Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-28 / 228. szám
s‘"*Mírltm 1968. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Tarsolyukban a marsall bot Bemutatkozik az új főiskola Az Elnöki Tanács rendelete alapján tavaly ősszel hazánkban főiskolai szintre emelték a tisztek képzését. Hosszú évek gyakorlata, tapasztalatgyűjtése előzte meg ezt a fontos döntést. Megszületésével, a követelményeknek megfelelően, új alapokra helyezték a katonai oktatási rendszert. A Zalka Máté Katonai Főiskola végzett növendékei például polgári értelemben véve KŐMŰVES, VB-SZERaö. BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, VIZ-FOTÉSSZEREIŐ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI RAKODÓKAT, TEHERGÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT, AUTÓSZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT (Iá évei betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár sajtoló gépmunkára és forgácsoláshoz FÉRFIAKAT KERES Vidékiek részére munkásszállás. A budai járás területén rendszeres MÁVAUT-járat a gyár és a községek között. szaktechnikus!, majd üzemmérnöki képesítést szerezhetnek, ha sikeresen elvégzik a főiskolát. A hadseregben, mint technikus tisztek, parancsnokok dolgoznak majd. Alkalmunk volt megismerkedni a főiskola oktatási rendszerével, a tantermek berendezéseivel, az oktatói kar tagjaival, valamint a hallgatókkal is. A főiskola parancsnoka szíves tájékoztatójában elmondta, hogy a tanintézet rendelkezik mindazokkal a műszaki-személyi feltételekkel, amelyek segítségével hallgatóiból nagyfokú katonai és tudományos megalapozottsággal, szakmai és általános műveltséggel, marxista világnézettel rendelkező tiszteket képezzen. Ezen a főiskolán tanszéki redszerben folyik a tudományos nevelőmunka. Négy év alatt félévenként kollokválnak, vizsgáznak, majd államvizsgáznak a hallgatók. Az alapozó, szakalapozó és szaktárgyak oktatása elméleti, laboratóriumi és gyakorlati síkon folyik. Kitűnő berendezések, műszerek, au- dióvizuális tantermek segítik az anyag lehető legjobb elsajátítását. Mindezt természetesen magas képzettségű oktatói kar irányítja és segíti. A főiskolai rang és a magas fokú tudományos-műszaki képzés híre vonzóvá teszi az intézetet a fiatalok előtt A felvételre jelentkezők száma ma már megfelelő kiválasztásra nyújt lehetőséget. Az idén felvett hallgatók nagy része jeles és kitűnő tanuló volt a gimnáziumokban, technikumokban. A tiszti pálya egyre vonzóbb a fiatalok számára, annak ellenére, hogy a képzés nem „séta”. Nagyon komoly és elmélyült munkát, akaratot és szorgalmat kíván a hallgatóktól a magas szintű tanulás elsajátítása. A hallgatók életrendje a négy év alatt rendkívül változatos és sokoldalú. Felvétel után fél évig csapatszolgálaton vesznek részt, ahol újonckiképzést kapnak. Ezután kapcsolódnak be a magasabb fokú tanulásba. A laboratóriumokban, szaktan- termekben a modem technika harci, katonai eszközeivel ismerkednek, gyakorlaí- ' tál erősítik az elméleti tudást. Az épületet járva, az a benyomás alakul ki a látogatókban, hogy ebben a főiskolában semmi nem rideg, vagy kaszárnyaszerű. Az oktatás apró csoportok számára berendezett, világos, színes tantermekben folyik. A hálótermek otthonosak, kis méretűek, nyugodt pihenést biztosítanak. Társalgóklubok (a képen), színpad, mozi, televízió, szak- és önképzőkörök, hatalmas könyvtár, két tornaterem, sportpályák segítik a szellemi fejlődést, szórakozást, fizikai erősödést. A hallgatók rendszeresen járnak színházba, koncerttermekbe, részt vesznek a sportversenyeken. Az élvonalhoz tartozó csapataik, illetve versenyzőik vannak. Kiváló művészek, tudósok, előadók keresik fel- őket az iskolában, vitákat, beszélgetéseket szerveznek. Minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy jól képzett tisztekké, parancsnokokká váljanak. Nyitva áll előttük a fejlődés útja, rajtuk múlik, meddig juthatnak előre, kiből válik magas rangú tiszt, szakmájának kiváló művelője, esetleg piros sávos nadrágé tábornok. A. F. Húsz év — 12 ezer kézirat Jubüál az Orvosi Hetilap Két évtizedes fennállását ünnepli az Orvosi Hetilap. Tegnap erről emlékeztek meg a szerkesztők a meghívott újságírók jelenlétében. Visszatekintésként érdemes megemlíteni, hogy az újságot még 1857-ben alapították. Egy ideig nem látott napvilágot, majd 1948-tól ismét megjelent. Két évtized alatt fóruma volt a tudományos kutatásoknak, az ismeretterjesztésnek. Elősegítő- je az orvostudomány fejlődésének. Sok orvosnak segített a továbbképzésben és egyúttal irodalmi munkásságra serkentette őket. Húsz év alatt 12 ezer kéziratból válogatták ki a hetenként megjelenő lap anyagát. Dicsérendő lépés volt a kontaktus keresése a külföldre szakadt nagy hírű magyar orvosokkal. A sort az azóta elhunyt Hevesy György No- bel-díjas professzorral nyitották. Jelentkezett az ugyancsak Nóbel-díjas Szentgyörgyi Albert, a világhírű Sellye professzor és még sok neves hazánkfia. Október 2-án a Magyar Tudományos Akadémián emlékeznek meg az évfordulóról. A nemzetközi brácsaverseny eredményhirdetése A zsűri döntése alapján a nemzetközi brácsaversenyben az első díjat és a vele járó 30 000 forintot Bársony László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola negyedéves hallgatója nyerte. A 20 000 forintos második díjat a szovjet Jurij Juror, az Állami Akadémiai Nagyszínház zenekarának tagja kapta. A harmadik díjat és a vele járó 10 000 forintot Erdélyi Csabának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola negyedéves hallgatójának ítélte a zsűri. A nyilvános díjkiosztó ünnepséget és a győztesek dísz- hangversenyét október 1-én tartják a Zeneakadémia nagytermében. Mit vegyek fel? Bizony, ha most annyi' forintom lenne, ahány nő megáll a kitárt szekrényajtó előtt és sóhajtva mondja: itt az ősz és nincs mit felvennem! Igen, ha annyi forintom volna, azonnal felkeresném valamelyik ruházati boltot és rögvest vennék egy most any- nyira divatos hosszított kabá- tú kosztümöt, ami alatt „kis” kosztümkabátot is lehet hordani. Weingruber Éva divat- tervező tanácsát is megfogadnám, akt' laminált anyagból őszi kompiét tervez fiatalnak- öregnek, kornak-alaknak megfelelő változatban. Én ezt venném: banánzöld-fekete kockás, sportos vonalú, kétsorosán gombolt köpeny, kis álló gallérral. De mit ér egymagában a köpeny, ha közben esik az eső? És a táska sem mindegy, hogy milyen! Szerencsére, egyik sem tartozik a megfizetÜJ SÍRKERT Elkészült Szentendrén, a Szabadságforrás úton az új városi köztemető. Az első temetést a múlt héten tartották a sírkertben. < A városban — a házaktól már körülvéve — hét felekezeti sírkert van. Többségük túlzsúfolt' megfelelő épületekkel sem rendelkezik, ravatalozó csak kettőben működött. A most elkészült új köztemető két holdon fekszik. Egymillió forintos ráfordítással korszerű higiénikus épületeket, méltóságteljes berendezést kapott. Mégis akadtak, akiknek különböző aggályaik vannak. Az egyik ilyen kifogás, hogy az új temető messzebb esik a várostól, mint a régiek bármelyike. A városi tanács most megkeresi a MÁVAUT-ot, hogy létesítsenek feltételes megállót a bejáratnál. Az új temetőben is minden felekezet a maga halottját saját liturgiája szerint hántolhatja el. Aki kívánja, szocialista temetést kérhet. Az új temetőt ízbégről most földúton lehet megközelíteni. Ezt az utat a városi tanács még az esős idők beállta előtt megjavítja. Az új temétő megnyitásával egyidejűleg, szeptember 16-tól a régi sírkertben temetési tilalmat rendeltek el. Magától értetődően, nem vonatkozik ez a már megváltott helyekre. A régi temetőkben továbbra is megtartják az évfordulókon és a más alkalmakkor szokásos ünnepségeket, gyászistentiszteleteket is. A köztemető fenntartási költségei a városi tanácsot terhelik. Arról még nem történt végleges döntés, hogy a megszűnt kegyhelyek gondozása, fenntartása kit terhel a jövőben. hetetlen dolgok közé. Itt a kezem ügyében a telefon, megkérdezem a legilletékesebbeket, milyet vegyek? A Fővárosi Ruhaipari Vállalatnál Pál Ödönné jelentkezik s máris mondja, hogy idén nem lesz ernyőhiány, jöhet az eső! Harminc fajtát hoztak forgalomba, jó minőségű magyar gyártmány. Pesten-vidé- ken egyformán a fémvázast keresik. Aki a favázashoz ragaszkodik, olyat is talál. A fogók inkább műanyagból készülnek, annak ellenére, hogy hamar törnek. Hiába, ez a divat. A szinek közül lefutott a világos, ismét a sötét tónus a kedvelt, mert praktikusabb. Lóránt Ferencné a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat főosztályvezetője a táskákról in-, formál. — A kézitáskák ismét nőnek, ami — valljuk be — okos dolog. Pesten a dobozforma a „menő”, vidéken inkább a hagyományos fazonok. Anyaguk főleg a grabóna minden változata és a lakkszerű műanyagok. Természetesen bőrtáskákat is gyártanak. Formájuk egyszerűbb, hiszen hosszabb időre szólnak, mint a kis bolondos sárga, kék, piros miniridikülök. Nemsokára megjelennek a kirakatokban a velúrtáskák, cipőkhöz-csiz- mákhoz illően. Színük legtöbb-; szőr zöldesbarna. Íme: a legfrissebb tanácsok. Aki megfogadja, csinos lesz novemberben is. k. m. SOROZAT Bélyeg Képeslap Ahhoz a spanyol festményed két ábrázoló bélyegsorozathoz, amelyet legutóbb hozott forgalomba a posta, most a Képző- művészeti Kiadó megjelentette a remekművek hasonmás formájú képeslapváltozatát színes művészi kivitelben. Mint korábban a bélyegekből, a levelezőlapokból is nyolcféle re- produkció adja a választékot. Halottak kapuja Ő szintén mondom neked, amikor meghallottam, hogy meghalt, röstelltem magam. Arra gondoltam, hogy én sem szerettem, akárcsak a többiek, holott megérdemelte volna — nagyonis — a szeretetet. Miért csináljuk mi mindig azt, hogy akkor kezdünk szeretni valakit — tisztelni is sokszor —, amikor csak rossz érzéseinket vezekelhetjük le így, s nem még életében, amikor érezhet- ne, élvezhetne is valamit ebből a szeretetből? Nézd csak, Bartal milyen komor képpel lépked! Most talán neki is eszébe jut, hogy két-há- rom évet elvett az életéből! Mert elvett, ott faragta, áztatta, ahol tudta, emlékszel, majdnem az asztalt döntögették egymásra, amikor azt a kopaszt... a... Litványit Bartal szerette volna klneveztetni. Az öreg meg nem, az istennek sem, ő nem járul hozzá szélkakasok kinevezéséhez, különösen nem egy ötszáz főt foglalkoztató gyárrészleg élére! Igaza volt? Naná. Mert mit csinált ez a Litványi? Akkor te már nem voltál nálunk, biztos, nem hallottad. Nem kapta meg a kinevezést, erre hamar kaparintott magának egy külföldi kiküldetést, s elfelejtett hazajönni. Bartal persze hallgatott, ahelyett, hogy a mancsát nyújtotta volna az öregnek, mert micsoda kínos szitutól mentette meg?! »«őst Bartal itt ballag a koporsó lVI után, biztos, nagy beszédet fog levágni a sírnál, ilyen meg olyan igaz elvtársunkat veszítettük el, becsüljük meg emlékét, őrizzük meg tetteit... Az ember ilyenkor tényleg sírni szeretne, de nem a meghatottságtól, hanem a szégyentől, hogy mit alakoskodunk össze! Te is jól tudod, miként beszéltek az öregről, mi-mindennek elmondták, csak azért, mert mindenkinek szemébe mondta a véleményét, nem számított neki, hogy a miniszterrel, vagy valamelyik taknyos lakatossegéddel beszél. Csak az igazság volt neki fontos, s ezért nem szerették. Hát ki bírja azt, hogy örökké szembesítik a lelkiismeretével? örökké noszogatják: ne hagyd el magad, ne légy trehány, ne beszélj mellé... Tudod, mi volt a szokása? Közbevágott, nyersen, türelmetlenkedve, bárki szavaiba: a lényeget elvtársam, a lényeget... És ha valaki emiatt méltatlankodott, az öregtől hamar megkapta: én még munkáskoromban megtanultam, hogy a fecsegés a zsebemre megy. Most miért lenne másként? És olyan ártatlan szemeket meresztett a tagra, hogy az kénytelen volt lesütni a tekintetét, s ha nem volt mondanivalója, két-három zavart mondat után el is hallgatott. I gazság szerint behozhatatlan előnye volt az öregnek. Itt volt inas, azután segéd, mester, művezető, s annak is másfél évtizede, hogy a pártbizottság titkára lett. Hát ki állhat le vele vitatkozni azon, hogy mit lehet és mit nem ebben a gyárban? Az az igazgató, aki egy éve jött, s fél év után már megy is, hogy jöjjön helyette a következő? Vagy az a főosztályvezető, aki minden félévben, ha egyszer lemegy valamelyik üzembe? Az öreg, ha máskor nem, hát a délutáni vagy éjszakai műszakhoz, de lejárt az emberekhez. Nekem ne jelentgessenek — szokta mondogatni — jobb az, ha a szemembe mondják, amit mondani akarnak. Rigolyásnak tartottuk, mondjuk meg őszintén, meg kicsit idejétmúltnak is, hiszen ugye most a tudományos vezetési módszerek, a trendvonalak ... öregem, tegyük a szívünkre a kezünket: jobb elbújni a papírok között, mint odaállni az emberek elé, mondjuk, normarendezéskor, vagy hogy finomabb legyek, karbantartáskor... Ö odaállt. És megtette, hogy — pedig akkor már tíz éve nem állt gép mellett — elküldte a nagy sajtoló mellől a tagot, s azt mondta: no, nézzük csak. Nézte? Megcsinálta. A tag erre elhallgatott, de a műhely is. Miért? Mert amikor az a hebrencs Simon kiadta a főmérnöki utasítást, miszerint be kell szedni mindenkitől a szerszámkészletet, s csak darabonként lehet kivenni a szerszámraktárból, ő volt az, aki visszavonatta. Mert félórás munka szerszáma miatt órát álltak a tagok a szerszámkiadó előtt... Valami hihetetlen érzéke volt az öregnek fölismerni a kicsiben a nagyot, a legapróbb jelben azt, amiből óriási botrány lesz. L áttad, mennyi koszorú van? Ha az ember elkezdené sorolni, kimindenki küldött most — mert túlzás lenne azt mondani, hogy hozott — koszorút, s közülük ki volt az, aki valóban fájdalmat, vagy csak szomorúságot is érzett, amikor meghallotta, hogy az öreg meghalt, akkor furcsa lista kerekedne belőle. Miért kell egy embert már-már gyűlölni azért, mert semmivel nem sározza be magát? Miért tartjuk természet- ellenesnek azt, hogy valakinek mindig mások a fontosak és nem önmaga? Nem akarom megjátszani magamat előtted, de tényleg ilyesmiken gondolkoztam, amikor fölrohant az egyik tag, hogy az öreg meghalt. Ott, az íróasztalánál. Mintha még ez is jelkép lenne. Mintha nem is halhatott volna meg máshol, csak ott, ahol az egész élete eltelt. A gyárban. A kemény embereket összebeszélés nélkül kiközösítik a könnyen gyúrhatok; márpedig ő kemény em- ^ber volt. Látod, igazából csak néhányon vannak itt, akik tényleg gyászolják. Azok az öreg szakik a hátunk mögött. Ok még tudták értékelni, honnét is emelkedett föl, s főként: ki lett, mégis ember maradt. A többi... Hagyjuk. Magamat is beleértem. Pártbizottsági ülésen én is csak magamban mondtam, hogy puff neki, az öreg megint a közepébe talált, de ha odakerült a sor, hogy szólni kellett, hát én is dekázni kezdtem a szavakat.., Most legszívesebben odaállnék a sírhoz, s azt mondanám, hogy emberek, hát már soha nem fog igazán kijönni az, ami bennünk van, már mindig színházat csinálunk egymásnak? Persze, nem állok oda, nem mondok semmit, pedig ha odaállnék, tudom, az öreg — ha élne — azt mondaná: no látod koma, egyszer mindenkinek benő a feje. Már persze, ha van neki... Mert ilyeneket szokott volt mondogatni. E gyszer mindenkit bevisznek ezen a kapun, téged, engem, Bartalt, Litványit, mindenkit. Elmegy alatta tízszer, meg hússzor az ember, kísér másokat, hogy azután egyszer már ne menjen alatta, hanem vigyék, s hogy ne ő, hanem őt kísérjék ... Beszédek, koszorúk, de már mindenki azt kezdi feszegetni, ki is lesz az öreg helyett, milyen lesz, vajon tudja-e tartani Bartalt, vagy most azután szabadjára engedheti a hóbortos dolgait? Lefogad or.“, hogy mindjárt hallani fogjuk, megőrizzük emlékét, de esküszöm, ordítani kellene, hogy nem, nem, nem igaz, mert csak akkor őriznénk meg az emlékét, ha már más emberekként mennénk ki a kapu alatt, ha úgy szemébe mondanánk mindenkinek az igazat; mint ő tette... Tudod. erre a szerepre mind kevesefcb a vállalkozó. Mészáros Ottó
