Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
4 1968. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Varga Jenő haláláról, s a Varga Jenő halálával a tudományt ért nagy veszteségről annak idején beszámoltak az újságok. Mi főleg a közgazdaság terén végzett alkotó munkájának ismertetésével és méltánylásával kívánunk foglalkozni. Segítségünkre van ebben Jürgen Kuczynski német akadémikus, a berlini tudomány- egyetem tiszteletbeli doktora, a nemzetközileg ismert tudós Varga-tanulmánya. Kuczynski a tanítvány szeretetével és tiszteletével emlékezik meg tanítómesteréről, Varga Jenőről. Közgazdasági tanításait egész tanulmányban méltatja, a Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte 1967. évfolyamának harmadik részében. o Kuczynski mindenekelőtt a nagy tanító érdemeit domborítja ki Varga életművében. Tanítványait — ma maguk is közismert, nagy tudósok — új útra vezette a közgazdasági kutatások terén. Miben állott ez az új ? Abban, hogy a köz- gazdasági realitások szemléletéhez Varga nem csupán egyes adatokat (béreket, halálozási táblákat, kivándorlási számokat stb.) használt, hanem az ezen adatokat összesítő és bizonyos elméleti feldolgozást tartalmazó statisztikai anyagot Is. E tekintetben Lenin követője volt. Lenin tulajdonképpen mintegy bevezette a statisztikát a közgazdaságtudományba. Érdekesen mutat reá erre Kuczynski: Marx és Engels óriási mennyiségű, de önmagában álló adatot hordott ösz- sze valamely tétel vagy állítás bizonyításához. Lenin továbbment és már az összesítő statisztikát haasználta fel. Kuczynski Engelsre hivatkozik ennek az újnak a megmagyarázására. Egyik tanulmányában, a Marx Az osztályharcok Franciaországban című művéhez 1895-ben írt bevezetőjében Engels megállapítja: világos áttekintést egy adott korszak gazdasági történetéről sohasem szerezhetünk azzal egyidejűleg, csupán utólag, miután az anyag összegyűjtése és megrostálása megtörtént. A statisztika itt szükséges segédeszköz, de mindig az események mögött kullog. Napjaink folyamatban levő története esetében éppen ezért nagyon is gyakran kényszerülünk majd arra, hogy ezt a tényezőt, a legdöntőbbet, állandónak, az illető korszak elején talált gazdasági helyzetet az egész korszakra adottnak és változatlannak tekintsük... Magától értetődik, hogy a gazdasági helyzet egyidejű változásának ez az elkerülhetetlen elhanyagolása, minthogy valamennyi megvizsgálásra kerülő eseménynek a gazdasági helyzet a tulajdonképpeni alapja, okvetlenül hibák forrását nyitja meg. Engels fejtegetése nyomán a dolog így áll: közgazdasági kutatáshoz a statisztikára szükség van, de ennek elméleti feldolgozása természetesen elengedhetetlen. A statisztika hozzásegít a valóság jobb megismeréséhez, főleg a dinamikus mozgásában levő anyag megismeréséhez. Egyben rengeteg munka megtakarításához vezet. Nem véletlen, hogy az első világháború után a gazdasági statisztika annyira fellendült, s éppen Varga irányítása alatt egy bizonyos tökéletességig emelkedett. De a kutatómunka gazdaságossága mellett, amelyet a statisztika felhasználása oly erőteljesen növel, a statisztika mint a mennyiségi megismerés fő eszköze, a legalkalmasabb bizonyos dolgok lényegének felismerésére, áll ez különösen a gazdasági statisztikára. Lenin nagy mestere volt a statisztika-felhasználásnak, Varga Leninnek az Imperializmusról szóló tanulmányában látta meg a legvilágosabban a statisztika jelentőségét. Varga különösen Leninnek a világ és a világot átszelő vasúthálózat elosztása tekintetében adott elemzéseire hívta fel tanítványai figyelmét. Lenin rámutat arra, hogy a vasúthálózat egyenlőtlen elosztása szoros Varga Poliészter pamuttal Karcsúsított, mintás ingek összefüggésben van a tőkés ipar, különösen a fém- és bányaipar, a monopóliumok, a trösztök, a kartellek fejlődésével. S következtetésként megállapítja, hogy mindaddig, amíg fennáll a termelőeszközök magántulajdona, az imperialista háborúk elkerülhetetlenek. Mindent összefoglalva, Varga tanítványainak klasszikus módszert nyújtott a statisztika helyes felhasználásához, valamely kortörténet megírásánál, és ahhoz, hogy a megjelenés felszíne alatt rejtve maradó lényeget — főleg a gazdasági vonatkozásút — felkutassuk és alapul vegyük. Varga tanítómesteri tevékenységét, s hogy e téren valóságos iskolát alapítson, rendkívüli mértékben elősegítette az, hogy vezetője lett a nevéhez fűződő intézeteknek. 1927-ben igazgatója lett a Kommunista Akadémia „Világgazdasági és Világpolitikai Intézetének” (Moszkva), majd 1936-tól fogva a Szovjetunió Tudományos Akadémiája hasonló nevű intézetének. Ezeknek az intézeteknek valóságos hajtóereje Varga agilitása volt. De ezenkívül Varga ez intézetekben nagyvonalúan honosította meg a tudományos véleménycserét, továbbá a valódi, derűs véleménybírálat' és a kölcsönös és gyümölcsöző segítés szellemét. Mindennek Varga utolérhetetlen mestere volt. Csak sajnálatos, hogy 1947-ben ez az intézet is áldozatul esett a szűk látókörű dogmatizmus- nak. Ebben az évben Varga intézetét, bezárták, a szovjet tudományt, különösen a politikai gazdaságtant súlyos veszteség érte. o Varga mestere volt a konjunktúraelemzésnek, a gazdasági kortörténetek szerkesztésének. Ezzel kapcsolatos írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. De összefüggően dolgozatai 1922-től 1939-ig — közel két évtizeden át — az Internationale Pressekorrespondenz és a Rundschau nevű folyóiratokban jelentek meg, mint negyedévenkénti összefoglaló jelentések. Miben állott ezeknek 'az összefoglalóknak a nagy jelentősége? Miért voltak ezek valóban mintaszerűek, példamutatók? Kuczynski megállapítja: természetesen nem lehet lebecsülni, mily ragyogóan kapcsolja össze Varga a statisztikai anyaggyűjtést az adatok elméleti és távlati elbírálásával. A súlypont még nem itt van. A súlypont abban van, hogy Varga önállóan alkotja meg ítéleteit, teljesen szabad e tekintetben, szubjektív ki-, vánságoktól, a gyakran tendenciózus óhajoktól mentes, kényelemszerető felfogásoktól. Vargát kizárólag a valóság, az igazság érdekli. Varga tisztában van azzal, hogy mint tudományos kutató csakis a valóságnak, az igazságnak lehet aszószólója. Ezt tanulta a marxizmus klasszikusaitól, erre tanítja saját tanítványait is. Varga mindig rendkívül tárgyilagosan kezelte a nagy gonddal begyűjtött adatokat. Nem valamilyen csalhatatlan- ságáról van tehát szó, hanem egy lelkiismeretes tudós, egy igazságszerető közgazdász tudományos módszeréről. Így vált lehetségessé, hogy a kommunista Internacionálé 1928 nyarán a viszonylagos stabilizáció lejártát és a válságot helyezte politikájának általános távlatába. A történelem menete igazolta Varga tudományos előrehaladását. Varga e téren nagy bátorságot tanúsított. De ez a bátorság nem a könnyelmű jósló jövendőmondása volt, hanem a meggyőződéstől fűtött tudós tudományos előrelátása. o Kuczynski megállapítja: Varga Jenőnek nagy érdeme volt az is, hogy mindig időszerű kortörténetet nyújtott, mindig oly problémákkal foglalkozott, amelyek az embereket mindenkor leginkább érdekelték. Már 1909-től fogva foglalkozott ily kérdésekkel. Igen jellemző, hogy az első világháború idején, főleg 1915- ben és 1916-ban — amikor az emberek a saját bőrükön érezték a politikával való foglalkozás fontosságát, nem kevesebb mint 10 közérdekű és nagyon időszerű tanulmányt írt (magyar és német nyelven). Sokat foglalkozott Varga a hadigazdálkodás kérdéseivel s általában a háborúnak a gazdasági életre való hatásával. Kutatásai, alapkutatások voltak, amelyeknek jelentékeny része ma is érvényes és felhasználható tételeket tartalmaz. Ezzel együtt adva volt az is, hogy Varga egy egész sor új gazdasági jelenséget fedezett fel, új fogalmakat alkotott meg a közgazdasági irodalomban. Kuczynski neki tulajdonítja például a következő, ismert és fontos jelenségek felfedezését, fagalmaik megteremtését : — a viszonylagos stabilizáció korszaka; — a különleges fajtájú depresszió korszaka; — India és más, azelőtt gyarmati vagy félgyarmati sorban levő ország állapotában a második világháború nyomán beállott változások stb. Varga ezeket a kérdéseket mindig oly időben vetette fel és igyekezett megválaszolni, amikor az emberek leginkább várták az ilyen s ezekhez hasonló fogalmak tisztázását. Varga ilyen esetekben mindig „jelen volt” s amint Kuczynski megállapítja Varga e tekintetben sohasem „öregedett” meg. Végül melegen emlékezik meg Kuczynski tanulmánya Vargáról, az emberfői. Nem lehet benne elválasztani az embert a forradalmártól. Forradalmár volt és tudós egyaránt abban az értelemben, hogy igyekezett nemcsak megmagyarázni a világot, hanem annak megváltoztatásához is hozzájárulni. Igyekezett magukat az embereket is megváltoztatni, hisz ez minden forradalmi változtatás előfeltétele. Az emberek megváltoztatásához azonban elengedhetetlenül szükséges volt köztük, velük együtt lenni. Varga szerénységével, segíteniakarásával, jóságával, nagy tudásával mindig köztük volt. Az emberek tisztelték és szerették. K. H. Csinos nők helyett jó megjelenésű ifjak vonultak a szőnyegen. A legtöbbjén öltöny helyett csupán — ing volt. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat és a Férfi Fehérneműgyár először rendezett kiállítással egybekötött férfi- és gyermekfehérnemű bemutatót. Évi 14 millió darab terméket gyártanak s a modelleket részben már .ebben az évben, részben pedig a jövő évtől árusítják az üzletek. A legtöbb ing alapanyaga poliészterrel kevert pamutszál. Kísérleteznek a szennytaszító kikészítéssel, aminek révén termékeik elérhetik a világszínvonalat. Ezenkívül új méretttáblázatot dolgoznak ki, A bemutatót a férfiingek nyitották meg. Megtudtuk, hogy ezentúl nem „kötelező” ünnepi alkalmakra a fehér nyloning. A férfidivatban is tért hódított a romantika. A ruhák színe világos, ugyanígy a hozzátartozó ingé is. Szabásuk karcsúsított, a gallér hosz- szított, ragasztott. Mutattak színes ingeket — főleg fiúk számára — amelyeknek a nyakkendője az ing anyagából készült, másszínű csíkokkal. A tinédzser korosztály ünnepi inge — legalább is a divattervezők szerint — fehér és pasztellszínű fényes selyemből, kámzsás nyakú lesz. Divat a csoportos gombolás és a csipkés zsabó. A férfi- és gyermekpizsamákban a sötét, egyszínű anyag helyett a világos és csíkos minta lett a divat. ki m. BÁBOLNA Csikóárverés Imperiál és Nostradamus utódai kalapács alatt A Bábolnai Állami Gazdaságban idén is megrendezik a már hagyományos csikóárverést. Most első ízben szerepelnek a csikóárverésen a többszörös derbygyőztes világhírű Imperiál utódai. Ugyancsak áruba bocsátanak néhány Nost- radamus-utódot is. A nyugati versenypályákon is jól ismert magyar versenylónak már több utóda bizonyította be, hogy örökölte apja kiváló tulajdonságát. A tv-ben látjuk „Kakuk Marci bemutatja gazdáját” — avagy Egy este Tersánszky Józsi Jenővel. A televízió szeptember 14-1 (szombati) műsorából. OTT JÁRTUNK... Citroennal az őserdőből Zajlott az ünnepségsorozat, amikor a vonatok, repülők még mindig hozták a messze tájról érkezőket. Így jött a chileiek egy csoportja, óriási kalapban, takarókkal a vállukon és furcsa, hosszú hangszerekkel. Magas, szálas néger állt a peronon. Öltözéke nem volt mindennapi, a zöld bársonynadrág és a piros sapka között volt még sok más szín. A chileiek egy-kettőre felfedezték, körülvették és muzsikálni kezdték vad dalaikat. Taglejtésekkel kérték a várakozót, csatlakozzon. Kicsit szabódott, végül kötélnek állt, rövidesen ő diktálta az ütemet a nézősereg tapsa közepette. Nem ő, a zenészek fáradtak el hamarább. Széles mosollyal búcsúzott, odalépett a járda szélén várakozó Citroenhez, amelyben fekete asszonyka, két gyerkőc nézte a zöldnad- rágos családfőt. Beült, rágyújtott, megnézte arany karóráját és nagy kanyarral eltűnt a tér zajló forgatagában. ★ Valamikor láttam egy filmet, már csak a címe maradt meg bennem: Táncol a kongresszus. Táncol a VIT. Kinőttem a KISZ-korosztályból, de legalább annyit forgattak- pörgettek, mint a nagylányomat. Haj, az a perenyica a román vendéglátóinknál! Kép nem adhatja' vissza a baráti találkozó hangulatát. Ahogy Hadnagy László Háromszék megyei titkár hol románul, III. Reggeltől estéág, estétől hajnalig tartott a tánc... hol magyarul énekelt, túlszárnyalta még a tündéiden szép Maria Pietraru énekesnő sikerét is. Fogyott a'brinzás kenyér, a kis talpas poharakból a cujka-, amikor zene hangzott fel, valami monoton, de kedvesen szemtelen dallam, s máris ott találtam magam egy nagy kör közepén, zsebkendőn térdelve, páros csókban egy román ifjúval. Ez volt a perenyica. Aztán a zene folytatódott, a párok egyre cserélődtek, kitárult a széles erkélyajtó. Az emberkígyó levonult a térre, mind gyorsabb lett a tánc üteme és már megint ott voltam a zsebkendőn. A hatvanadik, vagy tán még több kör után jó lett volna öregmamósan leülni a padra, de egy lelket ki nem engedtek. Végül sikerült egérutat nyerni, egyet szusz- szanni, de nem sokáig. Német fiatalok adtak szabadtéri tánczenét a stadionparkban. A sokezres tömeg ha nem is táncra, de folytonos sodródásra késztetett. Éjjel két óra tájban még gitárzenétől volt hangos a város, mire fájó lábakkal hazavetődtünk. — Bizony, aki kétszer húszéves múlt, az ne higgye, hogy csak egyszer húszéves — jegyezte meg csemetém mély „jóakarattal”. Sárgarigók a bulvárokon Valamit Szófiáról. Az első két napon állandóan idegesek voltunk, kapkodtuk a fejünket. — Ügy látszik, az alapvető közlekedési szabályok is mások — állapítottuk meg, amikor a rendőrök folyton fütyültek. Aztán kiderült, hogy a közlekedésirányítás minden váltásánál füttyentenek egy dallamosat. Ettől olyan a város, mintha itt randevúzna a Balkán valamennyi sárgarigója. Azt is ügyesen megoldották, hogy városon belül minden autós betartsa a maximális 40 kilométeres utazási sebességet. A „pilóták” rettegnek a legkisebb falutól is. Mert ott vége szakadt az egyébként kitűnő útnak, és a belterület egyik szélétől a másikig olyan betyár, különösen hegyesre faragott kővel volt borítva az utca, hogy ember és gumi legyen a talpán '— lépésben átjutni rajta. Ez alól csak a főváros legbelsőbb kerülete a kivétel, ahol „PROPUSZK”unk birtokában keresztül-kasul járkálhattunk. Ellentétben 15 ezer szófiai autóval, amiket erre a tíz napra eltávolítottak a centrumból. Első percben furcsának tűnő intézkedés, de elengedhetetlennek bizonyult. Hiszen az utcákon így is véget- érhetetlen a kocsisor. A ven- dégek-turisták autója nem tudom hány ezer lehetett, de volt ott a kuwaiti rendszámú meseautótól aranyszínű Rolls Rollce-ig minden márka. Egyszer még a szerény Trabant is sikert aratott: magyar fiatalok kiáltottak lelkesen körülfogva, hogy nini, egy magyar Trabant! Gondolom, ebből volt a lehető legkevesebb. 640 autóbusz, 150 Ikarus és 300 tehergépkocsi volt állandóan fuvarban. A fiatalok hömpölyögve a nap és az éjjel minden órájában ott voltak az utcákon-tere- ken, ismerkedtek, beszélgettek, programról jöttek, vagy oda mentek. Több mint 500.ifjúsági szervezet 142 részvevő országból küldte el megbízottait. A hat évvel ezelőtti helsinki VIT-hez képest például az afrikai delegátusok száma megkétszereződött, a részvevő országoké pedig néggyel szaporodott. Ázsiából ezer küldöttel és három országgal többen vettek részt, a két Amerikából 2270-en jöttek. A turisták száma — a fesztivál húszezer részvevőjén kívül — megközelítette a tizenötezret. Nem csoda, hogy a házak oldala szinte kigömbölyödött, hogy mindenkit befogadjanak. A bolgár főváros a centrum kivételével inkább nagyon szép kertvároshoz hasonlítható. A Rakovszki bulváron laktunk honfitársnőnknél. Szintén kolléga, aki azonban már meglehetősen jól töri a nyelvet. Elégedetten mondta, hogy a szófiaiak véleménye szerint a fesztivál legalább öt évvel vitte előbbre a város fejlődését. Óriási erőfeszítéseket tettek, hogy a rengeteg felújítással, tatarozással elkészüljenek. A házak nagy részét átvakolták, a lakók társadalmi munkában fehérrel átfestették az ablakokat. Az üzletek színes cégtáblákat kaptak, mindenütt lom- talanítottak, takarítottak. A sok igyekezetnek látszott a gyümölcse. Szófia fehér volt és habos, szinte mosolyogni látszott a zöld fák, a pergő szökőkutak és a pihenésre csábító padok gyűrűjében. És még azt sem nehezményezték, hogy a rendkívüli alkalom bizonyos áremelkedést okozott. Szófiában jövőbelátógép működik. Véletlenül bukkantunk rá, amikor a sajtóközpontban új fényképeket kértek az igazolványomhoz. Elkalauzoltak egy automatához, s ez kemény levák ellenében tizenöt perc alatt tizenkét képet gyártott rólam. S milyeneket! Sírva fakadtam a meghatottságtól. — Íme. gyermekeim. — mutattam kicsiny családomnak —, ez a gép már a jövőnek dolgozik. Milyen szép leszek ilyen fehér hajjal, megtört szemmel, hetvenéves koromban! Csak valamivel ‘szolidabb frizurát kell majd addigra kreálnom. Komáromi Magda (Folytatjuk)
