Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-10 / 212. szám

«sár HEGYEI Z~tfír4im 1968. SZEPTEMBER 10.. KEDD Magyarországi Corvinák A Nemzeti Múzeum kiállítása A Nemzeti Múzeum díszter­mének látogatói ezekben a he- íekben a magyar és európai könyvművészet hírneves ritka­ságaiban gyönyörködhetnek. Tűzbiztos páncélszekrényben őrzött, csak reprodukciókból ismert kódexek sorakoznak a tárlókban. Mátyás király bu­dai könyvtárának fennmaradt és magyarországi könyvtárak­ban őrzött darabjai. A könyv­tár állománya 2000 kötetnyi le­hetett. Évszázadok történelmi viszontagságai után 100 kódex maradt meg épségben. Több­ségüket jelenleg külföldön, te­kintélyes könyvtárakban és gyűjteményekben őrzik. Egy- egy könyv útja-sorsa regénybe illően érdekes. A XVI. század közepén, Konstantinápolyban megfordult idegenek például az ottani zsibvásáron egyszerre öt Corvinát vásárolhattak néhány garasért. Törökországban ezután már csak 1608-ban és 1778-ban buk­kant fel egy-egy kéziratos könyv. Hiába érdeklődtek a kutatók, a válasz mindig ugyanaz volt: Murat szultán 1728-ban feltüzeltette a kóde­xeket. Végül több mint három évszázad után mégis előkerült tizenöt további hiteles Corvi­na. II. Abdul Hamid szultán ajándékba küldte őket Ma­gyarországra. Európa több más országá­ban is megtaláltak elveszett­nek hitt kódexeket. 1876-ban Mátyás király könyvtárának még csak 84 darabjáról tudtak, 1916-ban már 116-ot ismertek. A máig felfedezett kódexek két világrész tizenkét országá­nak könyvtáraiban tanulmá­nyozhatók. A legtöbb német nyelvterületre került; egyedül a bécsi Nemzeti Könyvtár 31 Corvinát őriz. A Magyarorszá­gon látható 47 Corvin-kódex közül 30 az Országos Széché­nyi Könyvtárban, 11 a buda­pesti Egyetemi Könyvtárban, a többi kötet pedig a Magyar Tu­dományos Akadémián, illetve a győri és az esztergomi káp­talani könyvtárban található. Ezekből rendezte a Nemzeti Múzeum széles körű érdeklő­dést kiváltó, szeptember kö­zepéig nyitva tartó kiállítását A tárlókba helyezett ritkasá­gok közül több az 1475 utáni korszakból származik. Mátyás akkori könyvtárosát, Taddeo Ugletót, gyakran küldte Firen­zébe, hogy ott számára köny­veket vásároljon, vagy másol­tasson. Az Olaszországból ér­kező kéziratos művek a 340 szobás budai királyi palota könyvtárszobájába kerültek, Bejárata fölött Bonfini verses felirata volt olvasható: „Érc. márvány és könyv nem hagy enyészni soha.” A Corvinák szép kiállítása igazolja az olasz humanista meggyőződését. A Firenzében vásárolt kódexek után név szerint is ismert mű­vészek — Attavante, Cherico, Gerardo és Monte di Giovanni. Boccardino — mestermunkái sorakoznak. A hatodik tárló­ban elhelyezett nagyméretű, szép Granduálé francia—fla- mand stílusú, de a kutatók kö­zül többen úgy vélik, ez már Budán készült. A Corvina — a budai királyi könyvtár — harmadik korsza­ka ugyanis akkor kezdődött, amikor Mátyás Budán másoló­műhelyt létesített. Oláh Mik­lós 1536-ban írt Hungária cí­mű könyvében arról számolt be, hogy Mátyás harmin'c könyvmásolót és könyvfestőt foglalkoztatott Budán. A mes­terek tudós férfiak felügyelete alatt gazdagították a gyűjte­ményt. Munkáik közül talán legszebb az úgynevezett Trape- zuntius-kódex. Negyvenhárom fennmaradt Corvinán találták meg a szakértők. a budai könyvfestőműhely jelzéseit. Némelyikbe címert is festettek, más kódexekben a díszlapok virágos kerete és az iniciálé sajátos mű­vészete bizonyítja a budai származást. A könyvfestő műhellyel együttműködött a Corvina könyvkötészete. Het­venegy kódex maradt fenn eredeti kötésben. Némelyiket Corvin-címerrel ékesített zo- máncos veret is díszíti. Is­mertető jelük, hogy kötés által nem védett, kinyitható oldalukon zöld, kék, rózsa­színű és sárga szalagfona­dékok, leveles indák közt a mű rövidített címe olvas­ható. A kiállítás látogatói meggyőződhetnek róla, hogy a Corvinák elragadtatott cso­dáiéi nem túloztak. Valóban káprázatos látvány a könyv- művészetnek ez a remek so­rozata. A legszebb kódexek az 1480- as években készültek Má tyás király számára, aki könyvtárába minden fellel­hető művet össze akart gyűj­teni. Törekvésének eredmé­nyeképpen a budai palotá­ban egymás mellé kerültek a klasszikus latin és görög szerzők, a középkort egyház­atyák és a humanista írók munkái. A király nagyra be­csülte a hadtudományi mű­veket, de szerette a csilla­gászati és más természettu­dományos kérdésekkel fog­lalkozó tanulmányokat is. Kedvelte a díszes, pompás kiállítású kéziratokat, köny­veket, ám, mégis a tarta­lom volt számára a legfonto­sabb. A budai könyvtár annak idején a világ egyik leghíresebb e gyűjteménye volt. A II. La­jos vendégeként Budán járt bécsi humanista, Alexander Brassicanus 1530-ban így írt róla: „...oly nagy mennyi­ségben volt itt a régi és új­kori latin kézirat, mint se­hol a világon”. Csupán anek­dota, de jellemző adalék, hogy Lorenzo de Medici Mátyás halálhírének Firen­zébe érkeztekor felkiáltott: „Most már olcsóbbak lesznek a kéziratok!” A nagy király halála után, az ország zavarosra fordult helyzetében az utódok nem­csak gyarapítani, hanem meg­őrizni, együttartani sem tud­ták a gyűjteményt. Elajándé­kozták, külföldre csempész­ték, elvesztegették a kódexe­ket. De talán ennek köszön­hető, hogy a sok évszázados történelmi vihar sem pusz­tította el Mátyás valameny' nyi könyvét. A Corvináknak nemcsak híre él, hanem va lós alakjukban is gyönyör­ködhetünk. (d) A Kolozsvári Állami Magyar Színház Budapesten + A Budapesten vendégszereplő Kolozsvári Állami Magyar Színház együttese elsőként Barlu Stefanescu Delavracea: „Fergeteg” című drámáját mu­tatta be a Madách Színház ban. Az együttes második be­mutatójára Heria Lovincscu „Egy művész halála” címí színművét tűzték műsorra Rappaport Ottó rendezésében. Képűnkön: Kovács György, a darab főszereplője. Körszín a pusztán A Hortobágy településren­dezési terve szerint a híres csárdaépülettel szemközti te­rületeken kapnak helyet a kü­lönféle idegenforgalmi látni­valók. Itt a pásztormúzeum mel­lett készül most egy 38 mé­PILISSZENTKERESZT Érmek és jelvények Gyermekkora óta gyűjti az érmeket és a jelvényeket Sza­bó Sándor, a Csepel Autógyár pilisszentkereszti üdülőjének Új színes olasz filmek A közelmúltban magyar filmátvételi küldöttség járt Rómában. Útjuk eredménye: az itáliai stúdiók legújabb terméséből 14 játék- és egy dokumentumfilmet vettek át magyarországi bemutatásra, így hamarosan a magyar mo­zikba kerül Gionni Puccini „A hét Cervi-fivér” című filmje, amely az ellen­állási mozgalom egyik drá­mai' epizódját dolgozza fel. Megvettük Damiano Damiani „A bagoly napja” című alkotását is, amelynek középpontjában a szicíliai maffia áll, s szereplői között van Claudia Cardinale. Vittorio Gasmannt a „Tigris” című komédiában láthatja viszont a magyar közönség. A bűnügyi vígjáték népszerű műfaját két film képviseli, mindkettőben Philippe Leroy a főszereplő. Az egyik Gior­gio Capitani műve „Az éjszaka rablásra való”, a másik a Mario Camerini rendezte „Csaknem tökéletes bűn­tény”. A bizottság több olyan fil­met is átvett, amelyben a mu­zsikáé a főszerep. Tony Renis és Lola Falana főszereplésé­vel készül a „Ha mondom, hogy sze­retlek” című produkció, míg egy má­sik zenés darabban, a nálunk lemezeiről és tv-felvételeiből népszerű Rita Pavone játszik főszerepet. Valamennyi átvett olasz film színes. gondnoka. Bár több ezer da­rabból álló gyűjteménye a második világháborúban elve­szett, 1959-ben újra kezdte a gyűjtést, s azóta csaknem négyezer érem és jelvény tu­lajdonosa lett. Gyűjteményében több ritka­ság látható, mint például az európai tudományos egyesüle­tek becsületrendje, a „Soha többé fasizmust” kiállításra meisseni porcelánból készült, Ernst Thähmannt ábrázoló relief, a világháború miatt el­maradt, 1940-es tokiói olim­piai játékok szervező bizott­ságának jelvénye, valamint az 1896. évi athéni olimpia egyik bronzérme. Szabó Sándor több tudomá­nyos egyesület tagja, s a ha­zai, valamint a külföldi gyűj­tőkkel lebonyolított csere út­ján gyarapítja gyűjteményét. tér kerületű nádépítmény, az úgynevezett körszín, amely­ben időszaki kiállításokat ren­deznek. A kúpban végződő körszín fedésére összesen 1800—2000 kéve hortobágyi nádat hasz­nálnak fel. A mesteremberek az ősi szokás szerint kötik és fésülik a nádat. A tető 40 centiméter vastag lesz, úgy­hogy a legnagyobb esőzés vagy zápor idején sem folyik be a víz a pusztai „kiállítási csarnokba”. VILLÁNY Cseppkőbarlang Csodálatos szépségű csepp­kőbarlangra bukkantak a bá­nyászok a Villány felett emel­kedő Templom-hegy mélyé­ben. A Villány-siklósi Állami Gazdaság új pincéjének ala­kítása közben a reprezentatív borkóstoló 'üregének robban­tása egy hat méter hosszú, négy méter széles és 12 méter magas cseppkövekkel díszített barlangot tárt fel. A cseppkő­barlang felfedezése szenzáció­nak számít, hiszen ilyen jel­legű képződményt eddig még nem találtak a villányi hegy­ségben. Bútorkiállítás A Állítható tv-fotel — létraülőke A gyulai kézműipar min­dig nagy név volt. A XV. szá­zad elején tizennyolc ipa­ros tanult Bécs és Krakkó egyetemein. Ilyen múlttal jelentkezhetett a gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetke­zet kiállításával a Technika Házában. Termékeiket ma már az egész világon isme­rik: legnagyobb büszkesé­gük a moszkvai KGST- székház harminckét emeletes toronyépületének berendezé­se. Nagy sikerre számítanak a görgős-forgós iroda- és a ké­nyelmes, az időjárás szeszé­lyeit is kitűnően bíró kerti- bútorok. A gyártásnál a ké­nyelmen kívül figyelembe vették a praktikumot, így megtalálható az állítható tv-fotel, a létrává alakítható előszoba-ülőke és az egy-két személyes fekhely, amelyet kanapéként is lehet használ­ni. Csővári mulatozás A környéken sincs még egy ilyen szép művelődési ott­hon — mondják Csőváron. Az épület nemcsak külsőre tetszetős, de híre van a munkájának is. A csőváriak érdeklődők és szívesen jár­nak a művelődési otthonba. Tavaly egy modem és egy klasszikus darabot játszott nagy sikerrel a színjátszó csoport, amelyet bemutattak a környező községekben is. Az idén új műsorra készül­nek. A modern, jól felszerelt színpadon gyakran látni a tánccsoportot. Ilyen alkal­makkor hordják a fiatalok a hagyományos csővári vise­Egy társasjáték emlékére FALAK Magyar film. Rendezte: KOVÁCS ANDRÁS Főszereplők: Latinovits Zoltán és Gábor Miklós Két jegyhez egy MÜVÉSZFOTÓT kapnak ajándékba a nézők. FALAK Szeptember 9—11: kistarcsai mozi 16-18: szentendrei kertmozi A kocka érintése hűvös. A bábuk ügyetlenül állnak a nagy, színes táblán, maguk elé néznek, műanyag kobakjukon vidám fintor. A cél messze van. Sok előttük még az át- ugranivaló akadály, a zegzu­gos útszakaszok telis-tele piros négyszögekkel — jaj nekik, ha odalépnek. Alattuk folyók, hegygerincek, vagy a piszkos­szürke aszfalt rajza. Házak, virágok, hidak. A dobókocka méri ki életüket, léptük nagy­ságát. Mégis, a műanyag ar­con játéköröm. Régen használtam — a sttb- lód legalján találok rá. Por­takaróban alszanak a papun- deklidoboz alatt a bábuk, ösz- szehajtva öregszik a tábla. Szí­nei megkoptak, csak a doboz tetején virít egészséges fehér­séggel a törvénykönyv — a játékszabály. A figurák ele­vensége a múlté, letöredezett lábak, összekarcolt, megcson­kított arcok, melyeken elme­revedett a pajkos fintor. A do­bókocka eltűnt — korlátok nélkül élhetnének, de most már öregek ahhoz. Sántán bi­cegnek, ha mozgatom őket, egyiknek-másiknak megpattan bakelit testrésze. A tiltó piros négyszög is megfakult, eré- lyességét kiszívta az idő, ke­vélysége átcsapott szelíd