Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-21 / 222. szám
1968. SZEPTEMBER 21.. SZOMBAT n»i «IC») 3 SZOVJET VENDÉGEK HAZÁNKBAN A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkba érkezett a Szovjet— Magyar Baráti Társaság ukrán és belorusz tagozatának négytagú küldöttsége. Szentendrei napok Félidőben - szórakozás Gyorsan elszaladt az első hét. A szentendreiek elégedettek a rendezéssel. Mindenki megkapta azt, amit várt: tudományt, művészetet, szórakozást. Tegnap befejeződött a helytörténeti konferencia; az új és legújabb kori történelmi előadásokat összefoglaló és yita követte. A hét végén a szórakozás kapja az elsőbbséget, A vasárnap a fiataloké. Ifjúsági napot rendeznek. Az Ifjúsági Magazin munkatársaival és Komjáthy Györggyel találkozhatnak szintén a Barlang Színházban. Este a barokk zene kedvelői gyönyörködhetnek a Zeneművészeti Főiskola kamarazenekarának hangversenyében. Hungaropack 68 Nyolc vállalat 32 termékkel Az Anyagcsomagolási Intézet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával az idén is megrendezi a csomagolási versenyt. A Hungaropack 68-on nyolc Pest megyei Vállalat 32 termék csomagolásával vesz részt. A díjak odaítélésére október 19-én kerül sor. Nem sima, de egyenes A vállalati újítási szabályzat kidolgozásakor úgy érezték, hogy a kelleténél kisebb szerepet játszhat a gyáregység. Vitatkozni kezdtek, érveket, tényeket vonultatták föl, s végül is az ésszerűség győzött, a végleges szövegben már saját véleményüket láthatták, olvashatták. Ma, az év kilencedik hónapjában, a tények arról tanúskodnak: jó volt a vita, mert sikerült — minden gond ellenére is — egyenes úton menni tovább, ami az újítómozgalmat illeti. 1968. első felében a benyújtott újítási javaslatok műszaki színvonala, értéke nem csökkent a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáregységében. Tavaly: egymillió 1967-ben huszonkét újítást valósítottak meg a gyárban, s ezek közel egymillió forint megtakarítást tették lehetővé. A javaslatok nagyobb része ott adott megpldást, ahol arra a gyárnak is leginkább szüksége volt: a technológiák korszerűsítésénél, az anyagmegtakarítás lehetővé tételénél. Szili József, a D4KB traktorok háromcsapos agyánál hajtott végre konstrukciós változtatást. A meghajtó agy addig — drága — acélöntvény volt. Most kiöntik a házat, s a csapokat belesajtolják. Az eredmény: nagymérvű anyag- megtakarítás, s az öntödei kapacitás igénybevételének csökkentése. Ugyancsak anyagmegtakarítással jár a lendítőkerekek, illetve a D4KB fékdobok kokillás öntésének alkalmazása a korábbi, nagyobb ráhagyást kívánó homokfor- más öntés helyett. A kiragadott példák — a tényleges haszon mellett — olyan előnyöket is sejtetnek, melyek ugyancsak kívánatosak a gyárban éppúgy, mint Csökkent munkaképességűekkel — teljes értékű üzem Csökkent 1 munkaképességű dolgozókat akar foglalkoztatni leendő tésztaüzemében a Váci Sütőipari Vállalat. Nemrégiben vásároltak egy nagy kapacitású tésztakészítő gépet, amelyen óránként két-három mázsa tarhonyát, nagykockát, spagettit vagy éppen metéltet lehet gyártani. Az üzemet a Duna-parton akarják felállítani, egy régi, használaton kívüli öntöde épülete alkalmas is lenne erre a célra. Az üzem létesítésében kettős cél vezeti a váci sütőipart: egyrészt, hogy kereseti lehetőséget biztosítsanak olyanoknak is, akik egészségi állapotuk miatt nem teljes értékű munkaerők, másrészt, hogy ki tudják elégíteni a keresletet. A háziasszonyok ugyanis szívesen vásárolják a különféle, jó minőségű késztésztákat. Ezt bizonyította a legutóbb forgalomba hozott csuszatészta nagy sikere is. A vállalat Szentendrén hozott létre egy kis üzemet, ahol az asszonyok naponta másfél-két mázsát készítenek. A négytojásos, tépett tészta vetekszik az otthonival, el is fogy belőle minden mennyiség Szentendrén és Vácott. AZONNAL FELVESZÜNK KUBIKOSOKAT, KUBIKOS-BRIGÁDOKAT, BETONOZÓKAT, ÚTÉPÍTŐKET, CSATORNAÉPÍTŐKET, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Bérezés: teljesítménybér. Kiemelt munkahelyi pótlék. Napi háromszori étkezés. Szállás modern munkásszállóban. Szabad szombat. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: DUNAÚJVÁROS, KENYÉRGYÁR ÚT 1. SZÁM ALATT 26. sz. Állami Építőipari Vállalat A többség fizikai A fedezet megvan Jó volt a vita az egész iparban, nevezetesen a terméksúly csökkenését, a forgácsolási igények mérséklését — a méretpontosabb öntéssel — stb. Ilyen, közvetett tények is érvelnek, amellett, hogy érdemes-e, szükséges-e foglalkozni az újítómozgalom jelenlegi gondjaival, azaz — nyersen fogalmazva — megéri-e a befektetést a haszon? A gödöllői gyárban igennel felelnek erre, s azzal, hogy — amint ezt újítókkal beszélgetve többektől is hallani lehetett — az újítások egyszemélyi elbírálója, Székely László főmérnök igen gyorsan dönt — ami manapság ritkaság — s az indoklás meggyőző az újító számára. Tartalék: a fiatalok A gyári újítómozgalom érdekessége, hogy többségében fizikai munkások nyújtanak be javaslatokat, s még valami, ami elsősorban a jövőt tekintve ad okot a bizakodásra: mind nagyobb részt vállalnak az újítámunkából a fiatalok, s a nemrég megrendezett újítási verseny egyik eseménye volt a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának aktivitása. A fiatalok valóban jelentős tartalékai a mozgalomnak, lényegében ők biztosíthatják, hogy az évek óta tartó szerény, de töretlen vonalú fejlődés ne torpanjon meg. Van mire alapozni. 1968 első felében több, nagy reményekre jogosító újítás kísérleteit végezték el. Mészáros József és Nyizsnyánszky Tibor a D4KB fékpofáinak új konstrukcióját dolgozta ki; Szávai Tibor a bronzperselyek helyett zsugorbronzból készülteket produkált. Igaz, a gyárban kevesebb volt a kétkedés, mint másutt, az új újítási rendelettel kapcsolatban, s ez elsősorban annak tudható be, hogy az újítók többsége a harmadik részesedési kategóriába tartozik, s így az ismert pénzügyi — díjfizetési — problémák őket nem érintik. Az egyenes út mégsem'sima. Gond, hogy a kísérletre elfogadott újítások — járművekről lévén szó — csak fél év vagy ezer óra üzemidő után kerülhetnek végleges döntés alá. Gond az is — nem is kicsi —, hogy az új adózási rendszer nem egy esetben a népgazdaságnak szükséges és hasznos újítás bevezetését gátolja azzal, hogy — a gyárnak nem kifizetődő. (A zsugorbronz perselyek esetében például, a téma fontosságára való tekintettel, az újítási feladattervben tízszázalékos díjkulcsot állapítottak meg. Most viszont az a helyzet, hogy a díj több lenne, mint a gyárnál maradó haszon, mert a haszon többi része adóba megy ...) Kérdőjel: a kivitelezés Az animgi ösztönzéssel eddig tehát nincs baj a gyárban, a díj kulcs átlaga hat és fél százalék körül van. Az ilyen, adózási gondok azonban — ahogy az egyik újító megfogalmazta — megkeverik a kártyákat, s kérdés, megéri-e a népgazdaságnak. Mint ahogy kérdés az is, az eltörölt közreműködők helyett jobb-e Rendkívül előnyös OTP feltételekkel VÁSÁROLJON LEHEL HŰTŐGÉPET! Az 50, 125 és 150 literes Hűtőgép 20% előleggel, 12 HAVI RÉSZLETRE, a 175 literes hűtőgép 30% előleggel, 18 HAVI RÉSZLETRE KAPHATÓ túlórában fizetni azokat, akik az újítások kivitelezésében részt vesznek? Mert pillanatnyilag ez a kérdőjel a gyárban, a kivitelezés hogyanja. A kérdésekre természetesen egyszer meglesz a válasz — akár a rendelkezések kiegészítésével is —, de addig telik az idő — Gödöllőn éppúgy, mint minden üzemben — pénz. Ebben az esetben olyan pénz, ami nem kerül be a népgazdaság kasszájába. Holott — bekerülhetne. Mészáros Ottó A SZOBI BÖRZSÖNY MÚZEUMBAN. Foto: Gárdos. Ki a jó párttitkár? Aki nem próbálta, nem ,is hinné, milyen nehéz a párttitkár dolga egy olyan üzemben, amelynek nincs munkásmozgalmi múltja; ahol a dolgozók jó része tegnap még földműves volt, s ma is kétlaki, s amelyet 15 esztendős fennállása alatt négyszer szerveztek át! Mindezt nem én mondom, hanem a Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárának igazgatója, amikor az üzem fiatal párttitkáráról beszélgetünk. A titkárral csak később, Pécelen találkozom: szeptember 9-én „vonult be” öthónapos pártiskolára. Ebben a gyárban — sajnos —, „divat” volt funkciót „szerezni”, lakás, béremelés és egyéb anyagi előnyök reményében. S mert divat volt, a dolgozók közül néhányan még ma sem hiszik, hogy az a világ elmúlt. Meg is jegyezték páran, amikor Tóth János beköltözött új lakásába: „No, már ez is megkapta a fekbért!” Ami az ő nyelvükön azt jelenti, hogy Tóth János párttitkár „lejéküdt” a gazdasági vezetőknek, s cserébe lakást kapott. Nos, nézzünk utána egy kicsit a dolognak. Mit jelent tulajdonképpen „lefeküdni?" Elvtelenül bólogatni minden rossz intézkedésre, a dolgozókra káros, a népgazdaság érdekeit és törvényeinket sértő „ügyeskedésre”, amit a gazdasági vezető elkövet; szolgalelkűen helyeselni akkor is, ha a párttitkárt és az igazgatót irdatlan szakadék választja el — világnézetben, az életről, a munkáról, erkölcsi kérdésekről vallott felfogásban — egymástól. Igenám, de mi van akkor, ha az üzemi párttitkár ugyanazokat az ideológiai eszméket, életei veket vallja, mint a munkásból lett igazgató, aki nemcsak ugyanannak a pártnak a tagja, de „mellesleg” a járási pártbizottságnak is? Mi van akkor, ha az igazgató nem követ el törvénysértéseket, ha intézkedései összhangban vannak pártunk politikájával? Mi van akkor, ha az igazgató ugyanazt akarja, amit a párttitkár, nevezetesen, hogy a pártszervezet legyen a gyár termelőmunkájának, politikai életének motorja? Hogy mi van akkor? Egyetértés, jó munkakapcsolat, harmonikus együttműködés a gazdasági- és pártvezetés között. Ez van a porkohászati gyárban is, hét-nyolc hónapja. Pedig — előbb kellett volna! Ennyit a „lefekvésről”. S most néhány szót a lakásról. Tény, hogy Tóth János párttitkár, az esztergakésmű- hely művezetője, ez év áprilisában új lakásba költözött: a Mechanikai Művek lakótelepén vásárolt szövetkezeti szoba-komfortba. Az egész „mindössze” tíz évi várakozásba — és 113 ezer forintjába került. Harmincháromezret felesége édesanyja kuporga- tott össze a pátyi Petőfi Tsz- ben kapott keresetéből, a többit havi 400 forintjával törleszti Tóth János, majd’ nyugdíjas koráig. Ennyit a lakásról. Az iskolán éppen ebédszünet van. A folyosó végébe húzódva beszélgetünk Tóth Jánossal, életéről, munkájáról. — Apám két és fél holdas kisparaszt volt, hat gyerekkel. A felszabadulás előtt azért volt rossz sorunk, mert szegények voltunk. Később, amikor előtte is megnyílt az emberibb élethez vezető út — elzüllött. Anyám nem is bírta sokáig: szívbaj vitte el, 1951-ben. Apám ez idő tájt lépett be a termelőszövetkezetbe, de rövidesen otthagyta. Alkalmi munkákat vállalt, s amit keresett, elitta. Ketten voltunk még otthon az öcsémmel. Akkor végeztem az általános iskolát. Apámtól annyi pénzt láttunk, amennyit a zsebében találtunk, ha részeg volt... Az általános iskola után Pestre került, gépipari technikumba. Diákotthonban lakott — így látta jobbnak az iskola DISZ-bizottsága... ötvennégyben végzett, s a Va- cuumtechnikai Gépgyárban lett beosztott termelésirányító. Ám a diákotthoni nyugodt életnek végeszakadt. Nem volt más választása — visszament a szülői házba. Nyolcszázötven forintos keresetéből tartotta el öccsét, magát — és apját. — Két évet szolgáltam h határőrségnél, ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Leszerelésem után, 1959-ben összeházasodtunk. Az öcsém közben vájár lett, helyette az anyósom költözött hozzánk Pátyra. Négyen — egy szoba-konyhában — tíz évig. A gyárban megbecsülték a fiatal technikust. Alighogy leszerelt, csoportvezetővé léptették elő, megválasztották a csúcs KISZ-szervezet titkárának, s felvették a párt tagjai sorába. Azt hitte, most már minden rendbe jön... — Engem a KISZ-munka lekötött, későn jártam haza, az apám meg bántalmazta a feleségemet. Egy év után felmentésemet kértem a titkári teendők alól, hogy többet lehessek otthon. A gyárban megértették, de lakást adni nem tudtak. Aztán elküldték az egyéves marxista—leninista esti középiskolára. Amikor elvégeztem — eljöttem a gyárból. Ne tartson hálátlannak: a körülmények kényszerítettek rá. Pátyról nagyon sok időmbe tellett bejárni Rákospalotára; a feleségem betegeskedett, közelebb akartam kerülni az otthonunkhoz. így kerültem 1964- ben — áthelyezéssel — a Budaörsi Porkohászati Gyárba, technológusnak. 1966 elején kooptálták az I- es alapszervezet vezetőségébe. Októberben megszűntek az alapszervezetek s a csúcsvezetőség ; egyetlen pártszervezet alakult, amelynek őt választották titkárává. Harmincéves volt. — Az első évről sok jót nem mondhatok — kezdi őszintén. — Nem voltak tapasztalataim a pártmunkában, hiányzott az élet- és emberismeretem is. Nem sikerült megtalálnunk a közös nyelvet a gazdasági vezetőkkel, s ők inkább a szak- szervezetre támaszkodtak, mint a pártra. Ma már időszerűtlen volna kutatni, ki volt a hibás ebben. Az utóbbi nyx>lc hónapban sokat javult a gazdasági- és a pártvezetőség kapcsolata. Az előbbiek jobban bíznak a fiatal titkárban, a pártvezetőség viszont kivetette magából azokat, akikkel szemben megalapozottak voltak a gyárvezetők kifogásai. Az év eleje óta nagyot fejlődött a pártszervezet termelésellenörző munkája is. Egyre inkább olyan kérdéseket tűznek a pártvezetőségi ülés napirendjére, amelyek a legidőszerűbbek, a legjobban befolyásolják a termelőmunkát, s nem egyszer éppen a pártvezetőség kezdeményezésére nyernek — megfelelő gazdasági intézkedések révén — megoldást. Tóth János tavaly májusban lett az esztergakés-műhely művezetője. Munkatársaival — úgy érzi — jó a kapcsolata, ezt támasztják alá a műhely gazdasági eredményei is. — A késüzem éveken át a gyár gyenge pontja volt. Ebben közrejátszott egy hibás, ráerőszakolt technológia is. Mielőtt idekerültem, a műhely már túljutott a mélyponton, kezdett kilábalni a bajokból. Ezeket a kezdeti sikereket igyekeztünk — a többesszámon a műhely egész kollektíváját értem! — új munkaszervezéssel, gyártásfejlesztéssel, az üzemviteli ügyrend és a munkafegyelem következetes betartásával tovább fokozni. Főmérnökünk éppen egy jó hónapja nyilatkozott elismerően műhelyünk munkájáról. A Porkohászati Gyárban néhányan azt tartják, hogy „az a jó párttitkár, aki ráborítja az asztalt az igazgatóra!” Nem tudom, milyen negatív tapasztalatok szülték, az előző vezetők idején ezt a szállóigét, de egyet biztosan tudok: Tóth János, ha a kommunisták újból megtisztelik bizalmukkal, sosem fog asztalt borogatni. Eddig sem tette, s még kevésbé teszi majd az öthónapos pártiskola után, ahol éppen abból kap leckét, amiben még fejlődnie kell: a pártmunka új stílusából, a bírálathoz való kommunista viszonyból, s az emberekkel bánni tudásból. Nyíri Éva
