Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

MONOMIDfn A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA. X. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK A járási tanács vb tárgyalta 118 ezer liter pálinkát főztünk egy év alatt — Miért gyenge az üllői szódavíz? — Több cukrászüzemet megbíráltak A járási tanács vb legutób­bi ülésén a járási mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály vezetője az élelmiszeripari üzemek tevékenységéről és az ellátás minőségéről számolt be. A nyárra való tekintettel fokozott érdeklődést kel­tett a szikvíz- és üdítőital­ellátás. Ezek előállításával a járásban 18 szövetkezet és 4 magánkis­iparos foglalkozik. Mind a technikai felszereltség, mind az áruk minősége általában jó. A tisztaság és az egészségügyi követelmények fokozottabb betartására azonban fel kel­lett hívni az üzemvezetők fi­gyelmét. Az üllői szódásüvegeket kissé kifogásolhatónak ta­lálta az ellenőrzés. Megál­lapították, hogy a szürke­ség a víz magas vastar­talmától van, emiatt gyen­gébb is az üllői szódavíz. Már jelentősebb tisztasági kifogások hangzottak el a cuk­rászüzemek miatt. Pilisen pél­dául fedetlenül találták a sze­méttárolót, a szennyvíztároló pedig nagyon közel volt az üzem ajtajához. Akadt olyan cukrászat, ahol nagy mennyiségű romlott tojást tároltak. Árumintát három kisipa­rostól vettek, és hamisítás miatt mind a három ellen szabálysértési feljelentést kellett tenni. Az ellenőrzés megállapítot­ta, hogy a jelenlegi cukrász­üzemek nem tudják kielégíte­ni a lakosság igényeit, hiába érkezik Ceglédről és Buda­pestről is járásunkba süte­mény, még ez is kevés. Épül ugyan Monoron egy cukrász­üzem, s a tervek szerint no­vember 1-én ez megkezdi az üzemelést, de a jelenlegi munkatempó mellett mi erő­sen kételkedünk ebben. Járásunkban 12 szeszfőzde működik, tavaly 118 ezer liter pá­linkának megfelelő meny- nyiségü szeszt főztek ki. Üllőn és Vecsésen azonban hiányzik egy-egy szeszfőzde. Három hentesünk és pe­csenyesütögetőnk van. Ez utóbbiak részben központi ki­EMBEREK A TANYAN Valami valami visszahúz Az épület iga­zában már nem is épület. Inkább rom. Félig rot­hadt nádszárgk meredeznek az ég felé a tetőből, a fal leomló oldala vakolatot régen láthatott. Elég lenne egy jól irányzott ütés, hogy lyuk támad­jon az oldalán — az ajtón mégis vaspánt, tekinté­lyes lakat paran­csol „állj”-t. Előt­te tűznyomok, üszkös fadarabok, cigarettásdoboz, galacsinná gyűrve. — Élnek itt? — nézünk körül, s szempillantás alatt megjelenik a gazda, Baranyi Lajos. Mérges te­kintettel néz ránk. — Maguk mit keresnek itt?! Megmondjuk, mosolyogni kezd és mesélni, kérdezés nél­kül is. — „Nyaralok” itt, de már régen nem ez az otthonom. Azért visszajárok, az ég tud­ja, mi húz ide ... Merthogy szociális ottonban vagyok. De ha kimenőm van, már ülök is vonatra, jövök ... haza. — Hogy tudott itt élni? — kérdezem, s előtolakszik nyom­ban a gondolat: hiszen mi már találkoztunk! És mondom is, hogy a tanácsnál, emlékszik-e? Emlékszik, hogyne, hiszen vég­Felveszünk bakelit műanyag préselésére betanított munkásokat Alapórabér alapján teljesítménybérezés. Jelentkezés: Bp. XVIII. kér. Vecsési u. 44. (A Béke térről eqy buszmegálló Vecsés felé) FOK — GYEM KTSZ utalásból, részben saját hiz­lalásból állítják elő termé­keiket. Jó minőségű pecsenyét sütögetnek. (d. g.) Tragikus szerencsét lensrg Névadó Gombán Kedves ünepségre jöttek össze Gombán vasárnap dél­után. A kis Papp Laci, Papp Istvánnak, a BM gombai kör­zeti megbízottjának kisfia ka­pott nevet. Szabó Ferenc vb-elnök kö­szöntötte az újszülöttet, szü­leit, a fiatal névadó mamát és papát. Az emléklap átadása után a gombai Dózsa úttörő- csapat képviselői adták át a kis Papp Lacinak a vörös nyakkendőt azzal, hogy méltó legyen a viselésére, ha majd felnő. Az „Altató” zenéjén min­denki elérzékenyült, a nagy- bajuszos nagypapa is — csak éppen Laci nem. Hangos „oá”- val adta tudtára a világnak, hogy figyeljenek rá, elvégre ő az ünnepelt! KÉT HÉT A DUNA MELLETT (1.) Csempi és a többiek Indulás vidám énekszóval. (Jllö és Vecsés közöli Vasárnap este 8 órakor dr. Tury István vecsési orvos mo­torkerékpárjával Üllő és Ve­csés között beleszaladt egy előtte haladó kivilágítatlan lo­vas kocsiba, melyet Nagy La­jos üllői lakos hajtott. Az ösz- szeütközés következtében az orvos és a lovas kocsi utasa, Lassú József könnyű sérülést szenvedett. A motorkerékpár utasa, dr. Tury Istvánná sú­lyos sérüléseibe kórházba szál­lítás közben belehalt. (k. zs.) Vb-ülés Vasadon Vasadon ma nyolc órakor tartják a vb-ülést. Jelentés hangzik el a helyi postahiva­tal munkájáról, az anyakönyvi munkáról és az egyes családi és társadalmi események meg­ünnepléséről. SÉTA A DESZKÁK KÖRÜL Az ég tudja, mi húz ide... ső kétségbeesésében fordult hozzájuk. Betegeskedett, nyug­díja nincs, alkalmi munkából tartotta fenn magát. Nyáron keresett, télre spórolt — aztán elfogyott a pénze, a szomszéd tanyákon szánták meg egy-egy tányér levessel. Csonttá-bőrré soványodva, betegen került a tanácshoz, amely szociális ott­honba utalta. S most alig is­merek rá: „kackiás” kalap; nyoma sincs a fénytelen te kintetnek. Baranyi Lajos most elégedett — és boldog. — Hát, ha már írnak rólam, írják meg, hogy köszönöm a tanácsnak. Jó az otthonban, dolgozgatok ott is, mert nem tudok én már munka nélkül meglenni. Szeret a gondnok, és ha úgy érzem, hogy nagyon hazahúz már a szívem a vis­kóba, kis időre mindig elen­ged. Most is itt leszek pár napig... Mi lehet a vonzerő, ami az omladoaó falakban lakik, s kényelmes életbe tolakodva is fogva tartja? (k. zs.) A Ságvári utcában Mo­noron elkerítettek egy da­rab járdát, A gyalogosfor­galom most az úttesten bo­nyolódik. Óvodás gyerekek sétálgatnak a rohanó autók között át a túloldalra, nem­sokára kezdődik a tanítás, iskolásgyerekekkel is be- ■ népesedik az út; a felnőt­tekről ne is beszéljünk, akik joggal bosszankodnak a kerülgetés miatt. Baleset- veszély, bosszankodás tehát van. S mindez miért? A házat, ahol Barna Jó­zsef cipészműhelye van, már két éve életveszélyes­sé nyilvánították. A hátsó fronton lakott egy kisgye­rekes család — azóta már kiköltözött, nagy nenezen találtak számára lakást — s a tulajdonos le is bontot­ta a háznak ezt a lakatlan részét. Az első front azon­ban maradt a régiben: ros­kadozó tető, málló vakolat, düledező fal. Bárkire bár­mikor ráeshet egy faldarab, sőt a zsúptetőt egy erősebb szél is ledönti — mondták az illetékesek. Elkerítették tehát a járdarészt, jó erős deszkákkal. Van itt némi ellentmondás is: a cipész­műhely ugyanis nyugodtan bonyolítja a forgalmat. A tulajdonos — özvegy Baky- né szerint — ezt a házat, azaz most már csak ház­részt — rendbehozni értel­metlen lenne. Alapozása nincs, a talajfelszínre rak­ták annak idején a falakat — a tatarozás csak ideig- óráig oldaná meg a dolgot. A lakosság cipőjavítási igényeit is ki kell elégíte­ni — érthető, hogy Barna József ragaszkodik az épü­letrészhez. Határozatok, fel­lebbezések váltják egymást — megjárt ez az ügy már mindenféle fórumot — csak éppen a megoldás . várai magára. A környék lakói segíteni próbálnak magu­kon: kitördelték már né­hányszor az elkerítő desz­kát, gondolván, hogy ha a cipőjavítás nem szünetel az életveszélyesnek nyilvání­tott épületben, akkor ne szüneteljen a gyalogosfor­galom sem. Aztán a desz­kák visszakerültek he­lyükre. Folyik a vita, a környé­ken hosszú idő óta minden­ki mérgelődik. Várják, hogy valaki majd csak ta­lál most már megoldást. Valóban: éppen ideje lenne. Szomorú tapaszta­lat, hogy kis ügyek végére nagy katasztrófa tesz pon­tot legtöbbször. Jó lenne ezt nem megvárni! Ha más­ra nem, hát gondoljanak az illetékesek a gyerekek­re és a nagy járműforga­lomra. (koblencz) Magyarország szegény vil­lamosenergiában. A szocialis­ta országok és /elsősorban a Szovjetunió segítsége nélkül nem tudtuk volna és nem tud­nánk megoldani az egész or­szág villamosítását. Felsőgöd mellett egy ilyen külföldi áramot fogadó és el­osztó telep épül KlSZ-védnök- séggel. Ezen az építkezésen vettünk mi részt, kilenc mo- nori gimnazista, két hétig. Tettünk valamit hazánk fejlő­déséért mi is, Csicsó, Foxi, Potya, Köször, Cég, Gyula, Csempi, Csizi és Csőri. Teherautó visz minket az állomásról — Felsőgödről — az építkezésre. Pompás, új be­tonút ezüstszalagja kanyarog a földek között, gazdag a ha­tár, ebből a környezetből emelkednek ki a trafótelep oszlopai. Eltörpül az ember a magasbanyúló, légiesen karcsú vasoszlopok mellett. Távolról még lenyűgözőbb hatású ez a piros, zöld, sárga színűre fes­tett ezerlábú acélóriás. Nem messze lakóházak épülnek. Harminchat család kap itt kényelmes, minden igényt kielégítő otthont. Itt laknak majd a jövendő mér­nökök, technikusok, ök irá­nyítják ezt az egész telepet. Egy kézmozdulat elegendő lesz, hogy árammal telítődjenek a vezetékek, mozgásba jöhesse­nek a távoli gépek, hogy ki- gyúlhasson valahol a villany. A központi irányító épület csupaüveg termeiből áttekint­hető az egész környék. Köny- nyű dolguk lesz az itt dolgo­zóknak, hiszen minden auto­matizálva lesz. Egyelőre azonban a mi munkánk követ­kezik ... Czeglédi—Vancsó Megnősülök!!! ;iua|insouS3|\[ Végleg derékba tört egy sportkarrier? Kevés labdarúgó, labdarúgó­szakember és sportvezető van a megyében, aki ne ismerné a nevét. Monoron mindenki is­meri és szereti őt. Dimoff Jan­csiról van szó. Mindazzal ren­delkezett eddigi sportpálya- futása alatt, amivel egy lab­darúgónak rendelkeznie kell. Játéktudása — bátran el le­het mondani — kimagasló volt, a pályán határozott volt, de mégis szerény, udvarias, fedezetjátóka élményszámba ment. Sportszerű, magánéle­tében is. Kevés labdarúgót ért annyi balszerencse, mint őt. Évek­kel ezelőtt láb törés, majd hosszú kórházi kezelés, mű­Ketten ülnek az egyszál hor­gászra, meg a cókmókjára mé­retezett stégen — mi jóval ar­rébb, a horgásztanyai partol­dalban. A gombai tó ... Kiültek a víztükörre a csillagok, a má­sik partról tranzisztoros hang­ját legyintette felénk a meg- nyálazott ujjheggyel is alig érezhető szellő. Hűvös volt, az esték vízparton mindig hűvö­sebbek. Aliig húzott pulóverrel ízleltük a csendet. Aztán ők ketten, ott a stégen beszélgetni kezdtek. Nem akartam odafi­gyelni, tulajdonképpen bosz- szankodtam is, hogy miért kell nekik magasba feszülő hang­súlyokkal megtörni a némasá­got — aztán már minden mindegy volt. — Szóval azért hívtál ide, hogy ezt megmond? — kérdez­te a lány. — Azért is. Fura lett volna, ha nem ott fejezzük be, aho1 elkezdtük — a hang fáradt volt és bocsánatkérő. — Mert ha hétköznapi a be­fejezés, akkor nem fájt volna ennyire? Ezért?, — Nem ezért. De azt akar­tam ... Azt hittem, hogy itt CSILLAGHULLÁS megint azt fogom érezni, amit akkor, először. Szóval...» hogy megint szeretlek. — Aha. De már nem sze­retsz. Unod ugye? — a lány felkapta a szavak végét, ját­szott velük, leejtette és ma­gasba emelte az „e” betűket. — Azt hittem, szomorú le­szel. — Tévedtél. Nem vagyok szomorú. Link alak vagy te, még nem mondtam?! Fűzöl, szaladgálsz utánam — aztán bejelented, hogy elég volt, és azt sem tudod, hogy miért. — Ha meglátlak, nem érzek semmit. Se rosszat, se jót. Az nem szerelem, ha kézenfogva mászkálunk mindenfelé. — Igaz. Igazad van, persze. Nincs még senkid? Már úgy értem... — Nincs hát. — Nem lesz rossz egyedül? Mit csinálsz vasárnap, meg szombaton? — Csavargók. Aztán majd keresek valakit. — Te, ez irtó furcsa lesz... Akkor, ha most vége, már nem is kérsz fel táncolni többé. Jól tudtunk együtt táncolni, tudod, a többiek is mondták. — Dehogynem! Attól még! — Az utolsó szó úgy hangzott, mint egy kézlegyintés. Csend lett. Apró csobbanásokkal ha­lak pattantak ki a vízből, a sá­padt csillagfénybe. Sötét fol­tokká mosódtak a túloldali dombok, a tó tussal mázolt fe­kete víztükör... A lány meg­mozdult, reccsent a stég desz­kája. Felállt, végigsimított a haján. — Hát, akkor... ez meg­van ... — Hát... — Akkor szia. — Még této­vázott; nem tudta, hogy is bú­csúzzon, aztán lenyújtotta jobb kezét a térdére támaszkodó fiúhoz. — Még hazakísérlek. Szótlanul baktattak el előt­tünk, két lehajtott fejű árnyék kísérte őket. Az égről egyet­len csillogó pontban siklott le egy csillag. Persze — jutott eszembe — augusztus van ... Csillaghullás. (k. zs.) tét ugyancsak a lábán. Hosszú kényszerpihenő, majd újból a futball. Nem mert kockáztat­ni, ezért egyesületen kívül ját­szott csak, a „páskom” csapa­tában. Sok rábeszélés, „lelki masz- százs” kellett ahhoz, hogy új­ra elfoglalja helyét az MSE első csapatában. Győzött a sportszeretet, tudta, hogy egye­sületének szüksége van rá — ez döntött. Sok ember nem mert volna vállalkozni arra, amire ő szán­ta rá magát. Orvosai figyel­meztették: ha újra rúgás éri a lábát, az könnyen végzetes le­het. A pálya, a labda mégis visszahúzta, az első őszi mér­kőzésen tizedmagával 6 is ki­futott a pályára Üj hártyán - ban. Jelenléte játékostársai­nak is nyugalmat kölcsönzött ezen a nehéz mérkőzésen. Tizenhatodik perc ... új- hartyáni támadás, a játékve­zető les miatt sípolt. Jancsi magasra felugorva akarta a labdát elérni, visszaesett és a földön maradt. Lábtörés. A monori játékosok a fejüket fogták. Szolnoki Pista talán el is sírta magát. Gépkocsi, sín, kórház. Mielőtt a kocsiba tették vol­na, Jancsi még ennyit mon­dott óriási fájdalmai közepet­te: „Vége a sportpályafutá­somnak.” Majd odaszólt a já­tékosoknak: „Helyettem is küzdjetek.” Jancsi, a fiúk helyetted is küzdöttek, nagy harc után pontot szereztek. A te kíván­ságod teljesült, most teljesül­jön az övéké, mielőbb gyó­gyulj meg. — d. a.— MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Egy pikoló világos. Mo- nor: Királylány a feleségem. Nyáregyháza: Tökéletes úriember. Úri: Az öngyilkos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom