Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968. SZEPTEMBER 15., VASÄRNAP rmar astern kfCSrlm* 3 0 Evadnyitás as Operában Szombaton, volt az Opera­házban az évadnyitó társu­lati ülés. Lukács Miklós igaz­gató közölte, hogy a ma­gánénekesek közül nyugdíj­ba ment Raskó Magda, Szil- vássy Margit, Fodor János és Losonczi György. Uj ma­gánénekesek: Bódy József, aki kétévi távoliét után visz- szatért Bernből, Albert Mik­lós, a debreceni Csokonai Színház volt tagja, Tóth Sán­dor, aki hosszú éveket töltött el a Német Öemokratikus Köztársaságban és Erese Mar­git, a pécsi Nemzeti Színház volt tagja. Sí KILOMÉTERÓRA A Szovjetunióban kilométer- ízámlálót készítettek síelők számára. A készüléket a vad­állatok útjait tanulmányozó tudósok és erdészek, a geoló­gusok és a térképészek hasz­nálják. Felavatták az új sajtóházat Tegnap délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepség, ame­lyet a miskolci sajtóház fel­avatására rendeztek. Az új épületben kap helyet a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat, az Észak-Magyaror- száff szerkesztősége, a magyar rádió miskolci stúdiója, az MTI megyei szerkesztősége, valamint a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat. Bíró Péter, a Borsod me­gyei Lapkiadó Vállalat igaz­gatójának megnyitója után dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára mondott beszédet. A vendégelcnek délelőtt ve­títették le a Mérföldkőnél Című dokumentumfilmet, amely a Borsodi Nyomda tör­ténetét örökíti meg. A nyomdatechnikai kiállí­tás és az üzem megtekintése után a vendégek a diósgyőri stadionban nézték végig az újságírók és színészek labda­rúgó-mérkőzését. Az ünnepségsorozatot mű­soros rendezvény zárta. HETI KOMMENTÁR A vevő becsülete A Budapesti Őszi Vásár jegyében telt el a hét, nem véletlenül. Üjdonság ez — a hírek szerint hagyomány lesz belőle, minden évben (negrendezik —, érthető hát, ha be­szédtéma volt az emberek között, kóstolgatták mindazt, amit a vásár felkínált, ahogyan új ízekkel ismerkedni il­lik. Ott, az őszi vásáron, a valóban példás vevőszolgálatot folytató Mechanikai Művek részlegénél hallottuk az elej­tett megjegyzést: kezd becsülete lenni a vevőnek. Kezd. Épp az őszi vásár bizonyítja hangsúlyosan ezt. Érdemes költeni arra, hogy a vevő ismerkedjék a termékkel, ér­demes árusítani, azaz érdemes vásárt rendezni! Mert éppen a vásár jelleg az, ami újdonság. A testvér, a Budapesti Nemzetközi Vásár ugyanis a közembernek, a kisfogyasztónak nem több, mint látványosság, ahol a sárga penész eszi, mert amit itt lát, azt seholsem veheti meg. Csak láthatja. Kiállítási tárgyként, és nem napi esz­közként. A mostani vásár éppen ebben üt el a testvértől, bár tegyük hozzá: valóban csak kezd becsülete lenni a vevőnek, mert most is sűrűn lehetett hallani olyan vá­laszt, hogy „még nincs ára”, „még nem készül sorozatban” s így tovább. Az igazi persze az lenne, hogy amit meglá­tok, azt azonnal megvásárolhatom, s mire hazaérek, már szállítják is a lakásra. Ettől azonban — sajnos — messze vagyunk. A kereslet és kínálat közötti feszültség — pél­dául a bútorkereskedelemben — nehezen oldódik, s ad­dig, míg a vevő futkos — ahelyett, hogy őutána futkos­nának, bármilyen furcsán Ls hangzik ez sokaknak —, vá­lasztási lehetősége sem nagyon van. Maximum annyi: vagy megveszi, amit kap, vagy nem. Ez pedig, legyünk őszinték, nem a legjobb választási lehetőség. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát: kezd becsülete lenni a vevőnek, és — nem véletlenül — ezt elsősorban az élelmiszeripari termékeknél, élvezeti cikkeknél, s vala­melyest a háztartási, kozmetikai áruknál tapasztalhatni. (Az már más kérdés, hogy utóbbinál a magyar átlagszab­vány messze elmarad a fogyasztói igényektől, például a szappanok illatosítása tekintetében.) Sokkal kezdetlege­sebbek ma még a vevőfogás jelei a tartós fogyasztási cik­kek nagy részénél, ahol egy-egy vállalat monopolhelyze- tét élvez, s ezen az sem segít, hogy a garanciális idő mennyi. Ugyanis először jó terméket kellene adni. Mert más dolog, hogy kiváló terméket vásároltam, s más, hogy nem egy, hanem két évig javítgatják a rosszat... Azaz: a vevő becsületének megteremtése ott kezdődik, hogy a gyár az alapszintet emeli meg, az átlagminőséget javítja. Éz az egyik dolog, amit a Budapesti őszi Vásár kap­csán szükségesnek tartottunk megjegyezni. A másik nem kevésbé fontos, s reméljük, nem ér bennünket az elfogult­ság vádja. Budapest' nem az ország — így foglalhatnánk össze megjegyzésünk mondandóját. A vidéki kereskedelmi hálózat áruellátása, felkészültsége, anyagi-technikai kö­rülményei ugyanis messze vannak még attól, hogy a vevő a maga beesességét erezhetné. Tehát: nagyon jő, hogy van őszi vásár, s ott sok újdonság, áruban, módszerben is. Még jobb lesz azonban, ha az őszi vásár légköre nem csu­pán a Városliget festői környezetében lesz tapasztalható, hanem bármelyik üzletben, ahová belép az ember. A leg­kisebb faluban is. Krónikás Vezetőségválűsztás előtt A mérleg két serpenyője A kiegyensúlyozottság nem a tétlenség következménye, a látványosság hiánya nem a be- lenyúgvó közömbösségből ered — magamban így fogalmaz­tam meg két esztendő mérle­gét a Váci Kötöttárugyár párt- alapszervezeteinek s csúcsve­zetőségének munkájáról. A gyárban dolgozó kommunisták munkáját éppen az jellemzi a legjobban, hogy mértéktartás­sal, megfontoltsággal, de nagy következetességgel képviselik a párt politikáját s az abból származó helyi feladatokat. A mérlegnek, persze, két serpe­nyője van: vállalt és teljesített feladatok között van-e súly­különbözet? Erősödő demokratizmus A három pártalapszervezet s a csúcsvezetőség munkáját az eltelt két esztendőben a párt­demokrácia erősödése, az okos munkamegosztás, az önálló te­vékenykedés előtérbe kerülése jellemezte. Jól, önállóan dol­goznak a vezetőségek reszort­felelősei, nincs párhuzamosság, s.ez nemcsak a munkamódsze­rek tökéletesítését segítette, hanem — ami még fontosabb — a munka tartalmasságát, mélységét is növelte. Az pél­dául, hogy a pártalapszerveze- tek önállóan határozzák meg pártépítési terveiket, annak idején kétkedést szült. Most, hogy két év alatt — a távozá­sok ellenére — 28 taggal gya­rapodott a kommunisták gyári csápata, nemcsak az önállóság jogosságát igazolta, hanem azt is, hogy az alapszervezetek így jóval nagyobb felelősséget éreznek a kiválasztottakért, s azok munkájáért. Hasonló okokra vezehető vissza az is, hogy a pártalapszervezetek egy-egy tisztség betöltésekor — mint például amikor az ifjúsá­gi szövetség helyi szervezeté­nél volt erre eset — bátran tudnak ajánlani rátermett, képzett embereket, azaz — van utánpótlás. Az alapszervezeti munka po­litikai tartalma ma egészen Zuhog a benzin, dől az ólai Hétfőtől: végleges üzemben a kétmilliós Sorban nyílnak a szele­pek s a csapokból zuhogni kezd a gyorsan terjengő il­latú folyadék. Az elsőn még a könnyű benzin, az utolsón már a gázolaj dől. Ez a leg­biztosabb látható jele annak, A harmadik budapesti házépítő kombinát hogy a toronyóriások belse­jében minden rendben van: szombaton is hatezer ton­na nyersolajat alakítot­tak üzemanyaggá és ke­nőolajjá a százhalombat­tai olajváros üzemében. A panoráma csodálatos. Hosszú-hosszú ezüst tornyok egymás mellett, amelyekre fe­kete lépcső kacskaringózik felfelé. Kívülről semmit nem látni, de odabenn forr-zúg a folyékony anyag, megállás A váci országút mellett épül a ül. budapesti házépítő kombinát. A nagycsarnokban a gép­alapok 70 százaléka elkészült, és szerelik a gyártósor gépeit. A Jkombinát épületeinek előre gyártott elemeit is a helyükre rakták. nélkül választódik szét sok­féle termékké. A legújabb, évi kétmillió tonna nyers­olajat feldolgozó üzem a mai nappal befejezi próba­szakaszát, hétfőtől megkezdi rendes munkáját. Csinnad- rattás, látványos ünnep le­hetne ez a nap, de itt csönd­ben zajlik minden. Csende­sebben a kelleténél. Pedig megérdemelnének megkülön­böztetett elismerést azok a mérnökök, technikusok, sze­relők, vezető szakemberek, akik három héten át kint lak­tak, haza nem tértek, mert az indítás minden percüket, idegszálukat, gondolatukat rabságban tartotta. Most már könnyű. Fáradt­ság tompította mosollyal ma­gyarázzák, hogy minden ki­fogástalanul megy. Az azon­ban csaknem minden itt munkálkodó ember vélemé­nyén érződik, hogy ez túlon­túl csendes előrelépés, a meg­érdemelt s látványos elis­merés hiánya nem esik jól senkinek. A példásan épülő és dolgozó olajvárosból alig akad ember, aki magasabb elismerésben részesült vol­na... Ne legyünk ünneprontók. Fenntartva az elmondottakat, hadd örüljünk együtt a szí­vósan munkálkodókkal, a magyar, a szovjet, a cseh szakemberekkel, akik nagy erőfeszítéseket tet­tek azért, hogy Európa egyik legkorszerűbb új üzeme hét­főtől megkezdheti végleges termelőmunkáját. más, mélyebb, sokágúbb, mint volt korábban — ezt nemcsak a gyár csúcsvezetősége állapí­totta meg, hanem maguk az alapszervezetekben dolgozó kommunisták is. Különösen a konfekcióüzem kettes számot viselő pártalapszervezete adott ,példát arra, hogyan lehet egy­séggé kovácsolni a kommu­nisták közösségét, az elvi ál­lásfoglalásoktól egészen az olyan aprónak tűnő dologig, hogy születés- és névnapokon elvtársaik fölköszöntik az ün­neplőt. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy ebben az alapszervezetben a leggazda­gabb a belső élet, itt a legjobb a taggyűléseken való részvétel, itt a legtöbb az előfizető a pártfolyóiratokra, itt a legerő­sebb a tagdíjfizetési fegyelem stb. Az eltelt két esztendő to­vább öregbítette a csoportos beszélgetések sikerét is. Sajá­tos eszköz ez a véleménycseré­ben. A pártalapszervezetek időről időre meghívják egy-egy terület dolgozóit, s ott — kö­tetlen formában — szóba ke­rül minden, ami csak az em­bereket érdekli. Hivatalosko­dás nélkül zajlanak le ezek a beszélgetések, időben sem nyúlnak sokáig — ez is ma­gyarázata sikerüknek. Érzékeny jelzőrendszer A gazdasági reform magával hozta a termékválaszték jelen­tős bővítését, ez viszont csök­kenti a sorozatnagyságot, s ez­zel a munkások begyakorlott­ságát. A begyakorlottság ter­mészetesen kihatással van a keresetre, s amikor a kisebb tételek gyártása megkezdődött, a kommunisták voltak azok, akik azonnal fölfigyeltek a ke­resetek csökkenésére s az ez­zel járó emberi problémák so­kaságára. Jelzéseik s kezde­ményezésük nyomán indult alapos fölmérés, s kapták meg a pótlékot az érintett területe­ken dolgozók, s került sor már, a gyári és egyéni érdeket job­ban egyeztető intézkedésre is. Hasonlóan ehhez, ugyancsak érzékeny jelzőrendszerként működött a pártszervezet ak­kor, amikor a blokkrendszer­ről a szalagszerű munkára tér­tek át a varrodánál, s az em­berek keresetüket féltették, ag­gályoskodtak, s igyekeztek ki­búvókat keresni. A kommunis­ták, míg egyrészt az előnyöket magyarázták, másrészt az eset­leges buktatókat is föltárták. Az idő őket igazolta: a teljesít­mények a szalagrendszerben mintegy nyolc százalékkal emelkedtek, tehát a keresettel sincs baj. Még érzékenyebb lehetne ez a jelzőrendszer, ha a pártcso­portok tevékenysége a mosta­ni, átlagos szintnél följebb jut­na. Egy-két helyen, így pél­dául a készáruraktárban, igen jól dolgozik a pártcsoport, ám e „sejtek” többsége ma még a kelleténél kevesebb segítsé­get ad a vezetőség munkájá­hoz, s ez egyben a jövő felada­tait is meghatározza. Mert ép­pen az önállóság, a gyors rea­gálókészség növelheti e kom­munista csoportok tekintélyét, s ezzel hatását a velük dolgo­zó pártonkívüliekre. ♦ Nem elég egyetérteni Az alapszervezetek tevékeny­ségének tartalmi gazdagodása természetesen megkönnyítette a csúcsvezetőség munkáját is. A héttagú vezetőség jó kap­csolatokat alakított ki a gyár gazdasági irányítóival, s te­kintélyt is szerzett azzal, hogy adni tudott a gazdasági veze­tésnek: a minőségről, a gyárt­mányfejlesztésről készített vizsgálataik alaposságukkal, a hozott határozatok körültekin­tő voltukkal elismerést érde­melnek, s meg is kapták azt a gazdasági vezetőktől. Mégis, amikor minden fél évben ösz- szegezik, mi valósult meg a hozott határozatokból — s ezt az apróságnak tűnő módszert, sajnos, nem mindenütt alkal­mazzák —, több kérdésben kénytelenek megállapítani: ké- zen-közön elsikkadt egyes ha­tározat végrehajtása. Miért? Nincs arról szó, hogy tudatosan „megtorpedóznák” a gazdasági vezetők a pártveze­tőség hozta határozatokat — melyek meghozatalánál ők is ott vannak a vezetőség ülésén, s ők is egyetértenek —, ha­nem inkább arról, hogy köny- nyebb magyarázkodni, mint cselekedni. A csúcsvezetőség határozatai nem egy esetben közgazdasági tanulmányter­vekkel is fölérnek: illő hát azokat komolyabban venni, s nem elég egyetérteni azokkal, hanem az iránymutatás alap­ján — tenni kell. Több követ­kezetességet, nagyobb eltökélt­séget vár a kommunisták ve­zető testületé minden gazdasá­gi vezetőtől, s főként azt, hogy ne a pártszervezeteknek kell­jen ösztökélni olyan dolgokra — mint például a minőség romlása miatt alkalmazott fe­lelősségre vonás volt —, ame­lyek természetesek. Ugyancsak igény — s jöriDeni feladat —, hogy a gazdasági vezetők — minden szinten — éljenek ön­állóságukkal, s ne pusztán a tények jelzésére szorítkozza­nak, hanem elemezzenek, ke­ressék meg az okokat, s java­solják a megoldás útjait is. A mérleg két serpenyője megtelik tehát a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen: az ered­mények mellett a teendők sem nyomnak kevesebbet. Mert a kiegyensúlyozott, évről évre ■tartalmilag is gazdagodó műn­ké a legjobb bizonyítéka an­nak, hogy nem szavak, hanem tettek, illetve tervek kerülnek a mérleg két serpenyőjébe, s a kötöttárugyári kommunisták­ról ez, a cselekvés vállalása mondja a legtöbbet. M. O. BÁRMILYEN JELLEGŰ talajvíztelenítést vállalunk Vacuum- és Siemens-berendezésekkel, azonnali kezdéssel, bárhol az országban. Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat Termelési osztály Tatabánya V., Komáromi u. 6. Telefon: 11-01 és 17-14

Next

/
Oldalképek
Tartalom