Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

PILLANATKÉP A kerékpármegőrző Ö a kerékpármegőrző. Rogy- gyant lábakkal tántorog, jó reklám a közeli talponállónak. Borostás arca, vérágas szemei átvirrasztott éjszakáról tanús­kodnak. Szegény. Megsajná­lom, amikor a visszaadott alu­mínium ellenőrzőszámot fo­rintnak nézi. A kerékpárok egymásra dőlve hevernek a virágos park korlátain, holott ott áll közel a kerékpártartó állvány, öt azonban ez nem zavarja. Az egyik vendég pa­naszolta, ellopták a lámpáját, amíg a kerékpár a megőrző­ben állott. Nem tudom, ez ho­gyan történhetett meg, tény az, hogy a mulasztást ponto­san már nem lehet rekonst­ruálni. x. Évfolyam, 210. szám 1968. szeptember 7., szombat A legjobbak között • • Összehívják az elsősök szüleit Népszerűek a rendezvények Hogy mikor józan? A legna­gyobb jóindulattal sem állít­hatom, hogy láttam volna ilyen dicséretre méltó állapot­ban. De erről ő maga is így vall: — Az ital tartja bennem az életet. * Hogy ki ellenőrzi a kerék- párinegőrzőket? Mit is kérde­zek! Erre nincs státus. A do­log világos: ha tévedésből vé­letlenül „elkötnek” egy két­kerekűt — le is út, fel is út — egyszóval: lehet venni egy új kerékpárt! (ő) MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Ünnepnapok. Gyömrö: Félkegyelmű. Maglód: Azok a csodálatos férfiak. Mende: Csend és kiáltás. Monor: A riporterek gyöngye. Nyáregyháza: A gyilkos nyomot hagy. Péteri: Az özvegy és a százados. Pilis: Bolondos vakáció. Tápiósáp: Bomba 10.ló­kor. Űri: Makrancos hölgy. Üllő: Találkozás a minaretben. Vecsés: A magányos villa titka. Vb-ülést tartott Gombán a járási nőbizottság Szerdán kihelyezett vb-ülést tartott Gombán a járási nőbi­zottság. Napirenden az 1968— 69-es oktatási terv megvitatá­sa és a gombai nőtanács mun­kájának értékelése szerepelt. Az ülésen megjelent Kovács Antalné, a megyei nőtanács tit­kára, Király János, a járási pártbizottság művelődési osz­tályának vezetője, Sima István, a járási tanács vb-elnökhelyet- tese, valamint a községi tanács és a tsz vezetői. Az ülés az ízlésesen beren­dezett tanácsteremben volt. El­sőként Csömör Sándomé, a já­rási nőtanács titkára ismertet­te az új oktatási év tervét. Többek között elmondotta, hogy nők akadémiája hat községben, nők művelődési köre nyolc községben in­dul. Kilenc szülők akadé­miája és tizenhárom szü­ÚTI LEVELEK (1.) Mátyás és a szobrász lök iskolája szerepel a ter­vek között. A közeljövőben tervezik össze­hívni az első osztályos gyerme­kek szüleit, hogy megbeszéljék velük az ilyenkor előjövő prob­lémákat, a legfontosabb fel­adatokat. A továbbiakban Bállá De- zsőné, a tsz nőbizottságának elnöke adott tájékoztatót vég­zett munkájukról. Elmondotta, hogy a tsz-nőbizottság és a községi nőtanács tevékenysége eredményes volt, különösen nagy sikerrel zárult a szabó­varró és a sütő-főző tanfólyam. Eredményesen működött a nők akadémiája és a szü­lők iskolája, komoly mun­kát fejtettek ki a család- propaganda terén. Sokat foglalkoztak az ifjúság nevelésének kérdésével, ezáltal nőtt a szülőkben a felelősség- tudat. Ennek kézzelfogható eredménye volt, hogy megnőtt az érdeklődés a szülői értekez­letek iránt. Balláné hangsúlyozta, hogy a különböző szervek hatéko­nyan segítik munkájukat, a ta­nács és a tsz vezetőitől min­den segítséget megkapnak. A beszámoló után a vb meg­állapította, hogy a gombai asz- skonyok dicséretre méltó mun­kát végeztek. A hozzászólások során Ko­vács Antalné, a megyei nőta­nács titkára ugyancsak elismerően nyilatkozott a gombai asszonyokról, majd a járási nötanács tevé­kenységével kapcsolatban elmondotta, hogy a járási nőtanács megyei viszony­latban is a legjobbak kö­zött van. Király János, a járási párt- bizottság művelődésügyi osz­tályának vezetője az asszonyok tömegnevelés terén végzett munkájáról szólt elismerően. Adatokkal is kimutatható, hogy az asszonyok aktívabban vesz­nek részt a nevelési-oktatási munkában, évről évre többen jelentkeznek például a marxis­ta—leninista középiskolába és egyetemre. A nyár folyamán három mo- nori tanár körutazást tett a Román Szocialista Köztársa­ságban. Utazásuk során a leg­jelentősebb erdélyi városokat, a legszebb tájakat is felkeres­ték. Sok-sok emléket és fény­képet hoztak magukkal. ★ Kolozsvár — Erdély legré­gibb, legszebb nagyvárosa — gazdag történelmi emlékekben. Ezek jelentős része Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik. Az óvárosban még ma is áll az a fogadó, amelyben 1443-ban Mátyás király született. A király emlékét őrzi az Európa-hírű Mátyás-szobor is, Fadrusz János alkotása. A ne­mesen egyszerű, monumentális lovas alak alatt Mátyás négy legkedvesebb hadvezére áll. Közöttük a legendákból ismert Kinizsi Pál. A szobor felavatásához ér­dekes anekdota fűződik. Az ünnepségen részt vevő József nádor kezet nyújtott Fadrusz Jánosnak. A szobrász föllépve a nádor mellé a dobogóra, erő­sen, hosszan szorította meg a feléje nyújtott kezet, s közben az ünneplő közönség felé for­dult. Amikor megkérdezték, | hogy miért tette ezt, Fadrusz j így felelt: — Az emberek kö- j zött ott volt az édesanyám is. I Hadd lássa, milyen hírességgel fogott kezet a fia. Szöveg: Koblencz S. Kép: Surman P. „Félidőnél" tart a földjogi törvény végrehajtása Értesülésünk időpontjáig 10 községben történt meg a föld­jogi törvény végrehajtása. En­nek során közel 10 ezer ingat­lantulajdonos több mint 25 ezer hold területű ingatlana került elszámolásra. Ez meg­közelítően az ingatlanok 45 százalékának felel meg. Ezen belül több mint négyezer in­gatlantulajdonos több mint hatezer hold földterülete kerül megváltás címén termelőszö­vetkezeti tulajdonba. A többi elszámolt terület továbbra is magántulajdonban marad, ugyanis a rendelkezés szerint nem. kexül tsz-tulajdonba a tsz-tagök, ‘és'“' a velük azonos jogállású személyek ingatlana. A tsz-tulajdonba került te­rületek ellenértékét a szövet­kezeteknek öt év alatt kell megfelelő ütemben megtéríte­niük. A földjogi törvény vég­rehajtása a járás 18 községe közül befejeződött Bényén, Csévharaszton, Gyomron, Ká­ván, Péteriben, Tápiósápon, Tápiósülyben, Úriban, Üllőn és Vasadon. Mendén közvetle­nül a befejezés előtt áll, Gom­bán, Maglódon és Nyáregyhá­zán pedig jó ütemben halad. FERENCZY HANNA: VASHÍD All a híd, kapocsként két telep közt, alatta sínpár fut a messzibe. Szemafor tekintget jobbra-balra — a vonat sem rohanhat kedvire. Hányszor vitt át anyád itt a karján, mikor még hozzá bújni volt a jó? Aztán később, iskolás korodban itt dobogtál, mint szilaj csikó. Táskádban a ceruzák zörögtek, vonat fütyült és mindent füstbe vont. Ügy néztél szét, mint egy képeskönyvben, míg kitárult körül a horizont: Iskola, a terek és az utcák a cseréptetős kedves házsorok akácos kertek, a messzi erdők — a játszótársak, víg majálisok.., Azóta már másfelé is jártál, nagyobb hidakról néztél szerteszét. Csillogó, szép városokra láttál iol nem volt sár, sem por, sem vaksötét. Mégis itt jó, a vashídon állni, amíg a szürke korlátot fogod — innen nyílik a legszebb kilátás, mert ez a kedves táj az otthonod. Levelesládánkból Egy útpanasz nyomában „Tisztelt szerkesztőség! Van egy sláger, ami azt mondja, hogy »a mi utcánk, ó, de szép!