Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
4 KST MEGYEI ’zMírltm 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA Speciális írás Ha én ezt egyszer megszámolnám, hogy hány értekezleten, ankéton, megbeszélésen, vitán, gyűlésen, előadáson, találkozón veszek részt évente! De elég ott lenni, nem hogy nyilvántartani! Valami azért van bennük, ami közös. Tízből nyolc helyen elmondják, hogy: az ő járásuk, városuk, községük, gazdaságuk, termelőszövetkezetük, hivataluk, osztályuk, csoportjuk, egyesületük, tömörülésük — kinek mi tetszik — speciális hely, speciális feladatokkal, azért speciális elbírálást igényel. Istenkém! Mennyi boldog, különleges ember! Mitől mégis, hogy a kívülállónak más emlék nem marad mondanivalójukról, mint: út, kút, villany, járda, költségvetés, háztáji, zártkert, belsőség, hozzájárulás, társadalmi munka, brigád, mechanizmus, műhely, tisztelt elvtársak, tudat és Nyugat. Ez kérem a mi megyénkben a speciális helyzet. , k. m. NAGYKOROS Új városrész Fiatal házasok, sok gyerek — Gyermekrajz-kiállítás nyílt vasárnap az aszódi Petőfi Múzeumban. — A közeljövőben megnyílik a zuglói sanzonklub (Bp. XIV., Thököly út 73.). Lassan-lassan kialakul és megkapja karakterét Nagykőrös új városrésze, a tormási lakótelep, amely a konzervgyár és a ládagyár szomszédságában terül el hatvanhét kataszteri hold homokon. Szép sorjában kialakulnak rajta az utcák, egyiknek-másiknak már neve is van. Eddig közel ltárosaasziíz lakás épült fel az új telepen, az OTP is épített néhány több szintes társasházat. A telep lakóinak száma — amint Szűcs Zoltán, a városi tanács vb-elnöke mondja — már megközelíti a másfél ezret. Hozzáteszi azt is, hogy a város eddig kereken tizenkétmillió forintot költött az új lakótelep vízmüvére, területének parcellázására, útjaira, Piszkos Alfréd az Egyetemi Színpadon — Uram, a késemért jöttem, — Hol hagyta? — Valami matrózban. Klasszikus idézettel kezdődik a budapesti Egyetemi Színpad műsora, melyet október 5-én mutatnak be. A szerző: Rejtő Jenő (P. Howard). A beatzenés komédia címe: Piszkos Fred málnaSZÖRT iszik és kavarja Fülig Jimmy őszinte sajnálatára. Megelevenednek a leghíresebb Rejtő-figurák; színpadra lép Wágner úr, a Hallgatag vagy 8 emeletes Drugics, Pofa Jenő és természetesen a címadók: Piszkos Fred, a kétes tisztaságú kapitány és Fülig Jimmy, a nagy rivális. A zeneszerzők között megtaláljuk Dobos Attilát, a Metró, az Omega és az Echo együttes komponistáit. Mizsikájukat a Rangers zenekar tolmácsolja. A könyvhősök szövegeit P. Howard után Katona Imre és Vágó Péter írta. A műsor díszleteit Stuiber Zsuzsa tervezte. Ren- Kertész László, a jelmezeket dező: Fodor Tamás. KECSKEMET A fogatok ügyességi hajtóversenyét a gödöllőiek nyerték váradi Állami Gazdaság hajtója nyerte szürke lipicai kancafogatával. A második helyre a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság négyes fogata került. Az ugróderby győztese Naory Endre, a debreceni lovasiskola versenyzője lett Füles nevű lovával.. A fogatok ügyességi hajtóversenyén a lovasiskolák közül a gödöllőiek szerepeltek legjobban. Véget ért a kecskeméti lovasnapok háromnapos színes programja. A hagyományos találkozón a lótenyésztő állami gazdaságok és tsz-ek négyes és ötös fogatai, továbbá 13 lovasiskola és számos lovassportkor tagjai vetélkedtek a helyezésekért. Vasárnap rendezték a magyar fogatderbyt, amelyet a már külföldön is sok sikert elért Abonyi Imre, a SzilvásSegédgépkocsivezetőket gyakorlat nélkül, budapesti telephelyre felveszünk. Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. Ugyanitt gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk, Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre. Vidékieknek munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. SZ. SZÁLLÍTÁSI ÜZEMEGYSÉG (1. ÉPFU) Budapest XIII., Rozsnyói u. 6. Forgalmi osztály. járdáira, az eladott parcellákért viszont alig két és fél millió forint folyt be. — A tennivaló Tormáson azért még igen sok. Kocsiutak, járdák kellenének. Most a lakótelep szolgáltató házának építését kezdtük meg. Mivel a lakók túlnyomó része fiatal házas, és örvendetesen sok a gyerek, előbb-utóbb óvodát is kell építenünk. Kellene persze iskola is, idővel bizonyosan azt is megkapják. Amire azonban a legnagyobb és a legsürgősebb szükség lenne — folytatta a tanácselnök — az az új városrész lakóinak nagyobb megértése és fokozottabb segítőkészsége. Arról van szó — és erről a helyszínen magunk is meggyőződhettünk — hogy a szép, takaros házak tulajdonosai egyelőre nem sokat törődnek a házuk közvetlen környékével. Sok helyen földult, hepehupás a talaj, imitt-amott téglatörmelék borítja. Az esztétikai hatást nagyon lefokozza az is, hogy egyesek minden hatósági engedély nélkül idétlen kalibákat állítanak föl telkükön. Panaszuk, mégpedig jogosnak látszó panaszuk azért a telepieknek is van. — Már két éve elkészült a vízmű — mutat a közelben álló hidroglóbusra a telep egyik lakónője —, de a házak bekötése egyre késik, pedig nem kellene más, csak a Ceglédi Csatorna- és Vízművek engedélye. Hónapokkal ezelőtt folyamodtunk az engedélyért, hogy a jelentéktelen munkát egy helyi szerelővel elvégeztethessük, annak idején igen rövid határidőre meg is ígérték, de többszöri sürgetésünk ellenére a mai napig sem kaptuk meg. Csépő József kétgyerekes konzervgyári munkás szép, háromszobás, fürdőszobás új lakóháza a Béke utca 20. szám alatti 178 négyszögöles telken már a befejezéshez közeledik. — Nyolcezer forint volt a telek — mondja —, két évvel ezelőtt kezdtük meg az építését, ha jól számoltunk, száznegyvenezer forintba fog kerülni. Az OTP-től negyvenötezer forint kölcsönt kaptunk rá, tizenhét év alatt kell visszafizetnünk. A parkosításba, a járdaépítésbe szíves-örömest belesegítenék magam is társadalmi munkával, csak a városi mérnök tűzné ki végre a járdavonalakat. Hiba volt, hogy a területet nem rendezték, nem planírozták az építkezések megindulása előtt. A kisebbik, öklömnyi legényke, buzgón segít az apjának. Játéklapátjával szorgalmasan rakja a homokot egy félrebillent talicskába. — A segédmunkásom — büszkélkedik az apja. (magyar) Lengyel tájakon A kék Balti Folyóiratszemle Három érdekes Pest megyei vonatkozású cikket közölt a Területi Statisztika, a KSH folyóiratának ez évi 4. száma. Dr. Sümeghy Mihály A magyarországi középvárosok belső funkcionális tagozódása című tanulmányában Gödöllőt, Vácot, Nagykőröst és Ceglédet a középvárosok közé sorolja. A középvárosok vonzását elemezve közli, hogy 1960-hoz viszonyítva 1965-ben Gödöllő lakossága 3031, Vácé 3589 fővel emelkedett, Nagykőrösé 112, Ceglédé 897 fővel csökkent. Nagykőrösre egyébként 39, Vácra 173, Ceglédre pedig 61 településről jártak dolgozni, Cégiedén 1966. január 1-én az ösz- szes keresők 93 százaléka a nem termelő ágazatokban, tehát a közlekedésben, a kereskedelemben, a szolgáltatásban és a közszolgálatban dolgozott. A tanácsok 1967. évi tevékenységéről készült elemzésből a következő megyei érdekességeket tudtuk meg: A tanács bevételi forrása alig több mint a fele volt az országos átlagnak, a költségvetési szervek kiadásainak egy lakosra jutó ösz- szege pedig csak 1003 forint volt, kevesebb, mint a megyék többségében csak a szociális és az egészségügyi, valamint a kulturális ágazatból egy lakosra jutó összeg. A Pest megyei Tanács beruházásainak kereken 40 százalékát fedezte saját forrásból. Ami a tanácsi egészség- ügyi hálózat munkáját illeti, kiemelkedően magas volt a szakorvosi ellátásban az egy gyógykezelésre jutó idő (9,2— 9,7 perc). A megyében 10 ezer lakosra kevesebb ágy jut, mint országosan, így kórházi zsúfoltság tapasztalható. Az iskolai osztályoknak körülbelül egyharmada nem rendelkezett saját osztályteremmel. Számottevően — 10—15 százalékkal emelkedett a szolgáltató-javító felvevőhelyek száma, ennek ellenére a teljesítményérték 4 százalékkal csökkent. Losonci Károly A népesség mozgásának okai című tanulmányából kitűnik, hogy Pest megyében a második ötéves terv időszakában 21900 fővel emelkedett a nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók száma. Az üzembe helyezett beruházások értéke 1956—65 - között éves átlagban, folyó áron, 1000 lakosra számítva 1,6 millió forint volt. A megye átlagos lakásépítési üteme jobb az országos átlagnál. 1956—65 között évente átlag 4864 lakás épült 1000 lakosra számítva pedig 5,73. Ha a megyéket az ipari állóeszközök értéke, az üzembe helyezett gépi beruházások, a lakásépítés, valamint az állami jellegű vándorlás és ingázás alapján rendszerezzük, akkor Pest a IV. kategóriába kerül Heves, Somogy, Csongr-d és Vas megyékkel együtt. A magyar turisták gyakrabban ruccannak le az Adriához, mint fel a Balti-tengerhez, ez utóbbi ugyanis, közhiedelem szerint, szürke és hideg. Az ellenkezőjéről már a hármas város mentén is meggyőződhettünk, de az igazi bizonyítékot számunkra is Hell-félsziget szolgáltatta. Hajóval 30 kilométer az út Sopotból a félsziget csúcsára, a hangulatos Hell halászfaluba. Fenyvesek szegélyezte öblöcskék, kempingek, apró falvak követik innen egymást végig a félszigeten, amely néhol egy kilométerre is elkeskenyedik, s egyik oldalán a csendesebb gdanski öblöt, másikon a haragosabb nyílt tengert látni. S a napsütésben gyönyörű mélykék színben játszott a víz, tetejére fehér fodrokat vert a szél. Nem hideg, inkább kellemesen hűs a Balti, nem marad le az Adriától. Ezer tó országa így nevezik a mazuri tóvidéket, a hármas várostól több mint 200, Varsótól 150 kilométerre levő hatalmas területet, ahol kétezer-ötszáznál is több kisebb-nagyobb tó húzódik meg örök kísérőnk, a végtelen fenyveserdők között. E vidék különleges szépségét a kanadai tóvilágéhoz hasonlítják. A tavakat — némelyik 50—80 méter mély — szűk kanálék kötik össze, s az üdülőtelepek között sétahajók közlekednek. Orgona virágzás Beálljak? Ne álljak? — meditáltam magamban — már mint a hosszan kígyózó sorba a Filmmúzeum előtt. Régi filmet pergetnek. Orgonavirágzás. A mindenségit — gondoltam —, ha az Öra és Ékszer előtt nehéz ezüstökkel megrakodva kibírják a sorállást, akkor én csak nem csinálok problémát, egy ilyen film megéri az álldogá- lást. Még gondolni is gyönyör volt arra, hogy a legszebb filmszerelme spárt, Jeanette Mac Donaldot és Eddy Nelsont viszontláthatom és hallhatom. Végre jegyhez jutottam. Örömöm határtalan volt. Mindaddig, míg az előttem levő két helyre be nem toppant egy gó- liát fiatalember szíve választottjával, aki válogatott kézilabdázó is lehetett volna méretei után ítélve. No és persze leültek. Ettől a perctől kezdve átkoztam „szép, sudár” növésemet. (Tűsarokban vagyok 152). Egy milliméter rés nem volt köztük. Egy testiélekké váltak, a csók csókra hullt ajkaikról. A női szolidaritás jegyében megpöccintettem a nő vállát: — Aranyoskám, hagyják abba a „smárolást”, nem látok semmit — mondtam könyörgő suttogással. A „smárolással” imponálni akartam, hogy „tinézser” kultúrámat talán méltányolják. Hátrafordult. Nem nagyon nyerhettem meg tetszését, mert válasz helyett most már valósággal demonstráló csókviharba kezdtek. A reményt nem adtam fel. Újabb vállver égetéssel próbálkoztam, szememben egy vágóhídra induló borjú nedves tekintetével. Eredmény semmi. IIA csend, a háborítatlan természet világa ez. Gizyckóból Rucianéba 17 tavon át, újra és újra áthatolhatatlan feny- vesdzsungelek, parányi szigetek mellett siklott hajónk, melyhez mindenütt sirályok szegődtek útitársul. Zsilippel emelték fel egyszer a sétahajót egy magasabban fekvő tóba, ahol kilométer hosszúságú „vízi jármüvei” találkoztunk: összekapcsolt óriás fatörzseket úsztattak a vízen, s rajtuk tu- tajosok birkóztak a sodrással. És a sok kis Balaton és Velencei-tó partjain, erdőkben, ligetekben megbújó motelek, kempingek adnak romantikus környezetű szállást a kirándulást, fürdést, horgászást kedvelő turistáknak. — Szeretnénk, hogy ameny- nyire mi lengyelek ismerjük és szeretjük a Balatont, olyany- nyira ismerjék és kedveljék meg a mi tengerünket s a mazuri tájat a magyar turisták — mondta utunk végén lengyel- országi kalauzunk, Alfred Wyrzykowsky. — S Zakopanétól, Krakkótól bátrabban merészkedjenek „feljebb” egy kis felfedező útra. Megéri, higy- gyék el. Mi, akik ott jártunk, bizonyítjuk. Szitnyai Jenő letve annyi változás, hogy hátra sem nézett. Még szerencse, hogy nálam volt két könyvtári könyvem. Ezt ügyesen magam alá helyeztem. Az ülés kényelmetlennek bizonyult rajta, egyik le is esett, keresgélni kezdtem, mire egy hátam mögötti mozirajongó öregúr megszólalt: — Hagyja abba a ficánkolást, ha idegbajos, menjen a Hárshegyre! Ezek után úgy összehúztam magam, hogy még liliputi országban is megálltam volna a helyemet. S hiába bőgött a Metro-Goldwyn oroszlánja, hiába virágzott az orgona, hiába minden ... A filmből semmit nem láttam. De a ma már klasszikusnak mondható szép dallamok álomba ringattak, s azt álmodtam, hogy óriásországban járok, s mindenkitől — még az óriások királyától is nagyobbra nőttem ... S átláttam a góliát feje fölött. H. E. j Szüreti napok Szekszárdon A híres szekszárdi vörös termőhona, Szekszárd városa szeptember 28-án és 29-én szüreti napokat rendez. Ez alkalommal számos országos tanácskozás és kiállítás színhelye lesz a fennállása 900-ik évfordulójának megünneplésére készülő város. A megyei tanácsházán 28-án kora reggel a népművészeti és iparművészeti szakreferensek, a városi tanács klubtermében pedig a fotóművészek tartanak országos tanácskozást. Szüreti fényképekből országos fotókiállítás nyílik, valamint bemutatják a szekszárdi borvidék történeti és tárgyi emlékeit is. Lesz továbbá jubileumi nép- és ipar- művészeti kiállítás is, továbbá bordalest, és autósok szüreti bálja. A 29-i program fénypontjának az I. szekszárdi néptáncfesztivál ígérkezik, amelyen öt megye csoportjai vetélkednek. Nem marad el a szüreti felvonulás sem, este pedig nagy szüreti bál zárja be a szüreti napok ünnepségeit. »1 Áramütés a hajún A tahitótfalui hajóállomás mellett álló Tanya nevű hajón áramütés érte Zsíros János 19 éves hajókormányost. Szerencsére csak köny- nyebb sérülést szenvedett. Az eddigi^ vizsgálat szerint az állomásról a hajóra egy ideiglenesen felszerelt gumi kábelen vezették az áramot, s rossz volt a szigetelés.
