Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

rear MlCVtLl 1968. SZEPTEMBER 32., VASARXAP Folytatta tanácskozását a SZOT (Folytatás az 1. oldalról) gi és erkölcsi elismerésének néhány új vonásáról beszélt.. — Egyes vállalatok — foly­tatta — továbbra is ragasz­kodnak ahhoz, hogy csak a kiemelkedő ünnepnapokon ju­talmazzák dolgozóikat. Ez- ellen a szakszervezeteknek nincs kifogásuk, ha több évi szorgalmas munka elismeré­séről van szó. Általában azon­ban azt az alapelvet kell ér­vényesíteni, hogy a jutalom közvetlenül kövesse egy-egy feladat kiemelkedően jó el­végzését. Az elismerésnek így sokkal nagyobb az ösztönző hatása. Általános helyeslést vál­tott ki, hogy a „szocialis­ta cím” adományozásának joga a vállalatok hatás­körébe került. Ugyanak­kor igen sok helyről ké­rik, hogy a SZOT gondos­kodjék a szocialista bri­gádok kitüntetési rendsze­rének továbbfejlesztéséről. A „kiváló vállalat” címért folyó versennyel kapcsolatban a SZOT-titkár megjegyezte, hogy a kitüntetés odaítélése­kor ne csak a jövedelmezősé­get vegyék figyelembe. A gazdasági eredményeken kívül vizsgálni kell azt. is, hogy az adott vállalatnál milyen a munka szervezettsége, mit tettek a munkahelyek kultu­ráltságának, a munka bizton­ságának javításáért, hogyan alakult a szociális és kultu­rális ellátottság, mennyire biztosítják a dolgozók jogait. A továbbiakban az újító­mozgalom helyzetéről és néhány problémájáról szólt. Bejelentette, hogy a SZOT elnöksége a közel­jövőben tárgyalni fogja az év elején életbe lépett újí­tási rendelet végrehajtá­sának tapasztalatait. Ami a jogszabályokkal kap­csolatos jogos ellenvetéseket illeti, a szakszervezetek java­solják majd a kormánynak néhány rendelkezés megvál­toztatását. Harmadik napirendi pont­ként Blaha Béla, a SZOT el­nöke az előző ülésszak óta végzett munkáról számolt be. Ezzel véget ért a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának kétnapos ülése. Hallók vagy nagyothallók? Mérlegen az általános értékesítő és fogyasztási szövetkezetek Az idők szava: az új gazdasági mechanizmus. Akik meg­hallják, lendületes fejlődésnek indulnak, akik nem, ideig- óráig még elvegetálnak, aztán lassacskán elsorvadnak. Mostani vizsgálódásunk azt próbálja kideríteni, vajon a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei a hal­lók vagy a süketek közé tartoznak-e? A vállalt feladat telje­sítéséhez Kerecsényi Sándor, a Szövetkezetek Pest megyei Igazgatóságának műszaki és kereskedelemfejlesztési osztály- vezetője és Szorger Sándor, a helyettese, nyújt segítséget. Irányelvek Amihez kétség nem fér: pezsgőbbé vált az élet az év eleje óta a megye 40 szövet­kezetében. Az új gazdasági irányítás arra ösztökéli a ve­Az Omega és közönsége Msjmris Építőm unkás ok dolgoznak, hä nem is túl serényen, de elfogadható tempóban Duna­keszin, a járműjavítóban. A gyár maga is ad embereket az építkezéshez — igaz, kény­szerből, máskülönben nem lett volna semmi az építkezés­ből, — főként az alapozáshoz, a földmunkákhoz, s mellettük az építőipari vállalat dolgozói is tevékenykednek. A fölhú­zandó falak öltözőnek étte­remnek adnak majd védelmet. A járműjavító tizenhárommil- liö forintot költ az építkezés­re, nem kis összeget, de — amint az építkezést szemügy­re véve, a gyár főmérnöke mondja — nem tehet mást. i Fogni kell az embereket — így hangzik az érvelés lénye- I ge, s az benne az érdekes, hogy majd’ minden helyen i hasonló szavak hangzanak el napjainkban. i Fogni kell az embereket, csökKenteni a kilépők számát, megtartani a meglevő munka- , erőt, s ehhez sok mindenre j szükség van. A többi között a ’ jobb szociális ellátottságra, a kényelmesebb öltözőkre, für­dőkre — ahol nem öten-hatan szoronganak egyetlen zuhany alatt —, tágasabb ebédlőkre — ahol nem kell fél órákat vá­rakozni az ételre —, tisztább mellékhelyiségekre, s így to­vább. Az év első felében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, mintegy harminc százalékkal növekedett a mun­kahelyüket változtatók száma; elsősorban a nehéz fizikai munkát végző segédmunkások, s néhány keresett szakma dolgozói között volt érezhető a nagyobb mozgás. Fogni kell tehát az embereket — s ez helyes. Am van némi hozzá­tenni, toldanivaló. A jobb szo­ciális létesítmények, a kor­szerűbb berendezés, a tágas­ság, tisztaság nem ajándék a dolgozóknak, hanem — jogos juttatás! Sajnos, hoss2ú éveken át — s most nincs mód arra, hogy az okokat fölsoroljuk — igen kevés pénz jutott az ilyen, úgynevezett nem termelő beru­házásokra, s ez, valamint a le­hangoló örökség, amely az üzemek nyakába szakadt a múltból, együttesen odaveze­tett, hogy igen sok helyen emberhez méltatlan körülmé­nyek között fürödtek, öltöztek, étkeztek a dolgozók. Az elha­nyagoltság, a piszok, a zsúfolt­ság, a szekrények előtti vesze­kedések, a fürdőben kirobbant viták — legtöbbször a meleg­víz hiánya miatt — az étterem­ben való tolongás nem áll kü­lön a termeléstől, sőt, nagyon- is hat arra. Mégis, a kelleté­nél jóval kisebb figyelem ju­tott ezekre a feladatokra, s igen tanulságos átböngészni azokat a vaskos paksamétákat, melyek a vállalatok és a kü­lönböző szakszervezeti szerve­zetek közötti levélváltásokból, s jegyzőkönyvekből halmozód­tak föl. Most, a gazdasági re­form Kezdeti hatásaként,, ami­kor elsősorban nem adminiszt­ratív rendszabályok, hanem gazdasági ösztönzők hatnak e területen is, az örvendetes élénkülés jelei tapasztalhatók, Dunakeszin éppúgy, mint a megye jónéhány más üzemé­ben. Az, hogy nemcsak szavak­ban, hanem tényeken mérhe­tően is emelkedik a munkás­ellátás címszó alatt Összefog­lalt teendők becsülete, a gaz­dasági reformnak tudható be. Mert annak idején, a reform irányelveinek megismerésekor, sok szó esett az új mechaniz­mus közvetlen gazdasági ha­tásairól, s jóval kevesebb a közvetett kisugárzásról. Annál inkább önvendetes, hogy most, kilenc hónappal a reform be­vezetésének kezdete után már ilyen, közvetett jelekkel, s még inkább: eredményekkel talál­kozhatunk! M. O. Nemrég jártam a gyömrői kultúrházban. Fehér József, a ház megbízott igazgatója, töb­bek között a közönség érdek­lődésének hiányára is pa­naszkodott. És most alig tudom magam átverekedni a tömegen, mely mint egy áthatolhatatlan gyű­rű veszi körül a máskor nép- telen kultúrházat. Az igazgató: — Aggódom... Csak ezt az estét megússzák... Úgyis olyan rozzant a ház, még az hiányzik, hogy szétver­jék ... — Hányán férnek be? — Háromszázhuszan ...' — Hány jegyet adtak el? — Mindet. Sőt egy csomó állóhelyet is... Mindenesetre kértem a rendőrség segítsé­gét... A közönség (Péterffy István felvétele) Meglódul a várakozó tö­meg. — Jönnek! Az ott a Meki! Itt vannak az Qmegáék... / A kocsikból, a töméntelen sok elektromos cucc, gitár és dobszerelés közül hat hosszú hajú fiú kászálódik ki. Elöl Meki, tisztes nevén Kóbor János, az együttes szőke sztár­ja. Haja lágy hullámokban omlik vállára. Amerre megy, a lányok sikítanak és tegez­ve köszöntik. Benkő László, az együttes vezetője — kül­seje döbbenetesen hasonlít a középkori oltárképek Krisz­tus-ábrázolására — rövid uj­jú trikóban van, a trikón nagy betűkkel az együttes emblé­mája. (Ilyen trikót egyik vállalat több ezer példány­ban készített és mint hal­lom, egy szálig el is adott az Ómega-rajongóknak.) A fiúk egykedvűen tűrik az ovációt. Megszokták, úgy látszik kissé terhes is ne­kik. Egy kislány papírt tart Kóbor elé, aki szinte oda sem nézve vési rá a nevét: — Azt is írd oda, hogy. ;; Julinak, szeretettel... ban ülnek fiatalok, ök a he­lyi beat-együttes tagjai és mint ilyenek természetesen elsőbbségi jogban részesülnek. Az egyik zenész elhozta Ca- lipso magnóját, a színpad elé mikrofont állított, hogy az egész koncertet megörökít­se. Aztán kinyitják az ajtókat. Hej, ha ezt Várkonyi Zoltán látta volna, biztos velük ve­szi fel a dühödt török ro­hamot az egri vár ellen. Olyan gyorsan telt meg a terem, mint ahogy képzeletem sze­rint ki kellene ürülnie, ha tűzvész van... Gyömrői Halászkert. Elő­adás előtt itt vacsorázik az együttes. Amikor belépünk, a söntéspult mellett egy bor­ízű hang harsan. A hang gazdája éppenhogy megáll a lábán, arcán több napos bo­rosta, cipőjén több hetes sár: — Nézzétek a ronda huligá­nokat! A személyzet az ajtóhoz settenkedik. Ezt a csudát nem lehet kihagyni. A ze­nekar ■ is elhallgat, utána a zongorista és a dobos alig mer játszani. Hiába, itt a nagy konkurrencia. Velük va­csorázom. Zavart vagyok. Rö­vid hajammal, konfekcióöl­tözékemmel kirívok közü­lük. Többen meg is néznek, gondolom, azt próbálják el­találni, ki lehet ez az alak. A mellettem levő asztalnál egy farmeröltözékes rajongó kisüti: — Biztos a sofőr. Elmosolyodom. Az Ome­gáék sofőrjének is vállára göndörödik a haja, sej a ha­ja... Mire a függöny felmegy, a teremben már elviselhetetlen a hőség. Dobhártyát repesztő sikoly fogadja az együttest, pedig még nem csináltak sem­mit. Egyiken borjúszájú ümög, másikon modern gar­bó, harmadikon pitykés lajbi, a többieken a már említett Ómega-trikó. Nem un.Iu.mi- záltak, hacsak a hosszú haja­kat nem említem. Ma egy lány nem viselne ilyen hajat. Túl romantikus, korszerűtlen viselet lenne, a harmincas évek álmodozó házilányai hordták így fejdíszüket. — Tetszik ez a haj neked? — kérdezem az egyik tizen­éves fiút. — Igen. — Akkor miért nem viselsz ilyet? — Otthon sem engednék, meg a suliból is kizavarnának vele. Az egyik Omegás, arra a kérdésre, hogy miért visel ilyen hajat: — Kell! Mi a fiataloknak játszunk, ez az ő zenéjük, az ő ideáljukat kell megtestesí­teni. Egy lány, a helyi ifjúsági klubból: — Szeretné, ha a férjének vagy vőlegényének ilyen len­ne a haja? — Nem..: — Tetszik magának a ze­nészek haja? — Nagyon.:: Ki érti ezt? kor, ha a rádióm hangerősítő gombját én kezelem. Itt azon­ban az együttes technikusa szabja meg a hangerőt, ami jóval a zajártalom felső hatá­ra felett van. De ez úgy látszik hozzátar­tozik. Versenyben a közön­ség és a zenekar: ki győzi jobban hanggal. A zenekar nyer, hiába, az elektrotechni­kával nem versenyezhet a ha­gyományos technológiával működő teenagértorok. Egy kislány'felugrik á székr ről, leveti kardigánját és a feje felett lóbálni kezdi. Pél­dáját sokan követik, a fejek felett csattognak a ruhadara­bok. Hátul a kályha tetején áll egy fiú. Lezuhan, de még a szomszédja sem veszi észre. Baj nem történt, feltápászko- dik, de a kályha már foglalt. Egy fiú és lány kapaszkodik rajta egymásba. Az oldalajtókat kinyitották. Egyrészt, hogy a közönség né­mi levegőhöz jusson, másrészt mert kívülről be akarták tör­ni. A házat széles gyűrűben veszi körül a kintrekedtek tö­mege. A tárt ajtóknál állnak most és éppúgy üvöltenek, mintha fizettek volna. Az egyik szomszédos házból középkorú nő rohan az ajtó felé. Hálóingére csak egy für­dőköpenyt kapott fel. Az ajtó­nál áttöri a tömeget: — Mi ez az éktelen lárma? Itt dolgozó emberek laknak, akiknek kell az esti pihenés... — De hangja elvész, mint a madárdal az ágyútűzben. Vá­laszt nem kap, figyeli az ese­ményeket, aztán ottfelejti ma­gát és a hangverseny végén távozik. A teremben még üresek a székek. Csak az első két sor­A közönség egyre jobban betüzesedik. Segít ebben az is, hogy többen tele sörös­üvegeket hoztak be a terem­be. Közben cigarettáznak is, de sehol egy rendező, aki szót emelne ellene. Aggódom. Egyesek felugrálnak a szék­ről és az üres, vagy félig tele levő sörösüveggel hadonász­nak. A párás, nehéz levegőt a füst elviselhetetlenül súlyossá teszi. Nem akarok a hangver­senyről írni. Szeretem ezt a zenét, persze leginkább ak­Ha már riport, illenék a végére valami tanulságféle. Dehát számomra nincs. Elítél­ni nem tudom őket, volt ilyen máskor is. Én nem tudok már lelkesedni — (talán tőlem kér­dezte a fesztiválon Poór Péter: Miért nem tudsz te lelkesed­ni) — de ítéletem sincs. Laux József, az együttes dobosa azt mondta: — Elmúlik a rajongás. Hat éve játszunk. Akik az első években rajongtak értünk, ma már nem jönnek el a koncert­jeinkre. A közönségünk kinő minket. Két-három év — ed­dig kellünk nekik. Utána szét­szélednek, elmennek dolgozni és másért lelkesednek... Ez a beat-zenész sorsa ... Kiürült a terem. Néhány tö­rött szék és üveg maradt a helyszínen. Mire a zenészek­kel kiléptünk, üres és csendes volt a falu. Ősz Ferenc zetőségeket, hogy a megválto­zott körülmények között, a lakosság jobb ellátása érde­kében, a helyi adottságok fi­gyelembevételével, mindent elkövessenek. A megyei központtól kapott irányelvek szerint csak ott ér­demes a szövetkezeti ipart fejleszteni, ahol az növeli a helyi árualapot, bővebb vá­lasztékot biztosít, helyi nyers­anyagot dolgoz fel, s hozzá­járul a lakosság igényeinek kielégítéséhez. Végső soron te­hát a szövetkezetek úgyne­vezett ipari tevékenységének a hiánycikkek csökkentését és a választék gazdagítását kell szolgálnia. Sokirányú tevékenység A megyében például sok helyen nincs elég kútgyűrű, vízáteresztő cső, kerítésosz­lop, járda- és mozaiklap. Egyes szövetkezetek hát eze­ket gyártanak. Az állami ipar, illetve kereskedelem el­látja ugyan száraz tésztával, levestésztával az üzleteket. Egyes szövetkezetek több to­jásból, házilag készítenek szá­raz tésztát, így bővítik a vá­lasztékot. Tevékenységük egyébként igen sokirányú. Megyeszerte például 122 szikvízüzemet mű­ködtetnek, 39 szeszfőzdéjük van, melyekben bérfőzést is vállalnak, a cefre hasznosítá­sát ezáltal jelentősen elősegí­tik. A 18 daráló az állattakar­mányozás gondjainak enyhí­tését szolgálja. A sertéshizla­lás lehetővé teszi — bár ez a vállalkozás nem gazdaságos —, hogy a húsellátás