«. A dal szépen is hang­zik, azonban ugyanez nem mondható el a monori Deák Ferenc utcáról. Igaz, eléggé rendezett házak, udvarok van­nak itt, de az utca elhanya­golt. Monor, mint nagyközség, járási székhely, szépen épül, csinosödik. A Deák Ferenc ut­cáról sem volna szabad elfe­ledkezni, annál kevésbé, mivel napról napra nagyobb itt a forgalom. Kétségtelen, hogy az út .tönkremenetelének egyik oka, hogy gyakran mezőgazda- sági erőgépek is közlekednek itt. A jelenlegi helyzet azon­ban, akár nézzük az okot, akár nem, az, hogy ha száraz idő­ben egy gépkocsi elhalad, utá­na hatalmas porfelhő kere­kedik. A lakásokat nem lehet megfelelően szellőztetni. Esős időben pedig olyan víztócsák állnak, hogy lassan nem kell a Balatonra sem menni, hely­ben is lehet ladikázni.” Eddig szól olvasónk, P. B. levele. A panasszal felkeres­tük László Istvánt, a Monori Községi Tanács-vb elnökhe­lyettesét. Az elnökhelyettes elmondot­ta, hogy a tanácsnál ismerik a Deák Ferenc utca úthelyze- tét, sőt, azzal is tisztában van­nak, hogy létezik Monoron nem egy, a Deák Ferenc utcá­nál rosszabb állapotban levő út. Érthető a lakosok panasza, mégis türelemre kell kérni őket addig, amíg utcájukra sor kerül. A Monori Községi Tanácshoz 15 kilométer kiépített, úgyne­vezett községi út tartozik, er­ről kell gondoskodnia. Ugyan­akkor évente erre a célra mindössze öt-hat ezer forint áll rendelkezésre. Nagyon ke­vés ez a pénz, s így teljesen érthető, ha a lakosok türelmét kérik. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Rados Mária (egészségház), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsé- sen: dr. Pa.uchly Géza tart ügyeletet vasárnap, — Ügye­letes gyógyszertár Monordn a főtéri, Vecsésen a Halmy-te- lepi. SPORT NEM SIKERÜLT Mátyás király szülőháza Fadrusz híres Mátyás-szobra Tizenöt óvodás „előlépett“ Babaház, mérleghinta Az üllői 1-es számú óvoda felkészülten várja a kis cse­metéket a Rákóczi-telepen. Ünnepi színt öltött, a helyisé­geket átfestették, a falakon ízléses dekoráció, mindenhol ragyogó tisztaság. Űj kép fogad bennünket az udvaron. Ami itt látható, az az óvoda személyzetének és a szülők áldozatkészségé­nek beszédes eredménye. Vi­rágoskert szegélyezi az ud­vart, a játékteret pedig apró fenyőfák. Társadalmi munká­ban befüvesítették az udvart, kis facsemetéket ültettek el. Megérdemlik a szülők, hogy név szerint említsük őket. A két mérleghinta Hamenda La­jos, a betonlábú padok Mar­sa Pál, Varga Béla, Tatai An­tal és Szabó István, a lengő­hinta körülkerítése Subecz Jó­zsef és Jakubecz Jenöné mun­káját dicséri. De nemcsak szülők végeztek itt társadal­mi munkát, hanem még nagy­mamák is, Menkó Józsefné és Babusa Józsefné. Tovább sétálva az udva­ron, egy különálló kis épület tűnik fel, ez a Babaház. Mindössze hat négyzetméter területű, de itt aztán az óvo­dások otthon vannak, még a takarítást is ők végzik. ★ Az idén mindössze ,55 gyer­meket vehetnek fel, többre sajnos nincs lehetőség. A bs- íratás ma ér véget. Az illeté­kesek bizonyos tervekkel fog­lalkoznak, s ennek nyomán remény, van arra, hogy a je­lenleg működő két csoporton kívül a jövő év elején még egy harmadik is indulhat. (e. m.) A Monori Vasipari Ktsz labdarúgói — mint már la­punkban közöltük — az OKISZ-kupa kispályás or­szágos elődöntőjén, Békés­csabán szerepeltek. Csoportjukban négy me­gye csapata küzdött a to­vábbjutásért. A monori va­sasok első ellenfelüket, a vendéglátó Békés megyét képviselő Meggyesházi Fa és Vas Ktsz csapatát nagy küzdelemben 2:1 (1:0) arány­ban legyőzték. A gólokat Koncsik és Tóth lőtte. Ugyanakkor Hajdú megye (Debreceni Kárpitos Ktsz) 3:2 arányban legyőzte Szol­nok megyét (Jászberényi Épí­tő Ktsz). Ezután került sor a két győztes összecsapására. Ez a mérkőzés is nagy küzdelmet és jó játékot .hozott. A ren­des játékidő, a kétszer har­minc perc nem hozott ered­ményt. Ezután kétszer tíz­perces hosszabbításra került sor. Már-már úgy látszott, hogy így sem dől el a to­vábbjutás sorsa, az óra az utolsó percbe ért, a játék­vezető már az óráját nézte, a két csapat vezetője a part­vonal mentén már a büntető­rúgások elvégzését beszélte meg (ugyanis, döntetlen ese­tén hét-hét büntetőrúgás döntött volna), amikor a monoriak szempontjából baj történt. A debreceniek egy eltaktikázott partdobáshoz ju­tottak, gyorsan elvégezték és a szabadon álló egyik já­tékosuk habozás nélkül a hálóba vágta a labdát, véd- hetetlenül. Újrakezdéshez már nem volt idő. A monori fiúk nem akar­tak hinni a szemüknek. Ilyen hallatlan balszerencsével dőlt el a mérkőzés sorsa. A monori vasasoknak több olyan helyzetük volt, amely- lyel megnyerhették volna a mérkőzést. De már az is szép eredmény volt; eljutni az országos elő­döntőig. Büszkék lehetnek er­re a Monori Vasipari Ktsz- ben. (oláh) Meditáció nyárutón Alig pár napja nyílt meg Monor és Monori-erdő között a 4-es mű- út mellett a mo­nori Kossuth Tsz Délibáb csárdája, s máris igen so-' kan látogatják. Még alig száradt meg az ajtókon, ablakokon a fes­ték, vadonatúj még az ülőberen­dezés, a vendég­nek azonban kel­lemes, hangulatos a környezet. Ezt az ízlésesen be­rendezett vendég­marasztaló teszi, a kedves, figyelmes kiszolgálás, a jó ízek ... és ha nem is teljes még az étlap (hiszen most' még csak a próba- üzemelés tart), s ha máris törede­zik a padlózat műburkolata (?!), nem nehéz meg­jósolni — hosszú életű lesz a csár­da. A színes árnyé­kot adó gombák alatt fogyasztjuk el a birkapörköl­tet. A nap arany színű sugarai bá­gyadt veröfénnyel búcsúztatják a nyarat, pirosodik a som, ökörnyálak úsznak a levegő­ben, a bekötőúton személygépkocsik „poroszkálnak” be a csárda parkoló­helyére. Fáradt a vendég, jólesik a j égbehűtött na­rancslé, jólesik a kellemes, rugal­mas műanyagtám- lájú, színes karos­székeken megpi­henni. Átellenben ve­lem iriszzöld, okos, kíváncsi sze­mekben játszik a fény, visszaveri gyémántröptét, rá­csókol a bársony szempillákra, s csodálkozva kér­dezi: ki vagy, mer­ről jöttél? ... A halk surranó szellő válaszol: ta­láld ki! Összecsendül a karcsú, metszett pohár, gyöngyözik a rubinszínű ital. „Oh, maradj még nyár!” — só­hajt fel az utazó vándor és nagyot szív a tiszta leve­gőből, átöleli te­kintetével a hori­zont kékjét. De hív a köte­lesség, a főúr jön. No lám — me­rengek el —, mindennek ára van. A „nyárutó­nak” is. (en)

Next

/
Oldalképek
Tartalom