Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
MONOMIDfn A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA. X. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK A járási tanács vb tárgyalta 118 ezer liter pálinkát főztünk egy év alatt — Miért gyenge az üllői szódavíz? — Több cukrászüzemet megbíráltak A járási tanács vb legutóbbi ülésén a járási mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály vezetője az élelmiszeripari üzemek tevékenységéről és az ellátás minőségéről számolt be. A nyárra való tekintettel fokozott érdeklődést keltett a szikvíz- és üdítőitalellátás. Ezek előállításával a járásban 18 szövetkezet és 4 magánkisiparos foglalkozik. Mind a technikai felszereltség, mind az áruk minősége általában jó. A tisztaság és az egészségügyi követelmények fokozottabb betartására azonban fel kellett hívni az üzemvezetők figyelmét. Az üllői szódásüvegeket kissé kifogásolhatónak találta az ellenőrzés. Megállapították, hogy a szürkeség a víz magas vastartalmától van, emiatt gyengébb is az üllői szódavíz. Már jelentősebb tisztasági kifogások hangzottak el a cukrászüzemek miatt. Pilisen például fedetlenül találták a szeméttárolót, a szennyvíztároló pedig nagyon közel volt az üzem ajtajához. Akadt olyan cukrászat, ahol nagy mennyiségű romlott tojást tároltak. Árumintát három kisiparostól vettek, és hamisítás miatt mind a három ellen szabálysértési feljelentést kellett tenni. Az ellenőrzés megállapította, hogy a jelenlegi cukrászüzemek nem tudják kielégíteni a lakosság igényeit, hiába érkezik Ceglédről és Budapestről is járásunkba sütemény, még ez is kevés. Épül ugyan Monoron egy cukrászüzem, s a tervek szerint november 1-én ez megkezdi az üzemelést, de a jelenlegi munkatempó mellett mi erősen kételkedünk ebben. Járásunkban 12 szeszfőzde működik, tavaly 118 ezer liter pálinkának megfelelő meny- nyiségü szeszt főztek ki. Üllőn és Vecsésen azonban hiányzik egy-egy szeszfőzde. Három hentesünk és pecsenyesütögetőnk van. Ez utóbbiak részben központi kiEMBEREK A TANYAN Valami valami visszahúz Az épület igazában már nem is épület. Inkább rom. Félig rothadt nádszárgk meredeznek az ég felé a tetőből, a fal leomló oldala vakolatot régen láthatott. Elég lenne egy jól irányzott ütés, hogy lyuk támadjon az oldalán — az ajtón mégis vaspánt, tekintélyes lakat parancsol „állj”-t. Előtte tűznyomok, üszkös fadarabok, cigarettásdoboz, galacsinná gyűrve. — Élnek itt? — nézünk körül, s szempillantás alatt megjelenik a gazda, Baranyi Lajos. Mérges tekintettel néz ránk. — Maguk mit keresnek itt?! Megmondjuk, mosolyogni kezd és mesélni, kérdezés nélkül is. — „Nyaralok” itt, de már régen nem ez az otthonom. Azért visszajárok, az ég tudja, mi húz ide ... Merthogy szociális ottonban vagyok. De ha kimenőm van, már ülök is vonatra, jövök ... haza. — Hogy tudott itt élni? — kérdezem, s előtolakszik nyomban a gondolat: hiszen mi már találkoztunk! És mondom is, hogy a tanácsnál, emlékszik-e? Emlékszik, hogyne, hiszen végFelveszünk bakelit műanyag préselésére betanított munkásokat Alapórabér alapján teljesítménybérezés. Jelentkezés: Bp. XVIII. kér. Vecsési u. 44. (A Béke térről eqy buszmegálló Vecsés felé) FOK — GYEM KTSZ utalásból, részben saját hizlalásból állítják elő termékeiket. Jó minőségű pecsenyét sütögetnek. (d. g.) Tragikus szerencsét lensrg Névadó Gombán Kedves ünepségre jöttek össze Gombán vasárnap délután. A kis Papp Laci, Papp Istvánnak, a BM gombai körzeti megbízottjának kisfia kapott nevet. Szabó Ferenc vb-elnök köszöntötte az újszülöttet, szüleit, a fiatal névadó mamát és papát. Az emléklap átadása után a gombai Dózsa úttörő- csapat képviselői adták át a kis Papp Lacinak a vörös nyakkendőt azzal, hogy méltó legyen a viselésére, ha majd felnő. Az „Altató” zenéjén mindenki elérzékenyült, a nagy- bajuszos nagypapa is — csak éppen Laci nem. Hangos „oá”- val adta tudtára a világnak, hogy figyeljenek rá, elvégre ő az ünnepelt! KÉT HÉT A DUNA MELLETT (1.) Csempi és a többiek Indulás vidám énekszóval. (Jllö és Vecsés közöli Vasárnap este 8 órakor dr. Tury István vecsési orvos motorkerékpárjával Üllő és Vecsés között beleszaladt egy előtte haladó kivilágítatlan lovas kocsiba, melyet Nagy Lajos üllői lakos hajtott. Az ösz- szeütközés következtében az orvos és a lovas kocsi utasa, Lassú József könnyű sérülést szenvedett. A motorkerékpár utasa, dr. Tury Istvánná súlyos sérüléseibe kórházba szállítás közben belehalt. (k. zs.) Vb-ülés Vasadon Vasadon ma nyolc órakor tartják a vb-ülést. Jelentés hangzik el a helyi postahivatal munkájáról, az anyakönyvi munkáról és az egyes családi és társadalmi események megünnepléséről. SÉTA A DESZKÁK KÖRÜL Az ég tudja, mi húz ide... ső kétségbeesésében fordult hozzájuk. Betegeskedett, nyugdíja nincs, alkalmi munkából tartotta fenn magát. Nyáron keresett, télre spórolt — aztán elfogyott a pénze, a szomszéd tanyákon szánták meg egy-egy tányér levessel. Csonttá-bőrré soványodva, betegen került a tanácshoz, amely szociális otthonba utalta. S most alig ismerek rá: „kackiás” kalap; nyoma sincs a fénytelen te kintetnek. Baranyi Lajos most elégedett — és boldog. — Hát, ha már írnak rólam, írják meg, hogy köszönöm a tanácsnak. Jó az otthonban, dolgozgatok ott is, mert nem tudok én már munka nélkül meglenni. Szeret a gondnok, és ha úgy érzem, hogy nagyon hazahúz már a szívem a viskóba, kis időre mindig elenged. Most is itt leszek pár napig... Mi lehet a vonzerő, ami az omladoaó falakban lakik, s kényelmes életbe tolakodva is fogva tartja? (k. zs.) A Ságvári utcában Monoron elkerítettek egy darab járdát, A gyalogosforgalom most az úttesten bonyolódik. Óvodás gyerekek sétálgatnak a rohanó autók között át a túloldalra, nemsokára kezdődik a tanítás, iskolásgyerekekkel is be- ■ népesedik az út; a felnőttekről ne is beszéljünk, akik joggal bosszankodnak a kerülgetés miatt. Baleset- veszély, bosszankodás tehát van. S mindez miért? A házat, ahol Barna József cipészműhelye van, már két éve életveszélyessé nyilvánították. A hátsó fronton lakott egy kisgyerekes család — azóta már kiköltözött, nagy nenezen találtak számára lakást — s a tulajdonos le is bontotta a háznak ezt a lakatlan részét. Az első front azonban maradt a régiben: roskadozó tető, málló vakolat, düledező fal. Bárkire bármikor ráeshet egy faldarab, sőt a zsúptetőt egy erősebb szél is ledönti — mondták az illetékesek. Elkerítették tehát a járdarészt, jó erős deszkákkal. Van itt némi ellentmondás is: a cipészműhely ugyanis nyugodtan bonyolítja a forgalmat. A tulajdonos — özvegy Baky- né szerint — ezt a házat, azaz most már csak házrészt — rendbehozni értelmetlen lenne. Alapozása nincs, a talajfelszínre rakták annak idején a falakat — a tatarozás csak ideig- óráig oldaná meg a dolgot. A lakosság cipőjavítási igényeit is ki kell elégíteni — érthető, hogy Barna József ragaszkodik az épületrészhez. Határozatok, fellebbezések váltják egymást — megjárt ez az ügy már mindenféle fórumot — csak éppen a megoldás . várai magára. A környék lakói segíteni próbálnak magukon: kitördelték már néhányszor az elkerítő deszkát, gondolván, hogy ha a cipőjavítás nem szünetel az életveszélyesnek nyilvánított épületben, akkor ne szüneteljen a gyalogosforgalom sem. Aztán a deszkák visszakerültek helyükre. Folyik a vita, a környéken hosszú idő óta mindenki mérgelődik. Várják, hogy valaki majd csak talál most már megoldást. Valóban: éppen ideje lenne. Szomorú tapasztalat, hogy kis ügyek végére nagy katasztrófa tesz pontot legtöbbször. Jó lenne ezt nem megvárni! Ha másra nem, hát gondoljanak az illetékesek a gyerekekre és a nagy járműforgalomra. (koblencz) Magyarország szegény villamosenergiában. A szocialista országok és /elsősorban a Szovjetunió segítsége nélkül nem tudtuk volna és nem tudnánk megoldani az egész ország villamosítását. Felsőgöd mellett egy ilyen külföldi áramot fogadó és elosztó telep épül KlSZ-védnök- séggel. Ezen az építkezésen vettünk mi részt, kilenc mo- nori gimnazista, két hétig. Tettünk valamit hazánk fejlődéséért mi is, Csicsó, Foxi, Potya, Köször, Cég, Gyula, Csempi, Csizi és Csőri. Teherautó visz minket az állomásról — Felsőgödről — az építkezésre. Pompás, új betonút ezüstszalagja kanyarog a földek között, gazdag a határ, ebből a környezetből emelkednek ki a trafótelep oszlopai. Eltörpül az ember a magasbanyúló, légiesen karcsú vasoszlopok mellett. Távolról még lenyűgözőbb hatású ez a piros, zöld, sárga színűre festett ezerlábú acélóriás. Nem messze lakóházak épülnek. Harminchat család kap itt kényelmes, minden igényt kielégítő otthont. Itt laknak majd a jövendő mérnökök, technikusok, ök irányítják ezt az egész telepet. Egy kézmozdulat elegendő lesz, hogy árammal telítődjenek a vezetékek, mozgásba jöhessenek a távoli gépek, hogy ki- gyúlhasson valahol a villany. A központi irányító épület csupaüveg termeiből áttekinthető az egész környék. Köny- nyű dolguk lesz az itt dolgozóknak, hiszen minden automatizálva lesz. Egyelőre azonban a mi munkánk következik ... Czeglédi—Vancsó Megnősülök!!! ;iua|insouS3|\[ Végleg derékba tört egy sportkarrier? Kevés labdarúgó, labdarúgószakember és sportvezető van a megyében, aki ne ismerné a nevét. Monoron mindenki ismeri és szereti őt. Dimoff Jancsiról van szó. Mindazzal rendelkezett eddigi sportpálya- futása alatt, amivel egy labdarúgónak rendelkeznie kell. Játéktudása — bátran el lehet mondani — kimagasló volt, a pályán határozott volt, de mégis szerény, udvarias, fedezetjátóka élményszámba ment. Sportszerű, magánéletében is. Kevés labdarúgót ért annyi balszerencse, mint őt. Évekkel ezelőtt láb törés, majd hosszú kórházi kezelés, műKetten ülnek az egyszál horgászra, meg a cókmókjára méretezett stégen — mi jóval arrébb, a horgásztanyai partoldalban. A gombai tó ... Kiültek a víztükörre a csillagok, a másik partról tranzisztoros hangját legyintette felénk a meg- nyálazott ujjheggyel is alig érezhető szellő. Hűvös volt, az esték vízparton mindig hűvösebbek. Aliig húzott pulóverrel ízleltük a csendet. Aztán ők ketten, ott a stégen beszélgetni kezdtek. Nem akartam odafigyelni, tulajdonképpen bosz- szankodtam is, hogy miért kell nekik magasba feszülő hangsúlyokkal megtörni a némaságot — aztán már minden mindegy volt. — Szóval azért hívtál ide, hogy ezt megmond? — kérdezte a lány. — Azért is. Fura lett volna, ha nem ott fejezzük be, aho1 elkezdtük — a hang fáradt volt és bocsánatkérő. — Mert ha hétköznapi a befejezés, akkor nem fájt volna ennyire? Ezért?, — Nem ezért. De azt akartam ... Azt hittem, hogy itt CSILLAGHULLÁS megint azt fogom érezni, amit akkor, először. Szóval...» hogy megint szeretlek. — Aha. De már nem szeretsz. Unod ugye? — a lány felkapta a szavak végét, játszott velük, leejtette és magasba emelte az „e” betűket. — Azt hittem, szomorú leszel. — Tévedtél. Nem vagyok szomorú. Link alak vagy te, még nem mondtam?! Fűzöl, szaladgálsz utánam — aztán bejelented, hogy elég volt, és azt sem tudod, hogy miért. — Ha meglátlak, nem érzek semmit. Se rosszat, se jót. Az nem szerelem, ha kézenfogva mászkálunk mindenfelé. — Igaz. Igazad van, persze. Nincs még senkid? Már úgy értem... — Nincs hát. — Nem lesz rossz egyedül? Mit csinálsz vasárnap, meg szombaton? — Csavargók. Aztán majd keresek valakit. — Te, ez irtó furcsa lesz... Akkor, ha most vége, már nem is kérsz fel táncolni többé. Jól tudtunk együtt táncolni, tudod, a többiek is mondták. — Dehogynem! Attól még! — Az utolsó szó úgy hangzott, mint egy kézlegyintés. Csend lett. Apró csobbanásokkal halak pattantak ki a vízből, a sápadt csillagfénybe. Sötét foltokká mosódtak a túloldali dombok, a tó tussal mázolt fekete víztükör... A lány megmozdult, reccsent a stég deszkája. Felállt, végigsimított a haján. — Hát, akkor... ez megvan ... — Hát... — Akkor szia. — Még tétovázott; nem tudta, hogy is búcsúzzon, aztán lenyújtotta jobb kezét a térdére támaszkodó fiúhoz. — Még hazakísérlek. Szótlanul baktattak el előttünk, két lehajtott fejű árnyék kísérte őket. Az égről egyetlen csillogó pontban siklott le egy csillag. Persze — jutott eszembe — augusztus van ... Csillaghullás. (k. zs.) tét ugyancsak a lábán. Hosszú kényszerpihenő, majd újból a futball. Nem mert kockáztatni, ezért egyesületen kívül játszott csak, a „páskom” csapatában. Sok rábeszélés, „lelki masz- százs” kellett ahhoz, hogy újra elfoglalja helyét az MSE első csapatában. Győzött a sportszeretet, tudta, hogy egyesületének szüksége van rá — ez döntött. Sok ember nem mert volna vállalkozni arra, amire ő szánta rá magát. Orvosai figyelmeztették: ha újra rúgás éri a lábát, az könnyen végzetes lehet. A pálya, a labda mégis visszahúzta, az első őszi mérkőzésen tizedmagával 6 is kifutott a pályára Üj hártyán - ban. Jelenléte játékostársainak is nyugalmat kölcsönzött ezen a nehéz mérkőzésen. Tizenhatodik perc ... új- hartyáni támadás, a játékvezető les miatt sípolt. Jancsi magasra felugorva akarta a labdát elérni, visszaesett és a földön maradt. Lábtörés. A monori játékosok a fejüket fogták. Szolnoki Pista talán el is sírta magát. Gépkocsi, sín, kórház. Mielőtt a kocsiba tették volna, Jancsi még ennyit mondott óriási fájdalmai közepette: „Vége a sportpályafutásomnak.” Majd odaszólt a játékosoknak: „Helyettem is küzdjetek.” Jancsi, a fiúk helyetted is küzdöttek, nagy harc után pontot szereztek. A te kívánságod teljesült, most teljesüljön az övéké, mielőbb gyógyulj meg. — d. a.— MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Egy pikoló világos. Mo- nor: Királylány a feleségem. Nyáregyháza: Tökéletes úriember. Úri: Az öngyilkos.