Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
TEST HEGYEI kMírlap 1968. SZEPTEMBER 15., VASÁRNAP A MEZŐGAZDASÁG NAGY ÖREGJEI Vízmelegítő baktériumok „Megfordult az idő" Kiskunlacháza határában, a Petőfi Tsz földjein. A szövetkezet asszonybrigádja hatalmas táblán most ülteti a saláta- palántákat. A tsz vezetői azt remélik, hogy a szeptemberi palántákból október közepére több tízezer fej friss szabadföldi saláta fejlődik. Váratlanul érkezett a hír: az Elnöki Tanács eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk al- kalmábzól dr.' Berend Józsefnek, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárának és dr. Kolbai Károly Kossuth-díjasnak, a mezőgazdasági tudományok doktorának, az agrártudományi egyetem tanszékvezető tanárának a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Dr. Berend József Hatvanöt esztendeje Keszthelyen született háromholdas parasztcsalád gyermekeként. Életének hat és fél évtizede sok és nehéz megpróbáltatás elé állította. A szombathelyi főreálgimnáziumban 1919-ben kicsapták a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt tanúsított magatartásáért, s csak esztendővel később folytathatta tovább tanulmányait, s juthatott el az érettségiig. De ezzel be is fejeződött számára a tanulás lehetősége: hiába jelentkezett a közgazdasági egyetemre, elKi fél jobban? Az állatkerti Barlang moziban dr. Szederjesi Ákos főigazgató lebilincselő előadást tartott az ember és az állat kapcsolatáról. — Bizony, akármilyen érdekes volt a Dzsungel Könyve, sok tudománytalan nézetet plántált a fejünkbe — emlékezett meg ifjúságunk kedvenc olvasmányáról a főigazgató. Ka, az óriáskígyó úgy szerepelt, mint a bölcsesség atyja.- Holott, aki rendszeresen foglalkozik az állatokkal, tudja, hogy a kígyó egyike a legbutább teremtményeknek. Annál megragadóbb a macskafélék gazdag tudata, árnyalt érzésvilága, sokoldalú kapcsolata a külvilággal. Szállóige az állatidomítók között: '— Hiába van nálad a bot, a korbács és a pisztoly, ne lépj a ketrecbe, ha reszket a szíved. Régebben az állatokat elsősorban nem megismerni, hanem idomítani akarták. Ahhoz is a legrosszabb úton közelítettek. Ütöttek, az állat ettől félt és könnyen felejtett. Jobb volt az ütés és jutalmazás módszer, mégsem célravezető. A modern állatlélektan felismerte: ha kellemes hatások érik a négylábút, szívesen tanul és nem felejt. Senki ne gondolja ezek után, hogy ha cirógatva indul a tigris felé, az rögtön kezessé válik. Az első pillanatban fel kell mérni és tiszteletben kell tartani az állat hangulatát. A fogoly jószágok különösen érzékenyek a frontátvonulásra. Ilyenkor legjobb békében hagyni őket. A nagyvadaknál nyugodtan lehet arckifejezésről beszélni, ami a figyelmes szemlélőnek mindent elárul. A nyílt szem, a hegyes fül és a zárt száj barátságos hangulatot jelent. A macskafélék előnye, hogy kifejezetten érdeklődők. De ne " feledjük: a ketrecbe zárt állat saját felségterületének érzi a rácsokat, ott van biztonságban. Ha túlságosan megközelítjük, ideges lesz, sőt, ha idegen lép be, leküzdhetetlen félelmében támad. Az igazgató mondanivalóját vetített képekNahár és a seprű Az érzékeny csimpánz A konok kecskegida esete a fekete párduccal kel illusztrálta. Nahár, az Állatkertben született tigris ne- -•vetett,' unatkozott, vagy őrjöngött szemünk előtt A ketrecen belül az állatgondozónak csak az állattal szabad törődnie, semmi másra nem figyelhet. Mindig az ember lép be előbb és ugyanazon a helyen vár. Az ostort az állatok az ember testrészének tartják, csattogása, gyengéd csípése csupán utasításokat ad. Csakis határozott, nyugodt hangon szabad velük beszélni. A fejlettebb emlősök még a hangsúlyt is érzékelik. Amikor Csimpi csimpánz párját az NSZK-ból Pestre hozták, ő fogadta. Első találkozásuk kedvesen zajlott le. A náthás majom még azt is engedte, hogy az orrát megtöröljék. Haidee „panaszkodott” az út megpróbáltatásai miatt, az igazgató németül vigasztalta. Ily módon rendszeresen „beszélgettek”. Egyszer a professzor felesége eljött és szörnyűlködve nyilatkozott az állat csúfságáról. A majom megértette, azóta visz- szautasít minden barátkozást velük, sőt, dobálja őket. Sok érdekes történetet mesélt. A szelídnek hitt tigrisről, amely kölykei vélt hántásakor megtámadta a főápolót. Huszár bácsi a biztos haláltól csak úgy szabadult, hogy hason kúszott. Ugyanis a tigris mindig a lágy részeknél támad. Végül az ember súlyosan sebesülve kigurult a •ketrecből, a tigris utána. S most jött a fordulat: az állat ketrecen kívül elvesztette biztonságát, közönséges seprűvel verték vissza. Az est fénypontja az állatóvoda lakóinak bemutatása volt. Elsőnek az oroszlángyerek érkezett, csendesen, udvariasan, jól nevelten. Az ■ igazgat® a szakirodalom és saját munkássága alapján kijelentette: az oroszlán, ha nem lenne éhes, az érdeklődő, kellemes vadak közé tartozna, tulajdonképpen nem is vad. Betartják a játékszabályokat: a kis oroszlánt megveri az anyja, ha túlságosan közel sétál a rácshoz. Nem így a kis puma. Születése után fél nappal már támadt. Akkorka, mint egy házimacska, de a fújást-vicsorítást egy percre sem hagyta abba. A cerkóf határozottan méltányolta a figyelmet. Félrehajtott fejjel, barátságosan szemezett mindenkivel. A kis barna medvebocs még dorombolt is, csak akkor esett kétségbe, amikor a lépcsőn lefelé húzták. Hiába, erre nem tanította a mamája. Csöpp, koromfekete kameruni kecskegida következett. Nem észlény, megállt, mint a konokság szobra. Neki is van „sztorija”. Dokumentum- filmben szerették volna bemutatni, milyen kérlelhetetlen a fekete párduc. Áldozatul a gidát szánták. S mi lett a vége? A kiskecske megzavarta a ragadozót, behúzott farokkal iszkolt elple. A „beszélő" gólya sem volt utolsó látvány. Ö az, aki ott áll az állatkerti tó kapujánál és valósággal lesi, mikor közelít hozzá az ember s akkor kelepelni kezd. Tudományát egyébként itt is bemutatta. A kérdésekre nem kifejezett kelepeléssel, halkabb moduláló hangon válaszolt. A Budapesti Állatkertben évek óta tanulmányozzák az állatok „beszédét”, főleg a madarakét. A több órás, mindvégig tanulságos előadást nagyon sokan hallgatták végig — idős bácsik, fehér hajú nénikék. Nyugdíjasok, kiket még minden érdekel. Fiatalt, gyereket csak elvétve lehetett látni. Vajon miért nem propagálják jobban ezeket a rendszeresen megtartott előadásokat az iskolások körében? Belőlük nőhetne ki az Állatkert új baráti köre. — komáromi — utasították felvételét. Nehéz lenne felsorolni, hányféle alkalmi munkát végzett ettől kezdve, de élete nagy vágyáról, hogy tanulhasson s egyszer talán taníthasson is, soha nem mondott le. És az erős akarat, a töretlen hit, de legfőképpen a megváltozott világ meghozta számára a nem remélt sikert: azon kevesek közé tartozik, akik az érettségi mellé megszerezték a kandidátusi címet is. Tizenhét Esztendeig volt tanára a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek — egy időben az agrárközgazdasági kar dékánjaként is tevékenykedett. Kiemelkedő munkát végzett az egyetem agrárgazdaságtani tanszékének megszervezésében. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából több tudományos bizottságban dolgozott, s mint a Szövetkezeti Tanács tagja, hosszú időn át végzett kiemelkedő eredményes munkát a szövetkezeti mozgalom érdekében. Oktató- és nevelőmunkája mellett mint az egyetemi pártbizottság tagja sokat tett az egyetemi ifjúság világnézeti nevelése érdekében is. | Dr. Kolbai Károly | A századfordulót követő esztendőben Pozsonyban született. Apja, anyja, nagyapja tanáremberként élte le életét: tőlük örökölte a tanulás és tanítás szeretetét. Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal? Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával így fogalmazta meg: „Talán a város kőrengetege tette... talán szüleim korai halála ... vagy a kemény árvaházi évek... vagy azok a nyarak, amelyeket gazdatiszt nagybátyámnál töltöttem.” A nagybácsi segítségével került tizenkilenc őszén a magyar- óvári mezőgazdasági akadémiára. Már akkor jól beszélt németül, és értette az angol és a francia nyelvet is. És még abban az esztendőben olyan megtiszteltetésben részesült, hogy tanszéki gyakornokká léptették elő. Azóta szolgálta megszakítás nélkül a mezőgazdasági felsőoktatás ügyét. Nyolcesztendei tanárkodás Öváron, tizennyolc Keszthelyen. Gödöllőre negyvenkilencben került, s ebben az esztendőben tanulta meg az orosz nyelvet is: „Mindent a katedráért, hogy minél több tapasztalatot vihessek a katedrára.” Gazdag életéről ezúttal csak vázlatosan adhatok számot: Munka Vörös Zászló Érdemrend, a mezőgazdasági tudományok doktora, az ország fő- agronómusa — másodállásban, rektor az egyetemen, Kossuth- díj és a megszállottak szenvedélyével végzett kutatómunka jelzik az életút fontosabb állomásait. Nyugodt, békés öregkort kívánunk professzor urak, kedves barátaink, elvtársaink! Az oceonagráfusok megállapították, hogy a Csendesóceán néhány szigete körül egyes lagúnákban a víz hőmérséklete kétszer magasabb, mint a környező vizeké. Á vizsgálat során kiderült, hogy ezekben a lagúnákban olyan baktériumok élnek, amelyek kénhidrogént választanak ki magukból és ez felmelegíti a vizet. Ezeken a baktériumokon kívül más élőlény nem él a lagúnákban. Elad« az egész világ? A híres operaáriát dudolga- tom (rettenetes hamisan), míg kibekanyarodom a napsötötte váci utcákon. A földszintes házak ablakában muskátli és kaktusz mellett cédulák. A legtöbbjén tintaceruzával, gyakorlatlan kézzel írt szöveg kínál eladásra külön? féle himmi-hum- mit. Elkap a vadászszenvedély. Elhatározom, hogy a Széchenyi térről a lehető legzegzúgo- sabb útvonalon jutok el a járás- bíróságig. Közben feljegyzem — ha pénzem és szükségem lenne rá — mit is vehetnék? Az első zsákmány 42-es férfibakancs. Nem kell, pedig még azt is kiírták: gondosan zsírozva! Négy házzal arrébb világoskék csehszlovák gyermekkocsit kínálnak és egy járókát. Egy rácsos kapun cédula: virág mindenkor kapható. Rejtélyes, mert a kertben repkényen, muskátlin kívül mást nem látok. Töppeteg sárga ház. Szilvát kínálnak, mézéde- set, végre, valami ehetőt. Átel- lenben is cetli, alatta magakelle- tően fehérbetétes kis cipők. Aztán horgolt kendő következik, rózsatő, míg végül a főnyeremény: okos fiú papagájfióka, beszédre tanítható, potom 50 forintért. Itt meginogtam. Elképzeltem családom megdöbbenését, ha este a szervusztok után a papagáj kezdené a szokásos szöveget; drága gyermekeim, nektek nem lakás kellene, hanem istálló. Már megint feldúltatok mindent! De fölös ötven forintom nem lévén, a papagáj maradt. Útközben azzal vigasztaltam magam, hiába lett volna olyan okos az a papagájcsemete, egy óra alatt úgysem vágta volna be a tudnivalókat. Kukoricát egy kon- da hizlalásához elegendőt kínáltak. Vehettem volna még fehér virágú leandert és két nagy méretű lavórt, hibátlan zománcozással. Miután több kerülnivaló sarok nem akadt, mert ott pirosodott már a járásbíróság, utam véget ért. Pedig, ki tudja; néhány házzal odább talán egy ablakban gyűrődésmentes, alig használt húszasokat is kínáltak eladásra. k. m. Új őszi búzák - és a rozs Az iregszemcsei fajtakísérleti állomáson 18 őszi búza — köztük három szovjet és egy olasz fajta — kisparcellás ösz- szehasonlító kísérletében az új magyar búzafajták bírták legjobban az idei nagy szárazságot: a legjobb termést a szegedi 423/3-as adta, amelynek egy holdra számított hozama elérte a 27 mázsát, s ettől nem sokkal maradt el a 26,6 mázsás átlaggal jeleskedő kompolti 2-es. A szegedi tar búza 26,2 mázsás átlaggal fizetett. A külföldiek közül a Bezosztája 1/b 24,4, a Ranna- ja 12-es 24,1 mázsát adott holdanként. Az iregszemcsei telep nagyüzemi szaporító tábláin a Moisson francia búzafajta bizonyult legjobb termőnek, amely holdanként átlagban 26 mázsát adott. Meglepően jól sikerült az újszegedi őszi zab nagyüzemi próbája: 18 mázsát adott holdanként, ami az idei aszályban kitűnő termésnek számít. Ezerjószüret Ameddig a szem ellát, az mind-mind szőlő. A nyársapáti pincegazdaság szőlészete csaknem 120 holdas és a szőlőtőkék végetérhetetlen sorai között most szüretelők hajladoznak. Képünk akkor készült, amikor az egy tagban levő 13 hold- nyi, százhúszas telepítésű, művelőutas ezerjó termését gyűjtötték puttonyba, onnan pedig kocsikra. Bozóky János agronómus mondta: — Ezerjóból negyven holdat telepítettünk 1961-ben és most átlagosan 35 mázsát várunk. Ennyit leszüretelünk, pedig a kedvezőtlen időjárás miatt gyorsan romlik a szőlő. Sietünk is, naponta 110 mázsát szedünk le. Borukat a budafoki pincészetnek adják át, ötszáz hektoliter kivételével. Ezt a meny- nyiséget a saját kimérésükbe szállítják majd, Budakalászra. A napos idő most segít. A szőlő cukorfoka: 20, és a boruké így előreláthatóan eléri majd a 12—13 maligán fokot. t