fi­gyelmeztetésbe. Egy bábu elveszett. A játék- szabály nyomtatott betűi ta­núként bizonyítják — négy embert szórakoztatott valaha a táblakockák színes természet­forgataga. Engem, és még há­rom kislegényt. Körmünket rágva könyökölhettünk a sző­nyegen, izgulva azon, ki jut hamarabb a hegygerinc csúcsá­ra, melyen büszke zászlót lo­bogtat a rajzolófantázia. Egy bábu elveszett. Hárman maradtak összezsúfolódva a szakadozott celofánzacskóban. A szekrény alján tiszta négy­szög, a játék védte a portól a lakkozott fát, élénk színét fel­áldozva. Régen használtam. A rend­csinálás sem a kenyerem, azért ez a késői rábukkanás. Dobó­kockát keresek. Kiterítem az összehajtott kartontáblát. A figurákat a rajthoz állítom. Mérni kezd a kocka, ők bi­cegve elindulnak, nem olyan optimistán, nem olyan fékez- hetetlen jókedvvel, mint évek­kel ezelőtt. Félnek, lassan, megfontoltan teszik az első lé­péseket. Tapasztalatok sötétítik a bakelitlelkeket. A régi mel­léfogások, a pirosba lépések büntetése, az eltékozolt erő, az elpazarolt út. Ha így sem sike­rül? Több kísérlet nincs, a másik bábu elviszi a pálmát, unom az újrakezdést. Vontatottan megy a játék. Nem pörren fürgén a dobó­kocka, nem hívogatóan, inkább álmosan terül el a nagy tábla, nem csintalankodnak az em­berrel a figurák. Fakó színek, kiapadt tavak, romos hidak. A hegygerincen a zászló mégis hívogató. De liheg és sántít a bábu. Talán játszópartner kéne. Elkap a versenyláz, csillogóbb fényt öltenek a matt tájak, megremeg a dobókocka. De nincs társam — barátaim ta­nulnak, dolgoznak, nevetnének a társasjáték kiváltotta emlék­csokron. Eszembe jut a szom­széd kisfiú, ö vágtat még fa­lován, derekán életlen fakard, fején csákó hirdeti álmait. Este meséskönyveken alszik el, reggelente felnőttet játszik, vagy szappanbuborékokat ereszt a cipőtalpaktól piszkos lépcsőkre. Vele versenyzem a hegycsú­cson kitűzött lobogóért, a cél- baérés öröméért. Pörren a koc­ka, a kisfiú szája szegletén vé­kony nyálcsík. Izgatott, druk­kol, jobb erőre kapnak a bá­buk, buzog a folyó, karcsún ívelnek felette a hidak. Győz. Engem ez nem ver le, nem szomorodom el, nem kez­dek durcásan feleselni, mint régen. Megsimogatom a fejét: — Ügyes srác vagy! Ö felnéz rám, szemében alá­zat: örül az elismerésnek. Ma­gától értetődően kérdezi: — Játszunk még egyet? Nincs időm. Rendet kell rak­nom. Elszáll az emléköröm, amivel leültem játszani. A szomszéd, kisfiú csalódottan hazaindul. Azt hiszi — azért nenv játszom, mert vesztettem. Vigasztalásul összecsomagolom a bábukat, a táblát, belerakom a szakadozott dobozba és a kezébe nyomom. Boldog. Hónaljába fogja, s villámgyor­san,, indul a felső emeletre, ba­rátjához. Játszani fognak. Iz­zó szemmel, körmüket rágva. B. Tamás Ervin letet. A nagytermen kívül klubszoba áll az érdeklődők rendelkezésére, és itt kap­tak helyet a KISZ-fiatalok és a pártszervezet is. A két­ezer kötetes könyvtár gaz­dag irodalmi, ifjúsági és szakmai anyaggal rendelke­zik. Minden lakosra két és fél könyv jut. Az olvasott­ság azonban az utóbbi idő­ben csökkent. Ezért azt ter­vezik: ha végetérnek a me­zőgazdasági munkák, elő­adássorozatot tartanak könyv- ismertetéssel, írók népsze­rűsítésével. A művelődési ház program­jában kézimunkaszakkör lé­tesítése is szerepel. Azt sze­retnék, hogy a híres cső­vári hímzés ne menjen fe­ledésbe, hanem a varró asz- szonyök tanítsák meg rá a fiatalokat is. Ilyen lesz a téli napok programja, a csővári „mulatozás”. Ajánlatot kérünk egy árokásó gépre a típus és az állag megjelölésével. SAJÓMENTI VÍZMŰVEK ANYAG- ÉS ARUFORGALM OSZTÁLY Kazincbarcika, tel.: 160 Az Ipari Szerelvény­és Gépgyár sajtoló gépmunkára és forgácsoláshoz FÉRFIAKAT KERES. Vidékiek részére munkásszállás. A budai járás területén rendszeres MÁVAUT-járat a gyár és a községek között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom