Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

* ft res» me c.rti '&£friap :<>6S. SZEPTEMBER 2 3.. VAS AR NAP SIMON EMIL: A kazánházban A fűtő az árára nézett. ^ Éppen a hármasra ugrott a ^ nagymutató, amikor a fiú be- ^ settenkedett. Mérgesen rán- \ colta a homlokát, nem szeret­nie a fiút. Folyton késett, s a n munkára is noszogatni kellett, n A gyárnak csaknem minden n részlegét végigjárta, most ^ meg idehelyezték. — Farag- \ jón embert belőle! — mond- í ta az üzemvezető. $ ^ A fiú bólintva köszönt, \ gyorsan átöltözött, aztán oda- n sündörgött a fűtőhöz. Monda- n ni akart toalamit, de a másik n megelőzte. — Tudom, össze- ^ csomósodtak a villamossínek! § — A fiú vállat vont. Kemény $ embernek ismerte meg a fű- ^ töt. Nem félt tőle, de azt már ^ mégsem merte megmondani, ^ hogy ma éjjel okvetlenül el k kell szaladnia egy órára. Meg­ígérte a fiúknak! Nagyon fon­tos! A fiú felült a vaskorlátra, a tekintete elkalandozott. — Mit nézel? — kérdezte szigorúan a fűtő. A fiú a fe­hérre meszelt falra mutatott, ahol az árnyékuk magasra nőve hajladozott. — Ott vagyunk mi — mond­ta. — Ez nem cirkusz! — för- medt rá haragosan a fűtő. — Inkább azt figyeld, mit csi­nálok! — Én nem akarok fűtő len­ni! — vágta rá hetykén a fiú. A fűtő szemében ez volt a legnagyobb sértés. Legszíve­sebben felpofozta volna a fiút. Máskor talán meg is lenné, de most fékezte magát. Minden percben értesíthetik hazulról, hogy megszületett a fia. Mert az bizonyos, hogy fiú lesz! — Csak azt tudnám, minek jöttél ide? — kérdezte harago­san. — Tettek! — mondta rá a fiú. Amíg a fűtő a kazánnal bajlódott, lopva az órára le­sett. A fűtő kezet mosott, leült az asztalhoz, evéshez terített. Egyszer csak odajött a fiú is, összegörnyedt a pádon, gyom­rára szorította a kezét. — Mi bajod van? — kér­dezte a fütő. — Fáj — mondta a fiú. — Mese! — legyintett a fű­tő. — Jó, majd ha elvisznek a mentők, megtudja! — A fűtő abbahagyta az evést, elsétált a kazánok közé. „Legjobb, ha nem törődöm vele! — gondol­ta. — Reggel majd szólok ez üzemvezetőnek, helyezzem máshová!” ' A fiú a szeme sarkából 5 sandított a fűtőre. Azt már 5 látta, hogy a gyomorgörcsöt § hiába színleli. Az óra mutató­ba vészesen kapaszkodott ^ előbbre. d — Salakozunk! — adta ki a d fűtő. — A fiú megdermedt, d Ha nekifognak, hajnalig nem ^szabadul! Kelletlenül tápász- § kodott fel a pádról. Magára d szíjazta a védőálarcot, közben d sebesen forogtak a gondola- d tói. Ha lemegy a pincébe, a la- d pattal elvághatja a szellőző d vezetékét! Akkor aztán nincs d salakozás! ^ A fiú kinyitotta a pince vas- d ajtaját, majd döngve becsapta d maga után. A fűtő várta a du- d dajelzést. Egy idő múlva tü- 5 relmetlenül dörömbölni kez- d dett a vasajtón. Nemsokára dfelbukkant a fiú. d — Bedöglött a szellőző! — ^ mondta. d — Hozd az álarcomat! — ^ kiabált rá a fütő. Felcsatolta d az arcára, rohant le a pincé­dbe. Megnyomta a szellőző in- d ditógombját, de a motor való- ^ ban nem indult. A fűtő szil- d kozódott. A salakozást már d nem lehet halogatni, d — Felváltva lapátolunk! — § szólt ki a fiúnak, d — És ha mérgezést kapok? d Nem kényszeríthet rá! d A fűtő keze ökölbe szorult, d — Jó, majd én lemegyek! Ti- d zenöt perc múlva szólj értem, d Közben a gőzmutatókon is d rajta legyen a szemed! y ^ A fűtő visszament a pincé- ^ be. Kinyitotta az elérhető kis S) ablakokat, hogy legalább azo- ^ kon jöjjön be friss levegő. ^ . ... ^ Az égett s~én darabosan d ömlött ki a kazán alól. Lila d lángok röpködtek a maró, gá- d zos izzásban. Vizet locsolt d a salakra, sárgás gőz csapott 5 fel a mennyezet felé, alakta- | lanul gomolygott. ^ A fiú ijedten nézte az órát. ^ ..Most már mennem kell! De d akkor ki szól Feri bácsinak?” ^ — Kiment a kazánház elé, d hátha találkozik az éjjeliőrrel, d s akkor rábízhatja a szolgála- d tot. De az őr éppen nem járt darrafelé. Visszaszaladt. Nem d várhatja meg a fűtőt, mert d akkor már nem jut ki innen, d Egy pillanatig tűnődött, majd felkapott egy nagy darab sze- net és teljes erejéből a vasaj- 5; tóhoz vágta. d A fűtőnek már parányi tűk d szurkának a szemét, kaparta torkát a füst. A vasajtó dön- d dülésére felriadt. Hirtelen d nem is gondolt arra, miért így d jelez a fiú. Felkapaszkodott a ^ lépcsőn, letépte magáról az ál- ^ arcot, kiment a friss levegőre. § Sokáig kapkodva lélegzett, d Amikor kitisztult a feje, visz- d szament a kazánházba. ^ Kiabált a fiúnak. A nagy d csarnokban kavorogva vergő- d dött a hangja: „Hol lehet?” — ^ gondolta dühösen. Körüljárta ^ a kazánokat is, de a fiút nem d lelte. d | fáradtan ieülí. Megtöröl- ^ te verejtékező arcát, ivott a ^ vizeskancsóból. „Szóval mégis | itthagyott! Meg is szédülhet- % tem, bele is bukhattam volna d a tüzes salakba!” ^ Felkelt, ellenőrizte a műsze- d reket, lapátolt a tűzre. A két S kazán kezesen feküdt, mint ^ jámbor barmok a meleg istál- s lóban. FODOR ANDRAS: A bizonyosság Mikor megmondták halálod hírét, a lépcső és a ruhatár között, nem tudott fészket verni bennem se rémület, se fájdalom. Nyelvem a megtanulható szomorúság leckéit kezdte mondani. S a szökni próbált öntudat ridegen visszanéző sugarában józanná dermedt minden mozdulás. Mikor melled fölött megálltam, ott, hol nemrég, vergődő árapályon a létezés utolsó lüktetése belefagyott a bordák kosarába —, nem éreztem csak keserűséget, az itthagyottak megcsúfoltatását. Békén, a kíntól, vádtól illetetlen jénylett a fej dér és viasz-nyugalma. (Valószínűtlen tű gyanánt szaladt föl Ct. meredek ránc nyakkendőtől az állig.) De másnap, messze, fönt a szélsikárolt nyugati ég rézága közt, a város alkonyatán az utcatorkolatban, midőn izgága fogazatként kavarodón egymásba kulcsolódik váltak, karok sakktábla-rendje, egyszerre csak rámtört a bizonyosság: te már nem éled ezt az időt. Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál a folytatás minden párhuzamából. NYERGES ANDRÁS: Varázslat Fekete szemek, vörös szájak, gyönyörű, ostoba varázslat, naponta meggyötörsz, verejték lep el miáttad, nincs segítség, fekete, vörös gyöngyök, gyöngyök, megyek az utcán, szembejöttök, arany haj, vörös haj, zizeg, száll, veletek-nélkületek egy fáj, százszor szomjazom rátok, undor taszít, de megszomjazom újból, vacog a fogam, láz fűt, fagy ráz, elvetél mindig minden hajtás, virág sosem bomlik belőle — de mindig hiszem, hogy jövőre. 5 ILLYÉS GYULA: Vasúti söntés; balladával A tömzsi kis gyári pohár magától is azt mondja: Csönd! a bor-tócsás asztalról fölemelve az őszülő sorompó-kezelő gyári-tömzsi ujjai közt. Nyúlva épp oly egyforma poharakhoz épp oly egyforma ujjaikkal I a pályamunkások bólintanak, az épp oly egyforma szívükben. Itt van a csönd, s csöndnek is marad De oly nyílt: bárki beleszólhat, akár egy kertböl-hangzó operába. így folyik le hát szó nélkül a férfi-ünnepi beszéd, az egyedi nagy vallomás, a szóló ária: özvegy magányrí téli ágyról, fűtetlen konyháról, havas magányban, fűtetlen fülről; szájról, mely szó-fűtetlen. — De a kiszolgálóleány tovább siet, le-leguggolva az ablak előtt, hogy bejött-e már a hétvégi külön-vonat. Ifjúsága zsúfolt honában, kerengve küld egy mentegetődző mosolyt a a tartalékból, amely megmaradt vasárnaptól, testében bujdokolva, s ki kell, hogy tartson szombat estig, tisztára gyújthatóan. Ez is egy szólam. Míg a tömzsi poharakat lerakják, bólogatva szinte, az egyformán okos kezek. lány SZEGÉNY EMBEREK LAKOMÁM ' ww/////////////////////////////////////////////////////////////////////y///////^ Az őszirózsás forradalom­nak, a, KMP megalakulásá­nak, a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának ötvenéves évfor­dulójára készül a megyei könyvtár. Terveik között sze­repel többek között önálló Iro­dalmi műsor, az évforduló té­maköréhez tartozó filmek be­mutatása a tanyavidékeken, általános iskolások vetélkedő­je, könyvankét. Év végén pe­dig önálló kiadványt bocsáta­nak ki. Címe: „A Tanácsköz­társaság eseményei a korabeli megyei sajtó tükrében.” Szer­zője a Pest megyei Könyvtár fiatal munkatársa, Boros Pál. — Hány újság jelent meg a Tanácsköztársaság alatt a me­gye mai területén? — Sok lap volt, de még több jelenhetett volna meg, ha nincs Olyan nagy papír­hiány. íme a hozzávetőlege­sen teljes felsorolás: Abony, Közérdek, (Monor), Nagykő­rösi Népújság, Gödöllő és Vi­déke, Ceglédi Népakarat, va­lamint a Váci Hírlap, az Uj Kor (Szentendre) és a Váci Vörös Újság. Különböző források például említenek egy Váci Proletár című lapot —, de ebbőll nem találtak egyetlen példányt sem. — A felsoroltak közül me­lyek voltak a legrendszere­sebben megjelenő, s legjobb lapok? Milyen történet fűző­dik hozzájuk? — Nagyon jó lap volt a Váci Vörös Újság, amelynek egy szélsőséges, reakciós ki­advány, a Váci Közlöny előze­tes, jobboldali propagandájá­val kellett megküzdeni. Az először szociáldemokrata Nagykőrösi Népújság, később — a megyében egyedül — na­pilap lett. Tudjuk, hogy Nagy­kőrösön az idegen csapatok bevonulását véráldozat követ­te: kivégezték a helyi direktó­rium vezetőjét. Magát a vá­rost azzal is büntették, hosy sokáig nem lehetett önálló lapja ... A Tanácsköztársaság alatt a váci és a nagykőrösi mellett megyénkben nagyon népszerű, jó lap volt a Ceglédi Népakarat, amelynek radiká­lis hangjából a kossuthi ha­gyományok továbbélésére le­het következtetni... Sajnos, a monori Közérdek-nek nincs ilyen szép története: a lap a Tanácsköztársaság előtt is, utána is ugyanazzal a címmel jelent meg. Nem csoda, hogy megtarthatta folytonosságát: az újság, még a proletárdikta­túra bukása előtt, elárulta a forradalom ügyét. Ha valaki megkérdezné, mi­lyen eredeti dokumentumok­ból próbáljon megismerni egy kort, elsőnek a sajtót ajánlanám. Régi lapok forga­tása közben tanulságos dol­gokat lehet megtudni változó­ról s maradandóról. A Tanács- köztársaság sajtója szivet ör- vendeztetően, egyben meghök­kentően őszinte, nyers, egye­nes, szókimondó — a forrada­lom nem kendőzi magát. Próbáljunk bepillantani a proletárdiktatúra hétköznap­jaiba Boros Pál kötetnyi jegy­zete, s eredeti lappéldányok segítségével. Kezdjük, találomra, a kul­turális, művelődési, művészeti hírekkel, rendeletekkel, közle­ményekkel, utalásokkal; sói in­kább szándékosan kezdjük ezekkel. Mert lakás, kenyér, ruha — minden-minden ke­vés volt. Kultúrából, művelő­désből viszont igyekeztek any- nyit adni, s az addig kitaszí­tottak iparkodtak annyit be­fogadni, mintha a kenyeret le­hetne verssel, dallal, olvas­mánnyal pótolni... Vagy aho­gyan Móricz szegény embere: legalább egyszer jól akart lakni nagyon, ha már lakoda­lomra terített asztal mellé ül­hetett ... Egy felszólítás: a házbizal­miak kötelesek bejelenteni az írni-olvasni nem tudókat. Vácott egymást követik a hangversenyek: a megillető- dött proletárközönség Lisztet, Schumannt hallgat. Gyermek­társulat szórakoztatja az isko­lásokat. Ugyanitt megalakul az Auróra Irodalmi és Művé­szeti Társaság. „Matheika Já­nos városi közoktatási és saj­tóügyi biztos modern költemé­nyei közül olvas fel” Felhívá­suk a helybeli műkedvelőkhöz: „A protekció kora letűnt —, •minden tehetségnek érvénye­sülni kell!” Tudósítás: A fővá­rosban hetven kisebb színész­társulatot alakítottak, hogy műsoraikkal felkeressék a fal­vakat. Szerzők: Gábor Andor, Szép Ernő, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, s természe­tesen, Ady Endre. Összeállító: Balázs Béla. A konferanszot Nagy Endre tanítja be ... Más­hol a természeti szépségekre való igényre, s a természet vé­delmére figyelünk fel: Vácott megnyitották a püspökkert ka­puit. De virágot kivinni nem lehet! Az egyik cikkíró például sommásan támadja az értelmi­séget. Ám a következő szám­ban helyesbítenek: „Mi lenne orvos, mérnök, tápár, tanító nélkül? írók, művészek nélkül a lelkek durva anyagi életbe süllyednének”. Máshol az ér­telmiség társadalmi—szellemi helyzete, függése kerül szóba: „A rabláncra vert tanító —, önálló gondolkodásra alig ta­nítja az ifjúságot.” Aztán itt van egy sereg hír­ben, cikkben, rendeletben a parasztpolitika, itt az összes jó, az összes rossz oldalával. Károlyiék földre­formtörvényét a proletárdikta­túra nem hajtotta végre. He­lyette a nagybirtokokon, de egyebütt is, szövetkezeteket szerettek volna alapítani. „A kis gazdák huzakodnak a ter­melőszövetkezeti termelés megszervezésétől. A nagykőrö­si szegény földművesség azon­ban egyhangúlag mondta ki a termelőszövetkezetek meg­szervezését” — írja a Nagykő­rösi Népújság. És ki tudhatta előre, hogy a parasztok egy része azt a könnyítést, hogy a föld után nem kell adózniuk, úgy értelmezte: akkor az a föld talán már nem is az övék? Ezért volt szükség a rendeletre, mely megtiltotta, hogy lábon vágják le a zöld búzát... Ugyanakkor a sajtó a legnagyobb türelemmel ér­vel a különösen a parasztok körében elterjedt, torz hiede­lemnek — a „nőközösség”, a vallás üldözése stb — ellen. Meglepő, mennyi minden kezdődött el e néhány hónap alatt gazdasági területen is. Csak néhány kiragadott példa: Gödöllő mellett baromfite­nyésztő, konyhakertészeti, mé­hészeti tanfolyamot szervez­nek, lányoknak. Az ellátás mellett még zsebpénzt is kap­tak. Hír: A Földművelésügyi Népbiztosság megkezdte a gyógynövények termesztését. Propagálták, segítették a se­lyemhernyótenyésztést ... Aztán itt vannak a nehéz helyzetben, szinte megható fe­lelősségérzetet, gyöngédséget, a részletekig kiterjedő gondos­kodást bizonyító szociális in­tézkedések. Összeírják az el­látatlan öregeket, rokkanta­kat, elhagyott gyerekeket. Nagykőrösön tervbeveszik kórház építését. A váci városi munkás- és katonatanács ha­tározata: 30—35 ágyas tüdőbe- tegkárházat állítanak fel. „Be­teg gyermekek részére orvosi rendeletre piskóta olcsón be­szerezhető —; írja a Váci Vö­rös Újság. Milyen ízes plebejus-hang­vétel, milyen új mérregetése a világnak: „A hivatalszolgák­nak eddig... különböző egyenruháknak csúfolt maska­rák viselését tették kötelező­vé. A székesfehérvári polgár- mester már ki is adott egy rendeletet, amelyben megszün­tette a hivatalszolgák és altisz­tek kötelező egyenruhaviselé­sét, mert ez lealázó”. Amikor azt látják, hogy az értelmisé­gi, meg gazdag iparos-, ke­reskedőcsaládok lányai nem járnak sehová, mert már nin­csenek zártkörű bálok: „Jöj­jön kisasszony elvtársnő mikö- zénk táncolni! Mi szeretettel fogadjuk, ha ledobja régi el­veit.” Más. „A napokban a munkanélküliek közmunkára rendeltettek ki, és ugyanak­kor követelték, hogy a kávé­házakban nagy számmal ülő dologtalanok is kivonuljanak végzésére”. összecsukódik a jegyzet­tömb, behajtódnak a régi új­ságpéldányok. Hát ilyen volt, hétköznapjaiban, a forrada­lom: nem illedelmes, némely dologban hibát vétő, de jót és nagyot akaró, évszázadokat késett igazságot-osztó. Padányi Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom