Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

« t*i ' í »in : ’km 1968. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP „SZÍNHÁZ PEST-BUDÁN“ A budapesti művészeti hetek eseménysorozatához kapcso­lódva „Színház Pest-Budán” címmel látványos kiállítást rendez a Színháztudományi In­tézet. Az október 19-én nyíló tárlaton felelevenítik a pest­budai színjátszás történetét: kezdve az aquincumi amfiteát­rummal, végezve a Városliget­be tervezett új Nemzeti Szín­házzal. Külön helyet szen­telnek a kiállításon a Tanács- köztársaság színházpolitikájá­nak. Korai fecskebúcsű Az alföldi tájakon szinte mindenütt elnéptelenedtek már a fecskefészkek: a hűvös szeptemberi napok szokatlanul korai indulásra késztették a villásfarkú Nándorokat. A vá­roslakó molnárfecskék látvá­nyos „felvonulással” búcsúz­tak. Szegeden a villany- és telefonvezetékek sok kilométer hosszúságban megteltek a nagy útra készülő fecskékkel. Egyes madárcsapatok jelenleg a Fehér tói rezervátum és más Szeged környéki vadvizek ná­dasaiban gyülekeznek, ahol még bőséges eleséget találnak. KŐMŰVES, VB-SZERELő, BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, VIZ-FŰTéSSZERELő, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI RAKODÓKAT, TEHER­GÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉD­MUNKÁSOKAT, AUTÓ­SZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT (lé ével betöltőt} fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. Telik a puttony — a mustot Tudósítóink jelentik a szüretről Népesek a szőlőpászták: megyeszerte javában tart a szüret. Milyen a termés, ho­gyan halad az ősz leghangu­latosabb munkája? Erről szá­molnak be tudósítóink. Aranyhomokról — homoki arany Legalábbis erre számítanak a Nyársapát, Csemő és a Nagykőrös környéki szőlőter­mesztők. Másfél hete szedik már a körösi Dózsa Tsz asZ- szonyai az illatos fürtökét. Eddig a gazdaság hétszáz má­zsát szállított a nyársapáti pincészetnek. A mennyiség — amit a tőkékről leszednek — ugyan duplája a tervezettnek, azonban a minőség, vagyis a szőlő cukorfoka még nem a legmagasabb. A nagykőrösi Hunyadi Tsz-ben 162 holdról szüretelnek az idén, s akár­csak a szomszédban, itt is elégedetlen az agronómus a 15—16 cukorfokos must mi­att. Nagykőrösről, Nyársapát­ról szaporán hordják a trak­toros vontatók meg a szeke­rek a szőlővel megrakott ká­dakat a pincegazdaság prés­házába. A korszerű üzem ugyán 1500—1600 mázsa szőlő feldolgozására van hitelesít­ve, ám a kiadósabb napokon 2300—2500 mázsát is „elfo­gyaszt”. Mitró Mihály tudósí­tónk szerint most már egyre többen szedik a szőlőt, mert a hűvös, csapadékos időjárás veszélyezteti a még tőkéken levő termést. Augusztus közepe óta hajladozik a tőkesorok között a monori Kossuth Termelő­ENGEDMÉNYES VÁSÁR 'tiiiiiiimiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii IX. 30—X. 19-ig. 30-40Vkal olcsóbban vásárolhat Bel- és külföldi kozmetikai cikkeket, PED lábápolószereket, borotvaecseteket, körömkeféket, frottírral bevont habszivacs fürdőszoba-garnitúrát (falra akasztható szennyeszsák, kádszőnyeg), valamint frottírral bevont habszivacs WC-garnitúra (ülőkehuzat, előtétszőnyeg). CSAK 3 HÉTIG Budapesten, Pest-Komárom-Nógrád megyében, az Illatszer-Háztartási boltokban, szövetkezetekben és a Centrum Áruházakban. szövetkezet ültetvényein a negyventagú szüreti brigád. A kitartó esőzés kényszerítette őket a korai kezdésre. Péterfy István tudósítónk is panaszol­ja: nem olyan édes a must, mint remélték. Egyébként ok­tóber közepéig tart a szüret, s nagyon várják a Kossuth Tsz szőlészei is a vénasszo­nyok nyarát. A napsütés so­kat javíthat még a fürtök mi­nőségén. Czank László tudósítónk a gyömrői Petőfi Termelőszö­vetkezetben járt, ahol az eső­zések okozta rothadás miatt ugyancsak korábban kellett elkezdeni a szüretet. Nehezíti a termés betakarítását a mun­kaerőhiány. Emiatt is nagy örömmel fogadták az általá­nos iskolások segítségét. Gyomron ma ugyancsak tőke­sorok közé állnak az asszo­nyok, hogy minél kisebb kárt tehessen a kiszámíthatatlan időjárás. Lovas bandérium járja be ma délután Kerepes utcáit. Díszmagyarba öltözött csőszlegények, lányok tobo­rozzák a helybelieket az esti szüreti bálra. Kedves népi játékot elevenítenek fel a Kossuth Művelődési Házban: aki a táncteremben fölfüg­gesztett szőlőből lop, a vád­lottak padjára kerül, s bekö­tött szemmel kell majd párt választania. A játék sok vi­dámságot ígér. Csiba József­től kaptuk ezt a hírt, aki azt is elmondta, hogy a gödöllői öreg szőlőparcellák szolid szü­retet ígérnek. Családi alapon ki-ki maga szedegeti a ter­mését. Talán annyi csurran a szemekből, hogy a családi ün­nepeken saját bor kerül az asztalra. Panaszkodnak a szecsőiek, mert a Tápió vidékén is mos­tohábban fizetnek a tőkeso­rok. Az idei termés Tápiósze- csőn csak fele a tavalyinak. Antal Erzsébet tudósítónk annyit azért hírül adott, hogy ha kevesebb is lesz az új bor, szüret után mindenütt meg­tartják az őszre tervezett la­kodalmakat. Örkényben — Bodor Tibor híradása szerint — ma egy hete a szakadó esőben is szed­ték a kövidinkát. A szürete- lőknek nem volt éppen rózsás a kedvük, ha azonban ma napfényes lesz az idő, nótára is fakadnak. Szigetszentmik- lósról Vöő Imre írja: nálunk vasárnap a fő szüreti nap, amikor a rokonság összese­reglik, s estig a kis parcellák­ról hordóba kerül a termés. Tökölön a szőlősgazdák már a szeptember 8-i nagy búcsún új borral kínálták vendégei­ket. Az úgynevezett „prekoc- ból” szűrték a korai ital mustját — s mint Bundies Péter tudósítónk beszámol ró­la — az egyéb szőlőfajtákat legkésőbb október 6-ig lesze­dik. A szüretre díszes csikós­felvonulással tesznek majd pontot. Kék és piros nyakkendők ÜNNEPSÉG TÚRÁN Tegnap Túrán, a gödöllői járási és városi úttörőcsapatok képviselőinek részvételével, a fegyveres erők napja és trA forradalom lángjai” mozgalom tiszteletére ünnepélyes gyűlést rendeztek, amelyen Jónás Zol­tán, a Pest megyei úttörőtitkár mondott ünnepi beszédet. Délután az MHSZ összetett honvédelmi versenyén vettek részt a fiatalok s emellett más szellemi vetélkedők is voltak. A kulturális bemutató után a túrái szülői munkaközösség 700 pajtást látott vendégül. Végül ünnepélyesen levonták a csapatzászlót. A ma délelőtti Galgahévíz— Túra ifjúsági találkozóról a tv ad helyszíni közvetítést. Hóhérmunka Az osztályvezető főmérnökre bízták a hó­hérmunkát. Ellenérzéssel fogadta a megbíza­tást, már-már visszautasította, aztán meggon­dolta magát. Behívatta az öreget, hellyel kí­nálta, a szekrényből konyakot vett ki és ki­szólt feketéért. — Hát, János bátyám ... kezdte volna, de az öreg szavába vágott. — Hagyd csak, fiam. Tudom én, miről van szó, Béla. öt évet már így is megkegyelmez­tetek. Nem mondom, most is nehéz elmenni. — Hát, János bátyám... — ennél többet, okosabbat másodjára sem tudott a főmérnök mondani. — Mennyi idős is vagy te, Béla? — kérdez­te váratlanul az áldozat. — Negyvenhárom ... — No látod, én már negyvenötödik éve dol­gozom a gyárban. Azt hiszitek, hogy csak két­féle halál van, a klinikai és a biológiai. A harmadikról senki sem tud, te sem. A harma­dik, de inkább az első halál: a nyugdíj. — Hát érhet ennél nagyobb szomorúság, tragédia egy férfiembert? Hát mit ér a férfi­ember élete, ha már a munkája sem kell. Ül­jön a kispadra!? De ez is csupán ámítás. Ha­zugság! A pályára már sohasem küldi vissza a nyugdíjast a leghatalmasabb és legkegyet­lenebb edző, az élet... Szóval, ez maga a ha­lál. Ne haragudj, fiam ... — Maga ne haragudjék, János bátyám. — Nem, nem, isten ments... Nem harag­szom, Bélám. Különösen rád nem — mon­dotta az öreg és fölhajtett egy pohárral, aztán potyogtak a könnyei a pohárba. A főmérnök elfordult, kinézett az ablakon, de nem sokat látott, mert az üveg párás, ho­mályos'volt, pedig kint sütött a nap. Az öreg művezető lement, vissza a műhely­be, megsimogatta a gépeket, kezét megtörölte az olajos rongyba, szétnézett birodalmán, ke­zébe vett egy szerszámot. A főmérnök bement az igazgatóhoz és be­jelentette: *— Elintéztem .. — Könnyű volt? — Könnyű — válaszolta ő és távozóban ez a fura versvariáció jutott eszébe: „Rossz mu­latság, hóhérmunka volt.” Fúrás 1949 márciusában, N.-ben leváltották a párt­titkárt. A felsőbb szerveknél, akik ezt végre­hajtották, tulajdonképpen sajnálták az em­bert, de a dolog kivédhetetlen volt és elvtele­nül senki sem volt hajlandó védeni őt, csu­pán a mundér becsületéért. A kisváros tehetősebb polgárai fúrták meg ezt az embert. Jó sok dinamitot raktak a szé­ke alá, és igen körültekintő alapossággal gyúj­tották meg a kanócot, mert a szék azonnal és nagy detonációval robbant. Az eset éppen akkor történt, amikor a párt­ban a tagrevízió már a vége felé járt. Egész kis igazságtalansági selejtszázalékkal tulaj­donképpen jó munkát végeztek. Mindenesetre sok embertől megszabadultak, akiktől meg kellett szabadítani a pártot. Akkor is, azután mindenki a saját öntör­vénye szerint cselekedett ebben az ügyben. A párttitkár és elvtársai, akik proletárok voltak és a polgárok, akik polgárok voltak. „Ki a pártból velük!” — mondotta a párttit­kár. „Ki volt ez a jöttment?” — kérdezték a ki- ebrudaltak, mert Trombitás, a párttitkár, csak 1945 óta élt a városban. Azután összedugták a fejüket, összeadták a költségeket, kiválasztották maguk közül a három legtehetségesebb és legbefolyásosabb embert. Azok átutaztak a szomszéd országba, ahol azelőtt a titkár élt. Nem tértek vissza üres kézzel. Alaposan dolgoztak, egyhónapi nyomozásba került, de sikerült. Megtérve Ma­gyarországra, beutaztak a megyére. Az írásban az állt, hogy Trombitás, a vá­rosi párttitkár, ott, abban a távoli városban. 1936-ban egy évet a szanatóriumban töltött idegösszeroppanással. Amikor meggyógvult, ott maradt a zárt. intézetben, ott lett ápoló. — Tudnak erről az eey évről az elvtársak? — kérdezték a bejelentők. A megyei pártbizottság titkára nem vála­szolt. Egykoron Orosházán volt varga, olyan orra volt. mint a vizslakutyáé. Nézte az em­bereit: ..Még a szemük sem áll jól” — gondol­ta magában és látta az arcukon, hogy mire megv a játék. Megnézte az írást, látta, hogy itt vita-nincs, az írás igazat mond. „Már megint kilőttek egy emberünket” — gondolta. Azután: „De mért nem volt őszinte a szerencsétlen, legalább hozzánk lett volna őszinte, akkor most meg tudnánk védeni. Az önéletrajzában egy szót sem írt erről az egész­ről. Csak annyi állt benne, hogy ápoló volt." Szeme ismét a bejelentőkre tévedt, és érez­te, hogy a gyomra mozog az utálattól. Trom­bitást viszont szerette volna azonnal megfoj­tani. — Az urak nyugodjanak meg. Menjenek... haza. Ki fogjuk vizsgálni... Ahogy eltávoztak, a megyetitkár azonnal beült kis jeepjébe és két órával lekörözte a bejelentőket. Megérkezett a városba. A be­szélgetés közte és a városi titkár között rövid volt, drámai és radikális. Eredmény: a városi titkár lemondott. — Nagyon sajnállak, tudom én, értelek, mással is előfordulhat, de marha voltál! Nem tudunk megvédeni. Hozzánk sem voltál őszin­te. Miről van szó? Ezek a polgárok, akiket te kirúgtál a pártból, most teleordítják a várost, hogy őrült volt a párttitkár. — Látta, hogy a városi titkár hogyan törik össze, akkor eny- nyit mondott még: — Ne félj, nem dobunk el. Kenyered min­dig lesz. Máshol tán még vezethetsz is. De lásd be, öregem ... Hazafelé a kocsiban arra gondolt, hogy már megint pótvizsgáznia kell emberismeretből, aztán még jobban megfájdult a feje, mert eszébe jutott, hogy késő éjszaka készülhet a másnapi anyagból. Pofonok Zuboly József úri és női szabó 1956. novem­ber 2-ig várt, akkor úgy érezte, most már stabilizálódott az új társadalom, itt az ideje, hogy most "rríár ő is megváltsa ebbe az új kön­tösben jelentkező társadalomba a belépője­gyét. Kora délután bekapott két pohár pálinkát, kivitte az üzlet elé a kettős létráját, fölmá­szott rá és kissé bizonytalan kezekkel leakasz­totta a festett pléhtáblát, melyet évek óta jó­indulatúan ide-oda fújdogált a kisvárosi szél. A táblát bevitte, letette a nagy szabászasz­talára. „Zuboly József úri és női szabó” — olvasta meghatódva mindkét oldalán nevét és rang­ját. Behajított még néhány pohárral és akkor a tábla mindkét oldalára, oda, ahol betű nem volt mázolva, szabókrétával felírta: „MAGYAROK VAGYUNK!” A táblát magasra tartva elindult, be a vá­ros szívébe. Alig hogy a főtérre ért, a másik utcán befordult egy tömeg, lehettek vagy há­romszázan. Ötpercenként énekelték a Him­nuszt, a Szózatot, időnként egy színész elor­dította magát, hogy „Talpra, magyar ...” Ak­kor a tömeg eleje észrevette Zubolyt, meg a táblát. Szürküllött, a táblán az iparos ákombákom írásából egy fia betűt sem láttak. Csak azt tudták kiolvasni, hogy „Zuboly József úri és női szabó...” Ezekben is volt néhány löket, sőt, a vezér- üriik már napok óta fejlövésben szenvedtek, nekiestek hát Zubolynak és kegyetlenül el­verték. „Kigúnyolni a szent forradalmat!?” — azzal otthagyták. A szabó nagyon szerencsétlennek érezte magát, pityergett egy keveset, azután hazabaktatott, mert eszébe jutott, hogy a csatosban van még némi kisüsti. Amikor azt is benyakalta, arra gondolt, hogy tán meg­történt a fordulat, már megint a prolik győz­tek? Csupán két napot tévedett. Zuboly november 20-án is kapott az utcán két hatalmas nagy pofont. A segédje adta ezt a két pofont, aki történetesen karhatalmista volt, és látta mesterét november 2-án is még szürkület előtt elindulni azzal a táblával. Persze lehet, hogy ebben a két pofonban több erő is volt, mint amennyit az a felírás kiváltott a segédből, dehát ki lát bele az ilyen kis műhelyek életébe, ki tudja, mennyit kel­lett szenvednie a részeges mester gúnyos megjegyzéseitől egy kommunista szabósegéd­nek. Egyébként csak azért húzódott el ez a két pofon november 20-ra, mert nem találkoztak hamarább. Hírlik, hogy most mindketten együtt dol­goznak a szövibe, és időnként, ha eszükbe jut, jó nagyokat röhögnek azon a táblán, gomb­lyukkötés közben. Fájront után együtt isszák a sört és felváltva fizetnek. — Azért szeretsz te engem, ugye, Tóni fiam? — kérdezi a harmadik korsó után Zuboly. — Persze hogy szeretlek, Jóska bátyám! Tudod te jól. hogy az erhber csak azt üti ké­pen. akit szeret is ... De vajon miért van ez így? Ezt fejtsd meg. Jóska bátyám. Neked ezt tudnod kell, te voltál a mester. Suha Andor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom