Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
1968. SZEPTEMBER 15., VASÄRNAP rmar astern kfCSrlm* 3 0 Evadnyitás as Operában Szombaton, volt az Operaházban az évadnyitó társulati ülés. Lukács Miklós igazgató közölte, hogy a magánénekesek közül nyugdíjba ment Raskó Magda, Szil- vássy Margit, Fodor János és Losonczi György. Uj magánénekesek: Bódy József, aki kétévi távoliét után visz- szatért Bernből, Albert Miklós, a debreceni Csokonai Színház volt tagja, Tóth Sándor, aki hosszú éveket töltött el a Német Öemokratikus Köztársaságban és Erese Margit, a pécsi Nemzeti Színház volt tagja. Sí KILOMÉTERÓRA A Szovjetunióban kilométer- ízámlálót készítettek síelők számára. A készüléket a vadállatok útjait tanulmányozó tudósok és erdészek, a geológusok és a térképészek használják. Felavatták az új sajtóházat Tegnap délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepség, amelyet a miskolci sajtóház felavatására rendeztek. Az új épületben kap helyet a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat, az Észak-Magyaror- száff szerkesztősége, a magyar rádió miskolci stúdiója, az MTI megyei szerkesztősége, valamint a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat. Bíró Péter, a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának megnyitója után dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. A vendégelcnek délelőtt vetítették le a Mérföldkőnél Című dokumentumfilmet, amely a Borsodi Nyomda történetét örökíti meg. A nyomdatechnikai kiállítás és az üzem megtekintése után a vendégek a diósgyőri stadionban nézték végig az újságírók és színészek labdarúgó-mérkőzését. Az ünnepségsorozatot műsoros rendezvény zárta. HETI KOMMENTÁR A vevő becsülete A Budapesti Őszi Vásár jegyében telt el a hét, nem véletlenül. Üjdonság ez — a hírek szerint hagyomány lesz belőle, minden évben (negrendezik —, érthető hát, ha beszédtéma volt az emberek között, kóstolgatták mindazt, amit a vásár felkínált, ahogyan új ízekkel ismerkedni illik. Ott, az őszi vásáron, a valóban példás vevőszolgálatot folytató Mechanikai Művek részlegénél hallottuk az elejtett megjegyzést: kezd becsülete lenni a vevőnek. Kezd. Épp az őszi vásár bizonyítja hangsúlyosan ezt. Érdemes költeni arra, hogy a vevő ismerkedjék a termékkel, érdemes árusítani, azaz érdemes vásárt rendezni! Mert éppen a vásár jelleg az, ami újdonság. A testvér, a Budapesti Nemzetközi Vásár ugyanis a közembernek, a kisfogyasztónak nem több, mint látványosság, ahol a sárga penész eszi, mert amit itt lát, azt seholsem veheti meg. Csak láthatja. Kiállítási tárgyként, és nem napi eszközként. A mostani vásár éppen ebben üt el a testvértől, bár tegyük hozzá: valóban csak kezd becsülete lenni a vevőnek, mert most is sűrűn lehetett hallani olyan választ, hogy „még nincs ára”, „még nem készül sorozatban” s így tovább. Az igazi persze az lenne, hogy amit meglátok, azt azonnal megvásárolhatom, s mire hazaérek, már szállítják is a lakásra. Ettől azonban — sajnos — messze vagyunk. A kereslet és kínálat közötti feszültség — például a bútorkereskedelemben — nehezen oldódik, s addig, míg a vevő futkos — ahelyett, hogy őutána futkosnának, bármilyen furcsán Ls hangzik ez sokaknak —, választási lehetősége sem nagyon van. Maximum annyi: vagy megveszi, amit kap, vagy nem. Ez pedig, legyünk őszinték, nem a legjobb választási lehetőség. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát: kezd becsülete lenni a vevőnek, és — nem véletlenül — ezt elsősorban az élelmiszeripari termékeknél, élvezeti cikkeknél, s valamelyest a háztartási, kozmetikai áruknál tapasztalhatni. (Az már más kérdés, hogy utóbbinál a magyar átlagszabvány messze elmarad a fogyasztói igényektől, például a szappanok illatosítása tekintetében.) Sokkal kezdetlegesebbek ma még a vevőfogás jelei a tartós fogyasztási cikkek nagy részénél, ahol egy-egy vállalat monopolhelyze- tét élvez, s ezen az sem segít, hogy a garanciális idő mennyi. Ugyanis először jó terméket kellene adni. Mert más dolog, hogy kiváló terméket vásároltam, s más, hogy nem egy, hanem két évig javítgatják a rosszat... Azaz: a vevő becsületének megteremtése ott kezdődik, hogy a gyár az alapszintet emeli meg, az átlagminőséget javítja. Éz az egyik dolog, amit a Budapesti őszi Vásár kapcsán szükségesnek tartottunk megjegyezni. A másik nem kevésbé fontos, s reméljük, nem ér bennünket az elfogultság vádja. Budapest' nem az ország — így foglalhatnánk össze megjegyzésünk mondandóját. A vidéki kereskedelmi hálózat áruellátása, felkészültsége, anyagi-technikai körülményei ugyanis messze vannak még attól, hogy a vevő a maga beesességét erezhetné. Tehát: nagyon jő, hogy van őszi vásár, s ott sok újdonság, áruban, módszerben is. Még jobb lesz azonban, ha az őszi vásár légköre nem csupán a Városliget festői környezetében lesz tapasztalható, hanem bármelyik üzletben, ahová belép az ember. A legkisebb faluban is. Krónikás Vezetőségválűsztás előtt A mérleg két serpenyője A kiegyensúlyozottság nem a tétlenség következménye, a látványosság hiánya nem a be- lenyúgvó közömbösségből ered — magamban így fogalmaztam meg két esztendő mérlegét a Váci Kötöttárugyár párt- alapszervezeteinek s csúcsvezetőségének munkájáról. A gyárban dolgozó kommunisták munkáját éppen az jellemzi a legjobban, hogy mértéktartással, megfontoltsággal, de nagy következetességgel képviselik a párt politikáját s az abból származó helyi feladatokat. A mérlegnek, persze, két serpenyője van: vállalt és teljesített feladatok között van-e súlykülönbözet? Erősödő demokratizmus A három pártalapszervezet s a csúcsvezetőség munkáját az eltelt két esztendőben a pártdemokrácia erősödése, az okos munkamegosztás, az önálló tevékenykedés előtérbe kerülése jellemezte. Jól, önállóan dolgoznak a vezetőségek reszortfelelősei, nincs párhuzamosság, s.ez nemcsak a munkamódszerek tökéletesítését segítette, hanem — ami még fontosabb — a munka tartalmasságát, mélységét is növelte. Az például, hogy a pártalapszerveze- tek önállóan határozzák meg pártépítési terveiket, annak idején kétkedést szült. Most, hogy két év alatt — a távozások ellenére — 28 taggal gyarapodott a kommunisták gyári csápata, nemcsak az önállóság jogosságát igazolta, hanem azt is, hogy az alapszervezetek így jóval nagyobb felelősséget éreznek a kiválasztottakért, s azok munkájáért. Hasonló okokra vezehető vissza az is, hogy a pártalapszervezetek egy-egy tisztség betöltésekor — mint például amikor az ifjúsági szövetség helyi szervezeténél volt erre eset — bátran tudnak ajánlani rátermett, képzett embereket, azaz — van utánpótlás. Az alapszervezeti munka politikai tartalma ma egészen Zuhog a benzin, dől az ólai Hétfőtől: végleges üzemben a kétmilliós Sorban nyílnak a szelepek s a csapokból zuhogni kezd a gyorsan terjengő illatú folyadék. Az elsőn még a könnyű benzin, az utolsón már a gázolaj dől. Ez a legbiztosabb látható jele annak, A harmadik budapesti házépítő kombinát hogy a toronyóriások belsejében minden rendben van: szombaton is hatezer tonna nyersolajat alakítottak üzemanyaggá és kenőolajjá a százhalombattai olajváros üzemében. A panoráma csodálatos. Hosszú-hosszú ezüst tornyok egymás mellett, amelyekre fekete lépcső kacskaringózik felfelé. Kívülről semmit nem látni, de odabenn forr-zúg a folyékony anyag, megállás A váci országút mellett épül a ül. budapesti házépítő kombinát. A nagycsarnokban a gépalapok 70 százaléka elkészült, és szerelik a gyártósor gépeit. A Jkombinát épületeinek előre gyártott elemeit is a helyükre rakták. nélkül választódik szét sokféle termékké. A legújabb, évi kétmillió tonna nyersolajat feldolgozó üzem a mai nappal befejezi próbaszakaszát, hétfőtől megkezdi rendes munkáját. Csinnad- rattás, látványos ünnep lehetne ez a nap, de itt csöndben zajlik minden. Csendesebben a kelleténél. Pedig megérdemelnének megkülönböztetett elismerést azok a mérnökök, technikusok, szerelők, vezető szakemberek, akik három héten át kint laktak, haza nem tértek, mert az indítás minden percüket, idegszálukat, gondolatukat rabságban tartotta. Most már könnyű. Fáradtság tompította mosollyal magyarázzák, hogy minden kifogástalanul megy. Az azonban csaknem minden itt munkálkodó ember véleményén érződik, hogy ez túlontúl csendes előrelépés, a megérdemelt s látványos elismerés hiánya nem esik jól senkinek. A példásan épülő és dolgozó olajvárosból alig akad ember, aki magasabb elismerésben részesült volna... Ne legyünk ünneprontók. Fenntartva az elmondottakat, hadd örüljünk együtt a szívósan munkálkodókkal, a magyar, a szovjet, a cseh szakemberekkel, akik nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy Európa egyik legkorszerűbb új üzeme hétfőtől megkezdheti végleges termelőmunkáját. más, mélyebb, sokágúbb, mint volt korábban — ezt nemcsak a gyár csúcsvezetősége állapította meg, hanem maguk az alapszervezetekben dolgozó kommunisták is. Különösen a konfekcióüzem kettes számot viselő pártalapszervezete adott ,példát arra, hogyan lehet egységgé kovácsolni a kommunisták közösségét, az elvi állásfoglalásoktól egészen az olyan aprónak tűnő dologig, hogy születés- és névnapokon elvtársaik fölköszöntik az ünneplőt. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy ebben az alapszervezetben a leggazdagabb a belső élet, itt a legjobb a taggyűléseken való részvétel, itt a legtöbb az előfizető a pártfolyóiratokra, itt a legerősebb a tagdíjfizetési fegyelem stb. Az eltelt két esztendő tovább öregbítette a csoportos beszélgetések sikerét is. Sajátos eszköz ez a véleménycserében. A pártalapszervezetek időről időre meghívják egy-egy terület dolgozóit, s ott — kötetlen formában — szóba kerül minden, ami csak az embereket érdekli. Hivataloskodás nélkül zajlanak le ezek a beszélgetések, időben sem nyúlnak sokáig — ez is magyarázata sikerüknek. Érzékeny jelzőrendszer A gazdasági reform magával hozta a termékválaszték jelentős bővítését, ez viszont csökkenti a sorozatnagyságot, s ezzel a munkások begyakorlottságát. A begyakorlottság természetesen kihatással van a keresetre, s amikor a kisebb tételek gyártása megkezdődött, a kommunisták voltak azok, akik azonnal fölfigyeltek a keresetek csökkenésére s az ezzel járó emberi problémák sokaságára. Jelzéseik s kezdeményezésük nyomán indult alapos fölmérés, s kapták meg a pótlékot az érintett területeken dolgozók, s került sor már, a gyári és egyéni érdeket jobban egyeztető intézkedésre is. Hasonlóan ehhez, ugyancsak érzékeny jelzőrendszerként működött a pártszervezet akkor, amikor a blokkrendszerről a szalagszerű munkára tértek át a varrodánál, s az emberek keresetüket féltették, aggályoskodtak, s igyekeztek kibúvókat keresni. A kommunisták, míg egyrészt az előnyöket magyarázták, másrészt az esetleges buktatókat is föltárták. Az idő őket igazolta: a teljesítmények a szalagrendszerben mintegy nyolc százalékkal emelkedtek, tehát a keresettel sincs baj. Még érzékenyebb lehetne ez a jelzőrendszer, ha a pártcsoportok tevékenysége a mostani, átlagos szintnél följebb jutna. Egy-két helyen, így például a készáruraktárban, igen jól dolgozik a pártcsoport, ám e „sejtek” többsége ma még a kelleténél kevesebb segítséget ad a vezetőség munkájához, s ez egyben a jövő feladatait is meghatározza. Mert éppen az önállóság, a gyors reagálókészség növelheti e kommunista csoportok tekintélyét, s ezzel hatását a velük dolgozó pártonkívüliekre. ♦ Nem elég egyetérteni Az alapszervezetek tevékenységének tartalmi gazdagodása természetesen megkönnyítette a csúcsvezetőség munkáját is. A héttagú vezetőség jó kapcsolatokat alakított ki a gyár gazdasági irányítóival, s tekintélyt is szerzett azzal, hogy adni tudott a gazdasági vezetésnek: a minőségről, a gyártmányfejlesztésről készített vizsgálataik alaposságukkal, a hozott határozatok körültekintő voltukkal elismerést érdemelnek, s meg is kapták azt a gazdasági vezetőktől. Mégis, amikor minden fél évben ösz- szegezik, mi valósult meg a hozott határozatokból — s ezt az apróságnak tűnő módszert, sajnos, nem mindenütt alkalmazzák —, több kérdésben kénytelenek megállapítani: ké- zen-közön elsikkadt egyes határozat végrehajtása. Miért? Nincs arról szó, hogy tudatosan „megtorpedóznák” a gazdasági vezetők a pártvezetőség hozta határozatokat — melyek meghozatalánál ők is ott vannak a vezetőség ülésén, s ők is egyetértenek —, hanem inkább arról, hogy köny- nyebb magyarázkodni, mint cselekedni. A csúcsvezetőség határozatai nem egy esetben közgazdasági tanulmánytervekkel is fölérnek: illő hát azokat komolyabban venni, s nem elég egyetérteni azokkal, hanem az iránymutatás alapján — tenni kell. Több következetességet, nagyobb eltökéltséget vár a kommunisták vezető testületé minden gazdasági vezetőtől, s főként azt, hogy ne a pártszervezeteknek kelljen ösztökélni olyan dolgokra — mint például a minőség romlása miatt alkalmazott felelősségre vonás volt —, amelyek természetesek. Ugyancsak igény — s jöriDeni feladat —, hogy a gazdasági vezetők — minden szinten — éljenek önállóságukkal, s ne pusztán a tények jelzésére szorítkozzanak, hanem elemezzenek, keressék meg az okokat, s javasolják a megoldás útjait is. A mérleg két serpenyője megtelik tehát a vezetőségválasztó taggyűlésen: az eredmények mellett a teendők sem nyomnak kevesebbet. Mert a kiegyensúlyozott, évről évre ■tartalmilag is gazdagodó műnké a legjobb bizonyítéka annak, hogy nem szavak, hanem tettek, illetve tervek kerülnek a mérleg két serpenyőjébe, s a kötöttárugyári kommunistákról ez, a cselekvés vállalása mondja a legtöbbet. M. O. BÁRMILYEN JELLEGŰ talajvíztelenítést vállalunk Vacuum- és Siemens-berendezésekkel, azonnali kezdéssel, bárhol az országban. Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat Termelési osztály Tatabánya V., Komáromi u. 6. Telefon: 11-01 és 17-14
