Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

A PEST WtGvti nifiiAp különkiadása XII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 17., KEDD A száraz nyár dacára jól gondozott gyümölcsösökben a téli almából komoly termés mutatkozik, amelynek szüre­telését a múlt héten meg­kezdték. A Petőfi Termelőszövetke­zetből a Starking, a Golden és a Jonathán alma elszállítása megindult — mondották a MÉK járási kirendeltségén. Az átvett alma legna­gyobb részét hűtőházba viszik, külföldi exportra való előkészítésre. Nagykőrösi, ceglédi és abo- nyi telepünkön a napokban megkezdik a Makó környéké­ről érkező vöröshagyma válo­gatását és necczsákokba cso­magolását is, amivel számos dolgozónak hosszabb időre munkát biztosítanak. A válo­gatott hagymát főleg nyugati országokba szállítják. Ezenkí­vül, helyi szükségletre árpát és kukoricát árusítanak. Megkezdték a téli tárolá­sok előkészítését is, hogy a lakosság burgonyával, káposztával, karalábbal, zel­lerrel, sárgarépával és gyö­Kialakítható: a tájcentrum Szeptember 12-én Cegléd, Nagykőrös és a ceglédi járás tanácsának Végrehajtó bizott­sága közös ülésen tárgyalta meg az érintett területek mű­velődéspolitikai feladatait. A közös ülés az előterjesz­tés alapján azokról a lehető­ségekről tárgyalt, amelynek során hatékonyabbá válhat az együttműködés a két vá­ros és a járás községei kö­zött, és ezúton gazdagodó tarta­lommal, nagyobb eredménnyel lehet megvalósítani a közmű­velődés előtt álló feladatokat. Mivel mindkét város műve­lődési háza, a legújabb intéz­kedés szerint, művelődési köz­ponttá alakult — ez a besoro­lás már önmaga is komoly fel­adatokat támaszt ezen intéz­Kulturális életünk gazdagodásáért Új szín a népművelés térképén ményekkel szemben. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a jövőben a művelődési háznak fokozottabban ki kell elégí­tenie a város kulturális igé­nyét, hanem arról is gondos­kodnia, kell, hogy rendeltetés- szerű tevékenységével hozzá­járuljon a környék kulturális életének gazdagításához. A végrehajtó bizottságok ülése éppen amellett foglalt állást, hogy megfelelő szervezéssel, a kulturális központok jobb eredményű tapasztalat- cserék, csereprogramok, vendégszereplések, kölcsö­nös kiállítások útján hasz­Nem sikerült továbbjutniok de megérdemlik m elismerést A Mesterségünk címere rá­diós vetélkedő megkezdése előtt, pénteken este a Bartha brigád minden tagja, ingujj­ban várta az adás kezdetét. Amikor megszólalt a szig­nál, rajtam még zakó volt. Hogy mikor került le rólam, nem tudnám megmondani.. Az első kérdések után még úgy látszott, hogy sikerülni fog. Kapásból válaszoltak a napi újsághírre vonatkozó fel­adatra, és azt reméltük — mi­után a morzerejtvény meg­fejtése is hihetetlen gyorsa­Az árokparton A Kecskeméti országúton jöt­tünk hazafelé. Nem messze a vá­rostól az útmenti gyepes árok szé­lén üldögélve egy öreg ember köny­vet olvasott, el­mélyedve, szem­üveg nélkül. Mel­lette kipányvázva egy szép tehén és egy kisborjú lege­lészett. Megálltunk, rá­köszöntünk és megkérdeztük, mit olvas olyan buzgón? — Egy regényt. Megnéztük a könyv címlapját: Barabás Tibor írta, „Máglyák Fi­renzében” a címe. — Jó a regény — mondotta az öreg. — A család­jaim vidéken van­nak, ha hazajön- . nek, mindig hoz­nak valami köny­vet. — Hogy hívják a bátyámat, hány éves és mivel fog­lalkozik? — Csikány László vagyok, 84 éves múltam. Is­mernek engem nemcsak Kőrösön, hanem Kecske­méten, Kocséron, Kécskén, sőt a tá­volabbi környé­ken is. Még az ásót bírtam, száz és száz, ásott és süllyesztett kutat készítettem. Az volt a mestersé­gem. Azután be­kerültem a Dózsa Tsz-be. Most an­nak a nyugdíjasa vagyok. Itt lakunk a közelben a fele­ségemmel. Van egy tehenünk és azt legeltetem... Tegnap délután is itt olvastam, s megállt mellettem egy szép nagy autó és kiszállt belőle egy jóvágá­sú középkorú em­ber. Odajött hoz­zám s valami ide­gen nyelven meg­szólított. Nem ér­tettem. Magyar- országot ' s a kul­túrát emlegette és megveregette a váltamat... — K — Sággal megérkezett (köszönet a postának!), hogy fej-fej mellett halad a két ellenfél az utolsó kérdésekig. Losonczy Ágnessel, a deb­receni BIOGAL kiküldött el­lenőrével néhány szót váltot­tam adás előtt. Megígértette velem, hogy nem mondom el a konzervgyári versenyzők­nek : Debrecenben nagyon tartanak a körösiektől. Nem vallottam be neki, hogy mi meg tőlük félünk ... Bartháéknak nem sikerült ugyan bejutniuk a középdön­tőbe, de teljesítményük elis­merésre méltó. Az ország első hat szocialista brigádjában szereztek értékes helyezést eb­ben a nemes vetélkedőben. Pedig nem volt irigylésre méltó helyzetük. Lehet, hogy a debreceni gyógyszergyárban több volt az Andaxin... nosíthatják az együttmű­ködésben rejlő energiát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy például az ismeretter­jesztő előadásokra a járás köz­ségeinek is toborozniuk lehet hallgatókat és egy-egy nagy felkészültségű előadó nemcsak a meghívott szakemberek to­vábbképzését biztosítaná, ha­nem művelődéspolitikailag is nagyobb értékű előadást tart­hat, mert nagyobb létszámú hallgatóságnak közvetítené az ismereteket. Amíg Cegléden az irodalmi színpad, Nagykőrösön az ének­és zenekarok — addig Törte­ién például a népi tánccsopor­tok találkozóját lehetne rend­szeresen megrendezni. A kö­rülmények és az adottságok feltétlenül indokolttá teszik ezt. Az együttműködés során mód nyílik arra is, hogy egyes kiemelkedő munkát végző szakkörök tapaszta­lataikat közvetlen úton átadhassák a társ szakkö­röknek. A tájcentrum kialakítása művelődéspolitikailag azért is helyes, mert megkönnyíti a helytörténészek gyűjtő- és ku­tatómunkáját. Emellett a könyvtárak tevé­kenységét, a színpadi előadá­sok közönségének szervezését, a közös program alapján ren­dezett ünnepségsorozatok ha­tékonyságát is biztosíthatja az együttműködés. A végrehajtó bizottságok együttes ülésén • hozott határo­zatok azt a reményt kelthetik, hogy hatásukban gyümölcsö­zőkké válnak és gazdagítani fogják mindkét város, vala­mint a környék kulturális éle­tét. Karai László Honvédelmi hét - lőtéravzíással A Magyar Honvédelmi Szö­vetség Nagykőrös várossá nyil­vánításának 600. évfordulója tiszteletére e hónap végén hon­védelmi hetet rendez. A program 22-én kezdődik, amikor a tormási városrészben épült lőtér ünnepélyes átadá­sára kerül sor. Takács Jenő, az MSZMP városi titkára 10 óra­Káposztatudomány kor kezdődő avatóbeszéde után fél 11-kor lőtéravató megyei kispuskásversenyre kerül sor, amelyen öt helyi csapaton kí­vül Pest megye mind a tíz já­rása egy-egy lövészklubbal képviselteti magát. Honvédelmi kiállítás, vala­mint nagyszabású úttörő és if­júgárdista harcitúra emelkedik még ki az egyhetes honvédel­mi eseménysorozat programjá­ból. A Rákóczi Termelőszövet­kezet központjában, a pin­celejárat előtt négy nő és egy kajlakalapos férfi áll­va dolgozik a felhalmozott káposzta között. Késsel szab­dalják le a fejekről a fö­lösleges külső leveleket. A megtakarított káposztát ko­sarakban a pincébe viszik. Káposztasavanyítást végeznek. A pincében a legtestesebb nő létrán belemászik egy 6 mázsa káposztát befogadó kádba, előzőleg lábaira hó­fehér gumicsizmát húzott. Két lány a kézi káposzta­vágó gépet forgatja — mint valami szecskavágót. (A vil­lanyhajtású káposztavágó gé­pet javítják éppen.) A har­madik lány és a férfi pe­dig etetik a gépet. Időnként a párok helyet cserélnek, mert a gép kézzel hajtása még két embernek is nehéz. Csak a kádban ugráló Fo- dornét nem váltja senki, mert ha úgy érzi, hogy nem kap levegőt, leállítja „a taposó szerkezetet” egy _ kis időre. Közbe-közbe birsalmaszele­teket, borsot, csípős, hegyes paprikát szór a lába alá. Bő­ségesen adagolja a fűszere­ket. — Hadd legyen jó ízű ez a káposzta — mondja li­hegve. — Mégsem lesz ez olyan jó, mint amit a tisztára mosott piskótalábaival menyecske taposott a hordóba. Annak volt aztán zamata! — mon­dom én. — Jó, jó, kicsiben úgy is meg lehet csinálni, de én he­tenként 4 darab hatmázsás káddal taposok össze, a só leenné lábamról a bőrt, ha nem volna rajta gumicsizma. — Látja, az erdélyiek egy­szerűbben csinálják a sa­vanyú káposztát. Se nem gyalulják, se nem tapossák! — Hát az meg hogy lehet? — Úgy, hogy kisebb feje­ket válogatnak össze. Tor­zsáját kifúrják, megtömik borssal, sóval, s ezzel a meg­rakott részével lefelé állít­va sorbarakják a hordóba Két sor fehér káposztát egy sor pirossal váltva, amíg a kívánt mennyiséget el nem érik, majd felöntik vízzel. Két hét múlva megforgatják rajta ezt a levet úgy, hogy a hordó alján levő csapot vederbe eresztik és felülről visszaöntik. Ezt a káposzta be- éréséig, egy hónapig, minden­nap megismétlik. Ezalatt a belekevert piros káposzták­tól a leve sillerbor színű lesz. — És hogy eszik ezt a csu­pafej káposztát? — Egy ilyen fej káposztát egy tányérban kis torta ala­kú szeletekre vágja a házi­asszony és mindenhez: hú­sokhoz, de még a sült krump­lihoz is eszik. Kedvenc cse­mege az ott. — És hogy lesz abból a ká­posztából töltött káposzta? — A leveleit megtöltik ha­gyományosan. A megmaradó részét vágódeszkán apróra vágják és a töltelékek alá ke­verik, vagy a töltelékek te­tejére szórják dísznek. Hi­szen húsos töltelékkel ál ma már az ember, nem káposzta- levéllel. Piros, csípős levét pedig orvosságnak iszogatják a hétfői macskajajos kor­helyek! (fehér) ANYAKÖNYVI HÍREK Születések: Szivák János és Sáfán-Nagy Rozália: Katalin, Sinka Ferenc és Budai Ágnes: Ferenc, Lados László és Szűcs Erzsébet: Imre, Farkas István és Taskovics Katalin: Zoltán, Petrák János és Fodor Julián­ná: Juliánná, Somogyi Ervin és Kutasi Klára: Krisztina, Ba­logh Sándor és Tóth Gabriel­la: Rózsa, Czeróczki László és Nagy Erzsébet: Erzsébet, Pesti Ambrus és Harczi Piroska: Enikő, Hajagos László és Vágó Piroska: Piroska, Antal Amb­rus és Sáfár Erzsébet: Erzsé­bet, Zatykó Albert és Hupka Erzsébet: Erzsébet nevű gyer­meke. Házasságot kötött: Juhász József és Debreceni Irén, Rapi István és Tarcsi Lídia, Paros György és Benyik Ágnes, Bor­bély József és Ugi-Rácz Er­zsébet. Kecskés László és Pol- czer Jolán, Juhász Imre és Katrucs Ilona. Meghalt: Szűcs Kálmán (Ka­tona József u. 8.), Gulácsi Zol­tán (Szegfű u. 2/b.), Fejszés Tóth Pál (Kossuth Lajos u. 16.). A Szolnoki út végén eddig két próbafúrást végeztek, hogy a feltárt vízlelőhelyet bekapcsolják a felépítendő városi víztoronyba. A továbbiakban folyamatosan még öt kutat fognak készíteni. Foto: Fehér PRÓBAFÚRÁS UMM8g!£; \Ű.MJj!t.í..; Noé dicsérete / e s föl a pince folyosóján Sági Péter, a Rákóczi - Termelőszövetkezet pincemestere. Egy vadonatúj cirokseprűvel járkál. Ügy tartja ezt a seprűt, amint a lopót szokta. — Vegye le már azt a görbe mutatóujját a lopó aljá­ról! — szólok oda tréfásan az öreg pincemesternek. Elérti a tréfát. — Az. igaz, hogy lopom nincsen, de szopom az van! Gumicsövön szívjuk már a bort, nem lopóval. — Es a gumihoz bor is van? — Két nagyobb hordó karcos! Magántulajdon. De ki­szippantok egy italravalót. — Köszönöm, motorral vagyok. — No, ez az ital még konty alá való, zavaros, Ezt az édességet még a motor is elbírja...! — Több mint 200 hold szőlőjüket bérbe adták, mit szüretelnek hát? — A termelőszövetkezetnek is van 800 négyszögöl szőlője. Ezt szüreteljük le a napokban. Lesz belőle vagy húsz hektó bor. Ez nekünk elég lesz néhány vacsorára és a zárszámadásra. Az idén aztán a szőlőszerződések le­járnak, és jövőre lesz borunk eladásra is. — Nem adják ki jövőre a szőlőket? — Kiadjuk részes művelésre. A helyzetünk javult. Jövőre már nemcsak jó kenyeret eszik a szövetkezeti tag, hanem jó borocska is lesz már melléje. Nem volt olyan fejreesett ember Noé apánk, aki nemcsak a hajó építéséhez értett, hanem a bort is feltalálta! r\or mellett kellemesen teltek napjai a ringatódzó Li bárkában! — kacsintott rám az öreg, és ezt igazo­landó, koccintásra emelte poharát. (fehér) 0:1-ről - 3:1 Nagykőrösi Kinizsi—Érd 3:1. Kinizsi: Vadnay — Vass, Juhász, Kecskés I, Csikós II, Pécsi, Kecskés III, Lányi, György, Klenovics, Abonyi. Érdi szögletrúgásokkal in­dult a mérkőzés. A 20. perc­ben előbb Juhász majd Csikós II mentett jól. A 25. percben egy távoli, jól ívelt lövéssel megszerezték a vezetést a ha­zaiak. 0:1. A 30. percben ka­kaskodás miatt Pécsit és az egyik érdi játékost kiállította a játékvezető. Két perc múlva Abonyi és György hagyott ki egyenlítési alkalmat, az ér­diek lövése pedig a kapufáról vágódott ki. A 40. percben Vadnay védett bátor vetődés­sel. Fordulás után Abonyi egyenlítési alkalmat hagyott ki. Az 51, percben szabadrú­gás után Lányi egyenlített. 1:1. Ezután a körösi csapat volt a többet támadó, Kecskés III két jó lövését is szögletre ütötte a kapus, Klenovics bombáját pedig bravúrral védte. A 75. percben jó támadás után Kecskés III nehéz szög­ből megszerezte a vezetést. 2:1. A 85. percben Abonyi lö­vését hárítani akarta egyik védő, de a labda a kapuba gurult. 3:1. Az érdi támadásokat bizto­san hárította a körösi véde­lem. A kiesőjelölt érdiek a várt­nál sokkal nagyobb ellenállást tanúsítottak. A győzelem di­cséretes, de a játéknak még sokat kell javulni. Szerdán Monoron többet kell nyújtani. A játékvezető engedte a ke­mény, testtel való játékot, de nem elég következetesen. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Érdi ifi 5:0 (4:0). Kinizsi ifi: Kocza — Danics, Tóth, Orbán, Máté I, Farkas, Patai, Manger, Horváth, Ko­vács, Tolbai. A Kinizsi ifik ötletes, gólra- törő játékkal a helyzetek alapján nagyobb arányban is nyerhettek volna. Góllövő: Manger 3, Horváth 2. Jók: Danics, Tóth, Orbán, Farkas, Manger, Horváth. A Kinizsi II mérkőzése technikai okok miatt elma­radt. P. S. MIT ÜTÜNK MA A MOZIBAN ? A nő hétszer. Vittorio de Sica színes amerikai filmvíg- játéka. Csak 16 éven felü­lieknek. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Tiszazug. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. kérrel való zavartalan téli el­látását biztosítsák. Megindult az almaszüret Kezdődik a hagyma csomagolása Előkészületek a téli tárolásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom