Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

X. ÉVFOLYAM. 229. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP MOSDÓT ÁL HELYETT: Melegvizes fürdő a tsz-ben Házassági segély is jár — Üdülőház Hajdúszoboszlón Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai FALUSI REGGEL (Gebora László rajza) Egységes szemlélet kialakításéra van a balesetelhárításban Termelőszövetkezeti biztonsági megbízottak értekezlete Vb-ülések Holnap, szeptember 30-án Vb-ülést tartanak Gyomron, 15 órakor. Napirenden szere­pel: az 1967—68. évi isko­lai munkatervek végrehajtá­sának elemzése, valamint be­számoló az intézmények té­teles ellenőrzésének tapaszta­latairól. Manor on 14 órakor kezdő­dik a vb-ülés. Itt a KIOSZ beszámolója hangzik el a lakosság szolgáltatási ellá­tottságáról, valamint a kon­tárok tevékenységéről és tá­jékoztatják a résztvevőket az intézmények ellenőrzéséről. HOLNAP FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a já­rási tanács vb-titkára hol­nap, szeptember 30-án, 8—14 óráig, a járási tanács épü­letében levő hivatali helyi­ségében fogadóórát tart. A lakosság felkeresheti a ta­nácsi szervek hatáskörébe tar­tozó ügyekben. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Gé­za, Monoron: dr. Pálfi Fe­renc, Üllőn dr. Leyrer Ló­ránt, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a jőtéri, Ve­csésen a János utcai. MŰSOR MOZIK Ecscr: Az ellopott léghajó. Gomba: Diplomaták össze­esküvése. Gyömrő: A halál­raítélt ártatlan. H.: Esős va­sárnap. Maglód: Keserű méz. H.: Ellopott léghajó. Mende: Az ellopott léghajó. H.: Ke­serű méz. Monor: A kétarcú gyilkos. H.: A magányos villa titka. Nyáregyháza: Vadölő. Péteri: A koppányi aga tes­tamentuma. Pilis: A kulcs. H.: A kétarcú gyilkos. Tápiósáp: Kártyavár. Tápiósüly: Vörös rózsák Angelikának. Úri: Megfagyott villámok. Üllő: Félkegyelmű. H.: Kaland az aran3’parton. Vasad: Viva Maria. Vecsés: Családapa. Matiné: Hetedik kontinens. H.: A holtak visszajárnak. A járási népi ellenőrző bi­zottság nemrég a járás nyolc termelőszövetkezetében meg­vizsgálta a szociális-kulturális bizottságok tevékenységét. A tavalyi év és az idei első fél­év időszakát tekintették át, különös figyelemmel a nyugdí­jasok, özvegyek és betegek vé­delmére. A nyolc termelőszövetke­zet közül egyetlenegy, a monori Kossuth Tsz nem vette figyelembe az 1967. évi, úgynevezett III. tör­vényt, nem választották meg, nem hozták létre a szociális-kulturális bizott­ságot. A többi tsz-ben működtek ezek, eredménnyel. Igaz, több­ségükben ötletszerűen, minden írásos dokumentum, — jegyző­könyv, terv, a javaslatok írás­ban rögzítése — nélkül, s ez talán kevésbé hatékonnyá tet­te munkájukat. örvendetes kivétel ez alól a pilisi Üj Élet és a vecsési Zöldmező Tsz. A bizottságok feladatát, ha­táskörét mindenütt tartalmaz­za a tsz alapszabálya és a kü­lön elkészített ügyrend. A pi­lisi Üj 'Életben a bizottságok létrehozása után az első ala­kuló közgyűlésen ezen túl a jogtanácsos is ismertette eze­ket. A pilisi Hunyadiban és a pilisi Űj Életben a vezetőség felhatalmazást adott a szociá­lis-kulturális bizottságnak- ar­ra, hogy esetenként kétszáz fo­rint segély odaítélésében dönt­sön. A monori Üj Életben is a bizottság rendelkezik, telje­sen önállóan, a havi ezekétszáz forintos segélykerettel. A NEB-vizsgálat megálla­pította: a bizottságok tag­jai mndenütt jói ismerik a szövetkezet tagságát, ja­vaslatuk, döntésük általá­ban ésszerű, indokolt és elfogulatlan. A szociális-kulturális alap­ból kerül ki tehát az öregek, az arra rászorultak segélye. Ebből kerül ki — természet­szerűleg — a kulturális költ­ség, a keret legnagyobb részét azonban a betegségi segély, is­mertebb nevén a táppénz viszi el. A tsz-tagság nagy része az idősebb korosztályhoz tarto­zik, nagyobb mérvű a megbe­tegedés, ennek következtében igen magas a betegségi segély címén kifizetett összeg. Több mint kilencven százaléka ez a keretnek. A tsz-ek a szociális-kulturá­lis alapra a tagi részesedés évi összegének általában két szá­zalékát tartalékolják. Ez az összeg tavaly július, az új be- tegségisegély-rendelkezés élet­belépése óta kevés. Kevés volt tavaly, s kevés lesz — ez már látható — az idén is. Nézzünk egy-két példát. A monori Kossuth Tsz idei szociális-kulturális alapja 139 ezer forint. Fél év alatt ebből felhasználtak 89 ezer forintot, tehát jóval többet, mint a fe­lét. Ebből is 81 ezer forintot táppénzként fizettek ki, 4—4 ezer forint maradt segélyezés­re és kulturális kiadásokra. Az üllői Kossuthban — kénysze­rűségből — még rosszabb a helyzet. A 182 ezer forintos évi alapból fél év alatt elköltötték 139 ezret, ebből 125 ezret táp­pénzre, 1 ezret segélyre és 13 ezret kulturális kiadásokra. A vizsgált termelőszövetke­zetekben általában minden in­dokoltan kérvényező megkapta a segélyt. (Az erre a célra for­dított összeg tehát elégnek lát­szik.) Egyedül a vecsési Zöld­mező Tsz-ben tévedtek akkor, amikor elutasítot­ták az egyik tsz-tag há- zasságisegély-kérelmét. Az alapszabály ilyen segélyek fizetésére is módot, le­hetőséget ad. Kevésnek látszik a kulturá­lis kiadásokra szánt összeg. Ta­lán ezzel is magyarázható, hogy a tsz-ek kulturális tevé­kenysége általában kirándulá­sokra és színházlátogatásokra korlátozódik. A pilisi Űj Élet Tsz ezt külön program szerint végezte. A nyáron a pilisi Hunyadi­ból öt csoport látogatott le a A z epizódok történhettek volna bárhol. Hogy még­is Monoron történtek, az pusz­tán az élet játékos kedvének köszönhető. Bokrok között I. A Jósika és Irányi utca sar­kán buja dzsungel nőtt sza­mártövisből, vörösparéjból és az ég tudja, miféle növények­ből még. Tény, hogy jókora, s a bujócskázó gyerekeknek kedvenc helye — nem úgy a szemnek és a szépérzéknek — de hát ez újabban majdnem mindenütt másodrendű dolog­gá vált. A kocsiúton részeg nő imbolyog, lábával az árok felé tapogat, aztán szerencsésen kiköt a bokrok között, elbot- lik egy kóróban, s szelíden le­hajtja fejét egy lapulevélre. Ereje nincs, hogy felálljon, fektében nézeget segélyt kérő pillantással jobbra-balra — már amennyire a növényszö­vevénytől ez lehetséges. Ke­rékpáros ember áll meg mel­lette, döbbenten néz, s kiböki: hát maga mit csinál itt? Az asszony nyel, csuklik, megint nyel, majd alig engedelmeske­dő nyelve e szavakat formál­ja: — Egy pillanatra... ide­jöttem ... virágot szedni. Balatonhoz, a pilisi Üj Életből négy s az üllői Kossuthból egy. A monori Kossuth Tsz nyolc­van főt, köztük nyugdíjasokat Egerbe és környékére vitt ki­rándulni, a péteri Rákóczi negyven munkása tavaly Cseh­szlovákiát látogatta meg. Visszatérve a szociális-kul­turális alap felhasználásához: szükségesnek látszik, hogy a párt és a kormány a mezőgaz­dasági dolgozókat — iffy a tsz-tagoko.t — is mielőbb SZTK-ellátás szempontjából azonos szintre emelje az ipari dolgozókéval, s a táppénz ki­fizetése is az SZTK, ne pedig a tsz-ek által történjen. A szociális-kulturális bi­zottságok munkája azon­ban nem merül ki segély­ügyekkel, ezt mutatja az elmúlt másfél év tapaszta­lata is. Ennél a pontnál megint ér­demes megállni. Egy-két tsz- ben főleg az új beruházások­nál örvendetes dolgokat lehet látni: a monori Űj Élet Tsz mé­regraktárt épített, öltöző­vel és fürdővel, s tervezi, hogy az állattenyésztőknek szintén épít fürdőt és öl­tözőt. A monori Kossuth Tsz központjában pedig hideg-meleg vizes tisztál­kodási lehetőség van. A legtöbb helyen azonban csu­pán egy mosdótál és egy tö­rülköző áll rendelkezésre. Ezen a téren tehát van még bőven tennivaló. S a tervek szerint a tsz-ek tesznek, ahogy az anyagi lehetőségek enge­dik. Első és nagy lépés az . is, hogy három tsz, a pilisi Hunya­di, az üllői Kossuth és a sülyi Virágzó, valamint a TÖVÄLL Hajdúszobosz­lón üdülőházat épített. Ez a tsz-tagok pihenését, ké­nyelmét szolgálja. Az üdülte­tést a szociális-kulturális bi­zottságok intézik majd. A bizottság tagjai megláto­gatják a beteg tsz-tagokat, öre­geket, s csekély értékű, de kedves ajándékkal kedvesked­nek nekik. Különösen szerve­zetten és tudatosan megy ez a pilisi Hunyadiban és Üj Életben, a két monori tsz-ben és a vecsési Zöldmezőben. Ó, nemes emberi lélek! Mert ugye aki a virágot szereti... Bokrok között II. Mennyi bokor van errefelé! Érdekes módon még ott is, ahol egyáltalán nem kellene. Például a Móricz Zsigmond és Petőfi utca sarkán levő ház előtt. Gondolom, a gazdája az ABC-áruház sóhajnyira bur­jánzó, dús (de milyen dús!) növényzetét irigyelte meg, azért nem irtja. Éjszaka. Vak sötét. Egy tűsarok kopog el a kerítés mellett, ahol valaki „bújócskázik”, s a hangra elő­dugja fejét: Húúú! Sikoly, a nő megijed (én is), s rohanni kezd. A lámpa alatt megnézi a harisnyáját, óriási szakadás rajta. Erős szárú, levelű bok­rok ezek. S még mókáskedvű éjszakai emberek szórakozási igényét is kielégítik ... Szénhordás Amerre járunk, mindenütt szénszállító kocsikkal találko­zunk mostanában. A teher le­kerül ß nagykapuk elé, s kezdö­A napokban tartották a tsz- ekben működő munkavédel­mi biztonsági megbízottak ér­tekezletét a járási tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. A járási munkavé­delmi szakfelügyelő, Szabó Ottó erről a következőket mondotta: — A mindennapos feladato­kat, továbbá az októberben történő biztonsági szemlét és az 1969. évi intézkedési tervet beszéltük meg. Ezek a felada­tok rendszeresen visszatérő mozzanatai a balesetelhárítá­si munkának. Amit újnak tar­tok, az egy egységes és egész­séges szemlélet kialakítására dik a családi, kollektív, szor­gos munka: a szénbehordás. Három nagyhangú fickó sétál az utcán, s jelentősen rákö­szönnek a lapátolókra: „Jó napot, Ambrus bátyám!" Sen­kit sem ismernek, mindenkit Ambrus bátyámoznak, s rop­pant jóizűnek találhatják ezt a fajta ízetlenkedést, mert vaskos röhejjel nyugtáznak minden visszaköszönést. A negyedik háznál bajszos öreg rakja a kosarat. Jó móka, gondolják a srácok, itt meg is állnak egy kicsit. „Hát megy a munka, Ambrus bátyám?" — röhög a hangadó zsebre vá­gott kézzel. Az öreg „veszi a lapot" és így szól: Szervusz, Laci fiam! Hát ha már itt vagy, kapd meg ennek a ko­sárnak a fülét, mindjárt job­ban megy! „Lacit" ugyan Charlie-nak szólították a barátai, így ango­losan; de meghökkenve fogja meg a kosár fülét, s cipeli be az udvarra az öreggel, aki ugyancsak elbánt vele — így magyarosan. (koblencz) való törekvés. Ugyanis a se­géd-, mellék- és kisegítő üze­mi tevékenység nagymérték­ben megnövekedett a tsz-ek- ben. E tevékenységek bizton­ságos végzésére különböző rendeletek, óvó rendszabályok intézkednek, azonban azok ér­telmezésében, végrehajtásában elég sok eltérés mutatkozik. Ezért szükséges az egységes ál­láspont kialakítása. Ami az egészséges szemléletet illeti, itt arról van szó, hogy a — rosszul értelmezett — gazda­sági érdekeknek nem rendel­hetők alá a biztonságos és egészséges munkavégzés felté­telei. A kettő egymást nem zárja ki, sőt egyenesen felté­telezi. Sajnos, ennek ellenke­zőjét még tapasztalhatjuk és a biztonsági megbízottak egyik feladata ilyen visszásságok megszüntetése. — Az előbb említett intéz­kedési terv mit tartalmaz? — Decemberben—januárban készítik el ezeket a megbízot­tak a tsz-vezetőségek és szak­vezetők bevonásával. Magam is kíváncsian várom, hogyan sikerül — első ízben — a táv­lati feladatok kidolgozása. A szociális ellátottság javítása, öltözők, fürdők bővítése, mun­karuha-juttatás, zsúfoltság megszüntetése stb. szerepelnek a tervekben, éves bontásban. Természetesen mindezekhez anyagi feltételeket kell terem­teni, vagyis a tsz-ek ütemter­vében a megfelelő pénzössze­get biztosítani kell. Mind a biztonsági szemlék lebonyolí­tásához, mind a tervek elké­szítéséhez a szükséges segítsé­get megadjuk. — U — A monori József Attila gimnázium tangazdaságának fogata FUVAROZÁST ÉS SZÁNTÁST VÁLLAL VÉRADÓK 1-ábori kórház képét idézte kedden a járási tanács alagsori helyisége. Az irodákban fehér köpenyes orvosok, ápolónők fogadták, vizsgálták meg az önkén­tes „ügyfeleket”. Akik megjelentek, kivételesen nem ügyes-bajos dolgaikkal jöttek, hanem szocialista és em­bertársi kötelességérzettől áthatva — véradásra. Magam is többször tapasztaltam, s minden véradó, hogy a vérvétel teljesen fájdalommentes, mondhatnám ártalmatlan orvosi beavatkozás. Az „újonc” első féle­lemérzete már akkor feloldódik, amikor az előtte levő donor szinte frissen, támogatás nélkül lép elő a füg­göny mögül. Kint, a folyosó ebédlővé átalakított helyi­ségében, „vérpótló” uzsonna mellett beszéltem olyan veterán véradóval, aki már nyolcadszor nyújtotta kar­ját az orvosok felé. Sohasem valamiféle érdekből, anya­gi elismerésért, hanem emberségből. F ent, az emeleten, a járási Vöröskereszt elnökségé­nek irodájában Gajdos Józsefné a hallottakat sta­tisztikusan is ábrázolva, még kedvezőbb képet vetített elém. Megtudtuk, hogy 1963-ban, az első szervezések idején, mindössze 90 liter vér is elég volt ahhoz, hogy országos elsők legyenek. Hogy ma már, 1968-ban, kö­zel 500 liter vérmennyiséggel sem juthatunk az első helyre, az ez esetben is örvendetes fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Viszont Pest megye a jelentkezők 72 százalékával továbbra is országosan vezet a többi me­gyével szemben. A felmérésből kitűnik azonban az is, hogy a jelent­kezők túlnyomó többsége a középkorosztályból, negy- ven-ötven év közötti korcsoportból kerül ki. Foglalko­zásukat tekintve mezőgazdasági — fizikai munkások, az érteímiségi réteg, nem tudni miért, eléggé tartózkodó álláspontot foglal el. Külön oldalakon lenne érdemes megemlékezni azokról a fejkendős, sokszoknyás falusi, tanyai nénikékről, akik meglepő bátor magatartásukkal sokszor még a többszörös véradóknak Is példát mu­tatnak. V égezetül pedig említsünk meg néhány fontos ada­tot, mely a véradás jelentőségét támasztja alá. Egy gombamérgezésben szenvedő beteg megmentésé­hez 15 liter vér szükséges! Ritkán előforduló eset, de volt már rá példa, hogy egy szülő anya élete 200 donor által adott vérmennyiség többszöri átömlesztésétől füg­gött. Pest megye egyik kórházában történt, hogy egy előző napi véradó másnap, baleset áldozataként, saját vérét kapta vissza. A budapestiek véradásának túltelje­sítésében a járás bejáró dolgozói is részt vesznek. B ogy a járási Vöröskereszt a véradás születésnap­ján, a nagyobb ünnepek alkalmával milyen fi- g-"''"'"éggel szolgál, azt most nem áruljuk el. Legyen mindnyájunknak kedves meglepetés. Baky László Deregán Gábor Válogatás nélkül L

Next

/
Oldalképek
Tartalom