megjaví­tásához hozzájáruljanak. Több szövetkezetnek van asztalos­részlege, konfekció- és gomb­üzeme, lakatos és építő válla­lata. A környékbeli lakosság látja hasznát valamennyinek. Sőt, ma már három építő­brigád is dolgozik a lakosság­nak. Új szolgáltatások A szolgáltató tevékenység úgyszintén fejlődésnek indult. Egyes boltok különböző cik­kek kölcsönzésével is foglal­koznak. Különösen jól műkö­dik a ceglédi kölcsönző bolt, amelynek vezetője a haszná­lat közben megrongálódott gépek kisebb hibáit maga javítja meg. De a nagykőrö­si és a váci szövetkezet köl­csönző boltja is sikeresen be­váltja a hozzá fűzött reménye­ket. Újonnan bevezetett szol­gáltatás a fűtőolaj és a gáz­palackok házhoz szállítása, az úgynevezett bolti szolgálta­tások közül pedig feltétlenül megemlítendő az üvegbevágás, a képkeretezés, a golyóstoll- töltés és a harisnya szem­Eelszedés. A gödöllői szövet­kezet csömöri elektromos részlege áttekercseléssel és háztartási gépek javításával foglalkozik. Az abonyi és a dunabogdányi most létesít egy-egy ugyanilyen részleget. Több szövetkezet rádió- és tv- javítással is megpróbálkozik, sok helyen tervezik az építő­anyag, tüzelő, valamint a na­gyobb értékű iparcikkek ház­hoz szállításának megszerve­zését. Mindezen túl sikerrel ke­csegtetnek a mezőgazdasági szövetkezetekkel és az állami vállalatokkal való közös vál­lalkozások. A tsz adja pél­dául a zöldárut, a szövetkezet pedig tartósítja azt; a duna­bogdányi szövetkezet a Pest- környéki TÜZÉP Vállalattól fát kap, amelyből ajtókat, ab­lakokat készít. Hiányzik a bátorság A szövetkezetek ipari tevé­kenységének termelési értéke az év első felében 35 millió forint volt, 19 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévi eredményt. Lelkende- zésre azonban semmi ok. Az adottságok, az igények és a lehetőségek sokkal nagyobbak, semhogy ezzel a többlettel bárki is elégedett lehetne. A MÉSZÖV sem tartja ki­elégítőnek a megye szövetke­zeteinek ipari és szolgáltatási tevékenységét. Sok vezetőből hiányzik még a bátorság, a kezdeményező készség, sokan még nem vették figyelembe, nem ismerték fel az új gazda­sági rendszerben előállott helyzetet. A váci szövetkezet betonáru üzeme például az előző években bármennyi pa­vilont, raktárt és szőlőtám- oszlopot gyártott, azt mind el tudta adni, az idén azonban már mások is készítenek ilyen cikkeket, s most körülbelül 100 panelraktár és 15 ezer támoszlop a nyakán maradt. Az év elején új, keresett ter­mékek gyártására kellett vol­na áttérniük. Ha például a Du­nakanyarnak közép blokk ele­mekből víkendházakat készí­tett volna, korlátlan mennyi­ségben árusíthatná azokat. Hasonlóképpen pórul járt a taksonyi szövetkezet is más termékkel. Egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy meg­szűnt a monopol helyzet. Az idők szavát tehát, erre most már elegendő bizonyíté­kunk van, általában meghal­lották a megye fogyasztási és értékesítő szövetkezetei, de, mint kiderült, nagyothallók is akadnak közöttük. Ezeknek hangosabban kell szólni, hogy — késve bár, de még nem teljesen elkésve — vég­re feleszméljenek! Polgár István GYÖKÉRTELEP A fővárosban a kiöregedő lt fák gyökerét a Kertészeti Vállalat rönktelepére szállít­ják. A rönkök nagy részét fel­darabolják tűzifának, más ré­széből szerszám és bútorfa ké szül, vagy a szobrászok kéz formálja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom