Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

rt&i •fEcre« siMMm 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA 50 éves a Vörös Zászló Head Ctven évvel ezelőtt létesí­tették a Vörös Zászló Ren­det, az első szovjet kitünte­tést, amellyel katonai hős­tetteket jutalmaztak. Elsőnek Blücher tábornok, a Vörös Hadsereg dél-urali egységei­nek legendás parancsnoka kapta meg a kitüntetést. A polgárháború éveiben több mint 200 internacionalistát tüntettek ki az érdemrend­del, köztük Zalka Mátét és Gavró Lajost. A második vi­lágháború alatt több mint 200 000 hős katona kapta meg a Vörös Zászló Rendet. Ut- „a világ tetején" Indiai mérnökök és munká­sok a Himalája kasmíri részén befejezték a „világ legmaga­sabban húzódó útjának” épí­tését. A 190 kilométer hosszú­ságú út egy 5360 méter magas hegyrészen vonul, 4270 méter magasságban. BRÜSSZEL Titkos megbeszélések Az utóbbi napokban Brüsz- szelben csaknem szünet nél­kül folytatják titkos megbe­széléseiket a NATO vezető szervei. Jelentések szerint , e tárgyalásokon lényegében ar­ról van szó, hogy összehívják novemberre a NATO-tanács rendkívüli ülésszakát, ame­lyen megvitatnák a NATO ka­tonai erejének további növe­lését. Tizenötnapi szünet után Amerikai felderítő repülőgépek ff ami körn fékén Vietnami szabadságharcosok megfigyelöállásban. Dél-Vietnamiban hétfőn a harci cselekmények tovább folytatódtak. A leghevesebb összecsapásra a kambodzsai határnál, Saigontól 64 kilo­méternyire északnyugatra ke­rült sor. Ahol a hazafias erők automatafegyverekkel és grá­nátokkal támadták az ame­rikaiak egy páncélos konvo­ját. A megtámadott ameri­kai egység támogatására he­likopterek is közbeléptek. A Mekong deltájában folyó harcokkal kapcsolatban az AFP idézi a dél-vietnami kormányhadsereg egy jelenté­sét. A jelentés szerint a felszabadító hadsereg Ki lesz Salazar utóda? Az Associated Press hírügy­nökség lisszaboni jelentései arról tudósítanak, hogy Sala­zar portugál miniszterelnök állapota ismét válságosra for­dult, sőt bizonyos kórházi ér­tesülések szerint „reményte- len”-nek mondható. FELVESZÜNK személyi- és teherportást 12 óra szolgálat, 24 óra szabad idő. Fizetés: kollektív szerződés szerint. HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA, Vác, Zrínyi u. 17. Az AFP lisszaboni hivata­los jelentésekre hivatkozva úgy tudja, hogy Salazar állapotában to­vábbi romlás nem mutat­kozott. A hírügynökség közli, hogy összehívták Portugália legfőbb tanácskozó szervét, az állam­tanácsot. Ennek a tíztagú szerv­nek kell majd tanácsot adnia Americo Thomaz portugál ál­lamelnök számára Salazar esetleges utódjá­nak kinevezésében. Lisszaboni körök szerint az utódlásra legesélyesebb jelölt a 62 éves Marcelo Caetano professzor volna, aki jelenleg az államtanács egyik tagja. Külüntogcs OTP hitelakció! Televízió vásárlásnál CSAK 10% ELŐLEGET KELL FIZETNIE! CSAK RÖVIDEN... 1970 JANUÁRJÁBAN nép- számlálást tartanak a Szovjet­unióban. BEFEJEZTE romániai láto­gatását Harmel belga külügy­miniszter. EDINBURGHBAN meg­kezdődött a brit liberális párt kongresszusa. JULIANNA holland király­nő trónbeszédével megnyitot­ta a holland parlament őszi ülésszakát. HARMINC INDIAI ZA­RÁNDOK vesztette életét földcsuszamlás következtében a Himalája előhegységeinél fekvő Rudraprayag városánál. BOSTONBAN meghalt Pe­ter Hoffman 6 éves kisfiú, aki vasárnap kapta meg egy bal­eset következtében elhunyt kétéves kislány máját. AZ ARAB SZOCIALISTA UNIÓ országos kongresszusa Kairóban folytatta munkáját. A pápuák letették a fegyvert Nyugat-Iriánban megadta magát kétezer lázadó törzsi harcos. A lázadásnak állí­tólag az volt a célja, hogy egyes törzsek elszakadjanak Indonéziától és független pá­pua. szervezetbe egyesüljenek. most arra törekszik, hogy a deltavidéket gazdasá­gilag és katonailag el­vágja az ország többi részétől. A hazafias erők minden erő­feszítésüket a 4. számú or­szágúira összpontosítják, a főváros nyersanyag- és élel­miszer-ellátásának fő útvo­nalára. Ezen az útvonalon zajlott le a napokban Sai­gontól körülbelül 70 kilo­méternyire délnyugatra az a csata, amelyben a felszaba­dító hadsereg két zászló- alja vett részt. Saigoni katonai forrás kedd délelőtti közlése szerint a fegyvermentes övezettől délre a hazafias erők 10 órás har­cot vívtak az amerikai lövé­szek Da Ndngtól 16 kilo­méternyire délre fekvő tá­borának védőivel. A táma­dást a tábor ellen erőteljes aknatűzzel kezdték meg a szabadságharcosok még hétfő éjjel, az amerikai katonák helikopterek támogatásával vi­szonozták a tüzet. Hírügy­nökségi jelentések szerint az amerikaiak 47 halottat és 206 sebesültet vesztettek, a hazafiak vesztesége 27 ha­lott volt Amerikai B—52-es óriás bombázók, helikopterek és vadászbombázók — — mint Saigonban közöl­ték — a hétfői nap fo­lyamán 1658 bevetésben támadták Észak- és Dél- Vietnam területeit. Ebből Észak-Vietnamra 129 bevetés esett. A rossz időjá­rás okozta 15 napi szünet után az amerikai légierő folytatta felderítő repüléseit Hanoi környékén. Az óceán felszínén AZ ÉSZAKI-SARKON ÁT Alaszkából a Spitzbergákra Egy négy főből álló brit ex­pedíció megkísérli, hogy a tör­ténelemben először — a sarki óceán felszínén keljen át az Északi-sarkon. Az expedíció Alaszkából indult februárban és 16 hónap leforgása alatt akar eljutni a Spitzbergákra. Londonban bíznak az expedí­ció sikerében, annak ellenére, hogy az expedíció egyik tagjá­nak balesete miatt jelenleg az utat meg kellett szakítani. Zavaró adások Korunkban a rádió nemcsak a szórakoztatásnak, de a pro­pagandának is egyik legionto- sabb eszközévé vált. segítsé­gével egy ország állami rend­jét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szolgálni lehet — az ország ellenségei, a kor­mány ellenfelei a hatalom meggyöngítésére, meginga­tására is felhasználhatják. Nem hiányoznak a példák. Arra, hogy miként válik hatal­mi eszközzé, döntő politikai fegyverré a rádió, Franciaor­szágban láthattunk példát. Amikor 1960 januárjában, majd 1961 áprilisában De Gaulle tá­bornok ellen Algírban előbb az ultrakoloniaiisták, a gyarmato­sítás szélsőséges hívei, majd a szélsőjobboldali katonatisztek kíséreltek meg puccsot, mind­két alkalommal az fordította meg a helyzetet a köztársasági elnök és az általa képviselt állami rend javára, hogy az Algériában állomásozó francia „Júskatonáknak” — volt tran­zisztoros rádiójuk ... Hiába beszéltek nekik bármit gőzíeju tisztjeik, ők a rádióban hall­hatták Párizs állásfoglalásait, tisztában lettek az államcsíny reakciós jellegével. A döntő pillanatban nem engedelmes­kedtek a puccsista tiszteknek, a „francia Algéria” híveinek... Arra vonatkozóan, hogy az ellenséges rádiók mekkora za­var keltésére képesek, nekünk megvannak a magunk szomorú tapasztalataink is. 1956-ban a magyarországi ellen forrada- dalomnak egyik propaganda­központjává vált a München­ben székelő és főleg az ameri­kai kémszervezet, a CIA pén­zén fenntartott, úgynevezett Szabad Európa Rádió. ' Sem­milyen politikai meggondolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai ta­nácsokat ne adjon a fegyve­res ellenforradalmároknak. Amerikai utasításra, de a sa­ját meggyőződésétől is vezet­tetve politikai követeléseket fogalmazott meg a javarészt egykori nyilasokból álló szer­kesztőség. S ami annyi ezer és ezer magyar családnak okozott könnyes tragédiát: külföldre a „szabad világba” csábította az egy pillanatra megtántoro- dottakat... Az imperialista propaganda­gépezet rendkívüli aktivitást mutatott a csehszlovákiai vál­ság egész ideje alatt. Rádióik talán még több műsort sugá­roztak Csehszlovákia felé, mint l£56-ban tették. Taktikájukban azonban jókora változást lehe­tett felfedezni, módszereiket módosították, hogy — hatáso­sabban dolgozzanak. Emellett — nyilván a magyarországi el­lenforradalom kínos kudarcá­ból okulva — visszavonulásra is lehetőséget akartak biztosí­tani maguknak. S nem kíván­tak túlságosan látványos bizo­nyítékot szolgáltatni, hogy ami Csehszlovákiában történt, ab­ban megvolt a maguk része... Amint azt az utóbbi években az imperialista országok fel­lazító taktikájában, „lélektani hadviselésében” megszoktuk, most is megmutatkozott a nagyfokú, fegyelmezett — munkamegosztás. Más-más hangvétellel foglalkozott a csehszlovákiai eseményekkel az Amerika Hangja és a kölni Deutsche Welle, a Szabad Eu­rópa és a nyugat-berlini RIAS vagy a londoni BBC. Volt „hűvös mérséklet” is, és volt dühödt tajtékzás, volt saj­nálkozás a csehszlovákiai „iga­zi szocializmus” szomorú sor­sán, és volt álhírek terjeszté­se. Nem célunk itt „propagan­dát csinálni” egyik vagy má­sik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból álobjektivi­tást mutatott, ezért nem aka­runk „osztályzatokat adni” a különböző adók szerkesztősé­geinek és a mögöttük álló im­perialista propagandistáknak, csupán arra kívánunk rámu­tatni, hogy napjainkban már kifinomultabb, árnyaltabb az imperialista propagandának ez az ága ... Az álobjektivitás sem aka­dályozta meg ugyanakkor a nyugati rádiókat, hogy — ille­gális adókra hivatkozva — he adjanak hangot a legvadabb rémhíreknek. Persze, a felelős­sé,get mintegy elhárították ma­gukról: „Nem mi mondjuk, a földalatti cseh rádiók jelen­tik . ..” Ami pedig ezeket az illegális csehszlovák adókat il­leti, bizonyítást nyert, hogy nagyobb részük nem Csehszlo­vákia területén működött, ha­nem attól nyugatra ... A mes­terkedés annyira átlátszó volt, hogy jó néhány nyugati pol­gári lapban, például a brüsz- szeli Le Soirban is, kétkedő megjegyzések kíséretében tet­ték közzé az ezektől származó állítólagos csehszlovákiai je­lentéseket. A nyugatnémet Stern című hetilap pedig sza­bályszerű leleplezéssel szol­gált, hogyan működött ez az álhírgyár. A szakértői szem nyugati képeslapok hasábjain a „föld alatt működött cseh­szlovák rádiókról” közölt ké­pes beszámolókon érdekes technikai részleteket is képes felfedezni: hol gyártották az ott alkalmazott készülékeket... Pálfy József Vízhiány Karachiban Katasztrofális vízhiány lé­pett fel a több mint három­millió lakosú Karachiban, a vízhálózatban bekövetkezett üzemzavar miatt. A vízhiány miatt leállítottak több ipari üzemet, éttermeket zártak be, s a szállodákban szigorú vízfejadagot vezettek be. A város iparát eddig több mint 100 millió rúpia káro­sodás érte. A lapok felhív­ják a figyelmet arra, hogy nem véletlen jelenségről van szó, mivel az óriás város kommunális ellátottsága már régóta nem felel meg a kor­szerű igényeknek. 8 — Lementem kémiából. Képzeld, majdnem elhúztak. És holnap biológia lesz. Csak azt nem tudom, mit mondok majd, amikor semmit nem tu­dok. Béla nem túlzott érdeklő­déssel hallgatta feleségét. Szí­vesebben beszélt volna a saját munkájáról, de amint elkezd­te, Júlia arra kérte, halassza vizsga utánra, most nem tud koncentrálni. — Minek hajtod magad? A kérdésnek tulajdonkép­pen semmi jelentősége nem volt. Kitöltötte az űrt. Júlia fel akart kelni, hogy valami vacsorát készítsen, de elszédült. Béla most figyelt fel rá, milyen rossz bőrben van az asszony. Kiderült, hogy már többször rosszul lett. Ezen a napon már reggel megszédült, felkeveredett a gyomra, nem is tudott bemenni a miniszté­riumba. Amikor először ta­pasztalta, abban reménykedett, hogy terhes, de nem mert szól­ni, nehogy csalódást okozzon. Nagyon vágyódott gyerek után, de nem szívesen hozta már szóba. Kezdte bizonyosra ven­ni, hogy benne van a hiba, hi­szen első házasságában sem sikerült terhességeit kihorda­nia. Béla ragaszkodott hozzá, hogy vizsgáltassa meg magát, abban bízott, hogy az orvos el­tanácsolja a tanulástól. Meg­győződése szexánt ugyanis Jú­lia a vizsgák miatt fogyott le, az izgalom miatt ismétlődnek meg rosszullétei. Az orvos megvizsgálta, és azt mondta: ha meg akarja tartani a gyereket, az első fél­időt kórházban kell töltenie. Máris túlságosan nagy a súly­vesztesége, nem biztos, hogy állandó kezelés nélkül ki tud­ná hordani. Amikor már biztos volt, hogy terhes, megváltozott az életrendjük. Béla, ha csak te­hette, itthon maradt, és ha másképpen nem, az orvostól, telefonon érdeklődött Júlia ál­lapota felől. Látogatási napo­kon, de néha még esténként is, besurrant a csendes kis szobá­ba, ahol felesége feküdt. Anyó­sa és apósa is felutazott, nagy csomagokban zsíros otthonival állítottak be a szanatóriumba, és sértődötten fogadták, hogy menyük nem hajlandó meg­tenni mindent azért, hogy meg­erősödjön. Az orvossal kellett szövetkezniük, hogy megértés" sék velük, nem kényeskedésből nem eszik kolbászt és szalon­nát a menyük, hanem azért, mert a leendő kisunoka érde­kében nem szabad. Házasságuk négy éve alatt most volt először igazán bol­dog a férfi. Felszabadult szo­rongásai alól. Nem érezte már maga mögött az összevillanó, gúnyos tekinteteket, kollégái kaján mosolyát. Soha ilyen kö­zel, kizárólag az övé nem volt a felesége. Annak ellenére, hogy már második hónapja szanatóriumban feküdt, és csak a tárgyak emlékeztették arra, hogy hozzá tartozik, vele élt évekig, maga mellett érezte már, összeforrott vele. Jobban, mint korábban a legszorosabb fizikai közelségben. Talán egy pszichológus azt állapította volna meg, hogy azért van ez így, mert most nem tekinti vetélytársának. De nem beszélt erről senki­nek, így maga sem tudta az okát. Egyet tudott, hogy meg­változik körülöttük a világ, olyan lesz, amilyennek min­dig is szerette volna. Megfi­gyelte, hogy az állapotos asz- szonyok járása milyen jelleg­zetes, azon törte a fejét, mi­hez hasonlít, amikor rájött: a kacsák tipegnek így. Felhajtott a városban egy kerámiából ké­szült kacsát, hogy emlékeztes­se az asszonyt, milyen lesz majd három-négy hónap múl­va, ha sétálni mennek. Júlia meghatódott, és az éjjeliszek­rényre tette a nippet. — Minden rendben? — kér­dezte, valahányszor megláto­gatta. Egy alkalommal azt mondta Júlia: — Ha fekszem, jól érzem ma­gam, de enni akkor sem tu- dók. — Erőltesd. — Azt csinálom, de nagyon nehéz. — Azért tarts ki. — Persze. ★ Két és fél hónapos szanató­riumi kezelés után Júlia ha­zament. Nem volt miért to­vább bent feküdnie. Az orvo­sok minden igyekezete csődöt mondott. Még keveset jár ki, többnyi­re otthon fekszik, vagy üldö­gél. Néha előszedi a kerámia kacsát, de ha nyílik az ajtó, el­dugja. Mindketten tudják, hogy nem tehetnek arról, ami történt, de képtelenek felol­dódni. Ritkán szólalnak meg, akkor is keveset beszélnek. Béla megint gyakran utazik le a patronált tsz-be. Júliának nincs sok dolga a kis lakásban, a takarítást és a bevásárlást a bejárónő elvég­zi. Ha Béla nincs otthon, ma­gának nem főz; Tudja, hogy két utóvizsgára kellene ké­szülnie, de alig képes az anyagra figyelni. Egyszer, amikor Béla me­gint utazni készül és csomagol, megkérdezi tőle: — Mondd meg őszintén, miért haragszol rám? A férfi szórakozottan rakos­gat. — Nem haragszom. — Tudod, hogy nem tehetek róla... Tizenöt kilót fogy­tam ... Megmondták a konzí- liurp után, hogy nemcsak a gyerek, hanem én is veszély­ben vagyok... Értsd meg, így kellett döntenem... Azt hi­szed, nekem mindegy volt? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom