Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1968. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP rear HfCYfl '^Cirtap 3 KÁDÁR JÁNOS ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA az afroázsiai konferencia résztvevőihez Kairóban szombaton megkezdte munkáját az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének konferenciája az amerikai imperialista agresszió ellen küzdő vietnami nép megsegítésére. Kádár János, a Magyar Szocalista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte a konferencia részvevőit. Pacsirtamező Tizenkét majorból állt a mai budapesti Józsefváros 250 évvel ezelőtt — állapították meg a helytörténészek. Az 1730-as években a mai Horváth Mihály tér környékén mintegy 80 házból álló falusi település alakult ki Pacsirtamező néven. Józsefvárosnak 1777-ben keresztelték el ezt a negyedet, akkor 3000 lakója volt. Vezetőségválasztás előtt Az emberek szolgálatában Nyaktörő munkára vállalkozott Csömörön három ember, élénkpirosra festették a katolikus templom tornyát A kies domboktól határolt falu másik, evangélikus templomtornya meg zöld, s így eredetien hatnak a villaszerű házak között. Ha a dombról nézi az ember az ötezer lakosú községet, határát is derűsnek látja, az egyhónapos esős idő sokat használt a dús vegetációnak, a híres csömöri paradicsomnak, amelyből nem kevesebb mint 240 hold termését szedik a Haladás Termelőszövetkezet asszonyai, lányai. A férfiak általában Budapestre járnak dolgozni, az asz- szonyok a tsz-t gyarapítják. És hogy nem rosszul, az kiderül az elnökasszony, BagyánszNEZŐPONT A jólértesültek A világon aligha történhet valami úgy, hogy ők ne tudnának róla. Tudnak mindenről, tudnak mindent. Még azt is, ami nincs, ami nem történt, ami nem volt. Mindent jobban tudnak, mint mások, s persze, másként tudják. Általában jelen vannak a társadalomban, de igazán akkor aktivizálódnak, ha megsűrűsödik a politika nemzetközi porondján a levegő, s ezzel mód nyílik arra, hogy fitogtassák — szedett-vedett hírekből és híresztelésekből álló — jólértesül tségüket. Kik ők? Rendkívül vegyes összetételű csoport a jólérte- sülteké. Vannak közöttük — s elsősorban — szép számrflal volt emberek; volt arisztokrata, volt pénzember, volt... Sok olyan ember, aki mindenben és mindenkor szeretné fölfedezni az „égi jelet”, az ő világának eljövetelét, s ha mást nem, hát annyit tesz érte, hogy annak a világnak a híreit és híreszteléseit adja, suttogja tovább. Hiba lenne azonban, ha csak őket vélnénk fölfedezni a jólértesültek között. Mert mellettük ott áll a félelemtől vacogó, s gondolkozni elfelejtő polgár, a soha, semmivel nem elégedett üzemi munkás, a közösben dolgozni nem, de asztalt verni igencsak szerető földműves; sokféle ember. Van a társadalomnak egy olyan mélyrétege, ahová nem jut el az okosság, a gondolkozás napvilága, ahol nagyobb hitele van annak, amit suttognak, mint amiről nyíltan beszélnek. A tengerben a mély a csend világa; a társadalmi mélyréteg éppen a hangosaké. Azoké, akik képtelenek az önálló véleményalkotásra, a dolgok megszűrésére, rendszerezésére, ám minden hangot sokszorozva adnak tovább. Minden hangot? Nem voltunk pontosak. Éppen az jellemzi a jólértesül teket, hogy amit itt mondanak, az nem igaz, de amit ott, mármint napnyugta felé, abból minden szó igaz. Furcsa jólértesültség ez, enyhén szólva is legalább egyoldalú. Igaz, megtörténik, hogy a túlzott megfontoltság, a híradás teljes megbízhatóságának igénye nyit szabad vadászterületet a jólértesültek- nek. Megtörtént ez a csehszlovákiai események első napján is, amikor — megbízható hírek nem lévén, mivel mindenféle hírtovábbító összeköttetés megszakadt — nem vert senki dobra olyan értesüléseket, amelyek forrása éppúgy ellenőrizhetetlen volt, mint — hitelessége. Rögtön porondon voltak a jólértesültek. Mindent tudtak, ez csak természetes. És tartották ezt a jól- értesültséget akkor is, amikor már teljesen normalizálódott a hírszolgáltatás. Igaz, ekkor már nem arról beszéltek, ami van, hanem: ami lesz. . Mert a jólértesültek természetesen a jövőt is tudják. Amikor azután a jövendölések sem váltak be, amikor a pánikba esett ostobák sem hordták már haza a sót, akkor a jólértesültek elkezdtek suttogni arról, hogy „ugyan ott már kezdenek rendeződni a dolgok, de amott...” A jólértesültnek semmi nem fontos, csak az, hogy beszélhet. Nem fontos, miről, miért beszél, lényegtelen, hogy a politilca — elsősorban — a gondolkodással járhat csak közös úton, s hogy a véleményalkotás éppen az információk, hírek értékeléséből áll. A jólértesült fittyet hány minderre, s szajkó — papagáj? —. módjára adja tovább, loldja, kövéríti azt, amit a hasonszőrűek súgtak a fülébe, amit fejbólogatva hallott a negyvenegyes — meg a többi — rövidhullámon, s percre sem jut eszébe, vajon mi az ő véleménye?! A jólértesültnek ugyanis nincs véleménye; neki mindig az a véleménye, amit hall. Amit éppen hall. akitől éppen hallja — azzal vág egybe véleménye. Volt idő, amikor úgy hittük, hogy elég kimondani a tényeket, s azok igazáról nem kell meggyőzni az embereket. Ügy hittük, hogy ösztönösen, automatikusan mindenki fölismeri a helyest és a helytelent, az igazat és a hamisat. A politikai gyakorlat ma nem ez. Nem elég tényeket közölni, a tények magyarázatára, indokára is szükség van, ezeket is meg kell mondani. Éppen ez, a dolgainkról való nyílt beszéd, a köntörfalazás elhagyása, az ellenvéleményekkel csatázó fölvilágosítás az eredményes s egyedül helyes módszer a jólértesültek- kel, a szajkókkal, az „én mindent jobban tudok” típusú emberekkel szemben. Ha mindenről nyíltan szólunk, ha semmiről semmit el nem hallgatunk, jóval kevesebben figyelnek oda a jólértesültekre, sőt, maguk a jólértesültek közül is azok, akik inkább csak belesodródtak, mintsem tudatosan vállalták ezt a szerepet, fölhagynak vele. Akkor már nem is lesznek jólértesültek? Lesznek. Bizonyos rétegek, emberek részéről a jólértesültség, a mindent tudás politikai magatartás: céltudatosan „válogatnak” a hírek között, szándékosan tartják igaznak az egyik, s hamisnak a másik hírforrást. Ök nem sokat törődnek azzal, valódi híreket adnak-e tovább. ök csak azzal törődnek, hogy hallgatóságuk legyen, s hogy kontroll nélkül fogadja be az „igét” ajkukról. Vannak, akik befogadják? Tagadhatatlan. A közvéleménynek a többség véleményét szoktuk nevezni; a kisebbség attól még, hogy mi is a közvélemény, fújja a magáét. Nem kell túlbecsülni a leginkább a jólér- tesültekből verbuválódó kisebbséget. Lebecsülni, számításon kívül hagyni sem erény azonban, sőt — hiba! ky Istvánné, a főkönyvelőasszony, Mátyus Lászlóné szavaiból: az évről évre gyarapodó gazdaság ma már 53 forintos munkaegységet fizet mintegy 300 tagjának, akiknek kétharmada nő. Az emberek Csömörön — mint másutt — szorgalmasan dolgoznak, utaznak, nézik a televíziót és a meccseket, házat építenek, és különösen a zöld tornyú templomba sokat járnak, mert Solymár János tisztelendő úr a temetéseket is felhasználja híveinek másfél órán át tartó oktatására, lelki épülésük javítására. Minap is az iráni földrengés adott ihletet neki, hogy Isten ostorát megsuhogtassa fejük fölött, annak ellenére, hogy az egyik tsz-tagot búcsúztatták és utolsó földi útjára a tanácselnök és Lendvai István párttitkár is elkísérte a megboldogultat. Folyik hát az ideológiai harc — persze békésen — a tszi pártszervezete és az idealizmust hirdetők között, s a koraőszi, ökörnyálas, szőlőt érlelő napsugárban fürdő falut nézve nem is gondolná az ember, mennyi nehéz csata színtere Csömör. — Aki harcba megy, annak szövetségesek után kell néznie — mondom Lendvai István párttitkárnak, aki öt éve a tsz, korábban a község párt- szervezetét vezette, s tapasztalt ember. — Igen! — válaszol komolyan és egyetértőén bólint. — És nemcsak szövetségesek kellenek, hanem tartalékok is, friss erők. A pártépítés nehéz és bonyolult munkájáról beszél. A tsz pártszervezetének 23 tagja van. Többen voltak, de betegség, halál, elhelyezés ritkította a pártszervezet sorait. Ezért is szükséges a fiatalabbak, h friss erők csatasorba állítása. Arra voltam kíváncsi, hogyan végzik ezt a munkát Csömörön? — A pártszervezet különös gondot fordít a tagság létszámának növelésére — mondja a titkár és mutatja a gondosan kidolgozott tervet. — A 23 kommunista közül tizenkettőt tudtunk megbízni a kiválogatás, előkészítés, beszélgetés feladatával. Mindenkinek kötelessége — a tagjelöltség megszűnésével —, hogy olyan embereket javasoljon, akiknek fokozatos munkába- állításával ténylegesen nyer a pártszervezet. A csömöri szövetkezet kommunistái közül Vereszki Pál- nénak például két asszonyt kell figyelemmel kísérnie, s őket patronálnia, bevonnia a munkába. Egyikük Csüllög Jánosné munkacsapat tag. Vereszki Pálné 1959 óta párttag, tapasztalt, 40 év körüli asz- szony. — Miről beszélget a jelöltekkel? — érdeklődöm. A válasz nagyon érdekes. A „beszélgetők” a leendő párttagtól nem mást kérnek, mint lassú, de következetes aktivizálódást. Vegyen részt a rendezvényeken, a nőbizottság munkájában, járjon el az előadásokra stb. A pártszervezet sokfajta és színes oktatási tervet dolgozott ki, amelynek keretén belül a hallgatók a szocialista építés, a gazdaság- politika, ezen belül főleg a mezőgazdaság tárgykörébe tartozó kérdésekre kaphatnak választ. A jelöltként s'zámontar- tott 20 asszony vagy férfi közül már sok jár tanfolyamra és vesz részt a társadalmi megmozdulásokon. — önnek is adtak ilyen feladatot? — kérdezem a párttag főkönyvelő asszonytól, aki mosolyogva mondja: — Hogyne, én Kornéli Józsefnéval és Svirzsovics Pálnéval tartom a kapcsolatot. Szőcs Béla bácsi idős harcos, sok próbát kiállt kommunista. A lakatosműhelyben dolgozik. Béla bácsi nem sokat teketóriázott a pártfeladat végrehajtásával, a rábízott asszonykának rögtön megmondta miről van szó: „Nézd elvtársnő, terád szeretettel nézünk, mert jó munkás vagy, jó harcosa leszel a pártnak, itt az ideje, hogy kérd a felvételedet.” Ha nem is szó szerint, de valahogy így hangzott el a beszélgetés, amely után az asz- szony meglepődve azt válaszolta, megbeszéli férjével. A férj hallani sem akart arról, hogy a felesége párttag legyen. — Ilyen direkt módszerrel nem szabad agitálni ma már, — magyarázza kedves derűvel az arcán Lendvai István. — Sokkal bonyolultabb, összetettebb és differenciáltabb pártmunkára van szükség, különösen olyan fontos kérdésben, mint a tagfelvétel. A párttitkár rögtön példával is szolgál. Két hónappal ezelőtt Szabó István fogatos azzal a kéréssel állított be a titkárhoz, belépne, de rögtön a pártba. — Miért? — kérdezte a titkár, de Szabó István kitérő választ adott. Mint mondotta, így döntött s mi hát az akadálya? — Semmi különös akadálya nincs, de szeretnénk tudni, hogyan é? mint érez, gondolkodik a dolgokról, az emberekről, a pártról, a munkáshatalomról? A beszélgetés a késő estébe nyúlt. Lendvai István azt vette észre, valaki beszélhetett már Szabó fejével, s valószínű azt mondhatta: „Lépj be, akkor jobb helyre tesznek, meg a pénz is több lesz.” Lendvai István az egyébként nagyon jól dolgozó fogatosnak odaadta a párt szervezeti szabályzatát, hogy olvassa el, mennyi minden kötelesség hárul a kommunistákra, a párttagokra, s hogy párttagnak lenni nem „előny”, és a nép, az emberek szolgálata a fontos. Szabó István megköszönte a tanácsot, és elvitte a szervezeti szabályzatot. — Azóta találkozott vele? — kérdem a titkártól, mire csendesen, kicsit illetődve válaszol. — Igen, találkoztunk. A kocsin ült, és láttam, a szervezeti szabályzat állt ki a zsebéből. Déli szünetben vagy amíg a kocsit rakták, azt olvasgatta. Nem szólt az embernek, hagyta, hadd jelentkezzen majd ő. Nem könnyű dolog dönteni, és az a jó, ha megérik mindenkiben a szándék. A párttagsággal felelősséget is vállal mindenki. Attól, aki belép a pártba, áldozatot is várnak. Mindez megfordult a titkár fejében, amikor meglátta a füzetecskét olvasgató férfit, és tapintatosan tovább-balla- gott. — Mennyivel gyarapodtak az idén — ezt kérdeztem végezetül Lendvai Istvántól, és ő bizakodva felelt. — Az idén hat elvtársat szeretnénk felvenni. Nem sietjük el a dolgot, és várunk, de szívósan és következetesen építjük a magunk sejtjeit. Az ajtóig kísér, aztán búcsúzom. Az állomásig vezető úton előttem három kisiskolás lóbálja táskáját, két fiú és egy rózsa arcú, szőke, copfos kislány. Hangjuk egy-egy hosz- szabb lépésnél hozzám ér, a megkezdődött „suliról” beszélnek, s láthatóan nagyon tetszik nekik új, kék köpenykéjük. Csömör 1968 szeptember. Itt és így él, dolgozik s tartja számon az emberek szolgálatában végzett munkát a párt, látványos eredmények nélkül, de annál szívósabb akarattal bővítve sorait. Szflts I. Dénes Készül az új üzem A Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén készült a kép. Ez még a régi üzemrész, de a részleg dolgozói, szám szerint hetvenen, rövidesen búcsúznak. Októberben költöznek el ebből a szűk műhelyből a most épülő korszerű és tágas üzembe, amelyet több mint egymillió forintos költséggel építettek. A részleg dolgozói jelenleg csinos műbőr kosztümöket készítenek, amelyeket értesüléseink szerint belföldön hoznak majd forgalomba. A népfront terveiből Hármas évforduló — Parkosítják a falvakat Kiskertek jövője A Hazafias Népfront megyei elnöksége a napokban megvitatta második féléves munkatervét Céljaik elérésére még szorosabbá kell fűzniük kapcsolataikat a tanácsokkal. Elhatározták, hogy a megyei tanács és a népfrontbizottság még az ősszel megvitatja eddigi eredményeiket és az újabb lehetőségeket, A közeljövőben községpolitikai, mezőgazdasági, művelődéspolitikai és honismereti társadalmi bizottságokat hoznak létre. Ezekbe az adott kérdésekhez legjobban értő, tevékeny embereket választják be. A mozgalom sokrétűségét bizonyítja a munkaprogram. A legutóbbi általános választások tapasztalatai, és az új gazdasági rendszer első féléve nyomán kialakultak az új községfejlesztési irányvonalak, az anyagi lehetőségek. A fejlesztés egészéről és részleteiről társadalmi vitákat szerveznek. El kell érni, hogy a községekben működő vállalatok, üzemek többet törődjenek a kommunális ügyekkel. Nem elég, ha befizetik a megszabott hozzájárulást, az utak, a csatornázás kérdéseiben jó ha megállapodnak a helyi tanácsokkal. Elérkezett az ősz és vele az országgyűlési képviselők, tanácstagok mandátumának félideje. A népfront mozgósít majd beszámolóik meghallgatására, együtt alakítják ki további tennivalóikat. A legfontosabb mezőgazdasági munkák befejezése után több lehetőség nyílik a hasznos és célszerű szórakozásra. A megyei tanáccsal és könyvtárral összefogva elindítják az „olvasó nép” mozgalmat. Részt vállalnak a falusi lakosság politikai oktatásában. Szorgalmazzák a klubélet fejlesztését, a különböző találkozókat. Már most nagyban készülődnek a hármas évforduló méltó megünneplésére a helytörténeti, honismereti munka fellendítésó», veL Az elnökség fontosnak tartja a falvak szépítését, parkosítását, fásítását. A nyáron a váci járásban nagy sikert aratott a „virágos falu” mozgalom. Most ősszel fásítási kampányt indítanak és ügyelnek arra, hogy a fasorok, cserjések kialakítása nemcsak a célszerűségnek, hanem a fejlett esztétikai ízlésnek egyaránt megfeleljenek. Ide kapcsolódik még a hétvégi telkekkel kapcsolatos elgondolás. Jó lenne, ha ezek a kistulajdonosok szövetkezetekbe tömörülnének és a helyi tanácsokkal együtt oldanák meg az utak, a vízrendezés, á kutak problémáit, szerveznék meg a növényvédelmet stb. Az ilyen jellegű tevékenységre máris jó példa a diósdiak, budaörsiek összefogása. / k. m. KÖZGAZDASÁGI ÉRETTSÉGIVEL fiatalokat kvreskodolmi gyakornoki munkára alkalmazunk Felveszünk továbbá kocsikisérókot kedvező kereseti lehetőséggel. Ötnapos munkahét! Kizárólag Vác és környékén lakók személyes jelentkezését kérjük. PEST-KOMÁROM-NÓGRÁD MEGYEI ÉLELMISZER NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Vác, Derecske dűlő 4. Megközelíthető: MAVAUT-tal. (A hajógyárnál kell leszállni) i
