdaság elnöke elmon­dotta: náluk az idős és beteg tagoknak a háztáji föld helyett ter­mésátlagot adnak, s így jobban járnak, v Ugyanis ha földet mérnének ki részükre, a megművelők elvi­szik a termés egyharmadát, de sokszor a felét is. Szóvá tettte, hogy sok tsz-tag munkaképte­lenné válik mielőtt elérné a nyugdíjkorhatárt. Javasolta, hogy az ilyen idős betegeket százalékolja le az SZTK. TEHERTAXI STOP Közel egy éve már, hogy a járás területén, akkor még újat jelentő szolgáltatás szü­letett: a tehertaxi bérfuvaro­zás. Kezdetben, kellő propa­ganda, népszerűsítés hiányá­ban, alig-alig akarták felfe­dezni. Ügyfél hiányában órá­kig, sőt napokig kellett hiá­ba vesztegelnie a kis kocsi­nak. Aztán, mikor az első fu­varoztató elhíresztelte: „há­romszor olcsóbb, mint a ma­szek”, a tömegesen jelentke­zők egyszeriben kárpótolták az „üresjárat” ráfizetéses napjait. Kialakultak az állan­dó bérbevételi központok is, elsősorban a .Vasadi Mező- gazdasági Szakiskola, a Mo­nori Állami Gazdaság és a sütőipar. Hogy a magánfuva­Harminchárom év után... K issé szorongva kopogta­tok az ajtón, ám arrii- kor meglátom a ház asszo­nyát: Szabó Józsefnét, felsza­badultan lépek be a konyhá­ba. Majd kedves invitálásra a szobába nyitok. Leülünk az asztalhoz, s a múltról be­szélgetünk. Arról a gazdag életútról, mosolygó, a nyugdíjazásig elkísérte. — Tudja, nehéz így visz- szatekinteni a „múltamra", de megpróbálom. 1936-ban kezd­tem dolgozni, de bolti el­adóként csak 1955-ben. ,4z- r'ta jó néhány gyömrői üz- 'etben voltam, ám, a legked­vesebb emlékeim mégis a tejbolthoz fűződnek, ahol négy évig dolgoztam. A pult másik oldalán igyekeztem mindent a vevő érdekében tenni. Szerettek idejárni az emberek, s amikor ebbe a Néhány évvel ezelőtt az ő boltba kerültem, az Erzsé-. levelét is elolvasták a rádió­bet-telepi élelmiszerbolt vá­sárlói közül sokan megkér­dezték, hogy mikor jön már vissza Szabó néni? De én maradtam, hiszen a bolt egy­beépült a lakásommal, igy itt töltöttem az utolsó négy amely a mindig évet a nyugdíjazásomig, jókedvű asszonyt Szabó néni a négy év alaxt rengeteg barátot szerzett ma­gának. Egy vasárnap dél­előtt történt, zárás után. Mor­cos képű, öt év körüli kis­fiú állított be az udvarra.. Arra kérte az üzletvezetőt, hogy adjon neki kenyeret, mert elfogyott odahaza. Es Szabó néni azonnal kiszol­gálta. Szabó Józsefné munkája mellett rendszeresen ír le­velet a rádiónak, a televí­ziónak és az újságnak is. H ban, amikor is a fiatal há­zasok problémájáról írt. A Pest megyei Hírlap is sok­szor közölte írásait, hozzá­szólásait egy-egy cikkhez, arminchárom évi munka után ment nyugdíjba Szabó Józsefné. Szavai egy­szerűek, de mégis sokatmon- dóak. Szeretettel beszél fér­jéről, aki sütőipari dolgozó, s eddig is nagyon sokat se­gített neki a házi munkában. — Tudja, annak örülök, hogy azt, amit el akartam érni, elértem. Rádió, televí­zió, mosógép, hideg-meleg­vizes fürdő, win a lakásom­ban, no és az egyik uno­kám, akivel foglalkozom Most sincs sok szabad időm. Elégedett. Boldog... Gér József roztatók között ma már ver­sengés van, azt eléggé fur­csa esetek egész sora bi­zonyítja. Ugyanis egyes gaz­dák a gépkocsivezetőtől, Gál Attilától, az anyagszállí­tás fuvardíját illetően „teljes titoktartást” igyekeznek meg­követelni. Teszik ezt azért, mert gyakori igénybevételük miatt „féltékenyek” az újabb jelentkezőkre, s akiket job­ban szeretnének a maszek fu­varozók körében látni. Annál is inkább, mert a Fővárosi Te­hertaxi Vállalat érezhető kon­kurenciáját, az utóbbi hetek­ben tízszázalékos fuvardíj- kedvezménnyel igyekeznek megtörni. Hosszas kutatás után, végre a négyes műúton sike­rül lestoppolnom a csillogó, kékes fénnyel közelítő kocsit. Pár perces „vizsgáztatás” következik, hógy nem sze- mélytaxi-e, s aztán belenyu­godva mentő érveléseimbe, szó nélkül robogunk toyább az országúton. Üllőn, lövész- árokszerű, földbevájt folyo­só mellett állunk meg, a buszváró környékén. Most lá­tom csak, hatalmas kábeldo­bot hoztunk, izmos, érdes munkáskezek hengerítik le a kocsiról. Egy fiatalembertől, látha­tóan a munkavezetőtől meg­tudom, hogy a telefonkábel lefektetésével összeköttetést biztosítanak a helyi állami gazdasággal. Vissza Monorra, az állomás­helyre. Egy motoros férfi már vár ránk. A félhangos beszélgetésből kiszűröm, hogy Monori-erdőre készülünk. Né­hány perc, s ismét a négyes műút vakítóan csillogó beton­ján siklunk el egymást köve­tő gépkocsik mellett. Néha feltűnik egy-egy mélabúsan döcögő lovas kocsi, vagy sza- maras fogat. — „A konkur­enseim” — mosolyodik el a gépkocsivezető. Száz, százöt­ven forintot is elkérnek olyan fuvarért, amelyet én „villám­gyorsan” negyven-ötven fo­rintért szállítok a rendeltetési helyére. .De hát, nekik is élni kell valamiből... Monori-erdőn, eltérve a Vasútállomástól, végeláthatatlan kukoricatábla hepe-hupás dű- lőútján kavarjuk fel magunk után a port. Egy rét közepére érkezünk, ahol öreg nénike fogad bennünket, körülötte milliónyi dinnye. Hallgatom a néni panaszos hangját, nya­kukon maradt a termésből jó néhány mázsányi. Az aszály | késleltette az érést, az esős idő meg csak külső formájá­ban tette „étvágygerjesztővé” a dinnyét, belülről ízetlen ma­radt. Ezt már legfeljebb csak a malac eszi meg. A helyi tsz tehát rákényszerült arra, hogy kilóját 30 fillérért a pilisi hiz­laldának adja. Amit mi vi­szünk magunkkal, az magán­kézbe kerül. Dél körül, az Üllői Fmsz monori kirendeltségének ud­varáról indulunk tovább. Ha­talmas dézsák, présgép zö- työg velünk a homokos úton — Tete felé. A gazda meg­jegyzi a kocsiban, hogy azo­kat a dombokat, amelyekre most felkapaszkodunk, „ló- nyúzónak” nevezik errefelé. Igaza lehet, mert a gépkocsi motorja is mély hangon du­ruzsol. Lerakjuk a terhet, egy-két állomás még, és ismét visszaindulunk ’Monorra. Baky László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom