Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

HUMOR A PALÁNKON Az újságíró sétál az ut­cán. Igyekszik mindent, minden apróságot észreven­ni, mert hivatalból kíváncsi természetű. Végignézi például egy-egy kerítésen a plakátokat. Szemes kávét hirdet az egyik, valahogy így: „íz, illat, aroma.” Alatta a TIVOLI park reklámszövege folytatódik: „Nagykőrösön, a piacté­ren.” Más. „Bohóc a falon.” „Helyárak: ülőhely 13 fo­rint, állóhely 8,50 forint, katona- és diákjegy 4,50 forint.” Félreértés ne essék: nem a mozi helyárait emelték fel, csak egy régi plakát alsó része látszott ki a fil­met hirdető falragasz alól. A legfrappánsabb plakát­ragasztói ötletet a hentes­bolt előtti hirdetőoszlopon láttam. „A végzet hatalma.” „A lipcsei TIVOLI park Nagykőrösön.” Szegény Verdi! Aligha gondolta volna, hogy vala­mikor a céllövöldék sze­mélyzete vállalkozik az opera előadására ... (—ara—) IBi p£ftT/V\CGVEt hIrlap külön kiapam XII. ÉVFOLYAM, 180. SZÄM 1968. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK TYÚKOK, LIBÁK TÍZEZREI A bevételek egyharmadát a baromfi hozza a Dózsában Az elmúlt években a nagy­kőrösi Dózsa Termelőszövet­kezet nagyarányú baromfikel­tetésre és tenyésztésre rendez­kedett be: 12 darab 10—10 ezer tojást befogadó, korszerű keltetőgépet vásárolt, ame­lyekben saját tenyésztésre és bérkeltetés formáiéban, száz­ezerszámra kelteti a csibéket, libákat és egyéb baromfit. A termelőszövetkezet központja melletti kiserdőben pedig tíz­ezerszámra kapargálnak a tyúkok és gágoknak a libák. A termelőszövetkezet bevé­teleinek kétharmadát már a baromfi adja. A napokban meglátogattuk Egy jól sikerült szolgáltatás, a tehertaxi Két hónapja jelenít meg először a bútorüzlet előtt az egyes AKÖV világoskék színű tehertaxija. Azóta rendszere­sen szállítja a vásárlók laká­sára az új garnitúrákat. Nagy előnye, hogy mindezt olcsón teszi. Egy-egy komplett garnitúra házhozszállítása a város területén mindössze 20— 30 forintba kerül. Ugyanezt egy lovas fogat 80—100 forin­tért végzi. Van is kereslet a tehertaxi iránt. Naponta 8—10 fuvart végez, és nemcsak bútorszállí­tásra veszik igénybe szolgá­latait, hanem kisebb mennyi­ségű tégla, illetve cserépfuva- ro'zásra is. Elitta a gyerektartást Farkas Gyula (III., Tormás u. 7.) házassága 1967 szep­temberében felbomlott. Ebből a házasságából három kisko­rú gyermeke született. A házasság felbomlása óta rendszeresen iszik, alkalmi munkából él, és egy ízben már alkoholelvonó kúrán is volt. Mivel tartási kötelezettségé­nek csak részben tett eleget, és állandó munkahellyel sem rendelkezik, illetve keresete nagy részét italra költi, a bí­róság gyermektartási köte­lezettség elmulasztása miatt vonta felelősségre. Farkas Gyulát jogerősen hathónapi szabadságvesztésre ítélték, és büntetésének letöl­tési ideje alatt kényszerelvonó kúrát alkalmaznak nála. A GOROMBA GAVALLÉR Matuska Sándor (Szolnoki út 63.) a tavasszal az Arany­kalász Étteremben szórakozott egy leányismerősével. Egy idő után szemtelenkedni kezdett partnerével, és eközben durva szavakkal illette őt. A lány rendőrt hívott. Az igazoltatásnál Matuska minő­síthetetlen hangon beszélt a járőrrel, majd annyira elra­gadtatta magát, hogy meg akarta ütni. A bíróság viselkedéséért há­romhónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélte a durva modorú fiatalembert. Vastagon fog a ceruza Olvasóink talán már sokall­ják is, de ezúttal ismét a ven­déglátóiparról kell írnunk. Az elmúlt héten sok, más országrészből ideutazott ven­dég kereste fel városunkat. Egyikük az Aranykalász Étte­remben kívánt meginni egy fél deci szíverősítőt. Pontosab­ban: pálinkát, kísérővel. A pincér kiszolgálta, és a fizetni kívánó vendég kérte a szám­lát. A számla 21 forintról szólt. Nem tévedés: a vendég fél deci pálinkát fogyasztott kísérővel és ezért 21 forintot kértek tőle. Nagyon szeretnénk, ha a Róna Vendéglátó Vállalat megszigorítaná az ellenőrzést az Aranykalász Étteremben. Nem az első eset, amikor pa­nasz érkezik hozzánk, hogy vastagon fog a pincérek ceru­zája. . Az már az eset bizarr olda­lához tartozik, hogy a vendég — egy vendéglátóipart ellen­őr volt, akinek jóindulatán Ezúton fejezem ki hálás kö- szönetemet mindazoknak, akik felejthetetlen drága édesanyám: özv. Rádóczi Mattyók Lászlóné, szül. Garzó Julianna elhunyta alkalmából részvétüket nyilvání­tották, a temetésén Nagykörö­sön megjelentek, sírjára koszo­rút. virágot helyeztek, özv. Tart- say Egonná és a gyászoló csa­lád. múlott, hogy a kiszolgáló és számlát kiállító pincér ellen nem indított felelősségrevoná- si eljárást. (—ara—) a baromfigazdaságot, és Bog­nár György üzemegységvezető szíves kalauzolásával megte­kintettük a baromfirészlege­ket. Ideálisabb helyet el sem lehetne képzelni. Az árnyas fák alatt temérdek tyúk, liba; ha kedvük van, legelhetnek, fürödhetnek a mesterséges kis tavakban. Az egyik drótkerítés mögött 8000 nagy testű, szép tyúk és köztük 800 kakas fehérük. — Ezt a G. 65-ös magyar húscsibefajtát a. gödöllői álla­mi baromfi telepen tenyésztet­ték ki. Gyorsan, egyenletesen fejlődik. Megfelelő táptakar­mányokkal etetve, 8 hét alatt eléri az 1 kilogramm 30 deka átlagsúlyt, 2 kilogramm 50 deka takarmánnyal! Ezt a jól bevált magyar húsbaromfi­faj tát keresi a külföld is. Né­metország, Románia és Bul­gária sokat vásárol. A finom, puha húst adó kakasokat a körösi piacon is gyakran árul­juk, és a közönség szívesen vásárolja. A februárban kel­tetett tyúkjaink most kezde­nek tojni és 480 ezer tojást várunk tőlük ez évben. A to­jásokat mind kikeltetjük, 370—380 ezer csibére számí­tunk. Azokat részben eladjuk, 40 ezer darabot pedig felne­velünk. A rajnai lúdból 2000 dara­bos törzstenyészetünk van. A tavaszon 42 ezer darabot kel­tettünk. A múlt évi alacsony lúdárak folytán a naposlibát nehéz volt eladni. Ezért a li­bákat háromhetes korukig ne­veltük és akkor adtuk el, da­rabonként 45 forintért, de 4000 darabot meghagytunk, s azo­kat rövidesen pecsenyeliba­ként értékesítjük. (kopa) Megint az a naptár.., ízléses plakátok adják tud­tára a város lakosságának, hogy augusztus 25-én repre­zentatív műsorral lép fel a cifrakerti szabadtéri színpa­don a Magyar Állami Népi Együttes. A program nagyszerűnek ígérkezik, reméljük szép él­ményben lesz részük —, de nem szombati napon, mint a fővárosi nyomdában előállított plakát hirdeti. Augusztus 25-e ugyanis ez- évben vasárnapra esik. Ezúton közöljük tehát az ünnepi elő­adás után érdeklődőkkel —, hogy azon a szombaton más programot készítsenek ma­guknak. Egy nappal később azonban bizonyára érdemes lesz megtekinteniük az Állami Népi Együttes Angliában is nagy sikert aratott előadását. A 199-es telefonszám — Itt a tűzjelző szolgálat ügyeletese beszél a toronyból! A 199-es telefonszám ugyan­is a torony második kerengő- jén tartózkodó megbízott tűz- figyelők telefonkészülékét csengeti. Minden nyáron — így idén is — felváltva őrköd­nek itt a városi tűzoltótestü­let megbízottjai, akik éjjel­nappal figyelik a várost és a határt: hol lobban fel az anya­gi értékekét, emberéleteket veszélyeztető vörös kakas. — Mécs János vagyok a Rá­kóczi Termelőszövetkezet rok­kantsági nyugdíjas tagja. Ti­zenhat esztendeig dolgoztam a termelőszövetkezetben és tavaly első ízben, az idén már másodszor teljesítek tűzjelző szolgálatot a református temp­lomtorony második kerengő­sén* — Meddig lehet onnan, több mint 40 méter magasból ellát­ni? — Tiszta időben és távcső­vel még a ceglédberceü dom­bokon dolgozó emberek is láthatók. De Ceglédet, illetve Kecskemétet a legapróbb rész­letekig megfigyelhetjük. Pedig az idén nincs is olyan jó táv­csövünk, mint amilyet tavaly kaptunk a tűzfigyeléshez. — Hány órás szolgálatot teljesítenek? — Huszonnégy órát töltünk itt, Gregor József váltótársam­mal ennyi ideig tartózkodunk a toronyban. — Nem sok az a 24 óra? Nem álmosodnak el közben? — Nem álmo6odunk el, mert ritkán adódik alkalma az embernek ilyen magasból néz­ni a várost és határát — te­hát mindig talál valami érde­kes látnivalót. Mert nagyon szép az éjszakai Nagykőrös is, messzire nyújtózó fényeivel. És a távolabbi városok — pél­dául Szolnok — hatalmas fénykúpot lövellnek éjszakán­ként a sötétbe. — Észlelt-e már nagyobb tüzeket ezen a nyáron? — Nagy tűz miatt még nem riasztottam a tűzoltótestüle­tet, de olyan már több eset­ben előfordult, hogy gazt éget­tek vagy valamilyen egyéb hulladékot — és különösen a város belterületén, a sűrű lom- bolt miatt, innen fentről ne­héz megállapítani, hogy ko­moly tűzesetről van-e szó, vagy csak jelentéktelen, kárt nem okozó füstöt látunk. Mécs János elnézést kér, de leteszi a telefonkagylót, hogy ismét elinduljon, körbekerül­je a tornyot és mind a négy égtáj felé messzire tekintve meggyőződjék: nem röppen-e fel valahol a házaik között, vagy a határban a vörös ka­kas. (—ara—) „Őszies az idő...“ Ötvenkilenc éve a dalárdában Pászti Albert, nyugdíjas konzervgyári bognár, mond­hatni, az egész életét az ipa­rosköri dalárdában töltötte el. Erről szeretnék vele be­szélgetni. Felkerestem Ör­kényi úti házában. A láto­gató szinte ligetben érzi magát, ha az udvarába be­lép. Bokroktól, fáktól árnyé­kos az udvar. Egy-egy kis helyen virágok nyílnak. A verandára felfutott otelló dús termést ígér. Kilós für­tökben lóg a jó kedvet rej­tegető gyümölcs. Csend vol­na — ha hátul az udvarban nem kopácsolna Pászti bácsi. De hát hiába vagyok én 74 éves, tétlenül ülni... lehe­tetlen! Mindig fárok-faragok valamit a házkörül — mondja a köszönésemre előtotyogó hordósmester. S még mindig kedvem lelem a munkában. — És a dalárda? Hol kezd­te, mikor kezdte ezt a szép szenvedélyt — dalolgatást? — 1910-ben, az aradi va­gongyárban mint inas lép­tem be gz ottani dalárdába. Azután 1914-ben kicsit el­mentem a világháborúba. De ott is versenyt fütyültem a golyókkal... Nem is bán­tott engem egy sem! — 1920 januárjában szerel­tem le Aradon és tovább doboltam. Át-át járogattam Szegedébe a rokonokhoz, ahol szíven ta­lált Ámor nyila. Megismer­kedtem jelenlegi feleségem­mel, akit — körösi árva lé­vén —, szegedi nagybátyja nevelt. — És hogy került Nagykő­rösre? — A lány hazajött. Én utá­na. És hamar egybekeltünk, önálló lettem és itt ragadtam. Beléptem dalárdába azonnal az és most is itteni tagja Mennyit ér a jubileumi meghívó? A nagykőrösi kiállításon számos külföldi vendég meg­fordult, akik sok Kőrössel kapcsolatos emblémát, leve­lezőlapot, miegyebet megvásá­roltak, s szorgalmasan stemp- liztették a leveleket a Cifra­kertben a jubileumi postabé­lyegzővel. Kiemelkelő sikere volt Mol­nár Elek keramikus körösi vá­rosházát ábrázoló, művészi ki­vitelű dísztálainak. Ezekből többet megvásárolt egy váro­sunkkal rokoni kapcsolatban álló bécsi házaspár is. Minden körösi emléktárgyat összeszed­tek, azzal a céllal, hogy bécsi magyar egyesületben kis kiál­lítást rendeznek belőle. Sze­A NAPKÖZIBEN AZ ISKOLÁK napközi otthonait a nyári vakációban is fenntartják, hogy megköny- nyítsék a gyermeknevelési gondjait azoknak a szülőknek, akik mindketten állásban van­nak. A napokban meglátogattuk a tormásközi Erzsébet iskolában működő napközi otthont, mely naponta reggel 9-től délután 4 óráig a Kossuth iskola 25—30 fiú- és leánytanulóját fogadja falai közé. Vidám zsibongástól volt hangos a nagy tanterem. A leányok egy része a bő válasz­tékban rendelkezésükre álló társasjátékkal foglalatoskodott. A fiúk egy része játékos számtanpéldán studirozott. Egy kislány meg kézimunkázott a sarokban. Szabó Lászlóné felügyelő tanítónővel beszélgettünk. — Nyáron sokkal kevesebben vannak a napközis növendékek, mint a téli időszakban — mondotta. — Főleg tanácsi és gyári dol­gozók gyermekei. A szülők az ellátásért ke­resetüktől függően, napi 4—8 forintot fizet­nek. És a napközisek fele állami gondozott gyermek. MEGSZÓLÍTOTTUNK egy kislányt. — Burján Irén vagyok — mutatkozott be. — Szüleim a konzervgyárban dolgoznak. Itt jól töltjük a nyarat. Sokszor kirándulunk a Cifrakertbe, vagy játszótérre s a strandra is járunk, egyforintos kedvezményes belépő­jeggyel. AZ ÁLLAMI gondozott gyermekek életét sok árnyék felhőzi. Kisszalai Tibor például nem ismeri a szüleit. Tizenegy évig nevelte egy körösi „anyuka”, de nemrégiben meghalt és a kis Tibor más helyre került. De vannak olyanok is, akiket néha meglátogatnak a szü­leik és ajándékokat hoznak nekik. Vannak, akik szívvel-lélekkel hozzá nőnek a nevelő­szülőkhöz. így van Ferenc Paula, aki hét éve van Fekete Lajoséknál. Mindenesetre a nap­közi otthon kedves légköre, a felügyelő taní­tónő szeretetteljes gondoskodása, és a körösi társak barátsága jó hatással van ezen gyer­mekek lelki életének fejlődésére, akiket az élet sok mindentől megfosztott AZ ELLÁTÁSRÓL elégedett szavakkal nyi­latkoztak a gyerekek. — Tízóraira kolbászt kaptunk ... Délben húsleves és tökfőzelék volt, disznósülttel... Uzsonnára sütemény, almával... És minden délben kapunk csokoládét is! Talán ennek örülnek a legjobban. Hiszen gyerekek. (kopa) rettek volna a domborműves városcímerrel ellátott szép ki­állítási meghívóból is szerez­ni, de senki sem „adta el” ne­kik, pedig már 180 forintot is ígértek érte. A vendégeknek a gyárak és vállalatok pompás kiállítási anyaga mellett nagyon tetszett a körösi emberek ötletessége. Így például Nyíri Lajos kőmű­ves miniatűr háza, amelyet még bababútorokkal is beren­dezett, valamint Szaniszló Ist­ván nádfeldolgozó nádból ösz- szeállított, ügyes kis házacs­kája. Minden esetre nagy kár, hogy a körösi kisiparosoknak a jubileum keretében terve­zett reprezentatív kiállítása a közbejött akadályok miatt el­maradt, de reméljük, hogy a következő években annak megrendezésére is sor kerül. (kopa) vagyok. Nagyon szeretem a dalt még mindig. 74 éves vagyok és kevés kieséssel 59 éve vagyok dalárdista. A te­nor II. szólamot énekelem, vagyis tercelek. — Van még ilyen idős ve­terán dalos a dalárdában? — Bűz Ferenc, nyugdíjas kőműves. Mindketten közel 60 éve járunk a próbákra. — Ilyen szenvedélyes da­losnak biztosan vannak kedvenc dalai? — Varga József nagykőrösi zenetanár két szerzeményét most is eldalolgatom, ha megrohannak a kedves emlé­kek. „Miért nem is születtél a mi kis falunkban”, vagy a másik: „Őszies az idő, későn kel fel a nap". — Hej, csak ne kellene meg­öregedni! — sóhajt fel Berci bácsi, a kedves dallamokon el- érzékenyülő öreg dalárdista. (fehér) Mosodvetósk ón t kúposain A Petőfi Termelőszövetke­zetben húsz holdon ültetnek káposztát ezekben a napok­ban. Téli fejes káposztát 16 holdas, kelkáposztát pedig négyholdas területen termel­nek másodvetésként. Azokon a helyeken, ahol az uborka a szárazság miatt már korábban sem volt termőké­pes, ugyancsak káposztaülte­téssel pótolják a kiesést. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Háború és béke III. Tolsztoj regényéből készült színes, szovjet film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. FALUSI BANK-Világos, tiszta, ízléses berendezéssel felszerelt helyiség várja Kocséron a takarékszövetkezetbe betérő embereket. Foto: Kiss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom