Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-03 / 206. szám

Móricz, Veres Péter, Solohov A harmadik forduló után is vezet a Váci Kötöttárugyár csapata XII. ÉVFOLYAM, 206. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 3., KEDD Párttaggyűlésen a termelésről Eleven versenyszellem a húsiparnál 130 százalékra teljesítették nyereségtervüket Szombaton reggel taggyű­lésre jött össze a Rádi úti kisteremben a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat vá­ci központjának félszáz kom­munistája. Részt vett a ta­nácskozáson Rácz Sándor, a város PTO munkatársa iá. Király Tamás üzemi párt- titkár megnyitója után Han­tos Lajos igazgató tájékoz­tatta a taggyűlés hallgató­ságát az év első felének termelési eredményeiről, gond- jairóL Az élőállat-felvásárlás ma­gas felfutása lehetővé tet­te, hogy a munka folya­matossá váljék a húsiparban és azt, hogy a lakosság ellá­tása megjavuljon mind a tő­kehús, mind a feldolgozott termékek tekintetében. Első félévi 94 milliós ter­vük helyett 128 millió forint értéket termeltek. Nem törekedtek a minden­áron való tervteljesítésre. Szem előtt tartották az ön­költséget, a gazdaságosságot. Ezt bizonyítja az, hogy az előirányzott nyereség­tervet 130 százalékra tel­jesítették. A hirdetőtáblán ugyan már kifakult az év eleji ver­senyfelhívás, amelynek nyo­mán kibontakozott egy szé­les körű mozgalom; de a ver­senyszellem eleven, élő az üzemrészekben. Az erköl­csi elismerésen túl, sarkallja a brigádokat a kitűzött 24 000 forintos célprémium is. Menetközben is értékelik a helyezéseket. Múlt hét vé­géig az élcsoport ezt a sor­rendet mutatta: 1. bélüzem, 2. csontozó és feldolgozó üzem, 3. műszaki brigád és a vá­góüzem. Külön értékelték a szintén szép eredményeket fel­mutató máriaudvari hizlal-, dát is. Felségöd terjeszkedik — ÚTJAVÍTÁS - KEGY NAP ALATT — ÉJ BOLTOK A KÖZSÉGBEN Sok bosszúságot okozott a felsőgödi „őslakóknak” és a hét végére ideérkezőknek a sok poros utca. Ezen szeretné­nek mihamarabb segíteni a község vezetői. Mint Bíró Sán­dor vb-einöktől megtudtuk, a község hat méter széles Fő út­ját 1700 méter hosszan lebitu- menezték, s mindezt négy nap alatt. De nem elég a jó út, azt is szeretnék a felsőgödiek, ha este is világosak lennének az utcák. Ebben az évben kétszázezer forintot költe­nek a község közvilágítá­sára. Szeptember közepén kezdenek hozzá a villanyhálózat bővíté­séhez, és nemcsak a község belterületén, hanem a Duna- parton is. Terjeszkedik a község. A hidroglóbus mellett 12 holdnyi területet belte­rületté nyilvánítottak. Itt építkezik az 1. számú ' KISZ-lakóközösség, amelynek tagjai 16 lakás építéséhez kez­denek hozzá. Ügy szeretnék, ha ez a terület teljesen be­épülne. Éppen ezért itt ház­helyet adnak az OTP-nek, a szövetkezeteknek és mind­azoknak, akik építeni akarnak, természetesen térítés ellené­ben. Igyekeznek javítani a lakos­ság ellátásán is. A Tanácsköz­társaság úton a váci Kossuth Tsz nyitott tej és tejtermék árudát, a Bajcsy-Zsilinszky úton pedig zöldség- és gyü­mölcsbolt nyílik. A 70-es szá­mú népbolt helyén húsbolt lesz, ami csökkenteni fogja az eddigi egyetlen húsbolt nagy zsúfoltságát! Gondolnak a jövőre is Több telket átadnak az OTP-nek ér­tékesítésre, amelynek árából a Duna-parton víkendtelkeket parcelláznak. Így szeretnék elérni, hogy Felsőgöd valóban adottságainak, fekvésének megfelelő Duna-parti üdülő­hellyé váljék. (—si) A vállalat vezetője elisme­rőleg szólt az új vezetés alá került párt-alapszervezetről. A kommunisták jó munkája, eleven példamutatása magá­val ragadja a többi dolgo­zókat. Kérte a további segí­tést, támogatást a gazdasági vezetés részére. A taggyűlés ezután megvá­lasztotta az őszi vezetőség­választás tisztségviselőit. Király Tamás üzemi párt­titkárral beszélgettünk a most kezdődő oktatási évről. El­mondta, hogy a vállalat szem­mel láthatólag fiatalodik. A már meglevő 15 ipari tanuló mellett szeptembertől 25 elsőéves sajátítja el náluk a hús- feldolgozás mesterségét. Sikerült elérni, hogy a po­litikai oktatásban ma már százan vesznek részt a válla­latnál. Ebből 36 párt-, 40 szakszervezeti- és 17 KISZ- iskolás hallgatójuk lesz. Hét jelentkezőt találtak alkal­masnak a marxista középis­kolára. .......................... A párt-, a gazdasági veze­tés és a szakszervezeti ta­nács összehangolt munkája eredményre vezetett. Sike­res volt az első félév és re­mélik, hogy hasonló ered­ményekről számolhatnak majd be az év végén is. (p. r.) Az 50. évforduló tisztele­tére kezdeményezett kulturá­lis emlékverseny harmadik fordulója szombaton zajlott le, az Egyesült Izzó kultúrter­mében. Az üzemi KlSZ-szer- vezet — mint házigazda — szépen felkészült az esemény­re. Gondosan előkészített színpad és nézőtér fogadta a nagyszámú érdeklődőt. A zsűri elnökének tisztét ez alkalommal Kende Sándor író — a Lilith fiai, Három Lázár, s más sikeres művek szerzője — töltötte be. A megnyitó után bejelentette, hogy a versennyel összefüggő tablókért a Híradástechnika csapata 28 pontot, a Váci Kö­töttárugyár együttese 27 pon­tot, s az Egyesült Izzó 25 pontot kapott. Széppróza volt a szomba­ti vetélkedő témája. Elsőnek az Izzó irodalmi színpada lépett közönség elé, hogy 355 perces műsorban be­mutassák a nagy magyar rea­lista prózaíró, Móricz Zsig- mond életét, munkásságát. Az író — Ady szerint — egyedül felért egy forradalmi szabadcsapattal. Megelevene­dett nehéz gyermekkora. A ti- szacsécsei évek, a pataki, deb­receni diákélet. S “követke­zett — ügyesen tömörítve — az első siker, a Hét krajcár. Bemutatták Móricz tevékeny­ségét a Tanácsköztársaság idején, amint járja az orszá­got, sürgeti a földosztást, s üdvözli a Nemzeti Színház új közönségét. Következett a két háború közötti munkássága, majd részlet az utolsó műből: a Rózsa Sándorból. A szünetben a csapatok re­génycímeket „házasítottak” regényhősökkel, majd a Hír­adástechnika együttese foglal­ta el helyét a színpadon. ' ' A' ' magyar prózairodalom jelentős egyéniségét: Veres Pétert kapták fel­adatul. Egy harcokban, küzdelmek­ben gazdag életet, s a kétsze­res Kossuth-díjjal elismert irodalmi pályafutást kellett besűríteniük a rendelkezésre álló 30 percbe. Egy iskola - hét épületben Megszólalnak a csengők Járásunk általános és kö­zépiskoláiban is tegnap tartot­ták az évnyitókat. Kéthónapos szünet után ma reggel ismét felberregnek az órakezdést jel­ző csengők. Dunakeszin körülbelül két­ezer iskolás korú gyerek él. A VI-os számú általános iskola és gimnázium, járásunk egyik legnagyobb iskolája, rajtra kész. — Idén 730 általános iskolás és 135 gimnazista kezdi a ta­nulást, 23 osztályban — mond­ja Födi Sándor igazgató. Az Kerékpáron Szófiába i. A Gödöllőn végighajtott tiszteletkor után elindultunk az isaszegi úton. Mi sem természetesebb annál, hogy a szél szemből fújt. Enél- kül nem lett volna teljes a VIT-re indulás szép napja. ★ Holnap már „Jugó” követ­kezik. Mondják, hogy óriási viharok dúltak (és még most is dúlnak)' odalenn. A he­gyekben —2 fok hideg volt és hó is esett. Szép jövő, ugye? Az igaz ugyan, hűvös idő­ben jobb hajtani .., Várom a holnapot, hisz ez az első alkalom, hogy átlépem a ma­gyar határt. ★ A vámnál nem néztek sem­mit, csak álltunk, vártunk majdnem egy órát. Végre me­hettünk. Vége volt tehát a Csongrádra oly jellemző pla­tánsoroknak. Vége volt a nagy tábláknaik, jöttek a nadrágszíjparcellák. Szinte alig hittem el, hogy külföl­dön vagyok , — először éle­temben! Furcsán érdekes volt az a komplex érzés, ami meg­fogott: a fáradtság fájdal­mai és az új öröme. Az út szélén piros, sárga táblák fogadtak, és minden 50 mé­teren kő. Jellegzetesen fara­gott kövek, kis piros négy­szögbetéttel. Horgas volt az első falu, amelyen keresz­tül mentünk. Ebédünket egy parkban fo­gyasztottuk el. Gyönyörű dia­dalkapun mentünk be, és a park közepén egy 3—4 ezer hektáros tó fogadott. Olyan volt, mint egy kis Balaton. Az utak rendezettek, és min­den bordó, világoskék volt. Nem véletlen ez a színösz- szeállítás, hisz a piros-kék- fehér 'nemzeti szín. A kis vá­roska neve Palios. Alig két kilométer után Szabadszál­lásra értünk. Ritka nálunk az ilyen szépen gondozott vá­ros. Mindenhol szeretettel in­tegettek, hiszen a zászlóról látták a hazaiak, hogy ma­gyarok vagyunk. Nem áll­tunk meg, a szél nagyon akadályozott, és mielőbb el akartuk érni a kitűzött célt, Feketicset. És mi történik? Alig fordulunk ki Szabad­káról, máris fordul az út, és éppen szélirányba. Micsoda öröm volt! Ha még hozzá­veszem azt, hogy Palics után rendbejött a lábam, azt mond­hatom: szinte repülök, és nem hajtok! Alig két óra alatt tettük meg a hátralevő 48 kilométert. A falvak kö­zül Mali-Beográd és Topaja tetszett. Ezek tiszta magyar lakosú települések, moderni­zált központtal. No és az emberek! Milyen kedves tud lenni segítőkész­ségük! Van szükségük vala­mire? — kérdik lépten-nyo- mon. Széphalmi Pál (Folytatjuk) általános iskolások „váltott műszakban”, a gimnazisták csak délelőtt járnak iskolába. Egy kartársnőnk, Révai Lajos- né tanítónő, aki húsz éve ta­nított az iskolánkban, idén nyugdíjba ment. Három új kollégát kaptunk, egyikük, Henyéi Valéria biológia—ké­mia szakos tanárnő most vég­zett, először tanít. Még egy hír, ami nekünk nagy örömet je­lent — mondja az igazgató —, hogy hét tanulónkat vették fel egyetemekre, főiskolákra, illet­ve felsőfokú technikumokba. Az alsógödi általános iskola hét épületben helyezkedik el. Tizenkilenc osztály kezdi meg a tanulást ma. Idén a felső tagozatosok csak délelőtt járnak iskolába. A tanári kar változatlan. A felsőgödi általános iskolá­ban új igazgató fogad: Török Géza. Elődje, Tóth Györgyné nyugdíjba vonult. Az iskola kezdésére minden rendben van, 650 diákjuk akadálytala­nul kezdheti a tanulást. (s. 1.) A Váci Állami Zeneiskolában pótfelvétel: hegedű, gordonka, bőgő, gitár, magánének és elő­képző tanszakon szeptember 6- án délelőtt 10-től 12 óráig és délután 15-től 19 óráig a Ma­dách Imre Művelődési Ház I. em. 15. sz. termében, (Vác, Lenin út 58. sz.). Köszönetnyilvánitás. Köszö­netét mondok mindazoknak a hozzátartozóknak, ismerősök­nek, különösen a MÉK Vállalat, a Váci Kötöttárugyár és a Fo­nógyár dolgozóinak, akik fér­jem Sinkó Lajos temetésén részt vettek és együtt éreztek velünk bánatunkban. A gyászoló csa­lád. Narrátoruk végigvezette a hallgatóságot a balmazújvá­rosi cselédévektől, a pálya­munkás korszaktól kezdve az agrárszocialista mozgalomba való bekapcsolódásig. 1919- ben már a helybeli direktó­rium tagja, majd üldözött ember, de egyre terméke­nyebb író a Horthy-rendszer idején. A felszabadulás első évében már a Földbirtokren­dező Tanács tagja, miniszter, pártvezér. S jönnek az érett, öregkori írások, a 70. születés­nap, amikor az egész ország ünnepelte- .íróját. Intermezzo: érdekes kér­dés-felelet játék, kiváló pont­szerzési lehetőségekkel. . Solohov volt a kötöttáru­gyáriak témája. Remek keret­be ültették mondanivalójukat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1965. évi ülését mutatták be, amikor Nobel- díjra javasolták a szovjet iro­dalom kimagasló alakját. Sorra szólásra emelkedtek az ülés részvevői. A Csendes Don világhírnevével, az Akik a Hazáért harcoltak, az Em­beri sors nagy sikerével in­dokolták javaslatukat, amiért őt tartják méltónak a Nobel- díjra. A közel három óra hosszat tartó nemes szellemi viadal végén közölték az összesített végeredményt: a három forduló után to­vábbra is a Váci Kötött­árugyár vezet, 270 pont­tal. \ Második az Izzó 268 és har­madik a Híradástechnika 261 pontszámmal. Végül kisorsolták az októ­ber 5-i döntő témaköreit. „Emlékezzünk mártírjainkra!’’ lesz az est címe. A Kötöttáru- gyár Ságvári Endre, az Izzó Lőwy Sándor, a HAGY Fürst Sándor munkásságából „vizs­gázik”. Ott hirdetik majd ki a végeredményt, s adják át a győztesek jutalmát. Papp Rezső Két koporsó A temetés mindig meg­rázó, de ez a szombat délutáni különösképpen megdöbbentette a több százas gyászoló közönséget az alsóvárosi temetőben. Két koporsót helyeztek egymás mellé a katafálkra. Az egyiken a felirat: MÉHES JÓZSEF, ÉLT 43 EVET — s a másikon: MÉHES JÖZSEFNÉ, SZÜL. SZEIPEL IRÉN, ÉLT 43 EVET. A férfi a péntekre virra­dó éjszaka hunyt el súlyos, gyógyíthatatlan betegség­ben, a váci kórházban. Fe­lesége reggel értesült a tragédiáról. A hír halla­tára összeesett, meghalt. Két kiskorú gyermek állt a kettős sírgödörnél. (—6) A szomorú Ferkó Megint itt van az iskolai év kez­dete. A körülöt­tem zajló lázas készülődés, a pa­pírboltok csúcs- forgalma és a ko­molykodó gyer­mekarcok önkén­telenül is felidé­zik bennem Móra Ferenc megható elbeszélését, a Szeptemberi em- lék-et. Föllapo­zom, újra elolva­som. Ki tudja már hányadszor. A mai kis nebu­lók talán nem is ismerik Móra el­beszélését, s an­nak hősét, a szo­morú Ferkót. És ha a tanító néni fel is olvassa az első órákon ne­kik, csak történe­lem az, Történe­lem, melyet köny­vekből kell meg­tanulni. Ma már természetes do­log, hogy szep­tember elsején is­kolába kell men­ni. Természetes számukra, hogy nem kell „lopva inni jóízűket a tudomány kútjá­ból” hanem in­gyen és kötele­zően osztják a tudomány nemes italát. De az az út, amin eljutot­tunk idáig, a fel­nőtteknek is már emlék, a gyere­keknek pedig tör­ténelem. Ha szomorko- dik is égy-egy kisdiák szeptem­ber elején, nem azért teszi, mert nem tudja meg­venni a könyveit, vagy nincs pénze a beiratkozáshoz, és a különböző igazolások beszer­zése akadályokba ütközik, hanem azért, hogy rövid volt a vakáció, hamar elmúlt a nyár... Én is zsörtölőd­tem így, nem is olyan régen. De amikor a tanító bácsi az első órán felolvasta a Szep­temberi emléket, mindannyian szi­pogtunk az osz­tályban a megha­tottságtól. Aztán a csöngőszóra mintha elfelejtet­tük volna a tör­ténetet, futottunk az udvarra, önfe­ledten játszani. Valahol a lelkünk mélyén azonban megbújt a kis Ferkó. Az a gye­rek, aki nem tu­dott beletörődni abba, hogy nem tanulhat a töb­biekkel együtt. Lopva járt el az iskolába, hallga- tódzott az ajtó előtt, mert nem ülhetett be a pád­ba. Az ő példája sokunkat lelke­sített, ha csüg­gedtünk, titokban ő biztatott ben­nünket kitartó ta­nulásra. Ahogy múlnak az évek, ahogy távolodik tőlem az iskoláskor és a szeptember el­seje nem jelent már számomra különösebbet, egyre jobban tu­dom értékelni azt, hogy minden szeptemberben rendesen beülhet­tem én is az is­kola padjába. (oláh) Tankönyv ­— Mi nem árulunk tan­könyvet. Szíveskedjék az is­kolához fordulni •... A Széchényi utcai köny­vesbolt ajtaján nagybetűs tábla hirdeti ugyanezt, de azért naponta százan is be­jönnek ilyen igénnyel. — Augusztus végéig fél­millió forint értékű tan­könyv érkezett Vácra — tá­jékoztat Szőke Pálné bolt­vezető. — Időben eljuttattuk valamennyit a tanintézetek­hez. — Megérkezett valamennyi? — Az általános iskolaiból, igen. A középiskolásokéból nyolc-tíz féle még hiányzik, de reméljük, hogy ezek is befutnak szeptember első hetében. — A mennyiség kielégítő? — Sajnos nem. Némelyik félmillióért tankönyvfajtából nagyon ke­vés példányt kaptunk. Ez arra készteti a diákokat, hogy felkutassák az előző tanév­ben használt, de még jó ál­lapotban. levő könyveket. (P.) A gumigyárban Régi kívánsága teljesült a gumigyári sportbarátoknak: nagy érdeklődés mellett meg­alakult a sportkör, melybe sok pártoló tag is beiratkozott. A gumigyáriak másik — ugyancsak régi — kívánsága js rövidesen teljesül: meg­épül a gyári autóbuszállomás. Kövezett autóbuszforduló, fe­dett váróterem és tágas park körvonalai bontakoznak ki a gyárkapu előtti területen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom