Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

SOKAN CSODÁLJÁK A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK A NEB megállapította; a lakóépületek fele felújításra vér Kevés a pénz — Nincs házirend — A bérlők felelőssége A városunkba látogató vagy keresztül utazó turisták, amíg a kompra várnak, sokszor végigsétálnak a Duna-parton. s mindannyiszor megcsodálják ezt a tornyot, és irigylik a bennelakókat. Van, aki a kilátásáért, ami a torony ablakából nyílik a Dunára, van, aki a. történelmi levegőért. (Katona felvétele) Kevés a tömegtakarmány Tartalék: a meddő kukorica Járásunk majd minden ter­melőszövetkezete tömegtakar- mány-hiánnyal küzd. Erről és az ebből adódó feladatokról érdeklődtünk Török Sándortól, a járási pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetőjétől. Mint elmondotta, ez az első és legsúlyosabb nehézség, mert emiatt nehéz lesz az állatállo­mány átteleltetése. S miután az országban is hasonló a hely­zet, nem hagyatkozhatnak ar­ra a szövetkezetek, hogy majd az ország más részein vásárol­nak. van a termelőszövetkezeti és a földtörvény végrehajtása, a termelőszövetkezeti beruházá­sok szorgalmazása, valamint a termelőszövetkezetek alkal­mazottainak bérrendezése — tájékoztatott az osztályvezető. (— sz) Bejelentés érkezett a Város- 1 gazdálkodási Vállalathoz: a Széchenyi utca 31. számú ház j vakolata mállik és veszélyez­teti az arra haladók testi ép­ségét. A szürke, piszkos hom­lokzat csúfítja a nagyforgal­mú útvonalat. Nemrégen be­állványozták az egyemeletes épületet. Tíz nap alatt tetsze­tős, barna külsőt kapott... Ez csak egy eset a sok fel­újításból, karbantartásból, hi­bajavításból, amit a Városgaz­dálkodási Vállalat végez eb­ben az évben. Vác legtekinté­lyesebb „háziura’’ 2387 állami tulajdonban levő bérleményt gondoz és kezel. Országos ritkaságok A nagyobb felújításokat előre I betervezik, s ezt a tanács vég­rehajtó bizottsága hagyja jó­vá. A karbantartásokat, s a ki­sebb nibákat saját részlegük­kel végeztetik. Milyen mértékben biztosít­ják ennek az anyagi és a tár­gyi feltételeit? — Erre a kér­désre keresett választ a Gyenes László vezette népi ellenőrzé­si bizottság. Nyolc népi ellen­őr 25 munkanapnak megfelelő időt töltött el a vállalatnál és a területen, s részletes jelen­tésben számolt be a NEB-nek a tapasztalatokról. A lakástulajdonosok saját bérleményeik baját azonnal jelentik; a közös helyiségek hibái azonban hónapokig vár­ják a javítóbrigádot. Ezért ké­sik a pinceablakok, ajtók be- üvegezése, a lábazatok rongá­lódásának megszüntetése, a hető az üzlethelyiségek szá­ma. Az épületek fele erősen elhasználódott állapotban van. A vállalat tavaly 11 millió fo­rint értékű karbantartási és egyéb munkát végzett, de ez még korántsem elég az állag- megóvásra. Csupán az év el­ső öt hónapjában 532 hibát jelentettek be. A nagyobb felújítások terve alapján tavaly 15 épület 56 la­kását hozták rendbe; idén négy épület 30 ottho­nát újítják fel. E munkák egy részét a Pest megyei Tanács Építőipari Vál­lalata végzi. A népi ellenőrzés a végső értékelésnél javasolta, hogy a vállalat nagyobb önál­lósággal tervezze és szer­vezze meg az állami lakó­házak felújítását. Nem dőlt össze... Az elmúlt szombat reggel a kilenc órakor induló Vác—Bu­dapest Bulcsú utcai csuklós autóbuszjáraton nagy volt a tumultus. Dunakeszin többen le is maradtak. Ott várakozott egy mama is, karján pár hóna­pos kicsinyével. És felszállt az első ajtón. Mindenki termé­szetesnek vette, senki nem szólt, kivéve... a vezetőt, aki a sofőrülésből leszállva, a jár­dáról oktatta, ki a „szabályta­lankodó” mamát. Mégpedig abbeli aggodalmá­tól indíttatva, hogy nem váltja meg a jegyét. Mert mint mond­ta: „a tapasztalat ezt mutatja, hogy aki elöl száll fel, az blic­cel”. A kocsiban utazók lehurrog­ták, és igazuk volt. Mert ők biztosak voltak benne, hogy nem az ilyen szabálytalansá­goktól „dől össze a MÁVAUT”, (- i) ALFA 68 FOTÓKIÁLLÍTÁS A Dunakanyar Fotoklub öt tehetséges, fiatal tagja — Döb- rössy Pál, Horváth Tibor, Ko­csis Iván, Néninger Géza és ifj. Tahin Gyula — 30 képből álló anyagot mutat be a hét végén a váci közönségnek. Az ALFA 68 címen megnyíló fényképtárlatot Arany Ist­ván, a városi tanács vb-titká- ra méltatja a szombat délutá­ni megnyitón, majd az érdek­lődők két héten keresztül meg­tekinthetik a Lenin úti mű­velődési ház földszinti termé­ben. Éppen ezért szövetkezeteink­nek ügyelniük kell a sarjuka- szálásokra, a takarmányszal­mák tárolására, a kukoricaszár időben való silózására. Ered­ményt hozhat a másodvetések növelése is. Sajnálatos tapasztalat, hogy sok a meddő kukorica. Egyes helyeken a 25—30 százalékot is eléri. Ezeket érdemes lenne zöld takarmányozásra fel­használni. Az aszályos időjárás termés­kiesést okoz. Erről szólva az osztályvezető elmondotta, hogy elsősorban burgonyában, ku­koricában és a kertészeti növé­nyek termésében kell számolni alacsonyabb hozamokkal. Ez több termelőszövetkezetünk­ben pénzügyi nehézségeket okoz majd. Éppen ezért nagy a jelentősége annak, hogy szö­vetkezetek vezetői hogyan gaz­dálkodnak a hátralevő időben, csökkentik-e a kiadásokat, ki­használják-e a műszaki be­rendezéseket? Elsősorban az öntözés hozhat még ered­ményt. A hátralevő feladatok között A MUZEUM FOTOGYUJTEMENYEBEN Már szó volt a váci múzeum híres metszetgyűjteményéről, mely a várost ábrázolja kü­lönböző korcikiban. A legkoráb­bi eredeti lenyomat a mú­zeumban 1597-ből való és a városról a múlt század máso­dik feléiig készült mintegy 150 metszetből körülbelül öt­ven eredeti található a gyűjte­ményben. Van azonban a múzeuminak egy másik, ritkaságszámba menő, a várost ábrázoló gyűj­teménye: az ország egyik leg­régibb fényképsorozata. A legrégibb foto, egyetlen, pozitív példány, az 1865. már­cius 15-i követválasztáskcrr mutatja be a váci főteret, a mai Március 15 teret. Utána az 1867. évi tavaszi árvízről készült kilenc nagyméretű po­zitív (sajnos, a negatívok nin­csenek meg) következik rang­ban és értékben a múzeum csaknem ezerdarabos fénykép- gyűjteményében. Ezek szintén országos ritkaságok. Nagy értéket képvisel az a (■rand guignol a sínek mentén A közvélemény megelégedés­sel fogadta a MÁV „újítását”, hogy a korszerűsített állomá­sokon — Sződligeten, Alsó- és Felsőgödön s másutt — maga­sított cementpadkákat helyez­nek el, ami megkönnyíti a fel- és leszállást. Azt azonban nem üdvözöljük örömmel, hogy so­kan ülőkének használják a ce- mentpadkát: lábukat a sínre helyezve várakoznak a vonat­ra. Mások — nem kis megdöb­benést keltve — virtust csinál­nak abból, hogy csak a leg­utolsó pillanatokban ugranak fel, helyet adva a vészes sí­polással beérkező szerelvény­nek. A vasút vesszélyes pálya, s a meggondolatlan hősködés­nek nagy lehet az ára. (—6) Válasz a népnevelésre A garázdaságot meg kell előzni mintegy félszáz foto is, mely a váci és Vác környéki népvi­seletet mutatja be a múlt szá­zad második feléből, esküvő, választások és más társadal­mi események alkalmával. Szintén nagy számiban sze­repelnek a gyűjteményben azok a váciak vagy a város­sal valamiképpen kapcsolatba került kiemelkedő személyek portréi, akik megérték a fény­képezés korát. Csák találomra néhányat: Damjanich János tábornok özvegye, Argenti Dö­me, Hajnik Pál, Kassai Vidor, Török Ede festőművész, Re­git Ly Lajos, Katona Lajos, Karcsú Arzén, Tragor Ignác, Klein Károly vagy olyan vi­lághírű személyek eredeti portréfényképei, mint Kossuth Lajos vagy Munkácsy Mihály párizsi képe. Külön csoportjait képezik a fotótárnak olyan épületek és szobrok fotói, melyeket lebon­tottak, elpusztultak vagy el­tűntek. Nem tartozik bele a mintegy ezerdarabos fényképtárba az a több száz fo’to, melyeket a váci ásatások alkalmával ké­szítünk. így például az elmúlt évek során a Géza király téri várásatáskor körülbelül há­romszáz dokumentumfelvételt készítettünk az ásatás legki­sebb részletéről és annak egé­széről. A gyűjteményt a város — legnagyobbrészt barokk — műemléképületeiről készült nagyított képek, az utolsó csaknem száz év váci történel­mi eseményeinek fotói, vala­mint országos vonatkozású fényképanyagok egészítik ki. Viszonylag kicsi a diapozitív gyűjtemény, de amint vetítő­gépünk lesz, ez is növekedni fog. Stefaits István múzeumigazgató Július 25-én csütörtökön „Népnevelés a szigeten” cím­mel olvasói levelet közöltünk, amelyben olvasónk a Pokol- csérda vezetőjének magatartá­sát tette szóvá, aiki ittas ven­dégeit a megengedettnél drasz­tikusabb módon „tessékelte ki”. Tóth B. András, a vállalat igazgatója válaszlevelében azt írja, hogy az esetet kivizsgál­ták és megállapították, hogy: Július 13-án a két úszónadrá- gos férfi vendég a késő dél­utáni órákban is a csárdában tartózkodott. A felszolgálók a tánc megkezdéséig hallgatóla­gosan tudomásul veszik a für­dőruhás vendégek jelenlétét, ám szigorú rendőrségi előírás utasítja őket, hogy a tánc megkezdése után fürdőruhás vendéget nem szolgálhatnak ki. A felszolgálók többször kér­ték, hogy menjenek el a ven­déglőből, ezután az üzletveze­tő szólította fel őket a távo­zásra. Ennek ellenére táncolni mentek a táncparkettra. Az üzletvezető ekkor a tahitót- falui rendőrőrsre ment segít­ségért, de nem volt bent jár­őr. Visszatérve azt látta, hogy a két férfi már poharakat tör. Ekkor az üzletvezető eltávolí­totta őket és garázdaság miatt feljelentést tett ellenük. A Po­kolcsárdának nincs telefonja, magukra vannak utalva a ga­rázdaság megszüntetésében. Az üzletvezetőt figyelmez­tették a megelőzés fontosságá­ra. (b) Az új mészüzem munkaerőgondja A Cement- és Mészművek váci gyára — ismertebb néven a DCM — a közeljövőben ter­vezi az új mészmű beindítá­sát. Ehhez másfél száz mun­kásra van szüksége. A jelent­kezőkre többféle előny vár. Aki tanulni akar, rövid időn belül gépkezelői vizsgát te­het. 1969-től csökkentett mun­kaidő lesz a DCM-nél. A ked­vezményes utazás, étkezés és szállás biztosan vonzóerővel hat majd a munkára jelentke­zőkre. vízelvezető csatornák rendbe­hozása» A nagyobb lakóépületek­nél ki kell függeszteni a házirendet, ismertetni kell, hogy milyen károk javí­tása tartozik a bérlőkre, illetve a vállalatra. A 2387 bérlemény zöme la­kás, s körülbelül százra te­Biztosítsanak nagyobb lehető­séget a társadalmi munkában történő tatarozásra. Kutassák fel a be nem jelentett hibá­kat, s vonják felelősségre az állami lakások rongálóit. Vé­gül gondoskodjanak a házi­rendek kifüggesztéséről, a bér­lők jogainak és kötelességei­nek ismertetéséről. (P. r.) Szomszéd népek barátsága Az MSZBT féléves munkaterve A Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkája városunk­ban és a járásban, két évtize­des múltra tekint vissza. Járá­si viszonylatban Újfalvi Ist­ván, a népfrontbizottság titká­ra féléves tervet dolgozott ki, az MSZBT további munkájá­hoz. Szerepelnek ebben szov­jet vendégek, pionírok látoga­tásai, s a mozgalom aktivistái­nak közös rendezvényei. Augusztus 5-én az alsógödi tsz-ben lesz az első baráti ta­lálkozó, ahol a szovjet vendé­gek megtekintik a szövetkezeti gazdaságot és a híres dinnye­földet. Augusztus 20-án szov­jet vendégek is szerepelnek az alkotmány ünnepi községi mű- sorrban. Szeptemberben a vác- rátóti botanikus kertbe, a Dunakeszi Konzervgyárba, s a máriaudvari tangazdaságba látogatnak el. Meghívják a szovjet elvtár­sakat az őrszentmiklósi szü­retre; megszervezik a veterán­találkozót. Lesz üzemlátogatás a DCM-ben és a járműjavító­ban. Az MSZBT szovjet kül­döttségeket hív meg a novem­ber heteddki ünnepségekre. (P. r.) ' Mit épít a TÖVÁLL? — Hol dolgoznak most a TÖVÁLL szakemberei? —kér­deztük Sári Gábort, a vállal­kozás vezetőjét. — A legnagyobb munkánk most a járási tanács új szék­házának építése, amelyet ter­veink szerint augusztus 18-án adunk át. Utána a városi ta­nácsház felújítását kezdik meg brigádjaink, itt új tetőt kap a hátsó front. Ha ezt befejez­tük, nagy feladat vár ránk: a posta új épülete. Vállalt munkáink között szerepéi a mezőgazdasági technikum kö­zel hárommillió forintos bőví­tése is, amelynek során új konyha épül a kollégiumban. (- i) A jógik „tudománya“ Van-e orvosi magyarázat a jógik tudományára? Az in­diai orvosok szerint a varázs­lók, a fakírok, és a jógik nem születnek ember feletti adott­sággal, nem földön túli lé­nyek, csupán rendkívüli aka­raterejükkel uralkodnak tes­tük felett. Mutatványaik hát­terében tehát akaraterejük áll. így például azok a jó­gik, akik „megállítják szívdo­bogásukat”, nem tesznek mást, mint azt, hogy összehúz­zák mellkasizroaikat. Hosz- szú kísérletezésekkel, visz- szaszorított oxigénfogyasztás­sal azt is elérik, hogy kopor­sóban hosszabb időn át élnek látszólag lélegzés nélkül; egyébként több órán túl ezt nem bírják ki. Természetesen a jógik kö­rül van' még ki nem derített rejtély. Az akaraterő bravúr­ja mellett még mindig sok a csalás, ravasz furfang, bár az ilyen szemfényvesztők száma egyre kevesebb. Angol-japán fordítógép Dr. Toshiyuki Szakai, a kyo- tói egyetem professzora kö­zölte, hogy angol—japán for­dítógépet szerkesztettek. A gép húszszavas angol mon­datokat mindössze harminc másodperc alatt fordít le. Me­móriaegységében nyolcezer angol szót és négyszáz kife­jezést tárolnak. Egy bódé százat csinál Kezdetben vala az ősember, az magányá­ban. Annyira nagy magányában, hogy sem kereskedelme, sem vendéglátóipara nem volt neki. Minek is lett volna, hiszen vendégül látta őt minden fa, az ő termésével, cserjék a bogyóikkal, növények' az édes gyökereikkel, s ha húsra támadt étvágya: bunkósbottal, ké­sőbb kőbaltával esett neki a megkívánt állat­nak, megszerezve magának mindent, az ő igényei szerint. Igénye azonban nemigen terjedt ki másra, mint üres bendöje megtömésére. Asztalt se csinált magának, széket se melléje, így hát abrosza sem volt, tányérja meg evőeszköze se lehetett. Ilyen luxus-felszerelésről nem beszélnek a cementgyár kapujában talált le­letek'. Csak úgy „natúr” markolta meg öt uj­júval a zsákmányul ejtett állat véres comb­ját, s falatozott belőle jóízűen elődünk, a váci ősember. Jó étvágyáról tanúskodnak az állati csontmaradványok, a kezdetleges tűzhelyek körül... Sok víz lefolyt azóta a Naszály alatt, s bi­zony megnövekedett az igénye az ősember váci utódainak. Fehér Galamb kell már ne­kik, s nem is akármilyen. Éppen most épít­teti át milliónál is több forintokból vendég­látóipari vállalatunk. Ha minden jól halad, még az idén be is mutatja, emigyen: — Nézétek, ez kell nektek, márkás porce­lán tányérokkal, rozsdamentes evőeszközök­kel, hófehér damasztabroszokkal díszített te­ríték, s a villanytűzhelyen főtt levesekbe ka­csingató neonfény. Jól is teszi, hiszen ilyen a mai igényekhez illő étkező- és szórakozóhely, nem pedig, mint a Széchenyi utcai „Lordok háza”, hogy az autóbusz-páyaudvar melletti bisztróról ne is szóljunk. Arról, melynek átellenében két hónapja a sütöiparosok állítottak fel egy íz­léstelen bódét, a Csikós József utcai szövet­kezeti bádogbódé közelében. ...Es a váci ősember kései utódainak ven­déglátóipari vállalata nem is egy, hanem két ugyanolyan ízléstelen bódét állított fel saját bisztrója kertjében, negyediknek a forgalmas ■ tér éktelenítésére. Mert ugyebár, ha verseny, hát legyen verseny: igénytelenségben és íz­léstelenségben is. Így valahogy csak elérjük azt a szintet, ami illik a balparti Dunakanyar egyetlen városa idegenforgalmi vonzásának növeléséhez. (ferencz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom